Balinparádé! Hejj!

Vehemensen kapott 

Tömegesen menekült a küsz, s itt is ott is közéjük vágtak a balinok, lassan a zsilipkapu betonfalának szorítva a küszrajok még egyben menekülő tömegeit. S ekkor elkezdődött a habzsolás. Sokáig csak néztem, gyönyörködtem a látványban, miközben testes 60-70 centi hosszúra saccolt őnök vetették magukat zsákmányuk után, s hátúszójuk a támadó cápáéra emlékeztetett, miközben vaskos hátuk olykor felszínre került. 

Fröccsent a víz, pattogott fel a küsz, kinyílt egy száj, s némi levegőt is harapva hozzá elnyelte az ezüstösen csillogó kishal rémült testét. Aztán elcsendesült minden. Csak a víz fodrai mutatkoztak, majd kezdődött elölről az egész. A fenekeszegek a zsilip alatt 150 méterre összeálltak, s kezdték a jól begyakorolt mozdulatokkal a hajtást, fel a zsiliphez....

bárhol beüthet

Nem tartom magam kifejezetten pergetőhorgásznak. Szerintem nagyon nem is értek hozzá. Pergető horgásznak nem, hobbipergetőnéhadobálónak talán annál inkább. Hol vagyok én a legyezőktől? Akiket mestereknek tartok, s tisztelek.....

Ígéretes a túlpart is

A víz, a rabló balinok látványa magával ragadott. Elkezdtem a leckét. A víz, a természet a legjobb tanítómester. Nem szabad senkire hallgatni, rám sem! Ki kell menni, dobálni, tízet, százat, ezret egy nap ha kell. Próbálkozni reggel, este, délben, sodrásban, langóban, burvány szélén, s csak dobni-dobni, időnként más csalival. Ennyire egyszerű. Vagy mégsem? Pergetőbottal sok helyet megjártam, s bizton mondhatom, a legfogósabbnak tartott csali legfeljebb a harmadik dobásra balint is adott. Egy helyen általában egyet, vagy kettőt tudtam fogni, aztán megneszelték hogy rájuk is vadászik valaki, vagy épp a szabadon engedett példányok adták le a drótot a többieknek, nem tudom, de utána ügyet sem vetettek rám, a próbálkozásaimra, lehetett csalicsere is, a helyzeten már nem változtatott semmi. 

Sok esetben gazdagodtam a fogások élményével, míg a balinok tapasztalatokat gyűjtöttek, miféle műcsalit ajánlatos elkerülni. Ezt gondolom egymás közt is megvitathatták. Volt, mikor csak egy erős ütés érkezett a körforgóra, a botot majd kiszedte a kezemből, de nem akadt, s a körforgó onnantól kezdve nem volt más a vízben, mint valami furán mozgó uszadék, melyre ügyet sem vetettek a fogatlan ragadozók. 

csukázás közben is ettek

Volt, mikor még javában zajlott a tilalom, csukára szereltem, hosszú acélelőkével, s a wobblert egymásután így is kétszer 50 centi feletti balin ragadta el. Még hogy zavarja az előke, pláne a fekete. Egyáltalán nem. Szerintem ha éhes, nem érdekli semmi.

Állandósult 50-55 cm közti méret

Tény: Nem kell csúcsmárkás bot, nem kell vagyonokat érő orsó, pláne nem méregdrága wobbler, folyóra, fák alá semmiképp nem ajánlott, mert a balint csak a csali színe és mozgása érdekli. A legtöbb balint és persze nem a kicsiket olyan bokorugró wobblerekkel fogtam, amelyek feltehetőleg a messzi Kínában látták meg a napvilágot, s évekig a táskám alján várták jobb sorsukat, mígnem a fenekeszegek el nem kezdték enni őket, de amúgy veszettül. Megvallom, sok pergetős írást olvasva sokszor fogalmam sincs, melyik műcsalival horgászott a spori, hisz a sok: 2#&˛/*, meg a #@<`3 jelzés, wobblernév ki google-zása elkedvtelenít, hogy tovább olvassam a cikket, ahol még vagy egy tucat ilyen csalinév előfordul. Persze kép nélkül......

Hibátlan

Mindjárt nőtt az ázsiója mindegyik ázsiai műanyag csalinak, sőt, a wobblerek képzeletbeli trónjára kerültek. Amíg bírták szusszal. Mert ugye mindenki elkopik egyszer, s a sorsot nem kerülhette el egyik sem. Egy tört fehér minnow típusú 9,5 cm-s wobblerem, amely eddig verhetetlennek bizonyult egyszer csak megadta magát, s elhagyta a nyelve felét. Hogy ez hogy eshetett meg, azt nem tudom. Ettől kezdve sérülten használtam, a mélységet ugyan tartotta, ám a farok mozgás kissé elmaradt, így bottal kellett rásegítsek. Így is működött, egy 50 cm-s balin rántotta a mélybe egy fűz belógó ágai alatt. 

Ívás után gyakori, hogy tele vannak halpiócával, győztem szegényt megszabadítani tőlük

Mondd hogy: ááááá

Te is mondd: ááááá

Sokat járt pergető helyek egyikén karácsonyt idéző hangulat fogadott, mikor a víz fölötti fűz ágain négy darab wobblert számoltam, melyek lógva az ágon víz fölött próbáltak megbarátkozni a sorsukkal. Bizonyos, hogy itt valaki mókusra ment! :))) 

Ezek az ágak sok wobblerrel tartottak már huza-vonát :)))

Sokan számolatlanul viszik haza a csukát, a harcsát, a süllőt. A harcsaállomány nagyobb példányai alig fellelhetőek már, mióta az un.: "sporthorgászok" radarral cserkészik be őket, s viszik haza ha kell, ha nem  a bajszikat, eladásra is olykor, hisz kell a motorcsónakba az üzemanyag, ami pénz ugye.....stb.

Mikor már nem marad méretes csuka, süllő, harcsa amit lehet vinni, jönnek a balinok. Egyre kevesebb van már belőlük is, főleg a nagyokból, a kisebb folyókból sokat elvittek már. A Duna az más, de félő, ott is ritkul majd az állomány. 

Ő már megharcolt rendesen

Eljött egy olyan nap, hogy egy loccsanás, egy rablás nem borzolta a felszínt. Kishalat sem láttam, gondoltam balin sem lesz. Nem baj, ha már itt vagyok, dobok párat. A harmadik dobás sem hozott halat, szépen húztam is kifelé a wobit, a csali már csak két bothosszra volt tőlem, színe kezdett is felsejleni előttem, mikor az áttetszően tiszta vízben alulról megjelent egy gyorsan kinyíló hatalmas száj, elkapta a csalit de böcsülettel, úgy, hogy a kis 6 centis SPRO wobbler teljes egészében eltűnt a hal szájában. A balin eközben szédületes mutatványokat adott elő, hogy szabadulhasson, szinte a lábamnál kellett ez első vad kirohanásokat csillapítani, kezelni, gyorsan rutinból engedtem a féken, majd néhány pillanat múlva, mikor enyhült az erő a túloldalon, tarkón ragadtam a bestiát.....

rejtélyes sérülés idei eddigi legnagyobb, 60 cm-s, közel 3 kilós balinomon

Ha lehet, csak a fényképét vigyük haza, s  az őn legközelebb is megörvendeztethet! :)))

Tőlem mindig megmentődnek az őnök

villámgyorsan tör vissza ő is

Ideális helyszín

A helyismeret nagyon fontos, a csali másodlagos, bokorugró Crank Bait (nekem disznócska)  is hozhat 50 feletti balint

Ilyen ez a szakma. A balinok jönnek, fogunk belőle, ha adják magukat, gyors fotó, majd vissza a feladónak, örömteli tekintet, mosoly a képeken, zsibbadó váll és kar, elégedett összepakolás, jóleső gondolatok a hazamenetel során, májusban, mikor zöldell minden, balinparádé idején.....

Kelt: 2016. év Ígéret havának 10.-ik napján

Balinozás kissé másképp

Darabos fenekeszeg Rajkáról

Balin, őn, fenekeszeg, vérkeszeg. Kinek ahogy tetszik, de mindannyian egyre gondolunk, a ragadozó életmódra áttért fogatlan pikkelyesre, amely látványos rablásaival elkápráztat minket folyón és tavon egyaránt. Mindenkinek ismerős a víz felszínén széles köröket leírva támadó a küszöket a felszínre verő, többször odavágós jelenet, amelynek elkövetője nem más, mint a balin!

Balinrablás. Hány és hány horgásznak jut eszébe ilyenkor, hogy jaj de jó lenne megfogni, hogy is fogjam meg, mi is legyen, mit is kell tennem ennek a célnak az elérése érdekében. A balin megfogásának legelterjedtebb módszere a pergetés. Véleményem szerint a legsportosabb is. Szinte egész iparág épült ma már a balinos műcsalik gyártására, számtalan típus, forma, és szín létezik, amit felsorolni is komoly, ha nem lehetetlen feladat lenne. 

Az Öreg-Dunában is szép balinok élnek

Van, hogy felszíni csalival kaphatjuk el a balinokat, van hogy süllyedő, s van, hogy a fenék közelben vontatott twisterre, wobblerre vág oda cefetül. Mert aki már fogott balint, az jól tudja, hogy a kapása rendkívül erőteljes, gyakorta szinte kitépi az ember kezéből a botot.

Túl a 60 centin

Az őn van mikor óvatosabban eszik, s a hirtelen odavágást megelőzi egy-egy odapöccintés, de van, hogy itt meg is áll a történet. A balin ravasz. Erre én is rájöttem, előfordul, hogy csapatokban randalírozik és figyelembe se veszi a műcsalival pergető horgászt. Mit is lehet ilyenkor tenni? Nekünk is ravasznak kell lenni. Könnyű ezt mondani, de mit is csináljunk?

Persze ha csak pergetőbot van nálunk, és mindent végigpróbáltunk, a helyzet nehezebbé válik. Ezért megosztok egy-két olyan történetet is, amikor nem a pergetéses módszer hozott eredményt. Sokszor olyankor is sikerült balint horogra kapni, amikor nem is volt sejthető a balin jelenléte, ugyanis nem jellemezte látványos rablás a vízfelszínt...

Az ágvizekben is élnek darabos őnök

"Egy jó fogás" 

Bizonyára előfordult már mással is, hogy úszózás, vagy feederezés közben az etetésen, megjelent egy balin és űzte, verte a küszöket, keszegeket, szinte lehetetlenné téve az úszós, vagy a feederezős horgászatot.

Egy alkalommal feederezés közben a bedobást követve, ahogy az etetőanyag oldódni kezdett, megjelentek az apróhalak, s velük együtt azonnal a balin is, ami szanaszét zavarta a vizet. A negyedik dobásnál elszakadt nálam a cérna. Valamit kezdenem kell. ez már tűrhetetlen. Pergetőbot persze nem volt nálam, minek is, hisz nem pergetni készültem. (mindig az hiányzik, ami épp otthon van, szerintem ezzel nem vagyok egyedül). Mit tegyek ilyenkor? Hogy lehetne ezen a helyzeten úrrálenni? Megvan!. Vad ötlet, nem mindennapi, aki látná biztos a hasát fogná a nevetéstől, de működik! Hisz ésszel éljen az ember! Nagyjából méter hosszú előkezsinórra egy kisebb süllőzőhorgot kötöttem, majd ezt csatlakoztattam egy körforgón a főzsinórhoz, amelyen már helyet foglalt az eddig is ott helyet foglaló csúszóra rakott feederkosár. 

A zavaros vízben is eszik, őn a hínár mellől küszfarokra

A kosarat etetőanyaggal megtöltöttem, a horogra egy élő küszt akasztottam, s a cájgot a sodrás széléhez dobtam. A bedobást követve megismétlődött az előbbi jelenet, jöttek a küszök, majd jött a fenekeszeg. Mit kapott el? Hát persze hogy azt a küszt, amelyik nem tudott szabadulni! S kezdődhetett a fárasztás...

Később variálni kellett, mert gyanús lett nekik ez is, ekkor jött a halfarok, amiért egyszerűen meg vannak őrülve! Ahogy a sodrás meg-meglibbenti a hosszú előkére kötött halfarkat, ami nagyjából 30-40 centire az aljzattól lebeg, oda-odavert neki a balin. De sok esetben főként szeptemberben a nagyobb sügerek, sőt egy esetben egy 32 centis garda is lépre ment..

Természetesen később már elmaradt az etetőkosár, amit tányérólom váltott fel. Már nem lepődtem meg amikor harcsa, sőt csuka is jelentkezett az így felkínált csalira...

Eddigi rekordbalinom, egy igazi "öreg", 64,5 cm, szinte odaképzeli az ember a fogakat

Mindenki előtt ismert, az ólom nélkül úsztatott snecizős módszer, ami abból áll, hogy hosszú előkén a sneci orrán átszúrt süllőzőhoroggal próbáljuk megfogni a fenekeszeget. Van, hogy a halat, hogy a felszínen tartsuk balingolyót, vagy más könnyítő eszközt, akár egy darab hungarocelldarabot, esetleg úszót használunk. Sokszor ez is eredményes. Folyón némileg könnyebb a helyzet, a víz sodra segítségével nagyobb területet vizsgálhatunk át.

Nőj nagyra!

Úszózás közben sem volt ritka, hogy a felkínált giliszta, csonticsokrot balin ragadja el, sőt voltak időszakok, amikor a csemegekukorica is megtetszett "Őn-őkelmének". 

Ifjú horgász nagy balinnal, érthető az öröm

Volt rá példa, hogy órákig vallattunk egy környéket hárman is pergetve minden nemű eredmény nélkül. Akkor elő a feederbot, horgásszunk a békés halakra. Bedobás közben a süllyedő csonticsokrot elkapta egy fél méteres balin...pff. Ez ilyen.

Tavaszi ifjonc portré némi hóvirággal a Mosoni-Duna partján

Tavasszal gyakran tapasztalom, hogy a kora tavaszi úsztatós keszegezős horgászatok alkalmával a kölyökbalinok nagy számban sündörögnek az etetés körül, ilyenkor gyakran elkapják a más fehér halaknak felkínált csalétket. Viszonylag hevesen védekeznek a horgon, ám az erő hamar elszáll, a hideg vízben még nem olyan izmosak, bár így is szép élményt ad a kifárasztásuk. 

Februárban hamar elszáll még az "erő"

Mindenesetre én jobban szeretem a pergetést, igaz, hogy a fentebb felsorolt "extrém" módszerek is lehetnek eredményesek, mégis, a vontatott műcsalis peca az igazi, már csak a kapás pillanatában hirtelen szétáradó adrenalin, a fárasztás, a látvány miatt is...

Zsilipek alatt mindig érdemes próbálkozni

Hogy milyen íze van a balinnak? Sajnos, de egyben szerencsére is, nem tudom. (ebből adódik, hogy balinos receptbejegyzést ne is várjon a kedves olvasó tőlem). A fenekeszegek sorsa mindig amnesztia. Így is sokat elvisznek közülük, amit gyakran saját szememmel is látok. Az még oké, hogy néhány megfogott balinból elvisz egyet a horgász. De hogy hármasával, merthogy "megvan a kvóta", meg "ha már felbenzineztem idáig", meg "legalább visszajön az eldobált műcsalijaim ára" hangzatos címszóval verjék bilincsre őket...na ezt nem veszi be a gyomrom....

Bukók alatti kövezés környéke is ígéretes hely lehet

Mindezek oda vezetnek, hogy a jól bevált balinos pályáim évről-évre sivárabbak, szegényebbek. Bár ritkán horgászom rájuk, egy kis idővel, fáradtsággal újabb helyeket fedezhetnék fel, ez elgondolkodtat, hm... nem is olyan rossz ötlet....

Kelt: 2015. évben, Megvető havának 28.-ik napján

Én és a bolognai.....

A történet néhány nappal ezelőtt kezdődött, mikor találkoztam egy régi ismerősömmel, aki bolhapiacosként, ócskásként ismert a városban és a környéken. Ez az ismerősöm szólt, hogy vitt be neki valaki horgászbotokat, ő nem ért hozzá, ugorjak már be hozzá alkalomadtán, s próbáljak meg egy hozzávetőleges értékbecslést adni, mennyiért is tudná értékesíteni a botokat. A kérést elfogadtam, s ellátogattam hozzá csütörtökön. A portéka két különböző hosszúságú és márkájú spiccbotból és egy bolognai botból tevődött össze. 

viszketett már a kezem, hogy próbát tegyek

Valahogy a bolognai bot felkeltette az érdeklődésemet. Régóta kacérkodom azzal a kósza gondolattal, hogy vásárolok magamnak egyet, de sosem tudtam rászánni magam, meg hát nem is olyan olcsó mulatság beszerezni egyet, szóval mindig csak tolódott, odázódott a történet. De most, ahogy a kezemben tartottam a 7 méteres karbonszálas 5-25 grammos botot, valahogy megkísértett a gondolat. Mire észbe kaptam, a botot, amely kiváló, szinte új állapotban volt (szerintem ha kétszer használták) az eredeti ár töredékéért megvásároltam.

 Amint hazavittem, azonnal feldobtam rá a tartalékként a szekrény alján várakozó kis 30-as orsómat, amelyre 20-as zsinórt csévéltem, majd szokásos folyóvízi úsztatós végszerelékkel (3 grammos cseppúszó, 16-os előkezsinór, 10-es gama horog) láttam el. Még meg sem melegedett kezemben a bot, máris kint voltam a Mosoni-Duna egy ismertebb szakaszán, némi etetőanyag, csemegekukorica, csonti kíséretében. Hát meg kell mondjam, az első dobásom hátam mögött a ciheresben landolt. A második már vizet fogott, de nem volt jól kisúlyozva az úszó, ezért ólmoznom kellett még egy kicsit. A harmadik dobásom a fán kötött ki, nem baj, gondoltam, ha valaki megkérdezi, majd azt mondom neki, hogy mókusra megyek. A negyedik dobás már sikerült, ezt követően letapogattam a medret, hol van gödör, hol lassabb, hol gyorsabb a sodrás, hol vált irányt a víz, hol kezd visszafordulni. 

Csontival csaliztam, a meghorgászni kívánt sáv felső részére bedobtam 3 gombócot (amit némi malactápból, vakondtúrásból, vízből és csemegekukoricából gyúrtam). Szinte azonnal fogtam egy küszt....Há-há, működik a szerelék, működik a bot! No lesz itt még más is, s valóban, a negyedik küszt követően sikerült egy keszeget fognom, amelyet le is fotóztam, mint az első "érdemesebb" botavató halat! 

Első "komolyabb"

Ezt követően nem sok megállás volt, jöttek szépen a keszegek, név szerint karikakeszeg, dévérkeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, majd egy komolyabban botot hajlító, ám még így is méreten aluli kis balin!

Van, hogy odakap a csonticsokorra, bezzeg ha műcsalival megyek, elkerül

Mire mindez lezajlott, Erősen sötétedni kezdett, az úszót már nem is láttam, s a kapások is elmaradtak. Gyorsan fotóztam egyet, megörökítettem a keszegeket, mielőtt visszajuttattam volna őket otthonukba, majd összeraktam a botot, s egy korábban fogott küszből darabot vágtam, belódítottam a visszaforgó aljához, míg egy másik botra három szem csemegekukoricát tűztem, s az etetésre dobtam. 

Moson népe Hej!

Eközben elkezdtem pakolni, mert elkezdett szemetelni az eső. Szépen összeraktam a bolognai botot, elégedetten szinte lefektettem a botzsákba, még majdhogynem altatót is dúdoltam a fülébe, de akkor csak egy ősi Pokolgép szám járt a fejemben, azzal meg nem lett volna illő elbúcsúznom tőle aznapra. Ezt követve a kis vödröt rendeztem, s a feleslegesen nyitva levő merítőszákot csuktam össze....ekkor láttam hogy a fenekező botom nyele megemelkedik....

Azonnal utána nyúltam, s bevágtam......

A szerelék másik végéről erős ellenállás jelezte, ez már nem keszeg, ez valami komolyabb ellenfél lesz. Néhány perc alatt sikerült kifárasztani és szákba terelni az éjszaka ravasz vándorát, egy szép pikkelyes pontyot, amelyről már csak gyenge minőségű képet tudtam készíteni, ugyanis a telefonom jelezte, a vaku már nem működik az alacsony töltöttségi szint miatt, de a fejlámpám adott némi fényt, hogy úgy-ahogy megörökítsem a szép kis dunai pikkelyest. 

Legközelebb őalatta dolgozik majd a bolo....

Ejj, de jó lett volna, ha a bolognaival fogom ki! Perceken múlt, de van ez így. Bízom benne, hogy a bolo-val megbarátkozunk, s legközelebb megmutatja hogy táncol majd egy szebb hal által diktált ritmusra!

Kelt: 2015. év Magvető havának 9.-ik napján.

Néhány tipp a menyhalazáshoz (újratöltve 2020.)

Körbetekintünk. S látjuk, mennyire rohan a világ. Van e még igény vajon egy misztikummal átszőtt téli estében menyhalakra várni a folyóparton? A mai felgyorsult életviteli helyzetekben, amikor a napi pénz utáni hajsza végén otthonunkba zuhanunk fáradtan, néhányunk fejében fordul meg az a gondolat, hogy nosza, a napból hátra levő két-három órát horgászattal töltsük el. Sokan úgy tekintenek a horgászokra, hogy na persze, akinek ideje van rá...

Én úgy vagyok vele, idő arra van, amire az ember igazán akarja hogy legyen. Igaz, vannak külső befolyásoló tényezők, de ha az ember nagyon szeretné, ki tud szorítani néhány órácskát kedvenc hobbija művelésére, akár heti egy-két alkalommal....

A hűvössé váló időben, ősz közeledtével sok horgász befejezi a szezont. A folyók közelében élők viszont eljátszadoznak a menyhalazás gondolatával akkor is, amikor még csak éppen belekóstolunk az őszbe. Szeptemberben!! Nem tévedés, szeptemberben már jó eséllyel lehet próbálkozni a menyhalfogással. Szinte a szarvasbikák bőgésének csúcspontján akadnak mifelénk az első tőkehalak horogra. Mintha csak a csodaszarvas ébresztené őket! Noha a szakirodalom a téli időszakra teszi a "menyhalszezont", az évtizedek során bebizonyosodott, hogy az un. horgász szakirodalom több tekintetben is téves.... Bár az utóbbi években, mintha korrigáltak volna több részletet is a leirásokban! Apró lépések, de jó irányba tartanak!

A menyhalazás nem igényel félnapos-napos időigényt, nem kell sok felszerelés, nem kell sort állni a horgászboltban etetőanyagért, akár két óra szabadidő feláldozása is elég, ha az ember a folyópart közelében él. Elég kerékpárra pattanni, ha közel a folyó, egy vödörben elfér minden szükséges felszerelés, valamint két bot. Szóval nem épp a nagy horgászfelszerelés gyártó cégek fő profilja, álma. Annál inkább lehet a miénk, egyszerű folyó vizi horgászoké.

Szebbek...

Büszkeség

Sokan nem tudják, hova is kell menni, hogyan is kezdjenek hozzá, mit vigyenek magukkal, mikor van a releváns időszak, nekik szeretnék most segítséget nyújtani ezzel a bejegyzéssel, néhány ötlettel, illetve azon dolgok bemutatásával, amelyek nekem beváltak az édesvízi tőkehalak horogra kerítése során az elmúlt évtizedekben.

Jó másfeles

1. Milyen bot legyen, amelyet magunkkal viszünk?

Menyhalazáshoz elég két egyszerű fenekező, nem túl merev spiccű bot, vagy még a fagymentes őszi időkben az apró gyűrűs feederbot. Jók a süllőző, vagy akár régebbi a szekrény mélyén porosodó pergető botok is. Én a klasszikus kétrészes üvegbotokra, a Germina és a Balaton márkájúakra, valamint az általam gyakran használt Shakespeare Combo kétrészes 3,20-as üveg botokra esküszöm. Kiválóan jelzik a kapást, erősek, bírják a strapát, és ami a lényeg, a nagyobb gyűrűkbe nem fagy bele a zsinórról felvett víz télen, mint az a feederbotoknál tapasztalható. Ezek a botok kellően bírják a telet, a strapát, nem mellesleg a fél tonna hal már bennük van darabonként (de lehet hogy bőven több is). Nem rettennek meg, ha esetleg menyhal helyett egy termetesebb ponty, márna, vagy meg ősszel harcsa teszi próbára őket. Mert előfordult már ilyesmi is, nem is egyszer...

2. Orsó, zsinór, horog, ólom és jelző:

Orsó: 
Az orsó legalább 30-as legyen, nem kell a legmodernebb, de bírja a telet, az olykor -7 fokot is! Zsinórral megfelelően legyen feltöltve. A megfelelő orsók simán bírják a megpróbáltatásokat, nem kell félteni őket, ám illik a szezon előtt zsírozni, karbantartani, tudva, hogy extrém időjárasban fognak velünk együtt kint lenni, s előfordulhat hó, ónos eső, fagy,...stb

Zsinór:
Célszerű a 30-as monofil, ám lehet vékonyabb is, de 25-ös méret alá ne menjünk. Előfordulhat még nagyobb harcsa, sőt márna is, amely beesik a menyhalazásra szánt felszerelésre, legalább legyen esélyünk megfogni őket is. A túl vastag monofil zsinórt, vagy a fonottat nem ajánlom. Egyrészt ahol nagyobb a sodrás, jobban belefekszik a víz, csinál egy öblöt neki, amely tompítja a kapás észlelését, valamint a bevágás hatékonyságát is. A fonott télen a jegesedés miatt felejtős. Előkének mindig kicsit gyengébb zsinórt használok a főzsinórnál. 30-as főzsinórnál 25-öst.

Horog:
Legjobb a süllőző, hosszú szárú horog, 2-es, vagy 4-es méretben, de megfelelnek a 6-os, 8-as pontyozó horgok is. Jobbak a kisebb süllőzők, mivel a nagy menyus óvatos, nem szívja torokra rögtön a csalit, mint a kisebbek, szeret szöszmötölni, bár a menyhalra igaz, ha táplálékot lel, nem hagyja ott. Valahogy jobb szeretem a kisebb süllőző horgokat, mivel járulékosan sügér, süllő, domi is be-be esik, sőt a márna is simán felveszi...

Jelző:
A horgászboltokban kapható fénypatron a legjobb jelző, a bot végére erősítve látványos lesz a kapásunk, amely oda-odahúzást, folyamatos rázást jelent majd. A patronok közül a bütykös végűt szeretem (Carp Zoom Light Stick 4,5-8,0x35mm). Ha vége a pecának, fagyasztóba teszem és később többször, akár 7 alkalommal (2-3 óra/alkalom) is felhasználhatom. Volt hogy led-es világító öngyújtóból kiszereltem a szerkezetet, s azt rögzítettem a botspiccen. A -7-9 C° fok hidegben a fénypatron is behalványul. Bizarr volt a dolog, de működött. Van aki csengőt tesz a botspiccre, de bevallom, engem irritál, amikor a folyopart méltóságos csendjét az estében folyvást megtöri a csengő hangja. 

Ólom:
Klasszikus folyóvizi lapos tányérólmokat célszerű használni, a sodrás erősségéhez igazítva, hogy a szereléket helyben tartsa. 50-140 grammos méretben alkalmazom őket. Ahol nincs nagy sodrás, például egy faja kis visszaforgóban, ahol szinte áll a víz, ott bármilyen nehezék is megteszi.

forgókapcsos és csúszóólmok

3. Szerelék:

Én úgy készítem el a csúszóólmos szereléket, hogy az ólmokat tudjam rajtuk gyorsan cserélni, a víz sebességéhez alkalmazkodva. Tehát a főzsinórra kerül egy karabineres forgó, az alá egy gumiütköző, s a főzsinór végére még egy karabineres forgó, amibe az előkét rögzítem. Az előke 60 centinél ne legyen hosszabb, mert a megakasztott menyhal hamar egy szikla, kő, vagy víz alatti faág alá viszi a zsákmányát és sokszor képtelenség kiszedni onnan, erre akkor van esély, ha ilyen tereptárgyak mellé vetjük be a szerelékünket.
Többnyire csúszóólmos szereléket használok, de alkalmazható a klasszikus nagy hurkos márnázó kötés, sőt a végólmos szerelék is.

Egy kész menyhalas szerelék, amit gyakran használok

4. Csali:

Szeretem a frissen fogott küszt, karikát és bodorkát felhasználni, hiszen a friss haldarabnál nincs csábítóbb a menyhal számára. A halból én két-három centis darabot vágok, vagy a farkát tűzöm fel kétszer áthúzva rajta a horgot. Előfordul, hogy a küszt a farokba akasztva egészben rakom fel úgy, hogy a csalihal fejét úgy töröm le, hogy a garatrész a haltesten maradjon. Így a szagok kijönnek a csalihalból, a gébek viszont kevésbé férnek hozzá a csalihal belsejéhez. Vannak esetek, mikor a fagyasztott, kissé hűtőszagú snecidarab jön be jobban a menyhalaknak, ám a tuti az az esti órákban a vizes fűből szedett hosszú és kellően vastag harmatgiliszta. Az aduász viszont a gardából vágott szelet. Sokszor akkor is halat ad, amikor minden más csali csődöt mond. Olajosabb húsa elképesztő vonzeröről tanuskodik. Beszerezni nem egyszerű, de ha fogok a Dunán, vagy a Balatonon gardát, mindig elteszem a menyhalaknak. Esetenként próbáltam füstölt szalonnakockát, amely szintén sikeresnek bizonyult a menyhalak körében.

Verhetetlen csali a folyóvízi halak közt

Jó ja nem várunk sokat a bevágással, akkor szájszélbe akad, s ha akarjuk bátran vissza is engedhetjük a menyust

Gyakran csalok is kicsit, az étkezésre szánt olajoshal levét dunsztosüvegbe gyűjtöm, s kint a vízparton a haldarabbal csalizott horgot párszor belemártom ebbe a förtelmes büdössé érő "szmötyibe", s úgy próbálok halat fogni. Verhetetlen!! A halak messziről megérzik a szagot, hála a folyónak. S ha éhesek, nem restek megkeresni, hol is a csemege....

Élve is tarthatjuk őket, míg tart a horgászat

Jó csali még viszont a géb is. Ahol szürkület előtt rágja a csalit, s a szürkületkor hirtelen megáll a géb, na ott várható ragadozó. Tudják a kis piszkok, hogy el kell bújni. Ezért ha tehetjük, rakjunk el estére pár gébecskét, hátha...

Félig megemésztett géb a menyhal gyomrában. Gyakori táplálék

Sok esetben a csali beszerzése sem egyszerű, gyakori, hogy csalihalazás közben meglepetés éri az embert. Volt, hogy csalihalat akartam fogni, de csak sütnivaló méretben jöttek bodorkák, jászok, máskor meg a sügérek és kis balinok nem hagytak snecizni...

néhány csalihal elég egy estére

Mondom elég.......

5. Mikor?:

Szeptember elején a szarvasbőgés kezdetétől május elejéig. Szerintem nekik olyan a szarvasbőgés, mint nekünk a hajnali kakasszó. Az se tántorítson el senkit, hogy a folyó ilyenkor még 17-18 fokos!!!! A menyhal eszik. Sőt, a nagyokat mindig szeptember és november legeleje között szoktam megfogni. Később már jellemzően kisebbek jönnek, a nagyobbak ritkábbá válnak. 

Menyhalazásnál a legjobb időszak a sötétedést megelőző fél, illetve az azt követő egy-két óra. Természetesen az éj hátralevő részében több alkalommal is jöhetnek hullámban a kapások, metszően hideg teleken igazi embert próbáló feladat és kihívás egy teljes estét, vagy éjszakát kint tölteni a víz mellett.

Klasszikus téli ragadozó

Télen, borultabb ködösebb időben nappal is horogra kaphatók, ha az ember ráakad a nappali tartózkodási helyükre, ilyenkor többnyire gödrökbe húzódva várja a csapat az estét. Volt, hogy délután fél kettőkor elkezdtem fogni őket, s mire besötétedett ötkor, addigra már tizenhét darabot is megfogtam. Igaz, négy darabot vittem el akkor, a 40 centi alattiak mind amnesztiát kaptak. Régi szép idők..... Fogni lehet többet is, de nehéz úgy horogra keríteni, hogy ne nyeljenek mélyre, hogy komolyabb sérülés nélkül elengedhessük őket. Általában a második húzás után oda szoktam törölni nekik, akkor rend szerint szájszélbe akad nekik a horog, még nem nyeli mélyre a hal a csalit. Gond nélkül szabadon engedhető így a menyhal.

Bizony nappal is eszik

December végén, január elején szokott lenni egy-két hetes holt időszak, amikor alig-alig lehet kapásra bírni őket. Na ilyenkor megy az ívás. Amint végeztek a kötelező szaporodási elfoglaltságaikkal, újult erővel vetik magukat a csalira, természetesen lebegő, ikráktól, haltejtől kiürült hassal. 

Március végén fogott menyus

6. Hol?:

Menyhalra a kezdeti szeptember-októberi időszakban zárások környékén visszaforgó mélyebb langókban, kövezések mentén, vízbe dőlt fák környékén, vízben elágazó gyökérzet mellett, illetve a folyók külső kanyarívében a mélyebb leszakadó partok mentén, kövezések szélén. mélyebb gödrökben számíthatunk leginkább. Később, november-december idején, mikor a menyhalak bandába verődve megkezdik vándorlásukat ívóhelyet keresve bárhol rájuk lelhetünk, de az esetek 90%-ban a folyóvizek part menti részein, sokszor az egészen sekély akár 50 centis vizében is nyakon csíphetők. Nem kell félni, ha nem túl mély a víz, a menyusokat nem érdekli, ha vándorlásuk során sekélyebb részeken kell áthaladniuk, példa erre a Lajta, ahol sekélyebb szakaszokon is szép eredményt lehet elérni. Szeretem a Lajtát, Mosonmagyaróváron mindkét partja végig kövezéssel szórt. Ideális életteret biztosítva ezzel a menyuciknak. Érdemes zárások alatt a sodorvonalra dobni, a szerelékünket a víz oda teszi, ahová amúgy is lerakja a szállított táplálékot. A halak pedig tudják, hova kell menni élelemért!

A sodorvonalon sort állnak a ragadozók

A Duna part menti sávja menyhalat, harcsát, süllőt is adott már novemberben

A mély visszaforgók több menyhalat is rejthetnek, és rejtenek is

Visszaforgók általában mélyebb vizet rejtenek, ott is eredménnyel próbálkozhatunk

7. Mi történhet?:
Sok esetben a menyhalnak felkínált csalit más halfaj is megízlelheti, nem ritka, hogy a még ébren levő harcsák veszik fel a menyhalnak felkínált csalit.

Leggyakrabban a bucók serénykednek a tipikus menyhalas helyeken, nem baj ha fogunk belőlük, mert azt tartja nálunk a mondás, hogy együtt bandáznak, s ahol este megjelenik a bucó, ott menyus is lesz.

Rák is felveheti a halszeletet

sokszor mélyre nyelnek, ezért érdemes egy érfogót magunkkal vinni

Becsusszanhat márna is a halszeletre

Ívás előtt közvetlenül erősen megduzzadnak az ikrától, haltejtől

Egy jó este három menyus akár 5-6 kilót is elérhet

Ne feledjük, az őszi esték már hűvösebbek, megfelelően rétegesen, vastagon öltözzünk fel, ne feledjük a fagyálló folyadékot, a forró teát, vagy a forralt bort sem, amely az esti baráti horgászatok egyik nélkülözhetetlen kelléke. Fejlámpa mellett nem árt, ha másféle lámpa is van velünk, jártam már úgy, hogy szétesett a fejlámpa, s a sötétben tapogatva szedtem össze a cuccaim.

Színek

Sárgul már....

2 kg felett

Egy jó helyválasztással akár 2 kiló feletti menyust is foghatunk

ívásra készülő "hasas" menyusok nálam mindig amnesztiát kapnak

Hosszú vékony...

Színek

Darabosak

Épp megtörik a víz, s ott a gödör....

Nem igaz hogy téli hal, április végi (festett tojásos) húsvéton is fogható......

Bizony a menyhal nem alszik nyári álmot. Igaz, hogy minimális tápanyag felvétellel vészeli át a melegebb hónapokat, de nem tetszhalott állapotban. Innen is, onnan is jönnek hírek, hogy nyáron, mélyebb, kövezéses gödrök mentén menyhal kerül a horogra. Az sem igaz, hogy csak sötétben táplálkozik. Magam is gyakran tapasztaltam, hogy világosban támadtak csoportosan. 

S vajon valakinek eszébe jutott-e, hogy miért is nem kap ez a hal védelmet az ivás idejére? Már az őshonos keszegfajok is tilalmi idővel büszkélkedhetnek nászuk ideje alatt, s a menyhal? Legtöbben akkor horgásszák. Vagyunk azonban néhányan nem csak itt felső-Szigetközben, hanem az ország több pontján is, akik decemberben az ikrától, vagy tejtől duzzadt hasú menyhalakat nem visszük haza, hanem kíméletes horogszabadítást követően szabadon engedjük őket. Hosszú évek óta több fórumon is propagálom, hogy a menyhal nem csak decemberben, hanem szeptembertől májusig jó eséllyel fogható, s ha lehet, az amúgy is csökkenő tendenciát mutató egyedszámuk miatt engedjük őket decemberben ívni, s ne vigyük haza őket ilyenkor. Még ha a törvényalkotó nem is érzékeny velük kapcsolatban, mi legyünk kissé felelősségteljesebbek!

Sokat tudnék még írni róluk, egyszer összeszedem minden gondolatom, van már egy könyvre való a menyusokkal kapcsolatban, hisz hosszú évek óta kutatom eme halfaj viselkedését, életét. Keressetek bátran, bármilyen kérdéssel is ezen egyetlen tőkehalfélénkkel kapcsolatban!

Kényelemben, még sötétedés előtt helyezkedjünk el

Addig is a menyhalazások alkalmával kívánok feszes zsinórt és

Sok sikert mindenkinek!

Kelt: 2015. Magvető havának 2-ik napján.