Gardák a Szigetközből

Bizonyára a Balatonon horgászó, vagy az oda ellátogató horgászok találkoztak már a gardával (Pelecus Cultratus), alias a kardkeszeggel, ám a dunai pecások tudják, hogy szép számmal él e különleges hal a folyóvízben is. Ez a csodaszép őshonos hal nem csak a nagyobb folyót kedveli, hanem szépen elterjedt a Szigetközben, az ágrendszerekben, a Mosoni-Dunán, sőt, a Lajtán is.

Erős, hosszú, szárnyszerű mellúszók is jellemzik a gardát

Ennek a halnak a megjelenése inkább hasonlít egy késpengére, hasa oly vékony, hogy talán éle is van, ezért vigyázzunk amikor megfogjuk, nehogy baleset legyen belőle :)))

Szája felfelé áll, ebből adódóan következtethetünk életmódjára, táplálkozására. Ez a hal többnyire vízközt, valamint a víz felszínén szedegeti össze magának a táplálékot. 

Amikor először találkoztam vele, csodáltam, hogy hogyan is került elém egy ágvízben, hisz a Balaton nem itt van. Igen. Szegényes a szakirodalom a balatoni gardákat kivéve, azaz nem igen olvastam írásokat folyóból történő gardahorgászatról. Egy-egy írás azért eljutott hozzám, a legyező horgászok beeső zsákmányáról. Tehát térjünk is vissza az első folyami gardám történetéhez. Fenekezős folyami horgászatot űztem egy ismerősömmel, a célhal dévér, kárász és márna volt egy lassabb sodrású szakaszon. Azt tapasztaltuk, hogy a vízbe vetett szereléket süllyedés közben betámadja valami, még szinte le sem tettük kezünkből a botot, már tépte húzta valami a csalit, ami giliszta volt akkor. Persze a támadókat nem tudtuk megfogni. Sejtettük, hogy a fehérhalak aznap vízközt táplálkoznak, ezért nagyobb előkére cseréltük a szereléket, s a csali mellé pufit is tűztünk, hogy minél nagyobb eséllyel fogjuk meg az ismeretlen garázdákat. No a változtatás eredményt is hozott, a támadás pillanatban történő bevágást követően a horog végén küzdött valami. Elég jó erőben volt, ám hamar a felszínre került a tettes, egy fél kiló körüli garda. Volt is öröm, és meglepetés. Hitetlenkedve vetettem vissza a szerelékem, s máris jött a társa, amely szinte ugyanakkora súlyban volt. Mellettem horgászó ismerősöm is fogott egyet, aztán vége lett a gardák támadásának.

másfél kilós kárász mellett is jól mutatnak a szigetközi gardák

Célzottan gardára persze sohasem horgásztam, nekem is mint beeső zsákmányként szerepeltek horgászataim során. Minden évben vittem haza belőlük két-három darabot, ugyanis mint ismert, húsa kissé olajos, illatos, s a folyami ragadozóhalak, a harcsa, a csuka és a menyhal igen nagy becsben tartják az ízvilága miatt. Hányszor húzott már ki a gardaszelet a kapástalanságból, hányszor hozott eredményt, nem is tudom számon tartani. Volt rá példa, hogy csukázás közben se pergetve, se élőhallal nem lehetett a csukákat evésre bírni, pedig a szakasz, ahol próbálkoztam, ismert csukás víz volt, s szinte minden helyen ült egy-egy spori. Volt nálam garda. No felrakok egy szeletet a hármashorogra, hátha....Öt percen belül eldurrantotta a csuka. Aztán fél órán belül még kettő......Ennyit a garda fogósságról.

Ahol a csukák gardákra lestek

A menyhalak egyszerűen odavannak a garda húsáért, télen, mikor nehezen találnak maguknak táplálékot, messziről megérzik az olajos húsú gardaszelet illatát, s egymással versengve próbálják behabzsolni a felkínált szeletet. 

A ragadozóhalak mellett, azért én is megkóstoltam milyen is az íze a gardának. Igaz, én azért némi hőkezelést alkalmaztam, nem nyersen fogyasztottam, ahogy a ragadozóink. Sóztam, majd paprikás lisztben beforgattam, olajban kisütöttem, egy kis rizlingszilvánival aztán megúsztattam! :) Fenséges ízű hal. Ha lenne affinitásom a legyezéshez, lehet, célzottan gardára legyeznék. Többféle módon is meg lehet azonban fogni, a már említett pufi lebegtetésével, csonticsokorral, valamint gilisztával is. 

A legemlékezetesebb garda fogásom azonban másképp zajlott. Rajkán a Szivárgó-csatornán úsztattam keszegre, a másik botommal pedig küszdarabbal fogtam a tenyeres sügereket. Kapás, bevágás, sügér. Ez volt a menetrend, ám a harmadik sügerem után érdekesen küzdött a haldarabra oly nagy áhítattal rátörő

Folyami garda (32cm) Rajkáról küszfarokra

korgó gyomrú pikkelyes. Még fárasztanom is kellett. Nahát, mi lehet ez? Fogtam már itt pisztrángot is, gondoltam, még egyszer megismétlődik a dolog, de tévednem kellett. Meglepetésre egy csodálatosan szép gardát sikerült fognom, a hal a sodrásban lebegő küszfarokra csábult el, s elég jól megharcolt a maga 32 cm-es testhosszának minden erejével. Meg is érdemelte a szabadságot.

Az Öreg-Duna ágon egyszer két olyan szép gardát fogtam, hogy ketten kitettek egy jó kilót, bár képet akkor nem csináltam róluk, mivel akkor ép nem volt mivel. Az Öreg-Duna ág "24-es"-ként ismert szakaszán (1824. fkm) gyakorta lehet fogni őket úsztatva és hosszú lebegtetett előkére rakott csontival és pufival.

A "24-es" napfelkeltekor

Sikeresen lehet fogni gardát a Mosoni-Dunán és a Lajtán is. Innen látható, hogy a kardkeszeg szépen elterjedt az egész Szigetközben és igen jól érzi magát változó körülmények, nagyobb és kevésbé nagy sodrású szakaszokon is, sekélyebb és mélyebb vízben is. 

Víz fölé hajló növényzetről be-behulló rovarokra nem csak a domolykók várnak, hanem a gardák is

Természetesen minden évben sikerül a Balatonon is fogni gardát, vagy ahogy ott nevezik "látott halat", s örülök, hogy szép számban élhetnek, s szaporodhatnak most, mikor leállt a balatoni halászat, s az un. "gardafesztivál" sem tizedeli már őket úgy, mint ahogyan az beindult néhány éve. Hallottam, hogy 10dkg sült gardát 550 ft-ért kínáltak akkor. Elképesztő arcátlanság. A legutóbbi gardafesztiválhoz kacsolódó hír is a fülembe jutott, miszerint gardafogó versenyt írtak ki, hogy legyen mit eladni a fesztiválozó jó népnek. No comment.

Balatoni látott hal

Az elmúlt esztendő nem hozott számomra sikert a folyami gardák megfogása tekintetében, el kell mondjam, egyetlenegy darabot sem sikerült horogra kapnom. Bízom benne, hogy csak a szerencse került el tavaly, s nem a gardák tűntek el, valamint hiszek benne, hogy sok szép kardkeszeggel összehoz majd a sors a Balatonon kívül a Szigetközben is!!

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 16.-ik napján