2019. január 6., vasárnap

Retropeca télen / Csak finoman

Mielőtt elveszne az ember az új horgászfelszerelések csillogásában, érdemes behúzni a kéziféket egy gondolat erejéig. Tény, hogy a 30-40 évvel ezelőtt, vagy még régebben használt felszerelések nem feltétlenül rosszabbak a maiaknál, s nem biztos, hogy az újabbakkal több, nagyobb halat a horogra csalhatunk. Az bizonyos, hogy az újonnan megvásárlásra kerülő eszközök elenyésző százaléka éli meg a 30-40 évet. Sokszor két évet sem bírnak, s a kényesebb szerkezetek nem is ahhoz a pecákra vannak kitalálva, mint például amit itt mi Szigetközben az ágrendszerek cserkelése közben elkövetünk. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy teszek egy nem mindennapi próbát a finom szerelékes folyóvízi úsztatás terén, s előveszem a régi dolgokat....







A terv majd egy éve megvolt a fejemben. Egy darabig csak ott foglalt helyet, a gyakorlati megvalósításhoz a végső lökést mégis más adta, pontosabban Az Angliai Magyar Horgászok egyik legutóbbi bejegyzésében látottak, ahol Centrepin orsókkal kapcsolatban elemezték azok működését a folyóvízi úsztatás terén. Régebbi és újabb típusokat is bemutattak. Nyilván engem a régiek fogtak meg inkább. Alapos és tanulságos írás volt! Mennyire igazuk van! Kedvet kaptam tőlük ezen orsófajta használatára! Az évek során el is feledtem én is szinte a régi felszereléseket. Patinás aggastyánok egy polcon, amelyen kupák, érmek foglalnak helyet, ahová dísznek száműztem őket egykor.

Nosza, szétnéztem az ereklyék közt, ahol legendás angol orsók nemigen pihennek, ám a régi keleti blokk kipróbált szerkezetei a mai napig helyet foglalnak. Találtam is erre a célra megfelelőnek gondolt orsót, botot, úszót, sőt később más párosításban is bevetésre fognak kerülni ezek a méltatlanul mellőzött és elfeledett eszközök.....

Úsztatásra "kitalált" szakasz a Mosoni-Dunán

Nagyon szeretek a késő őszi, téli időszakban keszegezni. Finom szerelékkel, az ősz végén, vagy a havas, deres téli napokon. Persze ilyenkor nehezen lehet összehangolni a szabadidőt az időjárással. Ha ráérek, szakad az eső, árad a folyó. Ha nincs időm, verőfényes napsütés, tiszta víz... ismerős igaz? Pedig furdalt a kíváncsiság, hogy ugyan működik-e az, amit kigondoltam.

Jeges ár a Lajtán, két ünnep közt megolvadt a hó, peca talonban....

A terv napokkal a horgászat előtt összeállt, a felszerelés összehangolása sem okozott problémát:

Bot: 
Egyedi készítésű, névre írt három tagos 4m hosszú üvegbot, melyet évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy régi kedves ismerősömtől (Troby-tól). A bot egy új spiccgyűrűvel gazdagodott decemberben, amúgy változatlan állapotban van azóta, mióta megkaptam. Kiváló karakterisztikával rendelkezik, alkalmas a kisebb (30 gramm alatti) ólommal történő könnyű folyóvízi fenekezőhorgászatra is, de könnyedsége miatt inkább a folyóvízi úsztatásra felel meg, sőt, inkább erre alkalmatos. Eztán nálam ebben a szolgálatban folytatja majd pályafutását... 

Folyóra tervezett, 12"-os River, "Horgásztól a horgásznak"  (Troby-tól)

úsztatás a Lajtán
Orsó:
Van néhány nagyapámtól örökölt egyszerű tárolóorsó. Kiválasztottam egyet közülük, igaz, nem neves angol, de nem is passzentos precíz germán szerkezet, hanem a jó öreg szovjet gyártmányú, egyszerű "recsegős" fékkel szerelt KS-130-as, amely túlélte az évtizedeket, s teszi a dolgát ma is.... A cserregő nádiposzáta hangja ehhez a fékhez képest csak enyhe torokköszörülés. Nem is érdemes a féket használni, legfeljebb akkor bekapcsolni, ha az ember nem akarja hogy lefusson a dobról a zsinór. Fékezni inkább a dobra ráfogva kell. Sokkal célravezetőbb.

KS-130-as

Nem nyugdíjaztam még őket, egy kis karbantartás és bevethetőek, a csehszlovák Tokoz tárolóorsó (balra) még januárban harcba száll!

Úszó:
Mondhatni környezetbarát. Lebomló... Vannak egyedi készítésű úszóim, sima parafaúszók, fából faragott úszók, valamint libatollúszók. Ezen utóbbiakból választottam ki most egyet. Libatoll és parafadugó kombinációja, egyedi készítésű-festésű, érzékeny, és jól látható folyami úszó. Az úszó a súlyozás szerint 3,5 grammos. Pont ideális a Mosonira és a Lajtára. Ha működött évtizedekig, vagy évszázadokig, miért ne működne most is?

Boltban hiába keresnénk
Klasszikus libatoll
Sasliktű, parafadugó, körömlakk, drót és szelepgumi, kész a két ponton rögzített folyami úszó....
Ajándékba kapott fából faragott egyedi úszók (Made in Troby, Great-Britannia)
Strapabíróbbak mint a boltban kapható két ponton rögzített folyami úszók. Aki használja őket, tudja, olykor elveszik az antenna, vagy kijön a szár a testből, elvásik a rögzítő szilikoncső a száron....... Mindez a veszély ezen úszók használata során nem fenyeget. Nyugodt a lelkiismeret akkor is, ha véletlenül a folyó elragadja valamelyiket, hiszen tisztán természetes anyagból készültek, s ezáltal nem szennyezik a környezetet úgy, mint bolti társaik. Az év során végighorgászom mindegyik típussal a folyókat.


Zsinór-horog:
Itt kénytelen voltam az újabb gyártmányú zsinórokra és horgokra hagyatkozni. 16-as főzsinór, 14-es előkezsinór, 12-es, illetve 14-es Gamakatshu keszegező horog.

Etetés-csalizás:
Egy horgászat alatt a hűlő, vagy a már beállt 2-3 fokos víz miatt sok etetőanyagot nem használtam fel, fél kilónyi folyóvízi keszegező anyag kapott egy kevés vakondtúrásföldet, illetve 1 deci csontit. Bőven elég egy 2-3 órás úsztatós pecára. A horgot 3, illetve 4 szem csontival csaliztam, az 1, vagy 2 szem csonti nemigen működött.

Télen nincs szükség nagy mennyiségre

A horgászat 
Reményekkel telve érkeztem a vízpartra. Az első próbálkozások alkalmával szinte sejtettem, hogy így lesz egyébként, tehát rájöttem, az orsóval nem lehet úgy dobni, ahogy azt a peremfutós orsóknál megszokhattuk. Megnézhettem volna én is egy filmet erről, mielőtt kimentem volna a vízpartra, de mivel nem tettem, magamnak kellett rájönni a módszerre. Vigyorogva össze is súgtak a túlparti pecások. A Mosonin még csak-csak elboldogultam, a Lajtán a lehajló fűzek alatt viszont csak az alsó dobás működött.


Hasonlóan a legyezőkhöz, a dobról lefejtettem a bedobás távolságával megegyező hosszú zsinórt, bal kézben a zsinórt (szereléket fogva), jobb kézben a botot lendítve dobtam. Fura volt. De rááll az ember hamar. Sikerült a meghorgászni kívánt sávon vezetni a szereléket. Néhány próba után már rutinos volt a bedobás. Ahol partközelben úsztattam, ott elég volt egy kis alsó lendítés. Ezt a felszerelést tényleg folyóvízi úsztatásra találták ki!

Elsőre, retropecán nem is rossz...
Viszont az úszó vezetésénél észrevettem, hogy előnyösebb a tárolóorsó, ugyanis szépen lehet ereszteni a zsinórt folyamatosan, nem kell a damilt szakaszosan adagolni, vagy hagyni a dobról lefittyenni, mint a peremfutósnál. A sodrás szépen húzza a dobról a zsinórt, ha van súly a szerelésen. Finomabb néhány grammos szereléknél, és kisebb sodrásnál viszont figyelve a folyó sebességére a dobot ellentétes irányba tekerve magunk engedhetjük a szereléket a meghorgászni kívánt szakaszon. Jobb is így, hisz folyamatos kapcsolatban van az ember a teljes szerelékkel, s ha akció van, azonnal lehet reagálni. S akció az volt!
A Mosoni-Duna part menti 3,5 m-es mély vizében is megállja a helyét

A megakasztott halak fárasztásánál az üvegbot szépen rásegít a fárasztásra a bot megfelelő karakterisztikája ehhez segítség! Hüvelykujjal szépen rá tudunk fékezni a dobra, közvetlen kontaktot alakítva ki így a küzdő hallal, ami még inkább élvezetessé teszi a mutatványt, hisz kézközelben érezhető az, ahogy a hal húzza a zsinórt a dobról. Élvezetesebbé teszi a pecát a plusz kontaktus....

Fékrásegítés hüvelykujjal
Az úszó mérete csalóka, hisz könnyű, s a legkisebb keszegek, a legóvatosabb koncérok is gondolkodás nélkül merítették azt. Festése miatt kiválóan látható volt a vízre vetülő napsugarak ellenére is.

Az etetést három nagyobb gombóccal kezdtem, s amint megjött az első hal, kis részletekben, diónyi kis gombócokban folytattam. A halak az etetésen maradtak, s később ahogy a sodrás lejjebb mosta a szemcséket, a gombócok beesésének helyétől 8-10 méterre is megjelentek az érdeklődők, a darabosabb szilvaorrú keszegek, kisebb márnák, s a testes koncérok. Az orsó majd 50 év távlatából, ha nem régebbről, tette a dolgát. S engem nagyon jóleső érzés töltött el, hogy az öreg harcossal ennyi év távlatából is halakat tudtam partra segíteni. Biztos vagyok benne, hogy komolyabb halnál sem okoz majd csalódást.


Másfeles királyhal, küzdött mint a berber oroszlán

28 cm faroktőig, szép bagoly

Fiatal, ereje teljében levő márna


Szilva a javából, szilajul küzdött





5 kg felett...

Összegzés:
A retró felszerelés tette a dolgát. Furán néztek rám a túlparti feederes horgászok, de amikor a nyolcadik halat emeltem ki a vízből, míg ők hárman addig mindössze egyet fogtak, ráfagyott a mosoly az ajkukra, s abbamaradt a pusmogás is......
Szilvaorrú keszegek, karikakeszegek, bagolykeszegek, koncérok, bodorkák, paducok, márnaifjoncok, domolykók tesztelték az aggastyánt. A felszerelés élvezte a bevetést. Akárcsak a horgász. A halakról nem is beszélve...
Hamarosan komolyabb harcos is próbára teszi majd a felszerelést, legalábbis bízom benne, hogy komolyabb uszonyossal is összeakadok a Mosoni-Dunán, vagy a Lajtán, csak ki kell járjak.... Az biztos, jó ideig csak ezzel a felszereléssel fogok úsztatni, ami azt jelenti, lesz majd beszámoló, tapasztalatgyűjtés......

Hogy mi a lényeg? Teljesen mindegy, milyen márkájú a botod, az orsód, az úszód.... A  lényeg az, hogy tudd hol vannak a halak télen, hol keresd őket a folyón, s az sem árt, ha tudod, mivel csalizz. A hal a csalit nézi, azzal találkozik. Nem érdekli, hogy te kint a parton milyen botot tartasz a kezedben, milyen márkanév van a nyélre festve. Lehet több százezer forintos rakós, lehet pár ezer forintos spiccbot, akár egy mogyoróhusáng, vagy rég elfeledett retrofelszerelés, ahogy az fentebb is látható volt. Ne feledd, élvezd a horgászatot! Te döntesz, a halak már megtették.....






Kelt: 2019. év Fergeteg havának 6.-ik napján