A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágrendszer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágrendszer. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 6., csütörtök

Térdig tavasz, azaz halak medvehagymában


Egy pillanatnak tűnt csupán. Mintha itt se lett volna, úgy eltűnt. A kikelet úgy eltakarította a tél utolsó maradékát is, hogy nyoma sem maradt sehol, csupán az emlékezetben. Történelemmé formálódott. A természet olyan varázslatot mutatott, amelyre évről-évre rácsodálkozom. Először a hóvirágok tenger serege színezte fehérre az erdőt, majd megjelent a gólyahír is. Aztán medvehagyma bújt elő a száraz avar alól, s a hajlatokban ibolya kéklett szelíden. Közben zöldellni kezdett a folyóparti fűzes. Nem sokkal később barkát fésült ki a szél a fűzek frizurájából. Magában hordozta a tavasz a megújulást, az újrakezdést, a reményt!

Ekkor már a folyóparton talált némelyik este. A víz még nem heverte ki teljesen a január kettős csapását. A vastag jeget, s azt a több száz kormoránt, amely itt "vendégeskedett" a Mosoni-Dunán majd egy hónapig. Ez meg is látszott. A korábbi évek tapasztalataival ellentétben igencsak ritkaságszámba ment a kapás, s a halfogás nem csak nálam, hanem az ismerős horgásztársaimnál is. 
Fázós márciusi bodri

Eljött egy kora este, amikor leesett az állam. A Mosoni-Duna túlpartján egy kisszerszámos halász (táplis) egy óra kitartó hálóhúzogatás alatt kivarázsolt egy négy kilós folyami tőpontyot, valamint öt darab kiló feletti paducot az alig másfeles part menti sávból. Elképesztő. Persze a természetes vizeken tavaly január elsejétől betiltották a halászatot. Aha. Persze. Ja. Öreg vagyok én már papagájnak......Bohócnak meg mégúgy. Annyi mindennel tömik az emberek fejét, hogy hihetetlen, kihasználva azt, hogy az írott szóra sokan még mindig úgy tekintenek, mint valami megdönthetetlen szent és sérthetetlen dologra. Csak azért mert valaki leír valamit, terjeszti, még nem feltétlenül biztos hogy igaz.....

Kisdomi
Horoggal viszont megfoghatatlanok voltak a halak, akkor is, mikor 14-es előkével, 14-es horoggal, 2 grammos úszóval, etetve, finoman úsztatva, pinkivel, csontival próbálkoztam egy visszaforgóban, méteres, másfeles, kettőhuszas mélységben, változtatva az ereszték hosszán. Pár nap múlva sem sikerült néhány csoffadék kis keszegen, kisdomolykón kívül mást fogni. Persze a tavakra járó "sporik" büszkén pöffeszkedve meséltek a napi több darab kifogott pontyaikról, ám engem nagyon nem hozott lázba a mutatvány. Többre becsültem azt a néhány vadvízi keszeget, hisz nekem azok okoztak élményt, mellesleg pediglen a folyó adta az örömöt, nem a "tógazda"! Igaz, én a folyón ritkábban is látok pontyot. Lényegesen kevesebbszer. Hanem aztán rá kellett döbbenjek, a folyón is megváltozott a helyzet....
Medvehagyma, amerre látok
A hónap közepén a Mosoni-Duna egy másik szakaszán próbálkoztam az első hirtelen enyhülés idején, egy fenekezővel feederkosárral etetve, illetve egy sima tányérólmos márnahurkos szerelékkel. Fura a Mosoni-Duna. Alig ötszáz méterrel voltam lejebb, s teljesen más környezet fogadott. Lassú, alig folyó víz, szélesebb vaskosabb szakasz, mederközépen gyorsabb víz. Másfeles, egyhetvenes mély vízben olyan kapásaim voltak, hogy csak kamilláztam. Hirtelen nagy és erőteljes odahúzások, s ment a bevágás, ám luft, és luft. Kezdtem bepöccenni. Az ólmos fenekező egy vastaggilisztát kapott a horogra, az etetőkosaras pedig két szem csemegekukoricát. Ahogy nehezedett a délután, apró csipegetős kapás jelentkezett gilisztára. Bevágás, és két perc múlva már a merítőben pihegett a folyami pikkelyes alig két kilós pontyocska. Egy óra múlva jött a társa, igaz, ő a csemegekukoricára éhezett meg, s súlyban is húsz dekával kevesebb volt a társánál. Örültem, hogy aznap mindkét botom kivette a részét a munkából. Na ide lejövök másnap is, fogadkoztam magamban.
Idei első pontyom a Mosoniból
Nem sokkal később egy óra múlva jött a második

Áradó Mosoni
Ember tervez..... Ám aki folyón horgászik, tudhatja, hogy nincs két egyforma nap. Az enyhülés megfonnyasztotta az Alpok hegyeit, s az esőzések segítségével meghízlalta Szigetköz folyóit. A Lajta egy pillanat alatt jócskán meglöttyent, elérte az első fokú készültségi szintet, s a Mosoni-Duna ennek következtében megsárgult, megnőtt, s tele lett uszadékkal, horgászhatatlanná téve azt. Mivel tavakra nem járok, oda jegyet sem veszek, így beszűkültek a lehetőségeim. Most lenne jó viszont a Balatonon horgászni. Az viszont nincs itt, s idő és lehetőség sem adott arra, hogy leruccanjak. Arra ott lesz az április vége....Azzal kell beérni, ami van. Meg kell keresni a lehetőséget, ami itt lehet a lábam előtt. Ez az egyik alapelv itt Szigetben. Keresni kell a helyeket, a halakat, az utóbbi időben sajnos már a keszeget is. Gyorsan lefuttattam a "biowinchesteren" a szóba jöhető helyeket így árvíz idején, s meg is találtam a megoldást. Örömömben dúdolni kezdtem a Pokolgép egyik feledhetetlen számát: "Tökfej, nem leszek, van belőlük elég...."

Tudtam, hogy Kisbodakon a Kristóf-híd megfogja a vizet, a felette levő ágrendszer pedig többnyire meghorgászható, ha be lehet jutni. Ám most nem lehetett..... 
Na itt se megyek át kocsival

De jó lenne a két sodor közt horgászni....

Szépen kijött a víz a partra
Nem messze a híd felett kinéztem egy helyet, ahol többször horgásztam már. A víz itt is kint volt egy kicsit a parton, de lassú volt és látszólag uszadékmentes. Lesz ami lesz, bedobtam. Miközben lassan öregedni kezdett a délután, pár csokor medvehagymát gyűjtöttem otthonra, amelyek olyan mennyiségben nőttek az ártéri erdőben, hogy zöld szőnyeggé varázsolták a pár nappal azelőtt még fakó avar alkotta aljzatot. Éppen befejeztem a szüretet, mikor szemem sarkából azt láttam, mintha a jobboldali botomat megütötte volna valami. Hirtelen ott teremtem a bot mellett, leguggolva, s akkor érkezett a második ütés. Határozott kapás a vastaggilisztára. Vajon ki lesz az elkövető?-gondolkodtam, mikor erőteljesen meghajolt a botspicc. A bevágás nem is váratott magára, s éreztem, rúg valami a bot végén. Hamar partra segítettem egy csodaszép majdnem kilós szép színezetű márciusi menyhalat! Aznap nem sikerült több kapást kisajtoljak a helyből, de ezt akkor nem bántam.
Méghogy csak novemberben-decemberben fogható...na persze, hiszi a piszi!
Egy kis idő múlva hirtelen berobbant a kikelet. A vizek visszább húzódtak, s egyszer csak zöld lett minden. A madarak szenzációs koncerteket adtak, a vadak is megsokasodtak az erdők alján, mókusok ugráltak vidáman a fák ágain, szürkületkor pedig bőregerek csináltak álkapásokat a bevetett botokon. Bagoly suhant át a víz felett, s a mezőkön kecsesen emelgette hosszú lábait a gólya. Nosza, próbálkozni kell, hátha harcsa is akad a horogra. Egy kiváló helyet próbáltam, vízparton nőtt fűz vízben összegubancolt gyökérzete mellett, ahol majd két méteres a víz, s a folyó is rendkívül megszűkül és mederközépen gyorsul. A sötétedés negyed órájában két hatalmas ütés érkezett az öreg de megbízható Germina üvegbotra, amely nem egy jobb harcsát partra támogatott a léte során. A bevágás viszont nem hozott sikert, a horogról lepucolta a bajszos a vastaggilisztából font öklömnyi csokrot. Na majd máskor talán.
harcsára várva

Gyökérzet elé lógatott csali
Nem kerülhette el a figyelmem a természet ébredése. Udvarló vadkacsák, vadgerlék, az évek óta ugyanott látható szürke gém, a vízre lecsapó küszvágó csér, az éledező, hangosodó békakórus, az őslakos kormoránpár, amely beleillik a környezetbe, s örül hogy megszabadult a télre beköltözött téli rokonoktól. A friss zöld illat, a túlparton óvatosan lépkedő őz, a téli bundát levető foszlott sunyiképű róka...
hullámzó Szivárgó-csatorna


Hajnali keréknyomaim a harmatos réten
Nem is alakulhatott volna szebben a hónap vége, minthogy egy másik helyen próbáljam a nagy sodrás és egy enyhe visszaforgó határán úsztatva a békéshalak megfogását. Csodálatos időben derékig levetkőzve szívtam magamba a nap erejét. S élt a víz. A küszök gyors rángatásokkal tüntették el az úszó vékony narancsszínű antennáját. A mélységet változtatnom kellett. Ekkor kevesebb kapás, ám annál változatosabb volt. Szinte mindegyik halfaj máshogy jelentkezik. A bodorka egy kis csippentést követően lassan lefelé húzza az úszót. A szilvaorrú keszeg éppen egy centit süllyeszt, majd oldalvást indul. A dévér, főleg ha nagyobb, egy pillanatra megtorpantja az úszót a sodrás által történt mozgásában, s lassan a meder közepe felé indul. A paduc két gyors kis rántást követően hirtelen megállítja az úszót. A márna elakadós jellegű kapással mutatja a kis úszón hogy ott van a szeren....és még sorolhatnám. Fontos a gyors bevágás, hiszen hamar odébbáll a pikkelyes, s jót nevet a rozsdás reflexű pecáson.
Domik mindenütt az elsők között érkeznek

Nagyon jó móka az, mikor az ember kiül a folyóra, beetet, s megpróbálja megtippelni, hogy melyik kapást melyik halfaj követte el. Ha sikerült megakasztani, akkor pedig izgalommal várja a horgász azt a pillanatot, amikor bebizonyosodik hogy jól tippelt-e. Na ez az igazi tipp-mix! Ahogy nő a vízparton eltöltött üzemóra, úgy lesz egyre jobb a tipp és a beválás közti arány, bár a száz százalékot sosem éri el, tehát izgalom az marad mindig. Ezen a napon, mikor szinte nyárias volt a délután széles volt a repertoár. Domolykó, küsz, sujtásos küsz, bagolykeszeg, karikakeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, paduc adta a fogások jó részét. Akadt egy márna is, ám sajna rögtön a kagylópad felé húzott, s az előke ennek áldozatul is esett. Egy csuka is rávetette magát a szerelékre, épp megláttam a kifliben hajló testét, mikor nyeste is a zsinórt. Bezzeg ha lejár a tilalom, eltűnik még a környékről is a piszok....A bodorkák nagy hullámokban érkeztek, ívásra készülnek, hiszen mind kerek hassal dorozsmásan kerültek horogvégre. Legnagyobb közülük 23 centis és 275 grammos volt. 
Dorozsmás vésettajkú
Noha a paduc ívási ideje későbbre datálódik, a kifogott 30 centis példány nászruhás, dorozsmás volt, folyt belőle a tej, holott még csak március vége felé járt a naptár. Az erdőket betöltötte a medvehagyma fokhagymára emlékeztető illata, a fák lombokat kezdtek növeszteni, a sás megzöldült a part mentén, s a madarak élénk részeivé váltak a természetnek. Térdig tavaszban, kacag a kikelet.





Kelt: 2017. év Szelek havának 7.-ik napján


2016. október 16., vasárnap

Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér
Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna
Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:
Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:
kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag
1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)
2 marék főtt búza,
1/2 doboz csemege konzerv kukorica
1-2 deci csonti
10 deka sajt belereszelve a cuccba
pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.
Gyakrabbá válik a márna is
A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.
Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet
Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?
Micsoda színek
Egy reggeli szilvórium
A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"
"Békétlen" halak:
Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.
Jó lesz a balin utánpótlás
"Telény" mohaágyon 
Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja
Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak
Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....
Csillapíthatatlan étvágy
ő is eszi a halszeletet
Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....








Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,
Vízcseppet rajzolt a párkányra,
Minden nappal egyre több,
Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,
Üresen hagyva a fészkét,
A nap is mintha fáradt volna,
Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,
Énekszó űzte a felhőt,
Emberek járták a lankát,
Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,
Koppanva hullt le a dió,
A szürkülő reggeli ködben,
Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,
Leveti elnyűtt ruháját,
Zörög az őz léptei nyomán,
Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján











2016. október 9., vasárnap

Menyhalakkal kopogtat az ősz



Várakozás. Várok arra, hogy megkezdődjön a szarvasbőgés. Akkor, szeptemberben, valami megmozdul bennem, érzem hogy itt az idő, ébrednek a menyhalak! Nem számít, hogy a vizek még közel húsz fokosak, s tart a harminc fok feletti indián nyár. Igen sok éve már-már megszállottan kutatom ezen ragadozók életmódját. Néhány évvel ezelőtt sikerült a szakirodalmat amely rendkívül szegényes és sok helyen felületes és téves, némileg átrázni, felrázni, frissíteni. Sokat lehetett azóta megtudni a menyhalakról! Bizony, kevés horgász ismeri őket, még kevesebben horgásznak rájuk, s elenyésző azoknak a megszállottaknak a száma, mint amilyen én is vagyok, ha a menyhalakról van szó...

Hihetném azt, hogy mindent tudok a menyhalakról, hisz évek óta szeptembertől májusig horgászom rájuk, sok-sok vizet felkeresve, a kis patakoktól a Dunáig. Nem így van. Számomra is meglepő olykor, amit tapasztalok. Megjelenés, aktivitás, táplálkozás területén. Az, hogy 16-17 fokos vízben egyen a menyhal, ugye hihetetlennek hangzik. Pedig nem az. Példa erre ezen év szeptembere-októbere, amikor a hosszan elhúzódó nyár ellenére igenis helyet kívántak maguknak a menyhalak ha nem is a nap, hanem a mélyebb vizek alatt. 

Október eleje a Mosoni-Dunán. Kell ennél szebb?
Mondhatni persze, hisz az ember belefut véletlenül egy menyusba akár augusztusban és akkor mi van? Na igen. De egymást követő estéken négy napon keresztül menyhalat fogni a Lajtán, a Mosoni-Dunán, az Ágrendszerben és a nagy Dunán az már nem a véletlen műve, az azt jelenti, hogy elindult a szezon. Azt gondolom túl sokat, de egyben túl keveset is tudok erről a még mindig méltatlanul mellékvágányra rakott ragadozóhalunkról. 
Darabosabb menyus 17 fokos vízből
Hogy miért is van mellékvágányon?
Néhány vita tárgyát képező gondolat:
- Ha a keszegnépet tavasszal ívási időben korlátozás védi, akkor a méret és darabszám korlátozás alá tartozó nemes halunkat, miért az ívási időben (november-december) horgásszuk a legjobban? 
- Mert sok ember szórakozása elveszne télvíz idején? 
- Akkor miért nincs 30, vagy 35 centis korlátozás inkább, hogy sok menyus leívhasson? 
- Vagy legalább egy hónapot kaphatna védelemül decemberben....Mert úgyis mélyre nyel és elpusztul a kisebb is ha visszadobom? 
- Akkor miért várjuk meg kapásnál hogy gyomorig nyeljen a szerencsétlen? 

A hivatalos válasz: " ..a menyhal populáció folyamatos növekedést mutat egyedszámban és a Kárpát-Medencei elterjedési területen egyaránt. A vízminőség javuló tendenciája miatt a menyhal is gyorsabban teret nyer ott, ahonnan korábban kipusztult, vagy nem is volt jellemző a jelenléte. Meghódítja a kisebb vizeket, patakokat is már, így nem indokolt további korlátozás bevezetése.." 
Ez a válasz nekem kevés.....:-(

Mindjárt indul
Nehéz, a horgásztársadalmat megosztó kérdések ezek, amelyekre talán kapunk majd választ Könnyű nekem, mondják sokan, hisz a menyhalak paradicsomában élek. Kívülről legalább is úgy tűnik. El sem hinnék, de sokat kell bizony bolyongani utánuk, megkeresni a frekventált helyeket, próbálkozni a hideg téli, őszi, kora tavaszi estéken, hogy az 50, a 60, vagy akár a 70 centit (ez egyszer sikerült :-)...) meghaladó példányokat elejtsem. Ez kívülről nem látszik. Az látszik, csak, hogy sokat, bármikor tudok fogni. Ez sincs így. Van hogy nekem sem sikerül. Minden esetre előnyben vagyok azokhoz képest, akik egyszer-egyszer jutnak le csak télen a folyópartra, s örülnek akár egy 26 centis menyusnak is. Igen, érthető a másik oldal is. 

Októberi színek
Én maradok a saját szabályaim szerinti menyusozásnál, nálam 35 centi a mérethatár, de van, hogy a 40 centis is sőt ívási időben a hasas nagyobb példányok is amnesztiát kapnak!!! Sok barátom is tartja már ezt itt nálunk, akik majdnem olyan elszántak a menyhalvadászat területén mint én. A víz, a természet hálás ezért. Ezért sem ritka, hogy az ember által alig (szinte csak általunk) látogatott az ágrendszer mélyén levő helyeken nem ritka a 60 centi feletti menyus fogása minden szezonban!!!

Gyakori, hogy így az ősz derekán még másféle fajhoz tartozó éhenkórászok rágják fel magukat a menyhalnak felkínált csalikra....
Csali a javából

Bodorka "-BRUTALIS-" (505 gramm) vette fel a menyuscsalit 8 méter mélyen
 
52 centis kölökhari együtt úszkál a menyussal októberben

51 centivel jóval kiló felett, pompás terepszínben
Folytatom az életmódjuk utáni kutatást. A legfrissebb hír az, hogy a menyhal feltehetőleg alkalmazkodik a környezete színéhez, a mélyebb 9 méternél is mélyebb vízből fogott menyhal szinte semmi tarkaságot nem mutat, majdhogynem egyszínű szürke!! 
Avarba bújna a szürke menyus, zavaró a fény
Az evolúció itt van az orrunk előtt, szürke a menyhal, alig pár folttal!!!
Tavaly is kezembe került egy ilyen példány, azt hittem véletlen, de nem, nem. Be kell látni, működik az evolúció, s bizonyítékul fel is teszem a szürke menyusról készült képet! Nem hihetetlen, aki horgászik a Balatonon, az tudja, az ottani halaknak is van egy kis balatoni zöldes színük, s a csukák, sügerek sem annyira élénk színűek mint máshol! 

Szürkülünk
A tavalyi évben fogott szürke menyhalról készült képet is felrakom, igaz, a minősége gyenge, de látható, hogy a jellegzetes foltok szinte hiányoznak a 9 méternél mélyebb helyről fogott menyhalról. Hogy valóban a mélyvízi életmód-e az oka annak, hogy ilyen színeket vesznek fel ezek a rejtélyes tőkehalaink, arra talán megkapom a választ egyszer, s lehet, felvetem a témát illetékesebb körökben is....
Ad-e a híd alatti visszaforgó menyhalat? Évről-évre kevesebbet..
A szezon elején járunk, s hosszú az idő még májusig, hogy kellemes órákat okozzanak az estékben ezek a rejtélyesnek mondott tőkehalak....




Kelt: 2016. év Magvető havának 9.-ik napján