Jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy hova is halad a világ folyása, merre tartunk, hová jutunk, jelen esetben a horgászfelszerelések tekintetében. Vajon tíz, vagy húsz év múlva jön el az az idő, amikor ki se kell menni horgászni, hanem a gép előtt ülve kiküldjük a drónt, aki megtalálja a halakat, leradarozza a vizet, beetet, bedob, fáraszt, szákol, visszaenged, vagy hazahoz, ja persze és fényképez. Nem elképzelhetetlen. De távol áll tőlem mindez, s inkább a másik irányba megyek vissza kicsit. Valamelyik nap elnéztem egy srácot, aki harcsázott, a botok bedobva, ő meg 40 méterre is eljött a horgászhelyétől úgy, hogy nem is látta a botjait, a zsebében villogott valami kütyü, az jelezte neki a kapást...Pfff
Számomra nincs szebb látvány, mint a kapás vizuális érzékelése, talán a horgászat egyik legizgalmasabb pillanata, amelytől semmiképpen nem fosztanám meg magam semmiféle kütyüvel, vagy a természet csendjének tökéletes harmóniáját összezúzó, meggyalázó és széttipró visító elektromos jelzővel....
Van néhány öreg üvegbotom, s nagyapámtól örökölt, apámtól kapott ilyen-olyan ősmatuzsálem orsóm. Minap megfogalmazódott a gondolat, vajon a halak megszokták-e már az űrtechnológiával gyártott botokat, orsókat, tömegben gyártott úszókat, vagy hajlandóságot mutatnak egy kis múltidézésre. A gondolat itt motoszkált bennem mindaddig, amíg úgy nem döntöttem, hogy összeállítok egy retro szereléket, s próbát teszek vele egy kis patakon, sőt megversenyeztetem a retro botot a minap vásárolt bolognai bottal.....
 |
| bevetés előtt |
A felszerelés nagyon egyszerű lett, egy 1,80-as üvegbot, egy öreg sokat látott tárolóorsó, egy házilag készített libatollúszó, némi zsinór, horog, pár szem ólom. Csali csonti és giliszta. Alig vártam, hogy mehessek. Kinéztem a környéken egy kisebb patakot, Halászi és Püski település közti út mentén, ahol sejtettem, lesz némi érdeklődés a keszegek részéről.
 |
| Ideális helyszín |
Félő volt, hogy mielőtt megkezdeném a horgászatot, bizony nyakamba zúdul az eső, hisz elkezdett aprón szitálni, s eléggé besimult az ég is. De szerencsém volt, az időjárás valami érthetetlen okból megkönyörült rajtam. Elérkeztem a kis patakhoz, amelyen egy kis híd vezetett át, a híd alatt kissé felgyorsítva a patakot, amely vígan nyaldosta két oldalán a zsombékos, náddal övezett partot. A helyszínen egy fiatalember már horgászott, akivel szóba elegyedtem, s elmondta, rendkívül finoman kapnak a keszegek, feltehetőleg a közelgő kettős front van rájuk hatással. Amíg kicsomagoltam, szóba elegyedtünk, s kellemesen elbeszélgettünk.
 |
| most keszegre készült szerelék, de legközelebb... |
No kezdődött is a peca. Két kisebb gombócot bedobtam még az előző napról megmaradt etetőanyagból, majd bevetettem a retrobotot. Hogy milyen körülményes is bejuttatni a szereléket a meghorgászni kívánt helyre, csak most világlott fel előttem, ugyanis könnyű úszós szerelék nem igen akart megfelelően kifutni, lefutni az orsóról. Ott szerencsétlenkedtem a patak parton, szerintem a halak a víz alatt már fogták a hasukat a röhögéstől, lehet több közülük kínjában már könnyezett is. Próbáltam alsó dobással, próbáltam felsővel, próbáltam oldalról, de sehogy sem sikerült. No valami csoda folytán, némileg a legyezőhorgászoktól eltanult mozdulattal sikerült bedobjak, igaz, előtte mindenbe beleakadt a horog körülöttem, mindenbe, amibe csak lehetett, erre esküszöm...No de végre bent van a cucc, a többi már csak a halak dolga lesz. Ki sem veszem a szereléket, ha nincs rajta kapás, mert megismétlődik az iménti komikus jelenetek sora, ami lehet, hogy tragikomikumba fullad, mert még magamba akasztom a horgot.
Na, mire mindezeket átfuttattam az agyam winchesterén, összeraktam a bolognai botot, ám a szemem sarkából lestem a libatoll úszót, volt is vagy két odacsippentés a retro szerelékre! Ohó! Működik! Hamar bevetettem a bolo-t. Közben odahúzott valami a retrobotnak, de mire bevágtam, semmi. Gyorsan visszadobtam, mire az úszó a patak folyásirányát követve elindult lejebb, majd kissé megmerült, s a part felé húzódott. Ekkor bevágtam, s éreztem hal fickándozik a horgomon! Nini! Egy vörösszárnyú keszeg! Kiváló! retrobot vs. bolognai 1:0!
 |
| működik |
No fog ez menni. Közben a bolognai boton is volt egy-egy odacsípés, de valóban rendkívül maszatoló és óvatos. Újradobtam azt is, most nem gilisztával, hanem három szem csontival. Az úszó azonnal eltűnt, bevágtam, s éreztem ezen is hal lesz, ám volt meglepetés, mikor megláttam a tettest, amely egy közel 30 centis kis bicskacsuka volt, melynek tökéletesen a szája szélébe akadt a horog! Nem ér....az állás 1:1.
 |
| jövő nyári legény |
Az eső újra megcseperedett, a kapások abbamaradtak, s úgy döntöttem, ez most elég nekem, hisz a próba megvolt, mindkét bot adott halat, s összepakoltam.
Eközben bevillant, hogy valahol a szekrény mélyén porosodik még egy jelentkező, aki azt várja, hogy kinyújtóztassa berozsdált tagjait, s mint ifjúsága derekán ismét táncra keljen párban néhány kopoltyússal, s hajladozva egy kis patak, vagy folyó felett, meghajlítva karcsú derekát, szemérmesen, s szerényen bólogatva tudatva a fákkal, s a nádtengerrel, hogy nem múlt még el a világ!
 |
| jobb sorsra érdemes |
Elbúcsúztam az ismerős horgásztól, majd hazaindultam azzal a tudattal, hogy lehet halat fogni a legegyszerűbb felszereléssel is, s bevillant egy szállóigévé vált mondat, valahonnan a '80-as évekből, hogy "nem kell mindig kaviár"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése