A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dévér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dévér. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 21., szombat

Haragos Balaton

Olyan nagy vágyakozással gondolok mindig arra, hogy lejussak a Balaton partjára, hogy szinte szavakba sem tudom formálni. Ahogy közeleg az utazás időpontja, egyre csak fokozódik az érzés. Három nap. Egy június elejéből kiszakított hétvége. A víz szinte huszonöt fokos.

Minden adott. Vízparti nyaraló, saját stég, csónak.... három nap. Roskadozik az autó a horgászfelszerelésektől, noha a pergetőbotok így is otthon maradtak. A cél a békés halazás. Fenekező felszerelés előnyben. Etetőanyag, kukorica, búza, ízesített spéci dara, pelletek, pop-up csalik, különféle ízesítésű gumi és csemege, félkemény és rothasztott kukoricaezredek várták a bevetést. Feederbotok, erősebb, keményebb bojlis bot is felsorakozott a harc előestéjén.

A pálya új, teljesen ismeretlen volt számomra, a keleti part egy csendes náddal szegélyezett szakaszán. Innen a legszebb a Balaton, vagyis a legszélesebb. Imádom, ahogy a kelő nap sugarai a hátam mögül először a Tihanyi apátság tornyának csúcsán csillan meg, s később ragyogni kezd az épület teljes egésze, míg a félsziget csak óhajtja a hajnalt.

S maga a tó ezernyi színével köszönti a hajnalt. Jobb esetben.

Ott jön, vagy megy az eső, zuhan a légnyomás

Az érkezést követően hála a jó időnek és a langymeleg víznek, gyalogosan fel tudtam térképezni az előttem levő medret. Ott is, ahol a lábam még leért, de a fejem felett még akadt egy méter a víz felszínéig. Kemény aljzat, a nádas mentén kagylópad.
Meg is volt a terv. A kagylópadhoz megy az erősebb bot, fonott előkével, csalitüskével. A másik a nyílt vízre, a nádfalak közti alig 25 méter széles nyiladékba, ahol véleményem szerint befordul a hal. Egy-egy vödör kukorica búzával került a kiszemelt etetendő területre. Etetés után egy órával megvizsgáltam, az áramlat nem-e mozdította el az etetést az aljzatról. Nem. Minden a helyén maradt!

Hajnal, eső után, 

Reménykedve vártam az estét. Indult a mutatvány is. Jöttek testes bodorkák, dévérek. Aztán dévérek és bodorkák. Variáltam a csalikkal, de újfent csak dévérek, bodorkák. Közbe a nád menti etetés szélén rebbentek a küszök. Azonnal ment be a süllőző bot, csúszóólmos szereléssel, kis 15 grammos ólommal bedobva, hosszú előkén fejetlen taposott küsszel. Karika le a stégre, kissé balra a bottól. Közbe jött két papírdévér. Hát nem olyanok mint odahaza a dunaiak, de dévérek, s nyálkásak is ugyanúgy.

Naponta kétszer, három nap hatszor

Rezzen a karika. Hohohó! Megy fel az adrenalin! Kézbe a bot. A karika megy-megy, majdnem eléri a pálcát megáll. A szürkület meghozza a halat! Gondolom magamban. Kicsit lejebb engedem a karikát. Az ismét megindul, s míg eléri a botot, ráfogok a fékre, bevágok. Jó hal küzd a horgon, görbül a bot is. Öröm az ürömben, a tettes csak egy 28 cm-s sügér. Le se fotózom, elengedem. Csalódott vagyok. Az est hátralevő részében nincs több kapás. A feedereken se. Beindul a viharjelzés, zuhan a légnyomás, villog az ég alja Szerbia felől.

Reménykedő alkony
A keszegeket kint hagyom a haltartószákban, majd 5 kilót. Becuccolok, abban a reményben, hogy hajnalban újra kimegyek. Akkor még nem sejtettem....

Némi zsákmány

Az év vihara söpört végig azon az éjjelen a térségen. Kidőlő fák, elsodort stégek, s elvitte a vihar a haltartó szákom is halastól, mindenestől. Hogy az a....

12 bevetett bot a szomszédban
Így még nem láttam a tavat. Másnapra csendes eső mosta el a tombolás nyomait. Dél körül oszladozni kezdtek a fellegek, s megindult a kárfelmérés. Nekem csak a haltartó szákom tűnt el, halastól, ám a szomszédban rodpod, bot, merítő, s egyéb kisebb dolgok is veszteséglistára kerültek.

Fiam rendesen beetetett
Nem is reméltem, hogy az etetés helyben maradt a fenéken. Mindegy. Induljon elölről az egész. Etetés, horgászat. Csak a mézes gumikukorica tudott kapást kicsikarni. A gilisztám elfogyott. Nem is baj, nem keszeg volt a cél. A két vödörnyi kukorica és búza ennek ellenére is csak a keszegnépet hozta lázba aznap. Az este megismétlődött minden. Halszelet, kapás, sügér, majd semmi más. Se ponty, se süllő. Ez vicc. Mit csinálok rosszul? Semmit. Megint zuhan a légnyomás, a rácok felől ismét jön az eső. A neten a radar is csúnya képet fest a kijelzőre. Pakolás. Keszegek vissza a vízbe, most nem hagyok kint semmit.

Szép a balatoni is...
Az eső lágyabb volt mint előző nap, s a hajnal kint talál a vízparton. Fél négy sincs. Az az igazi balatoni hajnal. Na már ezért megérte. Igaz, Siófok felé setét az ég, morog is arra valami, de távolodóban. Ez reményt ad. A tó vize tükörsima, opálos zöld. Beljebb vagy 80 méterre végre rablásokat látok. Dolgoznak a balatoni ballerek. El kellett volna hozni a pergetőmotyót. Hisz itt csónak is van. Mindegy. Azzal főzünk, ami van. A két fenekező bent van. Jönnek is a kapások. Bodorka, papírdévér, kicsit nagyobb dévér, aztán megint dévér. Hiába a kukorica csali, hiába a tüske, a keménykukoricás etetés, nincs más. A szomszédba se, pedig ott 3 napja 12 bottal nyomják.

Van a szákban...

Nyomasztó az idő. Még ilyen hullámzást a légnyomásban nem láttam. Napjában többször zuhan, majd emelkedik. Hiába a Balatonhoz akkor jövök, mikor tudok, s vagy kifogom a jó időt, vagy nem. Most nem. Legalább a keszegek kárpótolnak valamelyest, bár az erejük hangyaf@cnyi dunai társukhoz képest, legalább élményt adnak. Jön aztán egy szebb fél kiló körüli dévér, majd egy aranyló színben pompázó kárász. Jó hét-nyolc kilónyi keszeg vigyorog a haltartóban, mikor üt az órám. Haza kell menni, sajnos itt a vége. A szomszédban is pakolnak. Ez most így sikerült. Jövök még...








Kelt: 2018. év Áldás havának 21.-ik napján 



2018. május 9., szerda

Tilalmon kívüliek


Természetes vizeken békéshalakra horgászó sporttársaim hasonlóan vélekedhetnek májusról, mint én. A legtöbb halfajra tilalom van érvényben, ez alól kevés a kivétel. Szigetköz vizein lehetőség van a csukák, balinok kergetésére ilyenkor is, ám van, hogy az ember egy kis békéshalazásra vágyik. Gondolkodva, fejet vakarva, elmélkedem, most vajon mit is tegyek. Úsztassak, s tíz megfogott uszonyosból kilenc tilalmas halat szurkáljak össze értelmetlenül? Hopp! Itt van a megoldás, a kárászok. Azok a szép, testes folyami kárászok, a sodrásból! Igen, a sodrásból, ahol ilyentájt gyülekeznek! Ahogy szoktam, feeder-el, bedobva a sodrásba, s várva ahogy a testes "karelek" vízig hajtogatják a botot...
Van néhány helyem frlső Szigetközben, ahol eredménnyel várhatom a nagyobb ezüstöket..

Kezdjünk csak hozzá. Szerencse, hogy volt egy kis eső a minap, így a csalira már nem sok gond volt, hisz este gilisztavadászatot tartottam. Sok mindent próbáltam én, s az ismerőseim is. Tavasszal a harmatgiliszta jelentem, még mindig (szinte) verhetetlen! Univerzális, s ingyen van! Mellesleg sok hal szereti, így minden kapásban benne van a meglepetés lehetősége is.

Külön szakma ez is. Várni, míg leszáll az est. Csak halvány, alig pislákoló fényű fejlámpával, vagy vörös fényű fejlámpával, vagy a fejlámpa elé szigetelőszalagozott vörös nejlonszatyor darabbal guggolva óvatosan lépkedve, gyorsan rácsapva az épp félig kint terpeszkedő gilisztára, aztán lassan, óvatosan, el ne szakadjon húzni ki a földből. S megismételni ezt oly sokszor. Aztán eltartani, hűvösben, vizes újságpapír közt, néha etetni almahéjjal......sorolhatnám. A mai horgászok jó része mit sem tud erről, pedig a természetes vízek uszonyos serege évezredek óta az étlapján jelentős helyre sorolja ezt a vaskos, húsos csemegét, amely mellett nem úszik el úgy hal, hogy ne csábulna rá... 
S hogy milyen halakat fogtam már vele? Könnyebb lenne azt felsorolni, mit nem. 
Vastaggilu kompozíció

A nap még befejezi álmának utolsó részét, s mielőtt ébredne, a holdfényben botladozom a folyóparti kövezésen. Szerintem direkt, a horgászok ellen szórták el anno azokat. Éles sziklák a sötétben, boka és térdpróbáló mutatvány. Ha lehet egy füst alatt lecipelek magammal mindent. Még jó hogy nem bojlizok, a talicskával itt megcsüngenék. A part üres. Az etetőanyagot a fejlámpa fényénél keverem be. Érkezésemet követő hatodik percben mindkét bot zsinórja a vízben ázik. Patront nem török a botspiccre, a holdfényben jól látom a botokat. A hátam mögött pedig pirkad. Lassan ásít a nap, hatalmasat harap a légtérbe, s sóhaja a reggeli szellő, mely a harmatot körémszórja. Megrezzenek egy-egy hűvösebb párás fuvallatra. Legalább nincs szúnyog. Egyre jobban látok. Felébredt egy szürkegém, s egy kormorán is áthúzott a folyó felett. A küszvágó csér őrjáratozni kezdett. Itt a reggel. Indul a mai mutatvány. Pöccen egyet a jobb oldali bot spicce. "Ez volt a kosár" - gondolom a következő mozdulat hamar jön, picit ráhúz a cuccra. Épp van időm a nyélhez nyúlni, a botspicc elindul a víz felé. A bevágás ül. Érzem, jó hal küzd a horgon. Hamarosan merítek, kiló közeli kárász nyitja a sort....





Hajnali első

Jönnek szépen, vannak rontott kapások, sőt, a kagylópad is kiveszi a részét a halvesztés nagy munkájában. Hiába, a folyó védi az ő nyáját. Azért így sem panaszkodom. Közben kékesfekete hátú elegáns fecskék frakkban vágnak rendet az ébredező szúnyoghadak soraiban. Szeretem a fecskéket. A gyerekkoromat idézik. Nagyszüleim egykori otthonábanntöbb fecskecsalád is élt. Sokat nézegettem mily szorgalommal etetik a fiókáikat. Később középiskolás koromban az én ablakom sarkába is fészket raktak. Nem egyszer be is repültek a nyitott ablakon. Szóval kellemes emlékeket idéznek ezek az apró kis jószágok.

Kiló felett jóval

Méretek

Legközelebb fonott előkével próbálkozom. A kagylók ellen. Az előkék most már bírják a gyűrődést, a kagylók hoppon maradnak. Van hogy kihúzok egy kagylócsoportot beszakadt zsinórral, etetőkosarakkal. Nem mindig a horgászboltban szerzem be a felszerelés egy részét! A halak váltakozó intenzitással jönnek, tépik a botspiccet, küzdenek becsülettel, s némelyikük ostromolja a másfél kilót is.

Kiló harminc...

Szép, egészséges folyami kárászok. Az ízük összehasonlíthatatlan tavi fajtársaikhoz képest. Erejük is más, s ehhez hozzájön még a folyó sodra, melyet ügyesen felhasználnak a küzdelem során a javukra.

Nyurga karel

Kemény ütés a boton, s hajlik cefetül a víz felé a könnyebbik botom. A bevágás ül, érzem, jobb hal van a horgon. Jön, de a lábaim előtt, mielőtt meglátnám irányt vált, kitör, kissé nyitnom is kell a féken. Aztán hamar szákban egy dunai átlagévér, alig 40 centis, s 1,3 kilós, de így is erős, egészséges, természetes vadvízi példány. 

Hopp egy lapát

Igazi blues hangulat. Kőbánya blues. A halak meg is szédültek a malátaszörptől. Fülemben a dallam: "Kőbányán születtem, ott is nőttem fel, vannak jobb helyek, de nekem megfelel....." (Hobo Blues Band)



Aszályosra alakult a május eleje, így gilisztatakarékoskodás címén kénytelen voltam csalitüskés pop up-os, illetve gumikukoricás módszerre váltani. Egy kellemetlen vendég érkezett elsőnek. A heavy feeder botom még ennyire nem hajlott meg mióta nálam van nagyjából 10 éve. Az orsó sírt is rendesen. Magam elé hoztam több kitörés után a halat, s az előttem erősebb sodrást felhasználva hirtelen fordult egyet a méter körülire saccolt nyurga. A horog kifordult, a távozó halnak csak a farkuszonyát láttam. Aztahétszázát. Faja 20 perces csata volt. Azt követve fél órás kapásszünet után ráálltak a kilós, másfélkilós kárászok az etetésre. Nem hagytak pihenni. Míg pakoltam, fotóztam kettőt, elindult a bot, s fogtam a harmadikat. Mozgalmas késő délutánt okozva ezzel, feledtetve a vesztett hal által okozott stresszes perceket.


2 hal - 3 kg

Gumikukorica (1,5 kg kárász)

Harmatgiliszta (esetenként kölyökharcsa)
Folyó. Mindig meglep. Csodálom a halfauna sokszínűségét, a halak egészségét, a természet szépségét. Nem mellékesen pedig nagyon szeretem a kárászt, a folyami kárászt fogni is és enni is! Míg tart a tilalom, űzöm a törvényen, tilalmon kívülieket!




Kelt: 2018. év Pünkösd havának 9.-ik napján.


2017. május 7., vasárnap

Balatoni kiruccanás

Tíz év. Kimondani nem sok, ám feleleveníteni az utóbbi kilencet már komolyabb feladat. Idén tizedik alkalommal indultunk le úgy a Balatonra, hogy versenyzünk. Baráti, amatőr békéshalas horgászverseny etapról van szó. Soha nem az számított, ki hogyan szerepel, legalábbis nekem nem. Ennek ellenére sok egyéni helyezés, győzelem, csapatgyőzelem van a hátunk mögött. S mi az ami mégis arra ösztökél, hogy minden évben újra és újra részt vegyünk a május eleji attrakción? 
Messze a Tihanyi-félsziget

Eső előtt tíz perccel besimult a háttér Tihany felé
Elsősorban a Balaton. A Balaton szépsége, a természet, a halak, a barátok, ismerősök, a család, amellyel néhány napot együtt lehetünk ebben a felgyorsult életű világban. Végre van idő, igaz hogy a parton, de a botok mellett jóízűt beszélgetni, koccintani, bográcsolni, nevetni, vidámnak lenni, kiszakadni abból az életből, amelyet ránk kényszerít a napi fogaskerék. Ami nagy úr, s az volt már korábban is, mert:
"A fogas kerekek egymásba marnak, ha fordulnak, forgat a kényszer" (Nagy Feró)
Alkony, remények...
Szó, mi szó, sokszor februárban már égek a láztól, hogy lejussak a Balatonra! Pedig itt nálunk aztán nem lehet panaszkodni, hogy kevés a víz, hiszen van, hogy egyik kedvenc horgászhelyemre mire eljutok, négyszer is hídon megyek keresztül a folyókon, noha a hely csak 15 kilométerre van. Kis folyó, nagy folyó, Lajta, Mosoni-Duna, Ágrendszer, Szivárgó, no meg az Öreg-Duna, nem beszélve csatornákról, átereszekről, öblök, a hullámtér......

Fogok én itt mindenféle halat, kicsit, nagyot, békéset és ragadozót, olyanokat, amelyeket a horgászok 95%-a hírből sem ismer, ám amint megfogom az első balatoni keszegemet, úgy tudok neki örülni, mint aki életében először fog halat. Valahogy így tudnám jellemezni ezt a dolgot.
Kezdődik....
Mivel tavakra nem járok, folyton a sodrás az, amihez a horgászataim igazítom, fura, amikor a rezzenéstelen balatoni víztükör elém kerül. Furcsa a horgászat is. Mit össze agyalok, hogy milyen úszókat, súlyt, kapcsot, miegymást vegyek az előző napi horgászboltos bevásárlás során. Ütköző, még ez, még az, úszófix, ...stb. Mind olyan dolog, amelyet sosem használok. Persze rutin valamelyest azért van, sosem lepődöm meg, hogyan is szereljek matchbotra, feederbotra. Szokatlan a rövid előke, mikor a feederen itthon 80-120 centishez vagyok szokva.....Alapból hosszút kötözök....Az etetőkosárról nem is beszélve. Itthon az esetek 80%-ban csak laposólmot kötök a feederre, hisz az aljzaton túró márna amúgy is megtalálja a csalit, nem kell a sok hivatlan géb az etetőanyagra.....itt máshogy működik minden. Aztán csak sikerül megfelelően összeállítsam a felszerelést.
A túlparti verseny nyüzsgése elől elmenekült hattyú
Ez az év szokatlan volt, hiszen a balatoni kiruccanás előtti héten egész napos havazással viccelt meg az április, majd enyhült, újra lehűlt, esett és fújt, fújt a szél. Ez jelentősen befolyásolta a horgászatot. A víz alig tíz fok felett volt, ami szokatlan, hiszen ilyenkor tizennégy-tizenöt fokos "langymeleg" vízben jönnek ki a partszélre a keszegrajok ívni. Keszegrajok.. 
Borúsan kezdődött a verseny
Na azok most elmaradtak, inkább csak egy-egy kóbor példány mutatta, hogy van azért hal a tóban. A verseny napján meg aztán....Az alig fodrozódó letisztult hideg víz alaposan próbára tette a horgászverseny résztvevőit. A matchbottal dobható távolságon belül hébe meg hóba jött csak egy-két unott dévér. A feederbottal próbálkozók pedig elámulva húzták ki a 70-90 méterre bevetett szerelékkel is a küszöket. Pontyról mindenki csak álmodott. Mintha nem is lett volna. Pedig aztán ami etetőanyag meg kukorica bement.....Majdnem azt hittem, hogy a topográfusok újra rajzolják a térképeket a keleti öbölben egy hosszú part menti zátonnyal.....
Csúszdáig csak pecások...
A versenyen a legszélső szektorba kerültünk, kissé a kikötőbe. Itt mélyebb volt a víz, reméltem, hogy van bent hal, kárász, esetleg ponty is. Csalódnom kellett. Keszeg is csak alig-alig, abból is a kisebbek. 
Első jelentkező szabadítása
Sebaj. Lesz, ami lesz. S lett. meglepetés. Ez volt az, ami mosolyt csalt az arcomra, végre olyan halakkal birkóztam, amelyekre vágytam, amelyekhez ritkán van szerencsém. Az egyik a compó volt. Ő trágyagilisztára éhezett meg, s csodás kapás után vehemensen küzdött. 

Dr. compó, compievics a keleti partról
Kardkeszeg
Őt nem sokkal később követte egy szépséges garda, aki szintén csodás elhúzós kapással jelentkezett..... Él itt Szigetközben is a folyókon, na de valahogy mégis a Balatonhoz köthető őkelme, a balatoni látotthal....

A mi családunkban, csapatunkban a nők is horgásznak!
Párom a mezőny egyetlen hölgy tagjaként évről-évre megméretteti magát a rutinosabb férfi horgászok között. S láss csodát, halat is fog, sőt, volt olyan év, hogy sokáig versenyben volt a verseny legnagyobb halát kifogó címért is. Végre a szervezőség is észrevette kitartását és díjazták, mint női horgászt!
Fárasztás közben



Keresztlányunk ismét kiválóan szerepelt a gyermekek részére meghirdetett egy órás snecifogó versenyen, segítség nélkül, és itt ezen van a hangsúly, negyvenhat darab snecit fogott, amellyel harmadik helyezést ért el a versenyen, s gazdag ajándékkal jutalmazták őt a szervezők. 
Boldogan
Ja igen. Az idén keresztlányunk szerezte meg a csapat számára a legjobb eredményt, hisz én is csak a negyedik helyen végeztem a huszonöt főben maximalizált mezőnyben, mindössze 2185 grammal!!!! Csapatban nem fértünk fel a dobogóra, így a tavaly meghódított vándorkupa végre nem az én polcomon porosodik! A CIHERES TEAM nevű csapatunk azért nem adja fel, jövőre számíthat rá az idei győztes SZÁK-TEAM nevű formáció, hogy kemény harcban csapjuk össze horgainkat
Mintha a tengeren lennénk, homályba vész a túlpart

Alig búvik még a nád, mégis betört egy potyesz a cuccossal......csett...
Hosszúra sikerült a verseny. A következő nap a pihenésről, a bográcsolásról szólt, na meg a pecáról. Ám a pecával most kevesebbet foglalkoztunk, a vaddisznóval annál inkább, hiszen édesapám olyan pörköltet varázsolt belőle, hogy azóta is mindenki azt emlegeti. 
Ha ránézek, érzem a zamatát még most is

Esti vendégek a parton

Hát így zajlott ez a néhány nap, s örömmel nézegetjük a képeket, ahol együtt voltunk, együtt éltünk át szép élményeket, jól éreztük magunkat. Hely szűke miatt csak a békéshalas cuccos fért el. Legközelebb nagyobb autóval megyünk, akkor talán befér néhány pergető bot is majd......






Kelt 2017. év Ígéret havának 7.-ik napján

2016. szeptember 26., hétfő

Jókor, jó helyen

Másfeles védett mosoni királyhal (koncér)
Meg tudná valaki mondani, hányszor van az úgy, hogy az ember folyton azon agyal, hogy miért nem fogott halat a horgászatra szánt kevés ideje során??? A horgász keresi az okokat. Több minden is az eszébe jut. Biztos hogy az időjárás változás az oka. Vagy jön, vagy pedig megy egy front. Vagy éppen menni fog, jönni fog, fúj, vagy sem a szél, borult vagy sem az idő. Apad, árad, stagnál, zavaros, túl tiszta, zaccos, a halászok, a rapsicok, a motorcsónakosok, a hajók, a szennyezés, a zaj.....Nem eszik. Jól laktak már, még nem éhesek, pont azt enné, amit nem hoztam, nincs is hal itt....... és sorolhatnám.

Kevesek próbálnak azon gondolkodni, talán valamit nem jól csináltak, nem jó az ereszték, az etetés, máshol másfajta halakat kéne keresni.  Van ki beletörődik a mozdulatlanságba, s csak ül a jelzői mögött. Nem egyszerű a dolog itt sem, folyón. Ahova nálunk -CSAK- a Teremtő rak halat, vagy nagy ritkán az árvíz, de az se biztos, hisz zsilipek uralják felső-Szigetközt, a zsilipeket pedig a vízügy. A telepítésről szóló hírek meg amúgy is csupán Győr, vagy Ásványráró térségéről szólnak. Mirólunk felső-Szigetközben megfeledkeznek. Pedig nem keveset adunk be mink is a közösbe....Néha a Duna hoz valami távoli halastavakból kimosott népséget, de az gyorsan elvonul, mint a nyári zápor, amely még a port sem veri el. Ez hozza azt, hogy nagy is az öröm, ha ilyen helyen fog valamit az ember. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az improvizációs készséget. Hozzásegít a sikerhez. Bizonyítja, hogy igen, jól csináltam, mert fogtam, igen, megállok a "talpamon" bárhol a folyón, mert szót értünk egymással! Kell ehhez az is, hogy ne rosszkor legyünk jó helyen, ne jókor rossz helyen, hanem 
JÓKOR, JÓ HELYEN

Nem vagyok nagy harcsahorgász. Évente néhányszor teszek próbát a megfogásukra, kisebb, nagyobb, többnyire kisebb sikerrel. Aki lejár a Mosoni-Dunára, tudja, hogy itt még a "hüle" is tud harcsát fogni, csak be kell lógatni a kukacot, annyi van. Na ja. A sörösüveg méretűek. :-) Vagy még annál is kisebbek, esetleg az ötven centi körüli kölkök. Nem kell az estére sem várni, nappal is elkapja a horgot ez a falánk ragadozó. Nagyobb a probléma akkor, amikor nagyobb harcsát szeretne az ember fogni. Csónak híján partról kisebb dimenzióban. Na nincs az a horog, vagy az a csali, amire a kis harcsák fel ne rágnák magukat. Vagy mégis? Van mikor beválik a "nagy csali, nagy hal" már-már Murphy törvénykönyvébe illő közhely. A sok kis harcsa mellett már nagynak számít a méretes is, pláne a harcsázáshoz csak ímmel-ámmal hozzáálló folyóparti "-amatheur-" harcsahorgásznak is, mint amilyen én is vagyok. Így számomra örömteli volt az, hogy idén már másodjára is megadatott, hogy méter közeli bajszost sikerült becserkésszek. A márciusiról már olvashattunk, de a szeptemberi Mosoni-Dunán fogott harcsámra éppolyan büszkén tekintek, mint a tavaszi párjára. Kishallal (15 cm-s bodorka) csalizva, meglebegtetve a parttól 5 méterre sikerült támadásra bírjam a hareszt. S meg is fogtam. Elmondhatom, JÓKOR voltam, JÓ HELYEN!
Nekem ő már nagynak számít! :)
50 cm-s péklapát
Néhány nap elmúltával egy jó barátommal vizsgáltunk meg egy Dunából lejövő ágvizet. Érdekes módon itt nem kellett szemetet szedjek a parton, mert nem volt! Kulturált emberek járhatnak ide! Még csak etetőanyagot sem vittünk. Minek. Ahol olyan halsűrűség van mint ezen a vízen, oda majdhogynem az ember ujja is elég, ha bemártja azt a vízbe. Na neeem.....:-) Ez azért még sincs így, bár nem sok híja van. Semmi más, csak két fenekezőbot, ólom, horog, vastaggiliszta. S igen, volt, hogy sok volt a két bot!!! Nem egyszer mindkettőn egyszerre jelentkeztek a kapások, húzások. Dévérek, fél kilótól, két kilóig, sügerek 20-26 centisek verekedtek a csaliért. Elemi erővel harcolt egy testes szilvaorrú keszeg is, amely eddigi legnagyobb szilvaorrúm, amit fogtam! Többször is kitört, nem adta könnyen magát.

Szinte hihetetlen volt. Egy óra alatt mindkettőnknek meglett volna a kvóta, ha nem engedjük vissza a halak jó részét, elvíve csupán annyit, amennyire szükség van otthon. Jó az arany középutat tartani! Szerintem szélsőség a C&R horgászat és a C&F (catch and filéééz) horgászat is, a kettő közt lenni valahol, az az ideális, hol az egyik, hol a másik irányba elmozdulva, de maradva az arany középút ösvényén. Mondhatni harmonikus. Egy három órás peca egy ilyen természetes vízen jó időre feltölti a horgászt élménnyel. Micsoda húzások, kapások, fárasztások, kitörések, üresre vágások, leakadások, gyönyörű környezetben egyszóval élménypeca. Húúúú... de JÓKOR voltunk JÓ HELYEN!


Szilvaorrú a javából, csupa erő, saját rekord a 35 cm 
Párába burkolózó szeptemberi hajnal
Ha kint vagyok a folyón, távol az urbanizált végzete felé rohanó mai világtól, szembenéz velem az éjjeli portyáról hazatérő róka, nézem ahogy a hajnali párában fejét hátraszegve bőg a szarvas vastag párát fújva, látom a madarak táncát, hallgatom énekét, nézem a mozgó fák ágait, az alá-aláhulló sárguló faleveleket, miközben végigsimít arcomon a  kelő nap sugara, tudom, hogy JÓKOR vagyok JÓ HELYEN!
Ígéret földje (vize) 

Mosoni marconák...:)
Ma Földanya (szeptember) havának huszonhatodik napján tettünk meg egy kört éppen a nap körül azóta, hogy elindítottam ezt a horgászblogot. Kicsit más szerettem volna lenni, kicsit máshogy írni mint a többi blogíró, mást letenni az asztalra, mint egy közismert horgászoldal, reklámmentesen, függetlenül mindenkitől, megfelelési kényszer, kötelezettségvállalás nélkül. Célom megismertetni az embereket olyan halfajtákkal, amelyek velünk élnek, mégis méltatlanul mellőzve vannak, vagy nem is ismertek, pedig itt vannak és csodás élményekben gazdagíthatják a horgászt. Szeretem közzétenni a halas recepteket, értékes emberek tevékenységét bemutatni riportcikkeken keresztül, saját novellákba, versekbe, monológokba öntve bemutatni az élményeket, hogy milyen is a horgászélet egy szelete itt Szigetközben. Örülök annak, hogy ez részben megvalósult, s ösztönöz a további munkára az, hogy van még miről, s legfőképp kiknek írnom.

Köszönöm a többi blogírónak, hogy befogadtak maguk közé, köszönettel tartozom azoknak közülük, kik jó tanácsokkal segítettek az indulásnál, itt kiemelném Schmidt Bencét, nem feledve persze a többi régi blogírót, kiknek munkássága hatott rám is, úgy, hogy nem kellett senki bőrébe bújjak. Köszönettel tartozom az olvasóknak is, akik visszajárnak hozzám, itthonról és külföldről. Azt hiszem, egy évvel ezelőtt, mikor belekezdtem ebbe a munkába, mely számomra inkább kellemes elfoglaltság, mint törődés, még nem tudtam, de most már sejtem, hogy JÓKOR voltam JÓ HELYEN!


Kelt: 2016. év Földanya havának 26.-ik napján