Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel III.

Idestova elteltek az évek. Eltelt, elröppent szemhunyásnyi idő alatt három év. A technológia robbanásszerű forradalma elsöpörte a XX. századot, a telekommunikáció, s az információcsere high-tech világában utolsó mohikánként még megtalálhatóak a régi szakmák mesterei, kik megfogyva bár, de törve nem, nem szellemi termékeket gyártanak, hanem megfogható, fizikailag kézbe vehető tárgyakat állítanak elő. Közülük újra megkértem az egyik régi barátomat, ki bevette magát a Bakony hegyei közé, de évente többször is ellátogat felém a Szigetközbe, hogy csináljunk újra egy riportcikket az ólomöntésről. Kik emlékeznek az ólomöntéssel kapcsolatos korábbi bejegyzéseimre, ismerősnek tűnhet Tamás, ki még nem olvasott erről a témáról, megteheti az előző két részben:

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel I.

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel II.

Most pedig vágjunk is neki, hagy köszöntsem Kázmács Tamást, a Balaton-Felvidék ólomöntő mestereinek egyik utolsó mohikánját!

Mosoni Horgász: - Szia Tamás! Egy szempillantás alatt elröppent három év, mióta megcsináltam veled az első riportcikket. Tart-e még nálad a láz, a házi ólomöntés?

Tamás: - Szia! Találó, igen, egy szemhunyásnyi idő volt csupán, három esztendő, mintha csak a múlt héten beszélgettünk volna az ólomöntésről. A nehezékek elkészítésének mozzanatai továbbra is megmaradtak nálam téli elfoglaltság gyanánt.

"retró" ólom kiskanálformából 1985-ből

Mosoni Horgász: - Tamás! Vannak-e új formák a repertoárban, s ha igen, mi az, amin változtattál?

Tamás: - Jelenleg még folyamatban van, nincs kész, ám 3D tervezgetés vége felé jár az új forma kialakítása. Látványban nem lesz szembetűnő a változás, mert "csak" egy apróságot szeretnék módosítani a régi sablonhoz képest. Az újdonság abból tevődik össze, hogy a forgókapocs felőli oldala az ólomnak keskenyebb legyen. Hogy miért is? Erre azért van szükség, hogy a horgászat közben behúzáskor, azon ritka pillanatokban, mikor épp nincs hal a horgon, az ólom kevesebb közegellenállást fejtsen ki.

Kokilla tervezési fázisban

3D tervek

Mosoni Horgász: - Melyek a legbeváltabb típusok?

Tamás: - Szinte mind az, de le kell szögezzem, továbbra is a karmos tányérólom vezet a felhasználási listán!

2016 év slágerei, 70, 80, 100, 200 gramm súlyban

Mosoni Horgász: - Melyiket használod leginkább folyókon, s melyeket tavon?

Tamás: - Mivel horgászataim döntő többsége a folyóvízhez kötődik, ezért nyilvánvalóan a tányérólmot és a növelt súlyú feederkosarat erőltetem.

Mosoni Horgász: - Változott-e, csiszolódott-e valamelyest az eltelt 3 esztendő alatt a technológia az ólomöntés során, vagy maradt a régi jól bevált módszer?

Tamás: - A technológia nem változott, a kiegészítő alkatrészekből viszont találtam új beszerzési forrást, így költséghatékonyabb lett a művelet, ugyanis alig 15 forintért kerül hozzám egy jó minőségű forgókapocs.

"Emelt súlyú" feeder kosarak

Mosoni Horgász: - Egyszerű-e még ólomhoz jutni, vagy nehézkesebbé vált az eltelt időszakban?

Tamás: - Az ólomhoz jutás esélye folyamatosan csökken, ám nem reménytelen. Bontásból származó régi vastag falú csövek, szifonok, gyakorta előkerülnek ismerősök, barátok, a rokonság jóvoltából, akik tudják, hol lehet újrahasznosítani az ólmot. Az akkut "valamiért" békén hagyom, nem szeretem. Maradjunk egy kicsit a számoknál. A napokban vásároltam 10 kg ólmot 3000 forintért, vízvezetékcső formában.

Mosoni Horgász: - Kísérletezel-e folyamatosan új típusokkal, vagy esetleg ráleltél a "Szent Grálra", a legideálisabb típusra, méretre, formára?

Tamás: - Mindig azt hiszem, hogy megvan a végleges forma, de kísérletező típus vagyok, s állandóan keresem azt, hogy lehetne egy kicsit jobb, szebb a munkadarab, úgy fogalmaznék inkább, hogy minden időszaknak megvan a maga "Szent Grálja"!

Kész kokilla, munkára várva

Indulhat a sorozatgyártás

:)

A '90-es évek balatoni slágerólmai

Mosoni Horgász: - A minap a  nálunk legolcsóbbnak mondott horgászboltban a 120 grammos körmös tányérólmot darabonként 375 forintért láttam. Mennyire gazdaságosabb házilag készíteni az ólmokat? Mit tapasztalsz, közelített-e az eltelt időszak során a bolti ár és a házi bekerülési költség?

Tamás: - A fentebb említett számokból az alapanyag költsége könnyen kiszámolható, ehhez hozzáadódik egy kis munka, kevés gázköltség. A bolti árak nagyon elszálltak, horgászüzletenként azonos súlyú ólmok tekintetében viszont akkora árkülönbséget találtam, amekkora árkülönbségből én a saját ólmomat előállítottam. nekem mindenesetre jócskán megéri házilag készíteni a súlyokat.

Mosoni Horgász: - Tudsz-e ajánlani a kedves olvasóknak ólomtípust erősen sodró sóderes medrű folyóra, vagy éppen a csendes épphogy csörgedező iszaposabb medrű szakaszra?

Tamás: - Az erős sodrású sóderes részre a karmos lapos formát, a langósabb, esetleg iszaposabb szakaszokra a lehető legnagyobb felülethez tartozó legkisebb súlyú alakot tartom ideálisnak.

Mosoni Horgász: - Észreveszik-e a sporik, hogy saját ólommal horgászol, s ha igen, érdeklődnek-e még a házi készítésű ólmok iránt?

Tamás: - Nem nagyon szokták észrevenni, hiszen hasonló formák kaphatóak a kereskedelemben, én pedig nemigen reklámozom, csak csendben használom őket.

Mosoni Horgász: - Az előző, három évvel ezelőtti riportcikket követően volt-e érdeklődés, megkeresés az irányodba?

Tamás: - Hogyne! Volt jó pár e-mail váltás az érdeklődőkkel, öntési tanácsok, sablonkészítés, sőt, konkrét kereskedelmi ajánlat is szerepelt a megkeresésekben.

Mosoni Horgász: - Figyelemmel kíséred-e más ólomöntő mesterek tevékenységét, munkáik eredményeit?

Tamás: - Természetesen! Hiszen szívesen tanulok másoktól. a megélt tapasztalatok őszinte átadása felbecsülhetetlen érték egy befogadó fül számára.

Mosoni Horgász: - Mit gondolsz, lesz-e utánpótlás, vagy szép lassan kihal ez a szakma?

Tamás: - Azt gondolom, mindig akad barkácsoló kedvű követő, hiszen az emberekben benne van az alkotni akarás vágya.

A lehetőségek korlátlanok

Mosoni Horgász: - Talán Kínából még nem éri meg ólmot rendelni (a súly miatt), ám lassan szinte mindent elseper a sárga áradat. Van még jövője a hazai ólomöntésnek?

Tamás: - Kína hatalmas. Nagyon sok minden származik onnan. Az idei esztendőben kilátásba helyezték a "kis" csomagok után fizetendő vámot, ezért viszonylagossá válik majd a távol-keleti olcsóság. Leszögezem, bárhogy is fordul a szél, mindig is fontosnak tartom eztán is, hogy én állítsam elő a horgászólmokat, melyeket használni szeretnék, s amivel megajándékozzam majd a barátaimat.

Alapanyag és késztermékek

Mosoni Horgász: - Az ólomöntéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel hol találnak meg? Hol tudnak kapcsolatba lépni veled?

Tamás: - Az email címemen várom a megkereséseket:

kazmacstamas@freemail.hu

Mosoni Horgász: - Talán megosztanál néhány fotót, amelyen a saját magad öntötte ólmok segítségével fogtad meg a folyóvízi halaidat?

Tamás: - Természetesen, s ha megengeded posztolok olyan képeket is, amelyeken a természet ritkán látható elbűvölő arcával találkozhat a kedves olvasó. A képekkel együtt kívánok mindenkinek tartalmas horgászatokat, s azoknak, kik kedvet kapnak az ólomöntéshez, szorgalmat, kitartást, s sok sikert!

Mosoni Horgász: - Köszönöm a riportot magam, s az olvasók nevében is! Találkozunk a Duna parton!

(képek: Kázmács Tamás)

Kelt: 2019. Év Jégbontó havának 16.-ik napján

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntő mesterekkel II. rész

Ahogy azt már korábban megtapasztalhatták az olvasók, esetenként nem csak magamról, hanem más, a horgásztársadalomban értékes helyet elfoglaló mesteremberről szól a bejegyzés. Így van ez most is, noha sokan azt gondolják igen, én viszont bizton állíthatom hogy nem tűnt még le az ólomöntő mesterek kora!

Van olyan jó barátom, aki a mai napig saját maga önti az ólmot, többnyire folyóra valót, s olykor engem is megajándékoz újabb és újabb formákkal, többféle súlyban. Vannak újabb és régebbi kokillák, s az ólom beszerzése sem egyszerű már manapság, ám fáradtságot, vesződést nem tekintve továbbra is életben tartják eme mesterséget. Sokan =gimmo=, vagy =retroska= néven találkoztak már vele különböző, egykor szebb napokat látott horgászportálokon. Ismerkedjünk meg most

  Fenyvesi Lajossal!

Mosoni horgász (Mh): Szerencsés vagyok, hogy a virtuális világban évekkel ezelőtt összeakadtam veled, s mindamellett hogy megajándékoztál a barátságoddal, gyakran kaptam tőled szépen öntött ólmokat, amelyeknek igen jó hasznát vettem a folyókon a menyhalak, márnák, pontyok, harcsák nagy-nagy bánatára. Ahogy azt a korábbi részben Tamással és Bélával is megtettem már az első részben, a kérdéseim most felteszem neked is:

  

Mosoni horgász (Mh): Mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal és hol horgásztál először?

Lajos: 1960-ban születtem, s mióta az eszemet tudom már akkor elkezdtem a horgászatot, a bátyám jóvoltából. Olyan helyen nőttem fel ahol szinte az ember kitette a lábát az ajtón, már horgászható vízzel találkozott!! Kisebb csatornák, nagy mocsaras rész, a Tisza 1 km, a Bodrog kb. 5km (Bodrog zug). A Tisza mentén sok kubik gödör is volt, ahol feledhetetlen sok élménnyel gazdagodtam!! Abban az időben először mogyorónyéllel, úszóval kezdtem pecázni. Nagy öröm volt bodorka, vörösszárnyú, compó, kárász, törpeharcsa és a csuka fogása!! Pontyot ritkán tudtam megfogni, mivel azokkal a felszereléssel lehetetlen volt. Aztán a bátyámnak jött egy ötlete, méterben lehetett vásárolni szelepgumit, így aztán kb. 50 centis darab fel lett kötve a mogyorónyélre, arra úgy ment rá a zsinór!! Sokan kiröhögtek, de onnantól kezdve a 3 kilós pontyot is meg lehetett fogni!!

Mh: A horgászat melyik ága áll hozzád a legközelebb?

Lajos: A környezetemben sok olyan víz volt ami tele volt csukával!! Nagy kedvencem volt a pergetés, szívem csücske volt! Sosem szerettem egy helyben ülni. Kerestem a halat mindig!! De most ami nagyon közel áll hozzám, az a Dunán fenekezni!! Ám teljesen áttértem az éjjeli ragadozókra!! Leginkább a harcsázásra!!

Hevítés

Mh: Mikor döntöttél amellett és miért, hogy magad öntöd az ólmokat?

Lajos: Ha tehettem sosem vettem horgászboltban ólmokat!! Első öntő formát még a fater csinálta nekem egy félcolos, háromnegyedes, colos csőből egy centis szelet le volt vágva és oválisan meg lett nyomva,a két vége kifúrva, egy tű beletéve. Úgy lett az első ólom ami a kezemből kikerült, onnantól kezdve mindig saját magam készítem. Kb. 10 éves koromtól felügyelet mellett!! 9 évesen kaptam először üvegbotot és peremorsót amivel lehetett fenekezni is!! Inkább ahhoz már sok esetben használtam menetes anyát,12-14-16-20-as. befőttes gumival, főleg olyan helyen ahol sok volt az akadó. Abban az időben az etetés az volt, hogy a kenyeret beáztattuk, kukorica és búzadarát adtunk hozzá, majd ezt gyúrtuk az anyára!! Még a mai napig is használom ezt a módszert, ha olyan helyre ülök le!!

Új formát ölt hamar

Mh: Hogy alakítottad ki a kokilla formáját?

Lajos: Az újabb öntő formáim azok már egy esztergályos jó barátom által készültek!! Saját tervezés és barátoktól kért horgászboltos darabok lettek lemásolva kisebb variálásokkal!!

Tűzhelyen történő hevítés

Mh: Hol végzed az ólomöntést, s figyelsz-e a biztonságos munkavégzés feltételeire?

Lajos: Először is mindig a biztonságos ólomöntéshez a helyet kell kialakítani!! Ne legyen láb alatt semmi! Jó szellős helyen, garázsban öntöm az ólmot!! A munkavégzés mindig hosszú nadrágban és bakancsban, hosszú ujjú kabátban begombolva történjen!! Persze a biztonságos kellékek is kellenek hozzá mivel 400 fok, az már sokkkk!! :-)

Előkészített kokillák

Mh: Mire kell odafigyelni a legjobban az öntés során?

Lajos: Az ember a mai világban már csak olyan ólmokhoz tud hozzá jutni ami szennyezett, nagyon sok a salakanyag tartalma. Ha tudom tanácsolni akkor először egy ólom tisztítást el kell végezni!! Én ezt úgy csinálom,hogy először fel olvasztom azt a mennyiséget amit kiszeretnék önteni formába és át öntöm egy másik edénybe így a salak nem kerül bele! Teljesen tiszta ólmot kapsz!! Amivel már szépen lehet dolgozni. Öntés előtt mindig fel kell melegíteni az öntő formákat és úgy el kezdeni a kiöntést!!! Így szép sima felületet kap az ember!! Persze csak kesztyűben végezzük mindent és jó állapotú szerszámokkal!! Ne bízzuk a véletlenre!!! Veszélyes!!

Mh: Melyek a kedvenc formáid és hol használod őket?

Lajos: Kedvenc formám az nincs, mindegyiket kedvelem!!! Hisz folyó vízi horgász vagyok a Dunán így mindig az adott hely, sodrás, aljzat a meghatározó, az alapján használom az ólmokat!!

Formát ölt

Mh: Volt-e példa arra, hogy kölcsönadtad az öntőformát, s mik a tapasztalataid ebben a tekintetben?

Lajos: Igen volt rá példa!!! Ám sajnos nem úgy kaptam vissza, ahogyan illő lett volna. Az illető szétkalapálta mert nem tudta kiszedni belőle az ólmot!! Pedig el mondtam neki hogy mire figyeljen!! Persze csak ez az egy eset volt. Azóta csak olyan barátnak adom oda, akiben bízhatok is, tudom, hogy az öntőforma épségben visszakerül!! Érthető, hogy ilyen komoly arzenálra már vigyázni kell!!!

Beöntést követve még hagyjuk összefogva a kokillákat

Kisvártatva engedjük kihűlni őket

Mh: Mit tanácsolnál azoknak a horgászoknak, akik ólomöntésre adják a fejüket?

Lajos: Bátran álljanak neki önteni ólmot ha meg van hozzá minden és persze vigyázzanak a testi épségükre, hisz annál nincs fontosabb!! Manapság a horgász boltokban már nem tudják mit kérjenek el az ólmokért, tudják, hogy fogyóeszköz, s az árak szép lassan mennek felfelé!!! A saját készítésű ólom az más, mindig jó érzés vele horgászni!! 

Mi szem, szájnak, vagy inkább folyónak ingere....

Mh: Mikor kerültél kapcsolatba az internetes horgásztársadalommal, s mi a véleményed erről?

Lajos: Elég régen, a tapasztalatom viszont az, hogy van ennek nagyon jó része is de sajnos java fórumos részen már nem vagyok fent. Sohasem szerettem azokat, akik csak azért járnak oda, hogy szét offolják fórumosok normális csevegését!! Pedig sok eszmecserét tud az ember folytatni sok apró trükköket meg  tud tanulni!! Mellette szóljon az, hogy a legjobb barátokra is szert tettem, itt rád és kedves családodra is gondolok, illetve az általad megismert nagyszerű emberekre!! Ez többet ér mindennél!!

Mh: Néhány szóban összefoglalnád, milyen eszközök, alapanyagok szükségesek az ólomöntéshez?

Lajos: Ólom, kokilla, kiöntő edény!! Elengedhetetlen a megfelelő védőruházat, megfelelő hőforrás amivel felolvasszuk az ólmot!!

Mh: Aki szeretne veled kapcsolatba lépni, az hogy teheti meg? Hol érhet el?

Lajos:

gimmo@freemail.hu email címen, 

vagy a 06-30-501-7821 telefonszámon!

Nagyon szívesen tudok tanácsot adni!

Mh: Kedves barátom! Megosztanál velünk néhány fotót a teljesség igénye nélkül a dunai horgászataidról?
Lajos: Természetesen!

Mh: Köszönöm a riportot, kívánok sok sikert a dunai pecákhoz, jó egészséget, de mindenekelőtt azt, hogy ne add fel ezt a szép szakmát!


Aki kíváncsi a riportcikk első részére, az megtekintheti itt:
I. rész


Kelt: 2016. év Enyészet havának 27.-ik napján

Finomszerelékkel az őszi folyón

Hajnalonta dér sző csipkét az avarra

Vége a zajtalan léptek világának. Minden lépésre hangosan zörren a szárazra aszott avar, s minden léptem hangosan töri szét szilánkokra a csend tükrét, minden lépésem köztudott most az erdő vadjai körében. A hajnali szél fésűje itt, a Mosoni-Duna partján sok fa frizuráját megtépi, s munkája nyomán beborítja a vizet is a falevelek tarka-barka takarója. A frissen hullott színpompás levelek a víz színén, a távolabbról útra keltek pedig attól függően, mennyire áztak el, a vízoszlop teljes magasságát igénybe véve tartanak lépést a folyóval.

Miként lehet ilyen körülmények között horgászni? Feeder-el nem egyszerű, bár nem lehetetlen. A vízben úszó avarszőnyeg örömmel kapaszkodik fel a zsinórra. A megszokott folyóparton felállított módszerrel lehetetlen feederezni. Van egy módszer. A bot spiccét lenyomva a víz színéig a z uszadékok nagy részét ki lehet kerülni. De extrémebb helyzetekben ez sem működik. A legjobb módszer ilyenkor az úsztatás, finom szerelékkel.... Ahhoz pedig:

Felszerelés a következő:

Bot

4,20-as, vagy 4,50-es matchbot. A lényeg, a bot ne a leglágyabb típusú legyen, a csuklóból történő bevágásra megfelelően reagáljon, viszont kellő rugalmasságot mutasson nagyobb halak fárasztásánál. Miami Balzer és Kettner Champion kiváló választás. 5 méteres bolognaival is szoktam próbálkozni, de a spicce nekem túl "takony" gyenge, a röhögőgörcs állapotba kerülő márnák, paducok legnagyobb örömére. Túl lassú a bot, ezért lehet, hogy hamarosan el is adom.

Leharcolt Browning orsó, Miami Balzer bot, egy paduccal

Orsó

Egy kedves barátom jóvoltából kaptam egy Ryobi ZR 2000-es match orsót. Kiváló, tökéletes munka, szépen dolgozó fékrendszer, megbízható, masszív gépezet. Korábban Browning STE 43 típusú match orsót használtam. Zseniális szerkezetek. Masszív és hosszú élettartamuk garancia a halfogásra. A Browning orsóm korábban a Miami Balzer match botommal majd 10 éves pályafutása alatt annyi halat kiparancsolt a vízből, hogy minden túlzás nélkül tonnákban mérhető csak a produkciójuk.....Nyugdíjba is mentek az idén.....

Ryobi orsó Kettner matchbottal

Bevált márka

Zsinór

GBN 18-as bordó (réz) színű 4,5 kg szakítószilárdságú zsinór. Előkének ugyanezt a típust használom, csak 16-os méretben, 3,1 kg szakítószilárdsággal.

Úszó

Folyami csepp, vagy gömbölyded testű úszókat használok, 2-5 gramm között. Az úszóknak hosszú száruk, hosszú antennájuk legyen. Nagyon szeretem, amikor úsztatás közben csak millimétereket merül az úszó, noha a mozgásában nem történik változás, s már ül is a bevágás és felsír az orsó....

Súlyozás

Sörétólmokat használok, nem sokat, hisz a 2-5 gramm közti úszók kisúlyozására nincs szükség sok ólomra. Az előke hossza kb. 20 centi, a horog fölé elhelyezek egy jelzőolmot közvetlenül az előkére, a horogtól 6-8 centi távolságra. Az ólom így kellően fenék közelben tartja a horgot.

A csónak farától úsztatva....

Horog

nekem bejött

Legjobban a Gamakatshu LS-2270N 12-es méretű horgát szeretem. Erős, nem törik, kiválóan tartja a halat, alkalmas több kilós pontyok, márnák megfogására is, s nekem csak egy közel 10 kilós ponty akasztása alkalmával hajlott ki. 

Ereszték hossza

Azt mindig úgy állítom be, hogy a meder felett 2-3 centivel, vagy a meder feneket néha érintve sodródjon a csali. Az etetésen levő halak így veszik észre a legkönnyebben...

Éhes királyhal

Csali 

A csali többnyxire 3-6 szem csonti, 1 szál trágyagiliszta, pinki, vagy egy szem csemegekukorica volt, míg a halak el nem döntötték, mi az, ami igazán kellett nekik. Onnantól kezdődött a mutatvány....

Etetőanyag

Szín  és tartalom őszre

A folyóvizi halak nem finnyásak, nincsenek úgy elkényeztetve, mint tavi társaik. Én az őszi időszakban is sajtos etetőanyagot vásárolok, vagy a szokásos süldőtáp, kenyér, kukorica, vakondtúrásföld, kevés reszelt sajt, csonti keveréket gyúrom be egy kis áztatott búzával. Páratlan. A lényeg, hogy legyen benne mag, csonti, s legyen valami illata. A letisztuló vízben kerüljük az élénkebb színeket, a hozzáadott föld kellően megsötétíti az etetőanyagot, ami így már alkalmas a bevetésre. A meghorgászni kívánt sávra, mert itt folyón a finomszerelékes úsztatásnál meghorgászott sávról beszélünk, kezdetnek 4-6 kétmaroknyi keményre gyúrt gombócot dobok be. Negyed óránként két, fogott halak után egy-egy kisebb gombóccal tartom fent az érdeklődést....(ha van)  

A felszerelés nagyjából összeállt. Eljött a hajnal. A virradat, a felkelő nap megmozgatja a folyó népét. Később, ha beállnak a hidegek, az időpont tolódik, s a legnagyobb hidegekben a keszegek aktivitása inkább délelőtt 10 és délután 3 közé szorul. Tehát térjünk vissza a hajnalra. Az etetésre viszonylag hamar beálltak a keszegek. A várakozásokkal ellentétben a nagyobb testű halak a nagyobb márnák most elkerültek. Most még... Ez az év amúgy is gyengébb a tavalyinál. Tavaly is ugyanígy, ugyanezeken a helyeken horgásztam, nagyjából ugyanennyit. Mégis, tizedét (!!!!) ha  idén megfogtam a halaknak, a tavalyi kánaán a múlté, idén meg kellett küzdeni minden keszegért, márnáért.

Őszi reggel

Sokszor el is ment a kedvem a finomszerelékes horgászattól, de sosem tettem le róla végképp, mindig próbálkoztam, s egy-egy megfogott márna, vagy több perces fárasztás végén meglépő hal életben tartotta a reményt, hogy továbbra is kedvem legyen a horgászat eme stílusához.

Kora esti csontievő

Az úsztatás

A parttól 7-9 méterre vetettem be szereléket, 1,50-1,70 méteres, a víz hűlését követve 2,5-2,7 méteres, decemberben pedig 3,9-4 méteres mélységű szakaszon. Nagyjából 15 méteres volt a sáv hossza, ahol leúsztattam. Az aljzat enyhén kavicsos, inkább kemény iszapos medrű. Ezen a sávon terül el az etetés. Az úsztatás minden módját kipróbáltam, hogy lássam, melyik módszer az, ami leginkább fekszik a halaknak. A víz sodrával szabadon úsztatott felszerelés. Az enyhén visszatartott, a néha megállított, vagy az alig-alig eresztett szerelék. Néha, ha a szél a sodrással ellenkezőleg fúj, segít lassítani a szereléket, ez is van hogy beválik. Legtöbbször nálam az enyhén visszatartott úsztatás válik be. 

Hajnali szilva

A kapás

Van, hogy elakadásszerű. Van, hogy az úszó antennája épp néhány milliméternyit merül. Van, hogy hirtelen lerántja az úszót a hal. De a legjobban a szívet megdobogtató az, amikor az addig a sodrással együtt haladó úszó megáll, meglassul (ponty, harcsa), vagy elindul a meder közepe felé lassan (dévér, márna), vagy két kis pöccintést követően elmerül (paduc, szilvvaorrú).....És kezdődik a harc.

A kis balinok is tartalékolnak

A fárasztás

A fék nagyjából úgy van beállítva, hogy a kiló feletti hal már meg tudja reccsenteni azt. A kisebbek nem verik le magukat, hisz a matchbot dolgozik a fék helyett. Jó, ha a horgászat kezdetén a merítőszákot kinyitjuk és magunk mellé helyezzük, többnyire használnunk kell. A kisebb keszegeket reptetem, de a testesebbek alá alárakom a szákot, hisz hiába nem szakadna el a cucc, indokolatlanul sérülhet a hal szája, ha vergődik a horgon kiemelés közben. 

Elmaradhatatlan búzaszemű keszeg (bodorka)

Előnyök
Az úsztatós módszerrel közel hússzor annyi halat fogok, mint fenekezve. A leheletnyi kapásokat is észlelem, nagyobb területet tudok meghorgászni úgy, hogy folyamatos kontaktust tartok az egész szerelékkel, a mutatóujjamon végig ott nyugszik a zsinór az orsó felett. Látok, érzek minden kapást, nem utolsó sorban pedig a halak is előnyben részesítik a finom szereléket, s ez az, ami sikeresebbé teszi ezt a típusú horgászatot.

Őszbe hajló folyóág szárazra került kavicspaddal (az egykori Tökleveles)

És mi van még hátra? Víztől, sodrástól, mederviszonyoktól függően változik minden. Többtényezős faktorok, miként fentebb leírtam. Ki-ki a saját vizéhez, szájízéhez viszonyítva állítja össze a szerelékét, horgászik úsztatva. Én csak egy szeletet jellemeztem a nagy tortából.....

Kelt: 2016. év Magvető Havának 31-ik napján