Télutóban

Mondhatnánk, tél se volt. Havat kétszer láttunk, legfeljebb 2 centit, azt is legfeljebb két napig. Csupa kettes ez az év, amúgy is. Ez az évszak meghatározatlan számunkra. Télnek nem tél, annak valami silány másolatának huszadik reprodukciója, tavasznak meg még nem tavasz. Egy biztos, rettenetesen száraz, csapadékszegény, ami valljuk be, felettébb aggasztó. 

Horgászat szempontjából rendkívül rapszodikus, s ehhez hozzájön az is, hogy az időjárás is kétnaponta változik. A megszokott északkeleti hideg, s a mediterráneumból felszakadó délnyugati nedves légtömegek helyett, valami szokatlan viharos ciklontevékenység söpör végig Izland felől mostanában. Szél az állandó jellemzője ennek az időszaknak. 

A vizek lassan elfelejtik, milyen az, ha befagynak. A kormoránok legnagyobb örömére, amelyek így akadálytalanul fosztogathatják a folyókat. Drasztikusan kevesebb a hal. Szoktam mondani, ha kérdezik, az elmúlt évekhez képest tízszerannyi kijárással tizedannyi halat sem fogni, mint pár éve. Tegyük hozzá, hogy a horgász is több. Annyian pergetnek már, hogy megszámolni sem tudom. A városban, a város közeli helyeken egész nap jövés-menés van, szinte egymás kezébe adják a helyeket. A hal meg kevesebb. Annak a domolykónak még szerencséje van, amelyiket visszaengedik. Sajnos pont a szebb példányokat hordják el, így jelentősen megcsappan a szebb példányok egyedszáma is. 

Magam ilyenkor még menyhalazgatok kicsit, de egyre inkább a finom szerelékes folyóvízi úsztatást helyezem előtérbe, hiszen ebben az időszakban ez a leginkább eredményes módszer a halfogásra. Már amennyiben a körülmények is ideálissá teszik ezt. Igaz, ebben az évben ez a módszer is eléggé nehéznek bizonyult, ugyanis a folyók, mint egy kiürült kád, úgy néztek rám mélabúsan. Többnyire csak az üzekedő vadkacsák verték fel a vízfelszín nyugalmát, keszegek loccsanása csak néha hallatszott, az is a besötétedést megelőző fél órában. Mint ahogy kapásokat is csak ebben az időszakban lehetett csak elérni, így elmondható, hogy alkalmanként az egész horgászat nem tartott tovább egy óránál. De az igazán mozgalmas volt!

Először többnyire a küsznépség látogat meg, abból is a nagyobb vezérküszök csinálnak ribilliót.

A keszegnépség harcosainak is nevezhetném a szilvaorrú keszeget, hiszen erejük maguk mögé utasítja a többi keszegfaj erejét.

Gyakoriak a kisebb leánykoncérok, sokszor szinte csak ők mozognak a lehűlt téli vizekben. Mondhatni, gyakran ők a "betlimentők".

A tenyeres bodorkák egy időben megritkultak, most késő télen hatalmas csapatokkal találkoztam, az alkonyatban még szebbek is jöttek. Remélem, ha harcsázni indulok, akkor is tudok majd belőlük fogni....

A kisebb domolykók szintén szilajul küzdenek a hideg vizekben is, óvatos kapásukat követően oly ribilliót csapnak, hogy az becsületére válik minden pikkelyesnek. Ilyenkor még nem szedegetnek a víz felszínén, többnyire meder közelben bandáznak.

Egy délután nekivágtam a Mosoni-Dunának, hogy meglessem, vajon a szép napsütés előhozta e a keszeget. A hajnali mínusz nyolc és fél fok nem sok jóval kecsegtetett, ahogy március közepi négyfokos víz sem. Ennek ellenére közel húsz perc horgászat után beköszönt a ponty. A kézzel fogott ponty. Mivel merítő nem volt nálam, a halat kézzel kellett kiszedjem a vízből. Miután rendesen kifárasztottam, mert őkelme aztán megdolgoztatta a matchbotot, a finom szerelékes felszerelést. A sodrásba többször is beállt, a folyó közepén, s ahogy láttam az alig 14-es előkezsinór is vagy kétszer beleakadt fárasztás közbe a bognártüskéjébe. Ment a szerencsétlenkedés rendesen, persze merítő nem volt nálam. Miért is, hisz csak tenyeres, kéttenyeres keszegre készültem, azokkal meg elbánok merítő nélkül is. De ha egyszer meglepi van, akkor meglepi van, muszáj improvizálni. Végül is sikerült kifogjam őkelmét, egy alig 3 kilós pontyocskát. márciusi pontyocska. Gumicsizmában a vízbe beállva, a hideg vízbe benyúlva a ponty hasa alá, s kiemelve, mint valami markolókanál, hasonló mozdulattal. Sejj de jó fárasztás is volt! Ezt szeretem a folyó vízi úsztatásban! a meglepetéseket, az izmosabb ellenfeleket!

Tart még a finom szerelékes úsztatás, s a menyhalazás szezonja. Hamarosan indul a harcsa is. Ahogy az öreg pecások mondják:

"-Amikor a fűz levele már akkora, mint az egér füle, akkor érdemes megpróbálni a harcsát is!"

Legyen igazuk!

(S.Cs.)

Kelt: 2022. év Kikelet havának 19.-ik napján