2019. május 15., szerda

Gombák a szákban

Akárhogy is erőltetem a szürkeállomány adattárában gürcölő sejtjeimet, nem emlékszem mikor volt utoljára ilyen aszályos tavasz kezdete. A tél sem igen brillírozott, havat szinte csak a televízióban láttunk februárban, s az eső sem esett. Márciusban volt pár esősnek mondott nap, de ez csak arra volt elegendő, hogy életben tartsa a természetet, arra már nem futotta, hogy a szomját is oltsa.

Az erdők alja szinte porzott. A hóvirágmezők, majd a medvehagyma telepek kisajátították azt a kevés nedvességet is, amit találtak, s a gombáknak nem jutott már szinte semmi.

Irigykedve, nagyokat nyelve, legfőképpen elcsodálkozva vizslattam az internetes felületeken megjelenő frissen szedett csodaszép gombákról készült fényképfelvételeket. Az ország más részein másképp alakultak a dolgok. Nem a gombákat irigyeltem, csak az esőt.... s az élményt...


Hány és hány kilométer gyalogoltam az erdőkben, árterekben mindhiába. Mutatóban néhány rőt fagomba, néhány gyapjas tintagomba a gát tetején. Ha nincs ló, jó a szamár is, majd eljön az én időm, egy kis öröm mégis volt abban, hogy ezen fajok egyedeibe botlottam.

Gyapjas tintagomba (coprinus comatus), fiatalon rendkívül ízletes,ehető gombafaj


Rőt fagomba (neolentinus cyathiformis),fiatalon ehető, immunerősítő

























Május legelején irtózatos lehűléssel tört be az erős, s legfőképp esős hidegfront. Egy többnapos utazást követő hazaérkezés bőröndkipakolás közbeni pillanatban döntöttem úgy, hogy ki kell ugorjak megnézni van-e már gomba. Dolgozott a vezérhangya.... Hátha. Gumicsizmában, esőköpenyben caplattam a felázott erdei úton. Cuppogott a sár, s viharos szél borzolta a fák koronáját. Nem épp túrázós, gombászós idő....

Egy kis eső előhozza az ízletes csiperkét (agaricus bitorquis)

A megérzésem működött. Néhány szem fellelt ízletes csiperke gombás tojás vacsorával kecsegtetett. A néhány szem gomba elégtétel volt az eltelt hónapok sivár csapadéktalan kedvtelen időszakára válaszul. Fellelkesedtem. Meg kéne nézzem a gévát is...


Ennek szellemében mielőtt hazamentem volna tettem egy pár kilométeres kitérőt, mert erős volt a gyanúm, hogy megjelent a sárga gévagomba. A Mosoni-Duna megáradt árterében ember nem járta elvadult, bokros zsombékos féllábszárig érő vízpartján gumicsizmában caplatva csak a tavaly leszedett gévák nyomait találtam. Ezt még én vágtam itt le. Az egyik kedvenc fám azóta kidőlt, maga alá gyűrve az őszi gévák megszáradt torzóit. Itt azóta ember nem járt. 100 méter megtétele zihálás, izzadtság. Kéne egy machete, hogy haladni tudjak az elvadult ártéri területen. Fáradtságos, de általában megéri. Most csalódás, hogy nem látok gévát. Vajon a feljebb levő szakaszon van esetleg, vagy itt csak ősszel jön elő ez a csemege? Megpróbálok feljebb jutni (feljebb, az itt azt jelenti, a folyó sodrával szemben. Azért is mondjuk mi itt azt, hogy lemegyek Budapestre és nem fel, mert a víz tőlünk arra lefelé folyik....:) ) Majd 30 méterrel feljebb egy vízparti fa tövén a belső, part felőli oldalon,.... rám vigyorgott a várva várt szerencse, a szépséges sárga-narancsos színű friss gévagomba...


Sárga gévagomba (laetiporus sulphureus)



Csodálatos, zamatos, friss, ízletes és rendkívül nagy örömet okozó gombafaj példányai! A kosár hamar megtelt, s a következő napokban három családnál rotyogott a leveses fazékban, sistergett a forró olajban ez az igazi csemege!

Mesebeli kép a rőt fagombáról


Az erdőn szedett gomba íze messze lekörözi a termesztett csiperkéét

Friss géva az ártérben, csak csónakkal megközelíthető helyen

Csónakos pergetőhorgászat közben szedett több kilónyi friss géva

Erdők alján megbúvó csiperkék várják hogy rájuk találjak:




Esőből május elején nem volt hiány. De sokszor nappal sem emelkedett 10 fok fölé a csúcshőmérséklet, s ez visszafogta a gombákat. A természetet visszafogni nem lehet, ha bejön a jó idő, beindulnak a gombák is, s akkor ismét félreteszem a horgászbotot.

A teljesség igénye nélkül néhány gombás étek, amellyel megcsiklandoztam az elmúlt hetekben az ízlelőbimbókat....

Laza vacsora,
- bundázott rántott géva, csiperkével, rőt fagombával, tartárral, lestyános pirított rizzsel

Borsos, bundázott géva


Lestyános, fokhagymás géva csirkével egybesütve

Csirkehúsleves gévával, csiperkével, vargányával felütve

tejfölös, medvehagymás-lestyános gévapöri szarvacskatésztával

S mit keresnek gombák a szákban? Sokszor cserkelő-pergető túrázós horgászatok alkalmával a folyópartokat járva találok szép gombákat.S kosár nem lévén nálam.... a merítőszákba gyűjtöm a csemegét, s ha még halat is fogok, azt kénytelen-kelletlen vagyok tarkón ragadni, ha a szák már foglalva vagyon....




MOSONI GOMBÁSZ

Kelt: 2019 Ígéret havának 15.-ik napján











2019. május 11., szombat

A Balaton zamata

Ismerősnek tűnik az illat. Jobban mondva a zamat, amit a szél hoz a kis ház erkélyére. Alig 50 méter csak a part. A nád susogása idehallik. Reményteljes vágyakozással vagyok mindig, mielőtt először megpillantom a víztükröt, mikor mélyet szippantok a parton a jellegzetes víz felől érkező szellő egy darabkájába. Lágy hullámok ringatják a part menti nádast, aláfestik a képet, mely elém tárul. A keleti part. A Balaton legszélesebb része tárul a szemem elé, szembe velem a Tihanyi-félsziget, jobbra Almádi, Csopak, s bal felől Siófok. Előttem a csillogó.





Színek,remények

A hullámzásban ettek a legjobban a halak


Ezüstös

Valahogy így képzelem el ahogy letekint....


Szitálóban...


Mint megannyi arc

Káprázat

Csillámok

Elkápráztat. Megszoktam Szigetköz folyóit, a szövevényes ágrendszereket, ereket, ártéri erdőket, zúgókat, zárásokat, ruganyokat, a csalitost. Ez itt más. Mennyire más. Jó az Isten, hogy megadja azt, hogy minden évben legalább egyszer eltöltsek itt néhány napot, s azt részben horgászattal tölthessem. Lenyűgöz a látvány. A fénykép nem adja vissza, csak eszembe juttatja a pillanatot amikor a fotó készült.

Nem tudok betelni a Balaton sokszínűségével. Minden pillanatban változik a színe, a hullámok hol kisebbek, ezüstösen csillogóak, hol pediglen haragos zöldes tajtékzóak, olykor pedig a feszített víztükröt csak a halak pocsolása töri össze. S a part mente is élettel teli, vadkacsák, hódák, szürke gém, küszvágó csér, fecskeraj, sirálypár, hattyúcsapat, dolmányos varjú pásztázza a nádast és környékét. A vízben mocsári teknősök, békák, vízisiklók kajtatnak élelem után kutakodva...

Torony! Torony! Itt HATTYÚ-1-es, Almádi irányába terep felett 60 centire, folytatjuk terv szerint..
Esténként alig vártam hogy elaludjak, hogy újra pirkadjon, hogy újra ott lehessek amikor ébred a tó, s hajnalban már az alkonyatról ábrándoztam kint a parton. 



Él a Balaton! S csak telnek a percek, mire agyam befogadja az élet mindösszes jelét, jelenlétét. Lassan elfoglalom helyem a stégen, etetőanyagot keverek, botot szerelek. Furán néznek ki, vagy csak nekem szokatlan a folyami pecák után a tavi szerelés. No majd meglátjuk, működik-e.



Ütemesen csobbannak az evezőlapátok. Az erősödő hullámzásban táncol az alumínium ladik. Hasítja a vizet. Elszoktam attól, hogy sodrás nélküli vízben húzzam az evezőt. Csak a szél az ellenfél. Vigyázok, a hullámok ne kapjanak oldalba, vicces lenne hogy az első alkalommal a vízbe suppannék. A célterület felett felvillan a képzeletbeli vörös lámpa, s mint a géppuska sorozat nyomán, apró körgyűrűket firkál egy kisebb vödörnyi áztatott kukorica etetés gyanánt.

Húzd!


Ne olyan locsogással!

Nézz hátra, mert a stégnek mész!

Hangos csobbanással érnek a célterületre a bevetett szerelékek. Az egyik könnyebb kis feeder otthonról hozott trágyagilisztával csalizva csábítja a keszegnépet, míg az erős bojlis bot csalitüskével ízesített oldódó pop-up golyócskával próbálja a pontyokat megszólítani. A remény nem hiába érkezett a Balaton partra....

Igazi élményhorgászatok alakultak ki a pár nap lent tartózkodás alatt. A reggeli és az esti rendszeres etetés helyreszoktatta a halakat, s azok nem voltak restek, kapás-kapás hátán alakult ki. Az alkony behozta a komolyabb pontyokat is, s voltak keményebb legények is köztük, melyek kagylópadon, vagy a nádasba törve szabadultak az előkétől, s a horogtól. Persze ez nem mindenkinek sikerült...


Szíííííp....

Ezek se kutyák....

A nappali órák a családdal, sütögetéssel, bográcsozással telt. S a magyar gasztronómia megmutatta azt, hogy bizony helye van a világ elitjében.

Szalonnasütés


Vargányás birkapörkölt


Friss balatoni keszeg paprikás lisztben tárcsán...


A csúcs a vargányás muflonpörkölt volt!!!
Az öregedő délután, a megnyúló árnyékok a horgászat kezdetét jelezte, s hamarosan hajlottak a botok, nyöszörögtek az orsók, s vízbe került a merítőszák is.

Gyere koma

Nem lesz túl nagy

Benne van

Az öröm annál nagyobb!
Nálunk mindenki ért a pecához...

Látott hal.Volt olyan este, hogy vérfürdőt rendeztek az etetésen. Folyamatosan támadták a csalit, bármi is volt az. Tilalom van, visszament mind.....

Alakul a méret


Első napi konyhára szánt zsákmány...

Csodaszép pontyok, szépséges karikák, "papírdévérek", testes bodorkák, ezüstös gardák színesítették a napokat. Bizony ilyen pontybőséggel még nem találkoztunk a Balatonon. Úgy, hogy nem bojlizunk, s valószínűleg nem is fogunk. Ott ez elhanyagolható eredmény lenne, ám sima klasszikus fenekezőhorgászaton a majd félszáz ponty megfogása néhány horgászat alatt, na az azért nem csekélység. A négykiló körüli pontyokból néhány ugyan a konyhára került, ám a kisebbek, amelyek bőven méretesek voltak, esélyt kaptak a növekedésre. Ez így a jó.


Csupa egészséges szép halak. Szép pontyokat a Balatoni túrát megelőzően is fogtam nálunk a Mosonin. Az élmény nem volt ugyanaz.... Kissé keserédesre sikeredett. Hogy miért is?

Kár hogy ő is a friss telepítéssel került ide. Vissza a feladónak....

48-50 cm-s "folyami" pontyok a Mosoniból. Felpumpált zsíros telepített halak... 
Ha több mázsa pontyot beletelepítenek a folyókba, s eltelik egy hét, attól azok a pontyok nem válnak folyamivá. Nem lesz folyami ponty. Sokan tévedésben vannak ebben a tekintetben,hőzöngő melldöngetésük szánalmas tévút csupán. Nem, ezek nem folyami pontyok. Ha a házisertést egy hétig kint makkoltatom a tölgyesbe, az még attól nem lesz vaddisznó. Én sem leszek eszkimó ha Lappföldön egy hetet igluban vacogok... A képlet egyszerű! Hát ezért. Térjünk vissza a Balatonhoz...


Nyugalom

Esteledik


S összegzésképp mit is írhatnék még? A fent leírtak, a képek önmagukért beszélnek. Talán csak annyit még, hogy számolom a napokat, mikorra újra beleszippanthatok először abba az összetéveszthetetlen illatba, amelyet felém hoz a Tihany felől a balatoni szél.....







Kelt: 2019.év Ígéret havának 11.-ik napján