2022. július 30., szombat

Tikkaszt a nyár

Színek....
Nyomasztóan tikkadt a vidék. A vetés szomjúzza az esőt, ám a perzselő nap a reggeli egyetlen kis felhőfoszlányt is rögvest felfalta, amint nyújtózkodva felébredt a túlparti fák lombjai felett. 

Kicserepesedett talaj rései közt túlélést remél a tücsök, s esőért könyörögve játssza az utolsó akkordokat. A folyók medrük közepére zsugorodtak, s a halak olybá megritkultak, hogy figyelni kell, vajon van e még valahol némi loccsanás? 


Forró szél zaklat az árnyékban is, ahol majd negyven fokban vizet izzad a póló, s túlélést remélve aláhúzódik a madár, dal nélkül némán, s az ember, ki átkozza az időt, könyörgi az esőt, de nem néz tükörbe.


Bárgyú horgászatok. Ahol néhány hete meggyet falt a domolykó, most bokáig sem vizesedik a láb, s gázolható a folyó, ami szinte nem is folyik. Megállt. S pangó vizekben halak pipáznak az oxigénért....


Ahol keszeghad nyüzsgött, most csupán a géb, s a rák tengeti az életet a vízből kikandikáló sziklák közt. 

Olykor azért ad valamit a hajnal, s az est. Ha mást nem, egy-egy jobb fárasztást, vagy épp némi szomjat enyhítő vadon termő gyümölcsöt. Nyár...



Viseltes szilvaorrú


Mosoni kósza



Baller, aki már a gilisztára is ráugrik...

Hajnal a Duna parton

Kisebb vizek zsombékjai alatt búvik

Visegrádnál még van víz

Hajnali éhenkolbász



Van, hogy wobblert is fogok....letisztogatva, horogcsere előtt



Tipikus Lajtalakó

Szilvából az 52 fokost kedvelem, meg azt, ami elhúzza az úszót

Egy-egy márványtestű is akad néha

Pecsenye

Ha ott van, első dobásra beadja


Beugrott a csónakba az 5-ös potyka

Cápatekintet, vigyori paduc

Koncér a másfeles tartományban




Furulyáznak a kukoricaföldek, megcsünt a napraforgó, alig derékig ér, s szikkadt tányérjukkal mégis a napot keresik. Egy sün motoz este, némi gyümölcsöt remélve egy fa alatt eloson, s vígan majszol egy félig megerjedt sárgabarackot, s talán dülöngélve billeg majd hajnalban a vacka felé, talán dudorászik is a maga nyelvén...
A hosszú aszály után talán mégis történik valami....

Elborul. 

S a nyár, a vidám kacagós nyár oly hamar sírva fakad, 

könnyével feláztatja az erdőt, mezőt, 

s bús komorságban mennydörgést morog.

Elhalkul a madárdal, csak az esőcsepp koppan,

az eresz csordogál, s kis patakot növeszt lábainál. 

Egyszer majd elvonul, nem látni majd a villámot, 

s egy kósza felleg mögül,

újra rám mosolyog a nap...



(S.Cs.)



Kelt: 2022. év Áldás havának 30.-ik napján

2022. július 2., szombat

Gyümölcsöző retrópeca a folyón

Mi más kellhetne még?
Bizonyára emlékeznek sokan néhány korábbi írásomra, ahol épp felületesen, de megemlítésre került a gyümölcsökkel való horgászat domolykókra. Idén a nyár beköszöntével ismételten próbát tettem, vajon kedvence e még a telényeknek a friss érett gyümölcs. Nagy volt az elszántság, reményekkel fűtve látogattam ki hamarosan a folyó partjára, amely kissé áradó és zavaros volt. Bíztam benne, mindez nem akadályoz majd a horgászatban.

Gyümölcs már volt. Tavalyról fagyasztott meggy, később idei is, vadcseresznye, s faeper is, amelyet közvetlenül a folyóparton is szedhettem.  Egyszerű horgászat, egyszerű felszerelés, egyszerű csali (melynek szedése közben magam is behabzsoltam), s mégis mennyi élmény....


Érik a mézédes vadcseresznye

Érik a faeper


Jutott belőle haza is






Ezzel már el lehet indulni domizni


Működik a fagyasztott magozott meggy is
                 

Próbálkozásaimat siker koronázta, nem is akármilyen. A halak szinte az első úsztatástól kezdve vehemensen vetették utána magukat a felkínált finomságokra. 

Fagyosan, vagy kiengedve, mindegy, ha éhes

Amikor már rendesen kihorgászgattam magam, néhány naponta párszor végigzongoráztam egy-két ígéretes szakasz, s nem igazán éreztem azt a kihívást, ami megmozgatott még az elején, eszembe jutott, hogy bizony nagyapáink, dédapáink is hasonló módon kerítették kézre ezeket az igazi vadvízi harcosokat, csak éppen az akkori kornak megfelelő felszerelésekkel. Felcsillant a fény. 

Kezd alakulni a méret

Levettem a polcról, ahol az ősi orsókat tartom az ereklyék közül egyet, egy kifogástalan működésű réges-régi KS-130-as tároló orsót, egy korban hozzá illő libatollúszót, s egy három tagos üvegbottal házasítottam a felszerelést. A horog nagyobbacska, egyágú, amely alkalmas arra, hogy a meggyet mag alatt tűzve tartsa a horgon. Így nehezebben szívja le a domolykó róla a gyümölcsöt. 

Ifjú domolykó a matuzsálem orsó mellett
                  

Szóval megvolt a felszerelés. Ilyenkor mindig azon aggódok, jajj, csak működjön. Ha halat fogok, az elsőt, mindegy mekkora, a lényeg, hogy meglegyen az az érzés, hogy -Igen, megvolt a terv, összeállítottam, működik!- és ez számít.


Talán ő volt a legkisebb
                   

Elszoktam a tárolóorsótól, kissé berozsdálltak a mozdulatok, a bedobás, a zsinór leszedése előtte, zsinórvezetés, behúzás....stb. Ám hamar visszatért minden, a harmadik eresztés már rutinosan ment. 

Az úszó lassacskán tette meg a métereket a folyócska túlpartján a zsombékok előtt, mikor is hirtelen megrezdült a libatollúszó veresre festett antennája, s egy szemhunyásnyival később az úszót a mélybe rántotta valami. A bevágás nem késlekedett, ült a horog. A bot szépen hajladozni kezdett, a zsinór megfeszült, s a hüvelykujjamnak bizony rá rá kellett fékeznie a tárolóorsóra. A bot szépen dolgozott, tette a dolgát, a sodrás is segítségül jött, s kezdtem nyerni a métereket. Elöntött az a jó érzés, hogy igen, a régi felszerelés bármilyen öreg is, még ma is teszi a dolgát, ma is megállja a helyét, s vele én is megállom a helyem a folyón!


Ő már komolyan húzott
                

Pompás, fél méteres domolykó rázta a buci fejét, de a horog jól akadt, tartotta a halat, amely kifáradva néhány pillanatra a szárazra került, majd úszott tova a folyó ölelésébe.


Igazi vadvízi erőgép
              

Szakmányban jönnek a szebbek gyümölcsre
                    

Ha aznap nem fogok már semmit, az se baj, hiszen megvan amiért jöttem, működik a rendszer, a halak továbbra is eszik a gyümölcsöket. Feljebb mentem a folyócskán, s újra araszolt az úszó lejjebb az árral a korábbi fogas helyszíne fele, de nem ért el odáig. Baaammm...... Ismét elragadta egy domolykó. Majd nem sokkal később megint. Aztán többször is meg a horgászat alig másfél órás ideje alatt....


Testvérem első meggyes domolykója, s mindjárt egy közel fél méteres

Előnyei mindenképpen vannak az efféle pecáknak. Átélni a több évtizeddel ezelőtti horgászatok hangulatát, erre kiváló. Gyakorlati tapasztalatom, hogy a kisebb folyókon a túlparti bokrok alá bepöttyintett wobblerbe amikor az ember belehúz, az jön ki a bokor alól, vagy épp be se megy alá rendesen. Az úsztatott gyümölcsöt viszont bármilyen hosszú szakaszon a túlparttal, de a saját oldali parttal is párhuzamosan lehet úsztatni a bokrok alatt, ahol ott lapulnak a domolykók. Ez az előny nagyon megtetszett. Új lehetőségek nyíltak ki, szinte kerestem az ilyen, pergetőbottal meg nem horgászható szakaszokat, ahol sejtettem, hogy lapulnak domolykók. Szeretettel, s örömmel gondolok vissza ezekre a horgászatokra. Bízom benne, aki kipróbálja, az hasonló élményekkel gazdagodik majd...

(S.Cs.)


Kelt: 2022. év Áldás havának 2.-ik napján