Tikkaszt a nyár

Színek....

Nyomasztóan tikkadt a vidék. A vetés szomjúzza az esőt, ám a perzselő nap a reggeli egyetlen kis felhőfoszlányt is rögvest felfalta, amint nyújtózkodva felébredt a túlparti fák lombjai felett. 

Kicserepesedett talaj rései közt túlélést remél a tücsök, s esőért könyörögve játssza az utolsó akkordokat. A folyók medrük közepére zsugorodtak, s a halak olybá megritkultak, hogy figyelni kell, vajon van e még valahol némi loccsanás? 

Forró szél zaklat az árnyékban is, ahol majd negyven fokban vizet izzad a póló, s túlélést remélve aláhúzódik a madár, dal nélkül némán, s az ember, ki átkozza az időt, könyörgi az esőt, de nem néz tükörbe.

Bárgyú horgászatok. Ahol néhány hete meggyet falt a domolykó, most bokáig sem vizesedik a láb, s gázolható a folyó, ami szinte nem is folyik. Megállt. S pangó vizekben halak pipáznak az oxigénért....

Ahol keszeghad nyüzsgött, most csupán a géb, s a rák tengeti az életet a vízből kikandikáló sziklák közt. 

Olykor azért ad valamit a hajnal, s az est. Ha mást nem, egy-egy jobb fárasztást, vagy épp némi szomjat enyhítő vadon termő gyümölcsöt. Nyár...

Viseltes szilvaorrú

Mosoni kósza

Baller, aki már a gilisztára is ráugrik...

Hajnal a Duna parton

Kisebb vizek zsombékjai alatt búvik

Visegrádnál még van víz

Hajnali éhenkolbász

Van, hogy wobblert is fogok....letisztogatva, horogcsere előtt

Tipikus Lajtalakó

Szilvából az 52 fokost kedvelem, meg azt, ami elhúzza az úszót

Egy-egy márványtestű is akad néha

Pecsenye

Ha ott van, első dobásra beadja

Beugrott a csónakba az 5-ös potyka

Cápatekintet, vigyori paduc

Koncér a másfeles tartományban

Furulyáznak a kukoricaföldek, megcsünt a napraforgó, alig derékig ér, s szikkadt tányérjukkal mégis a napot keresik. Egy sün motoz este, némi gyümölcsöt remélve egy fa alatt eloson, s vígan majszol egy félig megerjedt sárgabarackot, s talán dülöngélve billeg majd hajnalban a vacka felé, talán dudorászik is a maga nyelvén...

A hosszú aszály után talán mégis történik valami....

Elborul. 

S a nyár, a vidám kacagós nyár oly hamar sírva fakad, 

könnyével feláztatja az erdőt, mezőt, 

s bús komorságban mennydörgést morog.

Elhalkul a madárdal, csak az esőcsepp koppan,

az eresz csordogál, s kis patakot növeszt lábainál. 

Egyszer majd elvonul, nem látni majd a villámot, 

s egy kósza felleg mögül,

újra rám mosolyog a nap...

(S.Cs.)

Kelt: 2022. év Áldás havának 30.-ik napján

Gyümölcsöző retrópeca a folyón

Mi más kellhetne még?

Bizonyára emlékeznek sokan néhány korábbi írásomra, ahol épp felületesen, de megemlítésre került a gyümölcsökkel való horgászat domolykókra. Idén a nyár beköszöntével ismételten próbát tettem, vajon kedvence e még a telényeknek a friss érett gyümölcs. Nagy volt az elszántság, reményekkel fűtve látogattam ki hamarosan a folyó partjára, amely kissé áradó és zavaros volt. Bíztam benne, mindez nem akadályoz majd a horgászatban.

Gyümölcs már volt. Tavalyról fagyasztott meggy, később idei is, vadcseresznye, s faeper is, amelyet közvetlenül a folyóparton is szedhettem.  Egyszerű horgászat, egyszerű felszerelés, egyszerű csali (melynek szedése közben magam is behabzsoltam), s mégis mennyi élmény....

Érik a mézédes vadcseresznye

Érik a faeper

Jutott belőle haza is

Ezzel már el lehet indulni domizni

Működik a fagyasztott magozott meggy is

                 

Próbálkozásaimat siker koronázta, nem is akármilyen. A halak szinte az első úsztatástól kezdve vehemensen vetették utána magukat a felkínált finomságokra. 

Fagyosan, vagy kiengedve, mindegy, ha éhes

Amikor már rendesen kihorgászgattam magam, néhány naponta párszor végigzongoráztam egy-két ígéretes szakasz, s nem igazán éreztem azt a kihívást, ami megmozgatott még az elején, eszembe jutott, hogy bizony nagyapáink, dédapáink is hasonló módon kerítették kézre ezeket az igazi vadvízi harcosokat, csak éppen az akkori kornak megfelelő felszerelésekkel. Felcsillant a fény. 

Kezd alakulni a méret

Levettem a polcról, ahol az ősi orsókat tartom az ereklyék közül egyet, egy kifogástalan működésű réges-régi KS-130-as tároló orsót, egy korban hozzá illő libatollúszót, s egy három tagos üvegbottal házasítottam a felszerelést. A horog nagyobbacska, egyágú, amely alkalmas arra, hogy a meggyet mag alatt tűzve tartsa a horgon. Így nehezebben szívja le a domolykó róla a gyümölcsöt. 

Ifjú domolykó a matuzsálem orsó mellett

                  

Szóval megvolt a felszerelés. Ilyenkor mindig azon aggódok, jajj, csak működjön. Ha halat fogok, az elsőt, mindegy mekkora, a lényeg, hogy meglegyen az az érzés, hogy -Igen, megvolt a terv, összeállítottam, működik!- és ez számít.

Talán ő volt a legkisebb

                   

Elszoktam a tárolóorsótól, kissé berozsdálltak a mozdulatok, a bedobás, a zsinór leszedése előtte, zsinórvezetés, behúzás....stb. Ám hamar visszatért minden, a harmadik eresztés már rutinosan ment. 

Az úszó lassacskán tette meg a métereket a folyócska túlpartján a zsombékok előtt, mikor is hirtelen megrezdült a libatollúszó veresre festett antennája, s egy szemhunyásnyival később az úszót a mélybe rántotta valami. A bevágás nem késlekedett, ült a horog. A bot szépen hajladozni kezdett, a zsinór megfeszült, s a hüvelykujjamnak bizony rá rá kellett fékeznie a tárolóorsóra. A bot szépen dolgozott, tette a dolgát, a sodrás is segítségül jött, s kezdtem nyerni a métereket. Elöntött az a jó érzés, hogy igen, a régi felszerelés bármilyen öreg is, még ma is teszi a dolgát, ma is megállja a helyét, s vele én is megállom a helyem a folyón!

Ő már komolyan húzott

                

Pompás, fél méteres domolykó rázta a buci fejét, de a horog jól akadt, tartotta a halat, amely kifáradva néhány pillanatra a szárazra került, majd úszott tova a folyó ölelésébe.

Igazi vadvízi erőgép

              

Szakmányban jönnek a szebbek gyümölcsre

                    

Ha aznap nem fogok már semmit, az se baj, hiszen megvan amiért jöttem, működik a rendszer, a halak továbbra is eszik a gyümölcsöket. Feljebb mentem a folyócskán, s újra araszolt az úszó lejjebb az árral a korábbi fogas helyszíne fele, de nem ért el odáig. Baaammm...... Ismét elragadta egy domolykó. Majd nem sokkal később megint. Aztán többször is meg a horgászat alig másfél órás ideje alatt....

Testvérem első meggyes domolykója, s mindjárt egy közel fél méteres

Előnyei mindenképpen vannak az efféle pecáknak. Átélni a több évtizeddel ezelőtti horgászatok hangulatát, erre kiváló. Gyakorlati tapasztalatom, hogy a kisebb folyókon a túlparti bokrok alá bepöttyintett wobblerbe amikor az ember belehúz, az jön ki a bokor alól, vagy épp be se megy alá rendesen. Az úsztatott gyümölcsöt viszont bármilyen hosszú szakaszon a túlparttal, de a saját oldali parttal is párhuzamosan lehet úsztatni a bokrok alatt, ahol ott lapulnak a domolykók. Ez az előny nagyon megtetszett. Új lehetőségek nyíltak ki, szinte kerestem az ilyen, pergetőbottal meg nem horgászható szakaszokat, ahol sejtettem, hogy lapulnak domolykók. Szeretettel, s örömmel gondolok vissza ezekre a horgászatokra. Bízom benne, aki kipróbálja, az hasonló élményekkel gazdagodik majd...

(S.Cs.)

Kelt: 2022. év Áldás havának 2.-ik napján

Leporolt pergetőbot

Átlag fejes

Elemi erővel...  Jutott eszembe minap. Elemi erővel ver hasba a botnyél, a domolykó vehemens kapásától. Ahogy rejtekéből lassan kimozdul a kis wobbler után, s megunva annak követését hatalmas fejével odaver neki, s már viszi is. Jalec Hlavatý, ahogy északi szomszédaink nevezik. Fejes, bizony fejes... Talán ez az az érzés, amely arra sarkall, hogy elinduljak otthonról, s célba vegyem ezt a kiváló erőben levő folyami halacskát. Elképzelhető, hogy más halfaj is beesik, elképzelhető, hogy sokat kell gyalogoljak a part menti gazban, s lehet, a remény csekély ígéretével indulok csak. Elég ez a kis lehetősége a reménynek, hogy nekiinduljak...

Csupa pióca, sokat szenvedhetett, mígnem letisztogattam, s boldogan úszhatott tova

Elmélázok mindezeken, miközben békés halazok, azaz a májusi káraszozásban süppedek a zsombék tövén a kisszékembe. Hamarosan szabadul a domolykó, s próbát kellene tennem, vajon átjön e még az a botnyéllel hasba verős érzés....

Előszedem a szekrény aljából a pergetőbotot, amelyre alaposan ráfér a takarítás. Új zsinórt is kap a kis orsó, a pergetőtáskába is a kisebb csalik, apróbb wobblerek kerülnek, illetve néhány balinos, ha épp azok aktívabbak lennének, bár a kis folyó nem annyira balinos pálya, azért ért már ott meglepetés.

Mindjárt az elején ők kezdenek. Látom, hogy itt-ott hajtják a küszt. Nosza, felpattintok egy balinozó wobblert, s első dobasra leköveti, a másodikra elnis durrantja.... baaam...  Hajlik a bot, meg-megrecvsen az orsó. Az erzés áthat. Ezert jöttem. Egy két balin uralja itt a terepet, s van, amelyiken meg mindig csomókban lóg a halpióca. El nem tudjatok képzelni, milyen boldogan úszott el a balin, mikor az összes rohadványos féregtől megszabadítottam... némelyik teljesen átlyukasztotta szerencsétlen hal uszonyát. Belegondolni se kellemes  mit érezhetett szegény.

Keményen harcolt

Aztán megjelennek a fejesek. Nem túl nagyok. Sajna nagyon erősen szűrik az "ujjkeletű" pergetők a  vizeket, a nagyobbak vagy túl óvatosak már,  vagy elhordozták haza a nagyját. Sajnos ez utóbbi egyre jellemzőbb. Sosem fogom megérteni, miért kell hazavinni a domit. Bizony nem vagyunk egyformák. A part is nehéz terep. Hónaljig erő gaz. Bedobni művészet. Ha szél van, akkor meg aztán a zsinór sem fut ki rendesen, a part mentén hajladozó fű kalásza egyből befogja az orsóról lefutó zsineget. Mire egy értelmes bedobás sikerül, addigra a jobb domik szépen eloldalognak. Azért így is akad néhány jelentkező, s vannak bizony komoly harcok, szép, élvezetes fárasztások. De csak nem akar magába keríteni az az élmény. Az az igazi  adrenalinlöket. Az a hatalmas fejes, ahogy tolja a vizet a wobbler után, aztán, mintha villám csapna a vállaimba, miközben kirántaná kezemből a botot. Nem adom fel akkor sem.

Domit reméltem, de ez sem rossz

Domolykózás közben előfordul, hogy a kis wobblert más halfajok is megtaláljak. Életem sügere is meglátogatott. Egy vízre hajló fa alatt szép rablást láttam. Óvatosan megközelítettem a helyet, s átpöccintettem a csalit, a túlpartra, épp a víz felett levő ágak árnyékába, s alig 40 centit húztam csak vissza, mikor a szerelés elnehezült, s komolyan pumpálni kezdett. Először csukára gyanakodtam, hisz a kapás hasonló volt, de amikor megláttam a tettest, komolyan meglepődtem. Fogtam már életemben több szép nagy 35 centi körüli sügeret. De ez verte őket, megkockáztatom, a 40 centi is meglehetett faroktőig. Kerek volt, akár egy ponty. Csodás színekkel  kifárasztottam, majd lenyúltam érte, mikor már a lábam előtt a vízen felfeküdt. Egy megugrás, és huss, megkönnyebbült a szerelék, kipöccent a.kis wobbler a sügér pedig szépen lassan eloldalgott. Legalább tudom, hogy még ott van valahol  vízben. Legalább is remélem.

Egy kis pihi

Aztán persze elragadta a kis wobblert egy ifjonc csuka, valamint egy csodaszép színezetű pisztráng is. Ez utóbbi igazi meglepetésként ért. Ezért is szeretem a folyókat. Sosem lehet tudni, hogy éppenséggel kivel is kerül szembe az ember. 

Csupa erő

Némo ugrasztotta ki a bokor alól ezt a szebbecske domit

Sajnos az egyik kedvenc kis wobbleremet a bohóchalast egy alattomos víz alatti akadó magának követelte. Némót pedig nagyon szerették a domolykók, a balinok és a csukák is. Sajnos ahol vásároltam, ott már nem gyártják, nincs forgalomban hasonló sem. Talán szétnézek a wobblerkészítő mesterek háza táján, hátha megbízhatok valakit, hogy készítsen nekem hasonlót....

Némó ellenállhatatlan volt

A szöcsi is mindig hoz valakit

Némó utolsó fogása

A kiscsuka is lehet galád, ha egy kicsit jobban bekapja a kis wobblert, el is harapja a zsinórt. Szerencsére ez nem tette

Őt egy vízen úszó ág hozta magával, abba kapaszkodott szegény, megmentettem

S a nyár meg csak most kezdődött. Próbálok kevésbe látogatott helyeket keresni, ahol még előfordulhat egy-egy Brutalicus, amit még nem vittek el, legfeljebb gyengéden visszaengedték. Ez a feladat ami egyre nehezebb. Mindenesetre jó döntés volt leporolni azt a pergetőbotot, s úgy vélem, a nyár folyamán néhányszor még meghajtogatja valami a bot spiccét, feltéve, ha nem ragad el a folyóvízi úsztatás...

Mire belejönnék, ideér az ár, sárga Jangceként hömpölyögnek Szigetköz folyói. A pergetőbot ismét porosodik....

Kelt: 2022. év Napisten havának 10.-ik napján

Arany helyett csak "ezüst"

Békés halas horgászat során a folyókon bizony igencsak leszűkülnek a lehetőségek az áprilisi, májusi tilalmas időszakban. Emlékszem, még a 90-es évek elején a Bokodi-tavon mennyire szerettem kárászozni. Édesapám valódi szakértője volt a kárászjárásnak, a megfogásuknak. Mikor, mivel, hogyan csalhatók horogra a testes példányok. Öcsém továbbfejlesztette a kárászozást, kézzel a zsombék mellöl, vagy épp vízbe merített tollasütővel várta a kedvező pillanatot, s csak úgy repkedtek kifele a vaskos halak a vízből. Régi szép idők....

Magam már másfelé, folyókon, máshogyan próbálom megfogni őket, sikerrel, ám teljesen eltérő módszerekkel, igaz, felhasználva az évtizedes tapasztalatokat, szép eredményekkel kergetem az ezüstös  olykor aranyló halacskákat. A régi szép idők emlékei viszont minden egyes horgászaton eszembe jutnak, s jólesően gondolok vissza a három évtizeddel ezelőtti kárászos pecákra...

A békés halakra való horgászatok leszűkülnek, de nem szűnnek meg. Szeretek magam is egy kicsit kiülni a melegedő májusi időben kárászozni. Igyekszünk kizárni más, tilalom alatt levő halfajokat, több, kevesebb sikerrel. Igazából ha egy nagyobb kárászraj beáll az etetésre, agresszívan elver minden más halat, olykor még a pontyot is.

Élvezet horgászni a kiló körüli, esetenként a másfél kilós példányokra, hiszen a sodrást segítségül hívva, igenis megdolgoztatják a feeder, vagy a matchbotot, s van hogy nem óvatoskodnak, nagyhalakat megszégyenítő módon csavarják le a feeder botot a bottartóról, vagy épp a matchbotot kapják ki hirtelen az ember kezéből.

De ismerjük a kárászok természetét. Van, hogy éppen nagyon is óvatosak, s van, hogy jobban válogatnak, mint egy hercegkisasszony. viszont van, hogy szinte mindennek nekimennek. Ami bizonyos, ha egy területen csapatosan megjelennek, ott nem nagyon hagynak szóhoz jutni más halfajt. képesek még a nagyobb pontyokat is elverni. 

Horgászati szempontból igenis jó sporthal, ízre sem rossz, de hát a szakemberek csak jobban tudják, hogy miért is lett üldözendő, miért is nem szabad visszaengedni a kifogott példányokat. Én nem hasonlítanám össze sem a busával, sem a törpeharcsával, hiszen nem hiszem, hogy a folyóvizekben akkora károkat okozna, mint az előbb felsorolt két faj. 

Kóbor domi

Egy darabosabb az egyre inkább ritkuló jászokból

Nem a ponty túl kicsi (2,7 kg,), a kárászok nagyok.. Április végi teríték folyón...soha rosszabbat

Folyami "kiscápa"

Néha becsusszan egy-egy "telepített" pontyocska, darabosabb 40 centi feletti jászkó, domolykó, vagy a mindig vigyori paduc is, aki talán tanulni jött küzdeni a folyami kárászoktól..

Horgászni viszont nagyon jó rá, a tilalom idején levő ínséges időkben pedig kifejezetten szórakoztató, s hiánypótló a kárászozás. Viszlát jövőre is....

Kelt: 2022. év Napisten havának 2.-ik napján

Szélborzolta vízfelszín

Április. Ízlelgetem évtizedek óta ennek a hónapnak az elnevezését, furán cseng...  Eleink elnevezése inkább illett erre a hónapra. Szelek hava. Találó, s igaz, több száz, vagy akár ezredévek után is. Szelek játéka, mikor birokra kelnek még az északi fuvallatok, a déli enyhe légtömegekkel. A végső eredmény, a tavasz győzelme sosem kétséges, de mégis megvívják a harcot napról-napra, évről-évre. Szelek játékának napjai, hetei alkotják ezen időszakot, s bizony, mint felébredő pajkos gyerekek, meg sem állnak, zsibonganak napestig, fáradhatatlanul.

Emellett sajnos szomjazik a folyómeder, szinte száraz lábbal a meder közepéig gázolható, s halnak itt bizony nyomát hiába is keresné az ember...

Messzi kell másznia a hódnak is fáért, s bizony a part menti területeken óriási pusztítást végeznek a szőrkupacok, örökké rágni akaró fogaikkal...

Szeszélyes napok, szeszélyes tavasz, csalóka napsütés, s a pirkadat, meglepően gyakorta még dérrel fagyasztó. S van, hogy pólóra vetkőztet a tavaszi napsugár, de este már havat csapkod arcomba kéjes kacajával a kósza északi szél, s a hegyek félelmükben hósipkát húznak. 

Van, hogy ezen már meg sem lepődöm. Miért is kéne? Így megy ez már mint említettem évtizedek, évszázadok óta. Gyakorta vizslatom ilyentájt a vizek partjait. A keszegnép hol habzsol mindent, mi útjába kerül, s van, hogy egy fonnyadt bodorkát is úgy kell kiimádkozni a vízből. A könnyű kis úszót van, hogy elemi erővel rántják a mélybe, de előfordul, hogy többnyire csak az uszó sodrással való útja során egy apró megtorpanás jelzi, valaki érdeklődik a horgon kínált csali iránt.  Az alkony azért általában meghozza a halat is, sovány vigasz egy jó fél óra igazán mozgalmas peca....

A tavasz hala nálam a bodorka, a jász, a szilva és a domolykó itt a kisebb folyókon. Bennük azért bizodalma lehet az embernek, ha próbát tesz ilyentájt. 

Domolykók vehemens étvágya most még inkább reménnyel kecsegtető, s a sajtkedvelő igazi torpedók, a folyóvizek Terminátorai, a márnák is komolyan megdolgoztatnak. Merthogy ők is korgó gyomorral túrják az aljzatot.

Zsibong a folyók népe élmény a vizet nézni is, a fel-felugró loccsanó halak olykor horogvégre is akadnak egy-egy fotó erejéig.... 

S ki merész, bátor, az kézbe veszi a dorozsmásan veszélyes leánykoncért, királyhalat, melyet kívülről kivert a királytüske, s cápafogakhoz hasonlatos tüskéi hamar az ember tenyerébe fúródnak! 

Roskad a megfáradt dunyhája a hónak az Alpok csipkézett meredélyén, s hideg hólevet izzad a hegyeknek hétmérföldes lába. Fenyőágakon zsugorodik a tél fehére, s csurran, cseppen egyre csak a könnye a zimankónak. Csurog, csörög, vígan cseng  minden kis patak, s pajkosan szalad tova a nagyobb folyók felé, melyet hideg öleléssel táplál. Lassan meglöttyen a Dunának széles árja, szelíden kikúszik a tavaszi lé a kitikkadt part menti tájra...

Esőt szomjúz a vetés, őzcsapat útját veri fel a por, szél cserzi ráncossá arcom, porral ragadnak szóra nyíló ajkaim. Lassanként megcseperedik, esők lába ázik a zöldellő vetésben, helyre billen a tavasznak ingája, fájó emlék marad csak a fagy. 

Kiskacsák ismerkednek a kikelet világával, s vígan pocsolnak a nád szélén anyjuk vigyázó szárnyai alatt. Ringlóbokor virágos illatát gyömöszöli a szél az orromba, miközben jó halat fárasztok a Lajta parton, a tarkómat langy napsugár simítja végig, s rigók fütyülik ismerős dallamát a tavasznak. Megjött a loccsanat is a löttyenetben....

A folyókon összeálló kárászok méretüket meghazudtoló erővel kapaszkodnak a felcsalizott szerelékbe, s komoly harcot vivnak a melegedő víz burványló sodrát kihasználva, élménypecává téve a még hűvöskés hajnalokat...

(S.Cs.)

Kelt: 2022. év Szelek havának 26.-ik napján