A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ólomöntés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ólomöntés. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. február 16., szombat

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel III.

Idestova elteltek az évek. Eltelt, elröppent szemhunyásnyi idő alatt három év. A technológia robbanásszerű forradalma elsöpörte a XX. századot, a telekommunikáció, s az információcsere high-tech világában utolsó mohikánként még megtalálhatóak a régi szakmák mesterei, kik megfogyva bár, de törve nem, nem szellemi termékeket gyártanak, hanem megfogható, fizikailag kézbe vehető tárgyakat állítanak elő. Közülük újra megkértem az egyik régi barátomat, ki bevette magát a Bakony hegyei közé, de évente többször is ellátogat felém a Szigetközbe, hogy csináljunk újra egy riportcikket az ólomöntésről. Kik emlékeznek az ólomöntéssel kapcsolatos korábbi bejegyzéseimre, ismerősnek tűnhet Tamás, ki még nem olvasott erről a témáról, megteheti az előző két részben:


Most pedig vágjunk is neki, hagy köszöntsem Kázmács Tamást, a Balaton-Felvidék ólomöntő mestereinek egyik utolsó mohikánját!

Mosoni Horgász: - Szia Tamás! Egy szempillantás alatt elröppent három év, mióta megcsináltam veled az első riportcikket. Tart-e még nálad a láz, a házi ólomöntés?
Tamás: - Szia! Találó, igen, egy szemhunyásnyi idő volt csupán, három esztendő, mintha csak a múlt héten beszélgettünk volna az ólomöntésről. A nehezékek elkészítésének mozzanatai továbbra is megmaradtak nálam téli elfoglaltság gyanánt.

"retró" ólom kiskanálformából 1985-ből

Mosoni Horgász: - Tamás! Vannak-e új formák a repertoárban, s ha igen, mi az, amin változtattál?
Tamás: - Jelenleg még folyamatban van, nincs kész, ám 3D tervezgetés vége felé jár az új forma kialakítása. Látványban nem lesz szembetűnő a változás, mert "csak" egy apróságot szeretnék módosítani a régi sablonhoz képest. Az újdonság abból tevődik össze, hogy a forgókapocs felőli oldala az ólomnak keskenyebb legyen. Hogy miért is? Erre azért van szükség, hogy a horgászat közben behúzáskor, azon ritka pillanatokban, mikor épp nincs hal a horgon, az ólom kevesebb közegellenállást fejtsen ki.

Kokilla tervezési fázisban

3D tervek
Mosoni Horgász: - Melyek a legbeváltabb típusok?
Tamás: - Szinte mind az, de le kell szögezzem, továbbra is a karmos tányérólom vezet a felhasználási listán!

2016 év slágerei, 70, 80, 100, 200 gramm súlyban

Mosoni Horgász: - Melyiket használod leginkább folyókon, s melyeket tavon?
Tamás: - Mivel horgászataim döntő többsége a folyóvízhez kötődik, ezért nyilvánvalóan a tányérólmot és a növelt súlyú feederkosarat erőltetem.

Mosoni Horgász: - Változott-e, csiszolódott-e valamelyest az eltelt 3 esztendő alatt a technológia az ólomöntés során, vagy maradt a régi jól bevált módszer?
Tamás: - A technológia nem változott, a kiegészítő alkatrészekből viszont találtam új beszerzési forrást, így költséghatékonyabb lett a művelet, ugyanis alig 15 forintért kerül hozzám egy jó minőségű forgókapocs.

"Emelt súlyú" feeder kosarak

Mosoni Horgász: - Egyszerű-e még ólomhoz jutni, vagy nehézkesebbé vált az eltelt időszakban?
Tamás: - Az ólomhoz jutás esélye folyamatosan csökken, ám nem reménytelen. Bontásból származó régi vastag falú csövek, szifonok, gyakorta előkerülnek ismerősök, barátok, a rokonság jóvoltából, akik tudják, hol lehet újrahasznosítani az ólmot. Az akkut "valamiért" békén hagyom, nem szeretem. Maradjunk egy kicsit a számoknál. A napokban vásároltam 10 kg ólmot 3000 forintért, vízvezetékcső formában.

Mosoni Horgász: - Kísérletezel-e folyamatosan új típusokkal, vagy esetleg ráleltél a "Szent Grálra", a legideálisabb típusra, méretre, formára?
Tamás: - Mindig azt hiszem, hogy megvan a végleges forma, de kísérletező típus vagyok, s állandóan keresem azt, hogy lehetne egy kicsit jobb, szebb a munkadarab, úgy fogalmaznék inkább, hogy minden időszaknak megvan a maga "Szent Grálja"!

Kész kokilla, munkára várva

Indulhat a sorozatgyártás

:)

A '90-es évek balatoni slágerólmai

Mosoni Horgász: - A minap a  nálunk legolcsóbbnak mondott horgászboltban a 120 grammos körmös tányérólmot darabonként 375 forintért láttam. Mennyire gazdaságosabb házilag készíteni az ólmokat? Mit tapasztalsz, közelített-e az eltelt időszak során a bolti ár és a házi bekerülési költség?
Tamás: - A fentebb említett számokból az alapanyag költsége könnyen kiszámolható, ehhez hozzáadódik egy kis munka, kevés gázköltség. A bolti árak nagyon elszálltak, horgászüzletenként azonos súlyú ólmok tekintetében viszont akkora árkülönbséget találtam, amekkora árkülönbségből én a saját ólmomat előállítottam. nekem mindenesetre jócskán megéri házilag készíteni a súlyokat.

Mosoni Horgász: - Tudsz-e ajánlani a kedves olvasóknak ólomtípust erősen sodró sóderes medrű folyóra, vagy éppen a csendes épphogy csörgedező iszaposabb medrű szakaszra?
Tamás: - Az erős sodrású sóderes részre a karmos lapos formát, a langósabb, esetleg iszaposabb szakaszokra a lehető legnagyobb felülethez tartozó legkisebb súlyú alakot tartom ideálisnak.

Mosoni Horgász: - Észreveszik-e a sporik, hogy saját ólommal horgászol, s ha igen, érdeklődnek-e még a házi készítésű ólmok iránt?
Tamás: - Nem nagyon szokták észrevenni, hiszen hasonló formák kaphatóak a kereskedelemben, én pedig nemigen reklámozom, csak csendben használom őket.

Mosoni Horgász: - Az előző, három évvel ezelőtti riportcikket követően volt-e érdeklődés, megkeresés az irányodba?
Tamás:Hogyne! Volt jó pár e-mail váltás az érdeklődőkkel, öntési tanácsok, sablonkészítés, sőt, konkrét kereskedelmi ajánlat is szerepelt a megkeresésekben.

Mosoni Horgász: - Figyelemmel kíséred-e más ólomöntő mesterek tevékenységét, munkáik eredményeit?
Tamás: - Természetesen! Hiszen szívesen tanulok másoktól. a megélt tapasztalatok őszinte átadása felbecsülhetetlen érték egy befogadó fül számára.

Mosoni Horgász: - Mit gondolsz, lesz-e utánpótlás, vagy szép lassan kihal ez a szakma?
Tamás:Azt gondolom, mindig akad barkácsoló kedvű követő, hiszen az emberekben benne van az alkotni akarás vágya.

A lehetőségek korlátlanok

Mosoni Horgász: - Talán Kínából még nem éri meg ólmot rendelni (a súly miatt), ám lassan szinte mindent elseper a sárga áradat. Van még jövője a hazai ólomöntésnek?
Tamás:Kína hatalmas. Nagyon sok minden származik onnan. Az idei esztendőben kilátásba helyezték a "kis" csomagok után fizetendő vámot, ezért viszonylagossá válik majd a távol-keleti olcsóság. Leszögezem, bárhogy is fordul a szél, mindig is fontosnak tartom eztán is, hogy én állítsam elő a horgászólmokat, melyeket használni szeretnék, s amivel megajándékozzam majd a barátaimat.

Alapanyag és késztermékek
Mosoni Horgász: - Az ólomöntéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel hol találnak meg? Hol tudnak kapcsolatba lépni veled?
Tamás: - Az email címemen várom a megkereséseket:


kazmacstamas@freemail.hu


Mosoni Horgász: - Talán megosztanál néhány fotót, amelyen a saját magad öntötte ólmok segítségével fogtad meg a folyóvízi halaidat?
Tamás: - Természetesen, s ha megengeded posztolok olyan képeket is, amelyeken a természet ritkán látható elbűvölő arcával találkozhat a kedves olvasó. A képekkel együtt kívánok mindenkinek tartalmas horgászatokat, s azoknak, kik kedvet kapnak az ólomöntéshez, szorgalmat, kitartást, s sok sikert!

Mosoni Horgász: - Köszönöm a riportot magam, s az olvasók nevében is! Találkozunk a Duna parton!














(képek: Kázmács Tamás)










Kelt: 2019. Év Jégbontó havának 16.-ik napján
















2016. november 27., vasárnap

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntő mesterekkel II. rész

Ahogy azt már korábban megtapasztalhatták az olvasók, esetenként nem csak magamról, hanem más, a horgásztársadalomban értékes helyet elfoglaló mesteremberről szól a bejegyzés. Így van ez most is, noha sokan azt gondolják igen, én viszont bizton állíthatom hogy nem tűnt még le az ólomöntő mesterek kora!

Van olyan jó barátom, aki a mai napig saját maga önti az ólmot, többnyire folyóra valót, s olykor engem is megajándékoz újabb és újabb formákkal, többféle súlyban. Vannak újabb és régebbi kokillák, s az ólom beszerzése sem egyszerű már manapság, ám fáradtságot, vesződést nem tekintve továbbra is életben tartják eme mesterséget. Sokan =gimmo=, vagy =retroska= néven találkoztak már vele különböző, egykor szebb napokat látott horgászportálokon. Ismerkedjünk meg most

  Fenyvesi Lajossal!

Mosoni horgász (Mh): Szerencsés vagyok, hogy a virtuális világban évekkel ezelőtt összeakadtam veled, s mindamellett hogy megajándékoztál a barátságoddal, gyakran kaptam tőled szépen öntött ólmokat, amelyeknek igen jó hasznát vettem a folyókon a menyhalak, márnák, pontyok, harcsák nagy-nagy bánatára. Ahogy azt a korábbi részben Tamással és Bélával is megtettem már az első részben, a kérdéseim most felteszem neked is:
  
Mosoni horgász (Mh): Mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal és hol horgásztál először?

Lajos: 1960-ban születtem, s mióta az eszemet tudom már akkor elkezdtem a horgászatot, a bátyám jóvoltából. Olyan helyen nőttem fel ahol szinte az ember kitette a lábát az ajtón, már horgászható vízzel találkozott!! Kisebb csatornák, nagy mocsaras rész, a Tisza 1 km, a Bodrog kb. 5km (Bodrog zug). A Tisza mentén sok kubik gödör is volt, ahol feledhetetlen sok élménnyel gazdagodtam!! Abban az időben először mogyorónyéllel, úszóval kezdtem pecázni. Nagy öröm volt bodorka, vörösszárnyú, compó, kárász, törpeharcsa és a csuka fogása!! Pontyot ritkán tudtam megfogni, mivel azokkal a felszereléssel lehetetlen volt. Aztán a bátyámnak jött egy ötlete, méterben lehetett vásárolni szelepgumit, így aztán kb. 50 centis darab fel lett kötve a mogyorónyélre, arra úgy ment rá a zsinór!! Sokan kiröhögtek, de onnantól kezdve a 3 kilós pontyot is meg lehetett fogni!!


Mh: A horgászat melyik ága áll hozzád a legközelebb?

Lajos: A környezetemben sok olyan víz volt ami tele volt csukával!! Nagy kedvencem volt a pergetés, szívem csücske volt! Sosem szerettem egy helyben ülni. Kerestem a halat mindig!! De most ami nagyon közel áll hozzám, az a Dunán fenekezni!! Ám teljesen áttértem az éjjeli ragadozókra!! Leginkább a harcsázásra!!

Hevítés
Mh: Mikor döntöttél amellett és miért, hogy magad öntöd az ólmokat?

Lajos: Ha tehettem sosem vettem horgászboltban ólmokat!! Első öntő formát még a fater csinálta nekem egy félcolos, háromnegyedes, colos csőből egy centis szelet le volt vágva és oválisan meg lett nyomva,a két vége kifúrva, egy tű beletéve. Úgy lett az első ólom ami a kezemből kikerült, onnantól kezdve mindig saját magam készítem. Kb. 10 éves koromtól felügyelet mellett!! 9 évesen kaptam először üvegbotot és peremorsót amivel lehetett fenekezni is!! Inkább ahhoz már sok esetben használtam menetes anyát,12-14-16-20-as. befőttes gumival, főleg olyan helyen ahol sok volt az akadó. Abban az időben az etetés az volt, hogy a kenyeret beáztattuk, kukorica és búzadarát adtunk hozzá, majd ezt gyúrtuk az anyára!! Még a mai napig is használom ezt a módszert, ha olyan helyre ülök le!!

Új formát ölt hamar
Mh: Hogy alakítottad ki a kokilla formáját?

Lajos: Az újabb öntő formáim azok már egy esztergályos jó barátom által készültek!! Saját tervezés és barátoktól kért horgászboltos darabok lettek lemásolva kisebb variálásokkal!!
Tűzhelyen történő hevítés

Mh: Hol végzed az ólomöntést, s figyelsz-e a biztonságos munkavégzés feltételeire?

Lajos: Először is mindig a biztonságos ólomöntéshez a helyet kell kialakítani!! Ne legyen láb alatt semmi! Jó szellős helyen, garázsban öntöm az ólmot!! A munkavégzés mindig hosszú nadrágban és bakancsban, hosszú ujjú kabátban begombolva történjen!! Persze a biztonságos kellékek is kellenek hozzá mivel 400 fok, az már sokkkk!! :-)
Előkészített kokillák


Mh: Mire kell odafigyelni a legjobban az öntés során?

Lajos: Az ember a mai világban már csak olyan ólmokhoz tud hozzá jutni ami szennyezett, nagyon sok a salakanyag tartalma. Ha tudom tanácsolni akkor először egy ólom tisztítást el kell végezni!! Én ezt úgy csinálom,hogy először fel olvasztom azt a mennyiséget amit kiszeretnék önteni formába és át öntöm egy másik edénybe így a salak nem kerül bele! Teljesen tiszta ólmot kapsz!! Amivel már szépen lehet dolgozni. Öntés előtt mindig fel kell melegíteni az öntő formákat és úgy el kezdeni a kiöntést!!! Így szép sima felületet kap az ember!! Persze csak kesztyűben végezzük mindent és jó állapotú szerszámokkal!! Ne bízzuk a véletlenre!!! Veszélyes!!



Mh: Melyek a kedvenc formáid és hol használod őket?

Lajos: Kedvenc formám az nincs, mindegyiket kedvelem!!! Hisz folyó vízi horgász vagyok a Dunán így mindig az adott hely, sodrás, aljzat a meghatározó, az alapján használom az ólmokat!!
Formát ölt
Mh: Volt-e példa arra, hogy kölcsönadtad az öntőformát, s mik a tapasztalataid ebben a tekintetben?

Lajos: Igen volt rá példa!!! Ám sajnos nem úgy kaptam vissza, ahogyan illő lett volna. Az illető szétkalapálta mert nem tudta kiszedni belőle az ólmot!! Pedig el mondtam neki hogy mire figyeljen!! Persze csak ez az egy eset volt. Azóta csak olyan barátnak adom oda, akiben bízhatok is, tudom, hogy az öntőforma épségben visszakerül!! Érthető, hogy ilyen komoly arzenálra már vigyázni kell!!!

Beöntést követve még hagyjuk összefogva a kokillákat
Kisvártatva engedjük kihűlni őket
Mh: Mit tanácsolnál azoknak a horgászoknak, akik ólomöntésre adják a fejüket?

Lajos: Bátran álljanak neki önteni ólmot ha meg van hozzá minden és persze vigyázzanak a testi épségükre, hisz annál nincs fontosabb!! Manapság a horgász boltokban már nem tudják mit kérjenek el az ólmokért, tudják, hogy fogyóeszköz, s az árak szép lassan mennek felfelé!!! A saját készítésű ólom az más, mindig jó érzés vele horgászni!! 


Mi szem, szájnak, vagy inkább folyónak ingere....
Mh: Mikor kerültél kapcsolatba az internetes horgásztársadalommal, s mi a véleményed erről?

Lajos: Elég régen, a tapasztalatom viszont az, hogy van ennek nagyon jó része is de sajnos java fórumos részen már nem vagyok fent. Sohasem szerettem azokat, akik csak azért járnak oda, hogy szét offolják fórumosok normális csevegését!! Pedig sok eszmecserét tud az ember folytatni sok apró trükköket meg  tud tanulni!! Mellette szóljon az, hogy a legjobb barátokra is szert tettem, itt rád és kedves családodra is gondolok, illetve az általad megismert nagyszerű emberekre!! Ez többet ér mindennél!!


Mh: Néhány szóban összefoglalnád, milyen eszközök, alapanyagok szükségesek az ólomöntéshez?

Lajos: Ólom, kokilla, kiöntő edény!! Elengedhetetlen a megfelelő védőruházat, megfelelő hőforrás amivel felolvasszuk az ólmot!!


Mh: Aki szeretne veled kapcsolatba lépni, az hogy teheti meg? Hol érhet el?

Lajos:
gimmo@freemail.hu email címen, 
vagy a 06-30-501-7821 telefonszámon!
Nagyon szívesen tudok tanácsot adni!

Mh: Kedves barátom! Megosztanál velünk néhány fotót a teljesség igénye nélkül a dunai horgászataidról?
Lajos: Természetesen!







Mh: Köszönöm a riportot, kívánok sok sikert a dunai pecákhoz, jó egészséget, de mindenekelőtt azt, hogy ne add fel ezt a szép szakmát!


Aki kíváncsi a riportcikk első részére, az megtekintheti itt:
I. rész


Kelt: 2016. év Enyészet havának 27.-ik napján

2016. február 11., csütörtök

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntés mestereivel I. rész

Ólomlábakon vánszorog a tél, lassan teret enged majd a kikeletnek, ám a várakozásokkal ellentétben a mai napig még nem dőlt el a szigetközi ágrendszerek sorsa, ki lesz a haszonbérlő, mikor lesz lehetőség jegyet váltani. Az, hogy mikor kezdhetünk neki a horgászatnak, még kérdéses, már csak azért is, mert szépen áradnak a szigetközi folyók, kávészínű zavaros vizében szunnyad még a lehetőség...
Sokféle ólommal ellátnak a barátaim..
Nézzük a tétlenség jó oldalát, több idő jut másra, karbantartásra, felújításra, vagy épp az ólomöntésre. Maradjunk most ez utóbbinál. Ahogy már azt korábban tapasztalhattátok, néha a horgászathoz kapcsolódóan betekintést nyerhettek a kulisszák mögé. Sokan azt gondolják, hogy igen, én viszont bizton állíthatom NEM tűnt még le az ólomöntő mesterek kora.

Van néhány olyan jó barátom, aki a mai napig saját maga önti az ólmot, többnyire folyóra valót, s olykor engem is megajándékoznak újabb és újabb formákkal, többféle súlyban. Vannak újabb és régebbi kokillák, s az ólom beszerzése sem egyszerű már manapság, ám fáradtságot, vesződést nem tekintve továbbra is életben tartják eme mesterséget.

Ismerkedjünk meg most a három öntőmester közül ebben az első részben kettővel, Kázmács Tamással, valamint Fábián Bélával!

Mosoni horgász (Mh): Szerencsés vagyok, hogy a virtuális világban összeakadtam veletek, s mindamellett hogy megajándékoztatok a barátságotokkal, gyakran kaptam tőletek szépen öntött ólmokkal, amelyeknek igen jó hasznát vettem a folyókon a menyhalak, márnák, pontyok, harcsák nagy-nagy bánatára. A kérdéseim ugyanazok felétek, ha kész vagytok, ugorjunk is neki!
  
Mosoni Horgász (Mh): Mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal és hol horgásztál először?
Tamás: Talán 8 éves lehettem, a helyszín pedig a Balaton volt.
Béla: 7 éves koromban fogtam meg a bot nyelét, azóta nem engedem el

Mh: A horgászat melyik ága áll hozzád a legközelebb?
Tamás: A feederezés és a pergetés a legkedvesebb a szívemnek.
Béla: Mindenevő vagyok, kivéve a match és a rakós technikát

Mh: Mikor döntöttél amellett és miért, hogy magad öntöd az ólmokat?
egyedi kokillák (Tamás)
Tamás: Balatoni horgászként, az ólomkészlet pótlása nem annyira megterhelő a pénztálcára nézve. A munkám úgy 20 évvel ezelőtt a Szigetközbe szólított, elég volt egyszer kimennem az Öreg Dunára, hogy a kötődés a mai napig tartson. Kezdő folyóvízi horgászként a kövezéseken, a szerelékes ládám súlykészlete rendszeresen kiürült. Tanítómester hiányában rengeteg szereléktől búcsúztam el. A döntés hamar megszületett, ólmot kell önteni, ugyanis egy horgászat alatt 10-15 darab 80-100g-os ólom búcsúztatása
már anyagilag is megterhelő volt. Kezdetben tehát az anyagi tényezők voltak túlsúlyban, de az idő múlásával talán kicsit ügyesebb lettem, az ólom sem fogy annyira. Az öntés azért megmaradt, mint téli elfoglaltság, és örülök, ha pár darabbal megajándékozhatom a barátaimat.
Béla: Örömet okoz, ha az általam készített felszereléssel fogok halat. Legyen az akár egy ólom.
Egyedi forma, kapaszkodókörmökkel (Béla)

Pálcaólmok (Tamás)
Azok a bizonyos körmök a tányéron (Tamás)
Mh: Hogy alakítottad ki a kokilla formáját?

Sorozatgyártásra felkészülve (Tamás)
Tamás: Szerencsés helyzetben vagyok ilyen szempontból, műszaki rajzprogrammal megrajzoltuk a sablont, a fajsúly megadása után a program kiszámolta a mérethez tartozó tömeget. A munkahelyemen CNC megmunkáló központ volt a segítségemre a végleges forma kialakításában.
Béla: CNC marós vagyok.

Mh: Hol végzed az ólomöntést, s figyelsz-e a biztonságos munkavégzés feltételeire?
Tamás: Az öntés, gáztűzhelyen, garázsban, erős szellőztetés mellett, vastag hegesztőkesztyűben történik.
Béla: Szabad levegőn. Vigyázok, mert a gőze mérgező. Az a legjobb, ha még enyhe légmozgás is van.


Hibátlan munka (Béla) 
Mh: Mire kell odafigyelni a legjobban az öntés során?
Tamás: A legfontosabb a fentebb említett biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése!  Az ólom  és a formasablon hőmérséklete is fontos az öntés során.

Mh: Melyek a kedvenc formáid és hol használod őket?
Tamás: Lapos tányér ólom 60-200g–ig. Most pedig kísérletezek egy 120g-os feeder kosár prototípus előállításán. A legtöbbet az Öreg Dunán használom.
Béla: Tányér ólmokkal kezdődött vegyes méretben. Aztán Lajos barátomnak láttam a folyóvízi ólmát, amit én csak kapaszkodósnak nevezek. Ebből készült több méret, főleg ezeket használom. Harcsázni, márnázni tökéletes. Készült kuttyogató ólom forma is két méretben.

Mh: Volt-e példa arra, hogy kölcsönadtad az öntőformát, s mik a tapasztalataid ebben a tekintetben?
Tamás: Az öntőformát még nem adtam kölcsön, mert a lakhelyem közvetlen környékén inkább tavak vannak, és ezeket a formákat alig használják.
Béla: Nem sok ember van, akinek odaadnám. :)

Egyedi formák, változatos súlyban (Béla)
Mh: Mit tanácsolnál azoknak a horgászoknak, akik ólomöntésre adják a fejüket:
Tamás: Rövid leszek: biztonság, kitartás, aztán egy két sikeres öntés után úgyis késztetést fognak érezni, hogy adjanak 1-2 db-ot a barátoknak, ismerősöknek és azon veszik észre magukat, hogy már megint öntenek.  Az öntéshibás, elrontott végtermék miatt pedig nem kell idegeskedni,  számtalanszor újra lehet önteni! /saját tapasztalat/
Béla: Csak bátran! Van vele macera, amikor nem terül szépen, vagy csirizes az olvadék. A zsákmányról készült képen viszont jól mutat a saját ólom! 
Tökéletes kompozíció (Tamás)

Mh: Mikor kerültél kapcsolatba az internetes horgásztársadalommal, s mi a véleményed erről?
Tamás: Már jó néhány évvel ezelőtt regisztráltam két oldalra is, pár hónap múlva töröltem a képeimet, bejegyzéseimet is, elegem lett a rengeteg rosszindulatú csevegésből, valahogy nem azt a képet mutatta az oldal, hogy a horgászok segíteni, ösztönözni akarják egymást, inkább a másik leszólása, lenézése a divat. Két év múlva ismét regisztráltam egy oldalra /képek nélkül/, csakhogy lássam a változást. Sajnos elkeserítő, nem sok minden változott. Van egy réteg, akiket én nagyon tisztelek, a halakkal, a természettel való bánásmód miatt, és nem utolsó sorban a képeik és beszámolóik végett. Olyan horgásztársakkal is találkoztam, akik önzetlenül, minden jóindulattal ellátva, közösen horgászva barátkoznak, én valahogy az utóbbi srácokkal szeretem múlatni az időt…..nekem „Ők” az igazi HORGÁSZOK csupa nagybetűvel…
Béla: Ez nagyon vegyes. A negatív oldalát mindenki ismeri, viszont sok jó emberrel összehozott már a netes peca.

Mh: Néhány szóban összefoglalnád, milyen eszközök, alapanyagok szükségesek az ólomöntéshez?
Alapkészlet (Tamás)
Tamás: Gáztűzhely, samott tégla, sablon, forgókapocs, hőálló kesztyű, öntőtégely, ja és a legfontosabb az ólom.
Béla: Vékony falú olvasztótégely. Én készítettem egy nyeles kiöntőt. Talán a jó alapanyagot nehézkes beszerezni.
Mh: Az ólom beszerzése sem egyszerű. Korábban az autógumisnál lehetett elhozni a hulladékólmot, még örültek is, hogy megszabadultak a "veszélyes hulladéktól", ám mára már nem ólmot használnak, de a MÉH telepeken olykor hozzá lehet jutni megfelelő minőségű kevés salakanyagot kiizzadó ólomhoz, két éve volt talán 300 ft/kg. :)

Mh: Aki szeretne veletek kapcsolatba lépni, akinek kérdése van az öntéssel kapcsolatban az hogy teheti meg? Hol érhet el benneteket?

Tamás: kazmacstamas@gmail.hu

Béla: fabibe82@gmail.com

Mh: Adtatok egy-két fotót, hogy a saját ólmokkal fogott halakat is bemutathassuk! Íme:


Kázmács Tamás jutalma a Dunától a szép ólomért cserébe

Fábián Béla saját ólommal fogott márnával

Márványtestű és az ólom, kis időre összekötve (Béla) 

Uraim! Köszönöm szépen a riportot (meg az ólmokat, amelyekkel megajándékoztatok), egy élmény volt!

A riport második része megtekinthető itt:
II. rész


Kelt: 2016. év Jégbontó havának 11.-ik napján