Balinparádé! Hejj!

Vehemensen kapott 

Tömegesen menekült a küsz, s itt is ott is közéjük vágtak a balinok, lassan a zsilipkapu betonfalának szorítva a küszrajok még egyben menekülő tömegeit. S ekkor elkezdődött a habzsolás. Sokáig csak néztem, gyönyörködtem a látványban, miközben testes 60-70 centi hosszúra saccolt őnök vetették magukat zsákmányuk után, s hátúszójuk a támadó cápáéra emlékeztetett, miközben vaskos hátuk olykor felszínre került. 

Fröccsent a víz, pattogott fel a küsz, kinyílt egy száj, s némi levegőt is harapva hozzá elnyelte az ezüstösen csillogó kishal rémült testét. Aztán elcsendesült minden. Csak a víz fodrai mutatkoztak, majd kezdődött elölről az egész. A fenekeszegek a zsilip alatt 150 méterre összeálltak, s kezdték a jól begyakorolt mozdulatokkal a hajtást, fel a zsiliphez....

bárhol beüthet

Nem tartom magam kifejezetten pergetőhorgásznak. Szerintem nagyon nem is értek hozzá. Pergető horgásznak nem, hobbipergetőnéhadobálónak talán annál inkább. Hol vagyok én a legyezőktől? Akiket mestereknek tartok, s tisztelek.....

Ígéretes a túlpart is

A víz, a rabló balinok látványa magával ragadott. Elkezdtem a leckét. A víz, a természet a legjobb tanítómester. Nem szabad senkire hallgatni, rám sem! Ki kell menni, dobálni, tízet, százat, ezret egy nap ha kell. Próbálkozni reggel, este, délben, sodrásban, langóban, burvány szélén, s csak dobni-dobni, időnként más csalival. Ennyire egyszerű. Vagy mégsem? Pergetőbottal sok helyet megjártam, s bizton mondhatom, a legfogósabbnak tartott csali legfeljebb a harmadik dobásra balint is adott. Egy helyen általában egyet, vagy kettőt tudtam fogni, aztán megneszelték hogy rájuk is vadászik valaki, vagy épp a szabadon engedett példányok adták le a drótot a többieknek, nem tudom, de utána ügyet sem vetettek rám, a próbálkozásaimra, lehetett csalicsere is, a helyzeten már nem változtatott semmi. 

Sok esetben gazdagodtam a fogások élményével, míg a balinok tapasztalatokat gyűjtöttek, miféle műcsalit ajánlatos elkerülni. Ezt gondolom egymás közt is megvitathatták. Volt, mikor csak egy erős ütés érkezett a körforgóra, a botot majd kiszedte a kezemből, de nem akadt, s a körforgó onnantól kezdve nem volt más a vízben, mint valami furán mozgó uszadék, melyre ügyet sem vetettek a fogatlan ragadozók. 

csukázás közben is ettek

Volt, mikor még javában zajlott a tilalom, csukára szereltem, hosszú acélelőkével, s a wobblert egymásután így is kétszer 50 centi feletti balin ragadta el. Még hogy zavarja az előke, pláne a fekete. Egyáltalán nem. Szerintem ha éhes, nem érdekli semmi.

Állandósult 50-55 cm közti méret

Tény: Nem kell csúcsmárkás bot, nem kell vagyonokat érő orsó, pláne nem méregdrága wobbler, folyóra, fák alá semmiképp nem ajánlott, mert a balint csak a csali színe és mozgása érdekli. A legtöbb balint és persze nem a kicsiket olyan bokorugró wobblerekkel fogtam, amelyek feltehetőleg a messzi Kínában látták meg a napvilágot, s évekig a táskám alján várták jobb sorsukat, mígnem a fenekeszegek el nem kezdték enni őket, de amúgy veszettül. Megvallom, sok pergetős írást olvasva sokszor fogalmam sincs, melyik műcsalival horgászott a spori, hisz a sok: 2#&˛/*, meg a #@<`3 jelzés, wobblernév ki google-zása elkedvtelenít, hogy tovább olvassam a cikket, ahol még vagy egy tucat ilyen csalinév előfordul. Persze kép nélkül......

Hibátlan

Mindjárt nőtt az ázsiója mindegyik ázsiai műanyag csalinak, sőt, a wobblerek képzeletbeli trónjára kerültek. Amíg bírták szusszal. Mert ugye mindenki elkopik egyszer, s a sorsot nem kerülhette el egyik sem. Egy tört fehér minnow típusú 9,5 cm-s wobblerem, amely eddig verhetetlennek bizonyult egyszer csak megadta magát, s elhagyta a nyelve felét. Hogy ez hogy eshetett meg, azt nem tudom. Ettől kezdve sérülten használtam, a mélységet ugyan tartotta, ám a farok mozgás kissé elmaradt, így bottal kellett rásegítsek. Így is működött, egy 50 cm-s balin rántotta a mélybe egy fűz belógó ágai alatt. 

Ívás után gyakori, hogy tele vannak halpiócával, győztem szegényt megszabadítani tőlük

Mondd hogy: ááááá

Te is mondd: ááááá

Sokat járt pergető helyek egyikén karácsonyt idéző hangulat fogadott, mikor a víz fölötti fűz ágain négy darab wobblert számoltam, melyek lógva az ágon víz fölött próbáltak megbarátkozni a sorsukkal. Bizonyos, hogy itt valaki mókusra ment! :))) 

Ezek az ágak sok wobblerrel tartottak már huza-vonát :)))

Sokan számolatlanul viszik haza a csukát, a harcsát, a süllőt. A harcsaállomány nagyobb példányai alig fellelhetőek már, mióta az un.: "sporthorgászok" radarral cserkészik be őket, s viszik haza ha kell, ha nem  a bajszikat, eladásra is olykor, hisz kell a motorcsónakba az üzemanyag, ami pénz ugye.....stb.

Mikor már nem marad méretes csuka, süllő, harcsa amit lehet vinni, jönnek a balinok. Egyre kevesebb van már belőlük is, főleg a nagyokból, a kisebb folyókból sokat elvittek már. A Duna az más, de félő, ott is ritkul majd az állomány. 

Ő már megharcolt rendesen

Eljött egy olyan nap, hogy egy loccsanás, egy rablás nem borzolta a felszínt. Kishalat sem láttam, gondoltam balin sem lesz. Nem baj, ha már itt vagyok, dobok párat. A harmadik dobás sem hozott halat, szépen húztam is kifelé a wobit, a csali már csak két bothosszra volt tőlem, színe kezdett is felsejleni előttem, mikor az áttetszően tiszta vízben alulról megjelent egy gyorsan kinyíló hatalmas száj, elkapta a csalit de böcsülettel, úgy, hogy a kis 6 centis SPRO wobbler teljes egészében eltűnt a hal szájában. A balin eközben szédületes mutatványokat adott elő, hogy szabadulhasson, szinte a lábamnál kellett ez első vad kirohanásokat csillapítani, kezelni, gyorsan rutinból engedtem a féken, majd néhány pillanat múlva, mikor enyhült az erő a túloldalon, tarkón ragadtam a bestiát.....

rejtélyes sérülés idei eddigi legnagyobb, 60 cm-s, közel 3 kilós balinomon

Ha lehet, csak a fényképét vigyük haza, s  az őn legközelebb is megörvendeztethet! :)))

Tőlem mindig megmentődnek az őnök

villámgyorsan tör vissza ő is

Ideális helyszín

A helyismeret nagyon fontos, a csali másodlagos, bokorugró Crank Bait (nekem disznócska)  is hozhat 50 feletti balint

Ilyen ez a szakma. A balinok jönnek, fogunk belőle, ha adják magukat, gyors fotó, majd vissza a feladónak, örömteli tekintet, mosoly a képeken, zsibbadó váll és kar, elégedett összepakolás, jóleső gondolatok a hazamenetel során, májusban, mikor zöldell minden, balinparádé idején.....

Kelt: 2016. év Ígéret havának 10.-ik napján

Mosoni csukák nyomában

Csukapofa-cukipofa

Ritkán jut időm csukákra pergetni. Vagyis inkább mindig jön valami hír, ami megdobbantja a szívem, elvisz más irányba. Hallom hogy megy a ponty, eszik a márna, jól nyomulnak a paducok, szilvaorrúak, meg aztán ilyenkor hajszolom a menyusokat, és mire időm lenne pergetni, már besötétedik, s fuccs a csukeszok utáni vágyakozásnak. Hiába, ez van akkor, amikor egy horgász nem szakosodik, hanem szeret mindenféle folyami halra horgászni, nehéz is eldönteni, mikor mire horgásszak, hisz szeretek pergetni, keszegezni, úsztatni, márnázni, menyhalazni, harcsázni......De dönteni kell, s a döntés végre megszületett.
Végre kiszorítottam egy napot, amikor pergetőbotomat és táskámat magamhoz véve megvallathattam néhány helyet, hogy vajon hogy is állnak a krokodilpofájúakkal.

Párát lélegző folyó szemben a ruganyokkal

Csalik tárházával felfegyverkezve indultam a hajnalban, mikor épp hogy megvirradt még, s a Mosoni-Duna hajnali párafelhőt kilélegezve lomhán simogatta a part menti kövezéseket, s odébb kissé a fák vízbe nyúló gyökereit. Alig vártam, hogy vízbe vessem a piciny körforgót. Aztán a kanalat, aztán a twistert, gumihalat, s mindenféle szerkentyűt, a dupla forgós spinner bait is eredménytelenül siklott ki a vízből, mikor arcomról már lefagyott a mosoly, hisz több ruganyt is átvizsgálva, több csalival is kísérletezve eredménytelen maradt minden próbálkozásom. Vajon mi lehet a hiba? Megvan. Túlságosan berozsdásodtam, meg aztán nem is vagyok kifejezetten pergetőhorgász, rossz helyen rossz csalit húzok, vagy esetleg nincs is csuka a környéken, mert már az előttem levők kifogdosták őket. Míg ezen gondolkodtam, automatikusan dobáltam és húztam a rugany oldalát, a visszaforgót, az elvágó vizet, a víz tetején megakadt uszadékmező széleit.

Közben szépen kisütött a nap. Eközben tovább folytattam gépies mozdulatokkal a víz átvizslatását, mikor mintha valami odavert volna a csalinak. Hamar újradobtam, egy ősrégi nevenincs kis zöldes színű wobblert, s érkezett is pontosan az előző akció színhelyéről egy erőteljes rávágás, majd egy kis harc, s már parton is volt egy kis csuka.

Az első támadás a kis zöldikére

A következő dobásokra semmi válasz nem érkezett. Csalit cseréltem, s egy kétrészes sárga színben pompázó wobblert kezdtem táncoltatni a rugany felső részén, mikor arra is kapás érkezett, s egy éppen méretes kis kroki küzdött, hogy szabadulni tudjon a horogtól.

No akkor megvan a recept, kellett egy kis napsütés és megindultak, mégis stimmel minden, reménykedni kezdtem, hogy lesz még kapásom. Ez a rugany nem adott több halat, nosza, átsétáltam a másikra, s ott is próbát tettem a kétrészessel. Az első dobást követően szinte nem is húztam két métert a csalit, mikor szintén rávágás és csukafogás következett!

Éppen méretes a sárga kétrészesre, lenyűgöző színek

Na persze, már megint egy kiscsuka, nem gond, jól elvagyok, lesz itt még élmény. Legalábbis ebben bízom, de más a bizalom, a remény, s más a valóság. Szerencsére az álmok néha valóra válnak, mégha kis mértékben is.

tetszett nekik a sárga kétrészes

A sárga nem adott több halat, ezért úgy döntöttem, hogy egy fűzfalevél formára hajazó támolygóval teszek próbát. A második dobásra ráragadt valami, s máris kezdődhetett a fárasztás, ami nem tartott sokáig, hisz a tettes itt is csak egy bicskacsuku volt.

Ha van csuka a környéken, ennek a támolygónak nem áll ellen

Lassan elfogy az időm, s a fák alá még be se néztem. No gyerünk odébb, itt amúgy is csak kiscsukák vannak, néhány lépés és lent voltam az erdő alján. A párától nedves avartól igencsak csúszós partszélen óvatosan lépkedve egy visszaforgó szélét dobtam meg, dobtam? Inkább csak odalendítettem a csalit, hisz a part menti növényzet a dobást nem tette lehetővé. A negyedik "dobásra" megérkezett a kapás, s máris a víz tetején kifliformákat megjelenítve próbált szabadulni a horogtól egy csuka, amely szintén az aprónépből való volt.

A jövő nemzedéke...

Szerintem erre a napra elég is volt a pergetés, hisz bármit elkövettem, csak kiscsuka jött, kivéve egyet, ami szintén csak ifjonc volt, s alig haladta meg a törvényes kifogható méretet. Természetesen minden kis ragadozó esélyt kapott a további növekedésre, én pedig szép élményekkel térhettem haza, hisz az idő is szép volt, a november színei elkápráztattak, a halak is kapókedvüknél voltak, fogtam is, s elégedetten konstatáltam, nem rozsdásodott be még kezemben a pergetőpálca sem....

Kelt: 2015. év Enyészet havának 20.-ik napján