Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér

Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna

Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:

Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:

kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag

1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)

2 marék főtt búza,

1/2 doboz csemege konzerv kukorica

1-2 deci csonti

10 deka sajt belereszelve a cuccba

pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.

Gyakrabbá válik a márna is

A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.

Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet

Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?

Micsoda színek

Egy reggeli szilvórium

A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"

"Békétlen" halak:

Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.

Jó lesz a balin utánpótlás

"Telény" mohaágyon 

Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja

Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak

Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....

Csillapíthatatlan étvágy

ő is eszi a halszeletet

Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....

Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,

Vízcseppet rajzolt a párkányra,

Minden nappal egyre több,

Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,

Üresen hagyva a fészkét,

A nap is mintha fáradt volna,

Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,

Énekszó űzte a felhőt,

Emberek járták a lankát,

Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,

Koppanva hullt le a dió,

A szürkülő reggeli ködben,

Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,

Leveti elnyűtt ruháját,

Zörög az őz léptei nyomán,

Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján

Balinparádé! Hejj!

Vehemensen kapott 

Tömegesen menekült a küsz, s itt is ott is közéjük vágtak a balinok, lassan a zsilipkapu betonfalának szorítva a küszrajok még egyben menekülő tömegeit. S ekkor elkezdődött a habzsolás. Sokáig csak néztem, gyönyörködtem a látványban, miközben testes 60-70 centi hosszúra saccolt őnök vetették magukat zsákmányuk után, s hátúszójuk a támadó cápáéra emlékeztetett, miközben vaskos hátuk olykor felszínre került. 

Fröccsent a víz, pattogott fel a küsz, kinyílt egy száj, s némi levegőt is harapva hozzá elnyelte az ezüstösen csillogó kishal rémült testét. Aztán elcsendesült minden. Csak a víz fodrai mutatkoztak, majd kezdődött elölről az egész. A fenekeszegek a zsilip alatt 150 méterre összeálltak, s kezdték a jól begyakorolt mozdulatokkal a hajtást, fel a zsiliphez....

bárhol beüthet

Nem tartom magam kifejezetten pergetőhorgásznak. Szerintem nagyon nem is értek hozzá. Pergető horgásznak nem, hobbipergetőnéhadobálónak talán annál inkább. Hol vagyok én a legyezőktől? Akiket mestereknek tartok, s tisztelek.....

Ígéretes a túlpart is

A víz, a rabló balinok látványa magával ragadott. Elkezdtem a leckét. A víz, a természet a legjobb tanítómester. Nem szabad senkire hallgatni, rám sem! Ki kell menni, dobálni, tízet, százat, ezret egy nap ha kell. Próbálkozni reggel, este, délben, sodrásban, langóban, burvány szélén, s csak dobni-dobni, időnként más csalival. Ennyire egyszerű. Vagy mégsem? Pergetőbottal sok helyet megjártam, s bizton mondhatom, a legfogósabbnak tartott csali legfeljebb a harmadik dobásra balint is adott. Egy helyen általában egyet, vagy kettőt tudtam fogni, aztán megneszelték hogy rájuk is vadászik valaki, vagy épp a szabadon engedett példányok adták le a drótot a többieknek, nem tudom, de utána ügyet sem vetettek rám, a próbálkozásaimra, lehetett csalicsere is, a helyzeten már nem változtatott semmi. 

Sok esetben gazdagodtam a fogások élményével, míg a balinok tapasztalatokat gyűjtöttek, miféle műcsalit ajánlatos elkerülni. Ezt gondolom egymás közt is megvitathatták. Volt, mikor csak egy erős ütés érkezett a körforgóra, a botot majd kiszedte a kezemből, de nem akadt, s a körforgó onnantól kezdve nem volt más a vízben, mint valami furán mozgó uszadék, melyre ügyet sem vetettek a fogatlan ragadozók. 

csukázás közben is ettek

Volt, mikor még javában zajlott a tilalom, csukára szereltem, hosszú acélelőkével, s a wobblert egymásután így is kétszer 50 centi feletti balin ragadta el. Még hogy zavarja az előke, pláne a fekete. Egyáltalán nem. Szerintem ha éhes, nem érdekli semmi.

Állandósult 50-55 cm közti méret

Tény: Nem kell csúcsmárkás bot, nem kell vagyonokat érő orsó, pláne nem méregdrága wobbler, folyóra, fák alá semmiképp nem ajánlott, mert a balint csak a csali színe és mozgása érdekli. A legtöbb balint és persze nem a kicsiket olyan bokorugró wobblerekkel fogtam, amelyek feltehetőleg a messzi Kínában látták meg a napvilágot, s évekig a táskám alján várták jobb sorsukat, mígnem a fenekeszegek el nem kezdték enni őket, de amúgy veszettül. Megvallom, sok pergetős írást olvasva sokszor fogalmam sincs, melyik műcsalival horgászott a spori, hisz a sok: 2#&˛/*, meg a #@<`3 jelzés, wobblernév ki google-zása elkedvtelenít, hogy tovább olvassam a cikket, ahol még vagy egy tucat ilyen csalinév előfordul. Persze kép nélkül......

Hibátlan

Mindjárt nőtt az ázsiója mindegyik ázsiai műanyag csalinak, sőt, a wobblerek képzeletbeli trónjára kerültek. Amíg bírták szusszal. Mert ugye mindenki elkopik egyszer, s a sorsot nem kerülhette el egyik sem. Egy tört fehér minnow típusú 9,5 cm-s wobblerem, amely eddig verhetetlennek bizonyult egyszer csak megadta magát, s elhagyta a nyelve felét. Hogy ez hogy eshetett meg, azt nem tudom. Ettől kezdve sérülten használtam, a mélységet ugyan tartotta, ám a farok mozgás kissé elmaradt, így bottal kellett rásegítsek. Így is működött, egy 50 cm-s balin rántotta a mélybe egy fűz belógó ágai alatt. 

Ívás után gyakori, hogy tele vannak halpiócával, győztem szegényt megszabadítani tőlük

Mondd hogy: ááááá

Te is mondd: ááááá

Sokat járt pergető helyek egyikén karácsonyt idéző hangulat fogadott, mikor a víz fölötti fűz ágain négy darab wobblert számoltam, melyek lógva az ágon víz fölött próbáltak megbarátkozni a sorsukkal. Bizonyos, hogy itt valaki mókusra ment! :))) 

Ezek az ágak sok wobblerrel tartottak már huza-vonát :)))

Sokan számolatlanul viszik haza a csukát, a harcsát, a süllőt. A harcsaállomány nagyobb példányai alig fellelhetőek már, mióta az un.: "sporthorgászok" radarral cserkészik be őket, s viszik haza ha kell, ha nem  a bajszikat, eladásra is olykor, hisz kell a motorcsónakba az üzemanyag, ami pénz ugye.....stb.

Mikor már nem marad méretes csuka, süllő, harcsa amit lehet vinni, jönnek a balinok. Egyre kevesebb van már belőlük is, főleg a nagyokból, a kisebb folyókból sokat elvittek már. A Duna az más, de félő, ott is ritkul majd az állomány. 

Ő már megharcolt rendesen

Eljött egy olyan nap, hogy egy loccsanás, egy rablás nem borzolta a felszínt. Kishalat sem láttam, gondoltam balin sem lesz. Nem baj, ha már itt vagyok, dobok párat. A harmadik dobás sem hozott halat, szépen húztam is kifelé a wobit, a csali már csak két bothosszra volt tőlem, színe kezdett is felsejleni előttem, mikor az áttetszően tiszta vízben alulról megjelent egy gyorsan kinyíló hatalmas száj, elkapta a csalit de böcsülettel, úgy, hogy a kis 6 centis SPRO wobbler teljes egészében eltűnt a hal szájában. A balin eközben szédületes mutatványokat adott elő, hogy szabadulhasson, szinte a lábamnál kellett ez első vad kirohanásokat csillapítani, kezelni, gyorsan rutinból engedtem a féken, majd néhány pillanat múlva, mikor enyhült az erő a túloldalon, tarkón ragadtam a bestiát.....

rejtélyes sérülés idei eddigi legnagyobb, 60 cm-s, közel 3 kilós balinomon

Ha lehet, csak a fényképét vigyük haza, s  az őn legközelebb is megörvendeztethet! :)))

Tőlem mindig megmentődnek az őnök

villámgyorsan tör vissza ő is

Ideális helyszín

A helyismeret nagyon fontos, a csali másodlagos, bokorugró Crank Bait (nekem disznócska)  is hozhat 50 feletti balint

Ilyen ez a szakma. A balinok jönnek, fogunk belőle, ha adják magukat, gyors fotó, majd vissza a feladónak, örömteli tekintet, mosoly a képeken, zsibbadó váll és kar, elégedett összepakolás, jóleső gondolatok a hazamenetel során, májusban, mikor zöldell minden, balinparádé idején.....

Kelt: 2016. év Ígéret havának 10.-ik napján

Balinozás kissé másképp

Darabos fenekeszeg Rajkáról

Balin, őn, fenekeszeg, vérkeszeg. Kinek ahogy tetszik, de mindannyian egyre gondolunk, a ragadozó életmódra áttért fogatlan pikkelyesre, amely látványos rablásaival elkápráztat minket folyón és tavon egyaránt. Mindenkinek ismerős a víz felszínén széles köröket leírva támadó a küszöket a felszínre verő, többször odavágós jelenet, amelynek elkövetője nem más, mint a balin!

Balinrablás. Hány és hány horgásznak jut eszébe ilyenkor, hogy jaj de jó lenne megfogni, hogy is fogjam meg, mi is legyen, mit is kell tennem ennek a célnak az elérése érdekében. A balin megfogásának legelterjedtebb módszere a pergetés. Véleményem szerint a legsportosabb is. Szinte egész iparág épült ma már a balinos műcsalik gyártására, számtalan típus, forma, és szín létezik, amit felsorolni is komoly, ha nem lehetetlen feladat lenne. 

Az Öreg-Dunában is szép balinok élnek

Van, hogy felszíni csalival kaphatjuk el a balinokat, van hogy süllyedő, s van, hogy a fenék közelben vontatott twisterre, wobblerre vág oda cefetül. Mert aki már fogott balint, az jól tudja, hogy a kapása rendkívül erőteljes, gyakorta szinte kitépi az ember kezéből a botot.

Túl a 60 centin

Az őn van mikor óvatosabban eszik, s a hirtelen odavágást megelőzi egy-egy odapöccintés, de van, hogy itt meg is áll a történet. A balin ravasz. Erre én is rájöttem, előfordul, hogy csapatokban randalírozik és figyelembe se veszi a műcsalival pergető horgászt. Mit is lehet ilyenkor tenni? Nekünk is ravasznak kell lenni. Könnyű ezt mondani, de mit is csináljunk?

Persze ha csak pergetőbot van nálunk, és mindent végigpróbáltunk, a helyzet nehezebbé válik. Ezért megosztok egy-két olyan történetet is, amikor nem a pergetéses módszer hozott eredményt. Sokszor olyankor is sikerült balint horogra kapni, amikor nem is volt sejthető a balin jelenléte, ugyanis nem jellemezte látványos rablás a vízfelszínt...

Az ágvizekben is élnek darabos őnök

"Egy jó fogás" 

Bizonyára előfordult már mással is, hogy úszózás, vagy feederezés közben az etetésen, megjelent egy balin és űzte, verte a küszöket, keszegeket, szinte lehetetlenné téve az úszós, vagy a feederezős horgászatot.

Egy alkalommal feederezés közben a bedobást követve, ahogy az etetőanyag oldódni kezdett, megjelentek az apróhalak, s velük együtt azonnal a balin is, ami szanaszét zavarta a vizet. A negyedik dobásnál elszakadt nálam a cérna. Valamit kezdenem kell. ez már tűrhetetlen. Pergetőbot persze nem volt nálam, minek is, hisz nem pergetni készültem. (mindig az hiányzik, ami épp otthon van, szerintem ezzel nem vagyok egyedül). Mit tegyek ilyenkor? Hogy lehetne ezen a helyzeten úrrálenni? Megvan!. Vad ötlet, nem mindennapi, aki látná biztos a hasát fogná a nevetéstől, de működik! Hisz ésszel éljen az ember! Nagyjából méter hosszú előkezsinórra egy kisebb süllőzőhorgot kötöttem, majd ezt csatlakoztattam egy körforgón a főzsinórhoz, amelyen már helyet foglalt az eddig is ott helyet foglaló csúszóra rakott feederkosár. 

A zavaros vízben is eszik, őn a hínár mellől küszfarokra

A kosarat etetőanyaggal megtöltöttem, a horogra egy élő küszt akasztottam, s a cájgot a sodrás széléhez dobtam. A bedobást követve megismétlődött az előbbi jelenet, jöttek a küszök, majd jött a fenekeszeg. Mit kapott el? Hát persze hogy azt a küszt, amelyik nem tudott szabadulni! S kezdődhetett a fárasztás...

Később variálni kellett, mert gyanús lett nekik ez is, ekkor jött a halfarok, amiért egyszerűen meg vannak őrülve! Ahogy a sodrás meg-meglibbenti a hosszú előkére kötött halfarkat, ami nagyjából 30-40 centire az aljzattól lebeg, oda-odavert neki a balin. De sok esetben főként szeptemberben a nagyobb sügerek, sőt egy esetben egy 32 centis garda is lépre ment..

Természetesen később már elmaradt az etetőkosár, amit tányérólom váltott fel. Már nem lepődtem meg amikor harcsa, sőt csuka is jelentkezett az így felkínált csalira...

Eddigi rekordbalinom, egy igazi "öreg", 64,5 cm, szinte odaképzeli az ember a fogakat

Mindenki előtt ismert, az ólom nélkül úsztatott snecizős módszer, ami abból áll, hogy hosszú előkén a sneci orrán átszúrt süllőzőhoroggal próbáljuk megfogni a fenekeszeget. Van, hogy a halat, hogy a felszínen tartsuk balingolyót, vagy más könnyítő eszközt, akár egy darab hungarocelldarabot, esetleg úszót használunk. Sokszor ez is eredményes. Folyón némileg könnyebb a helyzet, a víz sodra segítségével nagyobb területet vizsgálhatunk át.

Nőj nagyra!

Úszózás közben sem volt ritka, hogy a felkínált giliszta, csonticsokrot balin ragadja el, sőt voltak időszakok, amikor a csemegekukorica is megtetszett "Őn-őkelmének". 

Ifjú horgász nagy balinnal, érthető az öröm

Volt rá példa, hogy órákig vallattunk egy környéket hárman is pergetve minden nemű eredmény nélkül. Akkor elő a feederbot, horgásszunk a békés halakra. Bedobás közben a süllyedő csonticsokrot elkapta egy fél méteres balin...pff. Ez ilyen.

Tavaszi ifjonc portré némi hóvirággal a Mosoni-Duna partján

Tavasszal gyakran tapasztalom, hogy a kora tavaszi úsztatós keszegezős horgászatok alkalmával a kölyökbalinok nagy számban sündörögnek az etetés körül, ilyenkor gyakran elkapják a más fehér halaknak felkínált csalétket. Viszonylag hevesen védekeznek a horgon, ám az erő hamar elszáll, a hideg vízben még nem olyan izmosak, bár így is szép élményt ad a kifárasztásuk. 

Februárban hamar elszáll még az "erő"

Mindenesetre én jobban szeretem a pergetést, igaz, hogy a fentebb felsorolt "extrém" módszerek is lehetnek eredményesek, mégis, a vontatott műcsalis peca az igazi, már csak a kapás pillanatában hirtelen szétáradó adrenalin, a fárasztás, a látvány miatt is...

Zsilipek alatt mindig érdemes próbálkozni

Hogy milyen íze van a balinnak? Sajnos, de egyben szerencsére is, nem tudom. (ebből adódik, hogy balinos receptbejegyzést ne is várjon a kedves olvasó tőlem). A fenekeszegek sorsa mindig amnesztia. Így is sokat elvisznek közülük, amit gyakran saját szememmel is látok. Az még oké, hogy néhány megfogott balinból elvisz egyet a horgász. De hogy hármasával, merthogy "megvan a kvóta", meg "ha már felbenzineztem idáig", meg "legalább visszajön az eldobált műcsalijaim ára" hangzatos címszóval verjék bilincsre őket...na ezt nem veszi be a gyomrom....

Bukók alatti kövezés környéke is ígéretes hely lehet

Mindezek oda vezetnek, hogy a jól bevált balinos pályáim évről-évre sivárabbak, szegényebbek. Bár ritkán horgászom rájuk, egy kis idővel, fáradtsággal újabb helyeket fedezhetnék fel, ez elgondolkodtat, hm... nem is olyan rossz ötlet....

Kelt: 2015. évben, Megvető havának 28.-ik napján

Én és a bolognai.....

A történet néhány nappal ezelőtt kezdődött, mikor találkoztam egy régi ismerősömmel, aki bolhapiacosként, ócskásként ismert a városban és a környéken. Ez az ismerősöm szólt, hogy vitt be neki valaki horgászbotokat, ő nem ért hozzá, ugorjak már be hozzá alkalomadtán, s próbáljak meg egy hozzávetőleges értékbecslést adni, mennyiért is tudná értékesíteni a botokat. A kérést elfogadtam, s ellátogattam hozzá csütörtökön. A portéka két különböző hosszúságú és márkájú spiccbotból és egy bolognai botból tevődött össze. 

viszketett már a kezem, hogy próbát tegyek

Valahogy a bolognai bot felkeltette az érdeklődésemet. Régóta kacérkodom azzal a kósza gondolattal, hogy vásárolok magamnak egyet, de sosem tudtam rászánni magam, meg hát nem is olyan olcsó mulatság beszerezni egyet, szóval mindig csak tolódott, odázódott a történet. De most, ahogy a kezemben tartottam a 7 méteres karbonszálas 5-25 grammos botot, valahogy megkísértett a gondolat. Mire észbe kaptam, a botot, amely kiváló, szinte új állapotban volt (szerintem ha kétszer használták) az eredeti ár töredékéért megvásároltam.

 Amint hazavittem, azonnal feldobtam rá a tartalékként a szekrény alján várakozó kis 30-as orsómat, amelyre 20-as zsinórt csévéltem, majd szokásos folyóvízi úsztatós végszerelékkel (3 grammos cseppúszó, 16-os előkezsinór, 10-es gama horog) láttam el. Még meg sem melegedett kezemben a bot, máris kint voltam a Mosoni-Duna egy ismertebb szakaszán, némi etetőanyag, csemegekukorica, csonti kíséretében. Hát meg kell mondjam, az első dobásom hátam mögött a ciheresben landolt. A második már vizet fogott, de nem volt jól kisúlyozva az úszó, ezért ólmoznom kellett még egy kicsit. A harmadik dobásom a fán kötött ki, nem baj, gondoltam, ha valaki megkérdezi, majd azt mondom neki, hogy mókusra megyek. A negyedik dobás már sikerült, ezt követően letapogattam a medret, hol van gödör, hol lassabb, hol gyorsabb a sodrás, hol vált irányt a víz, hol kezd visszafordulni. 

Csontival csaliztam, a meghorgászni kívánt sáv felső részére bedobtam 3 gombócot (amit némi malactápból, vakondtúrásból, vízből és csemegekukoricából gyúrtam). Szinte azonnal fogtam egy küszt....Há-há, működik a szerelék, működik a bot! No lesz itt még más is, s valóban, a negyedik küszt követően sikerült egy keszeget fognom, amelyet le is fotóztam, mint az első "érdemesebb" botavató halat! 

Első "komolyabb"

Ezt követően nem sok megállás volt, jöttek szépen a keszegek, név szerint karikakeszeg, dévérkeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, majd egy komolyabban botot hajlító, ám még így is méreten aluli kis balin!

Van, hogy odakap a csonticsokorra, bezzeg ha műcsalival megyek, elkerül

Mire mindez lezajlott, Erősen sötétedni kezdett, az úszót már nem is láttam, s a kapások is elmaradtak. Gyorsan fotóztam egyet, megörökítettem a keszegeket, mielőtt visszajuttattam volna őket otthonukba, majd összeraktam a botot, s egy korábban fogott küszből darabot vágtam, belódítottam a visszaforgó aljához, míg egy másik botra három szem csemegekukoricát tűztem, s az etetésre dobtam. 

Moson népe Hej!

Eközben elkezdtem pakolni, mert elkezdett szemetelni az eső. Szépen összeraktam a bolognai botot, elégedetten szinte lefektettem a botzsákba, még majdhogynem altatót is dúdoltam a fülébe, de akkor csak egy ősi Pokolgép szám járt a fejemben, azzal meg nem lett volna illő elbúcsúznom tőle aznapra. Ezt követve a kis vödröt rendeztem, s a feleslegesen nyitva levő merítőszákot csuktam össze....ekkor láttam hogy a fenekező botom nyele megemelkedik....

Azonnal utána nyúltam, s bevágtam......

A szerelék másik végéről erős ellenállás jelezte, ez már nem keszeg, ez valami komolyabb ellenfél lesz. Néhány perc alatt sikerült kifárasztani és szákba terelni az éjszaka ravasz vándorát, egy szép pikkelyes pontyot, amelyről már csak gyenge minőségű képet tudtam készíteni, ugyanis a telefonom jelezte, a vaku már nem működik az alacsony töltöttségi szint miatt, de a fejlámpám adott némi fényt, hogy úgy-ahogy megörökítsem a szép kis dunai pikkelyest. 

Legközelebb őalatta dolgozik majd a bolo....

Ejj, de jó lett volna, ha a bolognaival fogom ki! Perceken múlt, de van ez így. Bízom benne, hogy a bolo-val megbarátkozunk, s legközelebb megmutatja hogy táncol majd egy szebb hal által diktált ritmusra!

Kelt: 2015. év Magvető havának 9.-ik napján.