A következő címkéjű bejegyzések mutatása: balin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: balin. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 2., kedd

Harcs(uk)a

Nagy fej, vékony hosszú test,
 nem csoda a sodrásból szedtem elő
Megsértődtek. Bizonyos. A békéshalak. Igen. Mert Bokod (augusztus eleje) óta hanyagolom őket. Por fedi a feeder és a matchbotokat. Azóta csak pergetek. Mit tegyek, ha annyi a ragadozó, s ha csak 1-1 órám van egy-egy nap? Nyilván semmire se elég, csak pergetni egy kicsit. De a fogási naplóba húzott 'X' ugyanolyan súllyal bír az egy órás peca alatt, mint a 24 órás alatt. Egy óra mire elég, van ki össze se rakja azalatt a versenyládáját a parton. Azalatt számtalanszor összenyálkázható az ember keze ha perget. Egy óra peca. Élmény? Arra viszont bőven elég....


-Hova mész már megint?
-Hogy-hogy hová? Hát, izé,  Harcsukázni!!!
-Mitcsinálni?
-Amíg világos van csukázni, ha besötétedett harcsázni!
-Ez nooormális????


Talán az. Harcsuka. Hehe fura kifejezés. Mit is takar? Mindent ami a petgetésbe beleüti az orrát, vagy épp a fogát. Megannyi élményt írhatnék, hisz rengeteget átéltem, ám most beszéljenek a képek, a folyók, s a halak helyettem ezegyszer....

Dominak szánt bogárra

Végre ezzel a wobblerrel is fogtam valamit

A felturbózott wobblert eszi a tüsi is

Szürkületi szürke

Darabosabb 55 centis csux a Mosoniból

A kisöccse is érdeklődött

Szürkületi 30+-os vérbucó

Darabos csux, sajna torokra vette..


Aprók vezére

Hajnali torkos alig méretes Mosoni

Harcsa helyett ollós vendég

Azért a Lajta is szeret néha, 70 +-os ifjonc

Kisöccse ennek is van

Támad a csukaovi

Ki a nagyobb?

Na ne már!!!!

Testes Mosoni pizsis

30 cm faroktőig, idei csúcstartó a Mosoni városi szakaszáról

Kissé álmosan, de harciasan támadt napkelte után

Benézte a domcsi a csukacsalit


Szüleid nincsenek itt valahol?

Talán itt rejtőznek?

Vagy esetleg itt a sás tövében?

Esetleg a túlparti növények közül lesnek?

A pirkadat jobb?

Vagy az alkony mozdítja meg őket


Színesedik a túlpart

Inkább hosszú, angolnának is elmenne

Harmatgilu a kedvence

Kisballer is agresszív

Megjött a csukamama, nem sokkal 2 kiló felett

Morcosan vigyorog

Idill


Pinnyédi pecás barátom ajándék gumiját hamar elrendezték Moson csukái

Ez a wobbler mindent visz.
 Pici óccó ész kínai, de naon baba ész fogósz, cak hatszász, magának cak otkilencven....
Adjon az Isten feszes zsinórt mindenkinek! Aki nem rest, s olykor a folyópartra téved, lásson is ne csak nézzen, nyissa fel a könyvet, lapozzon bele a víz alatti élet könyvébe, olvasson a sorok közt is!





Kelt: 2018. Év Magvető havának 2.-ik napján


2018. június 21., csütörtök

Szamócás pergetőbot


Szunnyad a nádas, ébred a hajnal,
Fülled a reggel, perzsel nap.
Borulgat morog  a délután,
Sírva alszik el a mosoni este.


A naptól kísérve bágyadtan caplatok a Lajta parton néhol sárban lábalva cuppogva a bűzös dágványban. Az izzadtságcseppek csíkokat rajzolnak az arcomra. Kissé feljebb, a gátoldalban folytatom az utam. Szamóca vereslik a lábam alatt, izzad a sapka a fejemen, s az átnedvesedett pólómon keresztül húsomba mar a szúnyog is, s a pécsik se kímél, melyet itt csöménynek hívnak, az is belőlem szív vöröslő vércseppeket kéjesen vigyorogva. Mire lecsapnám elrepül a beste. Két kis likat hagyva bőrömön. Hogy az anyád ne sirasson.... Ahogy látom a Fertő megint felhizlalja a zivatarfelhőket. Egy darabig ott gomolyog távolban lógó esőfüggönnyel, majd láncait tépve elszabadul. Rendszerint erre indul. Azért mar most minden bogár. Van még egy órám, legjobb esetben. Nem érek rá szamócát kajtatni, bár néhány szem, amiért lehajolok édes zamatával felvidít kissé, feledtetve a rovarhordák támadásait.



Lajta part. Vállig fű. Megreked a hőség közte, alig kapok levegőt. Elakad a lábam a gyalogszederben, zoknin keresztül barázdát húz a bőrömbe. Érzem a kiserkenő vér melegét. Ennyi véráldozat s még nem is horgásztam. Na ja. Nem egy telepített tó, nem rendezett Balatonpart. Vadvíz. Dícsérem félhangosan a szederinda édesanyját. Hangommal őzet riasztok, villámgyorsan szökell a gát mögé, s mögötte tengerként hullámzik a magas fű. Szerencsére nem vagyok allergiás a fűfélékre, pollenekre, különben ittpusztulnék. Nehéz a terep. Oldalamon levő kulacs hideg vize posványos nyúlhúggyá langyosodik fel így egy óra alatt. Felnőtt a nád is a szélvizekben. Nagyon taposni nem lehet, elriad a bogár is a környékről, nem csak a  domi. Tartok azért a magas fűtől, itt ahol nem ritka a hansági vipera sem. No még csak az hiányozna. Én járok erre csak, állok a ciherben mint Keoma. A "papagájok" nem merészkednek erre a terepre. Az nem mutat jól a szigetközi f@szbúúk csoportban. Nem is értem. Míg ezen elmélkedem, egy nádnyiladék adta szabad talpalatnyi szakaszon megkushadok, s  alig lendítve a botspiccel rutinból megdobom a folyócska partszéli vizét. Plotty. Vizet ér a műbogár. Lassan beletekerek...



Durr..... Rendesen belever a part mentén húzott kis kínai woblerbe a telény. Vállig ér a villámszerű ütés. Húzná ki a botot is a kezemből. Reccsen az orsó, hajlik a bot. Élvezem a fárasztás perceit. Keményen küzd. A part meredek, majdnem belesuppanok a hideg vízbe, bal lábfejem meg is merül egy kicsit. De a hal megkapja a tarkófogást. Kéne egy faja merítő. Volt hogy beleverte a domi a kezembe a hármashorog kiálló ágát. Fájdalmas volt. A telény a méretéhez  mérve erőben lealázza a többi hasonló méretű rablóhalat. Ezért is szeretek domizni. Komoly jószág. Jól akadtak az amúgy cserére szoruló gyenge minőségű horgok. Ötvözni kéne a fain japcsi horgokat az olcsó, de megbízhatóan működő chinese wobblerekkel. Talán ez lesz a következő esős délutáni elfoglaltság.


Hal pedig van így is. No nem mindig. A Lajta szeszélyes, makrancos. Hozzá képest a Duna, s a Mosoni is szelíd öreg hölgy. Itt elég egy zápor a Fertő tó mögött, s máris haragos színt vesz fel a víz.  Két zivatart követve egy nap lezúdult a féktelen düh, amely 3. fokú árvízvédelmi készültséget taposott ki a mederben. Jó másfél hétre elűzve a horgászni vágyókat. Remélem kimosott megint pár labanc halastavat, s meglesz ezzel a szokásos telepítés, mert amit a megyei szövetség a folyócskába rak az olyan mint halottnak a csók. No de majd meglátjuk.

Sikerült vihar előtt megfésüljem egy kisebb szakaszon a folyócskát, vallattam, mit is gondol a halakról. Csevegtünk közbe, s fura volt a párbeszéd, tartalma bizarr. 



Én kérdeztem, s néha válaszokat is kaptam. Kemény bothajlító válaszokat.
Jókora domolykókról, balinokról szólt a diskurzus, vérpaducok támadásáról regélt a sodorvonal, s a visszaforgó is váratlan meglepetést tartogatott. "Vérpaduc"! Az apró StrikePro bogárra. Hm. Elgondolkodtató.



Alig part menti kis törés, beöblösödés. Elemi erejű kapás, botkitépő kirohanások, 40 méter lehúzott fonott zsinór, majd ernyedten kitekert meggyalázott szerelék. Kihajlott horgok, méter vastagon csupa nyálka fonott zsinór, kacagó haresz a vízben. Majd 20-asra tippeltünk a látottak, s az érzet alapján. Végül is teljesen mindegy. Talán összeakadunk még. Mesebeli a Lajta.




Alig pislant az ember, s másnap fortyog az ár, majd fellöki a torkolatnál a Mosoni-Dunát. Birkózik a tiszta víz az áradó szutyokkal, s halak kavarognak a csatamezőn. Itt-ott loccsan valami, mielőtt felduzzadva kávés-kakaós színben lassan, komótosan egyesülve megy tovább a víztömeg. Megváltozott ez a Medárd. 40 nap helyett néhány órát esik csak, de negyvennapnyi víz zúdul le. 


Van hol ilyenkor is tiszta marad a víz. Kisebb átereszek, csatornák adnak reményt a horgásznak, s esélyt az orsónak hogy sírjon egy kicsit. Szerencsés vagyok hogy itt szigetben számolatlanul körbevesz a víz. A minap egy blogíró társam kérdezte, tervezek e túrát valahova az országban máshova. Innen? Vétek elmenni. Mondjuk volt egy háromnapos balatoni mutatvány a hónap elején, de arról majd később....




Szép a folyópart, élettel teli. S domiparadicsom van itt is, ott is, s ha rájuk talál az ember, indulhat a mutatvány.


Ahol balint sejtek, azonnal dobok, s ha három dobásból nem veri le a wobblert, odébb is állok. Általában az első dobás meghozza a kapást, s ha el is véti az őn, másodjára azért biztosabbra megy, s mosoly húzódik arcomra a fárasztás során...





Kelt: 2018. Év Napisten havának 21.-ik napján