907

Pozsony alatt

Halkan csobog nem sietett

Kerülgetett bércet, hegyet,

Siratja még azt a napját

Vérrel színezték a habját

Mint morajló ár fergetegben

Nemzetségek fegyverzetben

Komor arcuk tűzben izzó

Lovak hátán mind tajtékzó

Nemzetüknek védelmében
Karddal, íjjal két kezében
Elől Árpád vonul a had
Vértjeiken csillog a nap

Az ellen jő a Duna partján

Romlásra tört kéz a kardján

Zord lovagok talpig vasban

Eltiporni jönnek halkan

Szilaj vihar zúg az erdő

Nyílzáporral villám eső

Vérző arccal földön fekvő

Vasas hadat szétkergető

Alig néhány menekülő

Pozsony alól tova űző

Hol az Enns a partot lesi

Űzik oda tova messzi

Halkan súgja a Dunapart

Az egykori nagy diadalt
A vezér pihen itt oly régen
Meder alatt nyugszik szépen

Dévény-Hainburg térsége a Morva csatlakozásánál, a 907-es pozsonyi csata, a magyarság legnagyobb diadalának helyszíne

Kelt: 2017. év Áldás havának 7-ik napján

A Duna ajándéka

A Duna ajándéka

Oly könnyedén lépte át a hegyet,

Bömbölve, zúgva törve földet s követ,

Duzzadó erővel szelte át a tájat,

Néhol látott csak part menti fákat.

Ó, mily szilaj szenvedély kísér,

Gubancos sziklák szőtte meredély,

Csipkés, hófödte bércek ölében,

Idegen nyelvű népek körében.

Társul fogadott tétova ereket,

Tévelyegve kerülget most hegyeket,

Míg végre a dévényi kapuhoz elér,

S ott a Morvával bebocsájtást kér.

Ott virraszt a bércen egy évezrede,

Ott, a magyar nép emlékezete,

Ott, ott lép be már kevésbé zúgva,

Ott, a kapu előtt földre borulva.

Míg a rónára érve lassultak léptei,

Karjából nőttek ki apró szigetei,

Vígan szökkent szárba az élet,

Megszerette hamar az itt élő népet.

Mosolyogva dobbant meg a szíve,

Érzi, megnyugszik szilaj-vad lelke,

Hiszen érti itt az emberek szavát,

Ölbe fogja tenger madarát, halát.

Míg e földön szelíden áthaladt,

Áldotta vándor ki majdnem eltikkadt,

Partján pihenő pásztorok, delelő gulyák,

Mind, mind megértették a szavát.

Magyar honban így érett felnőtté,

Tudják ezt rég, bárki is kérdezné,

Ahol még értették a magyar nép szavát,

Ott, e földtől ajándékba kapta a Tiszát.

Vidám dalt dúdolva a Vaskapun átlépve,
Elkopott nyelvében szeretett népe,
A Fekete-tengerhez végül elérve,
Megfáradt, elmaradt minden lépte...

Kelt: 2017. év Kikelet havának 6.-ik napján

A Duna karjaiban

Óh, azok a játékos hűs habok

Lágyan most lábaimat mossák,

Halkan, épphogy zúgva egy kicsit,

Gyengéden azt körbe karcolják.

Mit mondasz, mondd öreg,

Agg léted mit mesél e tájnak?

Szólj regét, súgd most fülembe,

Hogy kincseket rejtettél medredbe!

Menetelő légiók sasos jelvényei alatt

Vérrel nyögve teltek a századok

Hunok vágtató lovai után csak

Néhány porladó emléked maradt.

Itt mostad Árpád fáradt seregét,

Hisz lovukat itatva mentek nyugatra 

Fergeteg tört akkor a magyarra

S ittad az ellen kiömlő vérét.

Hányszor fordult arcod napkelet felé,

Látva a róna messzi szépségét,

Delelő gulyák halk neszezését,

Esténként meggyúló pásztorok tüzét.

Nyargaló legények lovaik itatták,

Sajkák rajzolták kékre habjaid,

Országút tested nem porzott soha,

Ha sétált rajtad néped vándora.

Faladikban ülő szikár halászokat,

Hallod a sóhajjal húzott lapátokat,

Könnyes arcokkal búsan énekelt,

Szívet facsaró kuruc dalokat.

Itt menetelt a lánglelkű költő,

Csatába vonult akkor a nemzetért,

S jajj, a bitorlók egy század múltával

Régi neved határnak nevették.

Hol harsan újfent táltosok éneke,

Jurták mentén dobbanó lábak,

Lüktetve körbetáncolva tüzek,

Elhamvadt parazsak regéje?

Ahol vígan a ruhát sulykoló,

Daloló menyecskék combig a vízben,

Erdőt hajlító nyugati széllel,

Hangjuk elfoszlik az idő kerekében.

Lepergő évek vízcseppek hátán,

Partján évezredek sóhaja hallik,

Ha habjai a fövenyet mossák,

Karjai is Szigetközt vigyázzák.

Kelt: 2017. év Fergeteg havának 27.-ik napján

..

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntő mesterekkel II. rész

Ahogy azt már korábban megtapasztalhatták az olvasók, esetenként nem csak magamról, hanem más, a horgásztársadalomban értékes helyet elfoglaló mesteremberről szól a bejegyzés. Így van ez most is, noha sokan azt gondolják igen, én viszont bizton állíthatom hogy nem tűnt még le az ólomöntő mesterek kora!

Van olyan jó barátom, aki a mai napig saját maga önti az ólmot, többnyire folyóra valót, s olykor engem is megajándékoz újabb és újabb formákkal, többféle súlyban. Vannak újabb és régebbi kokillák, s az ólom beszerzése sem egyszerű már manapság, ám fáradtságot, vesződést nem tekintve továbbra is életben tartják eme mesterséget. Sokan =gimmo=, vagy =retroska= néven találkoztak már vele különböző, egykor szebb napokat látott horgászportálokon. Ismerkedjünk meg most

  Fenyvesi Lajossal!

Mosoni horgász (Mh): Szerencsés vagyok, hogy a virtuális világban évekkel ezelőtt összeakadtam veled, s mindamellett hogy megajándékoztál a barátságoddal, gyakran kaptam tőled szépen öntött ólmokat, amelyeknek igen jó hasznát vettem a folyókon a menyhalak, márnák, pontyok, harcsák nagy-nagy bánatára. Ahogy azt a korábbi részben Tamással és Bélával is megtettem már az első részben, a kérdéseim most felteszem neked is:

  

Mosoni horgász (Mh): Mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal és hol horgásztál először?

Lajos: 1960-ban születtem, s mióta az eszemet tudom már akkor elkezdtem a horgászatot, a bátyám jóvoltából. Olyan helyen nőttem fel ahol szinte az ember kitette a lábát az ajtón, már horgászható vízzel találkozott!! Kisebb csatornák, nagy mocsaras rész, a Tisza 1 km, a Bodrog kb. 5km (Bodrog zug). A Tisza mentén sok kubik gödör is volt, ahol feledhetetlen sok élménnyel gazdagodtam!! Abban az időben először mogyorónyéllel, úszóval kezdtem pecázni. Nagy öröm volt bodorka, vörösszárnyú, compó, kárász, törpeharcsa és a csuka fogása!! Pontyot ritkán tudtam megfogni, mivel azokkal a felszereléssel lehetetlen volt. Aztán a bátyámnak jött egy ötlete, méterben lehetett vásárolni szelepgumit, így aztán kb. 50 centis darab fel lett kötve a mogyorónyélre, arra úgy ment rá a zsinór!! Sokan kiröhögtek, de onnantól kezdve a 3 kilós pontyot is meg lehetett fogni!!

Mh: A horgászat melyik ága áll hozzád a legközelebb?

Lajos: A környezetemben sok olyan víz volt ami tele volt csukával!! Nagy kedvencem volt a pergetés, szívem csücske volt! Sosem szerettem egy helyben ülni. Kerestem a halat mindig!! De most ami nagyon közel áll hozzám, az a Dunán fenekezni!! Ám teljesen áttértem az éjjeli ragadozókra!! Leginkább a harcsázásra!!

Hevítés

Mh: Mikor döntöttél amellett és miért, hogy magad öntöd az ólmokat?

Lajos: Ha tehettem sosem vettem horgászboltban ólmokat!! Első öntő formát még a fater csinálta nekem egy félcolos, háromnegyedes, colos csőből egy centis szelet le volt vágva és oválisan meg lett nyomva,a két vége kifúrva, egy tű beletéve. Úgy lett az első ólom ami a kezemből kikerült, onnantól kezdve mindig saját magam készítem. Kb. 10 éves koromtól felügyelet mellett!! 9 évesen kaptam először üvegbotot és peremorsót amivel lehetett fenekezni is!! Inkább ahhoz már sok esetben használtam menetes anyát,12-14-16-20-as. befőttes gumival, főleg olyan helyen ahol sok volt az akadó. Abban az időben az etetés az volt, hogy a kenyeret beáztattuk, kukorica és búzadarát adtunk hozzá, majd ezt gyúrtuk az anyára!! Még a mai napig is használom ezt a módszert, ha olyan helyre ülök le!!

Új formát ölt hamar

Mh: Hogy alakítottad ki a kokilla formáját?

Lajos: Az újabb öntő formáim azok már egy esztergályos jó barátom által készültek!! Saját tervezés és barátoktól kért horgászboltos darabok lettek lemásolva kisebb variálásokkal!!

Tűzhelyen történő hevítés

Mh: Hol végzed az ólomöntést, s figyelsz-e a biztonságos munkavégzés feltételeire?

Lajos: Először is mindig a biztonságos ólomöntéshez a helyet kell kialakítani!! Ne legyen láb alatt semmi! Jó szellős helyen, garázsban öntöm az ólmot!! A munkavégzés mindig hosszú nadrágban és bakancsban, hosszú ujjú kabátban begombolva történjen!! Persze a biztonságos kellékek is kellenek hozzá mivel 400 fok, az már sokkkk!! :-)

Előkészített kokillák

Mh: Mire kell odafigyelni a legjobban az öntés során?

Lajos: Az ember a mai világban már csak olyan ólmokhoz tud hozzá jutni ami szennyezett, nagyon sok a salakanyag tartalma. Ha tudom tanácsolni akkor először egy ólom tisztítást el kell végezni!! Én ezt úgy csinálom,hogy először fel olvasztom azt a mennyiséget amit kiszeretnék önteni formába és át öntöm egy másik edénybe így a salak nem kerül bele! Teljesen tiszta ólmot kapsz!! Amivel már szépen lehet dolgozni. Öntés előtt mindig fel kell melegíteni az öntő formákat és úgy el kezdeni a kiöntést!!! Így szép sima felületet kap az ember!! Persze csak kesztyűben végezzük mindent és jó állapotú szerszámokkal!! Ne bízzuk a véletlenre!!! Veszélyes!!

Mh: Melyek a kedvenc formáid és hol használod őket?

Lajos: Kedvenc formám az nincs, mindegyiket kedvelem!!! Hisz folyó vízi horgász vagyok a Dunán így mindig az adott hely, sodrás, aljzat a meghatározó, az alapján használom az ólmokat!!

Formát ölt

Mh: Volt-e példa arra, hogy kölcsönadtad az öntőformát, s mik a tapasztalataid ebben a tekintetben?

Lajos: Igen volt rá példa!!! Ám sajnos nem úgy kaptam vissza, ahogyan illő lett volna. Az illető szétkalapálta mert nem tudta kiszedni belőle az ólmot!! Pedig el mondtam neki hogy mire figyeljen!! Persze csak ez az egy eset volt. Azóta csak olyan barátnak adom oda, akiben bízhatok is, tudom, hogy az öntőforma épségben visszakerül!! Érthető, hogy ilyen komoly arzenálra már vigyázni kell!!!

Beöntést követve még hagyjuk összefogva a kokillákat

Kisvártatva engedjük kihűlni őket

Mh: Mit tanácsolnál azoknak a horgászoknak, akik ólomöntésre adják a fejüket?

Lajos: Bátran álljanak neki önteni ólmot ha meg van hozzá minden és persze vigyázzanak a testi épségükre, hisz annál nincs fontosabb!! Manapság a horgász boltokban már nem tudják mit kérjenek el az ólmokért, tudják, hogy fogyóeszköz, s az árak szép lassan mennek felfelé!!! A saját készítésű ólom az más, mindig jó érzés vele horgászni!! 

Mi szem, szájnak, vagy inkább folyónak ingere....

Mh: Mikor kerültél kapcsolatba az internetes horgásztársadalommal, s mi a véleményed erről?

Lajos: Elég régen, a tapasztalatom viszont az, hogy van ennek nagyon jó része is de sajnos java fórumos részen már nem vagyok fent. Sohasem szerettem azokat, akik csak azért járnak oda, hogy szét offolják fórumosok normális csevegését!! Pedig sok eszmecserét tud az ember folytatni sok apró trükköket meg  tud tanulni!! Mellette szóljon az, hogy a legjobb barátokra is szert tettem, itt rád és kedves családodra is gondolok, illetve az általad megismert nagyszerű emberekre!! Ez többet ér mindennél!!

Mh: Néhány szóban összefoglalnád, milyen eszközök, alapanyagok szükségesek az ólomöntéshez?

Lajos: Ólom, kokilla, kiöntő edény!! Elengedhetetlen a megfelelő védőruházat, megfelelő hőforrás amivel felolvasszuk az ólmot!!

Mh: Aki szeretne veled kapcsolatba lépni, az hogy teheti meg? Hol érhet el?

Lajos:

gimmo@freemail.hu email címen, 

vagy a 06-30-501-7821 telefonszámon!

Nagyon szívesen tudok tanácsot adni!

Mh: Kedves barátom! Megosztanál velünk néhány fotót a teljesség igénye nélkül a dunai horgászataidról?
Lajos: Természetesen!

Mh: Köszönöm a riportot, kívánok sok sikert a dunai pecákhoz, jó egészséget, de mindenekelőtt azt, hogy ne add fel ezt a szép szakmát!


Aki kíváncsi a riportcikk első részére, az megtekintheti itt:
I. rész


Kelt: 2016. év Enyészet havának 27.-ik napján

Novemberi rablók a Dunán

Duna "kanyar" Rajkán

Dérrel jött a hajnal velem szembe, mikor kiléptem az ajtón. Vörösre fagytak ujjaim, mire lekapartam a jeget az autó szélvédőjéről, s az arcomat is vörösre pofozta a hajnal szele. Azon a napon több minden is történt. Jött egy kis ónos szitálás, ami miatt láttam is egy árokba perdült autót, a kocsi mellett búslakodó, de ép tulajdonosával. Aztán felvonultatta a természet a teljes repertoárját, esett havaseső, némi hó, majd eloszlottak a felhők és olykor kisütött a nap.  

Térdig jártunk a délutánban, a nap is csak a templomtorony csúcsa mellől lesett vigyorogva, mikor elindultam. Forró tea a kulacsban, jól esik kint a hűvösben, átmelegíti a pohárba öntött aromás ital a testet, s az ujjakat is. A gondolatok játéka közben az autó gyorsan harapta a kilométereket, s egyik pillanatról a másikra már előttem tempózott kelet felé az Öreg-Duna, szemben a csallóközi parttal. 

A vízparti fák szemérmesen bújtak egymáshoz az erős északi szélben, hisz ruhájuk főbb darabjait rég levetették már, s most szégyenlősen takargatták magukat alig fehérneműben. "Ne törődjetek velem, nekem így is szépek vagytok!" Mintha értették volna a gondolatom, később tán ezért döntöttek úgy, hogy segítenek....

Fodrot vet az északi szél a víz hátán

Sikerült egy vízbe dőlt fa mellé lepakoljak, amely parton levő részén még sűrű volt a ciher, itt találtam egy kis szélárnyékot, mert bizony hullámokat fodrozott játékában a szél, amely Pozsony felől oly hirtelen árasztotta el szürkeségével az égboltot, hogy mindezt szinte végiggondolni sem volt időm. Nem is, hiszen a 8-as mélységbe vetett küszszeletet valami elragadta, s már ketten is kapaszkodtunk a botba. Kötélhúzásunk versenyét én nyertem meg, de a győztes az az ötven centis kis harcsa volt, amelyet fényképezést követően visszaengedtem. 

Majd megnő

Gébevő tüsi

Eközben megállt a szél, s szitálni kezdett az eső. Plusz három fokban ez igencsak kellemetlen. A fák felettem összefűzték hosszú görcsös ujjaikat, s megmaradt ruházatukkal védőernyőt feszítettek fölém. Lám érdemes tisztelni a természetet, s jóban lenni vele. A szürkeség komoly súllyal nehezedett rám, s a magányom kint a parton megfelelő partnernek bizonyult ehhez. Nem szóltam, nem is lett volna kihez. Ketten voltunk, a Duna és én. Szavak nélkül is értettük egymást. Pozsony irányát fürkésztem, arra világosabbnak tűntek a felhők, bizonyára a város fényei miatt. Megrezdült a baloldali botom spiccén halványan zöldellő fénypatron. Apró húzogatással adta jelét valaki a mélységből, hogy érdeklődik a gébtörzs iránt, amelyet felkínáltam a mederjáróknak. Menyhal lesz, vagy esetleg a bucó próbálja meg apró szájába begyűrni a falatot? Számtalanszor eljátszották már ezt. Bevágtam. Szépen hajlott a bot, miközben a vízcseppeket lerázta magáról, ebben segített neki a szerelék végén küzdő kékfarkú tüskéshátú süllő is.

A fák minden igyekezete ellenére az eső lassan kezdett áttörni védelmi vonalaikon, s lassan kövér cseppekben koppant a vízhatlan kabátom kapucniján, vállán az ősz megannyi hideg, vaskos könnye. A felszerelés jó részét az autóba tettem, hogy ne ázzon, csak a legszükségesebbek maradtak mellettem. Nem volt egyszerű a kocsihoz sem fel menjek, a gátoldal barnára érlelt avarszőnyege az esőtől rendkívül csúszóssá vált, s cirkuszba illő mutatvány volt azon fel, s le közlekedni. Hát még amikor alá is bejutott a víz, s sikamlóssá tette a kitaposott utat....

C alakban

Az eső lassan felhagyott erejével, egy-egy kisebb szellő beletúrt a fák hajába, s ők ilyenkor lerázták a felesleges vizet magukról, mikor megrezzent a másik botom is, amelyen küszfarok várta sorsa beteljesedését. A harmadik húzásra bevágtam, s örömmel fotóztam az ötven centis menyhalat. 

Öreg-Duna. Mindig meglepsz valamivel, élményeket adsz, akárhányszor találkozunk, s az élmény maradandó, feledhetetlen, hisz általad tudom, hogy a természet él, nem rontott el még teljesen az ember. Elég is volt a horgászatból, pakolok. Minden összerakva, már csak egy botom van bent. Huszonöt méterre a parttól, nyolc méteres mélységben, küszfarokkal csalizva. Meghúzom, nincs rajta semmi, bár sokszor észrevétlenül felrágja magát a bucó, s rajta fekszik. De most nem így van. Húzom vagy tíz métert, a szerelék talán négy méteres mélységben jár, mikor kemény ütést kapok, beleremeg a bot is. Mi ez, olyan balinosnak tűnt, semmiképp süllősnek, de mi kaphatja el a korom sötétben, vontatott csali, hm.... Talán balin, vagy csuka, ne adj isten még egy harcsa? Kitör néhányszor, megsiratja az orsót is, tesz néhány kört, mire megmutatja magát. A meglepetéstől, azt hittem helyben lepetézek......Egy csodálatosan szép menyhal. Na de mekkora.. Bő hatvan centi feletti, vaskos, mint a karom, nem ilyen kis nyenyere arasznyi......Ő már RABOLT! Csupa nagybetűvel. 

Vaskos legény

62 cm / 2,25 kg "lota-lota brutalis" 

Rabolt, mert rablóhal, s ezt épp vízközt. Mert úgy tartotta kedve. A horog is a felső ajkába akadva, mértani pontossággal középen elhelyezkedve....Rablóhalak estéje. Kalózok, vízi betyárok.....S a Duna, a jó öreg Duna, amely megajándékozott még búcsúzóul, rabul ejtett, magához láncolt, majd ígéretet követelve engedett csak haza, hogy legközelebb is elmenjek majd hozzá, s olyan jól elbeszélgessünk, mint ezen az estén, mert ezen az estén nagyon jól szót értettünk egymással. 

Kelt: 2016. év Enyészet havának 13.-ik napján

Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér

Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna

Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:

Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:

kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag

1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)

2 marék főtt búza,

1/2 doboz csemege konzerv kukorica

1-2 deci csonti

10 deka sajt belereszelve a cuccba

pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.

Gyakrabbá válik a márna is

A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.

Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet

Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?

Micsoda színek

Egy reggeli szilvórium

A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"

"Békétlen" halak:

Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.

Jó lesz a balin utánpótlás

"Telény" mohaágyon 

Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja

Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak

Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....

Csillapíthatatlan étvágy

ő is eszi a halszeletet

Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....

Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,

Vízcseppet rajzolt a párkányra,

Minden nappal egyre több,

Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,

Üresen hagyva a fészkét,

A nap is mintha fáradt volna,

Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,

Énekszó űzte a felhőt,

Emberek járták a lankát,

Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,

Koppanva hullt le a dió,

A szürkülő reggeli ködben,

Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,

Leveti elnyűtt ruháját,

Zörög az őz léptei nyomán,

Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján