Úgy kezdem ezt a beszámolót, hogy teszek egy vallomást! Sajnálom azt az elvesztegetett időt, amit a fenekező, feederbotok mellett ülve lesve a jelzőket töltöttem el, ahelyett, hogy a már szívemhez nőtt módszerrel cserkeltem volna be a folyóvizi uszonyosokat. Végig kellett járnom ezt az utat, hogy eljussak idáig, s utólag visszatekintve el kell mondjam, hogy megérte. Sikerült a horgászat egy olyan módszerét elsajátítanom, tökéletesítenem, bár még van hova fejlődni, amely azóta is kedvencem, s télen-nyáron minden évszakban egyaránt alkalmazható. Ez nem más mint a folyóvízi finom szerelékes úsztatás.
 |
| Csodásan meglassuló kanyar a város szélén |
Van egy ősrégi ezer sebből vérző, de máig megbízható, gerinces, de egyben kellően rugalmas erős 4,20-as három tagos Miami Balzer matchbotom. Kiváló társammá vált az évek során, ám hamarosan fel kell újítanom, ha azt szeretném, hogy elkísérjen még néhány évig a vízpartra. Mára már mint meghosszabbított karom, mint az ujjaim vége, úgy működik, minden apró rezdülésben, érintésben eggyé olvadtunk. Ő volt a társam, míg végigjártam a rögös utat, a folyóvizi úsztatás módszerének elsajátításának folyamán. Meg kell valljam, szeretem ezt a módszert, végig kontaktusban vagyok az egész szerelékkel, minden rezdülést érzek,
azonnal reakcióképesen, mintha pergetnék, érzek minden odaütést, csippentést.....
Történt egy szeptemberi nap délutánján, hogy kedvet kaptam egy kis folyóvízi úsztatáshoz. Nosza hamar összekaptam magam, s irány a Mosoni-Duna egy gyorsabban sodró, sóderes nem túl mély 60-70 cm-s szakasza. Etetőanyag gyanánt semmi mást nem vittem magammal, csak néhány szelet kenyeret darabokra törve, amelyeket a helyszínre érve egy magammal vitt kisebb krumplis zsákba tettem néhány nagyobb kővel együtt, majd a zsákra kötelet kötöttem, s behajítottam a parttól nagyjából 8 méterre levő távolságra, ügyelve arra, hogy a kötél végét a parton rögzítettem, nehogy a sodrás mégis elszabadítsa, vagy arrébb vigye a lefixált "etetést".
A fent leírt egy szál match botomon egy kis 30-as Browning orsó nyugszik 20-as főzsinórral szerelve. A szerelékemet egy másfél grammos folyami csepp úszó, néhány ólom, 16-os előkezsinórra kötött 10-es Gama horog alkotta. Csalinak 4 szem csontit és kenyérrózsát szántam, s cserélgettem. A vízben levő etetőzsák mögé dobtam, onnan úsztattam le a szereléket nagyjából 10-13 méter távolságra úgy, hogy a horgon levő csali érintgette a kavicsos medret, kissé bukdácsolva követte a víz sodrát. Olykor meglassítottam, esetenként meg megállítottam a szereléket.
Hamarosan megjelentek az első halak az etetésen, naná, hogy az idegesítő kis gébek. Őket követte néhány küsz, majd egyszer csak határozottan megállt az úszó, ekkor történt a bevágás, majd a harc, amelynek végén egy szép paduc harapott nagyokat a légtérbe, mikor ajkaival a víz fölé került.
Ezt követően kisebb karikakeszegek, szilvaorrúak jelentek meg, ám eljött egy időszak, amikor több leúsztatást követve sem érkezett érdeklődő.
Már-már elgondolkodtam, hogy talán valamit nem jól csinálok, amikor a következő úsztatás alkalmával hirtelen alámerült az úszó. Bevágtam. A hal megindult a meder közepe felé, de hamar sikerült visszaterelnem. Ő egy szép ifjonc márna volt, akit a sóderesen lefotóztam, majd útjára engedtem.
 |
| Ifjonc márna |
 |
| Itt már vidámabban távozóban |
Néhány úsztatást követve ismét kapást tapasztaltam, ekkor szintén egy vésett ajkú tette próbára a gyorsaságomat, pechemre a horog a szákolás előtt kiakadt, s a hal vígan vett búcsút a légnemű világtól, s hamar eltűnt a tiszta folyóvízben. Nem adtam fel, a csontit felcseréltem kenyérrózsára. Szinte egy métert sem úszott a szerelék, amikor újabb kapás érkezett, olyan elhúzós. A tettes egy retur kis pikkelyes pontyocska volt, aki fiatal volta ellenére remekül alkalmazta a sodrás segítségével betanult szabaduló mozdulatokat, de mivel nem Hudini volt az oktatója, hamarosan megmeríthettem, hogy aztán egy gyors fotót követően útjára engedjem.
 |
| Hejj, hol van öregapád, mikor teszi tiszteletét nálam? |
Még néhányat úsztattam kenyérrel, amikor ismét egy hirtelen kapás következett, a közben már alkonyba burkolózó szürkületben, a tettes ezúttal is egy szép vésett ajkú paduc volt. Vele együtt már két paduc a szákban volt. A sötét miatt már nem láttam rendesen, ezért az úszóhoz rögzítettem egy fénypatront, mivel az úszó nem arra volt kiképezve, hogy patront rögzítsünk bele, gyors megoldásként az úszó felső szárához egy darabka szigetelőszalaggal rögzítettem a patront. A szereléket könnyítenem kellett egy söréttel, mert megváltoztak a súlyviszonyok. Aki horgászott már sötétben fénypatronnal, annak ismerős lehet a sztori, a víz fölött repülő fénypatronra rávetődtek a hely repülő fenegyerekei, a bőregerek, ám szerencsére nagy galibát nem okoztak, hamar rájöttek, hogy ez a falat nem nekik való.
Néhány karikakeszeg és kis szilvaorrú jelentkezett még a sötétben, majd, átengedték a placcot a reménynek. Az én reményemnek, hogy talán egy komolyabb ellenféllel mérem össze az erőmet. Szinte nem is néztem az úszót, ujjheggyel érintve fogva a zsinórt éreztem néhány apró odacsípést, mikor gondoltam, hogy visszahúzom a szereléket, de ekkor határozottan megállt az úszó, én reflexből azonnal bevágtam. A bot félúton megállt a kezemben, s az orsó felsírt. Azonnal sodrással szemben tört előre a tettes, amiről rögtön gondoltam, hogy márna lesz. Jó 20 perces fárasztást követően, mivel nem mertem erőltetni a nagyobb halat a szakítás veszélye miatt, sikerült szákba terelnem a kereken két kilós folyami torpedót. Az öröm határtalan volt.
 |
| Ők most hazajöttek velem... |
Még fél órát úsztatgattam, de csak két kölökmárna jött, amelyeket gyorsan szabadon engedtem, majd búcsút vettem szeretett Mosoni-Dunámtól. S hogy miért is inkább ez a módszer? Finomabb, élvezetesebb, közvetlenebb, nem mellékesen több hal is horogvégre kerül, tehát mozgalmasabb, mint a fenekezés. Hozzáteszem, ha mód van rá, nem hagyom el a fenekező módszert sem, van, mikor bent van egy feeder a biztonság kedvéért, ám legtöbbször élő kishalas, vagy halszeletes fenekező bot van bevetve kissé távolabb az úsztatásra kijelölt pályától, mert nem ritka, hogy a kishalak után bejön valami komolyabb ragadozó....
Kelt: 2015. év Magvető havának 7-ik napján....
