Úgy hiszem, csak álmodtam. Rémmesét, rémeset és rémeket. Bizonyos. Ébredek és éledek majd én is, ahogy a tavasz. lassan pőcölődve, nyújtózkodva. Álmodtam a márciusi havazást, vad szelek táncát, s jégbe fagyott virágokat. Álmodtam a villanypózna tetején didergő gólyák fancsali reszkető mosolyát. Álmodtam a ringlószilva virágát, mely súlyos hó terhe alatt nyögött nagyokat, mielőtt elhullajtotta volna barnásra fagyott szirmait. Álmodtam a gólyahírt a folyó partján, melynek sárga virága mélyen besüppedt a hóba.
Nem hiszem hogy ébren lehettem, mikor a város dideregve némán magára húzta vastag hótakaróját, s a nemzeti színű lobogókba beletépett a zimankó leheletének jeges vaskarma. Vacogott a foga a tavasznak is. Szél sodort havas szemfödelet...
Rákok, gyíkok, koránkelt békák, fülsértőn károgó iszonytató varjak, behorpadt oldalú koszlott szőrű kóborló vadkutyák, széltől óvott sutban vicsorogtak mind a hirtelen hidegben.
Rákok, gyíkok, koránkelt békák, fülsértőn károgó iszonytató varjak, behorpadt oldalú koszlott szőrű kóborló vadkutyák, széltől óvott sutban vicsorogtak mind a hirtelen hidegben.
Fagyos királyhal az alkonyból |
Álmodtam arról, hogy idén (is!!!) lemérgezték a Malom-Ági Lajtát, s minden hal mely ott élt egykor hassal felfelé meredten mázsaszám hagyta hogy a szennyezett lé elvigye porhüvelyét lassan Győr felé az éjszaka leple alatt. Véletlenül igaz? Álmodtam, hogy emiatt kilométerekig eltűnt minden hal olyan helyekről is, ahol hetekkel ezelőtt tömegével fürödtek, s kellemes pillanatokkal jutalmazták a horgászt télen is! Engem is, másokat is. Amelyeket féltőn visszaengedtem a folyóra bízva sorsukat, most nincsenek. Álom volt ez is! Reménykedem.
Hány, s hány tetemet hoz még a folyó a termál alól? |
Fel kellett ébredjek. Az én álmom, ákom-bákom, rémálom. Akárhogy dörzsölöm a szemem, belém hasít a tudat, ébren vagyok, nem álmodtam. Megvannak az emlékek, a rossz élmények. Épp ébredezik. Lassan, óvatosan tér vissza az élet a Lajtába.. apró keszegek.....
Rajta múlik az új nemzedék, vissza is suppant gyorsan |
Lélegzet visszafojtva surran tipegve-félve a tavasz, cseppen, csurran halkan a mocskos hólé, fehér abrosza éppen kopik a tetőknek, izzad a jégcsap, engedi az ereszt, ott törik szét hegye a betonon. Összetörik, akár a rossz álom ébredéskor.
Végre nem hótól fehérlik az erdő alja |
Megsínylették a hosszú telet, nem csoda, ha éhesek |
Megszorít a fagy jeges bilincse most is reggelente. Amilyen nehezen jött, oly nehézkesen tirhul el a tél. Lábnyoma ott fehérlik még az árokparton, de zöldellik az erdő alja pár napja a medvehagymától....
Kelt: 2018. év Kikelet havának 28.-ik napján
Igazad van. Halaink élettere egyre szűkül(így vagy úgy). Azért néha a természet vissza ves.. zi azt ami az övé. Nekünk viszont mindig megmarad a horgászat szeretete.Tetszett.5*
VálaszTörlésKöszi!
VálaszTörlésKiváncsi vagyok mi lesz a szennyezéses ügyből. Furamód nem jelent meg sehol, semmi médiumon a dolog. Pedig évekkel ezelőtt simán írtak róla. Most meg? A szennyezés március első hétvégéjén történt. Várom a fejleményeket (ha lesznek)...
Üdv
Az,hogy ilyen esetben történik e valami,az rajtunk is múlik. A töltésközlekedési engedélyen ad egy telefonszámot az ÉDUVIZIG 30/959-4388 ,amit ilyen eset észlelésekor hívni lehet.
TörlésMegvolt. Mintavételzés is, stb. Mindezek ellenére nem vagyok bizakodó a végkifejletet illetően....
VálaszTörlésNagyon ötletes írás, de egyben borongós is. Mondjuk tényleg ilyen volt ez az időszak.
VálaszTörlésIgen. Nem mindig a szépséget mutatom meg a horgászatban, a buktatók, rémképek is jelen kell legyenek, hogy teljes lehessen a valóság képe!
VálaszTörlés...kár, hogy nem csak egy rémálom. Micsoda vizeink lennének, ha nem csesznénk szét minden értelemben, időről időre...
VálaszTörlésBizony. Tegnap a Lajtaparton járva a kertek alatt rengeteg zsákot, összekészített zöldhulladékot láttam a parton, amely szerintem arra várt hogy alkonyodjon, s valaki belehajingálja a folyóba az összerakott lemetszett gallyakat, nádkévét, kukoricaszárat..stb
Törlés