Töppedt hőségben némán üvölt a táj

 

A nyár hirtelen rúgta be az ajtót, mely recsegve ropogva kiszakadt a tokjából. -Vae victis-, dörgött a hangja, azaz, jajj a legyőzötteknek. A kéjmámorban fetrengő nap gőgös kacajjal az ajkán forró lehelletével gyorsan veresre érlelte a meggyfákat, s messzire fújta az esőfelhőket. Néhány nap múlva az addig zöldellő mezők füve sárgállani tűnt, s az addig határtalan mód zsendülő kukorica is furulyázni kezdett.

A tücskök muzsikája hangosabbnak hallatszott tán, s a böglyök is rendre vérszomjaszan vadabban támadtak. A kelő nap első sugara gyorsan lefosztotta rólam a hajnali pára által rám terített kopott hosszú ujjas zubbonyt, s boldogan kacagott ki hunyorgó szemem sarkából egy könnycseppet. Úton voltam, akárcsak minden hajnalon. Vagy horgászbottal, vagy éppen kosárral a kezemben. Júniusban még került olykor néhány marék gomba a vesszőkosár aljába, de ahogy a nyár kíméletlenül belevágta vaskos acél fejszéjét a szünidő kezdetébe, a vesszőkosár el lett rakva a sarokba. 

Amikor elkezd adni a vadon

Ahogy a folyókon lejárt a tilalom, egy az Alpokból elinduló árhullám lehetetlenítette el hosszú időre a folyóvizi horgászatot. Mintha minden összebeszélt volna a peca ellen. Ahogy az ár lassan visszahuzódott, szúnyoghadak milliárdjai vetették rá magukat Szigetközre, mindenre, mi élt, s mozgott. Hiába a szúnyogriasztó, mint Achilleus védtelen sarka, a szúnyoghorda mindig megtalálta azt az akár egy négyzetcentiméternyi területet, amelyre nem jutott a riasztóból, s kíméletlenül vért csapolt. S vért vedelt szomjúságtól hajtva a kétfoltos csömény, a bögöly, s a pécsik is. Elzavarni őket meddő próbálkozásnak tűnt. 

Mégis megérte olykor, ha zsibbadtra martak is. A júniusi töppedt forróságban gyorsan beérett a vadcseresznye, amely édesen ragadt, akár a méz, s a faeper lárvaalakú gyümölcse néhol ujjnyi vaskosra duzzadt. Néhány fosóka szilva,  is korán beérett, éhemet, s szomjamat is oltotta néhány marék gyümölcs. Etették magukat cudarul. Folyóparti sétáim során puffadtra faltam magam a természet által kínált vadon termő gyümölcsökből. Elégedetten lépkedtem az egyre inkább kiszáradó szikkadtan csörgő fűben, miközben néhány tölgy koldusként nyújtotta felém aszott ágait alamizsna vízcseppekért könyörögve. Változik a világ. Megritkult felettébb a folyóvizi nép is az évek alatt, az egykori halbőség már csak emlék, legenda, s néhány megkopott fénykép. Egyre többen mennek szigetközi horgászok túristáskodni a Kőrösökre, vagy a Tiszára, "Mert ott még van hal!" Fogadkozással. Bizony, ide jutottunk. Meg kell harcolni a folyón minden egyes uszonyosért mifelénk, s én ezt megteszem, mert ez a kihívás itt.

Július elejére csitult az elemek támadása. Idő is akadt néha egy kis úsztatásra, domizásra, vagy épp harcsák keresgélésére.

A tartós árhullám ahogy szokta, átrajzolta a folyókon fellelhető halak tartózkodási helyeit. Izgalmas újra és újra megkeresni, felfedezni az újabb haltanyákat, bár sok utánajárás, tapasztalat, megérzés, szerencse is szükségeltetik ehhez.  Az idei meggyes úsztatás kimaradt. Sajnáltam, mert vagy a kis folyó volt túl zavaros, áradó, vagy a nyáron gombamód elszaporodó amatőr kenucsapatok verték végig a hajó oldalát rendszeresen a szűk kis folyón, amely elriasztotta a darabosabb domikat. Végül maradt egy masik módszer, a pergetés. Tehát mikor  előkerült a pergető pálca is, s a domolykók nyomába eredhettem. Egy-két "szokásos" méretű egyendomi után csend. A kis folyó túlparti szikla mögötti meglassuló részét megdobva reményt keltően indítom a mélyre törő kis wobblert. Mint a villám. A bot nyele irtózatosan hasbaver, olyan kapás érkezik. De rég vártam erre. Nem csoda a brutalitás. A tettes igazi bulldogként tépi, rázza a csalit. Fajtájának csodaszép, faroktőig 48 centiméteres példánya, egy igazi vadvizi harcos domolykó. Öröm kézbe venni egy fotó erejéig...

Valódi vadvizi őserő

Egy gyors ötlettől vezérelve útnak indultunk egy 24 órás balatoni parti békéshalas horgászatra. Előzetesen megkérdeztem a helyi, nagy ismeretségnek örvendő tapasztalt balatoni horgász ismerőseimet, hol érdemes, egyáltalán hol van mód békés halakra próbálkozni part mentén.  Sajnos a nyári időszakban a parti horgászat nem kecsegtet sok lehetőséggel. Kevés a szabad, gépjárművel is megközelíthető terület. Tihany-Gödrös, Balatonalmádi-Négyméteres, vagy Kenese és Fűzfő közti szakasz, amely közül választhattubk a Keleti öböl északi szakaszán. A Négyméterest választottuk.  

Elcsíptem balatoni felkelő napot

Klasszikus feeder es matchbotos parti peca. A horgászat során akadt pár kiló keszeg, karika, dévér, na meg az éjjel, s kora hajnalban a pontyok is megjelentek, ám irtózatos mértékben elszaporodott a törpeharcsa, csüntf@sz  méretekben is. Ellehetetlenítették a taposott, sőt az élő küsszel való part menti süllőzést is!  S most már nem csak a kikötőkben, azok közelében, hanem nyilt területen, akár 70-80 méterre a parttól is ott vannak ezek az átkozott kis dögök. Egy klasszikus mém pont ide kívánkozik:

Es bizony hogy felzabálták! Nem kell bemutatni káros mivoltukat, s azt a veszélyt, amelyet a Balatonra jelentenek. A helyi erőkkel történő beszélgetések során sok panasz érkezett emiatt, s keservesen legyintettek a kezükkel, hogy ennél már nem lehet rosszabb. Valóban, a kikötőkben ott feketlenek most is a törpeharcsa ivadék bolyok... háborítatlanul. Sokan a nyugati öbölbe mennek inkább horgászni, ott még nem annyira veszélyes a helyzet, noha nyaralójuk ide kötné őket... 

Tipikus balatoni keszeg

Az átkozott "Törpilla"

A kelő nappal érkeznek a futók, kutyasétáltatók, a buliból hajnalban dalolva hazatámolygók, na meg a pontyok is a Négyméteresre

A látvány elbűvöl

Ezer színben

Ezüstösen csillogó

Matchbottal a Balatonon

Elvétve akad ezüstkárász is, jobb mint a törpe

Mindezek ellenére a Balaton, az Balaton, örök szerelem marad, hisz a pirkadat, a kelő nap, a víz ezer színben való pompázatos játéka, a víz illata, a nyári éjszaka varázsa örökre rabul ejtett. De egyszer haza kell menni, s a folyókat vígasztalni, hogy nem, nem hagytam el őket.

Jól esett minden sétán a folyó partján lengedező alszél lágy kedvessége, mellyel enyhitette a pusztulatos hőséget, s rendíthetetlen akarata, melynek segedelmével szorgosan igyekezett homlokomon megjelenő vízcseppeket begyűjteni. Csak rajta múlt, hogy nem aszalódtam múmiává. 

A márványtestű bajszos népek utáni kutakodás felemás sikerrel kecsegtetett. Derékig csalános part sokszor elrejtette a szunnyadó vérszívók dandárjait, amelyek csak arra vártak, hogy valaki a csalán közé taposson, máris riadót fújtak, s csapoltak zsibbadtra cefetül. Rengeteg a kisharcsa, mindent megtámadtak, mindenre rávetettek magukat. A nagyok valahogy elkerültek. Vagy elmenekültek a szűnni nem akaró motorcsónak, jetskí és yachtversenyek miatt, amelyet újgazdagék rendeztek nap mint nap farokhosszabbítás gyanánt semmitől sem korlátozva némi bódító szer hatással feltuningolva a folyón. Szélmalomharc, a nagy harcsák elköltöztek. 

Pecsenyeharcsa

  

Hagy nőjön

Nagyobb "ebihal"

Ennél kisebb ne is jöjjön

Néha sikerült belekapaszkodjak egy-egy szebb néháy kilós példányba, akik reményt nyújtottak a fülledt nyári estéken. Az öregedő július elhozta a szederszezont is, s bizony néhány alkalommal tele szedhettem a tálat szederrel, s jól lakhattam vadon termő almával, ringlóval is.  Ezidáig 14 kg szedret vihettem haza. Igazi vad, bio gyúmölcs a szigetközi erdőkből. Többet ér bárminél.

Ha ad az erdő

Kompozíció

Mint minden évben, idén is ellátogattam a gönyűi Duna partra egy egész napos piknikre, amelyre természetesen elvittem két feederbotot is. A víz lenyűgözött.

A nyugalom, amely a Duna felől áradt, teljesen átjárt. A part menti kavicsos föveny árnyékos része kiválóan alkalmas a pihenésre. Jól esett a hideg dinnyét majszolni a hűs árnyékban. A forgalom nagy. A szállodahajók, a tolóhajók uszályokkal, az önjáró teherhajók hegy- és völgymenetben folyamatosan használták a vizi országutat. Emellett kisebb yachtok, motorcsónakok, vizitúrázók, kajakok, kenuk, s mindenféle úszó alkalmatosságok jöttek és mentek. A parton horgászok, kutyasétáltatók, pihenő családok élvezték a közvetlen vízparti hűsítő szellőt, s a vizet.

Mártózás

Idilli kép szállodahajóval

Chill

A 34 fokos melegben jól esett a Dunában megmártózni, kiválóan felfrissített. A halak nem voltak túl aktívak, gébek, fenékjáró küllők és egy márnaifjonc mutatott érdeklődést a bevetett botok iránt. 

Márnaifjonc a sóderesről

Ismerkedés a vízhőfokkal

Kiválóan feltöltődtünk itt az egy nap alatt. A táj szépsége megragadott, s megígértette velem, jövőre is ellátogatok majd ide.

A nappali órákban egy eldugott, nem háborgatott részen kellemes meglepetésben volt részem. Egy ismerős sugallatára próbát tettem a méltatlanul mellőzött kis csatornán. Nem bántam meg.  Olyan compókat fogtam, amelyekről korábban álmodni sem mertem. Rendkívül kifinomult módszerrel, teljes csendben, szinte mozdulatlanul tudtam csak horogra kapni őket. 

Dr. Compó

Vagyis czigányponty

Izmos, erős csodaszép

Haldoktor

Másfél kiló, másfél kiló, eddigi legszebb compóm

S hogy vannak e még ott nagyobbak is, az teljességgel bizonyos, mint ahogy az is, hogy oda vissza fogok térni akkor is, ha töppedt hőségben némán üvölt a táj...

(S.Cs.)

Kelt: 2024. év Újkenyér havának 12.-ik napján