Sír az orsó, hajlik a bot! - "pergászgatok" :)

Akik figyelemmel kísérik a munkásságomat, ha lehet ezt a mutatványt annak nevezni, tudják, megszállott menyhalvadász vagyok, nyáron pedig a békés halazás a fő profilom. feederezés, matchbotos úsztatás.........Pergetni keveset és ritkán szoktam. Nem is értem miért. Pedig tavaly belelendültem a balinozásba, tavalyelőtt meg a csukázásba ősszel, jó pár éve pedig ősszel szinte csak csukára pergettem. Most egy kis változás állt be a horgászataim során. Elkövetkezett a "PERGÁSZÁS" ideje. Vagyis a pergetőhorgászataim pallérozásának néhány kezdeti szakasza. 

Akadálypálya legyek és szúnyogok részére - hehe :)

Nem. Nem adom fel a békés halazást. Csak most szüneteltetem. Jobban esik a pergetés mostanság. Főképp, ha akció is van. Mert van. S ha nincs több időm mint egy óra, akkor se gond, megéri zsinórt vizezzek akkor is. Más ki sem pakol annyi idő alatt. Én élményekkel gazdagodom ennyi idő alatt is. Legutóbb a Lajtát próbáltam becserkészni. Sikerrel. Na ugye ez is nézőpont kérdése, mert lehet másnak nem jelent sokat egy húsz-huszonöt centis domolykó megfogása, de nekem pergetve igenis élmény. S kinyílt a világ, más helyeken is próbát tettem. Egy bejáratott pályát próbáltam, ahol tilalom után és alatt is sajnos egymás kezébe adtak a helyeket a pergetőhorgászok balin reményében. El is fogytak a halak. Jó hír, hogy a pergető horgászok is. Ahol sok a pók, sok a rovar. Ha sok a rovar, jut belőle a vízbe is a domiknak. Jó helyen járok azt hiszem. Mennyi szöcske. Némelyik öt centis is. Be kéne szerezzek valami szöcskeutánzatot. Néhány helyi arc hungarocellgolyóval szerelt szerelékkel, amelyen a golyón kívül csak egy horog van, egy hídról szöcskét úsztat. Másfeles jászok értékelik a mutatványt... Én inkább pergetek. Pedig ez se rossz módszer. Egyszer majd talán kipróbálom, ha lesz rá ingerencia.

A domolykók azonban zavartalanul szedegettek a pergetőhorgászok inváziója alatt is, hiszen a balinoknak dobált nagyobb csalikat békén hagyták, kisebb wobblerekkel pedig senki sem próbálkozott, s inkább a meder közepét dobálták, noha a domik inkább a sásos, hinaras partszéli helyeket, a fák alatti részt kedvelik. Próbálkoztam. Megtanítottak a helyi tömzsi fejűek, hogyan is horgásszak rájuk. Ami a Lajtán működött csali, azt itt kiröhögték, ami viszont itt volt fogós, attól a lajtai telények ódzkodtak. Mással kellett próbálkozzak. S volt hogy rátaláltam mi kell épp nekik.

Éppen akadt

Szinte állandósult darabos méretben jöttek, bármely napon is mentem ki. Esetenként egy egy komolyabb is beköszönt legnagyobb örömömre. A legtöbb kapást egy visszaforgó éle alatt a hínármezőtől 2 méterre sikerült kicsikarnom. Bizony voltak domolykók, amelyek igencsak harcos kedvükben szépen dolgoztatták a botot. Sokszor alig bírtam a rövid bottal eltartani őket a hinarastól. S amikor kezdtek megjelenni a balinok is, tudtam, hosszabb, kissé lágyabb pálcával kell harcba induljak. Hamar döntöttem, a majd egy méterrel hosszabb pergetőbotra kell váltsak.

Hajnali koránkelők

Kiscsali, kisdomi

Darabosabb telény

Eddigi legszebb, s még tart a szezon

Meglepő érdeklődő

Aki szeret horgászni, s a vérében van a peca, halat is fog,
keresztlányunk lajtai domival

A váltást követően bebizonyosodott, hogy időben gondolkodtam. Balinok, domolykók, s egy szebbecske sügér. Első jelentkezőek a pizsamások táborából. Majd később meglepetésemre egy 28 centis sügeret kellett szó szerint fárasztani. Főleg a sodrásban. Nagyon ment. Aztán egy balinifjonc. Aki bepanaszolt az anyjánál hogy megböktem a száját. Hát jött az anyja raportra.. Fotó után visszaküldtem ahová való....

28 cm, idei csúcstartó

Fogott már valaki pergetve ilyen kis balint?

Alakul a méret, elküldte az anyját panaszra

Harcosok 35 fokos melegben

Balinsors, szabadság....

A kisebb balinok még megvannak, de a nagyok???

Verhetetlen a hinaras szélén húzott sárga

Arcképcsarnok

Nem úgy mint egy helybéli tót figura, aki a hatvanadik (60!!!) balinját is hazavitte idén! S mit akar fogni augusztusban? Vagy éppen jövőre? S mennyi tót viszi a balint tilalomban is háborítatlanul. Mesélik a helyiek:
"- A helyi ellenőrzés semmi. Szól az ember a rendőrnek, aki elfordul a kavicsot rugdossa szemlesütve. Tilalomban itt galeriban pergetnek a szlovákok, s visznek mindent! Bezzeg ha a magyar pecást kell vegzálni. Miért nem x-elt be? Lelépte-e a száz métert a zsiliptől, biztos hogy van az a balin 40 centi?...."
                                                                                                  -mesélik joggal felháborodva.

Eszik

párszáz forintos univerzális kis wobbler, balint, domit, sügeret is partra segített már! :))

Jól elkapta

Első pergetett koncérom

Egyik hajnalban megpróbálkoztam egy új helyen. Két víz találkozásánál próbáltam becsapni a domolykókat. Az egyik víz tiszta, mederig átlátszó, míg a másik zavaros, okker, ám a határvonal ide-oda mozgó. A domik kedvencével a sárga-piros kis wobblerrel kezdtem. A domik most csendbe maradtak, nem is értem, lehet még csak éppen ébredeztek. A harmadik dobásra az előttem levő határvonalból rárontott egy csodálatos jász a csalira. S mi volt ebben a csodálatos? Elsősorban az, hogy mindent, a legapróbb részletekig láttam a tükörtiszta vízben. A támadás előtti hajszálnyi megtorpanást, a rárontást, a megakadást (el is feledtem bevágni a nagy meglepetés alatt, csak emeltem a boton), a tipikus jászos fejrázást, a küzdelem minden apró részletét. Máskor a botspiccet nézem fárasztás alatt, most le se vettem a szemem a halról, a bottal vakon harcoltam. S megérte. Olyan gyönyörű jászt fogtam, hogy talán meg is döntötte a pergetve fogott jászrekordomat ez a csodás példány.

Hibátlan! A folyó hercege!

44 cm faroktőig, 1445 gramm

A júliusi hőség eltart a nap késő délutáni részében is. Egyik nap úgy öt óra tájban mondom a páromnak:
-"Ugorjunk ki egy órácskát! Megmutatom hol szórakozom a domikkal, kisebb nagyobb balinokkal!
-Jó!"
Hangzik a meglepő válasz. Csak aztán nehogy besüljön a mutatvány, ahogy az ilyenkor rendre megtörténik. S fél óra múlva loccsan a csali. Mögöttem a párom az árnyékba húzódva nézi, rólam hogy olvasztja le a nap a vizet. Apró Hornetet hajintok a nyerő hely nyerő sodorvonalara, amely alá beleképzelem hogy sorban állnak a domolykók tátott szájjal várva a feléjük sodródó mannát. Húzom. Semmi. Hajintom még egyszer. Domira. Beletekerek. Megállítom. Beletekerek. Megállítom. Beletekerek, megállítják! Megemelem a botot, rajta van, jön két métert, lefordul. Hajingálok még vagy húszat más csalikkal is semmi. Dobok balinra, nagyobb wobblert, kékes minnowot, egy kis koppintáson kívül semmi. Süket a víz. Jól besülök a párom előtt. A júliusi nap vizet rajzol homlokomra. Meg a kínlódás. Hogy azt hittem majd én megmutatom. Kis wobblert teszek fel, hínár előtt húzom, valami rámar. Alig nagyobb a wobblernél. Kis sügér. 

Hiába, na, éhes volt, a Hornet elcsábította

Nem maradok fogás nélkül. Menjünk lejjebb 3 kilométert, javaslom. Párom vezethet addig. Ügyes. Lent vagyunk. Mesélem, két napja valami hatalmas balin lekövette a csalit, amit botspiccig húztam, de nem vetette rá magát, csupán nagy loccsanással lefordult. Na persze. Gondolhatja. Hiszi a piszi, mindig az a nagy ami nincs meg. Talán most meglesz. Most ugyanazt a csalit teszem fel. A kék fehér minnow-ot, amit meg a decathlonban vettem valamikor. Mire összerakom a botot, párom lelkendezve mutatja, hogy a fák alatt két rablás is volt. Na persze. Mindig a másik oldalon. Macskaléptekkel óvatosan közelítem meg a partot. Burványló sodró víz felől épp pár fokkal hűsebb levegő simítja meg az arcom. Dobok. Egyet magam elé vagy 15 méterre. Húzom. Semmi. Dobok rá a sodrás zubogó tarajos közepére. Pattog a csali a hullámokon, alig vízfelszín alatt. Ezt nagyon szeretik. Az első beletekerésre rá szoktak ugrani. De most. Semmi. Harmadjára a sodor alja felé a kis forgóra dobok, enyhén lefelé. Vizet ér a wobbler. Beletekernék, ám... Durr.....

Nem gyenge figura

Hajlik a bot es felsír a fék. Ennek a fele se tréfa. Párom lelkendezve tapsol,

 -" Jajj csak nehogy leakadjon! Mi van ha elszakad! Ha akadóba fut!"
Ha leakad, leakad, fene se bánja, jól küzd. Majd csak alakul valahogy. Hát ez húsz percig erősen kérdéses volt. Ellenfelem megkoronázta a nyári pergetéseimet. Erőtől duzzadó hibátlan őn.
Megy a harc. Küzd. Húzom. Ő vissza. Kitör. Megy a víz alatti kiálló csök felé. Csak oda ne. Rászorítok a fékre. Centikre, de eltartom. Másik irányba megy. Engedek kicsit a féken, hagy dolgozzon. Néha felvillan hátúszó sötétje a zavaros vízben. Néha meglátom ahogy farkával is nekifeszül a zsinórnak. Nofene. Tanul a harcsáktól? Kezdem élvezni, bár zsibbad a karom. Az előző napi edzés sem múlt el nyomtalanul. Meg az a több mint tíz kiló amit ledobtam az utóbbi hónapokban ia kevesebb erőt hagyott. A ragadozó őn egyre kisebb köröket ír le előttem. Néha még kitör, de ő se mindig találja már el, a sodrásba hogy forduljon, s a sodor most engem segít. Ott van előttem. Hatalmas. Vad. Nincs nálam merítő, tarkón szoktam fogni őket. De ezt az őnt nem érem át!!! Teljesen le kell fárasztani. Még egy perc. Két kisebb kör. Kihúzom partig. A botot a földre teszem, az ellenfelem két kézzel veszem ki a vízből. Se centi, se mérleg. Nem is kell. Így is csodaszép. Vaskos, igazi erőtől duzzadó folyami balin. Kell ennél több? Párom fényképez, gratulál. A hal ismét a vízben, s meglepő erővel ad egy pacsit a farkával, majd eltűnik a burványló vízben.

Érthető az öröm

Bizony hajlott a bot, s nem egyszer felsírt a fék. De mi nevettünk. Ezert jöttünk. Érdemes volt kijönni. Mindössze másfél órát voltunk el otthonról. Mennyi élmény. Méltó ellenfelem pedig várja, hogy újra összemérjük az erőnket! Addig edzeni kell. Neki is. Nekem is...

Kelt: 2017. év Áldás havának 23.-ik napján.

Térdig tavasz, azaz halak medvehagymában

Egy pillanatnak tűnt csupán. Mintha itt se lett volna, úgy eltűnt. A kikelet úgy eltakarította a tél utolsó maradékát is, hogy nyoma sem maradt sehol, csupán az emlékezetben. Történelemmé formálódott. A természet olyan varázslatot mutatott, amelyre évről-évre rácsodálkozom. Először a hóvirágok tenger serege színezte fehérre az erdőt, majd megjelent a gólyahír is. Aztán medvehagyma bújt elő a száraz avar alól, s a hajlatokban ibolya kéklett szelíden. Közben zöldellni kezdett a folyóparti fűzes. Nem sokkal később barkát fésült ki a szél a fűzek frizurájából. Magában hordozta a tavasz a megújulást, az újrakezdést, a reményt!

Ekkor már a folyóparton talált némelyik este. A víz még nem heverte ki teljesen a január kettős csapását. A vastag jeget, s azt a több száz kormoránt, amely itt "vendégeskedett" a Mosoni-Dunán majd egy hónapig. Ez meg is látszott. A korábbi évek tapasztalataival ellentétben igencsak ritkaságszámba ment a kapás, s a halfogás nem csak nálam, hanem az ismerős horgásztársaimnál is. 

Fázós márciusi bodri

Eljött egy kora este, amikor leesett az állam. A Mosoni-Duna túlpartján egy kisszerszámos halász (táplis) egy óra kitartó hálóhúzogatás alatt kivarázsolt egy négy kilós folyami tőpontyot, valamint öt darab kiló feletti paducot az alig másfeles part menti sávból. Elképesztő. Persze a természetes vizeken tavaly január elsejétől betiltották a halászatot. Aha. Persze. Ja. Öreg vagyok én már papagájnak......Bohócnak meg mégúgy. Annyi mindennel tömik az emberek fejét, hogy hihetetlen, kihasználva azt, hogy az írott szóra sokan még mindig úgy tekintenek, mint valami megdönthetetlen szent és sérthetetlen dologra. Csak azért mert valaki leír valamit, terjeszti, még nem feltétlenül biztos hogy igaz.....

Kisdomi

Horoggal viszont megfoghatatlanok voltak a halak, akkor is, mikor 14-es előkével, 14-es horoggal, 2 grammos úszóval, etetve, finoman úsztatva, pinkivel, csontival próbálkoztam egy visszaforgóban, méteres, másfeles, kettőhuszas mélységben, változtatva az ereszték hosszán. Pár nap múlva sem sikerült néhány csoffadék kis keszegen, kisdomolykón kívül mást fogni. Persze a tavakra járó "sporik" büszkén pöffeszkedve meséltek a napi több darab kifogott pontyaikról, ám engem nagyon nem hozott lázba a mutatvány. Többre becsültem azt a néhány vadvízi keszeget, hisz nekem azok okoztak élményt, mellesleg pediglen a folyó adta az örömöt, nem a "tógazda"! Igaz, én a folyón ritkábban is látok pontyot. Lényegesen kevesebbszer. Hanem aztán rá kellett döbbenjek, a folyón is megváltozott a helyzet....

Medvehagyma, amerre látok

A hónap közepén a Mosoni-Duna egy másik szakaszán próbálkoztam az első hirtelen enyhülés idején, egy fenekezővel feederkosárral etetve, illetve egy sima tányérólmos márnahurkos szerelékkel. Fura a Mosoni-Duna. Alig ötszáz méterrel voltam lejebb, s teljesen más környezet fogadott. Lassú, alig folyó víz, szélesebb vaskosabb szakasz, mederközépen gyorsabb víz. Másfeles, egyhetvenes mély vízben olyan kapásaim voltak, hogy csak kamilláztam. Hirtelen nagy és erőteljes odahúzások, s ment a bevágás, ám luft, és luft. Kezdtem bepöccenni. Az ólmos fenekező egy vastaggilisztát kapott a horogra, az etetőkosaras pedig két szem csemegekukoricát. Ahogy nehezedett a délután, apró csipegetős kapás jelentkezett gilisztára. Bevágás, és két perc múlva már a merítőben pihegett a folyami pikkelyes alig két kilós pontyocska. Egy óra múlva jött a társa, igaz, ő a csemegekukoricára éhezett meg, s súlyban is húsz dekával kevesebb volt a társánál. Örültem, hogy aznap mindkét botom kivette a részét a munkából. Na ide lejövök másnap is, fogadkoztam magamban.

Idei első pontyom a Mosoniból

Nem sokkal később egy óra múlva jött a második

Áradó Mosoni

Ember tervez..... Ám aki folyón horgászik, tudhatja, hogy nincs két egyforma nap. Az enyhülés megfonnyasztotta az Alpok hegyeit, s az esőzések segítségével meghízlalta Szigetköz folyóit. A Lajta egy pillanat alatt jócskán meglöttyent, elérte az első fokú készültségi szintet, s a Mosoni-Duna ennek következtében megsárgult, megnőtt, s tele lett uszadékkal, horgászhatatlanná téve azt. Mivel tavakra nem járok, oda jegyet sem veszek, így beszűkültek a lehetőségeim. Most lenne jó viszont a Balatonon horgászni. Az viszont nincs itt, s idő és lehetőség sem adott arra, hogy leruccanjak. Arra ott lesz az április vége....Azzal kell beérni, ami van. Meg kell keresni a lehetőséget, ami itt lehet a lábam előtt. Ez az egyik alapelv itt Szigetben. Keresni kell a helyeket, a halakat, az utóbbi időben sajnos már a keszeget is. Gyorsan lefuttattam a "biowinchesteren" a szóba jöhető helyeket így árvíz idején, s meg is találtam a megoldást. Örömömben dúdolni kezdtem a Pokolgép egyik feledhetetlen számát: "Tökfej, nem leszek, van belőlük elég...."

Tudtam, hogy Kisbodakon a Kristóf-híd megfogja a vizet, a felette levő ágrendszer pedig többnyire meghorgászható, ha be lehet jutni. Ám most nem lehetett..... 

Na itt se megyek át kocsival

De jó lenne a két sodor közt horgászni....

Szépen kijött a víz a partra

Nem messze a híd felett kinéztem egy helyet, ahol többször horgásztam már. A víz itt is kint volt egy kicsit a parton, de lassú volt és látszólag uszadékmentes. Lesz ami lesz, bedobtam. Miközben lassan öregedni kezdett a délután, pár csokor medvehagymát gyűjtöttem otthonra, amelyek olyan mennyiségben nőttek az ártéri erdőben, hogy zöld szőnyeggé varázsolták a pár nappal azelőtt még fakó avar alkotta aljzatot. Éppen befejeztem a szüretet, mikor szemem sarkából azt láttam, mintha a jobboldali botomat megütötte volna valami. Hirtelen ott teremtem a bot mellett, leguggolva, s akkor érkezett a második ütés. Határozott kapás a vastaggilisztára. Vajon ki lesz az elkövető?-gondolkodtam, mikor erőteljesen meghajolt a botspicc. A bevágás nem is váratott magára, s éreztem, rúg valami a bot végén. Hamar partra segítettem egy csodaszép majdnem kilós szép színezetű márciusi menyhalat! Aznap nem sikerült több kapást kisajtoljak a helyből, de ezt akkor nem bántam.

Méghogy csak novemberben-decemberben fogható...na persze, hiszi a piszi!

Egy kis idő múlva hirtelen berobbant a kikelet. A vizek visszább húzódtak, s egyszer csak zöld lett minden. A madarak szenzációs koncerteket adtak, a vadak is megsokasodtak az erdők alján, mókusok ugráltak vidáman a fák ágain, szürkületkor pedig bőregerek csináltak álkapásokat a bevetett botokon. Bagoly suhant át a víz felett, s a mezőkön kecsesen emelgette hosszú lábait a gólya. Nosza, próbálkozni kell, hátha harcsa is akad a horogra. Egy kiváló helyet próbáltam, vízparton nőtt fűz vízben összegubancolt gyökérzete mellett, ahol majd két méteres a víz, s a folyó is rendkívül megszűkül és mederközépen gyorsul. A sötétedés negyed órájában két hatalmas ütés érkezett az öreg de megbízható Germina üvegbotra, amely nem egy jobb harcsát partra támogatott a léte során. A bevágás viszont nem hozott sikert, a horogról lepucolta a bajszos a vastaggilisztából font öklömnyi csokrot. Na majd máskor talán.

harcsára várva

Gyökérzet elé lógatott csali

Nem kerülhette el a figyelmem a természet ébredése. Udvarló vadkacsák, vadgerlék, az évek óta ugyanott látható szürke gém, a vízre lecsapó küszvágó csér, az éledező, hangosodó békakórus, az őslakos kormoránpár, amely beleillik a környezetbe, s örül hogy megszabadult a télre beköltözött téli rokonoktól. A friss zöld illat, a túlparton óvatosan lépkedő őz, a téli bundát levető foszlott sunyiképű róka...

hullámzó Szivárgó-csatorna

Hajnali keréknyomaim a harmatos réten

Nem is alakulhatott volna szebben a hónap vége, minthogy egy másik helyen próbáljam a nagy sodrás és egy enyhe visszaforgó határán úsztatva a békéshalak megfogását. Csodálatos időben derékig levetkőzve szívtam magamba a nap erejét. S élt a víz. A küszök gyors rángatásokkal tüntették el az úszó vékony narancsszínű antennáját. A mélységet változtatnom kellett. Ekkor kevesebb kapás, ám annál változatosabb volt. Szinte mindegyik halfaj máshogy jelentkezik. A bodorka egy kis csippentést követően lassan lefelé húzza az úszót. A szilvaorrú keszeg éppen egy centit süllyeszt, majd oldalvást indul. A dévér, főleg ha nagyobb, egy pillanatra megtorpantja az úszót a sodrás által történt mozgásában, s lassan a meder közepe felé indul. A paduc két gyors kis rántást követően hirtelen megállítja az úszót. A márna elakadós jellegű kapással mutatja a kis úszón hogy ott van a szeren....és még sorolhatnám. Fontos a gyors bevágás, hiszen hamar odébbáll a pikkelyes, s jót nevet a rozsdás reflexű pecáson.

Domik mindenütt az elsők között érkeznek

Nagyon jó móka az, mikor az ember kiül a folyóra, beetet, s megpróbálja megtippelni, hogy melyik kapást melyik halfaj követte el. Ha sikerült megakasztani, akkor pedig izgalommal várja a horgász azt a pillanatot, amikor bebizonyosodik hogy jól tippelt-e. Na ez az igazi tipp-mix! Ahogy nő a vízparton eltöltött üzemóra, úgy lesz egyre jobb a tipp és a beválás közti arány, bár a száz százalékot sosem éri el, tehát izgalom az marad mindig. Ezen a napon, mikor szinte nyárias volt a délután széles volt a repertoár. Domolykó, küsz, sujtásos küsz, bagolykeszeg, karikakeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, paduc adta a fogások jó részét. Akadt egy márna is, ám sajna rögtön a kagylópad felé húzott, s az előke ennek áldozatul is esett. Egy csuka is rávetette magát a szerelékre, épp megláttam a kifliben hajló testét, mikor nyeste is a zsinórt. Bezzeg ha lejár a tilalom, eltűnik még a környékről is a piszok....A bodorkák nagy hullámokban érkeztek, ívásra készülnek, hiszen mind kerek hassal dorozsmásan kerültek horogvégre. Legnagyobb közülük 23 centis és 275 grammos volt. 

Dorozsmás vésettajkú

Noha a paduc ívási ideje későbbre datálódik, a kifogott 30 centis példány nászruhás, dorozsmás volt, folyt belőle a tej, holott még csak március vége felé járt a naptár. Az erdőket betöltötte a medvehagyma fokhagymára emlékeztető illata, a fák lombokat kezdtek növeszteni, a sás megzöldült a part mentén, s a madarak élénk részeivé váltak a természetnek. Térdig tavaszban, kacag a kikelet.

Kelt: 2017. év Szelek havának 7.-ik napján

Finomszerelékkel az őszi folyón

Hajnalonta dér sző csipkét az avarra

Vége a zajtalan léptek világának. Minden lépésre hangosan zörren a szárazra aszott avar, s minden léptem hangosan töri szét szilánkokra a csend tükrét, minden lépésem köztudott most az erdő vadjai körében. A hajnali szél fésűje itt, a Mosoni-Duna partján sok fa frizuráját megtépi, s munkája nyomán beborítja a vizet is a falevelek tarka-barka takarója. A frissen hullott színpompás levelek a víz színén, a távolabbról útra keltek pedig attól függően, mennyire áztak el, a vízoszlop teljes magasságát igénybe véve tartanak lépést a folyóval.

Miként lehet ilyen körülmények között horgászni? Feeder-el nem egyszerű, bár nem lehetetlen. A vízben úszó avarszőnyeg örömmel kapaszkodik fel a zsinórra. A megszokott folyóparton felállított módszerrel lehetetlen feederezni. Van egy módszer. A bot spiccét lenyomva a víz színéig a z uszadékok nagy részét ki lehet kerülni. De extrémebb helyzetekben ez sem működik. A legjobb módszer ilyenkor az úsztatás, finom szerelékkel.... Ahhoz pedig:

Felszerelés a következő:

Bot

4,20-as, vagy 4,50-es matchbot. A lényeg, a bot ne a leglágyabb típusú legyen, a csuklóból történő bevágásra megfelelően reagáljon, viszont kellő rugalmasságot mutasson nagyobb halak fárasztásánál. Miami Balzer és Kettner Champion kiváló választás. 5 méteres bolognaival is szoktam próbálkozni, de a spicce nekem túl "takony" gyenge, a röhögőgörcs állapotba kerülő márnák, paducok legnagyobb örömére. Túl lassú a bot, ezért lehet, hogy hamarosan el is adom.

Leharcolt Browning orsó, Miami Balzer bot, egy paduccal

Orsó

Egy kedves barátom jóvoltából kaptam egy Ryobi ZR 2000-es match orsót. Kiváló, tökéletes munka, szépen dolgozó fékrendszer, megbízható, masszív gépezet. Korábban Browning STE 43 típusú match orsót használtam. Zseniális szerkezetek. Masszív és hosszú élettartamuk garancia a halfogásra. A Browning orsóm korábban a Miami Balzer match botommal majd 10 éves pályafutása alatt annyi halat kiparancsolt a vízből, hogy minden túlzás nélkül tonnákban mérhető csak a produkciójuk.....Nyugdíjba is mentek az idén.....

Ryobi orsó Kettner matchbottal

Bevált márka

Zsinór

GBN 18-as bordó (réz) színű 4,5 kg szakítószilárdságú zsinór. Előkének ugyanezt a típust használom, csak 16-os méretben, 3,1 kg szakítószilárdsággal.

Úszó

Folyami csepp, vagy gömbölyded testű úszókat használok, 2-5 gramm között. Az úszóknak hosszú száruk, hosszú antennájuk legyen. Nagyon szeretem, amikor úsztatás közben csak millimétereket merül az úszó, noha a mozgásában nem történik változás, s már ül is a bevágás és felsír az orsó....

Súlyozás

Sörétólmokat használok, nem sokat, hisz a 2-5 gramm közti úszók kisúlyozására nincs szükség sok ólomra. Az előke hossza kb. 20 centi, a horog fölé elhelyezek egy jelzőolmot közvetlenül az előkére, a horogtól 6-8 centi távolságra. Az ólom így kellően fenék közelben tartja a horgot.

A csónak farától úsztatva....

Horog

nekem bejött

Legjobban a Gamakatshu LS-2270N 12-es méretű horgát szeretem. Erős, nem törik, kiválóan tartja a halat, alkalmas több kilós pontyok, márnák megfogására is, s nekem csak egy közel 10 kilós ponty akasztása alkalmával hajlott ki. 

Ereszték hossza

Azt mindig úgy állítom be, hogy a meder felett 2-3 centivel, vagy a meder feneket néha érintve sodródjon a csali. Az etetésen levő halak így veszik észre a legkönnyebben...

Éhes királyhal

Csali 

A csali többnyxire 3-6 szem csonti, 1 szál trágyagiliszta, pinki, vagy egy szem csemegekukorica volt, míg a halak el nem döntötték, mi az, ami igazán kellett nekik. Onnantól kezdődött a mutatvány....

Etetőanyag

Szín  és tartalom őszre

A folyóvizi halak nem finnyásak, nincsenek úgy elkényeztetve, mint tavi társaik. Én az őszi időszakban is sajtos etetőanyagot vásárolok, vagy a szokásos süldőtáp, kenyér, kukorica, vakondtúrásföld, kevés reszelt sajt, csonti keveréket gyúrom be egy kis áztatott búzával. Páratlan. A lényeg, hogy legyen benne mag, csonti, s legyen valami illata. A letisztuló vízben kerüljük az élénkebb színeket, a hozzáadott föld kellően megsötétíti az etetőanyagot, ami így már alkalmas a bevetésre. A meghorgászni kívánt sávra, mert itt folyón a finomszerelékes úsztatásnál meghorgászott sávról beszélünk, kezdetnek 4-6 kétmaroknyi keményre gyúrt gombócot dobok be. Negyed óránként két, fogott halak után egy-egy kisebb gombóccal tartom fent az érdeklődést....(ha van)  

A felszerelés nagyjából összeállt. Eljött a hajnal. A virradat, a felkelő nap megmozgatja a folyó népét. Később, ha beállnak a hidegek, az időpont tolódik, s a legnagyobb hidegekben a keszegek aktivitása inkább délelőtt 10 és délután 3 közé szorul. Tehát térjünk vissza a hajnalra. Az etetésre viszonylag hamar beálltak a keszegek. A várakozásokkal ellentétben a nagyobb testű halak a nagyobb márnák most elkerültek. Most még... Ez az év amúgy is gyengébb a tavalyinál. Tavaly is ugyanígy, ugyanezeken a helyeken horgásztam, nagyjából ugyanennyit. Mégis, tizedét (!!!!) ha  idén megfogtam a halaknak, a tavalyi kánaán a múlté, idén meg kellett küzdeni minden keszegért, márnáért.

Őszi reggel

Sokszor el is ment a kedvem a finomszerelékes horgászattól, de sosem tettem le róla végképp, mindig próbálkoztam, s egy-egy megfogott márna, vagy több perces fárasztás végén meglépő hal életben tartotta a reményt, hogy továbbra is kedvem legyen a horgászat eme stílusához.

Kora esti csontievő

Az úsztatás

A parttól 7-9 méterre vetettem be szereléket, 1,50-1,70 méteres, a víz hűlését követve 2,5-2,7 méteres, decemberben pedig 3,9-4 méteres mélységű szakaszon. Nagyjából 15 méteres volt a sáv hossza, ahol leúsztattam. Az aljzat enyhén kavicsos, inkább kemény iszapos medrű. Ezen a sávon terül el az etetés. Az úsztatás minden módját kipróbáltam, hogy lássam, melyik módszer az, ami leginkább fekszik a halaknak. A víz sodrával szabadon úsztatott felszerelés. Az enyhén visszatartott, a néha megállított, vagy az alig-alig eresztett szerelék. Néha, ha a szél a sodrással ellenkezőleg fúj, segít lassítani a szereléket, ez is van hogy beválik. Legtöbbször nálam az enyhén visszatartott úsztatás válik be. 

Hajnali szilva

A kapás

Van, hogy elakadásszerű. Van, hogy az úszó antennája épp néhány milliméternyit merül. Van, hogy hirtelen lerántja az úszót a hal. De a legjobban a szívet megdobogtató az, amikor az addig a sodrással együtt haladó úszó megáll, meglassul (ponty, harcsa), vagy elindul a meder közepe felé lassan (dévér, márna), vagy két kis pöccintést követően elmerül (paduc, szilvvaorrú).....És kezdődik a harc.

A kis balinok is tartalékolnak

A fárasztás

A fék nagyjából úgy van beállítva, hogy a kiló feletti hal már meg tudja reccsenteni azt. A kisebbek nem verik le magukat, hisz a matchbot dolgozik a fék helyett. Jó, ha a horgászat kezdetén a merítőszákot kinyitjuk és magunk mellé helyezzük, többnyire használnunk kell. A kisebb keszegeket reptetem, de a testesebbek alá alárakom a szákot, hisz hiába nem szakadna el a cucc, indokolatlanul sérülhet a hal szája, ha vergődik a horgon kiemelés közben. 

Elmaradhatatlan búzaszemű keszeg (bodorka)

Előnyök
Az úsztatós módszerrel közel hússzor annyi halat fogok, mint fenekezve. A leheletnyi kapásokat is észlelem, nagyobb területet tudok meghorgászni úgy, hogy folyamatos kontaktust tartok az egész szerelékkel, a mutatóujjamon végig ott nyugszik a zsinór az orsó felett. Látok, érzek minden kapást, nem utolsó sorban pedig a halak is előnyben részesítik a finom szereléket, s ez az, ami sikeresebbé teszi ezt a típusú horgászatot.

Őszbe hajló folyóág szárazra került kavicspaddal (az egykori Tökleveles)

És mi van még hátra? Víztől, sodrástól, mederviszonyoktól függően változik minden. Többtényezős faktorok, miként fentebb leírtam. Ki-ki a saját vizéhez, szájízéhez viszonyítva állítja össze a szerelékét, horgászik úsztatva. Én csak egy szeletet jellemeztem a nagy tortából.....

Kelt: 2016. év Magvető Havának 31-ik napján