Elúszott lehetőség

Halkan plottyan a víz felszínére. Tétova mocorgást követve hamar talpra áll, s megkezdi útját a sodrással, mely lágyan körbeöleli. Olykor antennájára kíváncsi szitakötő ül kis időre pihenni. Alatta a mélység. A zsinór hosszan tartja kezében az aprócska horgot, mely a több mint három méteres mélységben az aljzaton pattog húsos csontkukacok alkotta csokrával. a csalicsokor lassan az aljzatot alig érintve halad a sodrással..

Azt a néhány méteres szakaszt többször is megteszi. Eközben szúnyogbandák járják kárörvendő vigyorgó táncukat alig a víz felett. Feketlik csapatuk, ismerős s idegesítő zümmögésük egyre közelebbről hallik, ahogy célpontjukba kerülök, s közelednek. Örömüket a közéjük vágódó fecskevadászok rontják el. Rendet vágnak köztük, mint egykor a Messerschmitt-bf-109-es vadászok. Szeretem a fecskéket. Hozzátartoznak gyermekkorom élményeihez. Velem voltak minden nyáron, mikor a nagyszüleimnél nyaraltam, s a szobám ablakában is fészkeltek egykor...

Az úszó rendületlenül vizslatja a számára kijelölt folyószakaszt. Olykor meglassul. Olykor csak megtorpan egy pillanatra, alig félcentire megmerül, eltűnik a vízszint alatt, vagy éppen a fizika törvényeire fittyet hányva keresztbe indul a sodrással.

A bevágás sosem késik. Csodás fárasztások kezdődnek, s igazi őshonos egészséges erőtől kicsattanó folyami halacskák kerülnek szárazra. Karikák, dévérek, bagolykeszegek, paducok...

Egy hét időintervallumában a halak megmutatták, nem.mindig a horgász győz. Az első alkalom, mely felrázott a rezignált, gyakorlatiassá vált tespedtségből emlékezetes maradt. A csalit elkapva rendkívüli erővel és gyorsasággal indult a folyón lefelé a megragadott horoggal. Utána kísérni a parton esélytelen volt. A matcbotot és az orsót a határokig megdolgoztattam. Az orsó szinte füstölt. A felkapókart kinyitva a zsinórt kézzel próbáltam adagolni, feszíteni, rátartani. A zsinór mélyen belevágott tenyerem húsába. Már 60 méter elment a zsinórból, a dob kezdett soványodni. S nem állt meg a hal. Fogtam már ezzel a felszereléssel 3,5-ös márnát, 6-os pontyot, hasonló amúrt... de ez.... túltett mindegyik erején. Kétségeim támadtak, nem-e hód esetleg a tettes. 80 méter. Mintha egy folyamatosan haladó kerékpárost próbálnék megállítani horgászbottal. A zsinór alól látszani kezd a dob. Közel a 100 méterhez. Nem áll meg a hal. Egy pillanatra megfeszül minden, .... csett.

A küzdelem véget ér. Másfél óra múlva megismétlődik a.mutatvány. na ez Csaknem hód már.... Ha az előző egyáltalán az volt. Az újraszerelt matchbot teszi a dolgát. A hal húz. Nagyon. 10 méter, erős, rúg is. 20 méter, ott van egy kagylópad, remélem elkerüli. Elkerüli. Megy lefele. Atyaég micsoda tolóhullámok! A kacsák is riadtan szállnak fel. Ők látják. Én egyre kevéssé. 40 méter. Ráfeszítek. A folyó közepén megállítom. Ugye nem? De. A szembelevő part vízre boruló nádfala felé veszi az irányt. Ellenállhatatlanul akadóba tör. Minden odaszakad....

Két hatalmas gyomros másfél órán belül. Meggyötört arccal vert sereg módjára vánszorgok haza fél szatyor keszeggel. Kullogva olcsó vigasz....

Következő nap erős felszereléssel próbát teszek. Ugyanott. A folyó sohasem ugyanaz mint előző nap. Sosem. Nem sikerül nagy halat akasztani. A motorcsónakok esztelen száguldása ezen a pici folyón (Lajta), minden reményemet elveszik, a közben az etetésre beálló szép keszegek alkotta rajt szétugrasztják. én fizetek azért hogy itt horgászhassak. Nyugodtan. Az etetőanyag sincs ingyen. S a befektetett idő is megfizethetetlen. S hiába lassít, s kerül ki 4 csónakból három, ha jön egy barom 40-el, s nem állítja meg semmi és senki. Egy darabig még nem, míg tart a fogyó türelem...

Felmérgesedve a horgászatra szánt időm maradék másfél óráját egy felsőbb szakaszon képzelem el, ahol nincs csónakázási (száguldozási lehetőség). A maradék etetőanyag gombócai becsapódásának ismerős hangja megnyugtat kissé.

A keszegek elemükben vannak. A lebukó nap idején minden úsztatáson halat fogok. Tenyeres karikák, szilvák. Élvezni kezdem a pecát. Alsó dobás, vízen az úszó. Fél métert se úszik a sodrással, kapás. Hal a kézben. Horogszabadítás, hal elengedés. Élvezem ezt a ritmust.

Nem sokáig tart. Megtöri a rablás. Csak a szétugró keszegek jelzik, valaki dolgozik odalent az etetés közelében. Sebaj. A halak az etetés alá jó 20 méterre menekülnek. Az úszót ott meri elkapni némelyikük.

Kapás. Szépen küzd. Mire magam elé kerül, meg is látom a 20 centi körüli kárászt. Ebben a pillanatban valami kivágódik a zsombék alól. Egy hatalmas csuka veti rá magát a horgomon vergődő kárászra. A víz színén az egész test. Keresztbe kapja el. Nagy a csuka, 70 centi körül van. Mekkora száj, milyen csodás zöldes árnyalatú színek. Sétáltatom a matchbottal. Komikus jelenet. Szólongatom a bestét. Hallja, hisz félig a víz színe fölött van! "-Géza, ha nem engeded el, tarkón ragadlak!". Vagy 2 perce megy a mutatvány. Vigyorog. Bizonyos, hogy vigyorog. látom a szemein,mint tengeralattjáró, mely felszínre kényszerül, teste felső hányada a víz felett van. Jól megnéz magának. Tuti hogy röhög rajtam. Ő tudja mi lesz a vége a parádénak. Én még csak sejtem. Három lehetőség villan be.

1. Elengedi

2. Szájzárat kap, s akkor megfogom

3. Lenyeli menet közben a halat, s a 16-os mono előkém mint ökörnyál a szélben elszakad.

Ez utóbbi következik be, mikor elkezdi beforgatni szájába a kárászomat, amely fogja a horgomat, s a horog végén ott kapaszkodom a matchbotba. Az események hatása alatt állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség.

Micsoda bestia. Újrakötök, s keszegezésbe temetkezem. A történetet követően a krokinak még volt kedve közé rabolni az etetésre érkező keszegnép közé. Ez aljas szemtelenség.

Na majd másnap. A következő nap reményekkel teljes vágyakozását hideg zuhany töri milliárd szilánkra. Kiérek, s a horgászhely foglalt. Egy fura alak ül ott. Kólásüvegforma teste ahogy tesped a széken, laza szerkezetű hája rálöttyen a combjára. Tojásdad alakú fejének eleje groteszk arcban gyalázza az evolúciót. Nyaka nemigen van, ha van is, azt az iszonyatosan zsíros toka elrejti. Hosszú orra alatt lefittyenő száj, izzadó ormányán vaskos okuláré. Köszönök. Valamit odaszisszen, rám se néz. Nem is értem. Cinikus tekintet, megértem, hogy haragszik a világra...Mellette mocskos diszperzites vödörben egy kilógó halfarok. Még rándul egyet-egyet az ideg, holtában. Jókora csukafarok. A csukám.... az előző napi csukám. Hát Géza bevégezte. Gyalázatos módon. Elszomorít egy nemes ellenfél ilyen jellegű megalázása.

"-Hazaviszed?"- kérdezem dühtől elfojtott hangon. Fel sem ismerem önnön hangomat.

"-Mé'? Me' nem lehet? Beírtam b+!"- böfögi vissza a "lény" olyan ábrázattal, hogy nem tudom kikacagjam a nyomorultat, vagy orrba gyűrjem. Valószínű ez utóbbi lenne a legkézenfekvőbb, ám van neki elég baja, ha már a teremtő így elcsúfította torz, gnóm mivoltát kívül, s ahogy látom belül is.

Jobbnak láttam elmenni onnan, elbánt vele a sors amúgy is.

A csuka. Több tiszteletet érdemelt volna. Nemes ellenfelem volt az előző nap. Keserű dolgok ezek...

Egy hét. 3 pofon. Megrendítő. Észhez térítő. A halak is győzhetnek. S nem szabad lebecsülni, tisztelni kell az ellenfelet! Lefilézett dévérből készült szalonnás-gombás sülttel vigasztalom magam, s elismerő büszkeséggel gondolok a Lajtára, amely annyi meglepetésben részesített az évek során, hogy könyvekre való történetcsokrot is írhatnék, de jó részük megmarad nekem, s egy kis szelete az, mely néha kikívánkozik, s elérhetővé válik....

Kelt: 2019. Áldás havának 7.-ik napján

Óvatosan besurrant a kikelet

Hamarosan kaszálni lehetne...

Szinte észrevétlenül roskadt össze a koszos szürke tetejű hó. Legutoljára a bokor alól tűnt el egy fakóra öregült segítségért ácsingózó jegesen hideg roncskupac. Tél se volt a nyugati végeken. Amint havazni kezdett, a lágy nyugati szél esőbe formálta a pelyheket, s verni kezdte az alig pár centis hóréteget. Bizony olyan változó arcát mutatta a január, hogy azt követni se lehetett, majd tíz fokokkal változott az idő naponta fel-le...
S ha én nem tudtam követni, vajon a természet hogyan volt erre képes? Némaságra kárhoztatva az egyik napon, zord jeges szél borzolta a fákat, majd másnap a nap sugara símogatta a tájat, s pacsirtadal szőtte át a hajnalt. Vajon a kikelet első fuvallata suhant át Szigetköz felett? Vajon nem-e a tél csalóka megtévesztő vigyora mindez, hogy aztán lecsapjon újra zordon északi vicsorával? A napok, s a hetek választ adtak minderre. Korántsem hiszem, hogy vége a télnek, tudom, odaszúr még talán egyszer, de az idő ellene dolgozik, s a kikelet hamarosan a kertek alatt jár.

10 perc, 10 m2, 65 szál

Talány, hogy lecsap-e még a tél, s a hosszútávú előrejelzések napjában négyszer is változnak, s megbízhatóságuk a negatív tartományba süppedt rég. Meg szokta makacsolni magát. S az enyhe időben bizony nem kell két nap, amint megenged a föld, jönnek a lakói, s az est beálltával nyüzsög a fű közt a rengeteg harmatgiliszta. Az oktalanok ássák fel érte a földet. Vagy vezetnek áramot a fellocsolt földbe. Nem egy áldozata volt ennek  a badar ötletnek mifelénk az elmúlt évtizedekben.... Mi csak megvárjuk az estet, s alig pislákoló fejlámpa fényében, amely elé vörös nejlonszatyrot rögzítünk, úgy szedjük a vaskos gilisztákat guggolva, amelyek közt akad 20 centi feletti hosszúságú is. Fehérjedús táplálék, amire ilyenkor a megéhező folyólakóknak a legnagyobb szükségük van. természetes csali, könnyen beszerezhető, hatékony, s ingyen van! Nem igen tudok olyan estét, ahol úgy vettem volna ki a bevetett készséget, amelyet harmatgilisztával csaliztam, hogy ne lett volna rá kapás. S volt, hogy márnázás közben kora márciusban egy tekintélyesebb harcsa kapta el a gilisztát, s mire a feeder-el sikerült kifárasztani, nem tudtam, én, vagy a harcsa fáradt el jobban. A lényeg az, hogy a csali nem szelektál, univerzális, s meglepetés, mi is kapja el a meder közelében felkínált csemegét.

Alig méret felett

S hogy mi szereti? Mindenféle hal, amely a folyókat lakja. Napközben elcsipkedi a keszeg, de este jó eséllyel várható a márna, a menyhal, a harcsa, s lassanként a ponty is. De beesik rá az éjszakában a domi, a koncér, a bucó, s a durbincs is, ha a márnák nincsenek a közelben. 

Az alkonyat torpedója

S hogy márnázunk mi itt a Mosoni-Dunán? Többféle módszer létezik. Ilyenkor viszont télidőben nem etetünk. napközben nagyon ritka hogy márna akad a horogra, de az alkony rendszerint meghozza az étvágyukat, s az óvatlanságukat is. Menetrendszerűen...

A felszerelés egyszerű. Csúszóólom, alatta 60-80 cm hosszú előke, nagyobb horog, vagy kisebb süllőzőhorog, amire ráfér egy, vagy két szál vaskos giliszta. A folyón meg kell keressük azokat a szakaszokat, ahol esély lehet márnát fogni. Én a megszűkülő medret, ahol kissé meggyorsul a víz, azt preferálom. Nehéz a peca, a túlpart iszapos, az innenső nagy sziklákkal szórt, s a meder közepén itt-ott megakadt faágak, akadók vannak. Bizony ismerni kell azt a pár négyzetmétert, ahová akadás nélkül bedobható a cucc. Nem is 50 grammos, hanem 100-140 grammos ólmokra van itt szükség, hogy a bevetett készség a helyén maradjon.

Bucó, népiesen: "barátf@sz"

S hogy milyen a kapás? Nem olyan mint a nagy Dunán. Itt nem akasztja fel magát a marci. Ezek rafkósabbak, villámgyors kapást csinálnak, s ha az ember nincs a bot mellett, fújhatja az egészet, mert a marci le is szopta a gilisztát a horogról. Ha meg valami véletlen folytán mégis önmagát akasztja meg a hal, s az ember lassú, egy pillanat alatt bent van a hal az akadóban, a víz alatti szikla, kagylópad pedig hamar véget vet az előke életének. Igen ám, de mi van akkor, ha egy testesebb torpedó kapja el a cuccot. Na ezért kell erősebb zsinór, erősebb előke, hogy a megakasztást követően a halat próbáljuk minél feljebb húzni a víz felső rétege felé, tudván, a márna ragaszkodik az aljzathoz, s mindent elkövet, hogy szabaduljon, ezért a legfontosabb, hogy ameddig a felszerelésünk bírja, a fárasztás kezdeti szakaszában erőltessük a halat a víz felszíne felé. Vízközt már kirohanhat, ha akar, márpedig akar, többnyire árral szemben, hiszen egy igazi harcosról van szó, de ott már kevésbé kell tartani a meder fenekén vigyorogva az előkénkre leső kagylópadtól, szikláktól. 

Egy kisebb, de erős torpedó

Azt mondják, a márna szezonja szeptemberben van. Sosem értettem. Egész évben lehet fogni, s van, hogy február végén, március elején tömegével jelennek meg, na nem annyira mint azt a kedves olvasó a fővárosi beszámolók alapján megszokhatta, de azért szép eredmények születhetnek errefelé, kisebb folyókon is!

S nem beszéltünk a téli keszegezés szépségéről, hiszen a napsütés lassanként megmozgatja a folyóparti sás, vagy nádcsomók tövében rejtőző uszonyosokat is. Egy zsombék széléről egy óra alatt fél vödörnyi tenyeres bodorka, karika és vörösszárnyú jelentkezett be vacsorára. Ők annyira nem élvezték az estét és a savanyúuborkát....

Az esti meccs mellé paprikás lisztben el lehet ropogtatni őket

Testesebb domolykók, a visszaforgókban lapuló bodorkák, vörösszárnyú keszegek mellé beeshet egy folyami télvíz idején kiéhezett lapos pocakú pontyocska is. Hiába, a Lajta is, a Mosoni-Duna is mindig, minden egyes horgászat alkalmával meglep.

Lajtai ponty centrepinnel, s libatoll úszóval

Ő még a pontynál is jobban tetszett

Bejött ez a centrepin orsós úsztatás, hála az Angliai Magyar Horgászok cikkének

Tavaly talán kétszer voltam a nagy-Dunán. Minek is mentem volna, hiszen itt a Mosoni-Dunán, a Lajtán, s az Ágrendszerek szövevényes kis folyóin is megtaláltam a számításomat, ráadásul esetenként csak két kilométert kellett mennem oda-vissza. Igen, a kisebb vizek is jeleskednek nagy koncérokkal, dévérekkel, menyhalakkal. S nem beszéltem még a pergetős alkalmakról.  Persze megyek még a nagy folyóra, csak kevesebbet....

Kilós királyhal

Az alkony színei

Esti meglepetés harmatgilura

Az évek során elsorvadt a tél, erőtlen karjai petyhüdten lógnak, s felemelni is kínkeserv neki, hogy keserűségében kicsordult könnyeinek cseppjeit letörölgesse komor arcáról.

Kibújik a pitypang

Szempillantással ezelőtt még havazott, megvadult északi szél görgetegként robogott át a tájon tépdelve dühödten a száraz ágakat a fákról, de a nyoma is eltűnt utána, s lám észrevétlen betette a lába hegyét az ajtó alatt a kikelet.......

Kelt: 2019. év Jégbontó havának 22.-ik napján

Retropeca télen / Csak finoman

Mielőtt elveszne az ember az új horgászfelszerelések csillogásában, érdemes behúzni a kéziféket egy gondolat erejéig. Tény, hogy a 30-40 évvel ezelőtt, vagy még régebben használt felszerelések nem feltétlenül rosszabbak a maiaknál, s nem biztos, hogy az újabbakkal több, nagyobb halat a horogra csalhatunk. Az bizonyos, hogy az újonnan megvásárlásra kerülő eszközök elenyésző százaléka éli meg a 30-40 évet. Sokszor két évet sem bírnak, s a kényesebb szerkezetek nem is ahhoz a pecákra vannak kitalálva, mint például amit itt mi Szigetközben az ágrendszerek cserkelése közben elkövetünk. Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy teszek egy nem mindennapi próbát a finom szerelékes folyóvízi úsztatás terén, s előveszem a régi dolgokat....

A terv majd egy éve megvolt a fejemben. Egy darabig csak ott foglalt helyet, a gyakorlati megvalósításhoz a végső lökést mégis más adta, pontosabban Az Angliai Magyar Horgászok egyik legutóbbi bejegyzésében látottak, ahol Centrepin orsókkal kapcsolatban elemezték azok működését a folyóvízi úsztatás terén. Régebbi és újabb típusokat is bemutattak. Nyilván engem a régiek fogtak meg inkább. Alapos és tanulságos írás volt! Mennyire igazuk van! Kedvet kaptam tőlük ezen orsófajta használatára! Az évek során el is feledtem én is szinte a régi felszereléseket. Patinás aggastyánok egy polcon, amelyen kupák, érmek foglalnak helyet, ahová dísznek száműztem őket egykor.

Nosza, szétnéztem az ereklyék közt, ahol legendás angol orsók nemigen pihennek, ám a régi keleti blokk kipróbált szerkezetei a mai napig helyet foglalnak. Találtam is erre a célra megfelelőnek gondolt orsót, botot, úszót, sőt később más párosításban is bevetésre fognak kerülni ezek a méltatlanul mellőzött és elfeledett eszközök.....

Úsztatásra "kitalált" szakasz a Mosoni-Dunán

Nagyon szeretek a késő őszi, téli időszakban keszegezni. Finom szerelékkel, az ősz végén, vagy a havas, deres téli napokon. Persze ilyenkor nehezen lehet összehangolni a szabadidőt az időjárással. Ha ráérek, szakad az eső, árad a folyó. Ha nincs időm, verőfényes napsütés, tiszta víz... ismerős igaz? Pedig furdalt a kíváncsiság, hogy ugyan működik-e az, amit kigondoltam.

Jeges ár a Lajtán, két ünnep közt megolvadt a hó, peca talonban....

A terv napokkal a horgászat előtt összeállt, a felszerelés összehangolása sem okozott problémát:

Bot: 

Egyedi készítésű, névre írt három tagos 4m hosszú üvegbot, melyet évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy régi kedves ismerősömtől (Troby-tól). A bot egy új spiccgyűrűvel gazdagodott decemberben, amúgy változatlan állapotban van azóta, mióta megkaptam. Kiváló karakterisztikával rendelkezik, alkalmas a kisebb (30 gramm alatti) ólommal történő könnyű folyóvízi fenekezőhorgászatra is, de könnyedsége miatt inkább a folyóvízi úsztatásra felel meg, sőt, inkább erre alkalmatos. Eztán nálam ebben a szolgálatban folytatja majd pályafutását... 

Folyóra tervezett, 12"-os River, "Horgásztól a horgásznak"  (Troby-tól)

úsztatás a Lajtán

Orsó:

Van néhány nagyapámtól örökölt egyszerű tárolóorsó. Kiválasztottam egyet közülük, igaz, nem neves angol, de nem is passzentos precíz germán szerkezet, hanem a jó öreg szovjet gyártmányú, egyszerű "recsegős" fékkel szerelt KS-130-as, amely túlélte az évtizedeket, s teszi a dolgát ma is.... A cserregő nádiposzáta hangja ehhez a fékhez képest csak enyhe torokköszörülés. Nem is érdemes a féket használni, legfeljebb akkor bekapcsolni, ha az ember nem akarja hogy lefusson a dobról a zsinór. Fékezni inkább a dobra ráfogva kell. Sokkal célravezetőbb.

KS-130-as

Nem nyugdíjaztam még őket, egy kis karbantartás és bevethetőek, a csehszlovák Tokoz tárolóorsó (balra) még januárban harcba száll!

Úszó:

Mondhatni környezetbarát. Lebomló... Vannak egyedi készítésű úszóim, sima parafaúszók, fából faragott úszók, valamint libatollúszók. Ezen utóbbiakból választottam ki most egyet. Libatoll és parafadugó kombinációja, egyedi készítésű-festésű, érzékeny, és jól látható folyami úszó. Az úszó a súlyozás szerint 3,5 grammos. Pont ideális a Mosonira és a Lajtára. Ha működött évtizedekig, vagy évszázadokig, miért ne működne most is?

Boltban hiába keresnénk

Klasszikus libatoll

Sasliktű, parafadugó, körömlakk, drót és szelepgumi, kész a két ponton rögzített folyami úszó....

Ajándékba kapott fából faragott egyedi úszók (Made in Troby, Great-Britannia)

Strapabíróbbak mint a boltban kapható két ponton rögzített folyami úszók. Aki használja őket, tudja, olykor elveszik az antenna, vagy kijön a szár a testből, elvásik a rögzítő szilikoncső a száron....... Mindez a veszély ezen úszók használata során nem fenyeget. Nyugodt a lelkiismeret akkor is, ha véletlenül a folyó elragadja valamelyiket, hiszen tisztán természetes anyagból készültek, s ezáltal nem szennyezik a környezetet úgy, mint bolti társaik. Az év során végighorgászom mindegyik típussal a folyókat.

Zsinór-horog:

Itt kénytelen voltam az újabb gyártmányú zsinórokra és horgokra hagyatkozni. 16-as főzsinór, 14-es előkezsinór, 12-es, illetve 14-es Gamakatshu keszegező horog.

Etetés-csalizás:

Egy horgászat alatt a hűlő, vagy a már beállt 2-3 fokos víz miatt sok etetőanyagot nem használtam fel, fél kilónyi folyóvízi keszegező anyag kapott egy kevés vakondtúrásföldet, illetve 1 deci csontit. Bőven elég egy 2-3 órás úsztatós pecára. A horgot 3, illetve 4 szem csontival csaliztam, az 1, vagy 2 szem csonti nemigen működött.

Télen nincs szükség nagy mennyiségre

A horgászat 

Reményekkel telve érkeztem a vízpartra. Az első próbálkozások alkalmával szinte sejtettem, hogy így lesz egyébként, tehát rájöttem, az orsóval nem lehet úgy dobni, ahogy azt a peremfutós orsóknál megszokhattuk. Megnézhettem volna én is egy filmet erről, mielőtt kimentem volna a vízpartra, de mivel nem tettem, magamnak kellett rájönni a módszerre. Vigyorogva össze is súgtak a túlparti pecások. A Mosonin még csak-csak elboldogultam, a Lajtán a lehajló fűzek alatt viszont csak az alsó dobás működött.

Hasonlóan a legyezőkhöz, a dobról lefejtettem a bedobás távolságával megegyező hosszú zsinórt, bal kézben a zsinórt (szereléket fogva), jobb kézben a botot lendítve dobtam. Fura volt. De rááll az ember hamar. Sikerült a meghorgászni kívánt sávon vezetni a szereléket. Néhány próba után már rutinos volt a bedobás. Ahol partközelben úsztattam, ott elég volt egy kis alsó lendítés. Ezt a felszerelést tényleg folyóvízi úsztatásra találták ki!

Elsőre, retropecán nem is rossz...

Viszont az úszó vezetésénél észrevettem, hogy előnyösebb a tárolóorsó, ugyanis szépen lehet ereszteni a zsinórt folyamatosan, nem kell a damilt szakaszosan adagolni, vagy hagyni a dobról lefittyenni, mint a peremfutósnál. A sodrás szépen húzza a dobról a zsinórt, ha van súly a szerelésen. Finomabb néhány grammos szereléknél, és kisebb sodrásnál viszont figyelve a folyó sebességére a dobot ellentétes irányba tekerve magunk engedhetjük a szereléket a meghorgászni kívánt szakaszon. Jobb is így, hisz folyamatos kapcsolatban van az ember a teljes szerelékkel, s ha akció van, azonnal lehet reagálni. S akció az volt!

A Mosoni-Duna part menti 3,5 m-es mély vizében is megállja a helyét

A megakasztott halak fárasztásánál az üvegbot szépen rásegít a fárasztásra a bot megfelelő karakterisztikája ehhez segítség! Hüvelykujjal szépen rá tudunk fékezni a dobra, közvetlen kontaktot alakítva ki így a küzdő hallal, ami még inkább élvezetessé teszi a mutatványt, hisz kézközelben érezhető az, ahogy a hal húzza a zsinórt a dobról. Élvezetesebbé teszi a pecát a plusz kontaktus....

Fékrásegítés hüvelykujjal

Az úszó mérete csalóka, hisz könnyű, s a legkisebb keszegek, a legóvatosabb koncérok is gondolkodás nélkül merítették azt. Festése miatt kiválóan látható volt a vízre vetülő napsugarak ellenére is.

Az etetést három nagyobb gombóccal kezdtem, s amint megjött az első hal, kis részletekben, diónyi kis gombócokban folytattam. A halak az etetésen maradtak, s később ahogy a sodrás lejjebb mosta a szemcséket, a gombócok beesésének helyétől 8-10 méterre is megjelentek az érdeklődők, a darabosabb szilvaorrú keszegek, kisebb márnák, s a testes koncérok. Az orsó majd 50 év távlatából, ha nem régebbről, tette a dolgát. S engem nagyon jóleső érzés töltött el, hogy az öreg harcossal ennyi év távlatából is halakat tudtam partra segíteni. Biztos vagyok benne, hogy komolyabb halnál sem okoz majd csalódást.

Másfeles királyhal, küzdött mint a berber oroszlán

28 cm faroktőig, szép bagoly

Fiatal, ereje teljében levő márna

Szilva a javából, szilajul küzdött

5 kg felett...

Összegzés:

A retró felszerelés tette a dolgát. Furán néztek rám a túlparti feederes horgászok, de amikor a nyolcadik halat emeltem ki a vízből, míg ők hárman addig mindössze egyet fogtak, ráfagyott a mosoly az ajkukra, s abbamaradt a pusmogás is......

Szilvaorrú keszegek, karikakeszegek, bagolykeszegek, koncérok, bodorkák, paducok, márnaifjoncok, domolykók tesztelték az aggastyánt. A felszerelés élvezte a bevetést. Akárcsak a horgász. A halakról nem is beszélve...

Hamarosan komolyabb harcos is próbára teszi majd a felszerelést, legalábbis bízom benne, hogy komolyabb uszonyossal is összeakadok a Mosoni-Dunán, vagy a Lajtán, csak ki kell járjak.... Az biztos, jó ideig csak ezzel a felszereléssel fogok úsztatni, ami azt jelenti, lesz majd beszámoló, tapasztalatgyűjtés......

Hogy mi a lényeg? Teljesen mindegy, milyen márkájú a botod, az orsód, az úszód.... A  lényeg az, hogy tudd hol vannak a halak télen, hol keresd őket a folyón, s az sem árt, ha tudod, mivel csalizz. A hal a csalit nézi, azzal találkozik. Nem érdekli, hogy te kint a parton milyen botot tartasz a kezedben, milyen márkanév van a nyélre festve. Lehet több százezer forintos rakós, lehet pár ezer forintos spiccbot, akár egy mogyoróhusáng, vagy rég elfeledett retrofelszerelés, ahogy az fentebb is látható volt. Ne feledd, élvezd a horgászatot! Te döntesz, a halak már megtették.....

Kelt: 2019. év Fergeteg havának 6.-ik napján