Hajnali sajt businness

Egy nap szóba elegyedtem velük. Nem voltak sokan, ám én értettem a mondatokat, melyeket a víz felszínére rajzoltak. Mint mondták, megelégelték a hosszúra nyúlt ívási időszakot, s napjában többször is átkutatták a folyó medrének fenekét. Módszeresen szűrték az apró kavicsokkal tarkított kemény iszapos medret, s a melegedő víz csak fokozta az étvágyukat.

Napkelte előtt

 - Hajnalban gyere, amikor minden csendes, hajnalban, mikor nem veri fel motorcsónak a víz felszínét, hajnalban, mikor madárdallal ébreszt majd a reggel, mikor az éj szőtte felhő foszlányokká szakad majd, mikor Holdanya nyugovóra tér, s sápadni kezd az arca!

Egy sóhaj ébresztette a reggelt, egy sóhaj, amely búcsút is intett a virradatnak. Ami nem bú miatt fakadt, hanem a felismerésnek, hogy végre, végre eljött négy óra, mikor menni kell, mert korai találkozóról volt szó. Apró mosolyt csalt az ajkak szegletébe a tudat, hogy hamarost találkozunk, a forró kávé kortyolgatása közben jutott eszembe az ígéret, hogy vinnem kell valamit. Valamit, amiben megalkudtunk. Az üzlet, az üzlet, zsebbe raktam a kért dolgot, s nyakamba vettem a várost. Hogy az ilyenkor mennyire kihalt, és csendes! Csak az tudja, aki hétvégén, mikor mentes minden a munkába igyekvő tömegektől, látja, hogy csak itt-ott ténfereg az esti bulik maradéka, néhány szédült szeszkazán, kiket cserben hagyott az éjszaka. Ők most céltalanul bojongtak utat keresve hazafelé. Kisebb nagyobb sikerrel járva, bukdácsolva.

Valami ráfogott

Eközben kiértem. Alig száz méterre tőlem némán ásítva izzadt egy dunaparti kocsma. Este még nagy volt a zsivaly, a helyi alkeszok vizenyős tekintettel, szerelmespárok remény csillogásával szemükben, megfásult költők keserűségükben, lecsúszott egzisztenciájú figurák merengve, pökhendi papagájok vigyorogva szürcsölték a kétes eredetű borból készült fröccsöt. Zárás előtt tetőfokára hágott a hangulat, s a mutatvány csúcspontja a hazafelé elénekelt "akácos út" című nóta volt, mikorra rég összemosódtak a társadalmi különbségek, ha voltak egyáltalán. A Holdanya torz mosollyal az arcán halkította le a várost, melynek eredményeként elfoszlott az utolsó énekhang is. Aztán az éj veszteni kezdett erejéből. Előkerült néhány vérszívó is. A szúnyogok seregeiből a korábbi napokhoz képest hírmondó is alig maradt, hisz a héten irtás volt. Néhány túlélő azonban gyenge próbát tett az alkaromon, de óvatlanul meglibbentették a karszőrzetet, amely jelezte a támadót, s a hajnali csendben robajként hangzó csattanás nyomán csak egy elmosódott massza emlékeztetett arra, hogy egy szúnyog akart vért csapolni suttyomban, kéretlenül.

Alakul a méret

Kint voltam. Meg kell jegyezzem, egy kedves barátom botépítésbe fogott. Még a tél végén ajándékozott meg egy a folyóra tervezett bottal, hogy nyúzzam, húzzam, teszteljem, tegyem ki az elemek csapásainak, ne kíméljem, feszegessem a határait, hisz neki minden információ szükséges a továbblépéshez! No rajtam nem múlt. A halakon is csak néha. Jó kis bot folyóra! Noha a gyors folyást nem szereti, a Mosoni közepesen, vagy gyengén sodró szakaszain nagyon is megállja a helyét. Bizonyított már menyhal, ponty, márna, kárász, másfeles jász kapásánál, fárasztásánál, de igazán nagy hal még nem érkezett rá, hogy megmutathassa mit is tud valójában. Mint mondtam, rajtam nem múlott a dolog. Most is őt vetettem be, s a horogra a megalkuvás részét képező füstölt edami sajtból vágott dobókocka méretű darab került akkurátusan feltűzve. Féltem, hisz elég friss sajtot kaptam csak a boltban, ami azt jelenti, hogy az ügyesebb próbálkozók simán le tudják venni a horogról, anélkül, hogy bármi jelét adnák annak hogy a sajt körül ólálkodnak. Pedig egy napot szikkasztottam is az erkélyen. No mindegy, lesz, ami lesz. A parttól talán még tizenöt métert se dobtam, egy enyhe törésre, ahol némi fodrot vetett a víz, s apró örvények mutatták a víz felszínén a vonalat, amely alatt bizony ott lehetnek a folyó korán kelői, s a törésre szállított élelemből próbálnak lakomázni. Robi! Üzenem, a bot megszerette a Mosoni halait!

Szilvórium

Néhány napja vettem egy bolognai-t is. Hétméterest. Hétmérföldes csodacsizma- hehe. Le kell tesztelni. Más ez, mint a 4,5-ös match bot. Nehezebb, kétkezes. Ide pont tökéletes. A parthoz kötött csónakok mögött megtörő víz a maga 2,20-as mélységével ideális az úsztatáshoz. Végre fel tudtam tenni a levélúszókat, amelyek eddig vártak a bevetésükre. Velük sem horgásztam még. Nincs itt senki ilyenkor, nem baj ha szerencsétlenkedek. Alsó dobás, felső dobás, rontott kapás... még rímel is. Majd a következő versbe beépítem. Na nem a botot. Mire emberek jelennek meg a parton, talán bele is tanulok a bolognai és a levélúszó használatába. Egy próba, s az úszó áll mint a cövek a sodrás ellenében. Körbeöleli a majd húsz fokos folyó az úszót, enyhe fodrot vetve mögé. Szépen mutat a szerelék, ám mielőtt bedobnék, etetőanyagot kell keverjek. Igaz, a sajtkockát csak csúszóólmos szerelékkel dobtam be a tesztboton, de hát az alku az alku, anélkül is meg kell hogy találják.

Mosoni karika

Tehát kint voltam. A sajt a mederfenéken várta az éhenkórászokat. Valami egy aprót ütött is, vagy csak a hajnalban még ébren levő pajkos tündérek játszanak velem? Netán a keremetek akarnak tréfát űzni? Nem, a fenekező bot spicce már meg is indult a víz felszíne felé a 40°-os szögből hirtelen, hajlik. Ült a bevágás, s hirtelen erősnek tűnő legény próbált meg utat törni a sodrástól felfelé. Csakhamar elfáradt, s kézbe vettem őkelmét....

Márna törpicus

Az akciót követően visszatértem az úsztatáshoz, amint új sajtkockát kínáltam fel a mederfenéken. Pellet, meg bojli, meg ilyen-olyan csodacsali. Ja. A lőtéri veszett rüthös kutyának a fülebojtját! "Hagggggyad má'!" (sok 'g'-vel). Lassan elkezdtük szokni egymást a bolo-val is, s néhány kisebb keszeg jelezte azt, hogy talán lesz jövője a kapcsolatunknak. A fenéken felkínált sajtra ismét volt egy jelentkezőm, ám néhány pillanat múlva feltehetőleg egy kagyló jóvoltából véget ért a mutatvány, az előke a felénél megrövidült. Pedig nem kismiska volt a horog végén, éreztem. Na majd holnap.

Újonnan kialakított sóderes jó márnáknak adhat otthont

Reményekkel ébresztett a másnap! Most a fenekező bot mellett a már hozzám nőtt matchbotot vittem ki, nehogy megsértődjön, hogy csak az új bolognai bottal járok a közös horgászhelyünkre. Ilyen ez. Lelkük van a botoknak. Ápolni kell őket. No, ahogy rózsaszínre festette meg a felhők szégyenlős alsóját a pirkadat, mikor felfalta a homályt a hajnali szellő, már hajlott is a bot a víz főlé. Persze hogy a négybajszos fenegyerekek! Ismét korán keltek ők is. Nem baj, csak most már szólhatnátok a nagyszülőknek, hogy elbeszélgetnék velük is. Nem gondoltam arra, hogy szót fogadnak. Ilyen hamar....

Erőteljes kapásba kapaszkodtam bele. Szinte fel se fogtam mi történt, egy kis pöcc után durrant egy nagyobb ütés, s rutinból nyúltam bele a mozdulatba. A bevágásnál a bot csak a kívánt hossz feléig suhant, éreztem, most emberére akadt. Karikába hajlott a bot, s keményeket rúgott a horgon a sajtevő. Egy ideig ment a huza-vona, aztán megkönnyebbülve vettem ki a szereléket, amelyről csak a sajt hiányzott, no meg a hal. Nem tudom mekkora volt, de összeakasztottam már a bajszom nagy márnákkal, ez jóval 3 kiló feletti erős négybajszú lehetett. Ki tudja ezt? Bajusz szélét foghatta a horog. Nem egyszer történt ilyesmi. Majd máskor. S hogy elment? Fene se érdekli.

Megadta a fárasztás élményét, s végre a bot is bizonyított, hogy legény a gáton, akarom mondani a folyóparton!

Mosoni idill

Ahogy álmosan nyújtózkodni kezdett a nap, s első sugarai végigsimították a fák lombjait, megelevenedett a víz. A sajtot egy nagyobbacska szilvaorrú keszeg is megkívánta, az úsztatott szerelékre. Karika, pár paduc, néhány kis szilvaorrú tüsténkedett még az úszó körül még egy ideig, aztán elcsendesedtek. Érdekesség, hogy idén nem először botlottam bele a védett sujtásos küszbe. Öröm, hogy megtalálták itt a számításukat, ha szélesedik a halfauna.

Sujtásos....

A nap vége felé, mikor elfáradni látszott a fény, meggyűltek a felhők Pozsony felől. Komor sötétbe tömődtek, s viharos széllel szórták villámaikat nagy robajjal. Ami utána következett, nem volt épp kedvemre való. Közel húsz centit áradt másnapra a Mosoni, a Lajta még többet. Zavaros vizük letört ágakat, fél lombkoronákat cipeltek magukkal, s a víz alatt is hoztak ezt-azt alattomosan....

Néha egy sütésre való folyami keszeg hazakerül

Nincs okom elkeseredni, ilyen a folyóvizi peca. Köt az ígéret, hisz nálam az adott szó mindennél többet ér. Tudják már az uszonyosok is, kire lehet számítani. Arra, aki tartja a szavát! Jó mértékegység, ha mérni kell az embert! A mai világban nagy szó ez.  A megállapodás értelmében viszem a sajtot. A halak pedig adják a fotót, az élményt, s néhány hajnali történetet. Mindenki elégedett lehet! Ez a tisztességes sajt businness!

Sajtevő Mosoni betyár

Kelt: 2017. év Napisten havának 10-ik napján