Elfogyott a szél. Hanyagul magamra csaptam az oldaltáskát, s beletapostam a rekkenő délutánba. Vastag csíkokat rajzoltak az arcomon leszaladó izzadtságcseppek. A tikkadt délutánban mozdulatlanra ítéltetett az erdő, a mező, s a víz színén sem mutatta magát csak néhány vízipók. Egy-egy szitakötő tébolyodott táncba kezdett a part széli sás sűrűje felett, s ahogy elnéztem ez volt minden ami életjelet mutatott.
A városban, valamint annak közvetlen közelében a felkapott pergető helyeken esetenként több horgászt véltem felfedezni, mint halat a vízben, amit majd másfél órás ottlétem során kifésültek a vízből. Hogy is mondják divatosan? =Street Fishing=. Magyarul ciki mondani hogy utcai horgászat? Vagy az angolok hogy felvágjanak magyarul mondják egymásnak hogy =Városi peca mister= :)
Mennyi papagáj.....
A műcsalis táska pántja alatt vastag izzadtságsáv sötétlik a pólómon. Fejem kopaszát a böglyök próbálják becserkészni. A sapka megint a kocsiban maradt. Vissza nem megyek érte. Csapkodok. Ha valaki látna messziről, bizonyos lehetne abban, az esetlen mozdulatok nyomán, hogy ez a fickó a Síkvölgyi Vigyorgóból szökhetett meg, látszólag értelmetlen csapkodása a feje körül ezt vélné véleményezni. Végre sikerül lecsapni a bosszantó dögöt. Még mozog. Be is dobom a lábam előtt a zavaros színű vízbe. A sodrás lassan viszi a még megmoccanó rovart a sás mentén lefelé. Felnyúl érte egy testes domolykó, s elragadja az imént még harcias csintalan legyet.
Egy pillanat sem telik el, csobban a kis wobbler, s szeli a vizet. Eredménytelenül. A nagy domolykó ritkán mutatja magát kétszer ilyen látványosan.S zsákmányával a második búvóhelyére szalad rögvest. S így teszek magam is. Lejjebb vagy 15 méterre halkan ploccsan a kis wobbler. Villámcsapásként vállamig ér az ütés, de nincs idő, mert már dolgozik is a kis bot a harcias vad telény izmai próbálgatása alatt. Vaskos teste egy pillanatig pózt áll egy fotóra, majd kicsattanó erőben távozik. Talán a harmadik búvóhelye felé. A sikeres domivadászok tudják, hogy viselkedik a domolykó. Tudják, hogy él, mit szeret, hol búvik, s ismerik a természetét. Ugyanez van minden halfajnál. Mind más. Mind máshogy él, máshogy viselkedik. A sikeres pergetőhorgász az, aki megismeri a halfajokat, magáévá teszi átérzi a ragadozóhalak életvitelét. A horgászat így bizonyos hogy több sikerrel kecsegtet, de ezt kár is ragozni.....
Ezen gondolatok mentén gyalogolok tovább. Hol rekkenő hőségtől aszott folyóparti mezőkön lépkedek, s lépéseim nyomán szanaszét ugráló szöcskék menekülnek, hol hűvösnek hitt erdősávban küzdök a part menti szederindákkal, kik bőrömbe kapaszkodnak vért serkentve hosszú csíkokat karcolva karomba, s fedetlen lábszáramba. Hejj, jobb lett volna a hosszú nadrág, még ha a melegben rám is tapadt volna....
S repül a wobbler, csobban a vízben, szeli a a part mentét, majd hajlik a bot, felsír az orsó, életre kel a víz. Komoly harcos veszedelmes őnök küzdenek velem. Hihetetlen, a part szélén fárad már a hármasforma balin, s mellé úszik nagy fröccsenéssel társa, nagyot csapva, beterítve engem vízcseppekkel, míg lenyúlok a wobbler végén felragadt társáért. Még hogy nincs csapatszellem...Mindjárt engedem a barátod, ne félj..
Folyó mentén egy kisebb áteresz. Vízre hajló part menti susnyás, alatta gyorsabban folyik a kis patak, két oldala lassú visszaforgó. Alig pár négyzetméternyi szabad terület. Mégis repül wobbler. Persze hogy mire indítanám, rajta a csuka. Fogai maradandó nyomokat hagynak a wobbler lágy alsótestén...
Kissé lejjebb küzdök a patak menti aljnövényzettel. Ember nem jár erre. Legalább nincs agyonfésülve a víz, mint a városi szakaszokon. Meglendítem a kis bohóchalra hajazó wobblert. A szemben vízre boruló fűz árnyékot vet a vízre .Mire a wobbler elérné az árnyék és fény határát, villámgyorsan kitör a zsombék alól egy csuka, s veszett fejrázással próbál szabadulni egy pillanat múlva a wobbler éles horgaitól. Én segítek neki kint a parton, miközben riadt szemekkel elmélkedik a további sorsán. Fotó után mehet amerre lát....
Apró harcosok támadják a kis horgokat a piciny wobblereken. A hajnali szellő óvatosan megborzolja a vízparti fák lombkoronájának tetejét. Van aki korán kel.....
Csúcsforgalom. Nyár. Kánikulai csaták....
Az elmúlt néhány írás közül ez visz mindet! Nagyon rendben van! Grat
VálaszTörlésKöszönóm szépen! Örülók hogy tetszett!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz nagyon jó!!
VálaszTörlésKöszi!
TörlésHa készül könyved egy fejezetben ennek az írásnak is ott a helye. Le a kalappal 5*
VálaszTörlésJó kis cserkelés, öröm volt olvasni :)
VálaszTörlésKöszönöm. Igen lesz könyv.tervezés alatt...
VálaszTörlésSzèp ès jó a nyàr, de elhúzhatna màr! 😄
VálaszTörlésMindennek eljön az ideje..
TörlésJó írás, szép halak! Mint mindig... :)
VálaszTörlésKöszi!
VálaszTörlés