Jellegzetes keszeg a dévérkeszeg (Abramis Brama). Méreteit tekintve elmondható, hogy legnagyobbra növő keszegfajunk.
|
Eltörpül mellette az aprókeszeg |
Balatoni és a Bokodi-tavi horgászataim során oly sokszor találkoztam velük. A Balatonon ők voltak azok, akik mindig megjelentek az etetésen, ha mást nem is sikerült fognom, egy-két dévér mindig felkapaszkodott a horog végére, ők gondoskodtak arról hogy ne menjek haza lógó orral, fogás nélkül. Egy-egy szebb példány olykor megpróbált szabadulni a horogtól, de többnyire ezek a próbálkozások hamar kifulladtak, s a szép ezüstös halacskák szépen felfeküdtek a víz színére. Hány-és hány balatoni amatőr horgászverseny dobogós helyezését köszönhettem nekik. Hányszor láttam a balatoni estéken, mikor május elején hatalmas bandákba verődtek, s kijöttek a kövezés széléhez ívni, ekkor locsogásuk körbeölelte a tavat. Hányszor varázsolták csodaszéppé az amúgy is tündérkertbe illő ezer színben játszó nyári balatoni napfelkeltét. Hányszor is lengették a fenekező bot kapásjelzőjét olykor felragasztva azt, hányszor emelték meg a waggler úszót, vagy merítették azt meg a Balaton zöldes habjai alá... Hajlamos voltam nem nagyon megbecsülni ezeket az élményeket egészen odáig, amíg szép lassan ezek a halak megváltoztattak, s már nem mint a fehér halak, egyéb halak egy kategóriáját képviselték a szememben, hanem kezdtem egyre nagyobb megbecsüléssel gondolni ezekre a vízi lényekre. Ekkor jött a változás is.
|
A balatoni dévér is megdolgoztatja a matchbotot |
|
A balatoni versenyek egyik nyerő hala lehet a feeder-el fogott termetesebb dévérkeszeg |
|
Első nagyobb dévérem |
Felső-Szigetköz vizeiben előszeretettel űztem a jászokat, bodorkákat könnyű szerelékes úsztatós módszerrel, többnyire csontival, csemegekukoricával csalizva. Egy idő után csalit váltottam, s olykor jó vörös trágyagilisztával kezdtem úsztatni. Közvetlen az etetésen azonnal érkezett is a kapás. Dévér. Nem is rossz, olyan balatoni típusméret, csak ez ép a folyón. No, ha már itt vagytok, hajrá. Minden egyes fogott hal után egy kisebb gombóccal rádobtam az etetésre. S minden úsztatás alkalmával jött a kapás, az úszó szinte egy métert sem haladhatott szabadon, már megragadta valami, s húzta magával a rejtélyes színben játszó víz mélyébe. Gondoltam egyet, s állítottam néhány centit a mélységen, így a horog most már szinte a meder fenekén pattogott, miközben átadta magát a víz sodrának, s lám egyszer csak megállt az úszó, s az antennája szép lassan süllyedve elindult a meder közepe felé, komótosan, de határozottan. Bevágtam! Meglepően komolyabb ellenállás volt érezhető a boton, szép parabolát írt le a matchbot felső tagja, megkezdődött a fárasztás, mert a horog végén harcoló ellenfelem igen is küzdött! Hitetlenkedtem, de tény, hogy másfél kilós dévért szákoltam! Még sohasem fogtam ekkorát. Ez volt a kezdet, az ősz hátralevő szakaszában sok hasonló méretű dévért sikerült így horogra kapnom, s kezdtem ráérezni az úsztatás ízére is.
|
Öreg-Duna ág Rajka felett egy ruganyról, amely mögé olykor beállnak a dévérek |
|
Rajkai "lapospart", kiváló dévérező hely |
|
"Nagy" Duna Kisbodak felett |
A következő évben más felső-szigetközi helyszíneken is próbát tettem. Elmondható, hogy sikerült sok hasonló méretű dévért fognom szinte minden ágvízen, kezdtem megtanulni, milyen mélységekben, milyen víztípusban találhatóak meg a halak, sokszor meglepően sekély 1-1,5 méteres vízben is bandáztak, ám az esetek nagyobb részében a mélyebb, lassabban folyó szakaszokon kerültek elém ezek az óriáskeszegek. Végre eljött az ideje annak, hogy egy 50 centis két kilós példánnyal a dévér rekordom is megdőljön...
|
Először 2 kiló felett |
|
zsákolás Mecséren |
Az esetek kilencven százalékában trágyagilisztával, míg a maradék arányban csonticsokorral fogtam be a vadvízi lapát dévéreket. Nagyon beindult a dévérprojekt, ám horgászataim egy időre abbamaradtak, hisz a 2013-as nagy Dunai árvíz sok más teendőt adott, s reggeltől estélig pakoltuk a homokzsákokat Mecséren a család aprajával-nagyjával, az odasereglett segítő szándékú önkéntesekkel együtt. Győztünk, a falut megvédtük azzal a sok jóakaratú emberrel együtt, akik vállt vetve küzdöttek a víz ellen, a faluért..
Több alkalommal tettünk próbát az úgynevezett "24-esen", azaz az 1824-es folyamkilométernél, valamint Rajkán a Szivárgó-csatorna felső szakaszán, s bizony ott sem kellett a keszegnépnek szégyenkezni a méretek miatt.
|
Micsoda fogás |
|
A sekélyebb részekre is kijönnek a jobb falatokért |
Élménydús horgászatokat okoztak a dévérek nem csak a nagy-Dunán, hanem az Ágrendszer szinte bármelyik folyóján, öblében, ahol azért kicsit húzott a víz, megvolt a megfelelő mélység, más szinte nem is kellett hozzá.
|
Ahonnan leágazik a Mosoni-Duna a Szivárgó-csatornából, a kereszteződésben is megfordulnak a lapátdévérek |
|
Dunai hármas a hullámtéri kavicsbányák egyikéből, hibátlan példány |
Az árvíz elmúltával, mikor a hullámteret már meg lehetett közelíteni elvetődtem Rajkára, a hullámtérben található kavicsbányatavak egyikére. A tó tele volt hallal annak ellenére, hogy a helyi és a szlovák erők jó részüket már kifogták, kihálózták. Itt fogtam először három kilós dunai lapátdévért. Elképesztő volt az örömöm. Sajnos sok dévér már nem maradt a tóban, így a Dunára mentem ki próbálkozni, de az évben már nem sok sikerrel jártam.
A következő év egy napján telefont kaptam egy jóbarátomtól, hogy fél óra alatt három két kiló feletti dévért is fogott a Szivárgó-csatornán. Noha csak egy óra szabadidőm volt, kiugrottam egy szál bottal, s akkor az újonnan alkalmazott vastag harmatgiliszta csalival együtt a szereléket az etetett hely közelébe dobtam. Húsz percen belül meg is akasztottam egy két és fél kilós gyönyörű dévért. Megegyeztünk, hogy a következő napon komolyabban, több időt rászánva próbálunk még fogni a dévérekből. Akkor még senki nem sejtette, hogy életünk egyik legmeghatározóbb dévérhorgászatába futunk bele.
Eljött a reggel, az idő borongós volt, olykor gyengén szitáló esővel, közepesen erős északnyugati széllel. Ideális körülmények. Egyszerű etetőanyaggal (terményboltban kapható süldőtáp), etettünk, amelyet egy kis földdel nehezítettünk. Két-két feeder bottal dobtunk be, a csali a már említett vastag harmatgiliszta volt. Másfél órán keresztül megúsztuk kapás nélkül. Aztán egyszer csak megtört a csend. A kapás néhány pici húzást követő erőteljesebb, hosszabb ráhúzós volt, amelyet követte a bevágás. Nem kis erejű hal rugott vissza. Elindultak a dévérek. A kapások egymást követték, volt, hogy mindkét boton egyszerre jelentkeztek a halak. A kilós mérettől a három kiló tömegű halakig jöttek. Eleinte.....
|
hihetetlen méretek, három és fél kiló felett elszabadult a pokol |
Nem sokkal később komolyabb dévérek is megjelentek az etetésen. Eddig általam nem látott hatalmas testek sejlettek fel a víz homályából, és ami meglepett, olyan kitöréseket produkáltak, hogy simán elkértek az orsóról egy-egy kitörés alkalmával 15 sőt 20 méter zsinórt is. Meglepetésemre némelyik dévér megütötte a három és fél kilót is. Boldogságom határtalan volt, a külvilág megszűnt számomra létezni, csak a víz, a halak, a horgászat járt a fejemben, mikor megindult a botom a víz felé. A nyél után nyúltam, bevágnom sem kellett, csak egy kicsit emelni a boton. Mi lehet ez. Belekapaszkodott a folyó sodrába, s keményen harcolt. Kissé megindult folyással szemben, több méter zsinórt is lekért, majd a túlpart felé a hinarasnak vette az irányt, de én már ezt nem engedtem. Magam felé tereltem a halat, amelynek teste megvillant a felszín alatt, s engem is és barátomat is levert a veríték, s szinte egyszerre mondtuk ki, "azta q..va mekkora!"
A hal mintha meghallotta volna, újra kitört, s 15 méter zsinórt el is nyert, de a horog jól tartotta, s én kezdtem visszanyerni a lehúzott métereket. Kisebb jobb, illetve baloldali kitöréseket követően végre szákba tereltük a hatalmas péklapát méretű dévért, amely 65 centi hosszú és 4,5 kilogramm súlyú volt, megdöntve ezzel minden eddigi dévér rekordomat. A horgászat szépsége pedig az volt, hogy nem is a nagy halairól híres Dunán, hanem egy mellékágban sikerült mindezeket az élményeket megélnem. A két kiló körüli dévéreket le se mértük, a nagyobbakat viszont igen, s így azt mondhatom, nyertem volna a Black Jack-en, hisz a hat darab dévér pontosan 21 kilogrammot nyomott.
|
Eddigi rekordom, 65/4,5..:) |
A következő nap ugyanott megvallattuk a helyet, ám egy szerencsétlen kapást sem sikerült kicsikarnunk, igaz, akkor már ezerrel sütött a nap, csodálatos idő volt, a szél sem rebbent. Néhány nap múlva az időjárás előrejelzés hasonló idővel rémisztgetett, mint amely a nagy dévérhorgászaton fogadott minket. Gondoltuk, ez lesz a mi időnk, s fel is készültünk a horgászatra. Ismét sikerült belenyúljunk a nagyokba, igaz, most csak három darab olyan dévért tudtam fogni, amely a három kilogramm felett nyomott a mérlegen.
|
Tipikus "péklapát" |
Terveim közt szerepel az öt kilogrammos álomhatár átütése, néhány horgásznak ez már megadatott, nekem még kicsit várnom kell erre. Esetleg idén mód nyílik erre..
|
Tipikus dévérező hely az Öreg-Dunán |
|
Szivárgó-Csatorna májusi időszakban, vonuló dévérek országútja |
Kelt: 2016. év Fergeteg havának 31.-ik napján
Szép, szép, szép! Nekem 3,5 kg volt a legnagyobb, talán majd idén, legyes bottal :)
VálaszTörlésKöszönöm! Igyekszem jóban lenni velük, így talán találkozhatom majd a nagyöreggel...
VálaszTörlés:-)
Sala Sala ez megint jó lett;)
VálaszTörlésKöszönöm szépen Bicska mester!
VálaszTörlésAz erő legyen veled ;)
VálaszTörlés