A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágrendszer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágrendszer. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 16., szombat

Gardák a Szigetközből

Bizonyára a Balatonon horgászó, vagy az oda ellátogató horgászok találkoztak már a gardával (Pelecus Cultratus), alias a kardkeszeggel, ám a dunai pecások tudják, hogy szép számmal él e különleges hal a folyóvízben is. Ez a csodaszép őshonos hal nem csak a nagyobb folyót kedveli, hanem szépen elterjedt a Szigetközben, az ágrendszerekben, a Mosoni-Dunán, sőt, a Lajtán is.
Erős, hosszú, szárnyszerű mellúszók is jellemzik a gardát

Ennek a halnak a megjelenése inkább hasonlít egy késpengére, hasa oly vékony, hogy talán éle is van, ezért vigyázzunk amikor megfogjuk, nehogy baleset legyen belőle :)))
Szája felfelé áll, ebből adódóan következtethetünk életmódjára, táplálkozására. Ez a hal többnyire vízközt, valamint a víz felszínén szedegeti össze magának a táplálékot. 

Amikor először találkoztam vele, csodáltam, hogy hogyan is került elém egy ágvízben, hisz a Balaton nem itt van. Igen. Szegényes a szakirodalom a balatoni gardákat kivéve, azaz nem igen olvastam írásokat folyóból történő gardahorgászatról. Egy-egy írás azért eljutott hozzám, a legyező horgászok beeső zsákmányáról. Tehát térjünk is vissza az első folyami gardám történetéhez. Fenekezős folyami horgászatot űztem egy ismerősömmel, a célhal dévér, kárász és márna volt egy lassabb sodrású szakaszon. Azt tapasztaltuk, hogy a vízbe vetett szereléket süllyedés közben betámadja valami, még szinte le sem tettük kezünkből a botot, már tépte húzta valami a csalit, ami giliszta volt akkor. Persze a támadókat nem tudtuk megfogni. Sejtettük, hogy a fehérhalak aznap vízközt táplálkoznak, ezért nagyobb előkére cseréltük a szereléket, s a csali mellé pufit is tűztünk, hogy minél nagyobb eséllyel fogjuk meg az ismeretlen garázdákat. No a változtatás eredményt is hozott, a támadás pillanatban történő bevágást követően a horog végén küzdött valami. Elég jó erőben volt, ám hamar a felszínre került a tettes, egy fél kiló körüli garda. Volt is öröm, és meglepetés. Hitetlenkedve vetettem vissza a szerelékem, s máris jött a társa, amely szinte ugyanakkora súlyban volt. Mellettem horgászó ismerősöm is fogott egyet, aztán vége lett a gardák támadásának.

másfél kilós kárász mellett is jól mutatnak a szigetközi gardák
Célzottan gardára persze sohasem horgásztam, nekem is mint beeső zsákmányként szerepeltek horgászataim során. Minden évben vittem haza belőlük két-három darabot, ugyanis mint ismert, húsa kissé olajos, illatos, s a folyami ragadozóhalak, a harcsa, a csuka és a menyhal igen nagy becsben tartják az ízvilága miatt. Hányszor húzott már ki a gardaszelet a kapástalanságból, hányszor hozott eredményt, nem is tudom számon tartani. Volt rá példa, hogy csukázás közben se pergetve, se élőhallal nem lehetett a csukákat evésre bírni, pedig a szakasz, ahol próbálkoztam, ismert csukás víz volt, s szinte minden helyen ült egy-egy spori. Volt nálam garda. No felrakok egy szeletet a hármashorogra, hátha....Öt percen belül eldurrantotta a csuka. Aztán fél órán belül még kettő......Ennyit a garda fogósságról.
Ahol a csukák gardákra lestek
A menyhalak egyszerűen odavannak a garda húsáért, télen, mikor nehezen találnak maguknak táplálékot, messziről megérzik az olajos húsú gardaszelet illatát, s egymással versengve próbálják behabzsolni a felkínált szeletet. 

A ragadozóhalak mellett, azért én is megkóstoltam milyen is az íze a gardának. Igaz, én azért némi hőkezelést alkalmaztam, nem nyersen fogyasztottam, ahogy a ragadozóink. Sóztam, majd paprikás lisztben beforgattam, olajban kisütöttem, egy kis rizlingszilvánival aztán megúsztattam! :) Fenséges ízű hal. Ha lenne affinitásom a legyezéshez, lehet, célzottan gardára legyeznék. Többféle módon is meg lehet azonban fogni, a már említett pufi lebegtetésével, csonticsokorral, valamint gilisztával is. 

A legemlékezetesebb garda fogásom azonban másképp zajlott. Rajkán a Szivárgó-csatornán úsztattam keszegre, a másik botommal pedig küszdarabbal fogtam a tenyeres sügereket. Kapás, bevágás, sügér. Ez volt a menetrend, ám a harmadik sügerem után érdekesen küzdött a haldarabra oly nagy áhítattal rátörő
Folyami garda (32cm) Rajkáról küszfarokra
korgó gyomrú pikkelyes. Még fárasztanom is kellett. Nahát, mi lehet ez? Fogtam már itt pisztrángot is, gondoltam, még egyszer megismétlődik a dolog, de tévednem kellett. Meglepetésre egy csodálatosan szép gardát sikerült fognom, a hal a sodrásban lebegő küszfarokra csábult el, s elég jól megharcolt a maga 32 cm-es testhosszának minden erejével. Meg is érdemelte a szabadságot.

Az Öreg-Duna ágon egyszer két olyan szép gardát fogtam, hogy ketten kitettek egy jó kilót, bár képet akkor nem csináltam róluk, mivel akkor ép nem volt mivel. Az Öreg-Duna ág "24-es"-ként ismert szakaszán (1824. fkm) gyakorta lehet fogni őket úsztatva és hosszú lebegtetett előkére rakott csontival és pufival.

A "24-es" napfelkeltekor
Sikeresen lehet fogni gardát a Mosoni-Dunán és a Lajtán is. Innen látható, hogy a kardkeszeg szépen elterjedt az egész Szigetközben és igen jól érzi magát változó körülmények, nagyobb és kevésbé nagy sodrású szakaszokon is, sekélyebb és mélyebb vízben is. 

Víz fölé hajló növényzetről be-behulló rovarokra nem csak a domolykók várnak, hanem a gardák is
Természetesen minden évben sikerül a Balatonon is fogni gardát, vagy ahogy ott nevezik "látott halat", s örülök, hogy szép számban élhetnek, s szaporodhatnak most, mikor leállt a balatoni halászat, s az un. "gardafesztivál" sem tizedeli már őket úgy, mint ahogyan az beindult néhány éve. Hallottam, hogy 10dkg sült gardát 550 ft-ért kínáltak akkor. Elképesztő arcátlanság. A legutóbbi gardafesztiválhoz kacsolódó hír is a fülembe jutott, miszerint gardafogó versenyt írtak ki, hogy legyen mit eladni a fesztiválozó jó népnek. No comment.
Balatoni látott hal
Az elmúlt esztendő nem hozott számomra sikert a folyami gardák megfogása tekintetében, el kell mondjam, egyetlenegy darabot sem sikerült horogra kapnom. Bízom benne, hogy csak a szerencse került el tavaly, s nem a gardák tűntek el, valamint hiszek benne, hogy sok szép kardkeszeggel összehoz majd a sors a Balatonon kívül a Szigetközben is!!

Kelt: 2016. év Fergeteg havának 16.-ik napján

2015. december 6., vasárnap

"Mennyé má'..", avagy menyhal és márna horogvégen

"Vajon mi lesz a sorsom?"
Az Enyészet hava, azaz november sokszor változatos élményeket tartogat, noha az ember hajlamos eltemetni ezt a hónapot szürke, ködös, melankólikus, unalmas és lehangoló időszakként. Pedig a november csodás, színekben, élményekben, s akár halfogásban is gazdag lehet!








Bizony a hónap elején még csodálatos élményt nyújtottak a fehérhalak is, s volt egy emlékezetes fárasztásom, mikor a Mosoni-Dunán könnyűszerelékkel megakasztottam egy hatalmas pontyot. Az úgy volt, hogy úsztattunk egy ismerősömmel, aztán az otthonról hozott maradék tojásos nokedlit beszórtam, mert bíztam benne, hogy a halaknak még esetleg ízleni is fog. Elakadásszerű esemény következett be, csak az akadó elindult a vízben. Matchbot, 16-os előkezsinór, 12-es horog nem tette lehetővé az erőteljesebb fárasztást, az ellenfél így is vagy hétszer áthúzott a túlpartra. Mire szák közelébe tereltük a 7-8 kilósra saccolt pikkelyes folyami tőponty, eltelt vagy harminc perc, a karom is zsibbadt rendesen. Szák felett csapott egyet, a horog meg kiakadt, a hal meg szépen lefarcolt.....Uff neki, legalább jót fárasztottam.
Festménynek is elmenne
kis csíkos a "nemzetköziről"
Mivel napközben szinte csak a hétvége egyik napján nyílik mód horgásznom, többnyire este megyek ki, mikor hazaérek a mindennapi robotból. Van amikor pusztán csak sötétedésben, a csillagok fényében gyönyörködöm, számolom a hullócsillagokat, de van, amikor akció van, s sikerül valakit kivarázsolni a vízből. Az esti horgászatok nálam a menyhalak és a márnák utáni hajszát jelentik már ilyenkor. Etetni már nem szoktam a márnákra, jó orruk van, megtalálják szimplán a horgon felkínált csalit is. Persze van meglepetés is, olykor termetesebb sügér fogja meg a babahalat, vagy a halszeletet menyhal helyett.

Gyakran ér az este a vízparton. Ahogy húznak a vadkacsák, ahogy még egy-egy denevér előjön, hogy a nappali napsütéstől megszédült, helyét nem találó lepkék közül vadásszon, ahogy moccan az avar, s száraz zizzenése felkeltse egy bagoly figyelmét, amely néha átsuhan felettem....Este. A fénypatronok két reményt keltő pontként próbálnak a csillagok közé olvadni, fáznak a sötétben. 

mint két szentjánosbogár
S gyakran megtörténik az, ami egy pillanat alatt széttöri az idilli este minden nyugalmát, belekapaszkodik a botba a kapás, s húzza valami lefelé a botot az ágasról.....
61 centi felett, rekordlistás is lehetne
Bár gyakorta előfordul hogy az átlag feletti menyhal kerül horogvégre, azért jócskán kerül ki a vízből az átlag menyhalak népe, a 40-45 centis csapat néhány tagja is.
Színek-1

színek-2
Van, hogy lemerül a telefonom horgászat közben, s épp nincs nálam a fényképezőgépem sem, ilyenkor előfordul, hogy gyenge minőségű vaku nélküli képet még tudok csinálni a telómmal, lámpával megvilágítva a fényképezni kívánt halakat.
fekete hátú fél méteres menyus

Nem túl gyakori, mikor megvan a kvóta
A Lajta is megajándékoz esetenként
Eljött egy vasárnapi nap, mikor az ebédet az én unszolásomra már tizenegy órakor elfogyasztottuk, s kihasználva a napsütést, a család minden tagja lekísért a közeli vízpartra. Csak ilyen kis hamarpecára készültünk, semmi komolyabbra, egy feederbot, egy matchbot úsztatni, csonti, aztán hajrá. Kétórásra tervezett program nem várt eredményeket hozott. Úsztatva semmi, ám a feederbot többször is akcióba lendült. Egy erőteljes rántást követően hajlani kezdett a spicc a víz felé, mikor a napsütés sugarainak bűvköréből eszmélve bevágtam. Meg is lett az 50 centi körüli tettes. Na fog ez menni gondoltam, s.... 
Első támadó
....még szinte felocsúdni sem volt idő, mikor érkezett a következő delikvens, persze hogy folyami torpedó.....Bár ő egy kicsit korábban feladta a történetet, hisz néhány kirohanás után láthatóvá vált, hogy csak egy retúrmarci...

tipikus novemberi kép
Mély lélegzet...

....aztán uzsgyi, már csak a körvonalak látszodnak a kép bal felén
Miután a retur hazament, elküldte az anyját, aki panaszra jelentkezett, hogy hát mi is történt az ő kis csemetéjével itt. Meghallgattam minden panaszát.

Ő már jobban megharcolt a levegővételért
Hamar véget ért a móka aznapra, majd pár nap múlva éreztem, valaki még szót kíván váltani velem ebben az ügyben, ezért a viharos szél és s szitáló eső ellenére kimentem egy órácskára, s lám igazam lett, volt még, aki szerette volna megvitatni velem, vajon mennyire erős a márna november végén-december elején. Hát egyetértettünk abban, hogy rendkívül erős.
Szép az este, még ha hideg is

S mire leírom ezeket a sorokat, már benne járunk a decemberben, ami eddig még nem mutatott semmi zordságot magából, bár ami késik, nem múlik. Addig is találkozunk még valahol, valamikor.......


Kelt: 2015. év Álom havának 6.-ik napján