2015. október 8., csütörtök

Finomszerelékes úsztatás a Mosoni-Dunán

Úgy kezdem ezt a beszámolót, hogy teszek egy vallomást! Sajnálom azt az elvesztegetett időt, amit a fenekező, feederbotok mellett ülve lesve a jelzőket töltöttem el, ahelyett, hogy a már szívemhez nőtt módszerrel cserkeltem volna be a folyóvizi uszonyosokat. Végig kellett járnom ezt az utat, hogy eljussak idáig, s utólag visszatekintve el kell mondjam, hogy megérte. Sikerült a horgászat egy olyan módszerét elsajátítanom, tökéletesítenem, bár még van hova fejlődni, amely azóta is kedvencem, s télen-nyáron minden évszakban egyaránt alkalmazható. Ez nem más mint a folyóvízi finom szerelékes úsztatás.
Csodásan meglassuló kanyar a város szélén
Van egy ősrégi ezer sebből vérző, de máig megbízható, gerinces, de egyben kellően rugalmas erős 4,20-as három tagos Miami Balzer matchbotom. Kiváló társammá vált az évek során, ám hamarosan fel kell újítanom, ha azt szeretném, hogy elkísérjen még néhány évig a vízpartra. Mára már mint meghosszabbított karom, mint az ujjaim vége, úgy működik, minden apró rezdülésben, érintésben eggyé olvadtunk. Ő volt a társam, míg végigjártam a rögös utat, a folyóvizi úsztatás módszerének elsajátításának folyamán. Meg kell valljam, szeretem ezt a módszert, végig kontaktusban vagyok az egész szerelékkel, minden rezdülést érzek, 
azonnal reakcióképesen, mintha pergetnék, érzek minden odaütést, csippentést.....

Történt egy szeptemberi nap délutánján, hogy kedvet kaptam egy kis folyóvízi úsztatáshoz. Nosza hamar összekaptam magam, s irány a Mosoni-Duna egy gyorsabban sodró, sóderes nem túl mély 60-70 cm-s szakasza. Etetőanyag gyanánt semmi mást nem vittem magammal, csak néhány szelet kenyeret darabokra törve, amelyeket a helyszínre érve egy magammal vitt kisebb krumplis zsákba tettem néhány nagyobb kővel együtt, majd a zsákra kötelet kötöttem, s behajítottam a parttól nagyjából 8 méterre levő távolságra, ügyelve arra, hogy a kötél végét a parton rögzítettem, nehogy a sodrás mégis elszabadítsa, vagy arrébb vigye a lefixált "etetést".

A fent leírt egy szál match botomon egy kis 30-as Browning orsó nyugszik 20-as főzsinórral szerelve. A szerelékemet egy másfél grammos folyami csepp úszó, néhány ólom, 16-os előkezsinórra kötött 10-es Gama horog alkotta. Csalinak 4 szem csontit és kenyérrózsát szántam, s cserélgettem. A vízben levő etetőzsák mögé dobtam, onnan úsztattam le a szereléket nagyjából 10-13 méter távolságra úgy, hogy a horgon levő csali érintgette a kavicsos medret, kissé bukdácsolva követte a  víz sodrát. Olykor meglassítottam, esetenként meg megállítottam a szereléket. 

Hamarosan megjelentek az első halak az etetésen, naná, hogy az idegesítő kis gébek. Őket követte néhány küsz, majd egyszer csak határozottan megállt az úszó, ekkor történt a bevágás, majd a harc, amelynek végén egy szép paduc harapott nagyokat a légtérbe, mikor ajkaival a víz fölé került.
Ezt követően kisebb karikakeszegek, szilvaorrúak jelentek meg, ám eljött egy időszak, amikor több leúsztatást követve sem érkezett érdeklődő.

Már-már elgondolkodtam, hogy talán valamit nem jól csinálok, amikor a következő úsztatás alkalmával hirtelen alámerült az úszó. Bevágtam. A hal megindult a meder közepe felé, de hamar sikerült visszaterelnem. Ő egy szép ifjonc márna volt, akit a sóderesen lefotóztam, majd útjára engedtem.

Ifjonc márna

Itt már vidámabban távozóban
Néhány úsztatást követve ismét kapást tapasztaltam, ekkor szintén egy vésett ajkú tette próbára a gyorsaságomat, pechemre a horog a szákolás előtt kiakadt, s a hal vígan vett búcsút a légnemű világtól, s hamar eltűnt a tiszta folyóvízben. Nem adtam fel, a csontit felcseréltem kenyérrózsára. Szinte egy métert sem úszott a szerelék, amikor újabb kapás érkezett, olyan elhúzós. A tettes egy retur kis pikkelyes pontyocska volt, aki fiatal volta ellenére remekül alkalmazta a sodrás segítségével betanult szabaduló mozdulatokat, de mivel nem Hudini volt az oktatója, hamarosan megmeríthettem, hogy aztán egy gyors fotót követően útjára engedjem.
Hejj, hol van öregapád, mikor teszi tiszteletét nálam?
Még néhányat úsztattam kenyérrel, amikor ismét egy hirtelen kapás következett, a közben már alkonyba burkolózó szürkületben, a tettes ezúttal is egy szép vésett ajkú paduc volt. Vele együtt már két paduc a szákban volt. A sötét miatt már nem láttam rendesen, ezért az úszóhoz rögzítettem egy fénypatront, mivel az úszó nem arra volt kiképezve, hogy patront rögzítsünk bele, gyors megoldásként az úszó felső szárához egy darabka szigetelőszalaggal rögzítettem a patront. A szereléket könnyítenem kellett egy söréttel, mert megváltoztak a súlyviszonyok. Aki horgászott már sötétben fénypatronnal, annak ismerős lehet a sztori, a víz fölött repülő fénypatronra rávetődtek a hely repülő fenegyerekei, a bőregerek, ám szerencsére nagy galibát nem okoztak, hamar rájöttek, hogy ez a falat nem nekik való. 

Néhány karikakeszeg és kis szilvaorrú jelentkezett még a sötétben, majd, átengedték a placcot a reménynek. Az én reményemnek, hogy talán egy komolyabb ellenféllel mérem össze az erőmet. Szinte nem is néztem az úszót, ujjheggyel érintve fogva a zsinórt éreztem néhány apró odacsípést, mikor gondoltam, hogy visszahúzom a szereléket, de ekkor határozottan megállt az úszó, én reflexből azonnal bevágtam. A bot félúton megállt a kezemben, s az orsó felsírt. Azonnal sodrással szemben tört előre a tettes, amiről rögtön gondoltam, hogy márna lesz. Jó 20 perces fárasztást követően, mivel nem mertem erőltetni a nagyobb halat a szakítás veszélye miatt, sikerült szákba terelnem a kereken két kilós folyami torpedót. Az öröm határtalan volt. 
Ők most hazajöttek velem...
Még fél órát úsztatgattam, de csak két kölökmárna jött, amelyeket gyorsan szabadon engedtem, majd búcsút vettem szeretett Mosoni-Dunámtól. S hogy miért is inkább ez a módszer? Finomabb, élvezetesebb, közvetlenebb, nem mellékesen több hal is horogvégre kerül, tehát mozgalmasabb, mint a fenekezés. Hozzáteszem, ha mód van rá, nem hagyom el a fenekező módszert sem, van, mikor bent van egy feeder a biztonság kedvéért, ám legtöbbször élő kishalas, vagy halszeletes fenekező bot van bevetve kissé távolabb az úsztatásra kijelölt pályától, mert nem ritka, hogy a kishalak után bejön valami komolyabb ragadozó....


Kelt: 2015. év Magvető havának 7-ik napján....









2015. október 2., péntek

Néhány tipp a menyhalazáshoz (újratöltve 2020.)


Körbetekintünk. S látjuk, mennyire rohan a világ. Van e még igény vajon egy misztikummal átszőtt téli estében menyhalakra várni a folyóparton? A mai felgyorsult életviteli helyzetekben, amikor a napi pénz utáni hajsza végén otthonunkba zuhanunk fáradtan, néhányunk fejében fordul meg az a gondolat, hogy nosza, a napból hátra levő két-három órát horgászattal töltsük el. Sokan úgy tekintenek a horgászokra, hogy na persze, akinek ideje van rá...

Én úgy vagyok vele, idő arra van, amire az ember igazán akarja hogy legyen. Igaz, vannak külső befolyásoló tényezők, de ha az ember nagyon szeretné, ki tud szorítani néhány órácskát kedvenc hobbija művelésére, akár heti egy-két alkalommal....


A hűvössé váló időben, ősz közeledtével sok horgász befejezi a szezont. A folyók közelében élők viszont eljátszadoznak a menyhalazás gondolatával akkor is, amikor még csak éppen belekóstolunk az őszbe. Szeptemberben!! Nem tévedés, szeptemberben már jó eséllyel lehet próbálkozni a menyhalfogással. Szinte a szarvasbikák bőgésének csúcspontján akadnak mifelénk az első tőkehalak horogra. Mintha csak a csodaszarvas ébresztené őket! Noha a szakirodalom a téli időszakra teszi a "menyhalszezont", az évtizedek során bebizonyosodott, hogy az un. horgász szakirodalom több tekintetben is téves.... Bár az utóbbi években, mintha korrigáltak volna több részletet is a leirásokban! Apró lépések, de jó irányba tartanak!

A menyhalazás nem igényel félnapos-napos időigényt, nem kell sok felszerelés, nem kell sort állni a horgászboltban etetőanyagért, akár két óra szabadidő feláldozása is elég, ha az ember a folyópart közelében él. Elég kerékpárra pattanni, ha közel a folyó, egy vödörben elfér minden szükséges felszerelés, valamint két bot. Szóval nem épp a nagy horgászfelszerelés gyártó cégek fő profilja, álma. Annál inkább lehet a miénk, egyszerű folyó vizi horgászoké.

Szebbek...
Büszkeség

Sokan nem tudják, hova is kell menni, hogyan is kezdjenek hozzá, mit vigyenek magukkal, mikor van a releváns időszak, nekik szeretnék most segítséget nyújtani ezzel a bejegyzéssel, néhány ötlettel, illetve azon dolgok bemutatásával, amelyek nekem beváltak az édesvízi tőkehalak horogra kerítése során az elmúlt évtizedekben.

Jó másfeles

1. Milyen bot legyen, amelyet magunkkal viszünk?
Menyhalazáshoz elég két egyszerű fenekező, nem túl merev spiccű bot, vagy még a fagymentes őszi időkben az apró gyűrűs feederbot. Jók a süllőző, vagy akár régebbi a szekrény mélyén porosodó pergető botok is. Én a klasszikus kétrészes üvegbotokra, a Germina és a Balaton márkájúakra, valamint az általam gyakran használt Shakespeare Combo kétrészes 3,20-as üveg botokra esküszöm. Kiválóan jelzik a kapást, erősek, bírják a strapát, és ami a lényeg, a nagyobb gyűrűkbe nem fagy bele a zsinórról felvett víz télen, mint az a feederbotoknál tapasztalható. Ezek a botok kellően bírják a telet, a strapát, nem mellesleg a fél tonna hal már bennük van darabonként (de lehet hogy bőven több is). Nem rettennek meg, ha esetleg menyhal helyett egy termetesebb ponty, márna, vagy meg ősszel harcsa teszi próbára őket. Mert előfordult már ilyesmi is, nem is egyszer...


2. Orsó, zsinór, horog, ólom és jelző:
Orsó: 
Az orsó legalább 30-as legyen, nem kell a legmodernebb, de bírja a telet, az olykor -7 fokot is! Zsinórral megfelelően legyen feltöltve. A megfelelő orsók simán bírják a megpróbáltatásokat, nem kell félteni őket, ám illik a szezon előtt zsírozni, karbantartani, tudva, hogy extrém időjárasban fognak velünk együtt kint lenni, s előfordulhat hó, ónos eső, fagy,...stb

Zsinór:
Célszerű a 30-as monofil, ám lehet vékonyabb is, de 25-ös méret alá ne menjünk. Előfordulhat még nagyobb harcsa, sőt márna is, amely beesik a menyhalazásra szánt felszerelésre, legalább legyen esélyünk megfogni őket is. A túl vastag monofil zsinórt, vagy a fonottat nem ajánlom. Egyrészt ahol nagyobb a sodrás, jobban belefekszik a víz, csinál egy öblöt neki, amely tompítja a kapás észlelését, valamint a bevágás hatékonyságát is. A fonott télen a jegesedés miatt felejtős. Előkének mindig kicsit gyengébb zsinórt használok a főzsinórnál. 30-as főzsinórnál 25-öst.

Horog:
Legjobb a süllőző, hosszú szárú horog, 2-es, vagy 4-es méretben, de megfelelnek a 6-os, 8-as pontyozó horgok is. Jobbak a kisebb süllőzők, mivel a nagy menyus óvatos, nem szívja torokra rögtön a csalit, mint a kisebbek, szeret szöszmötölni, bár a menyhalra igaz, ha táplálékot lel, nem hagyja ott. Valahogy jobb szeretem a kisebb süllőző horgokat, mivel járulékosan sügér, süllő, domi is be-be esik, sőt a márna is simán felveszi...

Jelző:
A horgászboltokban kapható fénypatron a legjobb jelző, a bot végére erősítve látványos lesz a kapásunk, amely oda-odahúzást, folyamatos rázást jelent majd. A patronok közül a bütykös végűt szeretem (Carp Zoom Light Stick 4,5-8,0x35mm). Ha vége a pecának, fagyasztóba teszem és később többször, akár 7 alkalommal (2-3 óra/alkalom) is felhasználhatom. Volt hogy led-es világító öngyújtóból kiszereltem a szerkezetet, s azt rögzítettem a botspiccen. A -7-9 C° fok hidegben a fénypatron is behalványul. Bizarr volt a dolog, de működött. Van aki csengőt tesz a botspiccre, de bevallom, engem irritál, amikor a folyopart méltóságos csendjét az estében folyvást megtöri a csengő hangja. 

Ólom:
Klasszikus folyóvizi lapos tányérólmokat célszerű használni, a sodrás erősségéhez igazítva, hogy a szereléket helyben tartsa. 50-140 grammos méretben alkalmazom őket. Ahol nincs nagy sodrás, például egy faja kis visszaforgóban, ahol szinte áll a víz, ott bármilyen nehezék is megteszi.

forgókapcsos és csúszóólmok


3. Szerelék:
Én úgy készítem el a csúszóólmos szereléket, hogy az ólmokat tudjam rajtuk gyorsan cserélni, a víz sebességéhez alkalmazkodva. Tehát a főzsinórra kerül egy karabineres forgó, az alá egy gumiütköző, s a főzsinór végére még egy karabineres forgó, amibe az előkét rögzítem. Az előke 60 centinél ne legyen hosszabb, mert a megakasztott menyhal hamar egy szikla, kő, vagy víz alatti faág alá viszi a zsákmányát és sokszor képtelenség kiszedni onnan, erre akkor van esély, ha ilyen tereptárgyak mellé vetjük be a szerelékünket.
Többnyire csúszóólmos szereléket használok, de alkalmazható a klasszikus nagy hurkos márnázó kötés, sőt a végólmos szerelék is.

Egy kész menyhalas szerelék, amit gyakran használok
4. Csali:
Szeretem a frissen fogott küszt, karikát és bodorkát felhasználni, hiszen a friss haldarabnál nincs csábítóbb a menyhal számára. A halból én két-három centis darabot vágok, vagy a farkát tűzöm fel kétszer áthúzva rajta a horgot. Előfordul, hogy a küszt a farokba akasztva egészben rakom fel úgy, hogy a csalihal fejét úgy töröm le, hogy a garatrész a haltesten maradjon. Így a szagok kijönnek a csalihalból, a gébek viszont kevésbé férnek hozzá a csalihal belsejéhez. Vannak esetek, mikor a fagyasztott, kissé hűtőszagú snecidarab jön be jobban a menyhalaknak, ám a tuti az az esti órákban a vizes fűből szedett hosszú és kellően vastag harmatgiliszta. Az aduász viszont a gardából vágott szelet. Sokszor akkor is halat ad, amikor minden más csali csődöt mond. Olajosabb húsa elképesztő vonzeröről tanuskodik. Beszerezni nem egyszerű, de ha fogok a Dunán, vagy a Balatonon gardát, mindig elteszem a menyhalaknak. Esetenként próbáltam füstölt szalonnakockát, amely szintén sikeresnek bizonyult a menyhalak körében.

Verhetetlen csali a folyóvízi halak közt


Jó ja nem várunk sokat a bevágással, akkor szájszélbe akad, s ha akarjuk bátran vissza is engedhetjük a menyust

Gyakran csalok is kicsit, az étkezésre szánt olajoshal levét dunsztosüvegbe gyűjtöm, s kint a vízparton a haldarabbal csalizott horgot párszor belemártom ebbe a förtelmes büdössé érő "szmötyibe", s úgy próbálok halat fogni. Verhetetlen!! A halak messziről megérzik a szagot, hála a folyónak. S ha éhesek, nem restek megkeresni, hol is a csemege....

Élve is tarthatjuk őket, míg tart a horgászat

Jó csali még viszont a géb is. Ahol szürkület előtt rágja a csalit, s a szürkületkor hirtelen megáll a géb, na ott várható ragadozó. Tudják a kis piszkok, hogy el kell bújni. Ezért ha tehetjük, rakjunk el estére pár gébecskét, hátha...

Félig megemésztett géb a menyhal gyomrában. Gyakori táplálék

Sok esetben a csali beszerzése sem egyszerű, gyakori, hogy csalihalazás közben meglepetés éri az embert. Volt, hogy csalihalat akartam fogni, de csak sütnivaló méretben jöttek bodorkák, jászok, máskor meg a sügérek és kis balinok nem hagytak snecizni...


néhány csalihal elég egy estére

Mondom elég.......

5. Mikor?:
Szeptember elején a szarvasbőgés kezdetétől május elejéig. Szerintem nekik olyan a szarvasbőgés, mint nekünk a hajnali kakasszó. Az se tántorítson el senkit, hogy a folyó ilyenkor még 17-18 fokos!!!! A menyhal eszik. Sőt, a nagyokat mindig szeptember és november legeleje között szoktam megfogni. Később már jellemzően kisebbek jönnek, a nagyobbak ritkábbá válnak. 
Menyhalazásnál a legjobb időszak a sötétedést megelőző fél, illetve az azt követő egy-két óra. Természetesen az éj hátralevő részében több alkalommal is jöhetnek hullámban a kapások, metszően hideg teleken igazi embert próbáló feladat és kihívás egy teljes estét, vagy éjszakát kint tölteni a víz mellett.

Klasszikus téli ragadozó

Télen, borultabb ködösebb időben nappal is horogra kaphatók, ha az ember ráakad a nappali tartózkodási helyükre, ilyenkor többnyire gödrökbe húzódva várja a csapat az estét. Volt, hogy délután fél kettőkor elkezdtem fogni őket, s mire besötétedett ötkor, addigra már tizenhét darabot is megfogtam. Igaz, négy darabot vittem el akkor, a 40 centi alattiak mind amnesztiát kaptak. Régi szép idők..... Fogni lehet többet is, de nehéz úgy horogra keríteni, hogy ne nyeljenek mélyre, hogy komolyabb sérülés nélkül elengedhessük őket. Általában a második húzás után oda szoktam törölni nekik, akkor rend szerint szájszélbe akad nekik a horog, még nem nyeli mélyre a hal a csalit. Gond nélkül szabadon engedhető így a menyhal.

Bizony nappal is eszik

December végén, január elején szokott lenni egy-két hetes holt időszak, amikor alig-alig lehet kapásra bírni őket. Na ilyenkor megy az ívás. Amint végeztek a kötelező szaporodási elfoglaltságaikkal, újult erővel vetik magukat a csalira, természetesen lebegő, ikráktól, haltejtől kiürült hassal. 

Március végén fogott menyus

6. Hol?:
Menyhalra a kezdeti szeptember-októberi időszakban zárások környékén visszaforgó mélyebb langókban, kövezések mentén, vízbe dőlt fák környékén, vízben elágazó gyökérzet mellett, illetve a folyók külső kanyarívében a mélyebb leszakadó partok mentén, kövezések szélén. mélyebb gödrökben számíthatunk leginkább. Később, november-december idején, mikor a menyhalak bandába verődve megkezdik vándorlásukat ívóhelyet keresve bárhol rájuk lelhetünk, de az esetek 90%-ban a folyóvizek part menti részein, sokszor az egészen sekély akár 50 centis vizében is nyakon csíphetők. Nem kell félni, ha nem túl mély a víz, a menyusokat nem érdekli, ha vándorlásuk során sekélyebb részeken kell áthaladniuk, példa erre a Lajta, ahol sekélyebb szakaszokon is szép eredményt lehet elérni. Szeretem a Lajtát, Mosonmagyaróváron mindkét partja végig kövezéssel szórt. Ideális életteret biztosítva ezzel a menyuciknak. Érdemes zárások alatt a sodorvonalra dobni, a szerelékünket a víz oda teszi, ahová amúgy is lerakja a szállított táplálékot. A halak pedig tudják, hova kell menni élelemért!


A sodorvonalon sort állnak a ragadozók
A Duna part menti sávja menyhalat, harcsát, süllőt is adott már novemberben

A mély visszaforgók több menyhalat is rejthetnek, és rejtenek is
Visszaforgók általában mélyebb vizet rejtenek, ott is eredménnyel próbálkozhatunk


7. Mi történhet?:
Sok esetben a menyhalnak felkínált csalit más halfaj is megízlelheti, nem ritka, hogy a még ébren levő harcsák veszik fel a menyhalnak felkínált csalit.





Leggyakrabban a bucók serénykednek a tipikus menyhalas helyeken, nem baj ha fogunk belőlük, mert azt tartja nálunk a mondás, hogy együtt bandáznak, s ahol este megjelenik a bucó, ott menyus is lesz.

Rák is felveheti a halszeletet

sokszor mélyre nyelnek, ezért érdemes egy érfogót magunkkal vinni
Becsusszanhat márna is a halszeletre

Ívás előtt közvetlenül erősen megduzzadnak az ikrától, haltejtől

Egy jó este három menyus akár 5-6 kilót is elérhet

Ne feledjük, az őszi esték már hűvösebbek, megfelelően rétegesen, vastagon öltözzünk fel, ne feledjük a fagyálló folyadékot, a forró teát, vagy a forralt bort sem, amely az esti baráti horgászatok egyik nélkülözhetetlen kelléke. Fejlámpa mellett nem árt, ha másféle lámpa is van velünk, jártam már úgy, hogy szétesett a fejlámpa, s a sötétben tapogatva szedtem össze a cuccaim.

Színek

Sárgul már....


2 kg felett

Egy jó helyválasztással akár 2 kiló feletti menyust is foghatunk

ívásra készülő "hasas" menyusok nálam mindig amnesztiát kapnak
Hosszú vékony...
Színek


Darabosak

Épp megtörik a víz, s ott a gödör....

Nem igaz hogy téli hal, április végi (festett tojásos) húsvéton is fogható......

Bizony a menyhal nem alszik nyári álmot. Igaz, hogy minimális tápanyag felvétellel vészeli át a melegebb hónapokat, de nem tetszhalott állapotban. Innen is, onnan is jönnek hírek, hogy nyáron, mélyebb, kövezéses gödrök mentén menyhal kerül a horogra. Az sem igaz, hogy csak sötétben táplálkozik. Magam is gyakran tapasztaltam, hogy világosban támadtak csoportosan. 


S vajon valakinek eszébe jutott-e, hogy miért is nem kap ez a hal védelmet az ivás idejére? Már az őshonos keszegfajok is tilalmi idővel büszkélkedhetnek nászuk ideje alatt, s a menyhal? Legtöbben akkor horgásszák. Vagyunk azonban néhányan nem csak itt felső-Szigetközben, hanem az ország több pontján is, akik decemberben az ikrától, vagy tejtől duzzadt hasú menyhalakat nem visszük haza, hanem kíméletes horogszabadítást követően szabadon engedjük őket. Hosszú évek óta több fórumon is propagálom, hogy a menyhal nem csak decemberben, hanem szeptembertől májusig jó eséllyel fogható, s ha lehet, az amúgy is csökkenő tendenciát mutató egyedszámuk miatt engedjük őket decemberben ívni, s ne vigyük haza őket ilyenkor. Még ha a törvényalkotó nem is érzékeny velük kapcsolatban, mi legyünk kissé felelősségteljesebbek!


Sokat tudnék még írni róluk, egyszer összeszedem minden gondolatom, van már egy könyvre való a menyusokkal kapcsolatban, hisz hosszú évek óta kutatom eme halfaj viselkedését, életét. Keressetek bátran, bármilyen kérdéssel is ezen egyetlen tőkehalfélénkkel kapcsolatban!


Kényelemben, még sötétedés előtt helyezkedjünk el









Addig is a menyhalazások alkalmával kívánok feszes zsinórt és








Sok sikert mindenkinek!







Kelt: 2015. Magvető havának 2-ik napján.