Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér

Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna

Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:

Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:

kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag

1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)

2 marék főtt búza,

1/2 doboz csemege konzerv kukorica

1-2 deci csonti

10 deka sajt belereszelve a cuccba

pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.

Gyakrabbá válik a márna is

A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.

Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet

Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?

Micsoda színek

Egy reggeli szilvórium

A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"

"Békétlen" halak:

Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.

Jó lesz a balin utánpótlás

"Telény" mohaágyon 

Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja

Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak

Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....

Csillapíthatatlan étvágy

ő is eszi a halszeletet

Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....

Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,

Vízcseppet rajzolt a párkányra,

Minden nappal egyre több,

Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,

Üresen hagyva a fészkét,

A nap is mintha fáradt volna,

Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,

Énekszó űzte a felhőt,

Emberek járták a lankát,

Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,

Koppanva hullt le a dió,

A szürkülő reggeli ködben,

Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,

Leveti elnyűtt ruháját,

Zörög az őz léptei nyomán,

Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján

Menyhalakkal kopogtat az ősz

Várakozás. Várok arra, hogy megkezdődjön a szarvasbőgés. Akkor, szeptemberben, valami megmozdul bennem, érzem hogy itt az idő, ébrednek a menyhalak! Nem számít, hogy a vizek még közel húsz fokosak, s tart a harminc fok feletti indián nyár. Igen sok éve már-már megszállottan kutatom ezen ragadozók életmódját. Néhány évvel ezelőtt sikerült a szakirodalmat amely rendkívül szegényes és sok helyen felületes és téves, némileg átrázni, felrázni, frissíteni. Sokat lehetett azóta megtudni a menyhalakról! Bizony, kevés horgász ismeri őket, még kevesebben horgásznak rájuk, s elenyésző azoknak a megszállottaknak a száma, mint amilyen én is vagyok, ha a menyhalakról van szó...

Hihetném azt, hogy mindent tudok a menyhalakról, hisz évek óta szeptembertől májusig horgászom rájuk, sok-sok vizet felkeresve, a kis patakoktól a Dunáig. Nem így van. Számomra is meglepő olykor, amit tapasztalok. Megjelenés, aktivitás, táplálkozás területén. Az, hogy 16-17 fokos vízben egyen a menyhal, ugye hihetetlennek hangzik. Pedig nem az. Példa erre ezen év szeptembere-októbere, amikor a hosszan elhúzódó nyár ellenére igenis helyet kívántak maguknak a menyhalak ha nem is a nap, hanem a mélyebb vizek alatt. 

Október eleje a Mosoni-Dunán. Kell ennél szebb?

Mondhatni persze, hisz az ember belefut véletlenül egy menyusba akár augusztusban és akkor mi van? Na igen. De egymást követő estéken négy napon keresztül menyhalat fogni a Lajtán, a Mosoni-Dunán, az Ágrendszerben és a nagy Dunán az már nem a véletlen műve, az azt jelenti, hogy elindult a szezon. Azt gondolom túl sokat, de egyben túl keveset is tudok erről a még mindig méltatlanul mellékvágányra rakott ragadozóhalunkról. 

Darabosabb menyus 17 fokos vízből

Hogy miért is van mellékvágányon?

Néhány vita tárgyát képező gondolat:

- Ha a keszegnépet tavasszal ívási időben korlátozás védi, akkor a méret és darabszám korlátozás alá tartozó nemes halunkat, miért az ívási időben (november-december) horgásszuk a legjobban? 

- Mert sok ember szórakozása elveszne télvíz idején? 

- Akkor miért nincs 30, vagy 35 centis korlátozás inkább, hogy sok menyus leívhasson? 

- Vagy legalább egy hónapot kaphatna védelemül decemberben....Mert úgyis mélyre nyel és elpusztul a kisebb is ha visszadobom? 

- Akkor miért várjuk meg kapásnál hogy gyomorig nyeljen a szerencsétlen? 

A hivatalos válasz: " ..a menyhal populáció folyamatos növekedést mutat egyedszámban és a Kárpát-Medencei elterjedési területen egyaránt. A vízminőség javuló tendenciája miatt a menyhal is gyorsabban teret nyer ott, ahonnan korábban kipusztult, vagy nem is volt jellemző a jelenléte. Meghódítja a kisebb vizeket, patakokat is már, így nem indokolt további korlátozás bevezetése.." 

Ez a válasz nekem kevés.....:-(

Mindjárt indul

Nehéz, a horgásztársadalmat megosztó kérdések ezek, amelyekre talán kapunk majd választ Könnyű nekem, mondják sokan, hisz a menyhalak paradicsomában élek. Kívülről legalább is úgy tűnik. El sem hinnék, de sokat kell bizony bolyongani utánuk, megkeresni a frekventált helyeket, próbálkozni a hideg téli, őszi, kora tavaszi estéken, hogy az 50, a 60, vagy akár a 70 centit (ez egyszer sikerült :-)...) meghaladó példányokat elejtsem. Ez kívülről nem látszik. Az látszik, csak, hogy sokat, bármikor tudok fogni. Ez sincs így. Van hogy nekem sem sikerül. Minden esetre előnyben vagyok azokhoz képest, akik egyszer-egyszer jutnak le csak télen a folyópartra, s örülnek akár egy 26 centis menyusnak is. Igen, érthető a másik oldal is. 

Októberi színek

Én maradok a saját szabályaim szerinti menyusozásnál, nálam 35 centi a mérethatár, de van, hogy a 40 centis is sőt ívási időben a hasas nagyobb példányok is amnesztiát kapnak!!! Sok barátom is tartja már ezt itt nálunk, akik majdnem olyan elszántak a menyhalvadászat területén mint én. A víz, a természet hálás ezért. Ezért sem ritka, hogy az ember által alig (szinte csak általunk) látogatott az ágrendszer mélyén levő helyeken nem ritka a 60 centi feletti menyus fogása minden szezonban!!!

Gyakori, hogy így az ősz derekán még másféle fajhoz tartozó éhenkórászok rágják fel magukat a menyhalnak felkínált csalikra....

Csali a javából

Bodorka "-BRUTALIS-" (505 gramm) vette fel a menyuscsalit 8 méter mélyen

 

52 centis kölökhari együtt úszkál a menyussal októberben

51 centivel jóval kiló felett, pompás terepszínben

Folytatom az életmódjuk utáni kutatást. A legfrissebb hír az, hogy a menyhal feltehetőleg alkalmazkodik a környezete színéhez, a mélyebb 9 méternél is mélyebb vízből fogott menyhal szinte semmi tarkaságot nem mutat, majdhogynem egyszínű szürke!! 

Avarba bújna a szürke menyus, zavaró a fény

Az evolúció itt van az orrunk előtt, szürke a menyhal, alig pár folttal!!!

Tavaly is kezembe került egy ilyen példány, azt hittem véletlen, de nem, nem. Be kell látni, működik az evolúció, s bizonyítékul fel is teszem a szürke menyusról készült képet! Nem hihetetlen, aki horgászik a Balatonon, az tudja, az ottani halaknak is van egy kis balatoni zöldes színük, s a csukák, sügerek sem annyira élénk színűek mint máshol! 

Szürkülünk

A tavalyi évben fogott szürke menyhalról készült képet is felrakom, igaz, a minősége gyenge, de látható, hogy a jellegzetes foltok szinte hiányoznak a 9 méternél mélyebb helyről fogott menyhalról. Hogy valóban a mélyvízi életmód-e az oka annak, hogy ilyen színeket vesznek fel ezek a rejtélyes tőkehalaink, arra talán megkapom a választ egyszer, s lehet, felvetem a témát illetékesebb körökben is....

Ad-e a híd alatti visszaforgó menyhalat? Évről-évre kevesebbet..

A szezon elején járunk, s hosszú az idő még májusig, hogy kellemes órákat okozzanak az estékben ezek a rejtélyesnek mondott tőkehalak....

Kelt: 2016. év Magvető havának 9.-ik napján

Kishalak és nagyhalak, avagy relatív gondolatok

Kicsi, vagy nagy? 

"Fogtam egy nagy halat!" - hangzik sokszor a mondat. Nekem ekkor egy gondolat villan be mindig: - Tudja azt mindenki, hogy a halak a horgászok emlékezetében nőnek csak a leginkább, a leggyorsabban és a legnagyobbra!

Nagyhal, kishal 
Ki dönti el, mi alapján bélyegezzük meg a horog végén tátogó pikkelyest? Súly, hossz, átmérő, vagy éppen a fajta átlagméretéhez képest határozzuk meg a jelzőket? Ki-ki a maga módján dönti el ezt. Relatív. Ha hetekig esténként csak sörösüveg méretű harcsák rázzák a botvéget, akkor akár az ötvenöt centis harcsa is nagynak számít, holott még az is csak kölök, retúrhari. Egy kisebb patak, csatorna adta másfeles ponty már nagynak számít, hisz ritka, noha a "lavórhoz" (agyontelepített pocsolya bértavak) szokott "horgászok" lenézik ezt a zsákmányt, hisz ők hozzá vannak szokva a napi 10-30 darab, 5-10 kilós tenyésztett pontyokhoz. Közismert az is, mindig az volt a legnagyobb hal, ami leakadt, megtépett..stb. Arról lehet regényeket mesélni, bátran, hisz ugye se kép, se semmi nem marad utána, csak a legenda.....Ismerős. Igaz?

Pár fonnyadék keszeg

"-Na vót valami?
- Ja.
- Ponty?
- Á, csak pár fonnyadt keszeg!"
Hallani sokszor. De hányszor készült finomabb étel a dunai, vagy a balatoni természetes szaporulatból származó keszegekből, mint a gyorsan felturbózott tenyésztett, iszapízű, zsírpacni pontyokból? Miért mindenkinek a ponty jut rögtön eszébe? Miért nem jász, domi, márna, vagy akár koncér? Mert a horgásztársadalom túlnyomó többsége a pontyra szocializálódott, s ez kivetül a környezetükre is! Hányszor legyintenek ilyenkor, hogy ja, ponty nem volt, akkor semmi, kókler horgász lehetsz, ha nem fogtál pontyot, ja hogy mit hoztál haza? Az Lufasz.....

Az ilyen csodás Mosoni nyári hajnalokért érdemes korán felkelni

Ismerős lehet az, amikor az ember hozzászokik a tenyeres, vagy épp kicsit nagyobb dévérekhez, aztán beüt egy három kilós lapát dévér, hát az már katarzis. De mi ez a három kiló egy tízes pontyhoz, hatos csukához, süllőhöz, húszas harcsához? Viszonyítás és felfogás kérdése leginkább. 

Kisiskolás marci is tud becsülettel küzdeni, főleg ha sajtról van szó

Házi sertés kontra vaddisznó
Sokan nem érzik át a természetes vízen becserkészett, sok figyelés, etetés, kijárás során fogott 2-3 kilós hal okozta valódi örömöt. Mert megszokták, hogy a telepített vizeken, bértavakon, lavórokban eléjük szórják a több tonna pikkelyest, amelyek megtalálása, megfogása nem igényel túlzott előkészületet, utánajárást, tudást..stb. Értékelhető egy háromkilós ponty fogása, ha az már a huszadik aznap??? Szerintem egysíkúvá, élvezhetetlenné, kihívás nélkülivé degradálódik ilyenkor a horgászat. Az én értékrendem szerint.
Durva hasonlat, de nem mindegy, hogy házi sertésre, vagy vaddisznóra vadászunk golyós puskával, magunk cserkeljük be a fácánt, vagy előnevelt, előttünk felreptetett több száz szárnyas közé puffogtathatunk a sörétessel, amelyek emberhez szoktatottak, ember által neveltek.....

Természetes környezet a lényeg, a fogás ilyenkor másodlagos (Szivárgó-csatorna / Rajka)

Méret, vagy egészség?
Sokszor nem a hal súlya hoz örömöt, hanem a tökéletes szépsége, egészsége, ereje, a hit, hogy jó a természetes vizek utánpótlása akár keszegekből, akár pontyokból, márnákból, harcsákból. S ami a fontos, nem a tógazda kegye dönti el, hogy van-e a vízben hal, s mi az ami ott fogható. Az ember itt, a folyón lehet igazán természetközelben. Itt érezheti át leginkább az ősi ösztönt, ami miatt botot fog a kezébe.

Becsületes bodorka, fajtájában már kapitális is lehet, (26,5 cm  41dkg)

A felszerelés és a halak viszonya
Ismét egy érdekes kérdés. Egy durva bojlis bottal vastag mono, vagy erős fonott zsinórral egy három-négy kilós hal kihúzása nem jelent semmi erőfeszítést, se örömet nem okoz, se igazi horgászati élménnyel nem kecsegtet minket. Egy match, vagy picker bottal, folyón sodrásban kifárasztott és kifogott kétkilós márna viszont emlékezetes csatára késztethet minket, s már látszik is, hogy itt is relatív a kis hal, nagy hal viszonyítása. Megmutatkozik a vízre járó emberek összetételében is sok minden, amiből le lehet vonni következtetéseket. Hol vannak a "sztár" bojlis horgászok? Hát én még a folyón nem nagyon találkoztam eggyel se! Pedig itt is vannak ám kapitális halak! Megnézném, az agyonreklámozott, felmagasztalt felszereléseikkel, a már-már Michelin csillagos éttermi színvonalon legyártott golyóikkal itt mire mennének!

Folyóparton gyakran találkozni más életformákkal is

A természetes szaporulat biztató a jövőre nézve

Kinek dicsekszünk?
Miért is törekszünk a minél nagyobb és nagyobb halak megfogására? Önmagunknak akarunk bizonyítani, vagy a társadalom, a horgász ismerősök irányába próbálunk minél nagyobb és jobb eredményeket felmutatni, hogy igen, én jobb vagyok, ügyesebb, okosabb, mert nagyobbat és többet fogtam mint ti. Nekem is fel kell tenni kényszeresen valamit a "foschbúkra, vagy az insta(deka)grammra", vagy az Isten tudja hová, ahol mintha kényszeres verseny űzné a horgászokat a minél nagyobb és nagyobb halakról készült pillanatképek feltöltésére, s ezért olykor többet megtesznek, mint ami egészséges lenne. Hogy minél több "éljen" jelet kapjunk, mint az ókori Róma arénájában? Hogy az arra tévedő lássa, mekkora ászok vagyunk, hisz van pár száz, ezer égre mutató hüvelykujjunk!!!! Mi ez a baromság? Gyűjteni az ujjakat mint Lutra albumba a matricákat? Aztán mire váltjuk majd be? Min változtat ez, vagyis, pontosan MIVÉ VÁLTOZTAT? Az lesz a főnyeremény, hogy megváltoztat. Más kérdés, hogy ez jó e. Hát most csak azért is töltök fel kishalakról készült képeket, hogy görbe tükröt tarthassak a "trendi" elé. Mert nem szégyen kis halat fogni, még ha nem is mutat olyan jól a fotón.......Érdemes ezen elgondolkodni.
Az ember gyarló, hisz ember. Beleestem én is már a csapdába. Mikor folyamatosan fogtam a 3 kiló feletti dévéreket, mikor beütött egy 4,5-ös is, akkor hajlamos voltam "lenézni" a kétkilós dévéreket, amelyeket győztem akkor visszadobálni. Lenéztem őket, s később rájöttem, ez hiba volt. Az ellenfelet, jelen esetben a sport ellenfelet, lenézni hiba, amely megbosszulja magát. Úgy is lett. Idén meg még nem fogtam másfelesnél nagyobbat....Ilyen ez. Az ember ilyenkor megtanulja, hogy becsülni kell az olykor kicsi kategóriába sorolt zsákmányt is.

Holtág természetes szaporulata, néhány év és komoly ellenféllé válhat

Sokat fotózom. De nem minden horogra került hal akad lencsevégre. Nem vagyok mániákus csattogtató. Magamnak, a blognak fotózok olykor, s nem csak halakat, hanem az engem körbeölelő természet pillanatnyi mosolyát örökítem meg néha, s egy-egy jobb pillanatot megosztok itt a blogon.

Az öreg Dunán bármi megeshet

Szépek a reggelek, nappalok, az esték, ha azt a Duna partján tölthetem azt. Még szebb, sőt parádés is lehet az időtöltés, ha egy-egy jobb hallal összeakaszkodhat az ember bajsza ezen az ősi folyón. Sokszor győztek már a halak. Túl sokszor. Robosztus márnák húzzák a zsinórt neki a kagylópadnak, farönknyi amúrok metszik el játszi könnyedséggel az előkét mint a cérnát, csukák ragadják el vigyorogva a balinoknak felkínált wobblert. Aztán van hogy sikerül belőlük valakit partra terelni, van, hogy csak az utódaik esnek el időlegesen...

Nem kicsi jászkeszeg (39 cm / 1160 gramm) a Dunáról,  sok ponty megirigyelhetné a harciasságát

Mit ad a természet
De nem számít a veszteség, mert többet ad a természet, mint amit elvesz. Beszakadó horgok, előkék, kosarak, ólmok, eltört bot, elvesző tárgyak, vízbe guruló lámpa, vízbe dőlő kisszék, amit örökre elragad a sodrás, kint felejtett merítő, mind, mind fizetség, áldozat, amit a folyó olykor elkér. S amit ad: Egészséget, feltöltődést, örömet, élményt és nem bosszúságot. Kishalat, nagyhalat, a fárasztás élményét, egy kis adrenalint, kibillenést a monoton urbanizált, felpörgetett világból, kilépést a mátrixból....

Ártérben szedegető gólya is gyakori látvány Szigetközben

Kishalak, vagy nagyhalak? 
Döntse el mindenki saját értékítélete szerint. Egy biztos, szép és egészséges folyami halak, melyek megfogása igazi élmény, a természet ajándéka, így ne felejtsük megbecsülni őket, akár fotózzuk őket, akár csak írunk róluk pár sort.

Folyami kárász, igaz, "csak" 1,3 kg-s, de ez fajtájában már nagynak számít

Kell még egy-két év, majd akkor újra találkozunk

Ember nem járta helyeken sok lehet a meglepetés, igazi vad környezet

Bodorkák nagyapja, ereje teljében (28 cm / 470 gramm)

Mosoni királyhal (leánykoncér) kicsattanó egészségben

Kihívásokkal teli környezet, nem "lavór"

Minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Mi jellemzi az embert.
Az embert!


Kelt: 2016. év Újkenyér havának 7.-ik napján