A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szilvaorrú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szilvaorrú. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 6., vasárnap

Retropeca télen / Csak finoman

Mielőtt elveszne az ember az új horgászfelszerelések csillogásában, érdemes behúzni a kéziféket egy gondolat erejéig. Tény, hogy a 30-40 évvel ezelőtt, vagy még régebben használt felszerelések nem feltétlenül rosszabbak a maiaknál, s nem biztos, hogy az újabbakkal több, nagyobb halat a horogra csalhatunk. Az bizonyos, hogy az újonnan megvásárlásra kerülő eszközök elenyésző százaléka éli meg a 30-40 évet. Sokszor két évet sem bírnak, s a kényesebb szerkezetek nem is ahhoz a pecákra vannak kitalálva, mint például amit itt mi Szigetközben az ágrendszerek cserkelése közben elkövetünk. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy teszek egy nem mindennapi próbát a finom szerelékes folyóvízi úsztatás terén, s előveszem a régi dolgokat....







A terv majd egy éve megvolt a fejemben. Egy darabig csak ott foglalt helyet, a gyakorlati megvalósításhoz a végső lökést mégis más adta, pontosabban Az Angliai Magyar Horgászok egyik legutóbbi bejegyzésében látottak, ahol Centrepin orsókkal kapcsolatban elemezték azok működését a folyóvízi úsztatás terén. Régebbi és újabb típusokat is bemutattak. Nyilván engem a régiek fogtak meg inkább. Alapos és tanulságos írás volt! Mennyire igazuk van! Kedvet kaptam tőlük ezen orsófajta használatára! Az évek során el is feledtem én is szinte a régi felszereléseket. Patinás aggastyánok egy polcon, amelyen kupák, érmek foglalnak helyet, ahová dísznek száműztem őket egykor.

Nosza, szétnéztem az ereklyék közt, ahol legendás angol orsók nemigen pihennek, ám a régi keleti blokk kipróbált szerkezetei a mai napig helyet foglalnak. Találtam is erre a célra megfelelőnek gondolt orsót, botot, úszót, sőt később más párosításban is bevetésre fognak kerülni ezek a méltatlanul mellőzött és elfeledett eszközök.....

Úsztatásra "kitalált" szakasz a Mosoni-Dunán

Nagyon szeretek a késő őszi, téli időszakban keszegezni. Finom szerelékkel, az ősz végén, vagy a havas, deres téli napokon. Persze ilyenkor nehezen lehet összehangolni a szabadidőt az időjárással. Ha ráérek, szakad az eső, árad a folyó. Ha nincs időm, verőfényes napsütés, tiszta víz... ismerős igaz? Pedig furdalt a kíváncsiság, hogy ugyan működik-e az, amit kigondoltam.

Jeges ár a Lajtán, két ünnep közt megolvadt a hó, peca talonban....

A terv napokkal a horgászat előtt összeállt, a felszerelés összehangolása sem okozott problémát:

Bot: 
Egyedi készítésű, névre írt három tagos 4m hosszú üvegbot, melyet évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy régi kedves ismerősömtől (Troby-tól). A bot egy új spiccgyűrűvel gazdagodott decemberben, amúgy változatlan állapotban van azóta, mióta megkaptam. Kiváló karakterisztikával rendelkezik, alkalmas a kisebb (30 gramm alatti) ólommal történő könnyű folyóvízi fenekezőhorgászatra is, de könnyedsége miatt inkább a folyóvízi úsztatásra felel meg, sőt, inkább erre alkalmatos. Eztán nálam ebben a szolgálatban folytatja majd pályafutását... 

Folyóra tervezett, 12"-os River, "Horgásztól a horgásznak"  (Troby-tól)

úsztatás a Lajtán
Orsó:
Van néhány nagyapámtól örökölt egyszerű tárolóorsó. Kiválasztottam egyet közülük, igaz, nem neves angol, de nem is passzentos precíz germán szerkezet, hanem a jó öreg szovjet gyártmányú, egyszerű "recsegős" fékkel szerelt KS-130-as, amely túlélte az évtizedeket, s teszi a dolgát ma is.... A cserregő nádiposzáta hangja ehhez a fékhez képest csak enyhe torokköszörülés. Nem is érdemes a féket használni, legfeljebb akkor bekapcsolni, ha az ember nem akarja hogy lefusson a dobról a zsinór. Fékezni inkább a dobra ráfogva kell. Sokkal célravezetőbb.

KS-130-as

Nem nyugdíjaztam még őket, egy kis karbantartás és bevethetőek, a csehszlovák Tokoz tárolóorsó (balra) még januárban harcba száll!

Úszó:
Mondhatni környezetbarát. Lebomló... Vannak egyedi készítésű úszóim, sima parafaúszók, fából faragott úszók, valamint libatollúszók. Ezen utóbbiakból választottam ki most egyet. Libatoll és parafadugó kombinációja, egyedi készítésű-festésű, érzékeny, és jól látható folyami úszó. Az úszó a súlyozás szerint 3,5 grammos. Pont ideális a Mosonira és a Lajtára. Ha működött évtizedekig, vagy évszázadokig, miért ne működne most is?

Boltban hiába keresnénk
Klasszikus libatoll
Sasliktű, parafadugó, körömlakk, drót és szelepgumi, kész a két ponton rögzített folyami úszó....
Ajándékba kapott fából faragott egyedi úszók (Made in Troby, Great-Britannia)
Strapabíróbbak mint a boltban kapható két ponton rögzített folyami úszók. Aki használja őket, tudja, olykor elveszik az antenna, vagy kijön a szár a testből, elvásik a rögzítő szilikoncső a száron....... Mindez a veszély ezen úszók használata során nem fenyeget. Nyugodt a lelkiismeret akkor is, ha véletlenül a folyó elragadja valamelyiket, hiszen tisztán természetes anyagból készültek, s ezáltal nem szennyezik a környezetet úgy, mint bolti társaik. Az év során végighorgászom mindegyik típussal a folyókat.


Zsinór-horog:
Itt kénytelen voltam az újabb gyártmányú zsinórokra és horgokra hagyatkozni. 16-as főzsinór, 14-es előkezsinór, 12-es, illetve 14-es Gamakatshu keszegező horog.

Etetés-csalizás:
Egy horgászat alatt a hűlő, vagy a már beállt 2-3 fokos víz miatt sok etetőanyagot nem használtam fel, fél kilónyi folyóvízi keszegező anyag kapott egy kevés vakondtúrásföldet, illetve 1 deci csontit. Bőven elég egy 2-3 órás úsztatós pecára. A horgot 3, illetve 4 szem csontival csaliztam, az 1, vagy 2 szem csonti nemigen működött.

Télen nincs szükség nagy mennyiségre

A horgászat 
Reményekkel telve érkeztem a vízpartra. Az első próbálkozások alkalmával szinte sejtettem, hogy így lesz egyébként, tehát rájöttem, az orsóval nem lehet úgy dobni, ahogy azt a peremfutós orsóknál megszokhattuk. Megnézhettem volna én is egy filmet erről, mielőtt kimentem volna a vízpartra, de mivel nem tettem, magamnak kellett rájönni a módszerre. Vigyorogva össze is súgtak a túlparti pecások. A Mosonin még csak-csak elboldogultam, a Lajtán a lehajló fűzek alatt viszont csak az alsó dobás működött.


Hasonlóan a legyezőkhöz, a dobról lefejtettem a bedobás távolságával megegyező hosszú zsinórt, bal kézben a zsinórt (szereléket fogva), jobb kézben a botot lendítve dobtam. Fura volt. De rááll az ember hamar. Sikerült a meghorgászni kívánt sávon vezetni a szereléket. Néhány próba után már rutinos volt a bedobás. Ahol partközelben úsztattam, ott elég volt egy kis alsó lendítés. Ezt a felszerelést tényleg folyóvízi úsztatásra találták ki!

Elsőre, retropecán nem is rossz...
Viszont az úszó vezetésénél észrevettem, hogy előnyösebb a tárolóorsó, ugyanis szépen lehet ereszteni a zsinórt folyamatosan, nem kell a damilt szakaszosan adagolni, vagy hagyni a dobról lefittyenni, mint a peremfutósnál. A sodrás szépen húzza a dobról a zsinórt, ha van súly a szerelésen. Finomabb néhány grammos szereléknél, és kisebb sodrásnál viszont figyelve a folyó sebességére a dobot ellentétes irányba tekerve magunk engedhetjük a szereléket a meghorgászni kívánt szakaszon. Jobb is így, hisz folyamatos kapcsolatban van az ember a teljes szerelékkel, s ha akció van, azonnal lehet reagálni. S akció az volt!
A Mosoni-Duna part menti 3,5 m-es mély vizében is megállja a helyét

A megakasztott halak fárasztásánál az üvegbot szépen rásegít a fárasztásra a bot megfelelő karakterisztikája ehhez segítség! Hüvelykujjal szépen rá tudunk fékezni a dobra, közvetlen kontaktot alakítva ki így a küzdő hallal, ami még inkább élvezetessé teszi a mutatványt, hisz kézközelben érezhető az, ahogy a hal húzza a zsinórt a dobról. Élvezetesebbé teszi a pecát a plusz kontaktus....

Fékrásegítés hüvelykujjal
Az úszó mérete csalóka, hisz könnyű, s a legkisebb keszegek, a legóvatosabb koncérok is gondolkodás nélkül merítették azt. Festése miatt kiválóan látható volt a vízre vetülő napsugarak ellenére is.

Az etetést három nagyobb gombóccal kezdtem, s amint megjött az első hal, kis részletekben, diónyi kis gombócokban folytattam. A halak az etetésen maradtak, s később ahogy a sodrás lejjebb mosta a szemcséket, a gombócok beesésének helyétől 8-10 méterre is megjelentek az érdeklődők, a darabosabb szilvaorrú keszegek, kisebb márnák, s a testes koncérok. Az orsó majd 50 év távlatából, ha nem régebbről, tette a dolgát. S engem nagyon jóleső érzés töltött el, hogy az öreg harcossal ennyi év távlatából is halakat tudtam partra segíteni. Biztos vagyok benne, hogy komolyabb halnál sem okoz majd csalódást.


Másfeles királyhal, küzdött mint a berber oroszlán

28 cm faroktőig, szép bagoly

Fiatal, ereje teljében levő márna


Szilva a javából, szilajul küzdött





5 kg felett...

Összegzés:
A retró felszerelés tette a dolgát. Furán néztek rám a túlparti feederes horgászok, de amikor a nyolcadik halat emeltem ki a vízből, míg ők hárman addig mindössze egyet fogtak, ráfagyott a mosoly az ajkukra, s abbamaradt a pusmogás is......
Szilvaorrú keszegek, karikakeszegek, bagolykeszegek, koncérok, bodorkák, paducok, márnaifjoncok, domolykók tesztelték az aggastyánt. A felszerelés élvezte a bevetést. Akárcsak a horgász. A halakról nem is beszélve...
Hamarosan komolyabb harcos is próbára teszi majd a felszerelést, legalábbis bízom benne, hogy komolyabb uszonyossal is összeakadok a Mosoni-Dunán, vagy a Lajtán, csak ki kell járjak.... Az biztos, jó ideig csak ezzel a felszereléssel fogok úsztatni, ami azt jelenti, lesz majd beszámoló, tapasztalatgyűjtés......

Hogy mi a lényeg? Teljesen mindegy, milyen márkájú a botod, az orsód, az úszód.... A  lényeg az, hogy tudd hol vannak a halak télen, hol keresd őket a folyón, s az sem árt, ha tudod, mivel csalizz. A hal a csalit nézi, azzal találkozik. Nem érdekli, hogy te kint a parton milyen botot tartasz a kezedben, milyen márkanév van a nyélre festve. Lehet több százezer forintos rakós, lehet pár ezer forintos spiccbot, akár egy mogyoróhusáng, vagy rég elfeledett retrofelszerelés, ahogy az fentebb is látható volt. Ne feledd, élvezd a horgászatot! Te döntesz, a halak már megtették.....






Kelt: 2019. év Fergeteg havának 6.-ik napján




2018. július 31., kedd

Hejj Dunáról fú a szél

Tekintetek
"Térképeken megrajzolták! Ez itten kérem a Magyarország! Az iskolákban megtanítják, ez itten kérem Magyarország" ( katt / Bikini) 

Megannyi rejtett kincse vár még felfedezésre, itt is van mindjárt Felső Szigetköz, mely újra és újra lenyűgöz. S mióta nincs halászat, hal is jobban akad. Mert akad. S ha jól akad, megakad. Ha megakad, itt is marad egynémely a szákban. Van ki hazajön, ám többségük a vízben vigyoroghat tovább. Jövőre is legyen mit fogni. S ha valaki feltenné a kérdést, hova mennék legszívesebben horgászni, a válasz nem lenne kétséges, SZIGETKÖZBE!!! Hova máshova? Mindenkinek a maga környezete a legszebb, ahhoz ragaszkodik, s ha tud, azzal él szimbiózisban. Kinek a helyi kavicsbányató, esetleg egy kis hegyi patak, kisebb tározó, tórendszer, folyó, vagy folyórendszer, lényeg az, hogy megértsék egymást a természettel, az élővilággal. Így van ez rendjén, s én örülök, hogy részese lehetek a természetnek, nem csak úgy odaestem valahová a földre, hanem igen, megpróbálok együtt élni vele, s megérteni őt, megérteni egymást, ez itt a cél. Persze vannak buktatók, hullámvölgyek, melyeken át kell lépni, magunk mögött kell hagyni, hogy megmaradhassunk azon az úton, amelyen elindultunk, amely jó irányba vezet.


Valódi peca, sikerekkel, olykor csalódásokkal, de mindig örömmel és felszabadultsággal. Az utóbbi időben mintha mázsás súly kötötte volna kezem, rozsdás láncokon súlyos vasgolyók próbáltak visszafogni, s alig bírtam a halakkal is.




Nem láttam, nem éreztem, nem hallottam merre vannak, oly súllyal nyomott a teher, hogy vállaim megrázva le kellett vetnem a koncot. Felszabadult érzés lerázni a láncot, s hagyni ott, ahová leesett, egye a rozsda, a rothadás, váljon az enyészet martalékává...

Öreg Duna ág 
Darabosabb szilva


Milyen vidám és színes is lett így a világ. A halak pedig mintha tudták volna ezt, tömegével ostromoltak. Eddig kerültek, mintha valami álruha lett volna rajtam, s nem ismertek volna fel. Egy-egy kósza keszeg, néhány kismárna... más nemigen jelentkezett. De most, most, hogy levetettem kopott mocskos zsírfoltos szürke köpenyegem, most aztán bátran kopogtattak....S mekkorák tették tiszteletüket....

Sütnivaló szilvák
Horoghajlítós csaták, megállíthatatlan méteres vadpontyok szabadítottak meg a felszerelés egy részétől a hinarasba törve, kagylópadra húzó iszonyú márnák, a fárasztott 30 centi körüli szilvaorrúra lecsapó méteres csuka, mely kiröhögte a keszegező matchbotot,... a hajnal neszei, a hattyúcsalád közeledése.....Ágasról letépett feederbotok, iszonyatosan recsegő, síró, zokogó orsófékek, mind-mind azt üzenték, hogy : "Isten hozott!" S egyedül álltam a parton, egyedül, álltam ott mint Keoma, egyedül, csak egyedül ahogy a folyó szeret látni, utánfutó nélkül.

S köszöntöttek a megfogott csodás méretű egészségtől kicsattanó erejük teljében levő halak.

C&R márna 3 kg körüli
Mennyi élmény. A lerázott kolonc, mely gátját szabta az akaratnak, s próbálta elhitetni a maga korlátolt beszűkült celláját színes világnak, csak egy rossz álom, mely időleg rám telepedett, melyet egy mozdulattal elsöpört a pirkadat, mely felnyitotta szemeim, s egy mély, de nevetéssé váló sóhajjal szabaddá tett. Igaz az, bizonyos, hogy egy korlátolt elme sosem arathat diadalt a kultúra, s a pallérozottság felett. Esetleg egy ideig visszafoghatja azt gyötörve-próbálkozva, ám ahogy a dühöngő áradatnak sem áll ellen egy rozoga palánkgát, így itt sem ülhetett győzelmi tort a sallang, mely csak egy giccses mellékletként próbált egy remekmű mellett helyet foglalni, reménykedve a felemelkedésben, ám eleve kudarcra ítéltetve menthetetlenül sikertelenül. Oly jó győztesen a szirten állva kiáltani a szélbe, hogy szabadság, miközben a szél pirosítja az arcot, s nevet rám fentről az égbolt! Erről tehát ennyit.

Ő is C&R, kicsit nagy....

Maradt még oly sok csodás, egyedül járt helyem, mely nem került napvilágra, s bizony ontja a halat.  Jóleső érzés egyedül megküzdeni az őshonosokkal. Nem zavartatva, csendesen, nyugalomban, figyelő madárszemektől kísérve csak. ...

3 kg felett kicsattanóan egészséges az ágvízből

Napi kvóta, bő 44-45 centis ágvizi potyeszok

Ehető Fűz-fagomba 

Még egy dunai
Szóval, kalandra fel, horgászbot a vállra, kalap a fejre, füttyszó és madárdal, csivitelő fecskék, vidám nyár, halak....


Utóirat:
Köszöntök minden kedves olvasót, régieket, újakat, a kezdetektől velem tartókat, az egyszer-eyszer benézőket a 100. bejegyzésemmel! 
🎂




Kelt: 2018. év Áldás havának 31.-ik napján

2018. május 17., csütörtök

Tavaszi pergetőzés, avagy vérkeszegek támadása


Kis folyó, kis balinja
Szabadult a balin a hónap elején. Rá is szabadultak a vizekre a " nagy pergetők". Láttam olyat, aki sötétben már az egyik releváns balinos helyre kiutazott kocsival, ám mivel sötét is volt még, hűvös volt a hajnal, halkan duruzsoló autójában maradt, s úgy döntött, szunnyad egyet pirkadatig a kocsiban. Hátrahajtott fejjel, tátott szájjal, csorgó nyállal, jóízűen. Hát a vége az lett, mire felébredt, majd hat autó és nyolc pergető fésülgette a vizet rendületlenül 100 méteres körzetben. Rémálom? Keserű ébredés, döbbent elnyúlt hitetlenkedő ábrázat... Ráb@cott mint mókus az erdőtűzre....mondhatni. Eloldalgott aztán..

Aztán a másik alkalom az volt, mikor kijött egy figura, dobott egyet, majd belekapaszkodott a botba rendesen. A túlparton feedereztem. Vajon mit foghatott? hamarosan a parton pihegett a méter feletti tizenegy és feles csuka (később hallottam a méretét...). Többen odamentek, fényképezték, mielőtt csattant volna a kocsi csomagtartójának fedele felette, mint valami koporsófedél.... Bevégeztetett hosszú szép élete rútul, ám vigasza, hogy utoljára még becsülettel küzdhetett. Nem az ő hibája, hogy konyhára szánták. Amúgy jó lehet még egy ilyen nagy csuka húsa? Csak kérdezem. Valaki megírhatná, hogy megpróbáljam megérteni.... Sok utódja lehetett volna még...

Rávettem magam a pergetésre, de nem vágytam ezekre a helyekre. Nem a halak miatt. Hanem a sok "papagájra" nem voltam kíváncsi. Bohócból van elég mindenütt. Úgy döntöttem, kisebb folyókon próbálok boldogulni, ahol minimális az esélye annak, hogy belebotlok efféle "sporikba". Újabb vizeket akartam felfedezni, s a későbbiekben kiderült, ez részben sikerült is. 

A vérbodorka olyan keményen üt, akár a domi
Egy csapat halat láttam szedegetni a kis patak sodró kövezett medre alatti fodrokban. Kíváncsi voltam, milyen halak jönnek felfelé a szöszt csipegetni a folyó hátáról. Ahogy a vizet elérte a kis csali, azonnal beleütött valami, keményet, harcosat. Először jásznak, vagy dominak hittem, aztán jött a meglepetés:  dühödten vicsorgó VÉRBODORKA!!!! Nahát....

A két visszaforgó fain haltartó

Utam egy kisebb folyóra vezetett tovább. Látszólag mozdulatlan víz szélén babahalak múlatták az időt. Dobtam. A wobbler elől kisebb halrajok spriccentek szét. Ennyire rémisztené őket a zaccos vízben húzott élénkebb szín? Nem. mint kiderült, a wobbler után settenkedő kroki elől menekültek, s a wobbler mielőtt a lábamhoz ért volna, fogakkal teli szájban tűnt el rövid időre. Jött a szokásos "salto mortale", s egyéb figurák, fogvicsorgatás, kopoltyúfeszegetés, amely során az élénkvörös szilványokkal próbált a csuksz megrémiszteni. Micsoda kis gazfickó. Remélem találkozom még vele a későbbiekben.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én....
Az alig pár méter széles patakocska felsőbb szakaszán, ahol a nád mindkét oldalról a víz felszínére borulgatott, csukát sejtettem a mélyben. A meglepetés a bedobás pillanatában ért. A vízre érő wobblerre azonnal rárobbant a következő fenegyerek. Egy fenekeszeg. Az ifjak közül. Ám ereje teljében harcolt cefetül. Aztán feladta egy fotó erejéig. Hiába, kis patak, kis halak. Nem is gondoltam, hogy lesz más élményem. Néhány perc múlva azonban megdőlt ez a tézis is. 

Ballerifjonc
A patak túlfelén terpeszkedő lombot eresztett fa által a part mentére rajzolt árnyék szépen elterpeszkedett két vízparti zsombék közt. Alig néhány méteren. A kis wobblert az első dobásra sikerült szinte centire odadobjam, kb. 20 méterrel tőlem. Elindítottam, s a wobbler épp belekezdett a táncba, mikor......durrrrr

A pálca a kezemben szépen hajlik, az orsó folyamatosan sír, nehezen, de mégis magam felé tudom húzni a halat, amely a víz felszínén küzd, Hátuszonyát kirakja a felszínre, s a hal hossza is látható, bő, közel fél méteres, vaskos, testes harcos.....Jász. A lábam előtti zsombéknál fordul egyet, s a kis wobbler kipattan. Meglepődöm én is, ő is. Ide bejöttek volna ívni??? Igen. csak ez lehet az ok.


S a meglepetésekből kijutott, jelentkezett egy másik vérengző fenevad. Mint karvaly, úgy csapott le az áldozatára egy mérges tekintetű VÉRSZILVA! Micsoda élmények. Pergetések. A szétdobott, agyonfésült releváns helyeken legfeljebb a beszaggatott wobblerek közül fogható most vissza valami, más egyéb nemigen. Az eldugott, felfedezetlen helyek adják az élményeket, még ha egyenlőre kicsiben is....









Kelt: 2018. év Pünkösd havának 17-ik napján.





2018. február 17., szombat

Kacérkodás februárral, azaz matchbottal a havas Lajtaparton

Az ablakon beszűrődő felkelő nap fénye sokat javított az ébredést követő gyatra kedélyemen. Süt. Hétágra. "Téli nap". Téli? Tél se volt. Megbillentem az ablakot. A pacsirták javában zúgják mindenfelől a réges-régi dallamot: "Nyitnikék-nyitnikék..." 

Nekem meg menni kék. Ilyen szép időben a Lajta partra. Napról-napra közelebb jön a kikelet. Ki tudja, hátha meglepnek a keszegek. A lelkesedés hamar összeszedette velem a horgászcuccot. Na nem. Nem talicskányi felszerelésre gondolok. Mi vagyok én bohóc? Nem. Nem is fél napos peca lesz. Ez egy tömény másfél-kétórás mutatvány úttal együtt. Igaz, hogy a helyszín az csak egy kilométer otthonról. Kevés szabadidővel is megéri kijönni, az a másfél-két óra.....

Egy matchbot, egy vödör. Emlékeztek még a Nagy Ho-hohorgász csetlő-botló figurájára? Egy  bot, egy veder. Kell még valami a halfogáshoz? Télvíz idején ennyi is elég, nyáron szinte még kevesebb...
S hogy én vele ellentétben fogok-e? Van amikor igen. Veder alja. Benne két maréknyi etetőanyagnak való őszről megmaradt dara, kb. egy deci csontival, aminek a fele belemegy majd a keverékbe. Kap egy kis földet is közvetlenül a partról. Kb. 5-6 gombóc lesz így. Kettő elég alapozni, húsz percenként pedig megy majd egy-egy, csakhogy ne feledjenek el. Egy bot elég. Minek is több.




Szóval kilépve az ajtón meglepetés. Csak bentről volt oly szép, s csábító a február. Idekint hűs szél ad pofont, hogy ne feledjem, tél van még. Jókora fülest csavar le északról. Nem vagyok egy nyámnyila horpadtmellű nethuszár kis nyenyeregyerek, simán fogadom az orv ütést is, mosolyt rajzol arcomra a tél ilyen próbálkozása. Na még hogy én meghátráljak? Kinek? Egy ilyen nyamvadt télnek mint ez a mostani? Ugyan....


Perc múltával a Lajtán vagyok. Szomorú fűz likas sátra alatt, hátamat támasztja a meredek part, figyiszt mutatva az északi szélnek. Itt már varjak is vannak, sőt a harkály is sűrűn kopogtat. Vadkacsák kísérik egymást a zsombék alatt. Itt-ott mutatják magukat a halak. Fel-s lefelé is loccsan a víz partszéleken s a meder közepén. Jó helyen vagyok. Hamar bekeverem az anyagot. Majd lefagy a kezem. Sebaj. Majd bemelegszik.


Loccsan a gombóc, s mire kitapogatom a mélységet, beborul. A tél megmakacsolja magát, újfent próbálkozik. Hózápor kavarog, két percre elszürkül szembe a táj, majd újra ragyog odatúl a napsugár.  Csillámlik a táj. Szép. Ez az amit szeretek a télben. a szépséget. Mindent elfedő szépséget.  Közben beállítgatom a szereléket. Majd egyhatvanas víz. Előtte a part mentén törés, néhány vékony faág a mederfenéken, kemény iszapos meder. Jónak tűnik. A meder felett centire vezetem az úszót. Néha meglassítom, meglibbentem, s mikor újra indulna, alig két centit...egy pillanatra megtorpan a sebessége, s talán merül is pár millimétert. A bevágás sikerét a bot hajladozása mutatja.


Dehogy vannak legyengülve. Alig 30-50 dekás keszegek hívják segítségül a sodrást, s közülük a domik, leányhalak, szilvaorrúak bizony vissza is húznak. Van, ki rögvest a meder közepe felé indul. Na ők komolyabbak. Két lefordulás is van. Pedig érzem, jó halat ütöttem fel. Pár pillanat múlva megvan egy kis paduc. Lehet a csapat nagyjai tréfáltak porcos vésett ajkaikkal.


Akad bagolykeszeg, karika, s hébe-hóba egy bodorka. Ez utóbbiak nem kedvelik ezt a sodrósabb pályát. Köszönnek a hátam megett. Megcsillan a fény a mellény fényvisszaverő sávjairól. Rendőrök. Ellenőrzik a parton a pecásokat. Nagyon helyes. Gyertek többször. Elbeszélgetünk. Megnézik a szákban levő halakat. Szép zsákmány. Mióta vagy kint? Másfél órája. Dupla ennyi hal jött, a kisebbek meg a leányhalak visszamentek, velük teljes a paletta. Mennek tovább. Sok szerencsét...



Hétköznap. Nem adja fel. Havazik. Két napon át. Ahhoz képest látszatja alig. Karácsonykor kellett volna. Februári hó. Vizes, lucskos olvatag semmi. Az épített hóemberek is megrogynak két nap múlva, mint fizetés napon a hazaténfergő alkoholisták. Elázva, földrerogyván, alig támaszkodva, málé tekintettel...


Rég láttam a Mosonit. Meg kéne nézzem. Megsértődik, s átkeresztelteti a blogot Lajtai Horgásszá... igaza lenne. Teszek ellene. Rápróbálok este a menyusra, marcira egy olyan helyen, ahol tapasztalatból tudom hogy ilyenkor mindkét faj csapatokba verődve összegyűlik. Egy fonnyadt bucó ment meg a betlitől. Ősz óta üres itt a meder. Elköltözhettek a jobb halak.


Maradok az úsztatásnál. Néhány nap múltával jobban felkészülve, kevés búzával, kukoricával megspékelve az etetőt. Csak a folyó. Ugye nem csatorna, nem tó.... sosem ugyanaz. Kissé tisztult a víz, hűlt két fokot, s apadt vagy húsz centit. Alig bírok kapást kicsikarni. Kevesebb, ám darabosabb halak. Küzdenek. Kézbe veszem. Majd hozzáfagynak a tenyeremhez. Több a királyhal. Feljebb megyek száz métert.


Autó fékez. Ismerős arc. Van vagy nyolc éve hogy ő jár fel Komáromból, a vizirendészettől. Járőrtársai cserélődnek olykor, de a parancsnok nem. Elbeszélgetünk. Örülök az ellenőrzésnek. Csónakkal is jönnek, a Móváriak is kaptak csónakmotort, idén ők is beszállnak! Még pár szívélyes mondat, miközben átlapozzák a friss engedélyt, majd távoznak. Másfél hetes engedély. Kétszer látta rendőr! Szuper. Halőr viszont évek óta se...


Domolykók, s királyhalak rántják mélybe az úszót. -5 fok van reggel. Az ígért napsütés alig tör át a felhőkön. A bot gyűrűi befagynak. Ujjaim végei fájnak. A hideg szúrkál bele tüskét. Minden úsztatás után lehelem. Készültem. Nálam az ötméteres spiccbot. Úsztatok. Semmi. Nem jó az ereszték. Húsz centit kéne mélyíteni. A kétponton rögzített úszó szilikongyűrűje, amely a zsinórhoz rögzíti az úszó szárát a fagytól szó szerint eltörik. Nem szerelek ebben a hidegben. Marad a matchbot. Majd lehelek. Jön még pár darab izmosabb domi, aztán elunom a zimankót. Na majd a hétvégén újra!


Még egyszer erőt gyűjtött a tél. Mintha pár nap alatt akarná bepótolni azt, amit januárban elszalasztott. Zordon észak felől futó széllel nyirkos havasesőt, majd havat hord a folyók felett. Egy pillanatig azt hittem, megérinthetem kinyújtott kezét a kikeletnek, de az északi szél messze elsodorta, s nem tűnik úgy, hogy hamar visszatalál Szigetközbe a várva várt tavasz.....






Kelt. 2018. év Jégbontó havának 17-ik napján