A Balaton zamata

Ismerősnek tűnik az illat. Jobban mondva a zamat, amit a szél hoz a kis ház erkélyére. Alig 50 méter csak a part. A nád susogása idehallik. Reményteljes vágyakozással vagyok mindig, mielőtt először megpillantom a víztükröt, mikor mélyet szippantok a parton a jellegzetes víz felől érkező szellő egy darabkájába. Lágy hullámok ringatják a part menti nádast, aláfestik a képet, mely elém tárul. A keleti part. A Balaton legszélesebb része tárul a szemem elé, szembe velem a Tihanyi-félsziget, jobbra Almádi, Csopak, s bal felől Siófok. Előttem a csillogó.

Színek,remények

A hullámzásban ettek a legjobban a halak

Ezüstös

Valahogy így képzelem el ahogy letekint....

Szitálóban...

Mint megannyi arc

Káprázat

Csillámok

Elkápráztat. Megszoktam Szigetköz folyóit, a szövevényes ágrendszereket, ereket, ártéri erdőket, zúgókat, zárásokat, ruganyokat, a csalitost. Ez itt más. Mennyire más. Jó az Isten, hogy megadja azt, hogy minden évben legalább egyszer eltöltsek itt néhány napot, s azt részben horgászattal tölthessem. Lenyűgöz a látvány. A fénykép nem adja vissza, csak eszembe juttatja a pillanatot amikor a fotó készült.

Nem tudok betelni a Balaton sokszínűségével. Minden pillanatban változik a színe, a hullámok hol kisebbek, ezüstösen csillogóak, hol pediglen haragos zöldes tajtékzóak, olykor pedig a feszített víztükröt csak a halak pocsolása töri össze. S a part mente is élettel teli, vadkacsák, hódák, szürke gém, küszvágó csér, fecskeraj, sirálypár, hattyúcsapat, dolmányos varjú pásztázza a nádast és környékét. A vízben mocsári teknősök, békák, vízisiklók kajtatnak élelem után kutakodva...

Torony! Torony! Itt HATTYÚ-1-es, Almádi irányába terep felett 60 centire, folytatjuk terv szerint..

Esténként alig vártam hogy elaludjak, hogy újra pirkadjon, hogy újra ott lehessek amikor ébred a tó, s hajnalban már az alkonyatról ábrándoztam kint a parton. 

Él a Balaton! S csak telnek a percek, mire agyam befogadja az élet mindösszes jelét, jelenlétét. Lassan elfoglalom helyem a stégen, etetőanyagot keverek, botot szerelek. Furán néznek ki, vagy csak nekem szokatlan a folyami pecák után a tavi szerelés. No majd meglátjuk, működik-e.

Ütemesen csobbannak az evezőlapátok. Az erősödő hullámzásban táncol az alumínium ladik. Hasítja a vizet. Elszoktam attól, hogy sodrás nélküli vízben húzzam az evezőt. Csak a szél az ellenfél. Vigyázok, a hullámok ne kapjanak oldalba, vicces lenne hogy az első alkalommal a vízbe suppannék. A célterület felett felvillan a képzeletbeli vörös lámpa, s mint a géppuska sorozat nyomán, apró körgyűrűket firkál egy kisebb vödörnyi áztatott kukorica etetés gyanánt.

Húzd!

Ne olyan locsogással!

Nézz hátra, mert a stégnek mész!

Hangos csobbanással érnek a célterületre a bevetett szerelékek. Az egyik könnyebb kis feeder otthonról hozott trágyagilisztával csalizva csábítja a keszegnépet, míg az erős bojlis bot csalitüskével ízesített oldódó pop-up golyócskával próbálja a pontyokat megszólítani. A remény nem hiába érkezett a Balaton partra....

Igazi élményhorgászatok alakultak ki a pár nap lent tartózkodás alatt. A reggeli és az esti rendszeres etetés helyreszoktatta a halakat, s azok nem voltak restek, kapás-kapás hátán alakult ki. Az alkony behozta a komolyabb pontyokat is, s voltak keményebb legények is köztük, melyek kagylópadon, vagy a nádasba törve szabadultak az előkétől, s a horogtól. Persze ez nem mindenkinek sikerült...

Szíííííp....

Ezek se kutyák....

A nappali órák a családdal, sütögetéssel, bográcsozással telt. S a magyar gasztronómia megmutatta azt, hogy bizony helye van a világ elitjében.

Szalonnasütés

Vargányás birkapörkölt

Friss balatoni keszeg paprikás lisztben tárcsán...

A csúcs a vargányás muflonpörkölt volt!!!

Az öregedő délután, a megnyúló árnyékok a horgászat kezdetét jelezte, s hamarosan hajlottak a botok, nyöszörögtek az orsók, s vízbe került a merítőszák is.

Gyere koma

Nem lesz túl nagy

Benne van

Az öröm annál nagyobb!

Nálunk mindenki ért a pecához...

Látott hal.Volt olyan este, hogy vérfürdőt rendeztek az etetésen. Folyamatosan támadták a csalit, bármi is volt az. Tilalom van, visszament mind.....

Alakul a méret

Első napi konyhára szánt zsákmány...

Csodaszép pontyok, szépséges karikák, "papírdévérek", testes bodorkák, ezüstös gardák színesítették a napokat. Bizony ilyen pontybőséggel még nem találkoztunk a Balatonon. Úgy, hogy nem bojlizunk, s valószínűleg nem is fogunk. Ott ez elhanyagolható eredmény lenne, ám sima klasszikus fenekezőhorgászaton a majd félszáz ponty megfogása néhány horgászat alatt, na az azért nem csekélység. A négykiló körüli pontyokból néhány ugyan a konyhára került, ám a kisebbek, amelyek bőven méretesek voltak, esélyt kaptak a növekedésre. Ez így a jó.

Csupa egészséges szép halak. Szép pontyokat a Balatoni túrát megelőzően is fogtam nálunk a Mosonin. Az élmény nem volt ugyanaz.... Kissé keserédesre sikeredett. Hogy miért is?

Kár hogy ő is a friss telepítéssel került ide. Vissza a feladónak....

48-50 cm-s "folyami" pontyok a Mosoniból. Felpumpált zsíros telepített halak... 

Ha több mázsa pontyot beletelepítenek a folyókba, s eltelik egy hét, attól azok a pontyok nem válnak folyamivá. Nem lesz folyami ponty. Sokan tévedésben vannak ebben a tekintetben,hőzöngő melldöngetésük szánalmas tévút csupán. Nem, ezek nem folyami pontyok. Ha a házisertést egy hétig kint makkoltatom a tölgyesbe, az még attól nem lesz vaddisznó. Én sem leszek eszkimó ha Lappföldön egy hetet igluban vacogok... A képlet egyszerű! Hát ezért. Térjünk vissza a Balatonhoz...

Nyugalom

Esteledik

S összegzésképp mit is írhatnék még? A fent leírtak, a képek önmagukért beszélnek. Talán csak annyit még, hogy számolom a napokat, mikorra újra beleszippanthatok először abba az összetéveszthetetlen illatba, amelyet felém hoz a Tihany felől a balatoni szél.....

Kelt: 2019.év Ígéret havának 11.-ik napján