Leporolt pergetőbot

Átlag fejes

Elemi erővel...  Jutott eszembe minap. Elemi erővel ver hasba a botnyél, a domolykó vehemens kapásától. Ahogy rejtekéből lassan kimozdul a kis wobbler után, s megunva annak követését hatalmas fejével odaver neki, s már viszi is. Jalec Hlavatý, ahogy északi szomszédaink nevezik. Fejes, bizony fejes... Talán ez az az érzés, amely arra sarkall, hogy elinduljak otthonról, s célba vegyem ezt a kiváló erőben levő folyami halacskát. Elképzelhető, hogy más halfaj is beesik, elképzelhető, hogy sokat kell gyalogoljak a part menti gazban, s lehet, a remény csekély ígéretével indulok csak. Elég ez a kis lehetősége a reménynek, hogy nekiinduljak...

Csupa pióca, sokat szenvedhetett, mígnem letisztogattam, s boldogan úszhatott tova

Elmélázok mindezeken, miközben békés halazok, azaz a májusi káraszozásban süppedek a zsombék tövén a kisszékembe. Hamarosan szabadul a domolykó, s próbát kellene tennem, vajon átjön e még az a botnyéllel hasba verős érzés....

Előszedem a szekrény aljából a pergetőbotot, amelyre alaposan ráfér a takarítás. Új zsinórt is kap a kis orsó, a pergetőtáskába is a kisebb csalik, apróbb wobblerek kerülnek, illetve néhány balinos, ha épp azok aktívabbak lennének, bár a kis folyó nem annyira balinos pálya, azért ért már ott meglepetés.

Mindjárt az elején ők kezdenek. Látom, hogy itt-ott hajtják a küszt. Nosza, felpattintok egy balinozó wobblert, s első dobasra leköveti, a másodikra elnis durrantja.... baaam...  Hajlik a bot, meg-megrecvsen az orsó. Az erzés áthat. Ezert jöttem. Egy két balin uralja itt a terepet, s van, amelyiken meg mindig csomókban lóg a halpióca. El nem tudjatok képzelni, milyen boldogan úszott el a balin, mikor az összes rohadványos féregtől megszabadítottam... némelyik teljesen átlyukasztotta szerencsétlen hal uszonyát. Belegondolni se kellemes  mit érezhetett szegény.

Keményen harcolt

Aztán megjelennek a fejesek. Nem túl nagyok. Sajna nagyon erősen szűrik az "ujjkeletű" pergetők a  vizeket, a nagyobbak vagy túl óvatosak már,  vagy elhordozták haza a nagyját. Sajnos ez utóbbi egyre jellemzőbb. Sosem fogom megérteni, miért kell hazavinni a domit. Bizony nem vagyunk egyformák. A part is nehéz terep. Hónaljig erő gaz. Bedobni művészet. Ha szél van, akkor meg aztán a zsinór sem fut ki rendesen, a part mentén hajladozó fű kalásza egyből befogja az orsóról lefutó zsineget. Mire egy értelmes bedobás sikerül, addigra a jobb domik szépen eloldalognak. Azért így is akad néhány jelentkező, s vannak bizony komoly harcok, szép, élvezetes fárasztások. De csak nem akar magába keríteni az az élmény. Az az igazi  adrenalinlöket. Az a hatalmas fejes, ahogy tolja a vizet a wobbler után, aztán, mintha villám csapna a vállaimba, miközben kirántaná kezemből a botot. Nem adom fel akkor sem.

Domit reméltem, de ez sem rossz

Domolykózás közben előfordul, hogy a kis wobblert más halfajok is megtaláljak. Életem sügere is meglátogatott. Egy vízre hajló fa alatt szép rablást láttam. Óvatosan megközelítettem a helyet, s átpöccintettem a csalit, a túlpartra, épp a víz felett levő ágak árnyékába, s alig 40 centit húztam csak vissza, mikor a szerelés elnehezült, s komolyan pumpálni kezdett. Először csukára gyanakodtam, hisz a kapás hasonló volt, de amikor megláttam a tettest, komolyan meglepődtem. Fogtam már életemben több szép nagy 35 centi körüli sügeret. De ez verte őket, megkockáztatom, a 40 centi is meglehetett faroktőig. Kerek volt, akár egy ponty. Csodás színekkel  kifárasztottam, majd lenyúltam érte, mikor már a lábam előtt a vízen felfeküdt. Egy megugrás, és huss, megkönnyebbült a szerelék, kipöccent a.kis wobbler a sügér pedig szépen lassan eloldalgott. Legalább tudom, hogy még ott van valahol  vízben. Legalább is remélem.

Egy kis pihi

Aztán persze elragadta a kis wobblert egy ifjonc csuka, valamint egy csodaszép színezetű pisztráng is. Ez utóbbi igazi meglepetésként ért. Ezért is szeretem a folyókat. Sosem lehet tudni, hogy éppenséggel kivel is kerül szembe az ember. 

Csupa erő

Némo ugrasztotta ki a bokor alól ezt a szebbecske domit

Sajnos az egyik kedvenc kis wobbleremet a bohóchalast egy alattomos víz alatti akadó magának követelte. Némót pedig nagyon szerették a domolykók, a balinok és a csukák is. Sajnos ahol vásároltam, ott már nem gyártják, nincs forgalomban hasonló sem. Talán szétnézek a wobblerkészítő mesterek háza táján, hátha megbízhatok valakit, hogy készítsen nekem hasonlót....

Némó ellenállhatatlan volt

A szöcsi is mindig hoz valakit

Némó utolsó fogása

A kiscsuka is lehet galád, ha egy kicsit jobban bekapja a kis wobblert, el is harapja a zsinórt. Szerencsére ez nem tette

Őt egy vízen úszó ág hozta magával, abba kapaszkodott szegény, megmentettem

S a nyár meg csak most kezdődött. Próbálok kevésbe látogatott helyeket keresni, ahol még előfordulhat egy-egy Brutalicus, amit még nem vittek el, legfeljebb gyengéden visszaengedték. Ez a feladat ami egyre nehezebb. Mindenesetre jó döntés volt leporolni azt a pergetőbotot, s úgy vélem, a nyár folyamán néhányszor még meghajtogatja valami a bot spiccét, feltéve, ha nem ragad el a folyóvízi úsztatás...

Mire belejönnék, ideér az ár, sárga Jangceként hömpölyögnek Szigetköz folyói. A pergetőbot ismét porosodik....

Kelt: 2022. év Napisten havának 10.-ik napján