A következő címkéjű bejegyzések mutatása: garda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: garda. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 7., vasárnap

Balatoni kiruccanás

Tíz év. Kimondani nem sok, ám feleleveníteni az utóbbi kilencet már komolyabb feladat. Idén tizedik alkalommal indultunk le úgy a Balatonra, hogy versenyzünk. Baráti, amatőr békéshalas horgászverseny etapról van szó. Soha nem az számított, ki hogyan szerepel, legalábbis nekem nem. Ennek ellenére sok egyéni helyezés, győzelem, csapatgyőzelem van a hátunk mögött. S mi az ami mégis arra ösztökél, hogy minden évben újra és újra részt vegyünk a május eleji attrakción? 
Messze a Tihanyi-félsziget

Eső előtt tíz perccel besimult a háttér Tihany felé
Elsősorban a Balaton. A Balaton szépsége, a természet, a halak, a barátok, ismerősök, a család, amellyel néhány napot együtt lehetünk ebben a felgyorsult életű világban. Végre van idő, igaz hogy a parton, de a botok mellett jóízűt beszélgetni, koccintani, bográcsolni, nevetni, vidámnak lenni, kiszakadni abból az életből, amelyet ránk kényszerít a napi fogaskerék. Ami nagy úr, s az volt már korábban is, mert:
"A fogas kerekek egymásba marnak, ha fordulnak, forgat a kényszer" (Nagy Feró)
Alkony, remények...
Szó, mi szó, sokszor februárban már égek a láztól, hogy lejussak a Balatonra! Pedig itt nálunk aztán nem lehet panaszkodni, hogy kevés a víz, hiszen van, hogy egyik kedvenc horgászhelyemre mire eljutok, négyszer is hídon megyek keresztül a folyókon, noha a hely csak 15 kilométerre van. Kis folyó, nagy folyó, Lajta, Mosoni-Duna, Ágrendszer, Szivárgó, no meg az Öreg-Duna, nem beszélve csatornákról, átereszekről, öblök, a hullámtér......

Fogok én itt mindenféle halat, kicsit, nagyot, békéset és ragadozót, olyanokat, amelyeket a horgászok 95%-a hírből sem ismer, ám amint megfogom az első balatoni keszegemet, úgy tudok neki örülni, mint aki életében először fog halat. Valahogy így tudnám jellemezni ezt a dolgot.
Kezdődik....
Mivel tavakra nem járok, folyton a sodrás az, amihez a horgászataim igazítom, fura, amikor a rezzenéstelen balatoni víztükör elém kerül. Furcsa a horgászat is. Mit össze agyalok, hogy milyen úszókat, súlyt, kapcsot, miegymást vegyek az előző napi horgászboltos bevásárlás során. Ütköző, még ez, még az, úszófix, ...stb. Mind olyan dolog, amelyet sosem használok. Persze rutin valamelyest azért van, sosem lepődöm meg, hogyan is szereljek matchbotra, feederbotra. Szokatlan a rövid előke, mikor a feederen itthon 80-120 centishez vagyok szokva.....Alapból hosszút kötözök....Az etetőkosárról nem is beszélve. Itthon az esetek 80%-ban csak laposólmot kötök a feederre, hisz az aljzaton túró márna amúgy is megtalálja a csalit, nem kell a sok hivatlan géb az etetőanyagra.....itt máshogy működik minden. Aztán csak sikerül megfelelően összeállítsam a felszerelést.
A túlparti verseny nyüzsgése elől elmenekült hattyú
Ez az év szokatlan volt, hiszen a balatoni kiruccanás előtti héten egész napos havazással viccelt meg az április, majd enyhült, újra lehűlt, esett és fújt, fújt a szél. Ez jelentősen befolyásolta a horgászatot. A víz alig tíz fok felett volt, ami szokatlan, hiszen ilyenkor tizennégy-tizenöt fokos "langymeleg" vízben jönnek ki a partszélre a keszegrajok ívni. Keszegrajok.. 
Borúsan kezdődött a verseny
Na azok most elmaradtak, inkább csak egy-egy kóbor példány mutatta, hogy van azért hal a tóban. A verseny napján meg aztán....Az alig fodrozódó letisztult hideg víz alaposan próbára tette a horgászverseny résztvevőit. A matchbottal dobható távolságon belül hébe meg hóba jött csak egy-két unott dévér. A feederbottal próbálkozók pedig elámulva húzták ki a 70-90 méterre bevetett szerelékkel is a küszöket. Pontyról mindenki csak álmodott. Mintha nem is lett volna. Pedig aztán ami etetőanyag meg kukorica bement.....Majdnem azt hittem, hogy a topográfusok újra rajzolják a térképeket a keleti öbölben egy hosszú part menti zátonnyal.....
Csúszdáig csak pecások...
A versenyen a legszélső szektorba kerültünk, kissé a kikötőbe. Itt mélyebb volt a víz, reméltem, hogy van bent hal, kárász, esetleg ponty is. Csalódnom kellett. Keszeg is csak alig-alig, abból is a kisebbek. 
Első jelentkező szabadítása
Sebaj. Lesz, ami lesz. S lett. meglepetés. Ez volt az, ami mosolyt csalt az arcomra, végre olyan halakkal birkóztam, amelyekre vágytam, amelyekhez ritkán van szerencsém. Az egyik a compó volt. Ő trágyagilisztára éhezett meg, s csodás kapás után vehemensen küzdött. 

Dr. compó, compievics a keleti partról
Kardkeszeg
Őt nem sokkal később követte egy szépséges garda, aki szintén csodás elhúzós kapással jelentkezett..... Él itt Szigetközben is a folyókon, na de valahogy mégis a Balatonhoz köthető őkelme, a balatoni látotthal....

A mi családunkban, csapatunkban a nők is horgásznak!
Párom a mezőny egyetlen hölgy tagjaként évről-évre megméretteti magát a rutinosabb férfi horgászok között. S láss csodát, halat is fog, sőt, volt olyan év, hogy sokáig versenyben volt a verseny legnagyobb halát kifogó címért is. Végre a szervezőség is észrevette kitartását és díjazták, mint női horgászt!
Fárasztás közben



Keresztlányunk ismét kiválóan szerepelt a gyermekek részére meghirdetett egy órás snecifogó versenyen, segítség nélkül, és itt ezen van a hangsúly, negyvenhat darab snecit fogott, amellyel harmadik helyezést ért el a versenyen, s gazdag ajándékkal jutalmazták őt a szervezők. 
Boldogan
Ja igen. Az idén keresztlányunk szerezte meg a csapat számára a legjobb eredményt, hisz én is csak a negyedik helyen végeztem a huszonöt főben maximalizált mezőnyben, mindössze 2185 grammal!!!! Csapatban nem fértünk fel a dobogóra, így a tavaly meghódított vándorkupa végre nem az én polcomon porosodik! A CIHERES TEAM nevű csapatunk azért nem adja fel, jövőre számíthat rá az idei győztes SZÁK-TEAM nevű formáció, hogy kemény harcban csapjuk össze horgainkat
Mintha a tengeren lennénk, homályba vész a túlpart

Alig búvik még a nád, mégis betört egy potyesz a cuccossal......csett...
Hosszúra sikerült a verseny. A következő nap a pihenésről, a bográcsolásról szólt, na meg a pecáról. Ám a pecával most kevesebbet foglalkoztunk, a vaddisznóval annál inkább, hiszen édesapám olyan pörköltet varázsolt belőle, hogy azóta is mindenki azt emlegeti. 
Ha ránézek, érzem a zamatát még most is

Esti vendégek a parton

Hát így zajlott ez a néhány nap, s örömmel nézegetjük a képeket, ahol együtt voltunk, együtt éltünk át szép élményeket, jól éreztük magunkat. Hely szűke miatt csak a békéshalas cuccos fért el. Legközelebb nagyobb autóval megyünk, akkor talán befér néhány pergető bot is majd......






Kelt 2017. év Ígéret havának 7.-ik napján

2016. január 16., szombat

Gardák a Szigetközből

Bizonyára a Balatonon horgászó, vagy az oda ellátogató horgászok találkoztak már a gardával (Pelecus Cultratus), alias a kardkeszeggel, ám a dunai pecások tudják, hogy szép számmal él e különleges hal a folyóvízben is. Ez a csodaszép őshonos hal nem csak a nagyobb folyót kedveli, hanem szépen elterjedt a Szigetközben, az ágrendszerekben, a Mosoni-Dunán, sőt, a Lajtán is.
Erős, hosszú, szárnyszerű mellúszók is jellemzik a gardát

Ennek a halnak a megjelenése inkább hasonlít egy késpengére, hasa oly vékony, hogy talán éle is van, ezért vigyázzunk amikor megfogjuk, nehogy baleset legyen belőle :)))
Szája felfelé áll, ebből adódóan következtethetünk életmódjára, táplálkozására. Ez a hal többnyire vízközt, valamint a víz felszínén szedegeti össze magának a táplálékot. 

Amikor először találkoztam vele, csodáltam, hogy hogyan is került elém egy ágvízben, hisz a Balaton nem itt van. Igen. Szegényes a szakirodalom a balatoni gardákat kivéve, azaz nem igen olvastam írásokat folyóból történő gardahorgászatról. Egy-egy írás azért eljutott hozzám, a legyező horgászok beeső zsákmányáról. Tehát térjünk is vissza az első folyami gardám történetéhez. Fenekezős folyami horgászatot űztem egy ismerősömmel, a célhal dévér, kárász és márna volt egy lassabb sodrású szakaszon. Azt tapasztaltuk, hogy a vízbe vetett szereléket süllyedés közben betámadja valami, még szinte le sem tettük kezünkből a botot, már tépte húzta valami a csalit, ami giliszta volt akkor. Persze a támadókat nem tudtuk megfogni. Sejtettük, hogy a fehérhalak aznap vízközt táplálkoznak, ezért nagyobb előkére cseréltük a szereléket, s a csali mellé pufit is tűztünk, hogy minél nagyobb eséllyel fogjuk meg az ismeretlen garázdákat. No a változtatás eredményt is hozott, a támadás pillanatban történő bevágást követően a horog végén küzdött valami. Elég jó erőben volt, ám hamar a felszínre került a tettes, egy fél kiló körüli garda. Volt is öröm, és meglepetés. Hitetlenkedve vetettem vissza a szerelékem, s máris jött a társa, amely szinte ugyanakkora súlyban volt. Mellettem horgászó ismerősöm is fogott egyet, aztán vége lett a gardák támadásának.

másfél kilós kárász mellett is jól mutatnak a szigetközi gardák
Célzottan gardára persze sohasem horgásztam, nekem is mint beeső zsákmányként szerepeltek horgászataim során. Minden évben vittem haza belőlük két-három darabot, ugyanis mint ismert, húsa kissé olajos, illatos, s a folyami ragadozóhalak, a harcsa, a csuka és a menyhal igen nagy becsben tartják az ízvilága miatt. Hányszor húzott már ki a gardaszelet a kapástalanságból, hányszor hozott eredményt, nem is tudom számon tartani. Volt rá példa, hogy csukázás közben se pergetve, se élőhallal nem lehetett a csukákat evésre bírni, pedig a szakasz, ahol próbálkoztam, ismert csukás víz volt, s szinte minden helyen ült egy-egy spori. Volt nálam garda. No felrakok egy szeletet a hármashorogra, hátha....Öt percen belül eldurrantotta a csuka. Aztán fél órán belül még kettő......Ennyit a garda fogósságról.
Ahol a csukák gardákra lestek
A menyhalak egyszerűen odavannak a garda húsáért, télen, mikor nehezen találnak maguknak táplálékot, messziről megérzik az olajos húsú gardaszelet illatát, s egymással versengve próbálják behabzsolni a felkínált szeletet. 

A ragadozóhalak mellett, azért én is megkóstoltam milyen is az íze a gardának. Igaz, én azért némi hőkezelést alkalmaztam, nem nyersen fogyasztottam, ahogy a ragadozóink. Sóztam, majd paprikás lisztben beforgattam, olajban kisütöttem, egy kis rizlingszilvánival aztán megúsztattam! :) Fenséges ízű hal. Ha lenne affinitásom a legyezéshez, lehet, célzottan gardára legyeznék. Többféle módon is meg lehet azonban fogni, a már említett pufi lebegtetésével, csonticsokorral, valamint gilisztával is. 

A legemlékezetesebb garda fogásom azonban másképp zajlott. Rajkán a Szivárgó-csatornán úsztattam keszegre, a másik botommal pedig küszdarabbal fogtam a tenyeres sügereket. Kapás, bevágás, sügér. Ez volt a menetrend, ám a harmadik sügerem után érdekesen küzdött a haldarabra oly nagy áhítattal rátörő
Folyami garda (32cm) Rajkáról küszfarokra
korgó gyomrú pikkelyes. Még fárasztanom is kellett. Nahát, mi lehet ez? Fogtam már itt pisztrángot is, gondoltam, még egyszer megismétlődik a dolog, de tévednem kellett. Meglepetésre egy csodálatosan szép gardát sikerült fognom, a hal a sodrásban lebegő küszfarokra csábult el, s elég jól megharcolt a maga 32 cm-es testhosszának minden erejével. Meg is érdemelte a szabadságot.

Az Öreg-Duna ágon egyszer két olyan szép gardát fogtam, hogy ketten kitettek egy jó kilót, bár képet akkor nem csináltam róluk, mivel akkor ép nem volt mivel. Az Öreg-Duna ág "24-es"-ként ismert szakaszán (1824. fkm) gyakorta lehet fogni őket úsztatva és hosszú lebegtetett előkére rakott csontival és pufival.

A "24-es" napfelkeltekor
Sikeresen lehet fogni gardát a Mosoni-Dunán és a Lajtán is. Innen látható, hogy a kardkeszeg szépen elterjedt az egész Szigetközben és igen jól érzi magát változó körülmények, nagyobb és kevésbé nagy sodrású szakaszokon is, sekélyebb és mélyebb vízben is. 

Víz fölé hajló növényzetről be-behulló rovarokra nem csak a domolykók várnak, hanem a gardák is
Természetesen minden évben sikerül a Balatonon is fogni gardát, vagy ahogy ott nevezik "látott halat", s örülök, hogy szép számban élhetnek, s szaporodhatnak most, mikor leállt a balatoni halászat, s az un. "gardafesztivál" sem tizedeli már őket úgy, mint ahogyan az beindult néhány éve. Hallottam, hogy 10dkg sült gardát 550 ft-ért kínáltak akkor. Elképesztő arcátlanság. A legutóbbi gardafesztiválhoz kacsolódó hír is a fülembe jutott, miszerint gardafogó versenyt írtak ki, hogy legyen mit eladni a fesztiválozó jó népnek. No comment.
Balatoni látott hal
Az elmúlt esztendő nem hozott számomra sikert a folyami gardák megfogása tekintetében, el kell mondjam, egyetlenegy darabot sem sikerült horogra kapnom. Bízom benne, hogy csak a szerencse került el tavaly, s nem a gardák tűntek el, valamint hiszek benne, hogy sok szép kardkeszeggel összehoz majd a sors a Balatonon kívül a Szigetközben is!!

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 16.-ik napján