A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csuka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csuka. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 15., csütörtök

Recept csukára, azaz a csuka és a gomba esete

Ígéretem szerint havonta közreadok egy kedvenc halreceptet, s most úgy gondolom amúgy is szezonja van a csukának, hát akkor jöjjön a kedvenc csukás receptem.

Mint minden recept, ez is úgy kezdődik, hogy végy egy csukát. Én inkább azt mondanám, hogy fogj egy csukát! Hogy hogyan, a lehetőségek tárháza végtelen, én mégis inkább a legsportszerűbbet a pergetést ajánlom. Persze megfogható kishallal, élővel, döglöttel, reggel, napközben, alkonykor, sőt éjjel is. A csuka fogásáról a későbbiekben írok majd, lényeg az, aki teheti, megfogja maga, aki pedig máshogy nem jut hozzá, megvásárolja vagy ajándékba kapja valahol, valahonnét, valakitől, szinte mindenkinek akad egy horgász ismerőse...
1.Fogj egy jó csukát!


No kérem tisztelettel, akkor szeretném elmondani, a legjobb a másfél, két kilós csuka. Se nem nagy, se nem kicsi, a nagyokat sajnálom hazavinni, a kicsiket elvből nem viszem el, a 48-60 centisekkel pedig a gasztronómiai érzékem van jó barátságban egy évben vagy kétszer legfeljebb. Amit most szeretnék közreadni, az a gombás töltelékkel töltött szalonnás sült csuka, azaz ahogy itthon nevezzük, 


A Csuka és a gomba esete

No itt a csuka szezonja, milyen recepttel is szolgálhatnék, mint egy általam igen kedvelt csukás-gombás recepttel- Aki készített már csukát, az tudja, hogy az állatnak van egy jellegzetes illata, egyesek szerint szaga. Szerintem minden halnak más szaga van, a tapasztalt horgászok akiknek jó orruk van ehhez, azok bizonyára egyet értenek velem. Szóval, van akit eleve taszít ez a halszag. Na most ők jobban figyeljenek, mert van ám ez ellen megoldás!

A konyhakészre pucolt csukát mindkét oldalon centinként beirdalom, (mindig rajtahagyom a fejét, hagy vigyorogjon még egy utolsót, s a fogai közé szeretek betenni egy fél almát, vagy citromot), ezt követően a szerencsétlen sorsú csukát (hisz az asztalon kötött ki) egy fél citrom levével alaposan bedörzsölöm kívül és belül, s ebben a citromleves pácban hagyom két órát állni. Mikor letelt az idő, bő vízzel kimosom, majd alaposan besózom, kívül belül. Ebben a sóban egy órát áll. Egy óra elteltével a csukát bő vízzel átmosom, majd egy tál vízbe teszem, s jó 40 percet a vízben állni hagyom. A hús ekkor kidolgozza magából a beszívott sót. Na ez volt a neheze, ezt követve már egyszerűbb és élvezetesebb, sőt látványosabb lesz az elkészítés. 

2. Már sütés előtt is ínycsiklandó
Több szelet szalonnával (jó a kenyérszalonna, de jobb a húsos, a kolozsvári) kipárnázom a tepsit, ott, ahová a csukát szeretném majd fektetni.A vízből lecsepegtetett csukát a tepsiben a szalonnacsíkokra helyezem. 

Töltelék elkészítése:
Akár a csirkéé, hasonló ez is, némi kis különbséggel. A zsemle (2db) kinyomkodva, só, bors, tojás (1db), vegeta, ízlés szerint, petrezselyemzöld apróra vágva. Ezeket összekeverem. Na most jön a csavar! Néhány fej gombát apróra vágok, vagy reszelek. (Az én esetemben egy kis vargányagombát, mivel édesapám a Vértes hegység lankáit járva sikerrel gyűjt be belőlük minden évben.)
A gombát kevés zsíron apróra vágott vöröshagymával együtt megfuttatom. Ezt aztán belekeverem a töltelékbe. Figyelem! Bármilyen gombával meg lehet ezt csinálni, jó a csiperke, azaz a Sampion, a szegfű, vagy más néven a harmatgomba, de jó a laska, azaz a tuskógomba, esetleg az őszi csoportgomba, kinek mit sikerül beszerezni! El kell azt hinni, hogy a megfelelő ízhatás az nem marad el.
A csukát lehet díszíteni citrommal, vagy narancsgerezdekkel.


3. Itt már elkészült
No megtöltöttem a csukát, majd az irdalásokba vékonyra szeletelt szalonna és fokhagymacsíkokat helyezek.Ha maradt gomba, vékony gombaszeleteket szintén el lehet helyezni az irdalásokba. Sóval nem, de egy kis rozmaringgal, borssal, maggi levéllel megfűszerezem a már tepsiben levő töltött csukát. A csukát lehet díszíteni citrommal, vagy narancsgerezdekkel.
A csuka köré kockára vágott krumplit helyezek, sózom, meghintem petrezselyemzölddel, majd az egész tepsit lefóliázom. Előmelegített sütőben 170 fokon légkeverős üzemmódban, vagy 190-200 fokon sima sütő üzemmódban 30-35 percig sütöm, majd lekapom a fóliát, a csukát egy deci száraz fehérborral meglocsolom és 10 percet pirítom. Kiváló étel és fantasztikus látvány.


Ne feledjük, a hal szeret úszni, még a gyomorban is!


A töltött sült csuka mellé félszáraz vörösbort, vagy száraz fehérbort, ez esetben Somlói Juhfark -ot ajánlok.

Jó étvágyat!







Kelt: 2015. év Magvető havának 14.-ik napján

2015. október 11., vasárnap

Retropeca egy kis patakon

Jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy hova is halad a világ folyása, merre tartunk, hová jutunk, jelen esetben a horgászfelszerelések tekintetében. Vajon tíz, vagy húsz év múlva jön el az az idő, amikor ki se kell menni horgászni, hanem a gép előtt ülve kiküldjük a drónt, aki megtalálja a halakat, leradarozza a vizet, beetet, bedob, fáraszt, szákol, visszaenged, vagy hazahoz, ja persze és fényképez. Nem elképzelhetetlen. De távol áll tőlem mindez, s inkább a másik irányba megyek vissza kicsit. Valamelyik nap elnéztem egy srácot, aki harcsázott, a botok bedobva, ő meg 40 méterre is eljött a horgászhelyétől úgy, hogy nem is látta a botjait, a zsebében villogott valami kütyü, az jelezte neki a kapást...Pfff
Számomra nincs szebb látvány, mint a kapás vizuális érzékelése, talán a horgászat egyik legizgalmasabb pillanata, amelytől semmiképpen nem fosztanám meg magam semmiféle kütyüvel, vagy a természet csendjének tökéletes harmóniáját összezúzó, meggyalázó és széttipró visító elektromos jelzővel....

Van néhány öreg üvegbotom, s nagyapámtól örökölt, apámtól kapott ilyen-olyan ősmatuzsálem orsóm. Minap megfogalmazódott a gondolat, vajon a halak megszokták-e már az űrtechnológiával gyártott botokat, orsókat, tömegben gyártott úszókat, vagy hajlandóságot mutatnak egy kis múltidézésre. A gondolat itt motoszkált bennem mindaddig, amíg úgy nem döntöttem, hogy összeállítok egy retro szereléket, s próbát teszek vele egy kis patakon, sőt megversenyeztetem a retro botot a minap vásárolt bolognai bottal.....
bevetés előtt

A felszerelés nagyon egyszerű lett, egy 1,80-as üvegbot, egy öreg sokat látott tárolóorsó, egy házilag készített libatollúszó, némi zsinór, horog, pár szem ólom. Csali csonti és giliszta. Alig vártam, hogy mehessek. Kinéztem a környéken egy kisebb patakot, Halászi és Püski település közti út mentén, ahol sejtettem, lesz némi érdeklődés a keszegek részéről. 
Ideális helyszín

Félő volt, hogy mielőtt megkezdeném a horgászatot, bizony nyakamba zúdul az eső, hisz elkezdett aprón szitálni, s eléggé besimult az ég is. De szerencsém volt, az időjárás valami érthetetlen okból megkönyörült rajtam. Elérkeztem a kis patakhoz, amelyen egy kis híd vezetett át, a híd alatt kissé felgyorsítva a patakot, amely vígan nyaldosta két oldalán a zsombékos, náddal övezett partot. A helyszínen egy fiatalember már horgászott, akivel szóba elegyedtem, s elmondta, rendkívül finoman kapnak a keszegek, feltehetőleg a közelgő kettős front van rájuk hatással. Amíg kicsomagoltam, szóba elegyedtünk, s kellemesen elbeszélgettünk. 
most keszegre készült szerelék, de legközelebb...

No kezdődött is a peca. Két kisebb gombócot bedobtam még az előző napról megmaradt etetőanyagból, majd bevetettem a retrobotot. Hogy milyen körülményes is bejuttatni a szereléket a meghorgászni kívánt helyre, csak most világlott fel előttem, ugyanis könnyű úszós szerelék nem igen akart megfelelően kifutni, lefutni az orsóról. Ott szerencsétlenkedtem a patak parton, szerintem a halak a víz alatt már fogták a hasukat a röhögéstől, lehet több közülük kínjában már könnyezett is. Próbáltam alsó dobással, próbáltam felsővel, próbáltam oldalról, de sehogy sem sikerült. No valami csoda folytán, némileg a legyezőhorgászoktól eltanult mozdulattal sikerült bedobjak, igaz, előtte mindenbe beleakadt a horog körülöttem, mindenbe, amibe csak lehetett, erre esküszöm...No de végre bent van a cucc, a többi már csak a halak dolga lesz. Ki sem veszem a szereléket, ha nincs rajta kapás, mert megismétlődik az iménti komikus jelenetek sora, ami lehet, hogy tragikomikumba fullad, mert még magamba akasztom a horgot. 

Na, mire mindezeket átfuttattam az agyam winchesterén, összeraktam a bolognai botot, ám a szemem sarkából lestem a libatoll úszót, volt is vagy két odacsippentés a retro szerelékre! Ohó! Működik! Hamar bevetettem a bolo-t. Közben odahúzott valami a retrobotnak, de mire bevágtam, semmi. Gyorsan visszadobtam, mire az úszó a patak folyásirányát követve elindult lejebb, majd kissé megmerült, s a part felé húzódott. Ekkor bevágtam, s éreztem hal fickándozik a horgomon! Nini! Egy vörösszárnyú keszeg! Kiváló! retrobot vs. bolognai 1:0!
működik
No fog ez menni. Közben a bolognai boton is volt egy-egy odacsípés, de valóban rendkívül maszatoló és óvatos. Újradobtam azt is, most nem gilisztával, hanem három szem csontival. Az úszó azonnal eltűnt, bevágtam, s éreztem ezen is hal lesz, ám volt meglepetés, mikor megláttam a tettest, amely egy közel 30 centis kis bicskacsuka volt, melynek tökéletesen a szája szélébe akadt a horog! Nem ér....az állás 1:1.
jövő nyári legény




Az eső újra megcseperedett, a kapások abbamaradtak, s úgy döntöttem, ez most elég nekem, hisz a próba megvolt, mindkét bot adott halat, s összepakoltam. 

Eközben bevillant, hogy valahol a szekrény mélyén porosodik még egy jelentkező, aki azt várja, hogy kinyújtóztassa berozsdált tagjait, s mint ifjúsága derekán ismét táncra keljen párban néhány kopoltyússal, s hajladozva egy kis patak, vagy folyó felett, meghajlítva karcsú derekát, szemérmesen, s szerényen bólogatva tudatva a fákkal, s a nádtengerrel, hogy nem múlt még el a világ!
jobb sorsra érdemes 
Elbúcsúztam az ismerős horgásztól, majd hazaindultam azzal a tudattal, hogy lehet halat fogni a legegyszerűbb felszereléssel is, s bevillant egy szállóigévé vált mondat, valahonnan a '80-as évekből, hogy "nem kell mindig kaviár"...

Kelt: 2015. év Magvető havának 11.-ik napján