Néhány tipp a menyhalazáshoz (újratöltve 2020.)

Körbetekintünk. S látjuk, mennyire rohan a világ. Van e még igény vajon egy misztikummal átszőtt téli estében menyhalakra várni a folyóparton? A mai felgyorsult életviteli helyzetekben, amikor a napi pénz utáni hajsza végén otthonunkba zuhanunk fáradtan, néhányunk fejében fordul meg az a gondolat, hogy nosza, a napból hátra levő két-három órát horgászattal töltsük el. Sokan úgy tekintenek a horgászokra, hogy na persze, akinek ideje van rá...

Én úgy vagyok vele, idő arra van, amire az ember igazán akarja hogy legyen. Igaz, vannak külső befolyásoló tényezők, de ha az ember nagyon szeretné, ki tud szorítani néhány órácskát kedvenc hobbija művelésére, akár heti egy-két alkalommal....

A hűvössé váló időben, ősz közeledtével sok horgász befejezi a szezont. A folyók közelében élők viszont eljátszadoznak a menyhalazás gondolatával akkor is, amikor még csak éppen belekóstolunk az őszbe. Szeptemberben!! Nem tévedés, szeptemberben már jó eséllyel lehet próbálkozni a menyhalfogással. Szinte a szarvasbikák bőgésének csúcspontján akadnak mifelénk az első tőkehalak horogra. Mintha csak a csodaszarvas ébresztené őket! Noha a szakirodalom a téli időszakra teszi a "menyhalszezont", az évtizedek során bebizonyosodott, hogy az un. horgász szakirodalom több tekintetben is téves.... Bár az utóbbi években, mintha korrigáltak volna több részletet is a leirásokban! Apró lépések, de jó irányba tartanak!

A menyhalazás nem igényel félnapos-napos időigényt, nem kell sok felszerelés, nem kell sort állni a horgászboltban etetőanyagért, akár két óra szabadidő feláldozása is elég, ha az ember a folyópart közelében él. Elég kerékpárra pattanni, ha közel a folyó, egy vödörben elfér minden szükséges felszerelés, valamint két bot. Szóval nem épp a nagy horgászfelszerelés gyártó cégek fő profilja, álma. Annál inkább lehet a miénk, egyszerű folyó vizi horgászoké.

Szebbek...

Büszkeség

Sokan nem tudják, hova is kell menni, hogyan is kezdjenek hozzá, mit vigyenek magukkal, mikor van a releváns időszak, nekik szeretnék most segítséget nyújtani ezzel a bejegyzéssel, néhány ötlettel, illetve azon dolgok bemutatásával, amelyek nekem beváltak az édesvízi tőkehalak horogra kerítése során az elmúlt évtizedekben.

Jó másfeles

1. Milyen bot legyen, amelyet magunkkal viszünk?

Menyhalazáshoz elég két egyszerű fenekező, nem túl merev spiccű bot, vagy még a fagymentes őszi időkben az apró gyűrűs feederbot. Jók a süllőző, vagy akár régebbi a szekrény mélyén porosodó pergető botok is. Én a klasszikus kétrészes üvegbotokra, a Germina és a Balaton márkájúakra, valamint az általam gyakran használt Shakespeare Combo kétrészes 3,20-as üveg botokra esküszöm. Kiválóan jelzik a kapást, erősek, bírják a strapát, és ami a lényeg, a nagyobb gyűrűkbe nem fagy bele a zsinórról felvett víz télen, mint az a feederbotoknál tapasztalható. Ezek a botok kellően bírják a telet, a strapát, nem mellesleg a fél tonna hal már bennük van darabonként (de lehet hogy bőven több is). Nem rettennek meg, ha esetleg menyhal helyett egy termetesebb ponty, márna, vagy meg ősszel harcsa teszi próbára őket. Mert előfordult már ilyesmi is, nem is egyszer...

2. Orsó, zsinór, horog, ólom és jelző:

Orsó: 
Az orsó legalább 30-as legyen, nem kell a legmodernebb, de bírja a telet, az olykor -7 fokot is! Zsinórral megfelelően legyen feltöltve. A megfelelő orsók simán bírják a megpróbáltatásokat, nem kell félteni őket, ám illik a szezon előtt zsírozni, karbantartani, tudva, hogy extrém időjárasban fognak velünk együtt kint lenni, s előfordulhat hó, ónos eső, fagy,...stb

Zsinór:
Célszerű a 30-as monofil, ám lehet vékonyabb is, de 25-ös méret alá ne menjünk. Előfordulhat még nagyobb harcsa, sőt márna is, amely beesik a menyhalazásra szánt felszerelésre, legalább legyen esélyünk megfogni őket is. A túl vastag monofil zsinórt, vagy a fonottat nem ajánlom. Egyrészt ahol nagyobb a sodrás, jobban belefekszik a víz, csinál egy öblöt neki, amely tompítja a kapás észlelését, valamint a bevágás hatékonyságát is. A fonott télen a jegesedés miatt felejtős. Előkének mindig kicsit gyengébb zsinórt használok a főzsinórnál. 30-as főzsinórnál 25-öst.

Horog:
Legjobb a süllőző, hosszú szárú horog, 2-es, vagy 4-es méretben, de megfelelnek a 6-os, 8-as pontyozó horgok is. Jobbak a kisebb süllőzők, mivel a nagy menyus óvatos, nem szívja torokra rögtön a csalit, mint a kisebbek, szeret szöszmötölni, bár a menyhalra igaz, ha táplálékot lel, nem hagyja ott. Valahogy jobb szeretem a kisebb süllőző horgokat, mivel járulékosan sügér, süllő, domi is be-be esik, sőt a márna is simán felveszi...

Jelző:
A horgászboltokban kapható fénypatron a legjobb jelző, a bot végére erősítve látványos lesz a kapásunk, amely oda-odahúzást, folyamatos rázást jelent majd. A patronok közül a bütykös végűt szeretem (Carp Zoom Light Stick 4,5-8,0x35mm). Ha vége a pecának, fagyasztóba teszem és később többször, akár 7 alkalommal (2-3 óra/alkalom) is felhasználhatom. Volt hogy led-es világító öngyújtóból kiszereltem a szerkezetet, s azt rögzítettem a botspiccen. A -7-9 C° fok hidegben a fénypatron is behalványul. Bizarr volt a dolog, de működött. Van aki csengőt tesz a botspiccre, de bevallom, engem irritál, amikor a folyopart méltóságos csendjét az estében folyvást megtöri a csengő hangja. 

Ólom:
Klasszikus folyóvizi lapos tányérólmokat célszerű használni, a sodrás erősségéhez igazítva, hogy a szereléket helyben tartsa. 50-140 grammos méretben alkalmazom őket. Ahol nincs nagy sodrás, például egy faja kis visszaforgóban, ahol szinte áll a víz, ott bármilyen nehezék is megteszi.

forgókapcsos és csúszóólmok

3. Szerelék:

Én úgy készítem el a csúszóólmos szereléket, hogy az ólmokat tudjam rajtuk gyorsan cserélni, a víz sebességéhez alkalmazkodva. Tehát a főzsinórra kerül egy karabineres forgó, az alá egy gumiütköző, s a főzsinór végére még egy karabineres forgó, amibe az előkét rögzítem. Az előke 60 centinél ne legyen hosszabb, mert a megakasztott menyhal hamar egy szikla, kő, vagy víz alatti faág alá viszi a zsákmányát és sokszor képtelenség kiszedni onnan, erre akkor van esély, ha ilyen tereptárgyak mellé vetjük be a szerelékünket.
Többnyire csúszóólmos szereléket használok, de alkalmazható a klasszikus nagy hurkos márnázó kötés, sőt a végólmos szerelék is.

Egy kész menyhalas szerelék, amit gyakran használok

4. Csali:

Szeretem a frissen fogott küszt, karikát és bodorkát felhasználni, hiszen a friss haldarabnál nincs csábítóbb a menyhal számára. A halból én két-három centis darabot vágok, vagy a farkát tűzöm fel kétszer áthúzva rajta a horgot. Előfordul, hogy a küszt a farokba akasztva egészben rakom fel úgy, hogy a csalihal fejét úgy töröm le, hogy a garatrész a haltesten maradjon. Így a szagok kijönnek a csalihalból, a gébek viszont kevésbé férnek hozzá a csalihal belsejéhez. Vannak esetek, mikor a fagyasztott, kissé hűtőszagú snecidarab jön be jobban a menyhalaknak, ám a tuti az az esti órákban a vizes fűből szedett hosszú és kellően vastag harmatgiliszta. Az aduász viszont a gardából vágott szelet. Sokszor akkor is halat ad, amikor minden más csali csődöt mond. Olajosabb húsa elképesztő vonzeröről tanuskodik. Beszerezni nem egyszerű, de ha fogok a Dunán, vagy a Balatonon gardát, mindig elteszem a menyhalaknak. Esetenként próbáltam füstölt szalonnakockát, amely szintén sikeresnek bizonyult a menyhalak körében.

Verhetetlen csali a folyóvízi halak közt

Jó ja nem várunk sokat a bevágással, akkor szájszélbe akad, s ha akarjuk bátran vissza is engedhetjük a menyust

Gyakran csalok is kicsit, az étkezésre szánt olajoshal levét dunsztosüvegbe gyűjtöm, s kint a vízparton a haldarabbal csalizott horgot párszor belemártom ebbe a förtelmes büdössé érő "szmötyibe", s úgy próbálok halat fogni. Verhetetlen!! A halak messziről megérzik a szagot, hála a folyónak. S ha éhesek, nem restek megkeresni, hol is a csemege....

Élve is tarthatjuk őket, míg tart a horgászat

Jó csali még viszont a géb is. Ahol szürkület előtt rágja a csalit, s a szürkületkor hirtelen megáll a géb, na ott várható ragadozó. Tudják a kis piszkok, hogy el kell bújni. Ezért ha tehetjük, rakjunk el estére pár gébecskét, hátha...

Félig megemésztett géb a menyhal gyomrában. Gyakori táplálék

Sok esetben a csali beszerzése sem egyszerű, gyakori, hogy csalihalazás közben meglepetés éri az embert. Volt, hogy csalihalat akartam fogni, de csak sütnivaló méretben jöttek bodorkák, jászok, máskor meg a sügérek és kis balinok nem hagytak snecizni...

néhány csalihal elég egy estére

Mondom elég.......

5. Mikor?:

Szeptember elején a szarvasbőgés kezdetétől május elejéig. Szerintem nekik olyan a szarvasbőgés, mint nekünk a hajnali kakasszó. Az se tántorítson el senkit, hogy a folyó ilyenkor még 17-18 fokos!!!! A menyhal eszik. Sőt, a nagyokat mindig szeptember és november legeleje között szoktam megfogni. Később már jellemzően kisebbek jönnek, a nagyobbak ritkábbá válnak. 

Menyhalazásnál a legjobb időszak a sötétedést megelőző fél, illetve az azt követő egy-két óra. Természetesen az éj hátralevő részében több alkalommal is jöhetnek hullámban a kapások, metszően hideg teleken igazi embert próbáló feladat és kihívás egy teljes estét, vagy éjszakát kint tölteni a víz mellett.

Klasszikus téli ragadozó

Télen, borultabb ködösebb időben nappal is horogra kaphatók, ha az ember ráakad a nappali tartózkodási helyükre, ilyenkor többnyire gödrökbe húzódva várja a csapat az estét. Volt, hogy délután fél kettőkor elkezdtem fogni őket, s mire besötétedett ötkor, addigra már tizenhét darabot is megfogtam. Igaz, négy darabot vittem el akkor, a 40 centi alattiak mind amnesztiát kaptak. Régi szép idők..... Fogni lehet többet is, de nehéz úgy horogra keríteni, hogy ne nyeljenek mélyre, hogy komolyabb sérülés nélkül elengedhessük őket. Általában a második húzás után oda szoktam törölni nekik, akkor rend szerint szájszélbe akad nekik a horog, még nem nyeli mélyre a hal a csalit. Gond nélkül szabadon engedhető így a menyhal.

Bizony nappal is eszik

December végén, január elején szokott lenni egy-két hetes holt időszak, amikor alig-alig lehet kapásra bírni őket. Na ilyenkor megy az ívás. Amint végeztek a kötelező szaporodási elfoglaltságaikkal, újult erővel vetik magukat a csalira, természetesen lebegő, ikráktól, haltejtől kiürült hassal. 

Március végén fogott menyus

6. Hol?:

Menyhalra a kezdeti szeptember-októberi időszakban zárások környékén visszaforgó mélyebb langókban, kövezések mentén, vízbe dőlt fák környékén, vízben elágazó gyökérzet mellett, illetve a folyók külső kanyarívében a mélyebb leszakadó partok mentén, kövezések szélén. mélyebb gödrökben számíthatunk leginkább. Később, november-december idején, mikor a menyhalak bandába verődve megkezdik vándorlásukat ívóhelyet keresve bárhol rájuk lelhetünk, de az esetek 90%-ban a folyóvizek part menti részein, sokszor az egészen sekély akár 50 centis vizében is nyakon csíphetők. Nem kell félni, ha nem túl mély a víz, a menyusokat nem érdekli, ha vándorlásuk során sekélyebb részeken kell áthaladniuk, példa erre a Lajta, ahol sekélyebb szakaszokon is szép eredményt lehet elérni. Szeretem a Lajtát, Mosonmagyaróváron mindkét partja végig kövezéssel szórt. Ideális életteret biztosítva ezzel a menyuciknak. Érdemes zárások alatt a sodorvonalra dobni, a szerelékünket a víz oda teszi, ahová amúgy is lerakja a szállított táplálékot. A halak pedig tudják, hova kell menni élelemért!

A sodorvonalon sort állnak a ragadozók

A Duna part menti sávja menyhalat, harcsát, süllőt is adott már novemberben

A mély visszaforgók több menyhalat is rejthetnek, és rejtenek is

Visszaforgók általában mélyebb vizet rejtenek, ott is eredménnyel próbálkozhatunk

7. Mi történhet?:
Sok esetben a menyhalnak felkínált csalit más halfaj is megízlelheti, nem ritka, hogy a még ébren levő harcsák veszik fel a menyhalnak felkínált csalit.

Leggyakrabban a bucók serénykednek a tipikus menyhalas helyeken, nem baj ha fogunk belőlük, mert azt tartja nálunk a mondás, hogy együtt bandáznak, s ahol este megjelenik a bucó, ott menyus is lesz.

Rák is felveheti a halszeletet

sokszor mélyre nyelnek, ezért érdemes egy érfogót magunkkal vinni

Becsusszanhat márna is a halszeletre

Ívás előtt közvetlenül erősen megduzzadnak az ikrától, haltejtől

Egy jó este három menyus akár 5-6 kilót is elérhet

Ne feledjük, az őszi esték már hűvösebbek, megfelelően rétegesen, vastagon öltözzünk fel, ne feledjük a fagyálló folyadékot, a forró teát, vagy a forralt bort sem, amely az esti baráti horgászatok egyik nélkülözhetetlen kelléke. Fejlámpa mellett nem árt, ha másféle lámpa is van velünk, jártam már úgy, hogy szétesett a fejlámpa, s a sötétben tapogatva szedtem össze a cuccaim.

Színek

Sárgul már....

2 kg felett

Egy jó helyválasztással akár 2 kiló feletti menyust is foghatunk

ívásra készülő "hasas" menyusok nálam mindig amnesztiát kapnak

Hosszú vékony...

Színek

Darabosak

Épp megtörik a víz, s ott a gödör....

Nem igaz hogy téli hal, április végi (festett tojásos) húsvéton is fogható......

Bizony a menyhal nem alszik nyári álmot. Igaz, hogy minimális tápanyag felvétellel vészeli át a melegebb hónapokat, de nem tetszhalott állapotban. Innen is, onnan is jönnek hírek, hogy nyáron, mélyebb, kövezéses gödrök mentén menyhal kerül a horogra. Az sem igaz, hogy csak sötétben táplálkozik. Magam is gyakran tapasztaltam, hogy világosban támadtak csoportosan. 

S vajon valakinek eszébe jutott-e, hogy miért is nem kap ez a hal védelmet az ivás idejére? Már az őshonos keszegfajok is tilalmi idővel büszkélkedhetnek nászuk ideje alatt, s a menyhal? Legtöbben akkor horgásszák. Vagyunk azonban néhányan nem csak itt felső-Szigetközben, hanem az ország több pontján is, akik decemberben az ikrától, vagy tejtől duzzadt hasú menyhalakat nem visszük haza, hanem kíméletes horogszabadítást követően szabadon engedjük őket. Hosszú évek óta több fórumon is propagálom, hogy a menyhal nem csak decemberben, hanem szeptembertől májusig jó eséllyel fogható, s ha lehet, az amúgy is csökkenő tendenciát mutató egyedszámuk miatt engedjük őket decemberben ívni, s ne vigyük haza őket ilyenkor. Még ha a törvényalkotó nem is érzékeny velük kapcsolatban, mi legyünk kissé felelősségteljesebbek!

Sokat tudnék még írni róluk, egyszer összeszedem minden gondolatom, van már egy könyvre való a menyusokkal kapcsolatban, hisz hosszú évek óta kutatom eme halfaj viselkedését, életét. Keressetek bátran, bármilyen kérdéssel is ezen egyetlen tőkehalfélénkkel kapcsolatban!

Kényelemben, még sötétedés előtt helyezkedjünk el

Addig is a menyhalazások alkalmával kívánok feszes zsinórt és

Sok sikert mindenkinek!

Kelt: 2015. Magvető havának 2-ik napján.

Recept sügérre!

Mostanában divatos és egyre terjed a C&R, azaz a fogd meg és engedd el. Nem hiszem, hogy ezen jelszó alatt örömmel fogadnának, noha több mázsányi halat engedek szabadon egy évben horgászataim során a természetes vizeken. Sosem szabad azonban elfelejteni, hogy a halfogás, a horgászat az ember gasztronómiai igényeinek kiszolgálása miatt született meg. Én úgy tartom, az arany középúton járva nem érheti szó a ház elejét, se innét, se onnét. Tehát csak az olvassa tovább ezt a bejegyzést, aki részben vagy egészben a C&F, vagyis a Catch and Filééz híve is kissé.....

A blog megszületésekor jött az ötlet, némi külső ötlettel fűszerezve, hogy jelenjen meg az oldalon halas recept is. Igen, szeretnék kedvezni azon olvasóim számára is, akik előszeretettel fogyasztanak halat, és szívesen el is készítik azt.

Úgy döntöttem, havonta közreadok majd egy receptet, karácsony közeledtével pedig akár többet is, hisz talán akkor nagyobb lesz az igény is az ilyesmire, képpel is illusztrálva. A hónap utolsó napja lévén ma megteszem az első lépést ebbe az irányba is.

Bizonyára sokan tapasztalták, hogy szeptemberben megnő a csapósügerek aktivitása, s akár pergetve, akár haldarabbal, akár élő babahallal kiválóan foghatók akár nagyobb számban és méretben is. Nem is oly rég részem volt egy kis sügerezésben. A szigetközi ágrendszer egy felső szakaszán Rajka település térségében kiváló alkalom adódott a Szivárgó-csatorna nevű folyó partközelében lassan rottyanásnak induló hínármezői szélét vallatni.

Jelen esetben babahallal, úszós szerelékkel sikerült a sügerek nagyját becsapni. Amúgy mindig amnesztiát nyernek, de egy évben egy alkalommal gasztronómiai éhségem csillapítását szolgálják. Négy-öt darab termetes sügér már elég egy ebédhez. 

Ha sikerült összefogni egy ebédre valót, nem is maradt más hátra, minthogy akkor jöjjön a recept:

A sügereket megtisztítom, én egyszerűen megnyúzom, a belső részeket eltávolítom, a fejét levágom. Innentől kezdve több módon is elkészíthető, én most a Sörbundában sült sügér elkészítésének egyszerű módját közlöm:

Sörbundában sült csapósügér

A megtisztított halat besózom, 30 percet a sóban állni hagyom. Közben lisztből, jófajta világos sörből masszát keverek kevés bors hozzáadásával, amelynek az állaga a tócsni tésztájához legyen hasonlatos. (A maradék sört megiszom) A sügereket a sóból kimosom, 10 percig egy tálban hideg vízben áztatom. Ezt követően a halakat a sörbundába beforgatom, majd forró olajban hirtelen kisütöm. A bunda szélei finom ropogósak lesznek, a hal pedig valami mennyei ízélményt ad majd, vetekszik akár még a fogas ízével is, ezt bátran mondhatom. Száraz fehérbor, illik hozzá, én az Olaszrizlinget ajánlom! Köretnek burgonya, rizs, vagy akár friss ropogós héjú kenyér is beillik!

Jó étvágyat kívánok!

Kelt: 2015. évben, a Földanya havának 30. napján

Rövid kis Lajta próba meglepetéssel

Vasárnap este megérett a gondolat, hogy tegyek egy rövid próbát a Lajtán, vajon ott is eszik-e már kedvenc ragadozóm, a menyus. Rövid előkészületet követően a lakástól nem is oly messze, cirka egy kilométerre levő folyócskát meg is látogattam.

 Örömmel tapasztaltam, hogy az elmúlt napok esőzéseitől a folyó kicsit áradt, s kissé bezavarosodott a vize.
Nosza be is vetettem az egyik botom egy jó kis csonticsokorral, hátha márna, vagy esetleg valami más megéhezett és éhében tengődve arra kóricál.

A másik botomra egy fej nélküli küszt tettem, s vártam az eseményeket. Alig ment le a nap, a csontival csalizott szereléken kapást észleltem, a bevágás időben történt, s a tettes a képen látható kis domi volt.

A másik boton levő halszelet csalin érdekes húzogatást tapasztaltam, gondoltam domi, vagy géb, vagy valami hasonló, még véletlenül sem menyhalas.
Kétszer is lecsente valami a halszeletet, de harmadjára sikerült megfognom a tettest. Meglepő volt, a kép sajnos már nem sikerült, mert a telefonom merülőben volt és a vaku már nem működött, ezért fejlámpával világítottam a fényképalanyt.....

Márnák és a tőkehal esete

Szombat délután elállt az egy napja erős széllel csapkodó hideg áztató eső. El sem hiszem, hogy egy héttel ezelőtt még harminc fok is volt a nappali legmelegebb időszakban. Szóval végre elállt az eső. Jött is az ötlet, hidegfront után tuti hogy beindul valami. Igen ám, de a szél ereje mit sem csökkent, metsző erejét minduntalan próbára tette a fákon, bokrokon, erősen borzolva azok lassan színesedő frizuráját, s sejtettem, hogy a víz tetejét megszórta már az első sárguló lehullt levelek hadával, a vízoszlop teljes terjedelmében is számíthattunk letört sodródó kisebb nagyobb ágakkal....

Nem számít, a lényeg a kihívás. Mire is horgásszunk. Két cél fogalmazódott meg előttünk. Márna és menyhal. Jó ötlet, nézzünk is körül, mi is kell hozzá. Két bot, két bottartó ágas, egy kisebb felszerelésekkel megrakott láda, horogmentő, némi tartalék előkezsinór, pontyozó és süllőző horog, némi sajt, kevés csonti, esetleg giliszta és csalihal. Na ez az utóbbi, amiben kicsit hiányt szenvedtünk. Máskor mindenhol ott vannak, most pedig egy óra azzal telt el, hogy csalihalas hálóval illetve horoggal szerencsétlenkedtünk össze pár bodorkát és karikakeszeget, több kisebb csatornát, illetve egy erdőben meghúzódó hullámtéri tavat is megvizsgálva.

Mindegy, irány a kiválasztott helyszín. 

Csaknem este hét óra volt, mire a Mosoni-Duna egy csendes, nem látogatott erdővel övezett szakaszára érkeztünk. Az amúgy is erdővel szegélyezett szakaszon hamar alkonyodni kezdett, mi sem tétlenkedtünk, elő a botok, felpatronoztuk, majd felcsaliztuk őket. Klasszikus csúszóólmos fenekező szereléket alkalmaztam 70 grammos tányérólommal, 60 centis előkével. A bal oldali botomat kissé lejjebb dobtam sajttal csalizva, amelyet két fürgén ficánkoló csontkukaccal zártam le. A másik ragadozóra bevetni kívánt botot össze sem tudtam szerelni, máris érkezett az első kapás a márnázóra bevetett készségre. Hamar bevágás után egy elképesztően kis márna ficánkolt a horog végén, nem is hittem, hogy egy ilyen kis hal ilyen erős kapást képes véghezvinni:

No, semmi gond, lesz itt majd nagyobb is. Az biztos, hogy utánpótlásban nincs hiány. Nosza visszadobtam a botot, hasonlóan csalizva, de mellette már sikerült bedobnom a süllőző horoggal szerelt botot is egy bodorkából vágott szelettel. Hajj, volt is rajta húzigatás, ráncigálás, tépegetés, kicsi remegtetés, vadabb cibálás, és minden, amit elképzelhet ember. Szemeim előtt szinte láttam, hogy az aljzaton gébek hada egymással közelharcot vívva próbál kiszakítani néhány cafatot a felkínált halszeletből. No amíg ez a ramazuri tart, addig nem várható komolyabb ragadozó, ugyanis ezek a falánk betolakodók egy nagyobb hal, ragadozó jelenléte esetén úgy felkötik a nyúlcipőt, mintha ott se lettek volna. iszkiri....

Eközben a márnára szerelt boton újabb kapás érkezett, sokkal nagyobb volt a tettes, amely az imént tiszteletét tette, ám még ő is csak súrolta a törvényileg előírt alsó határt..

Eközben társam bevetett halszeletére csodálatos kapás érkezett, ám mivel a bevágás nem kellő időben érkezett, a tettes meglépett a felkínált halszelettel. Ekkor én is azon vettem észre magam, hogy közelebb kerültem a halszelettel csalizott botomhoz, mert megszűnt a gébek ramazurija. Felnéztem a botot, muszáj volt friss, kissé véresebb halszelettel csalizni, mert az előzőt rendesen megdézsmálták, szinte csak a bőr maradt rajta. Időközben besötétedett. Sikerült még egy kisebb márnát, illetve egy agresszív szilvaorrú keszeget fogjak, aztán elcsendesedett minden. Kevéssel nyolc óra előtt, gyenge, de határozott kapást észleltem a halszelettel felcsalizott botspiccen. Vártam még két odahúzást, majd bevágtam. A szerelék végén erős ellenállást tapasztaltam, amelyet elősegített a víz sodra is. Sejtettem, hogy valami komolyabb ellenféllel lesz dolgom. Néhány másodpercet követően ott tekergett előttem, csodás színekben pompázva egy magyar tőkehal, vagyis latinul Lota Lota, azaz egy szép menyhal. Igen, ez már biztos, felébredtek, igaz, még nem nagy számban, s keresni is kell őket, de már ébren vannak, eszegetnek...

A kép nem sikerült valami jól, a halat ezzel a törölközővel tudtam csak megfogni, mert annyira csúszós, hogy azt az ember nem is gondolná, ráadásul nem is igen akaródzott neki pózolni. Nagy nehezen sikerült megmérjem őkelmét, pontosan 35 centis volt. Hát az apraja. Bízom benne, hogy jönnek majd a nagyok is. Szuper másfél órás horgászat volt, e menyhal megfogása után már nem érkezett kapás, haza is cuccoltunk, abban a reményben, hogy vasárnap este próbát teszünk a Lajtán is, hátha ott is utunkba kerülnek a márnák és a magyar tőkehalak.

Őszi naplemente Szigetközben

Kelt: 2015. év. Földanya havának 27. napján.

Meglóduló Pontyok a Mosoni Dunán

Gyakran lejárogattam a Mosoni-Duna egyik kanyarívébe úsztatgatni, s örömmel nyugtáztam, hogy mindig volt a környéken néhány éhenkórász keszeg....

A vízmélység a parttól drasztikusan mélyült, 8-10 méterre már a 3 métert is elérte a vízoszlop magassága. Imádom a horgászat azon módját, mikor végig kézben a matchbot, s az úsztatott szerelék legvégső pontján levő horoggal folyamatos kontaktusban vagyok, így minden egyes kapást, csípést érzek addig, amíg a szerelékem úsztatom. Ily módon évek alatt számtalan élményben volt részem, s bátran mondhatom, lényegesen sikeresebb módja ez a horgászatnak, mint például a fenekezés. Szórakoztatóbb, mozgalmasabb, nem olyan leülős, jelzőre szegezett tekintettel meredő peca ez. Aki alkalmazza ezen módszert, az tudja miről is beszélek, aki pedig nem, annak csak azt javaslom, próbálja meg, nem fog csalódni.

Horgászataim során többnyire malactáppal kevert földből, főtt kemény kukoricából kevert etetőanyagot gombócoltam be, a horgászat megkezdésekor 6-8 gombóccal. Azt követően a halak megjelenésekor minden fogott hal után egy-egy gombócot vetettem be. Így adódott, hogy a horgászhelyen hamar megjelentek a gébek és a küszök, hisz általában mindig ők az elsők. A horgot teljesen fenékig engedtem, ugyanis bíztam benne, hogy a fenéken szedegető paducok, márnák közül is sikerül valakit nyakon csípnem. 

Az első komolyabb érdeklődő egy 30 centis szilvaorrú keszeg volt. keményen megharcolt, nem is gondoltam, hogy ilyen erő van ebben a kis legényben, becsületére legyen mondva, igazi élmény volt kifogni. Kapása is egyedi, az úsztatott szereléket egyszer csak megállítja, s csak azt látom, hogy az úszó megáll a sodrásban, kissé megmerül, s ekkor már megy is a bevágás és a harc. Kisvártatva hasonló méretű társai közül is sikerült néhányat nyakon csípnem. 

A következő kapás már erőteljesebb volt, a horog végén kemény ellenállást tapasztaltam, a matchbot itt már komolyabban hajladozott, az orsóm fékje is meg-megreccsent.

A tettes egy "királyhal" volt, ahogy itt nevezik, hivatalos nevén egy leánykoncér, amely ebben az évben még védett fajként szerepel a listán, információim szerint viszont a következő évben már csak méret és tilalmi időszak védi majd e becses őshonos halunkat. A Nagy-Dunán ezek a halak elérik a 3-4 kilogrammos nagyságot is, a Mosoni-Dunán én még 2 kilósnál nem fogtam nagyobbat. Sokan szándékosan, vagy anélkül összetévesztik a jásszal, bodorkával, pedig több stílusjegye mutatja, hogy nem egy fajról van szó.

Ezt követően a kapások abbamaradtak, a mindig jelen levő gébek is elkerülték az etetett sávot. Sejtettem, hogy valami beállhatott az etetésre, gondoltam, egy csuka, egy balin, vagy netán egy harcsa......

Míg ezen méláztam, az úszóm megállt a sodrásban, ekkor bevágtam. A hal azonnal kitört a folyó medrének közepe irányába, s elnyert vagy 20 méter zsinórt, mire megállítottam, s lassan kezdtem visszapumpálni. Ekkor ismét kitört, s elindult sodrással szemben.....Bevillant, hogy ezt csak egy halfajunk szokta elkövetni, a márna. Közel negyed órás harcot követően, mivel a főzsinórom 18-as, az előkezsinórom 16-os, a horgom meg csupán 10-es gama volt, s nem kockáztathattam meg a szakítást, ... szóval negyed órás harcot követően szákolhattam meg egy közel két kilós marcit

Na gondoltam, nem is lesz rossz pecában részem aznap, mikor egyszer csak valami elindult a szerelékkel, bevágnom sem kellett szinte, csak megemelnem a botot, oly erővel húzott a hal befelé. Jó öt perces fárasztást követően sikerült szákba tereljek egy két kiló forma mosoni pontyocskát...

Bevallom, ekkor már madarat lehetett volna fogatni velem, egy könnyebb szél által gerjesztett fuvallat messze repített volna, oly könnyednek éreztem magam. Míg ilyen gondolatok jártak a fejemben, egyszer csak azon leszek figyelmes, hogy az úszóm rendesen alámerült. Bevágásnál fél úton megállt a bot, a fék nagyot reccsent, majd elkezdett zenélni. Amikor megállt a akkor a damil feszült húrján játszott ismerős dallamot a folyó felett incselkedő északi szél. Majd újra elindult a hal. Hol lefelé, hol befelé, hol át a túlpartig, hol felém jött, de mindvégig fenék közelben. Nem mertem erőltetni, pedig már fáradt a kezem, zsibbadtak az izmaim. Nagyjából negyven perc telhetett el, mire megláttam, ki is az ellenfelem, bár sejtettem.....

Az előbbi pontyocska valamelyik felmenője tette tiszteletét. Ismét kitörések, de már egyre kevesebb és kevesebb zsinór lehúzását követve tudtam magam felé kormányozni a folyó e jeles lakóját. Még néhány perc küzdelembe telt, mire meg tudtam pipáltatni ezt a szép halat, hogy szédüljön kissé a belélegzett légnemű oxigéntől. S eljött a pillanat, mikor alátolva a szákot remegő kézzel emeltem partra ezt a csodálatos harcost.

A ponty öt és fél kilót húzott a digitális mérlegen. Nagyszerű horgászat volt, a befejezés pedig idilli! Bizony az éhes keszegnép utáni hajsza átcsapott a keményebb vizi legényekkel való küzdelembe, amit nem is bánok. A következő napokon néhányszor megkíséreltem horogra csalni társaikat, de kisebb márnákon, darabosabb keszegeken kívül más már nem tette tiszteletét. Hosszú még az év, talán belefutok még egy ilyen élményhorgászatba.....

Szeptemberben ébredező menyhalak Szigetközben

Többször megdőlt az a tézis, hogy a menyhalak téli, november-decemberi halak, idén is rácáfoltak a szakirodalom által meghatározott szezonra... 

Mint minden évben, idén is várva vártam a szeptemberi betörő hidegfrontokat, amelyek elkezdik hűteni a vizeket elsősorban az osztrák területen, a hegyek között. Noha a hőmérő higanyszála még elérte a harminc fokot is, az éjszakák határozottan hűvösek voltak már, reggelente pedig csípősebbé vált, itt-ott meg is párásodott a reggel. 

Egy hidegfrontot követően jött az ötlet, hogy nézzük meg a Mosoni-Duna egy felsőbb szakaszán felgyorsuló külső kanyarívben bedőlt fa mellett, vajon kimerészkedik-e már a menyus a búvóhelyéről, s ha igen, hajlandó-e arra, hogy a felkínált élő, vagy letört fejű kiskeszeget vacsorának tekintse, s elfogyassza. Már a második nap eredményt hozott, össze nem téveszthető kapással érkezett a jelentkező a horogra, s igazán meg sem lepődtünk azon, hogy egy csodaszép színekben játszó, ám még elég vézna kinézetű 45 cm hosszúságú menyus próbált szabadulni a horog fogságából. A dátumot feljegyeztük, 2015. szeptember 17-e volt. Néhány naos szünetet követően újfent próbára tettük az estét. Nem bízva a menyhalakban, az egyik botot márnára szereltem, csak úgy csúszóólommal, füstölt edami sajttal csalizva, mindennemű etetés nélkül. 

Hajj, volt is sikere a sajtnak, szinte tolakodtak érte, folyamatos kapásokat okozva. Egy pillanatnyi figyelemkiesés és a sajtevők máris kaján vigyorral szöktek meg a horogról leszedett zsákmánnyal. Közben a másik botomat a bedőlt fa mellé, a visszaforgóba dobtam, remélve, hogy a felkínált kis bodorka talán felkelti valaki érdeklődését. Eközben kezdett sötétedni, s már a negyedik márnát szákoltam, igaz, egyik sem érte el a törvényes méretet, de elég jó ellenfeleknek bizonyultak a sodrásban, hisz alulról épp súrolták a 40 centit... 

Ahogy mindjobban sötétedett, úgy csökkentek a márnakapások. Gyanús volt, hogy a gébek sem piszkálták már a halszeletet, gondoltam, talán egy harcsa, vagy csuka, esetleg süllő állt be a bedőlt fa tövébe, s a ravasz kis betolakodó gébek mindjárt elillantak... 

Hirtelen meglódult a halszelettel csalizott bot, heves botrázás közepette a ferdén felállított menyhalra szerelt bot nyele el-elemelkedett a talajtól, mire odanyúltam, s a bevágás szépen ült. Rövid harcot követően egy 37 cm-s menyhalat sikerült kivarázsoljak a partra, ami igencsak megörvendeztetett. 2015. szeptember 21.-e 19:55 volt ekkor. 

Hamar újracsaliztam, s szinte el sem helyezkedtem, mikor megismétlődött ez előbbi jelenet annyi különbséggel, hogy ez a menyhal csak 33cm hosszú volt faroktőig. Nosza újracsalizás, bedobás, közben tettem vettem a sötétben, a botot nem is nézve. Vártam még egy erős fél órát, de több kapás sem a menyhalas botomra, sem a márnázóra nem érkezett. Meglepődtem, mikor kitekertem a menyhalnak felkínált szereléket, azon ugyanis nem volt halszelet. Valaki lecsente, miközben mással voltam elfoglalva. Na hát persze, van ez így, sokszor megtörtént ez már velem, s úgy hiszem másokkal is. Nem bánkódtam, hisz jól éreztem magam, s menyhalat is fogtam. Azóta is próbálkozok, de túl sok siker még nincs, noha a szeptember 23-i próbálkozásra is sikerült egy menyust nyakon csípnem, várnom kell még egy keveset, hogy hűljön az idő, s a víz. Az ablakon kinézve azt látom, hogy szakad az eső, s hűl az idő, hűlnek a folyók, s tudom, ébredeznek a menyhalak!