Kapásjelző

Vett még egy utolsó lélegzetet a tél, s búcsút intett a jégbe fagyott világnak. A februári nap egyre nagyobbakat harapott a még itt felejtett ködbe, s felébresztette a pacsirtákat! Egyszer csak megütötte fülem az ismerős dallam, gyakran kaptam fel a fejem rá, s magamban én is mondogattam, "Nyitnikék, nyitnikék!" Egy alkalommal verőfényes napsütésben fürdött a vasárnap délután. Hamar magamra kaptam a kabátot, kézbe a matchbot, egy kis vödör, némi csonti, melyet arra az esetre vásároltam, hogy talán kimegyek valamelyik nap a partra, ezután csak futtában intettem búcsút az otthon maradottaknak.

A folyópartot igencsak megnyúzta a tél, amelynek a parton maradt jegének felszíne lassan kásásodott a napsütés simításának köszönhetően. Nem tesz semmit. Sarkammal kapaszkodó bemélyedéseket ütöttem a parti jégbe a biztonság kedvéért. Elég lett volna ha megcsúszok, a folyó felé lejtő jégről simán besuppantam volna az alig két fokos vízbe. A napsütés nem tartott soká, a feltámadó szél jegesen fagyasztotta rá a matchbotra a kezem, amely veresre változott, mire összepakoltam. Nosza, semmi gond, legalább megtekertem egy kicsit az ellustult orsót, megnéztem, néhányszor hogy teszi meg a szokásos 20 méter távot a leúsztatott úszó. 

Kiirtott erdősáv, lakmározó kormoránok, mi lesz veled Mosoni-Duna?

Nem csak a favágók dolgoztak a télen

Egy héttel később ismét hasonló körülmények közepette találtam magam a vízparton. A víz szintje jó fél méterrel lejjebb volt akkor, a parti jég maradványai úgy meredtek a semmibe, mintha egy gyermek sildes sapkájának napellenzői lettek volna. Alattuk víz sem volt, csak néhány iszapba keményedett vadkacsalábnyom. Egy barátomtól kapott új botot szerettem volna teszt alá vetni. Csak reméltem, hogy összeakadok egy márnával. Némi etetést is eszközöltem, amely hideg folyóvízre fejlesztett fekete színű etetőanyagból, csontiból, áztatott kinyomkodott kenyérből, a parton hozzákevert sóderből állt. Ha jól emlékszem, 4-5 nagy kétkezes gombóccal indítottam a pecát. A víz olyan tiszta volt, hogy méteres mélységig minden erőlködés nélkül le lehetett látni. Üresnek tűnt a víz. Néhány vadkacsa és hattyú, illetve két hóda törte meg néha a vízfelszín sima felületét. 

Jeges ruganyok

Téli folyó. Jég, kicsi, tiszta víz....

...partra száradt sóderzátony

A fenekező bot bedobva, a matchbottal pedig az etetés sávját kezdtem úsztatni. Erős fél órát követően az úszó mintha kissé megtorpant meglassult volna. Csak a szemem káprázik? Vagy annyira várom a kapást, hogy beképzelem? Lehet. De akkor mitől indult el az úszó be a meder közepe felé lassan? Egy uszadék ága húzza? Volt erre néhány példa az eltelt fél órában. Nem, ez csakis hal lehet. Be kéne vágni! Vagy annyira berozsdásodtam az eltelt két hónapban hogy ez sem megy oly könnyedén? Gondolkodni, döntést hozni kell erről az agyamban? Talán meg is kell szavaztatni? Ejj, mikre is gondolok itt a másodperc törtrésze alatt? Mire a gondolatok elhagyták agyam planétáját, suhant is a bot. A bevágás mozdulata félúton megtört. Az orsó megreccsent, s a bot spicce elindult vissza a víz felé, kissé folyással szembe. Rövid küzdelmet követően kezdtem visszanyerni az ellopott zsinórt. Az áttetsző vízben felsejlett a tettes hengeres teste, erőteljes hát és farokúszója, amint fordult egyet. Abban a pillanatban a szerelék szinte kirepült a vízből. Üresen.

Kásás jégen

Az év első márnája, gondolom hivatalból nyúlt csak rá bajuszheggyel a piciny horogra, amely ideig-óráig tartotta a kontaktust, aztán elengedte a betyárt. Jól is van így. Egy élménnyel gazdagabb vagyok. Úgyis találkozunk még, s megmérkőzünk egymással. No majd ha olyan csalival ülök ki, aminek nem tudtok ellenállni, akkor nem csak szöszmötölés lesz, s újra mérkőzünk. Fogadkoztam. De erre még várnom kellet jó pár napot, hisz hiába voltak kellemesen melegek már a nappalok, bizony este és hajnalban foga volt az időnek.

Foga van az estének, a jobb oldali ajándékbot tesztre vár...

Február utolsó hetében az eső mosta el a tél itt hagyott maradékát, a föld pedig néha már fellélegzett. Egy este előjöttek a horgászataim nélkülözhetetlen társai, a harmatgiliszták. Igaz, még csak vagy húsz szálat sikerült begyűjtsek belőlük, de így is boldog voltam, mert tudtam, legalább egy horgászatot biztos kihúznak. S vajon kihúzza-e a folyó addig, míg a partjára megyek? Hisz várnom kellett két napot, hogy a napi rohanásból kiszakítsak egy másfél órát az estében a pecára. Minden reményem szertefoszlott, mikor a Lajta feletti hídról közel másfél méteres vízszintemelkedést tapasztaltam egy nap alatt. Ó, hogy az a .:!=&@!")(=*:(

Végre van csalim!

Talán a Mosoni-Duna még horgászható! A Lajta befolyó alatt nagyjából három kilométerre megálltam. A Mosoni-Duna vízszintje itt is megemelkedett, de bőven elmaradt még a nyári szinttől. A víz zavaros, sárgás volt, itt-ott még egy-egy jégtábla, fatörzs, szemét, és fű úszott a víz színén. Ha itt vagyok, elszerencsétlenkedem talán egy órát. Kerestem a parton egy olyan helyet, amelyről megdobhattam a jól ismert víz alatti töréseket, gödröket. Hanem aztán.........ajjaj. Három percenként vehettem ki a botokat. A víz iszonyatos mennyiségben szállította a félig elrothadt falevelet, fűcsomót, nád és kákalevelet, kisebb faágakat. Ha nem figyeltem, közel negyven centi vastagra pakolta rohadvánnyal az ólom felett a zsinórt a víz, s a cucc, mint valami víz alatti fregatt, szépen kivitorlázott a part menti kövezésekhez, ahol az ólom vagy a horog hamar megtalálta új otthonát, és onnan minden igyekezetem ellenére sem akart eljönni. Nem volt mese. A felszerelés követ fogott, csak egy mód maradt.....Csett.
Pár perc múlva megint csett. A folyókon horgászok ismerik ezeket az idegborzoló pillanatokat. Szereltem vagy kétszer, egyre csak mérgelődve, hisz közben viharos erőre kapott a déli szél, amely igaz hogy nem volt hideg, de teljesen telibe kapott. Szinte a fejem is feszítette, a botspiccek pedig vad táncba kezdtek a széllel.

Ekkor vettem észre, hogy valaki néz. Egy barna színű kutya. Biztos a gazdájával sétál. De embert nem láttam a környéken. A kutya fark csóválva körbejárt, szimatolt, rám vigyorgott lógó nyelvvel. Elég bamba képe volt, meg kell hagyni, de hát milyen legyen egy kutya képe? Egybevetve mindent, a megjelenését, viselkedését barátságos jószágnak tűnt.

"-Hej, kutyus, nincs neked való falat nálam, de ha gondolod, maradj egy kicsit, legalább én sem leszek itt egyedül!"

Míg szereltem, a lábamhoz dörgölőzött. Meglapogattam az oldalát. Na több se kellett neki. Boldogan ugrálni kezdett, hogy játszani akar, ez egyértelmű volt. Azonban arra vigyázott, nehogy a ruhámra ugorjon. Aha! Szóval valaki megnevelt téged kis pajtás. Bár nyakörve nem volt, a szőre sem volt kikopva annak helyén, tiszta és ápolt eb benyomását keltette. Barátságosan a lábamhoz dörgölőzött. Mintha macska lenne. Biztos azoktól leste el a hízelgést.

Kapásra várva

Mire megszereltem volna az egyik beszakadt botomat, a kutya izgalomba jött, s izgágán, de nem ugatva jelezni kezdett. Fel alá ugrándozott köztem, s a bevetett botom között. Csak nem a vadkacsákra csábultál el? Vagy a túlpart őzei szagát hozta feléd a szél pajtás? Tekintetem a bevetett bot spiccére tévedt, amely összetéveszthetetlenül ütemesen rázkódott, jelezve, valami történik a horog végén. Áhhh..... Bizonyára uszadék ez is, faág, vagy zacskó, esetleg valami más. Hát a valami más egyszer csak nagyobbat odahúzott, ám erre én is reagáltam, s ült a bevágás. A kutyus talán izgatottabban várta hogy mi lesz a horog végén, mint én. Hamarosan egy negyven centi körüli menyhal sejlett fel a zavaros vízből, tekeregve jött felénk az időközben besötétedő estében. Ez ám a csapatmunka! Köszönöm kutyus, hogy időben szóltál. Ha nem figyelek rád, a menyhal valami kövezés alá menekül be a felszereléssel, a vastag gilisztákkal, s onnan  nem szedem ki, bizonyos hogy beszakadok, s lehet ő is súlyosan sérül. Így viszont más a szitu. 

Február végi tarka-barka

Az elkövetkező félóra kissé unalmasan telt. Bot bedob. Másik kivesz, zsinórt letisztogat, újradob. Akkor az előzőleg bevetett botot kell kivenni, tisztítani a zsinórt...stb. Kezdtem megunni ezt a melót. A kutyus le nem vette a szemét a bevetett botokról. Ám kapás nem érkezett több, s a víz is mintha feljebb nyaldosta volna már a kikövezett partot. Ekkor a közeli családi házak egyike előtt megállt egy autó. A kutyus, mint aki valami rosszat tett, lapos kúszásban oldalgott vissza a házhoz, ahonnan most már tudom, sutyiban szökött ki hozzám majd egy órára. Mire az autó bement a kapun, a kutyus is beosont az autó kerekei mellett. Csendben, észrevétlenül. Úgy, ahogy engem itt hagyott. Se puszi, se pá, se nyalom a szád. Csak úgy lelépett. Nem haragudtam meg rá, hisz vidámságot csempészett az estébe, sőt biztos vagyok abban is, hogy még találkozunk, s horgászunk mi együtt, de legközelebb lesz majd a zsebemben egy kis szalonnabőr is...

Kelt: 2017. év Jégbontó havának 26.-ik napján

Deresre húzott horgászat

Ahogy nyugaton az Alpok keleti láncai mögött elbújik a nap vöröslő arca, azonnal csend fojtja el két markával a folyóparti árteret. Olyan csend, melynek két keze szikrázó kristállyal szórja be a világot. Mozdulatlanság? A víz is csak néha sóhajt egyet, mikor kisebb örvénye végigsimít a megpihent, a meder fenekén fennakadt fatörzs csupasz ágain. Mély, nehéz, hosszú sóhaj ez, amelyet csak kevesen hallanak, hisz kevesen vagyunk, kik ilyentájt a vízpartokon hallgatózunk.

A hold telibe vigyorogja az eget a fák csupasz koronája felett. Sárga arcára évezredek alatt ráfagyott a mosoly. A Pásztorcsillag mutatja még, hogy hamarosan ezernyi pislogó lámpást gyújt be az égi Magvető, őt már felhajintotta az égre, mikor a nap épp álomba szenderült. A mélyülő szürkeségben csak aprót loccsan itt-ott a folyócska vize. Talán egy elárvult szárazra aszott faág ugrott a vízbe, hogy világot lásson a folyó hátán, vagy a télre készülő pézsmapocok játszik az érzékekkel? Itt-ott megzörren a falevél alkotta szőnyeg, a télre készülődő avarlakó nép épp az utolsó tartalékokat szedegeti össze pici raktárába, óvatosan, hisz a szemközti fán felébredt már a bagoly, s éles szeme, füle belefekszik a csend szimfóniájába, s hamis hangokat keres, hogy aztán lecsapjon a renitenskedőre.

Napnyugta 

A csillagok pislákoló fénye mellett két kicsi zöldes patron jelzi a víz alatti világ minden moccanását, a víz élő mivoltát, kisebb burványokat, barnára rothadt víz alatt úszó falevelek simítását, fű és nádcsomók véget nem érő útját. Jelzi azon vízben kószáló egy-egy élőlény maszatolását, odahúzását, aki miatt kint a hóban, dérben, este sötétben ott ül az ember. Az ember, kit még nem fertőzött meg a modern világ plázákba hajszoló érzéketlenné betegítő vírusa. Az ember, akinek szíve együtt dobban az erdőével, a folyóéval, kinek gondolatai összefonódnak a téli világ zenekarának koncertjével. Ez az ember nézi most árgus szemekkel a botok spiccét, dacolva a dermesztő hideggel, bízva a szerencsében. Hogy aprót rezzenve jelezze, számot tart valaki a felkínált csalétekre. 

Ő is nappali menyus

Kint toporog a dermedt világban a folyó partján az ember, akinek az Istene nem templomban, nem plázában lakozik, az -EMBER- Istene, amelynek nem pénz a neve, amelyhez manapság milliók imádkoznak!!! Az ember, aki érzi ősei sztyeppékről hozott hitét, s tudja, az Isten vele van az erdőn, a folyók partján, értik egymást, nem kell hozzá cafrangos ájtatosság, papok sem, csak gondolatok. Itt nincs szükség szavakra, csak érzésekre, s tiszteletre. Lám mennyi mindent megmutat itt kint a világból az Isten, amelyet a csillogó termékekkel roskadásig megrakott polcoktól, falak közt nem láthat senki. Hallom szavait, mikor azt mondja: "Tudod az emberek elrontották a karácsonyt!"

Az este mélyülő fénytelensége ropogósra varázsolja lábam alatt a füvet, s a faleveleket. Lélegzetem vastag párafelhőt rajzol arcom köré, beburkol teljesen, a félhomályban alig látok tőle. Fura hangot ad a zsinór, miközben tekerem, s a gyűrűkön át lerakja magáról a vízcseppeket, melyet azonnal jéggé varázsol a szikrázó világ. Ujjaim mintha ráragadnának a fehéres színben pompázó bederesedett bot nyelén, melyre rárakódik gyorsan a zsinórról lerepülő apró vízpára, mely azon nyomban odafagy. 

A part mentén hízik már a jég, a rárakódott dérben récék nyomai rajzolnak mintát, s egy-egy vízben úszó faág marasztalódik pihenése közben a szélvíz jegében jó időre. Távolabb riaszt egy őz, s hallani vélem a nádi farkasok ordítását is, majd elcsendesedik újra minden.

Színes az ősz is

Az ember, ki együtt él a természettel, láthatja, mit ősei Istene mutat neki, hogy "nézd, itt vagyok, itt voltunk mindig, s itt leszünk, ha nem is láttok már ti emberek, mert egyre vakokká lesztek a sok csillogástól, nézd, én is mutatok csillogót, olyat, amilyet elvinni nem tudsz, csak gondolatban, de nem is kérek cserébe se pénzt, se hitelt, csak azt, hogy vidd el a szívedbe zárt képet, s emlékezz reá! Ha hiányzunk, gyere, mert mindig várunk rád, s örömmel fogadunk, ha örömmel jössz."

Ki nyitott szemmel jár az este....

...észrevesz ezt-azt (Őszi csoport / gyűrűs tuskógomba = ehető)

Összefuthatunk a folyópart lakóival is (kép közepe, csíkos hátú erdei egerentyű ajándék sajtot majszol)

Egy-egy ívásra készülő menyhal is kitekinthet ránk

Dértől csipkézett fűbe kiugorhat egy-egy márna is

Ki szétnéz a jégvilágban

Így telnek a folyóparti esték, s gyönyörködök a természetben, mert bár alvónak tűnik Álom havának elején a táncoló hidegben, de nem az, hisz nyitott szemmel az élet minden apró rezdülését látni vélem. S a szemek engem is látnak, víz alól, víz felől, források, folyók, patakok fodraiból, az erdő oly sok ágai közül. Látnak, figyelnek a tél láthatatlan tündérei is...

Gyakorta látható arc

Ők, a tél tündérei megkezdték már a munkát, keményre taposták hajnalonta a földeket, elbújtattak minden rovart, csendet parancsoltak a világra, városba űzték a hangoskodó varjakat, jégkristállyal hintették be a világot, s ki birodalmukba látogatott, azt lassan deresre húzták "büntetésből", majd csillámporos könnyükkel megsiratták az elgémberedő ujjakat, kivöröslött arcokat, s ajándékba adták a megfestett téli táj képét....

Kelt: 2016. év Álom havának 11.-ik napján

Kelt: 2016. év Álom havának 11.-ik napján

Szigetközi ecetes hal ;)

Ecetes hal

Azt gondolom, kedves olvasó, s ezzel feltehetőleg nem vagyok egyedül, hogy az ecetes hal kiérdemelte, a "Szigetköz nemzeti eledele" elnevezést. Sehol máshol nem épült be ez az étel a "köztudatba" úgy, mint ezen a tájon. A vizekkel bőven, s egykor halakkal is bővebben ellátott vidék egyik meghatározó étele az ecetes hal. Szerte a Kisalföldön ismert és szívesen készített étekről van szó. Érdekes, hogy az ország más tájain csak elvétve ismeri, s csinálja valaki. Megvallom, sok évtizeddel ezelőtt, mielőtt erre a tájra hozott a messzi keleti szél az északi hegyvidékről, magam sem ismertem, s nem is hallottam erről az étekről, első hallasra a ruszli jutott az eszembe, s amig nem kóstoltam, nem láttam, meg voltam győződve arról, hogy  a ruszliról van szó. Akkoriban nem volt még internet, hogy az ember azon böngészve beleakadjon akár csak véletlenül is ebbe a jellegzetesen kisalföldi tájjellegű étel receptjébe.  S hogy mi is lehetett a teremtésének története? Messzi homályba vész. Talán az egykor halakban bővelkedő vidék sok halétel receptjét teremtette meg, köztük ezt is. Vagy épp a jellegzetesen szálkás folyami halak könyebb elfogyasztása alkotta meg így, mivel az ecet az apró szálkákat elemeszti par nap alatt, s könyebb a halat aztán megenni.   Lehetett akár az, hogy a megmaradt rántott halpatkók felhasználását továbbgondolta valaki, s igy született meg... ki is tudhatja ezt pontosan?

Aki szívesen kipróbálná, vagy kacérkodik a gondolattal, hogy az ünnepi asztalra tegye, vagy akár csak nem szereti az apró szálkák miatt a halat, annak írom le most ezt a bejegyzést! Jöjjön hát az ecetes hal elkészítésének módja!

Hozzávalók:

1,5 kg márnapatkó

1,5 kg jászpatkó

(a fent leírt halpatkók helyettesíthetőek nagyobb dévér, kárász, balin, vagy pontypatkókkal is)

liszt

zsemlemorzsa

tojás

olaj

ecet

babérlevél

hagyma

egész bors

cukor

Díszítéshez citromkarikák

Elkészítés:

A halpatkókat konyhakészre tisztítom. Besózom. a sóban áll nagyjából két órát. A patkókat kimosom, majd vízben, hogy ellepje, egy órát áztatom, hogy a halhús kidolgozza a sót. (a vékonyabb szálkák egy része ilyenkor már megpuhul) A patkókat bepanírozom, majd forró olajban a patkókat kisütöm.

konyhakész márna és jászpatkók

Nem szükséges megvárni azt, hogy a kirántott patkók meghűljenek. Elkészítjük a levet. A léhez vizet, ecetet, cukrot teszek, amit felforralok. A cukor és az ecet mennyisége szájíz szerint változik, attól függően, hogy az ételt készítő édesebben, vagy ecetesebben szereti ezt az ételt.

Bepanírozott patkók

A kirántott halpatkókat egy tálba elkezdem belerakni rétegezve. Egy sor halpatkó után, a patkókra karikára vágott hagymát, szemes borsot, babérlevelet (3-4 db) helyezek. Azt követően újból halpatkó, hagyma, bors, babérlevél következik, amíg megtelik a tál, azaz, elfogy a kirántott halpatkó. Amikor ezzel megvagyok, felöntöm a még forró ecetes cukros lével úgy, hogy a patkókat teljesen ellepje. Ezt követően lehűtöm, majd legalább 3 napig érlelem. (ezalatt a szálkák a gerincet kivéve felpuhulnak). 

Kezdődhet a három napos érlelés

Jó étvágyat! :)

Tálalás:

Az ecetes halat hidegen fogyasztjuk önmagában köret nélkül. Díszítésnek citromkarikákat helyezünk rá. 

Kelt: 2016. év Enyészet havának 6-ik napján

Finomszerelékkel az őszi folyón

Hajnalonta dér sző csipkét az avarra

Vége a zajtalan léptek világának. Minden lépésre hangosan zörren a szárazra aszott avar, s minden léptem hangosan töri szét szilánkokra a csend tükrét, minden lépésem köztudott most az erdő vadjai körében. A hajnali szél fésűje itt, a Mosoni-Duna partján sok fa frizuráját megtépi, s munkája nyomán beborítja a vizet is a falevelek tarka-barka takarója. A frissen hullott színpompás levelek a víz színén, a távolabbról útra keltek pedig attól függően, mennyire áztak el, a vízoszlop teljes magasságát igénybe véve tartanak lépést a folyóval.

Miként lehet ilyen körülmények között horgászni? Feeder-el nem egyszerű, bár nem lehetetlen. A vízben úszó avarszőnyeg örömmel kapaszkodik fel a zsinórra. A megszokott folyóparton felállított módszerrel lehetetlen feederezni. Van egy módszer. A bot spiccét lenyomva a víz színéig a z uszadékok nagy részét ki lehet kerülni. De extrémebb helyzetekben ez sem működik. A legjobb módszer ilyenkor az úsztatás, finom szerelékkel.... Ahhoz pedig:

Felszerelés a következő:

Bot

4,20-as, vagy 4,50-es matchbot. A lényeg, a bot ne a leglágyabb típusú legyen, a csuklóból történő bevágásra megfelelően reagáljon, viszont kellő rugalmasságot mutasson nagyobb halak fárasztásánál. Miami Balzer és Kettner Champion kiváló választás. 5 méteres bolognaival is szoktam próbálkozni, de a spicce nekem túl "takony" gyenge, a röhögőgörcs állapotba kerülő márnák, paducok legnagyobb örömére. Túl lassú a bot, ezért lehet, hogy hamarosan el is adom.

Leharcolt Browning orsó, Miami Balzer bot, egy paduccal

Orsó

Egy kedves barátom jóvoltából kaptam egy Ryobi ZR 2000-es match orsót. Kiváló, tökéletes munka, szépen dolgozó fékrendszer, megbízható, masszív gépezet. Korábban Browning STE 43 típusú match orsót használtam. Zseniális szerkezetek. Masszív és hosszú élettartamuk garancia a halfogásra. A Browning orsóm korábban a Miami Balzer match botommal majd 10 éves pályafutása alatt annyi halat kiparancsolt a vízből, hogy minden túlzás nélkül tonnákban mérhető csak a produkciójuk.....Nyugdíjba is mentek az idén.....

Ryobi orsó Kettner matchbottal

Bevált márka

Zsinór

GBN 18-as bordó (réz) színű 4,5 kg szakítószilárdságú zsinór. Előkének ugyanezt a típust használom, csak 16-os méretben, 3,1 kg szakítószilárdsággal.

Úszó

Folyami csepp, vagy gömbölyded testű úszókat használok, 2-5 gramm között. Az úszóknak hosszú száruk, hosszú antennájuk legyen. Nagyon szeretem, amikor úsztatás közben csak millimétereket merül az úszó, noha a mozgásában nem történik változás, s már ül is a bevágás és felsír az orsó....

Súlyozás

Sörétólmokat használok, nem sokat, hisz a 2-5 gramm közti úszók kisúlyozására nincs szükség sok ólomra. Az előke hossza kb. 20 centi, a horog fölé elhelyezek egy jelzőolmot közvetlenül az előkére, a horogtól 6-8 centi távolságra. Az ólom így kellően fenék közelben tartja a horgot.

A csónak farától úsztatva....

Horog

nekem bejött

Legjobban a Gamakatshu LS-2270N 12-es méretű horgát szeretem. Erős, nem törik, kiválóan tartja a halat, alkalmas több kilós pontyok, márnák megfogására is, s nekem csak egy közel 10 kilós ponty akasztása alkalmával hajlott ki. 

Ereszték hossza

Azt mindig úgy állítom be, hogy a meder felett 2-3 centivel, vagy a meder feneket néha érintve sodródjon a csali. Az etetésen levő halak így veszik észre a legkönnyebben...

Éhes királyhal

Csali 

A csali többnyxire 3-6 szem csonti, 1 szál trágyagiliszta, pinki, vagy egy szem csemegekukorica volt, míg a halak el nem döntötték, mi az, ami igazán kellett nekik. Onnantól kezdődött a mutatvány....

Etetőanyag

Szín  és tartalom őszre

A folyóvizi halak nem finnyásak, nincsenek úgy elkényeztetve, mint tavi társaik. Én az őszi időszakban is sajtos etetőanyagot vásárolok, vagy a szokásos süldőtáp, kenyér, kukorica, vakondtúrásföld, kevés reszelt sajt, csonti keveréket gyúrom be egy kis áztatott búzával. Páratlan. A lényeg, hogy legyen benne mag, csonti, s legyen valami illata. A letisztuló vízben kerüljük az élénkebb színeket, a hozzáadott föld kellően megsötétíti az etetőanyagot, ami így már alkalmas a bevetésre. A meghorgászni kívánt sávra, mert itt folyón a finomszerelékes úsztatásnál meghorgászott sávról beszélünk, kezdetnek 4-6 kétmaroknyi keményre gyúrt gombócot dobok be. Negyed óránként két, fogott halak után egy-egy kisebb gombóccal tartom fent az érdeklődést....(ha van)  

A felszerelés nagyjából összeállt. Eljött a hajnal. A virradat, a felkelő nap megmozgatja a folyó népét. Később, ha beállnak a hidegek, az időpont tolódik, s a legnagyobb hidegekben a keszegek aktivitása inkább délelőtt 10 és délután 3 közé szorul. Tehát térjünk vissza a hajnalra. Az etetésre viszonylag hamar beálltak a keszegek. A várakozásokkal ellentétben a nagyobb testű halak a nagyobb márnák most elkerültek. Most még... Ez az év amúgy is gyengébb a tavalyinál. Tavaly is ugyanígy, ugyanezeken a helyeken horgásztam, nagyjából ugyanennyit. Mégis, tizedét (!!!!) ha  idén megfogtam a halaknak, a tavalyi kánaán a múlté, idén meg kellett küzdeni minden keszegért, márnáért.

Őszi reggel

Sokszor el is ment a kedvem a finomszerelékes horgászattól, de sosem tettem le róla végképp, mindig próbálkoztam, s egy-egy megfogott márna, vagy több perces fárasztás végén meglépő hal életben tartotta a reményt, hogy továbbra is kedvem legyen a horgászat eme stílusához.

Kora esti csontievő

Az úsztatás

A parttól 7-9 méterre vetettem be szereléket, 1,50-1,70 méteres, a víz hűlését követve 2,5-2,7 méteres, decemberben pedig 3,9-4 méteres mélységű szakaszon. Nagyjából 15 méteres volt a sáv hossza, ahol leúsztattam. Az aljzat enyhén kavicsos, inkább kemény iszapos medrű. Ezen a sávon terül el az etetés. Az úsztatás minden módját kipróbáltam, hogy lássam, melyik módszer az, ami leginkább fekszik a halaknak. A víz sodrával szabadon úsztatott felszerelés. Az enyhén visszatartott, a néha megállított, vagy az alig-alig eresztett szerelék. Néha, ha a szél a sodrással ellenkezőleg fúj, segít lassítani a szereléket, ez is van hogy beválik. Legtöbbször nálam az enyhén visszatartott úsztatás válik be. 

Hajnali szilva

A kapás

Van, hogy elakadásszerű. Van, hogy az úszó antennája épp néhány milliméternyit merül. Van, hogy hirtelen lerántja az úszót a hal. De a legjobban a szívet megdobogtató az, amikor az addig a sodrással együtt haladó úszó megáll, meglassul (ponty, harcsa), vagy elindul a meder közepe felé lassan (dévér, márna), vagy két kis pöccintést követően elmerül (paduc, szilvvaorrú).....És kezdődik a harc.

A kis balinok is tartalékolnak

A fárasztás

A fék nagyjából úgy van beállítva, hogy a kiló feletti hal már meg tudja reccsenteni azt. A kisebbek nem verik le magukat, hisz a matchbot dolgozik a fék helyett. Jó, ha a horgászat kezdetén a merítőszákot kinyitjuk és magunk mellé helyezzük, többnyire használnunk kell. A kisebb keszegeket reptetem, de a testesebbek alá alárakom a szákot, hisz hiába nem szakadna el a cucc, indokolatlanul sérülhet a hal szája, ha vergődik a horgon kiemelés közben. 

Elmaradhatatlan búzaszemű keszeg (bodorka)

Előnyök
Az úsztatós módszerrel közel hússzor annyi halat fogok, mint fenekezve. A leheletnyi kapásokat is észlelem, nagyobb területet tudok meghorgászni úgy, hogy folyamatos kontaktust tartok az egész szerelékkel, a mutatóujjamon végig ott nyugszik a zsinór az orsó felett. Látok, érzek minden kapást, nem utolsó sorban pedig a halak is előnyben részesítik a finom szereléket, s ez az, ami sikeresebbé teszi ezt a típusú horgászatot.

Őszbe hajló folyóág szárazra került kavicspaddal (az egykori Tökleveles)

És mi van még hátra? Víztől, sodrástól, mederviszonyoktól függően változik minden. Többtényezős faktorok, miként fentebb leírtam. Ki-ki a saját vizéhez, szájízéhez viszonyítva állítja össze a szerelékét, horgászik úsztatva. Én csak egy szeletet jellemeztem a nagy tortából.....

Kelt: 2016. év Magvető Havának 31-ik napján

Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér

Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna

Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:

Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:

kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag

1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)

2 marék főtt búza,

1/2 doboz csemege konzerv kukorica

1-2 deci csonti

10 deka sajt belereszelve a cuccba

pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.

Gyakrabbá válik a márna is

A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.

Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet

Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?

Micsoda színek

Egy reggeli szilvórium

A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"

"Békétlen" halak:

Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.

Jó lesz a balin utánpótlás

"Telény" mohaágyon 

Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja

Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak

Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....

Csillapíthatatlan étvágy

ő is eszi a halszeletet

Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....

Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,

Vízcseppet rajzolt a párkányra,

Minden nappal egyre több,

Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,

Üresen hagyva a fészkét,

A nap is mintha fáradt volna,

Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,

Énekszó űzte a felhőt,

Emberek járták a lankát,

Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,

Koppanva hullt le a dió,

A szürkülő reggeli ködben,

Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,

Leveti elnyűtt ruháját,

Zörög az őz léptei nyomán,

Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján