A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szilvaorrú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szilvaorrú. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 31., kedd

Hejj Dunáról fú a szél

Tekintetek
"Térképeken megrajzolták! Ez itten kérem a Magyarország! Az iskolákban megtanítják, ez itten kérem Magyarország" ( katt / Bikini) 

Megannyi rejtett kincse vár még felfedezésre, itt is van mindjárt Felső Szigetköz, mely újra és újra lenyűgöz. S mióta nincs halászat, hal is jobban akad. Mert akad. S ha jól akad, megakad. Ha megakad, itt is marad egynémely a szákban. Van ki hazajön, ám többségük a vízben vigyoroghat tovább. Jövőre is legyen mit fogni. S ha valaki feltenné a kérdést, hova mennék legszívesebben horgászni, a válasz nem lenne kétséges, SZIGETKÖZBE!!! Hova máshova? Mindenkinek a maga környezete a legszebb, ahhoz ragaszkodik, s ha tud, azzal él szimbiózisban. Kinek a helyi kavicsbányató, esetleg egy kis hegyi patak, kisebb tározó, tórendszer, folyó, vagy folyórendszer, lényeg az, hogy megértsék egymást a természettel, az élővilággal. Így van ez rendjén, s én örülök, hogy részese lehetek a természetnek, nem csak úgy odaestem valahová a földre, hanem igen, megpróbálok együtt élni vele, s megérteni őt, megérteni egymást, ez itt a cél. Persze vannak buktatók, hullámvölgyek, melyeken át kell lépni, magunk mögött kell hagyni, hogy megmaradhassunk azon az úton, amelyen elindultunk, amely jó irányba vezet.


Valódi peca, sikerekkel, olykor csalódásokkal, de mindig örömmel és felszabadultsággal. Az utóbbi időben mintha mázsás súly kötötte volna kezem, rozsdás láncokon súlyos vasgolyók próbáltak visszafogni, s alig bírtam a halakkal is.




Nem láttam, nem éreztem, nem hallottam merre vannak, oly súllyal nyomott a teher, hogy vállaim megrázva le kellett vetnem a koncot. Felszabadult érzés lerázni a láncot, s hagyni ott, ahová leesett, egye a rozsda, a rothadás, váljon az enyészet martalékává...

Öreg Duna ág 
Darabosabb szilva


Milyen vidám és színes is lett így a világ. A halak pedig mintha tudták volna ezt, tömegével ostromoltak. Eddig kerültek, mintha valami álruha lett volna rajtam, s nem ismertek volna fel. Egy-egy kósza keszeg, néhány kismárna... más nemigen jelentkezett. De most, most, hogy levetettem kopott mocskos zsírfoltos szürke köpenyegem, most aztán bátran kopogtattak....S mekkorák tették tiszteletüket....

Sütnivaló szilvák
Horoghajlítós csaták, megállíthatatlan méteres vadpontyok szabadítottak meg a felszerelés egy részétől a hinarasba törve, kagylópadra húzó iszonyú márnák, a fárasztott 30 centi körüli szilvaorrúra lecsapó méteres csuka, mely kiröhögte a keszegező matchbotot,... a hajnal neszei, a hattyúcsalád közeledése.....Ágasról letépett feederbotok, iszonyatosan recsegő, síró, zokogó orsófékek, mind-mind azt üzenték, hogy : "Isten hozott!" S egyedül álltam a parton, egyedül, álltam ott mint Keoma, egyedül, csak egyedül ahogy a folyó szeret látni, utánfutó nélkül.

S köszöntöttek a megfogott csodás méretű egészségtől kicsattanó erejük teljében levő halak.

C&R márna 3 kg körüli
Mennyi élmény. A lerázott kolonc, mely gátját szabta az akaratnak, s próbálta elhitetni a maga korlátolt beszűkült celláját színes világnak, csak egy rossz álom, mely időleg rám telepedett, melyet egy mozdulattal elsöpört a pirkadat, mely felnyitotta szemeim, s egy mély, de nevetéssé váló sóhajjal szabaddá tett. Igaz az, bizonyos, hogy egy korlátolt elme sosem arathat diadalt a kultúra, s a pallérozottság felett. Esetleg egy ideig visszafoghatja azt gyötörve-próbálkozva, ám ahogy a dühöngő áradatnak sem áll ellen egy rozoga palánkgát, így itt sem ülhetett győzelmi tort a sallang, mely csak egy giccses mellékletként próbált egy remekmű mellett helyet foglalni, reménykedve a felemelkedésben, ám eleve kudarcra ítéltetve menthetetlenül sikertelenül. Oly jó győztesen a szirten állva kiáltani a szélbe, hogy szabadság, miközben a szél pirosítja az arcot, s nevet rám fentről az égbolt! Erről tehát ennyit.

Ő is C&R, kicsit nagy....

Maradt még oly sok csodás, egyedül járt helyem, mely nem került napvilágra, s bizony ontja a halat.  Jóleső érzés egyedül megküzdeni az őshonosokkal. Nem zavartatva, csendesen, nyugalomban, figyelő madárszemektől kísérve csak. ...

3 kg felett kicsattanóan egészséges az ágvízből

Napi kvóta, bő 44-45 centis ágvizi potyeszok

Ehető Fűz-fagomba 

Még egy dunai
Szóval, kalandra fel, horgászbot a vállra, kalap a fejre, füttyszó és madárdal, csivitelő fecskék, vidám nyár, halak....


Utóirat:
Köszöntök minden kedves olvasót, régieket, újakat, a kezdetektől velem tartókat, az egyszer-eyszer benézőket a 100. bejegyzésemmel! 
🎂




Kelt: 2018. év Áldás havának 31.-ik napján

2018. május 17., csütörtök

Tavaszi pergetőzés, avagy vérkeszegek támadása


Kis folyó, kis balinja
Szabadult a balin a hónap elején. Rá is szabadultak a vizekre a " nagy pergetők". Láttam olyat, aki sötétben már az egyik releváns balinos helyre kiutazott kocsival, ám mivel sötét is volt még, hűvös volt a hajnal, halkan duruzsoló autójában maradt, s úgy döntött, szunnyad egyet pirkadatig a kocsiban. Hátrahajtott fejjel, tátott szájjal, csorgó nyállal, jóízűen. Hát a vége az lett, mire felébredt, majd hat autó és nyolc pergető fésülgette a vizet rendületlenül 100 méteres körzetben. Rémálom? Keserű ébredés, döbbent elnyúlt hitetlenkedő ábrázat... Ráb@cott mint mókus az erdőtűzre....mondhatni. Eloldalgott aztán..

Aztán a másik alkalom az volt, mikor kijött egy figura, dobott egyet, majd belekapaszkodott a botba rendesen. A túlparton feedereztem. Vajon mit foghatott? hamarosan a parton pihegett a méter feletti tizenegy és feles csuka (később hallottam a méretét...). Többen odamentek, fényképezték, mielőtt csattant volna a kocsi csomagtartójának fedele felette, mint valami koporsófedél.... Bevégeztetett hosszú szép élete rútul, ám vigasza, hogy utoljára még becsülettel küzdhetett. Nem az ő hibája, hogy konyhára szánták. Amúgy jó lehet még egy ilyen nagy csuka húsa? Csak kérdezem. Valaki megírhatná, hogy megpróbáljam megérteni.... Sok utódja lehetett volna még...

Rávettem magam a pergetésre, de nem vágytam ezekre a helyekre. Nem a halak miatt. Hanem a sok "papagájra" nem voltam kíváncsi. Bohócból van elég mindenütt. Úgy döntöttem, kisebb folyókon próbálok boldogulni, ahol minimális az esélye annak, hogy belebotlok efféle "sporikba". Újabb vizeket akartam felfedezni, s a későbbiekben kiderült, ez részben sikerült is. 

A vérbodorka olyan keményen üt, akár a domi
Egy csapat halat láttam szedegetni a kis patak sodró kövezett medre alatti fodrokban. Kíváncsi voltam, milyen halak jönnek felfelé a szöszt csipegetni a folyó hátáról. Ahogy a vizet elérte a kis csali, azonnal beleütött valami, keményet, harcosat. Először jásznak, vagy dominak hittem, aztán jött a meglepetés:  dühödten vicsorgó VÉRBODORKA!!!! Nahát....

A két visszaforgó fain haltartó

Utam egy kisebb folyóra vezetett tovább. Látszólag mozdulatlan víz szélén babahalak múlatták az időt. Dobtam. A wobbler elől kisebb halrajok spriccentek szét. Ennyire rémisztené őket a zaccos vízben húzott élénkebb szín? Nem. mint kiderült, a wobbler után settenkedő kroki elől menekültek, s a wobbler mielőtt a lábamhoz ért volna, fogakkal teli szájban tűnt el rövid időre. Jött a szokásos "salto mortale", s egyéb figurák, fogvicsorgatás, kopoltyúfeszegetés, amely során az élénkvörös szilványokkal próbált a csuksz megrémiszteni. Micsoda kis gazfickó. Remélem találkozom még vele a későbbiekben.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én....
Az alig pár méter széles patakocska felsőbb szakaszán, ahol a nád mindkét oldalról a víz felszínére borulgatott, csukát sejtettem a mélyben. A meglepetés a bedobás pillanatában ért. A vízre érő wobblerre azonnal rárobbant a következő fenegyerek. Egy fenekeszeg. Az ifjak közül. Ám ereje teljében harcolt cefetül. Aztán feladta egy fotó erejéig. Hiába, kis patak, kis halak. Nem is gondoltam, hogy lesz más élményem. Néhány perc múlva azonban megdőlt ez a tézis is. 

Ballerifjonc
A patak túlfelén terpeszkedő lombot eresztett fa által a part mentére rajzolt árnyék szépen elterpeszkedett két vízparti zsombék közt. Alig néhány méteren. A kis wobblert az első dobásra sikerült szinte centire odadobjam, kb. 20 méterrel tőlem. Elindítottam, s a wobbler épp belekezdett a táncba, mikor......durrrrr

A pálca a kezemben szépen hajlik, az orsó folyamatosan sír, nehezen, de mégis magam felé tudom húzni a halat, amely a víz felszínén küzd, Hátuszonyát kirakja a felszínre, s a hal hossza is látható, bő, közel fél méteres, vaskos, testes harcos.....Jász. A lábam előtti zsombéknál fordul egyet, s a kis wobbler kipattan. Meglepődöm én is, ő is. Ide bejöttek volna ívni??? Igen. csak ez lehet az ok.


S a meglepetésekből kijutott, jelentkezett egy másik vérengző fenevad. Mint karvaly, úgy csapott le az áldozatára egy mérges tekintetű VÉRSZILVA! Micsoda élmények. Pergetések. A szétdobott, agyonfésült releváns helyeken legfeljebb a beszaggatott wobblerek közül fogható most vissza valami, más egyéb nemigen. Az eldugott, felfedezetlen helyek adják az élményeket, még ha egyenlőre kicsiben is....









Kelt: 2018. év Pünkösd havának 17-ik napján.





2018. február 17., szombat

Kacérkodás februárral, azaz matchbottal a havas Lajtaparton

Az ablakon beszűrődő felkelő nap fénye sokat javított az ébredést követő gyatra kedélyemen. Süt. Hétágra. "Téli nap". Téli? Tél se volt. Megbillentem az ablakot. A pacsirták javában zúgják mindenfelől a réges-régi dallamot: "Nyitnikék-nyitnikék..." 

Nekem meg menni kék. Ilyen szép időben a Lajta partra. Napról-napra közelebb jön a kikelet. Ki tudja, hátha meglepnek a keszegek. A lelkesedés hamar összeszedette velem a horgászcuccot. Na nem. Nem talicskányi felszerelésre gondolok. Mi vagyok én bohóc? Nem. Nem is fél napos peca lesz. Ez egy tömény másfél-kétórás mutatvány úttal együtt. Igaz, hogy a helyszín az csak egy kilométer otthonról. Kevés szabadidővel is megéri kijönni, az a másfél-két óra.....

Egy matchbot, egy vödör. Emlékeztek még a Nagy Ho-hohorgász csetlő-botló figurájára? Egy  bot, egy veder. Kell még valami a halfogáshoz? Télvíz idején ennyi is elég, nyáron szinte még kevesebb...
S hogy én vele ellentétben fogok-e? Van amikor igen. Veder alja. Benne két maréknyi etetőanyagnak való őszről megmaradt dara, kb. egy deci csontival, aminek a fele belemegy majd a keverékbe. Kap egy kis földet is közvetlenül a partról. Kb. 5-6 gombóc lesz így. Kettő elég alapozni, húsz percenként pedig megy majd egy-egy, csakhogy ne feledjenek el. Egy bot elég. Minek is több.




Szóval kilépve az ajtón meglepetés. Csak bentről volt oly szép, s csábító a február. Idekint hűs szél ad pofont, hogy ne feledjem, tél van még. Jókora fülest csavar le északról. Nem vagyok egy nyámnyila horpadtmellű nethuszár kis nyenyeregyerek, simán fogadom az orv ütést is, mosolyt rajzol arcomra a tél ilyen próbálkozása. Na még hogy én meghátráljak? Kinek? Egy ilyen nyamvadt télnek mint ez a mostani? Ugyan....


Perc múltával a Lajtán vagyok. Szomorú fűz likas sátra alatt, hátamat támasztja a meredek part, figyiszt mutatva az északi szélnek. Itt már varjak is vannak, sőt a harkály is sűrűn kopogtat. Vadkacsák kísérik egymást a zsombék alatt. Itt-ott mutatják magukat a halak. Fel-s lefelé is loccsan a víz partszéleken s a meder közepén. Jó helyen vagyok. Hamar bekeverem az anyagot. Majd lefagy a kezem. Sebaj. Majd bemelegszik.


Loccsan a gombóc, s mire kitapogatom a mélységet, beborul. A tél megmakacsolja magát, újfent próbálkozik. Hózápor kavarog, két percre elszürkül szembe a táj, majd újra ragyog odatúl a napsugár.  Csillámlik a táj. Szép. Ez az amit szeretek a télben. a szépséget. Mindent elfedő szépséget.  Közben beállítgatom a szereléket. Majd egyhatvanas víz. Előtte a part mentén törés, néhány vékony faág a mederfenéken, kemény iszapos meder. Jónak tűnik. A meder felett centire vezetem az úszót. Néha meglassítom, meglibbentem, s mikor újra indulna, alig két centit...egy pillanatra megtorpan a sebessége, s talán merül is pár millimétert. A bevágás sikerét a bot hajladozása mutatja.


Dehogy vannak legyengülve. Alig 30-50 dekás keszegek hívják segítségül a sodrást, s közülük a domik, leányhalak, szilvaorrúak bizony vissza is húznak. Van, ki rögvest a meder közepe felé indul. Na ők komolyabbak. Két lefordulás is van. Pedig érzem, jó halat ütöttem fel. Pár pillanat múlva megvan egy kis paduc. Lehet a csapat nagyjai tréfáltak porcos vésett ajkaikkal.


Akad bagolykeszeg, karika, s hébe-hóba egy bodorka. Ez utóbbiak nem kedvelik ezt a sodrósabb pályát. Köszönnek a hátam megett. Megcsillan a fény a mellény fényvisszaverő sávjairól. Rendőrök. Ellenőrzik a parton a pecásokat. Nagyon helyes. Gyertek többször. Elbeszélgetünk. Megnézik a szákban levő halakat. Szép zsákmány. Mióta vagy kint? Másfél órája. Dupla ennyi hal jött, a kisebbek meg a leányhalak visszamentek, velük teljes a paletta. Mennek tovább. Sok szerencsét...



Hétköznap. Nem adja fel. Havazik. Két napon át. Ahhoz képest látszatja alig. Karácsonykor kellett volna. Februári hó. Vizes, lucskos olvatag semmi. Az épített hóemberek is megrogynak két nap múlva, mint fizetés napon a hazaténfergő alkoholisták. Elázva, földrerogyván, alig támaszkodva, málé tekintettel...


Rég láttam a Mosonit. Meg kéne nézzem. Megsértődik, s átkeresztelteti a blogot Lajtai Horgásszá... igaza lenne. Teszek ellene. Rápróbálok este a menyusra, marcira egy olyan helyen, ahol tapasztalatból tudom hogy ilyenkor mindkét faj csapatokba verődve összegyűlik. Egy fonnyadt bucó ment meg a betlitől. Ősz óta üres itt a meder. Elköltözhettek a jobb halak.


Maradok az úsztatásnál. Néhány nap múltával jobban felkészülve, kevés búzával, kukoricával megspékelve az etetőt. Csak a folyó. Ugye nem csatorna, nem tó.... sosem ugyanaz. Kissé tisztult a víz, hűlt két fokot, s apadt vagy húsz centit. Alig bírok kapást kicsikarni. Kevesebb, ám darabosabb halak. Küzdenek. Kézbe veszem. Majd hozzáfagynak a tenyeremhez. Több a királyhal. Feljebb megyek száz métert.


Autó fékez. Ismerős arc. Van vagy nyolc éve hogy ő jár fel Komáromból, a vizirendészettől. Járőrtársai cserélődnek olykor, de a parancsnok nem. Elbeszélgetünk. Örülök az ellenőrzésnek. Csónakkal is jönnek, a Móváriak is kaptak csónakmotort, idén ők is beszállnak! Még pár szívélyes mondat, miközben átlapozzák a friss engedélyt, majd távoznak. Másfél hetes engedély. Kétszer látta rendőr! Szuper. Halőr viszont évek óta se...


Domolykók, s királyhalak rántják mélybe az úszót. -5 fok van reggel. Az ígért napsütés alig tör át a felhőkön. A bot gyűrűi befagynak. Ujjaim végei fájnak. A hideg szúrkál bele tüskét. Minden úsztatás után lehelem. Készültem. Nálam az ötméteres spiccbot. Úsztatok. Semmi. Nem jó az ereszték. Húsz centit kéne mélyíteni. A kétponton rögzített úszó szilikongyűrűje, amely a zsinórhoz rögzíti az úszó szárát a fagytól szó szerint eltörik. Nem szerelek ebben a hidegben. Marad a matchbot. Majd lehelek. Jön még pár darab izmosabb domi, aztán elunom a zimankót. Na majd a hétvégén újra!


Még egyszer erőt gyűjtött a tél. Mintha pár nap alatt akarná bepótolni azt, amit januárban elszalasztott. Zordon észak felől futó széllel nyirkos havasesőt, majd havat hord a folyók felett. Egy pillanatig azt hittem, megérinthetem kinyújtott kezét a kikeletnek, de az északi szél messze elsodorta, s nem tűnik úgy, hogy hamar visszatalál Szigetközbe a várva várt tavasz.....






Kelt. 2018. év Jégbontó havának 17-ik napján












2017. december 22., péntek

Finomszerelékes úsztatás télen

Egészen bizonyos, hogy vannak a téli időszakban olyan fagymentes napok, amikor simán használni lehet a kis gyűrűkkel ellátott match botokat, nem kell attól tartani, hogy azok befagynak. Régen megdőlt az a tézis, hogy a folyami keszegnép gödrökbe húzódva tetszhalott állapotban várja a felmelegedést, s nem lehet horogra bírni őket. Ki talált ki ilyet, s ki terjesztett ilyen ostobaságot egyáltalán?? Évtizedekig...
Nehezebb feladat igaz, nagyobb tudást igénylő, de egyáltalán nem lehetetlen! De nem ám...

Kifejezetten élvezem ilyenkor a békés halazás valóban finom szerelékes módszerét. Akkor, amikor egy három órás peca során feederbottal talán néhány kapást ki tudok csikarni, esetleg pár darab fonnyadt kis keszeget meg is fogok, addig matchbottal úsztatva van hogy 15 másodpercet se kell várni a kapásra, s a halra, s van hogy minden eresztésnél (úsztatás) kapás van, s van, hogy szinte egy métert is alig megy az úszó a sodrással, máris a mélybe rántja valaki. Nem mellékesen pedig kuriózum ilyenkor friss keszeget hazavinni, s a kedvencemet, a paprikás lisztben forró olajban kisütött keszegeket ropogtatni este a televízió előtt....

Ehhez viszont.....

Néhány gondolattal szeretnék segíteni azoknak, akik kacérkodnak a téli folyóvízi keszeghorgászattal. Ha még tudok újat mondani.....

Jéghártyás a visszaforgó sarka
Helyszín:

A leges legfontosabb a megfelelő helyszín kiválasztása. Ne sajnáljuk feltérképezni az ismert, vagy a kevésbé ismert folyószakaszt. Nem kell kilométereket menni. Érdemesebb meglassuló, mélyebb szakaszt keresni, esetleg visszaforgóval, sekélyebb platóval. Nem árt olyan helyet keresni, amelyet azért a téli nap több órán át is simogathat. Még ha csak sétálni is megyünk ki a fagyos időben, akkor sem árt tekintetünkkel végigpásztázni az esetlegesen szóba jövő helyeket, mivel a halak gyakran elárulják ottlétüket. Én a küszök gyűrűzését szoktam keresni. Ahol télen ott a küsz a felszínen, ott lesz vele a keszeg is a folyó fenekén, vagy éppen kicsit felette. Vagy sajnos azt is árulkodó lehet, hova járnak azok az átkozott kárókatonák. A hely amelyet legutóbb választottam, egy kövezés mögötti törés, ahol 2-2,7 méteres mély volt a víz, de a part felé gyorsan sekélyedett. Kis örvények, enyhe visszaforgó is jellemezte a kiválasztott helyszínt. és ami a legfontosabb, láttam gyűrűzni a küszöket!

Szélborzolt letisztult vízfelszín
Etetőanyag:

Enyhén aromásított folyóvízi etetőanyagot használok, vörös, vagy fekete színben. Nem szabad túletetni őket. a 2-3 fokos vízben elég ha épp az aroma odavonzza őket. Sokan túlzásba viszik ezt is. ilyenkor is kilószám dobják a gombócokat, literszám szórják a csontit. Egy 2-3 órás pecára nekem elég max. 3  gombóc és kb egy, másfél deci csonti. Ha paducot sejtek a vízben, nem hagyok ki egy kis pékárut sem, de itt is legfeljebb egy zsemle szolgáltatja az ínyencséget. 



Felszerelés:

Nem szeretek extra finom cuccal horgászni, mert ha bejön egy komolyabb játékos, amire azért jó esély van, nem biztos hogy sikerrel megfogom. 18-as főzsinór, 16-os előkezsinór, s a végén 14-es kis horog. Ennél kisebbet nem kötök, tapasztalataim szerint a horog esetében a túlfinomítás sok esetben a nagyobb testű halak lefordulását eredményezte nálam. Egy időben 12-es előkezsinórral és 16-os főzsinórral toltam. Nem jött be. Sokszor elfeledkeztem a vékony előkéről, s reptettem a halat, így elő-előfordult hogy leszakadt a halacska, s ekkor még nem beszéltünk a beeső testesebb márnákról, koncérokról, amelyek hűűűű. Téptek böcsülettel. A sodrás erejétől függően két ponton rögzített folyami cseppúszót használok 3-5 grammos méretben. 5 gramm fölé itt sem megyek. A 2 grammos úszó pedig már kicsi, nehezen tudom lassítani, vagy meg-megállítani a sodorban. A szereléket úgy súlyozom ki, hogy az úszónak csak az antennája legyen a víz felszíne felett. Helytelen, s sok horgásznál látom hogy az úszót nem súlyozzák ki eléggé, s az úszótest egy darabja is a víz felett van. A szerelék így durva marad, a hal megérzi a nagyobb ellenállást, s a kapások elmaradhatnak, vagy ritkábbá válnak.

Komolyabb keszeg
Csali:

Többnyire csontkukacot használok. Megfigyeltem, legjobb a három szem. A négy sok, a kettő meg kevés. A három csonti frissen feltűzve eláll, három irányba mutat, s kellően izeg-mozog, ami nem kerüli el a halak figyelmét. Nagyon oda kell figyelni a csontik állapotára. Ha egy hal meglapítja, de nem viszi el a csalit, le kell cserélni, mert csökken a következő kapásunk esélye. Ne sajnáljuk a gyakori csonti cserét. Ha jobb az idő, én szoktam egy szem csemegekukoricával is úsztatni, a téli időszakban a bodorka, a jász nagyon szereti, ám tudni kell, hogy a többi keszeget lehet hogy szelektálom ezzel, azért is maradok inkább a csontinál, bár néha megpróbálom a kukoricát is, hátha....
Pinkivel is érdemes horgászni, de nálam nem hozott több halat, sőt kifejezetten a kisebbek serénykedtek a pinki körül. Télen meg szúnyoglárvához jutni.. pffff. Szóval maradok inkább a jó öreg csontinál. A hidegben eléggé leállnak, alig-alig mocorognak, a hideg vízben pedig két úsztatást követően szinte már mozdulatlanok. Ez nem baj. A sodrás jó barát ilyenkor, meg-meglibbenti a kis horgon levő csontit, s az kellőképpen felhívja magára a halak figyelmét, amelyek a letisztult téli vízben messzebbről is meglátják a csemegét.




A horgászat megkezdése:

A horgászat kezdetekor, amíg egy kicsit összeáll az etetőanyag, egy szem csemegekukoricát tűzök a horogra, s letapogatom a meder alját, a horoggal, milyen mély az a szakasz ahol az úszót kívánom vezetni, van e hirtelen törés, mélyülő, vagy sekélyülő szakasz, esetleg akadó, valamint merre dolgozza a sodrás a cuccost. A szereléket úgy állítom be, hogy a horog a fenék felett 1-3 centire legyen, esetleg enyhén érintse azt, s a sodrás belső, lassabb része enyhén pattogtassa azt a meder fenekén. Ha szerencsénk van és a sodorvonalon vezethetjük a szereléket, ne essünk kétségbe, a halak kifejezetten szeretnek ráállni a sodorvonalra, vagy annak külső és belső részére, egy kisebb visszaforgó szélére, egy padka mellé. (méghogy gödrökben alusznak, telelnek, na ne máááá')  El fogja kapni az eléje sodródó táplálékot.

Deres part
Ami a lényegét adja ennek a típusú módszernek az az, hogy a halnak nincs ideje kóstolgatni, szagolgatni, mammogni a csalit, gyors döntést kell hoznia, ha meg akarja tömni a hasát. Vagy azonnal elkapja a feléje sodródó csalit, vagy hagyja maga mellett elmenni, s akkor éhen marad, vagy a társa kapja azt el. Többnyire nem kockáztatják meg az éhen maradást! Ezért is sikeresebb nálam ez a fajta peca, mint a feederezés. El is gondolkodtam azon, hogy megválok a feederbotjaimtól. (van kettő). Nem igazán használom ki őket. Minek porosodjon akkor.....

Szóval lényegesen eredményesebb a finom szerelékes úsztatás, s a Mosoni-Dunát kedves blogíró barátom szerint pontosan erre a módszerre találták ki. S milyen igaza is van. Örömmel vettem, most már nem az első horgászatot, melyet közösen merényeltünk meg a folyó partján...


Etetés:

A horgászat tervezett időtartama határozza meg a mennyiséget. Télen sosem dobok be két egykezes gombócnál többet a horgászat kezdetén. Amíg az első keszegek nem jelentkeznek, addig meg nem is etetek rá. Akkor etetek rá, ha lanyhulnak a kapások. Akkor is csak "aromásítok", nekem elég egy-egy fél gombócnyi. Van, hogy egy egykilós etetőanyag 2 horgászatra is elég. Ha nagyobb tömegben érkeznek a halak, akkor azért elfogy a kilós is, de ez ritka....

Az érkezők:

Az első jelentkezők általában a küszök. A fenék közelében nem sok van, ám ilyenkor le-letévedhet belőlük néhány darab. Később, amint megérkeznek a komolyabb keszegek, a küszök a felsőbb vízrétegekbe húzódnak. Érdemes figyelni, ha a keszegek szerepét átveszik a snecik, akkor nem árt bedobni egy gombócot, esetleg fél marék búzát, egy marék csemegekukoricát, hogy a jobb halak visszataláljanak a meghorgászott szakaszra. Folyószakasztól függően jöhetnek karikakeszegek, bagolykeszegek, dévérek, kárászok, bodorkák, szilvaorrú keszegek, jászok, paducok, kisebb domolykók, valamint királyhalak (leánykoncérok), amelyek főleg nálunk igencsak elszaporodtak. Esélyes hogy beugrik egy-egy márna, vagy ponty, bár az utóbbi hónapokban igencsak megapadt mindkét bajszos populáció a Mosonin. A telepített zsírgombóckákat hamar kiszedegették, a marcik pedig érthetetlen okból igen csak megritkultak.


A halak nyüzsije odavonzhatja a ragadozókat is, egy-egy csuka bizony gallyra vághatja a horgászatunkat, ha megjelenik az etetés környékén. Ezt kiküszöbölendő egy úszós csukázót közel az etetéshez mindig elhelyezek. Általában megóvja az etetést ez a módszer, ugyanis ha van kroki, az rástartol a könnyű prédára. Bizony ha szerencsénk van beugorhat a márna is. Az úszó sokszor nem merül el, csak épp irány vált, megtorpan, egy fél centit megmerül, ilyenkor érdemes bevágni, mert a halak finomabban is ehetnek, nem biztos hogy úszóelhúzós kapással jelentkeznek. Én a klasszikus kapást szeretem, mikor éppen megtorpan az úszó, aztán elindul a mély felé szép lassan. Ez a mutatvány általában nagyobb testű halra vall.

Az úsztatás

Az úsztatás a legkönnyebb a sarkantyú végéről. Ez végül is majdnem ugyanolyan, mintha nyáron benn állna az ember a vízben, s szépen maga alá úsztatgatna. De nem mindenütt találni sarkantyúkat. Nehezebb a partról végezni a műveletet, hiszen ha feszesen tartjuk a zsinórt, a szerelék egy félkört ír le, s épp az etetésünk alján szedegető nagyobb testű halak elől úszik ki a partra a csalink.

Egy kis zsákmány
Úgy kell a parttal párhuzamosan vezetni az úszót, hogy feszes maradjon a zsinór, hogy a felszereléssel mindvégig kontaktusban maradhassunk, hiszen a gyors kapásra azonnal reagálni kell. Nincs idő arra várni, hogy a hal majd szépen elindul, meg húzogatja egy kicsit, tologatja az úszót. Ne feledjük, folyón vagyunk, nem tavon, itt teljesen máshogy vezetik elő a halak az attrakciót. A parttal párhuzamosan az etetés vonalán ereszteni az úszót bizony nem egyszerű feladat. Én úgy csinálom, hogy végig kontaktban vagyok a felszereléssel, s a kinyitott felkapókar alól vezetett zsinór a jobb kezem közt ereszkedik, miközben a bal kezemmel finoman adagolom a dobról a zsinórt, úgy, hogy az úszóig ne jusson el a rángatás, mozgás, az mindvégig egyenletesen haladjon. Ha kapás van, a zsinórt a bothoz fogva azonnal megy a bevágás, s a másik kéz már vissza is lökte a felkapókart, így már dolgozhat az orsó, amint elindul a hal. Nem egyszerű, de bele lehet jönni. Itt is van több lehetőség. Eresztjük a szereléket a sodrással, ami néha a partról úsztatásnál azt eredményezheti, hogy az úszó beelőzi a szereléket. Ez nem jó. Ezért azt javaslom, egy nagyon picit fogjuk vissza a cuccost, éppen lassabban mint maga a sodrás. Igaz, ilyenkor érdemesebb egy kicsit hosszabb mélységet hagyni, hisz a visszatartott úsztatásnál a teljes szerelék nem merőlegesen halad a vízoszloppal, hanem egy kicsit ferdébb szögben, így a hosszabb eresztékkel megtarthatjuk a csalit a horoggal éppen a meder felett. Meg-megállíthatjuk kissé a szereléket, valamikor ez is eredményt hoz, hisz ilyenkor a csali néhány centit el-elrugaszkodik a mederfenéktől, s a hirtelen megtorpanás, vagy elindulás jobban felkeltheti a halak érdeklődését. Én a horgászat során minden variációt kipróbálok, s amelyik a leginkább beválik, azt alkalmazom.

A fárasztás:

Ne higgyük azt, hogy a hideg vízben a halak gyengék. Igaz hamarabb kifáradnak, de a megakasztáskor, s közvetlenül azt követően bizony megmutathatják erejüket. A testesebb karikák, szilvaorrúak bizony becsülettel beleállnak a sodrásba, s akkor még nem beszéltem a koncérokról, izmosabb paducokról, beeső márnákról. A matchbot bizonyos mértékig kidolgozza a halak ellenállását, én mégis a féket úgy állítom be az orsón, hogy egy hirtelen kitörés ne okozhasson meglepetést. 

Loccs

Loccs 2 


Hideg vizi jász

Hangulatos a kint lét. Nincs nagyon ember ilyenkor a parton. Csendes a természet, legfeljebb a vadkacsák pocsolnak néha. Hideg párát lélegzik ki az ember, s rávörösödik az ujjak vége a parafamarkolatra. Szállingózó hódara csiklandozza a vörösre fagyott orrhegyet. Leülni nem jut eszébe a horgásznak, hisz kissé toporogva éppen bírja a hideget. Rocsog a deres fű a talp alatt, s imákat mormol az ember egy kis napsütésért, örül, ha épp átdereng egy kis fény a szürke felhők mögül. A kis keszegnek is hogy tud örülni az, aki a zimankóban is horgászatra adja a fejét.....

Meg még egy kis zsákmány
A minap egy új helyet kerestem. Örömmel vettem, hogy a hószállingózás közben, -1 fokos levegő hőmérséklet és 3 fokos vízhőmérséklet ellenére hal is loccsant a folyóban. Kicsit lassabb, ám mélyebb szakaszt találtam, 3-3,2 méteres vizet a parttól 7-8 méterre. Szép, közepes sodrású szakasz volt, 20 méteren át egyenletes mélységben, akadó nélkül úsztathattam. Etetést követve fél órán belül jött is az első hal. Kevesebb, ám testesebb, izmosabb halakkal akaszkodtam össze a két óra hosszúra tervezett horgászat alatt. Volt harminc centi feletti szilvaorrú, néhány nagyobb 70-80 dekás koncér, bodorka és paduc, sőt egy kisebb jász is. Aztán beütött a királyhalak királya. Szinte kihúzta a kezemből a matchbotot. Át is rohant a túlpartra, miközben sírva fakadt az orsó. Volt negyed óra is, mire szákba tereltem, fotó, mérlegelés, majd uzsgyi vissza.... Nem jutott eszembe hogy fázzak.....

48 cm faroktőig, 1,905 gramm Királyhal a javából

S a mély vízben kedves barátaim a domolykók is meglátogattak. Igazi harc vette kezdetét, mikor a majd negyven centis domik megharcoltak az apró horoggal, s a három szem csontival. A bot is dolgozott becsülettel. ..






Nem mindennapi élmények, ám annál inkább emlékezetesek, s milyen jó is visszagondolni a délutánra este, a meleg szobában......

kezdenek kijönni a nászkiütések, az úgynevezett királytüskék

Testesebb szilvórium

Ezzel a bejegyzéssel kívánok minden kedves régi és új olvasómnak egyaránt Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag vidám, szerencsés Új Esztendőt!

Feszes zsinórt!






Kelt: 2017. év, Álom havának 22-ik napján