Leporolt pergetőbot

Átlag fejes

Elemi erővel...  Jutott eszembe minap. Elemi erővel ver hasba a botnyél, a domolykó vehemens kapásától. Ahogy rejtekéből lassan kimozdul a kis wobbler után, s megunva annak követését hatalmas fejével odaver neki, s már viszi is. Jalec Hlavatý, ahogy északi szomszédaink nevezik. Fejes, bizony fejes... Talán ez az az érzés, amely arra sarkall, hogy elinduljak otthonról, s célba vegyem ezt a kiváló erőben levő folyami halacskát. Elképzelhető, hogy más halfaj is beesik, elképzelhető, hogy sokat kell gyalogoljak a part menti gazban, s lehet, a remény csekély ígéretével indulok csak. Elég ez a kis lehetősége a reménynek, hogy nekiinduljak...

Csupa pióca, sokat szenvedhetett, mígnem letisztogattam, s boldogan úszhatott tova

Elmélázok mindezeken, miközben békés halazok, azaz a májusi káraszozásban süppedek a zsombék tövén a kisszékembe. Hamarosan szabadul a domolykó, s próbát kellene tennem, vajon átjön e még az a botnyéllel hasba verős érzés....

Előszedem a szekrény aljából a pergetőbotot, amelyre alaposan ráfér a takarítás. Új zsinórt is kap a kis orsó, a pergetőtáskába is a kisebb csalik, apróbb wobblerek kerülnek, illetve néhány balinos, ha épp azok aktívabbak lennének, bár a kis folyó nem annyira balinos pálya, azért ért már ott meglepetés.

Mindjárt az elején ők kezdenek. Látom, hogy itt-ott hajtják a küszt. Nosza, felpattintok egy balinozó wobblert, s első dobasra leköveti, a másodikra elnis durrantja.... baaam...  Hajlik a bot, meg-megrecvsen az orsó. Az erzés áthat. Ezert jöttem. Egy két balin uralja itt a terepet, s van, amelyiken meg mindig csomókban lóg a halpióca. El nem tudjatok képzelni, milyen boldogan úszott el a balin, mikor az összes rohadványos féregtől megszabadítottam... némelyik teljesen átlyukasztotta szerencsétlen hal uszonyát. Belegondolni se kellemes  mit érezhetett szegény.

Keményen harcolt

Aztán megjelennek a fejesek. Nem túl nagyok. Sajna nagyon erősen szűrik az "ujjkeletű" pergetők a  vizeket, a nagyobbak vagy túl óvatosak már,  vagy elhordozták haza a nagyját. Sajnos ez utóbbi egyre jellemzőbb. Sosem fogom megérteni, miért kell hazavinni a domit. Bizony nem vagyunk egyformák. A part is nehéz terep. Hónaljig erő gaz. Bedobni művészet. Ha szél van, akkor meg aztán a zsinór sem fut ki rendesen, a part mentén hajladozó fű kalásza egyből befogja az orsóról lefutó zsineget. Mire egy értelmes bedobás sikerül, addigra a jobb domik szépen eloldalognak. Azért így is akad néhány jelentkező, s vannak bizony komoly harcok, szép, élvezetes fárasztások. De csak nem akar magába keríteni az az élmény. Az az igazi  adrenalinlöket. Az a hatalmas fejes, ahogy tolja a vizet a wobbler után, aztán, mintha villám csapna a vállaimba, miközben kirántaná kezemből a botot. Nem adom fel akkor sem.

Domit reméltem, de ez sem rossz

Domolykózás közben előfordul, hogy a kis wobblert más halfajok is megtaláljak. Életem sügere is meglátogatott. Egy vízre hajló fa alatt szép rablást láttam. Óvatosan megközelítettem a helyet, s átpöccintettem a csalit, a túlpartra, épp a víz felett levő ágak árnyékába, s alig 40 centit húztam csak vissza, mikor a szerelés elnehezült, s komolyan pumpálni kezdett. Először csukára gyanakodtam, hisz a kapás hasonló volt, de amikor megláttam a tettest, komolyan meglepődtem. Fogtam már életemben több szép nagy 35 centi körüli sügeret. De ez verte őket, megkockáztatom, a 40 centi is meglehetett faroktőig. Kerek volt, akár egy ponty. Csodás színekkel  kifárasztottam, majd lenyúltam érte, mikor már a lábam előtt a vízen felfeküdt. Egy megugrás, és huss, megkönnyebbült a szerelék, kipöccent a.kis wobbler a sügér pedig szépen lassan eloldalgott. Legalább tudom, hogy még ott van valahol  vízben. Legalább is remélem.

Egy kis pihi

Aztán persze elragadta a kis wobblert egy ifjonc csuka, valamint egy csodaszép színezetű pisztráng is. Ez utóbbi igazi meglepetésként ért. Ezért is szeretem a folyókat. Sosem lehet tudni, hogy éppenséggel kivel is kerül szembe az ember. 

Csupa erő

Némo ugrasztotta ki a bokor alól ezt a szebbecske domit

Sajnos az egyik kedvenc kis wobbleremet a bohóchalast egy alattomos víz alatti akadó magának követelte. Némót pedig nagyon szerették a domolykók, a balinok és a csukák is. Sajnos ahol vásároltam, ott már nem gyártják, nincs forgalomban hasonló sem. Talán szétnézek a wobblerkészítő mesterek háza táján, hátha megbízhatok valakit, hogy készítsen nekem hasonlót....

Némó ellenállhatatlan volt

A szöcsi is mindig hoz valakit

Némó utolsó fogása

A kiscsuka is lehet galád, ha egy kicsit jobban bekapja a kis wobblert, el is harapja a zsinórt. Szerencsére ez nem tette

Őt egy vízen úszó ág hozta magával, abba kapaszkodott szegény, megmentettem

S a nyár meg csak most kezdődött. Próbálok kevésbe látogatott helyeket keresni, ahol még előfordulhat egy-egy Brutalicus, amit még nem vittek el, legfeljebb gyengéden visszaengedték. Ez a feladat ami egyre nehezebb. Mindenesetre jó döntés volt leporolni azt a pergetőbotot, s úgy vélem, a nyár folyamán néhányszor még meghajtogatja valami a bot spiccét, feltéve, ha nem ragad el a folyóvízi úsztatás...

Mire belejönnék, ideér az ár, sárga Jangceként hömpölyögnek Szigetköz folyói. A pergetőbot ismét porosodik....

Kelt: 2022. év Napisten havának 10.-ik napján

Rozsdál az erdő, türkiz a víz

Alig értem az erdőbe, meg kell álljak. Jobbomon türkiz színben játszik a folyó, karikát rajzol felszínére az éhes domolykó. Lábam alól béka ugrik fejest a vízbe, ijedten tempóz egy zsombék alá. Kopik a lombok zöld koronája. A száraz talajon keservvel küzd a méterekkel egy nagyobb éti csiga. Gévagombák sárgája csábít famászásra, víz fölött, nem is oly veszélytelen a gombaszedés, de hogy egyedi, az bizonyos. 

Meglódul az erdő alja, gombák bújnak elő a vastagodó avar alól, s bokrok védelmében szellőztetik kalapjuk lemezét csendben. Ott küzd az aljnövényzet benőtte parton teljes valóm. A kosaram gombával telik, késem rutinosan vágja a gombatönköket. Jó kés, évtizedekkel előttem született. Több mázsa gomba jelzi munkásságát, s ügyesen forgatja ma is a kis pengéjét. A folyópart csendes kis part menti tisztásán megpihenek. Kosaram gombától illatozva helyet ül mellettem kis időre, míg botot szerelek izgatottan. Szúnyog is csak elvétve piszmog a nyakam körül, fázósan húzódik vissza a rejtek adó falevél alá.

Mókus gyűjtöget szorgalmast, kecsesen ugrik az ágakról, s kíváncsian vizslat egy törzs mögül magasan, mit csinál az ember az ő birodalmában. E pillanatban loccsant szépen a lábam alatti folyópart, ígéretes csuka rabolgat.

Mélyre törő wobblerem gyökeret akaszt, fájón veszek búcsút tőle... Az erdőt elhagyva a kis folyó szabadon kígyóz a szántóföld között, itt-ott nádfalak szegélyezik az útját. A kis wobbler félve rázkódik a víz alatt, míg ez is akadót fog jó két méter mélyen. De ez az akadó mozogni kezd, erősödő ellenállassál próbál szabadulni, a víz alatt felsejlik a hosszúkás test is, majd villámgyorsan víz felé ugorva csapkod a levegőn, s visszazuhanva a folyóba, vízcseppekkel terít engem is, de nem eresztem, s lassan elfogyó erővel engedi, hogy tarkón fogva a vízpartra emeljem. Éles fogú csodás színekben pompázó őszi csuka. A természet csodája, színekben gazdagon ellátta...

Szeretem a bolyongást, kisebb csatorna mellett.talpalok, hűvösebb a délután, laposan keresi a nap is velem a szemkontaktust, csak a túlparti nádfal áll köztünk szemérmesen. Csukát sejtek a nádfal tövén. Előtte lassan folyik az áttetsző víz. Plottyan a rézkanál a nád előtt, épp bele tekerek, villan egy test a nád alól, s tépi a botot a kezemből cudarmód... Csodás telény! Meglepett, csukára vártam....fotózni pózol, majd visszasiet nádtő otthonába...

Támadnak a sügér csapatok, útik, rúgják, csípik a csalim, s harcolnak becsülettel, míg csak el nem kapom a parancsnokuk. Egy víz alatt épp sejtelmesen meghúzódó szikla mögül tört rá a csalira. Bitang harcot levágott, s nem volt egyszerű a tarkófogás sem. Nem is csoda, hisz idén még nem köszönt be nálánál nagyobb, faroktőig harmincegy centi....

Búvik már a nap sápadt orcája a távoli fák mögött, s eszi a színeket az alkony ravasz szürkéje. Nemo, te kis bohóchal, hát adtál már kézbe kilenc méretes balint, s két csukát! Vajon itt is becsapsz e valakit, ezen a reményt keltő kis csatornán? Majd húsz métert siklik a levegőben, míg vizet fog a csatorna közepén. Komótosan húzom a gyenge sodrással szemben. Valami ráfog. Tekereg, csapkod, micsoda ramazuri...

Az épp méretes csuka is rajtahagyja fognyomát. Megviselt szegény. A csuka is búcsút int fotózás után, s meglepetten úszik vissza búvóhelyet keresni. S a kis wobbler. Félek dobni már, egy víz alatti csök ha elragadná, talán pótolni sem tudnám..

Nehéz a hajnal. Éjjel eső volt. Alig egy órám van, s.messzire nem megyek. Nem túl ígéretes, ahol forog a sodor vége, moccanást se latok. Próbadobás. Felfelé dobok, s üresen tekerem, a tiszta vízben latom az aljzatot, kavics és sziklák.

Felszíni wobblerrel merek csak gyakorlatozni. Keresztbe dobom a folyót. Két tekerés s mintha betont fognék, s a pillanatban felrobban a víz, süvít a fék is, ráfogok. Ütemesen pumpál, lassan fogy a zsinór közöttünk. nem olyan nagy hosszra, de cefet vaskos őn fröcsköli a vizet. Kézbe veszem hármas körüli, vad Mosoni fenekeszeg. Ereje teljében tör vissza a sodrásba, miután vissza adta, egy fotó után az eldobott wobblerem...

A Lajta lakók harciasak, s a mérkőzésen van, hogy a halak rúgják a gólokat....

Az alkony is étvágyat csinál a csukáknak, s Lajtaszerte zsongani kezdenek a kis csukák, míg az öregek el nem hordják rendre őket, s karácsonyra jó ha tizedük sóhajt majd egy nagyot megkönnyebbülten, hogy a vízben maradt.

Vadak hagyják lábnyomaikat a parton, jó tudni, hogy az ember nem egyedül jár a természetben....

Pergetni jó. Ha nem is jönnek túl nagy halak, de az élmény mindenképpen megéri. Na jó, nem akkor, mikor az ujjamba veri a horgot a domolykó, dehát minden szakmában előfordulnak balesetek. Nemdebár?

Kelt: 2019. év Magvető Havának 6.-ik napján

Kánikulai harcok folyókon, patakokon

Elfogyott a szél. Hanyagul magamra csaptam az oldaltáskát, s beletapostam a rekkenő délutánba. Vastag csíkokat rajzoltak az arcomon leszaladó izzadtságcseppek. A tikkadt délutánban mozdulatlanra ítéltetett az erdő, a mező, s a víz színén sem mutatta magát csak néhány vízipók. Egy-egy szitakötő tébolyodott táncba kezdett a part széli sás sűrűje felett, s ahogy elnéztem ez volt minden ami életjelet mutatott. 

A városban, valamint annak közvetlen közelében a felkapott pergető helyeken esetenként több horgászt véltem felfedezni, mint halat a vízben, amit majd másfél órás ottlétem során kifésültek a vízből. Hogy is mondják divatosan? =Street Fishing=. Magyarul ciki mondani hogy utcai horgászat? Vagy az angolok hogy felvágjanak magyarul mondják egymásnak hogy =Városi peca mister= :)

Mennyi papagáj.....

A műcsalis táska pántja alatt vastag izzadtságsáv sötétlik a pólómon. Fejem kopaszát a böglyök próbálják becserkészni. A sapka megint a kocsiban maradt. Vissza nem megyek érte. Csapkodok. Ha valaki látna messziről, bizonyos lehetne abban, az esetlen mozdulatok nyomán, hogy ez a fickó a Síkvölgyi Vigyorgóból szökhetett meg, látszólag értelmetlen csapkodása a feje körül ezt vélné véleményezni. Végre sikerül lecsapni a bosszantó dögöt. Még mozog. Be is dobom a lábam előtt a zavaros színű vízbe. A sodrás lassan viszi a még megmoccanó rovart a sás mentén lefelé. Felnyúl érte egy testes domolykó, s elragadja az imént még harcias csintalan legyet. 

Egy pillanat sem telik el, csobban a kis wobbler, s szeli a vizet. Eredménytelenül. A nagy domolykó ritkán mutatja magát kétszer ilyen látványosan.S zsákmányával a második búvóhelyére szalad rögvest. S így teszek magam is. Lejjebb vagy 15 méterre halkan ploccsan a kis wobbler. Villámcsapásként vállamig ér az ütés, de nincs idő, mert már dolgozik is a kis bot a harcias vad telény izmai próbálgatása alatt. Vaskos teste egy pillanatig pózt áll egy fotóra, majd kicsattanó erőben távozik. Talán a harmadik búvóhelye felé. A sikeres domivadászok tudják, hogy viselkedik a domolykó. Tudják, hogy él, mit szeret, hol búvik, s ismerik a természetét. Ugyanez van minden halfajnál. Mind más. Mind máshogy él, máshogy viselkedik. A sikeres pergetőhorgász az, aki megismeri a halfajokat, magáévá teszi átérzi a ragadozóhalak életvitelét. A horgászat így bizonyos hogy több sikerrel kecsegtet, de ezt kár is ragozni.....

Ezen gondolatok mentén gyalogolok tovább. Hol rekkenő hőségtől aszott folyóparti mezőkön lépkedek, s lépéseim nyomán szanaszét ugráló szöcskék menekülnek, hol hűvösnek hitt erdősávban küzdök a part menti szederindákkal, kik bőrömbe kapaszkodnak vért serkentve hosszú csíkokat karcolva karomba, s fedetlen lábszáramba. Hejj, jobb lett volna a hosszú nadrág, még ha a melegben rám is tapadt volna....

S repül a wobbler, csobban a vízben, szeli a a part mentét, majd hajlik a bot, felsír az orsó, életre kel a víz. Komoly harcos veszedelmes őnök küzdenek velem. Hihetetlen, a part szélén fárad már a hármasforma balin, s mellé úszik nagy fröccsenéssel társa, nagyot csapva, beterítve engem vízcseppekkel, míg lenyúlok a wobbler végén felragadt társáért. Még hogy nincs csapatszellem...Mindjárt engedem a barátod, ne félj..

Folyó mentén egy kisebb áteresz. Vízre hajló part menti susnyás, alatta gyorsabban folyik a kis patak, két oldala lassú visszaforgó. Alig pár négyzetméternyi szabad terület. Mégis repül wobbler. Persze hogy mire indítanám, rajta a csuka. Fogai maradandó nyomokat hagynak a wobbler lágy alsótestén...

Kissé lejjebb küzdök a patak menti aljnövényzettel. Ember nem jár erre. Legalább nincs agyonfésülve a víz, mint a városi szakaszokon. Meglendítem a kis bohóchalra hajazó wobblert. A szemben vízre boruló fűz árnyékot vet a vízre .Mire a wobbler elérné az árnyék és fény határát, villámgyorsan kitör a zsombék alól egy csuka, s veszett fejrázással próbál szabadulni egy pillanat múlva a wobbler éles horgaitól. Én segítek neki kint a parton, miközben riadt szemekkel elmélkedik a további sorsán. Fotó után mehet amerre lát....

Hajnalban is csapzott fülledt az idő. Derengő fényben álmosan csendes a város. A munkába igyekvők sem indultak még el otthonukból, alig néhány ablakból szökik csak ki a frissen főtt kávé illata....

Apró harcosok támadják a kis horgokat a piciny wobblereken. A hajnali szellő óvatosan megborzolja a vízparti fák lombkoronájának tetejét. Van aki korán kel.....

Csúcsforgalom. Nyár. Kánikulai csaták....

Kelt: 2019. év Újkenyér havának 1. napján