A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vörösszárnyú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vörösszárnyú. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 20., szombat

Huszonhét - Nem feledem


Egy:

Alig töltötte be a lila orgona virágának illata az áprilist, alig kapott üde zöldes színt az erdő, életet lehelt a tavasz a világba. Nemrég még kavargó havat hordott a szél, eltakarva a friss zöld vetést, vizes súlyával húzva le ágakat, törve ki fákat, várva, hogy a kikelet végleg elseperte útjából az északi szél által idehordott hideget. 

Megapasztotta a nap a hegyek levét, s néhány napon belül átfolyt a víz a szigetközi zárásokon, hidakon, megközelíthetetlenné téve sok helyet. Lassacskán a vizek is melegedni kezdtek, nem oly gyors ütemben mint szoktak, ám biztosan, megállíthatatlanul. 

Utam egy hullámtéri tóhoz vezetett, amelyet pár éve csatornákkal kötöttek össze a nagy Dunával. A halak a nagy vízről bejöttek! Olyan ramazurit csináltak az éppen zöldellő nádban és sásban, hogy el sem hittem, hogy a világtól elzárt csendes kis tisztáson levő tó hogy fel tudja verni a csendet. Végre, van hol ívniuk, a két gát közé szorított nagy folyamban így is kevés hely maradt a fajfenntartáshoz. Keszegezésre készültem. Oly csend vett körül, amire régen volt példa. Sem ember, sem az autók zaja nem volt sehol. A tó közepén egy hattyúpár fészkelt, néha szürkegém hasított át a tó felett, néha küszvágó csér csapott le áldozatára, s mókus is futkozott egy fa törzsén. Az úszó antennája lassan elindult a sás irányába, s ült a bevágás. Jöttek tenyeres, majd 60-70 dekás kárászok is. S megérte erre a helyre jöjjek, hiszen csodás kárászok, húszdekás vörösszárnyú keszegek buktatták víz alá az úszó vékony tollát. Élt a tó, nagyon is. 
Hattyú fészkel a hullámtéri elvadult tó közepén

Fain zsákmány keszegből, kárászból
Szedem a halat. Megtörik a romantika. Reccsen a ciheres mögöttem. Talán egy állat. Hátranézek a széken ülve, s két sötét bojtos fület látok csak a gazos felett. Biztos mackó, nyugtatom magam... Mi????? Hiszen itt nem élnek mackók! Hogy a fenébe jut ilyen az eszembe? Hol járnak a gondolatok? Vissza a valóságba de azonnal Felállok, s nyolc méternyire tőlem mázsás vaddisznó néz rám a sötét szemével. Morog, hörög, röffent felém. Mit tegyek? Elfutni nem tudok, hisz gyalog sem volt egyszerű bejöjjek ide, kidőlt fákon átlépkedve. Ez felkoncol, ha elesek futtomban. Ugorjak a 14 fokos vízbe? Akkor a hattyú támad rám a fészkét védve! Egy másodperc alatt lefutnak a gondolatok, s már hujjogatok, tapsolok és mintha szárnyaim lennének csapkodok kinyújtott karral. A vadkan lassan somfordál a tőle öt méterre levő sűrű erdő felé. Lassan, meg-megtorpanva, közbe morog felém, fújtat. A torkomban dobog a szívem. Mégha itt lenne a fejszém, homlokon koppintanám, de semmi nincs, csak a hitem, hogy elzavarhatom. Bent az erdőben hallom, összesúg a társaival. Többen is vannak! Atya ég. Ez segítséget hoz. Ha látott még valaki gyors pakolást..... Közben szétnézek, hát mögöttem a vacka pár méterre, s az út amelyen bejöttem a tóhoz, nem kitaposott ösvény, hanem vadcsapás. Értem. Itt én vagyok a behatoló..... Uccu haza! Azt a pár keszeget azért hazavittem, s fenséges vacsorát varázsoltam egy részükből.

Egy vacsorára való kárász

Kettő:
Alig pár nap alatt megszépítette a május a Mosoni-Dunát. Kedvem támadt sétálgatni a parton, majd hamarosan úsztatni is ki-kimentem egy-két órát. Szépen meggyűlt a hal a part menti sávban, bagolykeszeg, koncér, szilvaorrú, paduc volt az, amely megmerítette az úszó antennáját. 

Festménynek is elmenne



Hajnal, napkelte előtt

Típuskeszeg

Találkozunk júniusban


Izmos kis koncér
A balinok ifjai néha lusták még vadászni, el-elkapkodják a csonti csokrot, kicsit eljátszadoznak vele, aztán hazaszaladnak, s nem értik, mi is történt velük néhány pillanatra.

balinifjonc


Tintafosónak is nevezik

Gyerekkorban megtanulják az úszót kikerülni

Három:
Tilalom lévén etikátlan lett volna ha annyit úsztatgatok a Mosonin, hisz az esetek 70%-ban tilalmi idő alatt levő halfajok jöttek a horogra, ezért úgy döntöttem, megcélzom a kárászokat fent a Szivárgó legfelsőbb szakaszán. Bizakodva cuccoltam ki. Nem kellett csalódjak....

Nem a széltől fodrozódik a víz

Kiló környéke
Jöttek szépen a folyóból. Merje nekem valaki azt mondani, hogy a kárász a lassú, álló, mocsaras, iszapos vizek hala. A nagy lópikulát azt! A legvadabb sodrásból is csak hébe-hóba néztek ki. Volt lehetőségem szabad szemmel is látni a kárász rajokat, amint ki-kinyúltak két összefolyó víz határán a zavaros sodró vízből, az áttetsző, lassú tiszta vízbe a hinaras széléig, élelmet remélve. Méghogy iszapízű, halak. A fenéket Ennél finomabbat ritkán eszem halból. Mert én eszem ám a halat!!! De eszem ám! 

Nem vagyok C&R Matyi, noha lehet hogy súlyban több halat engedek szabadon mint a C&R nagy szószólói, de ez más kérdés! Csak annyit viszek, amennyit megeszek.  

36 cm / 1425 gramm az alsó kárász...a felette levő sem kutya ;)
Amúgy pedig ha már itt tartunk, megmondom én, hova tegyék a szakirodalmat! Egy valami számít a természetes vizeken! A kintlét, az üzemóra, a tapasztalat! Csúcsmárkás feeder? Ilyen-olyan pellet? Fenetudjamibőlösszerakott etetőanyag? Hagggggyad má'! Kutyának a vérvörös....na az! 

Egyszerű bot, megbízható horog, vastag harmatgilu! Etetőanyag? Hehe. Terményboltban kapható malactáp, folyóparti föld, főtt búza, csemegekukorica, kis kenyér, csonti, kevés vaníliás aroma... és....Hmmm. A folyami halaknak ez bejött. Legalább is nálam. S ez itt Szigetközben is vizenként más! S vizeken belül is függ attól hogy zúgó vízen, langóban, sodorvonal szélén, reggel, este, délben, mivel, mire mely időjárási viszonyok közt, miféle halakra horgászunk!

Napkelte

Testes domi

Virágba borult délután

Még a holdfény is csíkot rajzol a vízre, de a nap már feljövőben

Nem gyenge

Csak egy fotóra ugrottam ki, meg egy mérlegelésre 41 cm / 1495 gramm

3 db / 3 kg, a másfeles flakon viszonyítás....
Hídról nézve nem nagy a jász, valójában bő kilós lehet

Jön kifelé a zaccos sodróból......

Találkozunk júniusban veled is! Harmadik darabos jászkó aznapról...

Huszonhét:
Alig kezdődött az év, s már ennyi féle hal nézte meg, ki fogja a parton a bot végét. Huszonhét halfaj! Vajon idén meglesz-e a negyven? Vajon jövőre hányféle hallal akadok össze? S mi lesz tíz év múlva? Száz év múlva majd csodálkoznak a halfajok sokszínűségén? Vigyázzunk rájuk, bánjunk kíméletesen velük, hiszen érző lények ők is, társaink, velünk élnek, kötődnek hozzánk, s mi is hozzájuk! Adjanak sokáig örömet mindenkinek! 


Nem feledem

Túl sok a gondolat, mikor egyedül vagyok, 
Úgy sétálok köztük, hogy nem is akarok.

Sodródva a gondolat országútján
Figyelek, hallom a természet szavát
Úgy érzem elvesztem, itt valahol
Esőben ázó eltévedt temetés, elment.

Fülembe súgja mély gyászdalát
Elszakítva keresem azt a hangot
Azt amely oly megszokott volt, rég
mikor meséket mondott esténként.

Elvesztettem én oly sokat,
Felmérni is képtelen vagyok,
A simítás, csók és a mosoly, 
A szeretet ereje úgy elillant tova.

Elvásó emlékezet, két marékkal tartom, 
Kicsusszan lassan ujjaim közül
Életem, félve nyúlnék utána,
Eltűnő ürességbe kapkodok.

Túl sok a gondolat, mikor egyedül vagyok,
Elfutni előlük, bár próbálnám, de nem tudok.

Folyóparti szél vigasztal dalolva,
Felemel, megforgat, fentről mutatja,
Szép a világ, kacag a felhő, könnyezve
nevet a zápor! Nagyon szerettem.....




Kelt: 2017. év Ígéret havának 20-ik napján



2017. március 15., szerda

"Nem vagyok más, csak egy énekes..."

Noha a pacsirták egymást túlharsogva kapcsolódnak be a március eleji dalversenybe, nehezen nyer teret a kikelet. Ahogy én láttam, a nádas sűrű torzsái közt sunyin megbújt még a február maradéka, a gnóm formává torzult aszott, vigyorgó koszlott jégdarab. Felette a szél előszeretettel fésülgette a száraz nádast, miközben veresre rajzolta arcomon a mosolyt. A vizek népe lassan tért magához a téli lustaságból. Nem múlt el nyomtalanul az elmúlt téli szezon, hajnalonta még dér fehérlett a földeken, de madárdal tette mégis mosolygóssá a nap kezdetét.

A természet nagy úr, s kiszolgáltatott neki minden élőlény, mégha ezt az emberek az utóbbi évtizedekben el is feledték. A január vasmarka oly jégpáncélt húzott a folyókra, amelyre rég nem volt példa. Felkészületlenül érte a tél azt a kis holtágat is, amelyet tavaly fedeztem fel Szigetköz egyik hullámterében, mélyen az erdők közt megbújva. Jégveszte után szemlélődtem, s a kora tavaszi szél könnyesre simogatta a szemem. A holtág halai nagy árat fizettek a télnek. A jég alatt elfogyott az oxigén. Jó negyven méteren harminc ponty, két csuka, sügerek, törpeharcsák oszló tetemei ontották az elmúlás rothadó szagát....
S az erdő, mintha gyászolná az eltávozottakat, fehérbe borult a hóvirágtól....
Ahol egy rossz lépés tízezrekbe kerül....
Néhány kilométerrel arrébb egy élő kis éren próbálkoztam megszólítani a vizek népét. Némi etetés, remény, finom szerelék, s apró halak. Bodorka, vörösszárnyú, domolykó, sügér.... Élt a víz. 
Pici cseppúszó és a bolo
Jó érzés volt úsztatni, látni, ahogy az aprócska úszó megremeg, megmerül néhány millimétert, vagy a sodrás vezette útja során megtorpan, irányt vált, majd elmerül. Könnyed kis csuklómozdulat és már lágyan remeg is a bot, spicce éppen hajlik, s lubickol a néhány fokos vízben a kis keszeg. 
Darabosabb veresszárnyú

A félénk bodorka

Negyedik sügér aznap...

Jó volt a domolykó szaporulat
Szeretek keszegezni, mégha kishalakról is van szó, kiváló lehetőség arra, hogy az ember tesztelje a felszerelését, tapasztalatokat gyűjtsön, esetleg versenyre készüljön. Élvezetes elfoglaltság nem utolsó sorban. Sosem lehet megunni. Mennem kéne. No még egy utolsó úsztatás. Apró kapás, ám a hal nincs meg. Ismerős a szitu. Még egy utolsó..... az utolsó utáni utolsó előtti, ha nem lesz hal, tényleg pakolok. Enyhén megtorpan a sodráshoz képest, majd megmerül az úszó. Bevágok. Megáll a bot, majd a spicce indul vissza a víz felé. Megreccsen az orsó, a tolóhullámok mennek a zsombék felé, kissé megpróbálom ellent tartani, de a 12-es előke pont csomónál szakad. Teszt.... Többet nem kötök 16-os alatt ezen a vizen. Főleg ebből a fajtából. Még látom, hogy a zsombékba tör valami, ott pocsol egy kicsit, hogy megremeg a nádas. Ez bizony ponty lehetett. Hogy kacaghat most rajtam. Hogy túljárt a lúzer pecás eszén aki cérnával akart kötélhúzó versenyt nyerni..... Tényleg hazapakolok.

Aztán ismét  eljöttek az esték. Volt didergős, télre emlékeztető, s volt pulóveres igazi áprilisi is, így március elején. Néhol loccsant a hal a szürkületben, jelezve, ébredeznek már a vizek lakói. S valóban, a botok spiccén vendégeskedő fénypatronok meg-megrezzentek olykor, s mutatták, valaki szöszmötöl odalent.

A márciusi estében jellegzetes hanggal suhant a bot. Spicce enyhén görbülve, meg-meghajolva jelezte hogy hal küzd a horgon. A finomra állított fék néha megreccsent, bár nem volt a hal akkora méretű, hogy komolyabb munkára fogja a szerkezetet, mégis jó volt hallani a hangját. S jó volt kézbe fogni a menyhalat, olyan szakaszról, amelyet heteken át több száz kormorán fosztogatott januárban. Mégsem tudták elkapni. Nekem sikerült. Igazi túlélő. Legyen is az, a fotó után is. Amúgy sem tartanám meg, vékony mint a nádszál, s nálam 35 cm alatt amúgy sem marad menyus....

Márciusi ifjú menyhal
S jött egy este, mikor szemmel látható volt amint bukik a márna. Kellett egy kis idő míg sötétbe mélyült az este, akkor, csakis akkor beindult a mutatvány. A Mosoni márnák nem önakasztósak. Gyorsak, ravaszak, életrevalóak. Nem székben tespedő peca két feles és sör mellett a kézre kerítésük. Két gyors ütés után ha nincs bevágás, bizony a horgász csak az üresre pucolt horgát lesheti amint kihúzza a vízből. Miközben a víz alatt pukkadoznak a márnák a kacagástól, amely végigfut a folyón kilométerekre....

Egy apró kis rezdülés, ám ekkor a bot mögött guggolva várom a folytatást, s kezem óvatosan a botnyélen pihen, készen arra, hogy egy gyors mozdulattal letörölje a sajtevő arcáról a vigyort. Két gyors kis ütés, és zenél is a szélben a feszes zsinór, meg-megreccsen az orsó fékje. A márna, igaz, ifjonc még, de egy fotó erejére kint pislog a parton. Küldd el nagyanyádat kiskomám! Egy pillanat alatt eltűnnek körvonalai a vízben ahogy szabadon engedem.
Színek
Nem is gondoltam hogy szót fogad. Mire eszmélek, a botom spicce kétszer szinte a víz színéig hajol, noha 45°-ban van felállítva. A bevágás félúton megáll, majd indul a botspicc felfele kissé. Jajj csak arra ne! Egy gondolat, de az évek óta horoggyűjtő szenvedélyéről hírhedt víz alatt tespedő fatörzs alatt húz a hal, majd egy fatörzsön pihenő kagyló jóvoltából megadja magát a 18-as előke... No most aztán már vigyorog a vizek népe rendesen!
Majd felnő...
Két napra rá újfent pecára énekeltek ki otthonról a madarak. A menetrend most sem volt más, sötétedés, a túlparton szomjazva a parthoz leereszkedő vaddisznók, majd csend, aztán.......kapás, kapás, kapás. A márnák mintha iskolában lettek volna, az idegeimen gyakorlatoztak, s jelesre vizsgáztak sokszor, hiszen úgy lelopták a csalit a horogról, ahogy az a tantervükben előre megíratott. A csontira rá sem hederítettek. A sajtkockát kinevették, a bolti vastag gilisztától pedig már a hasukat fogták könnyezve. Csak egy, csak egy legény volt talpon a vizekben, amely komollyá tette őket. A vaskos harmatgiliszta. Igaz, gyorsan lecuppantották a horogról ha az volt a feladatuk.

Mint minden iskolában, itt is akadt rossz tanuló, ki nem szívta magába a tudományokat. Két rövid húzást követően a bot néma maradt. Egy percet vártam még, hátha történik valami, de semmi nem utalt arra, hogy van még csali a horgon. A botot megemeltem. Ebben a pillanatban valami elindult. Rugott szépen, majd balra fel a sodrással szemben meglódult a hal, megreccsentve az orsó fékjét is. Nosza! Hát te meg ráfeküdtél a horogra? Netán a téli lustaság miatt ahogy felszippantottad a meder aljáról, el is aludtál rajta? Bizonyos, hogy ez történt. S ez lett a hal veszte. A hideg hat fokos vízben hamar vége lett a harcnak, a halat még a rettegett akadó, a fatörzs előtt megállítottam, majd hamar a part közelébe húztam. Hivatalból még kétszer nekiindult, de vérszegény próbálkozások voltak ezek. A márna megadta magát. A parton szembesültem azzal, hogy szegény pára mélyre nyelt, s nagyon erősen vérzett. Mivel néhány centivel csak, de méreten felüli volt, így áldozata nem volt hiábavaló, a gasztronómia oltárára került. Egy bagoly szemben a túlparti fán mély hangon játszotta számára az utolsó, búcsúzó akkordokat..

A szóló és a basszusgitár
Kint az estékben. Őszi hűvösben, téli zord hidegben, a pislákoló tavaszban két bot spicce a hold felé mutat. A damil pedig zeng a márciusi szélben. A botok mint két gitár, s mögöttük a horgász. Eképpen áll össze a rockzenekar:

"Van két gitáros, ők tudják ezt játszani!
Hallgatom, a gitár szót,
 és ráhangolom magam!
Nem vagyok más, csak egy énekes!
Ebben a rock együttesben!!!!"

(Edda művek Miskolc)






Kelt: 2017. év Kikelet havának 15.-ik napján

2015. december 12., szombat

Karácsonyi halételek


Bizony benne járunk decemberben, napról-napra közelebb jő a karácsony, s egyre többen törjük a fejünket, mi is kerüljön az asztalra, mi is legyen az ünnepi menü. Néhány évtizede terjedt el, hogy a magyar családok nagy hányada karácsonykor halászlevet, vagy valamilyen más halételt eszik. Az elmúlt három hónapban havonta egy halas receptet már közzétettem, de most szeretném tartani magam az ígéretemhez, ebben a hónapban öt halétel receptjét osztom meg, mégpedig az alábbiakat:



1. Halászlé szigetközi módra
2. Törpeharcsakarikák sütve spagettivel
3. Lecsós harcsa
4. Menyhal bundázva
5. Paprikás lisztben fordult sült keszeg


Egyszerű, bárki számára könnyen elkészíthető, hagyományos magyar halételek ezek, mindig sikert aratnak, s az ízviláguk felidézi a folyók rohanását, a nyarat, mikor fűzesek mentén a hajnali nap első sugarai a parton találtak, ahol a halakra vártam fogás reményében.....


1. HALÁSZLÉ SZIGETKÖZI MÓDRA

Minél többféle a keszeg, annál finomabb az alaplé
Halászlé. Ahány ember, annyiféle. Sok helyen jártam, sokféle halászlevet ettem, de olyat, amilyet édesapám készít, olyat csak nála tudok enni. Felülmúlhatatlan ízvilág, kitűnő szakértelem, s mennyei ízek. Én is szoktam fínom halászlevet készíteni, dícsérik is, de közelébe se ér annak, amit édesapám főz. Jöjjön hát az általam gyakran készített halászlé receptje. Mitől is szigetközi? Egyrészt azért, mert Szigetközben fogott halakból készül, másrészt mert van benne márna, amely kissé pikánsabb ízt ad neki.

Hozzávalók:
2-3 kiló keszeg
1 márna, 
pontypatkók, vagy jászpatkók
ikra és haltej
1 kg hagyma
pirospaprika
erős paprika (krém)
Üstben fő az alaplé 13 féle, 20 kg-nyi folyami halból

passzírozás menete
Az első dolog, hogy vízben felteszem főzni a megtisztított keszegeket, (minél többféle van, annál jobb), hozzáadom az apróra vágott hagymát, ha van márnafej, uszony, farok, törzs, azt is belerakom. Sózom, kevés pirospaprikával meghintem, majd hozzáteszem a haltej és az ikra felét. Mikor a hal és a hagyma szétfőtt, leveszem a tűzről, s az egészet átpasszírozom, ügyelve, hogy szálka már ne kerüljön bele. Az így elkészített sűrítményt újra főzöm, igény szerint felszaporítom vízzel, sózom, majd annyi pirospaprikát adok hozzá, hogy színt kapjon, kevés erőspaprikát, vagy erőspaprika krémet is adok hozzá. Mikor összerottyant, hozzáadom a ponty, márna, esetleg jászpatkókat, a haltej és az ikra megmaradó részét. Mikor felrottyan, onnan néhány perc múlva a tűzről leveszem. Nálunk friss ropogós héjú kenyérrel fogyasztják.








Márna és pontypatkóval....
Jó étvágyat!


2. TÖRPEHARCSAKARIKÁK SÜTVE SPAGETTIVEL

Néhány darab elég is
Sokan bosszankodunk a törpeharcsák idegesítő, zavaró jelenléte miatt egyes horgászatok alkalmával, pedig kevesen tudják, hogy a húsa rendkívül ízletes, szálkamentes. Egy alkalommal többet is fogtam belőlük, jó arasznyi körülieket, s eldöntöttem, hogy kísérletezek egyet, vagy beválik, vagy nem. Bevált. Íme a recept:

Hozzávalók:

5-6 darab törpeharcsa
só, bors, őrölt kömény
spagettitészta
20 dkg trappista sajt
pár salátalevél
ketchup

A törpeharcsákat megnyúzom, majd karikákra szeletelem. A karikákat sóval, borssal, őrölt köménnyel fűszerezem, miközben kifőzöm a spagettitésztát. A fűszerezett halkarikákat forró olajban kisütöm, rászórom a kifőtt tésztára, reszelt sajttal meghintem, (amely szépen ráolvad a halra), salátával díszítem, ketchup-al ízesítem!
Érdemes megkóstolni
Jó étvágyat hozzá!


3. LECSÓS HARCSA

rotyog már
Ez az étel egy balatoni kiruccanás alatt érett receptté. Az történt, hogy egy verseny előtt próbálgattuk a felszerelést késő délután, miközben be volt tervezve egy kis lecsó az estére. Hogy-hogy nem, a próba előtt sikerült egy néhány kilós harcsát fognunk, s mivel nem ettünk még a Balatonból fogott harcsa húsából, jött az ötlet, hogy a két ételt összehozzuk. Hát azt kell mondjam, megérte. 

Hozzávalók:
1 szelet szalonna
hagyma
paprika
paradicsom
harcsafilé

Elkészítése roppant egyszerű, a szalonnát apróra vágom, üvegesre párolom, hozzáadom a felkarikázott hagymát, azt is üvegesre párolom, majd jöhet a karikára vágott paprika és paradicsom, mielőtt kész sózom, majd hozzáadom a harcsafilé szeleteket, néhány percig főzöm, majd jóízűen elfogyasztom.
Balatoni harcsakóstoló
Jó étvágyat!


4. MENYHAL BUNDÁZVA

Bundázott menyhal vegyeskörettel
A kedvenc ételem halból, a bundázott menyhal. Húsa igazi kuriózum, szálkamentes, rendkívül ízletes. A hal megfogása igazi férfiembert kíván a parton, téli estéken a dermesztő szélben, több fokkal nulla fok alatt ácsorogva, átfagyva menyhalra vadászva....A hal megérdemli, hogy igazi nemes étekként bánjunk vele, ami nagyrészt nálunk a tálaláson, a körítésen teljesedik ki. Évek óta menyhal kerül nálunk a karácsonyi ünnepi asztalra. Jöjjön a recept:

1 db 1,5-2 kg-s, vagy több kisebb méretű menyhal
liszt
tojás
zsemlemorzsa
egy pohár tej

A körethez burgonya, vagy rizs, vegyeszöldséggel, a díszítéshez zöldségek, a mártáshoz fokhagyma, tejföl, szárított zellerlevél, citrom

Ínycsiklandó
A halat megnyúzom, fejét levágom, alaposan átmosom, több darabra felvágom, majd tejben megáztatom. Ezt követően az ismert módon bepanírozom, friss olajban kisütöm. A köretet elkészítem (tört krumpli, krumplipüré, vegyes zöldségköret, vagy rizs). A mártást elkészítem úgy, hogy a tejfölbe fokhagymát nyomok, szárított zellerlevelet morzsolok, citrom levét csepegtetem. Mikor minden kész, tálalok. Van, hogy desszert is készül hozzá, általában vaníliapuding szederrel, tejszínhabbal....

Ehhez az ételhez nagyon jól passzol a száraz Balaton-felvidéki fehérbor. Ebben az esetben a Fáró pincészet szürkebarátját ajánlanám.

Jó étvágyat!


5. PAPRIKÁS LISZTBEN FORDULT SÜLT KESZEG

télen is jól fogható a keszeg
Ez a legismertebb, a legegyszerűbben elkészíthető, szerintem az egyik legfinomabb halételünk. Többnyire télen szoktam nagyon szeretni, mikor egy kissé megenyhült időszakban egy pár órás peca alkalmával szépen be lehet fogni tenyeres keszegekből. Frissen a legfinomabb.


Sütni frissen a legjobb (a háttér még hóban)
Hozzávalók:

2-3 kiló keszeg (bodorka, karika, vörösszárnyú, dévér, jász, paduc, vagy szilvaorrú, esetleg kárász)
liszt
paprika
olaj

A halakat megtisztítom, a haltesteket mindkét oldalon sűrűn beirdalom, majd besózva állni hagyom. Egy óra múlva a sótól kimosom, addigra az apró szálkák elpuhulnak. A halakat egy órára egy nagy tál vízbe rakom. Ekkor kidolgozza a halhús a sót. Lisztet pirospaprikával összekeverem, majd ebbe beleforgatom a halakat. Felforrósított olajban a halakat kisütöm. Akkor kezd jó lenni, mikor a bunda elkezd felhólyagosodni. Imádom meccs közben eszegetni, legyen az box, vagy focimeccs. Na ez az étel aztán szereti a folyadékot, azt tartják, a hal életében s még azon is túl szeret úszni. Hát ezt meg tudom erősíteni. A sült keszeghez nagyon jól passzol a száraz és félszáraz fehér, vagy akár a vörösbor is!

Jó adag vacsora
Mindegyik ételhez jó étvágyat kívánok!


Kelt: 2015. év Álom havának 12.-ik napján