Ezüstös menyhalak - hét éve a blogon

Nem is oly rég volt, hogy elkezdődött..., mégis oly messze már  2015. Szeptember 26. Sok-sok év horgasz.hu, valamint peca.hu fórumozgatást követően 2015. évben ezen a napon létrejött a saját blogoldalam, s megszületett az első blogbejegyzés. Azóta majdnem 180 bejegyzés kereshető vissza a blog archívumában. Volt miről írni, nem tétlenkedtem. S most, hét év eltelte után érdemes kissé számot vetni. A hetes szám önmagában véve is varázslatos, mesebeli, mágikus szám, s a magyar őstörténetben, mesevilágban is helyet kap. A hétfejű sárkánytól a hét törzsig, a hét vezérig, hét mérföldig, a hétpróbás gazemberig, hét mérföldes csizmán keresztül, hetedhét országon át meséltem, s a hetvenhét magyar népmese nyomán ott vannak heten, mint a gonoszok, a hét hét napjáig sok minden eszembe jut, mit nem őrzök hétpecsétes titokként, hétfőnként, s van, hogy hetet ütök egycsapásra....sorolhatnám 😆

A blog hét esztendős fennállása alatt sok mindennel igyekeztem foglalkozni, a blogot nem egysíkúan, hanem színesen, több tematika mentén vezetni. Voltak ágak, melyek nem vezettek sehova, voltak próbálkozások, melyek új utakat nyitottak előttem, ám összességében kedvemet leltem az írásban, s remélem az ide tévedőknek mindezek olvasása hagyott némi nyomot. Írogattam én már az eltelt évezredben is, a megsárgult papírokon ma is ott vannak a gondolatok. Van, amely ma is aktuális. Írok még most is. Beszámolókat, recepteket, gombász-horgász életmódbeli írásokat, leírásokat, novellákat, verseket, újonnan pedig rock-blues stílusban dalszövegeket. 

Majdnem 240 ezer látogató tisztelt meg ezen idő alatt. S jöttek velük díjak, elismerések, rendszeres olvasók, vagy éppen távozók, büszkék, irigyek, lenézők, s együtt érzők, legyintők, nyerészkedők, hit és szószegők, vagy épp biztatók. Hogy ez sok, vagy kevés, az relatív. Álszent mérce a korunk lájkvadász népbetegsége. "Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl" - Harsogta Dobó István a Gárdonyi Géza írta Egri csillagokban. Igaza van. 

Jelenleg a lényeg az, hogy vagyok. mint élő szemtanú, megpróbálom átadni az általam látottakat, tapasztaltakat. Őszintén, hitelesen.

Hogy mivel is köszöntsem a blogot a születésnapján? Egy rögtönzött versikével....

Hétszerhét

Hèt esztendőm eltellett

Hét esztendőm megdermedt

Hét esztendőm felnevelt

Hét esztendőm elszelelt

Hétmérföldes csizmában

Hét mérföldet megjártam

Hét mérföldet vetettem

Hét mérfölddel elvesztem

Hét mérföldet tapostam

Hét esztendőm elloptam

Hét mérföldet nyargaltam

Hét esztendőm kidobtam

Mindenképpen egy érdekességgel szeretnék előrukkolni, amelyet remélem értékel majd az olvasóközönség. Néhány gondolat jön most az egyik kedvenc halfajommal kapcsolatban, azon belül is a ritkaságszamba menő ezüst, avagy egyszínű menyhalakról.....

S te vajon kedves olvasó, hallottál már a gonoszról? A csúf kopasz Hókuszpókról? 😁 Megfoghatóbb, érdekesebb, titokzatosabb dologról van itt szó. Az élet furcsaságáról, arról, mely a szemünk előtt zajlik, s mégsem latjuk sokan. Csak néhányan, kik felemeljük fejünket, s olykor érdeklődve körülnézünk új dolgok után kutatva...

Hallottál már a menyhalakról? Közülük is a mesebeli hercegekről, az ezüst menyhalakról? Amelyeket lehet, hogy a csúf kopasz Hókuszpók varázsolt ezüstössé??? Hogy nem is léteznek menyhalak? Főleg nem ezüstösek? Vannak még csodák vadvizeinkben, melyeket csak a szerencsések láthatnak meg, s örülök, hogy én közéjük tartozhatom. Talán ez az ajándék a több mint 2 évtizedes menyhalak utáni kutakodásaim elismeréseként. S ennél nagyobb jutalmat képzelni sem tudnék..... Lehet, hogy a természet oly különös játéka lenne csupán a menyhalak ezüst változatának megjelenése? Talány...

Hozzávetőlegesen nem bizonyított, csak feltételezés, mitől is jelennek meg mintázat nélküli, egyszínű menyhalak. Pigmenthiány is okozhatja, vagy épp "természetes" színmódosulás, amely egyedi mutáció lehet éppen válasz a nagy 9-15 méter mélységben folytatott életmódra?  Azt hiszem van még mit tenni a menyhalakkal kapcsolatos kutakodás területén. 

Hogy az előttem álló szezonban is találkozom e velük, az ezüst menyhalakkal, csak remény, s bizodalom.... Eddig minden évben sikerült egy, vagy két egyszínű menyhallal összeakadjak, minden esetben szokatlanul mély gödör alján, s kizárólagosan csak küszdarabbal csalizva. 

S hogy meddig folytatódik még a blog írása, meddig lesz élő, mikor a körülöttem levő horgászblogokat lassan semmivé fújja a szél, s a múlt patinás virtuális könyvespolcán porosodva esnek majd ki a köztudatból, magukkal rántva majd ezt a blogot is idővel? Amíg van miről írnom, önnön magam ismétlése, meghazudtolása nélkül. 

Lehetséges ez az út is. Alig maradtunk páran, kik még éltetik a horgászblogokat. Egy kezemen megszámolom. Ritkán botlanak belénk, mint az ezüst menyhalakba... kiveszőben, mint a globális felmelegedés idején a menyhalak. Vannak még, hallani róluk, de a többségnek nem mond ez már semmit. Elkopik, elvásik, avittá lesz.

Talán más irányba fordult jó ideje az idő kereke, s én itt ragadtam...

(S.Cs.)

2022. év Földanya havának 26.-ik napján

Elfárad a napsugár

Sokat gondolkodtam, s próbáltam felidézni, de idejére sem emlékszem, s az idősebbek sem talán, mikor apasztotta meg utoljára ennyire a nyár a folyókat. Szomjazó világ reménytelen elszáradt kókadt gabonaföldjei, a nyár derekán sárguló lombú erdők, s a szomjhalál határán pihegő állatok kérdő tekintetében olvasom rendre e  sorokat:

"EMBER! Miért tetted ezt? Lásd, a kezed nyoma van ebben is!"

Mégis igazak a jóslatok, melyeket viccnek hittünk még csak pár évtizede? Az aluljárók öltönyös kigúnyolt,  házaló hittérítőinek sötét jövendölése elevenedik meg mégis? Elsivatagosodó Alföld, áradások, felmelegedés, járványok, éhezés, háború, önmagukból kifordult identitások, társadalmak, ostoba jelszavak alatt sipítozó ösztönlények, szorongás a bizonytalantól a háborúk árnyékában szusszanást is visszafojtva.... egy valóra vált rémálom rémképei a valóság tüllszoknyájában pipiskednek balettcipőben. Morbid, de sajnos valóságos. Vajon van-e még akarat mindezt megváltoztatni, netalán túlélni?

S mégis szándék van az élet után, hisz a legerősebb törvényt igyekszik a föld minden lakója betartani, legyen az ember, állat, vagy épp növény! Élni kell! Túl kell élni, nincs más út!

Élni kell, mert van holnap, s tán jövő is, muszáj legfőképp túlélni, ha lehet. Nehéz napok, súlyos hetek, nyomasztó hónapok. A nap tikkasztó sugarai árnyékban is negyven fok közelében izzaszt, s a vizek is langymelegen csörgedeznek még éppen hogy. A látvány kedvem szegi sokszor. A kisebb folyók pangó posványos vizében oxigén után kapkodnak a halak a víz felszínén, a nagy Duna is megsoványodott, széles kavicsföveny övezi mindkét partját a víznek, s izzad a homloka a hajók kapitányainak, hisz az uszályok szinte súrolják a meder fenekét...

Pirkadat előtt néhány szúnyog tesz próbát a nyakamon, miközben a gátoldalon ereszkedek le óvatosan becsületesen felmálházva, nyögve néha a nagy súly alatt, szitkozódva, mikor a gyalogszeder körbeöleli a bokám, s csak komoly véráldozat árán enged tovább, hogy majd két lépés után újfent két marokra fogjon gúnykacajjal. Felszisszenek. Nem tántorít el ez sem. Néhány pillanat múlva a folyó partján izzadok egy kisszéken ücsörögve, s a bevetett horgászbotokat nézem, hátha megrángatja valami uszonyos, ki éhében a csalira veti magát. Meddő várakozás kínos perceiben verejtékezem, a szederinda által a bőrömbe hasított vérző csíkot marja az izzadtság cseppje. Noha a nap még koránt sem kelt fel a túlparti erdők felett, s a homály is épp kezd világosba váltani, mégis eltölt a remény. Egy hazatérő róka tűnik fel mindeközben nem messze egy bokor mentén, s ha jól látom cickány lesz a reggelije. Boldogan veti majd álomra fejét, teli gyomorral. A kotoréka hűvösében...

Akad azért némi hal is. Néhány izgalmas pillanat, amellyel jelzi a Duna, noha gyengébb, elesettebb, kisebb vízhozamú, de nem fukar. Szomjamat néhány marék gyalogszederrel oltom, ha már ugy megmart érte a hajnalban, s jól esik a friss gyümölcs. Erőt, s reményt ad. Elmosolyodom, amint látom, kapás van....

Tikkadt nap végén az aláhanyatló nap nyomán meg mindig patakokban folyik a víz rólam, s egy fél órát kap a szúnyoghad is, csakhogy felkerüljön az 'i'-re a pont. Kinomban belekortyolok a lóhúgymeleggé vált vízbe, s a kulacs hamarosan üresen kongva landol a kosár aljában. Ez egy tökéletes nyári dunaparti est, minden velejárójával együtt. A kellemetlenségek kellemessége adja a zamatát az élményeknek, melyekre ily szívesen gondolok majd vissza a januári zimankó didergős estjeiben. Élmény, főleg, ha hal is akad a horgászaton. 

Időközben elmentek a gólyák, noha a minap még szárnyukat tisztogatták a falu főutcáján egy magos villanyoszlopon elterpeszkedő fészek tetején. Ám az most már  napok óta üresen, árván nyújtózkodik. Fel se tűnt, csak mikor a fecskék megtizedelt seregei is elhagyták az ereszek alját, s az alkonyban már csak a denevérek próbáltak néhány húsos lepkét levadászni, akkor éreztem, hogy szinte észrevétlen beosont az ősz. Egy-egy szarvasbika már hallatja a hangját, s könnyed hűs pára ücsörög láb lógatva olykor a frissülő hajnalon. "Elfáradt a napsugár, szegény szentjános bogár" -énekelte a P.Mobil... Szőlőillatot hajt az orromba a kósza szeptemberi szél, s  néha az eső is megcseperedik, s nyomasztóan ül rá a gondolatokra a döbbenet, hogy oly gyorsan elmúlt, csak úgy itt hagyott, úgy itt felejtett rendre a nyár....

(S.Cs.)

Kelt: 2022. év Földanya havának 8.-ik napján

Tikkaszt a nyár

Színek....

Nyomasztóan tikkadt a vidék. A vetés szomjúzza az esőt, ám a perzselő nap a reggeli egyetlen kis felhőfoszlányt is rögvest felfalta, amint nyújtózkodva felébredt a túlparti fák lombjai felett. 

Kicserepesedett talaj rései közt túlélést remél a tücsök, s esőért könyörögve játssza az utolsó akkordokat. A folyók medrük közepére zsugorodtak, s a halak olybá megritkultak, hogy figyelni kell, vajon van e még valahol némi loccsanás? 

Forró szél zaklat az árnyékban is, ahol majd negyven fokban vizet izzad a póló, s túlélést remélve aláhúzódik a madár, dal nélkül némán, s az ember, ki átkozza az időt, könyörgi az esőt, de nem néz tükörbe.

Bárgyú horgászatok. Ahol néhány hete meggyet falt a domolykó, most bokáig sem vizesedik a láb, s gázolható a folyó, ami szinte nem is folyik. Megállt. S pangó vizekben halak pipáznak az oxigénért....

Ahol keszeghad nyüzsgött, most csupán a géb, s a rák tengeti az életet a vízből kikandikáló sziklák közt. 

Olykor azért ad valamit a hajnal, s az est. Ha mást nem, egy-egy jobb fárasztást, vagy épp némi szomjat enyhítő vadon termő gyümölcsöt. Nyár...

Viseltes szilvaorrú

Mosoni kósza

Baller, aki már a gilisztára is ráugrik...

Hajnal a Duna parton

Kisebb vizek zsombékjai alatt búvik

Visegrádnál még van víz

Hajnali éhenkolbász

Van, hogy wobblert is fogok....letisztogatva, horogcsere előtt

Tipikus Lajtalakó

Szilvából az 52 fokost kedvelem, meg azt, ami elhúzza az úszót

Egy-egy márványtestű is akad néha

Pecsenye

Ha ott van, első dobásra beadja

Beugrott a csónakba az 5-ös potyka

Cápatekintet, vigyori paduc

Koncér a másfeles tartományban

Furulyáznak a kukoricaföldek, megcsünt a napraforgó, alig derékig ér, s szikkadt tányérjukkal mégis a napot keresik. Egy sün motoz este, némi gyümölcsöt remélve egy fa alatt eloson, s vígan majszol egy félig megerjedt sárgabarackot, s talán dülöngélve billeg majd hajnalban a vacka felé, talán dudorászik is a maga nyelvén...

A hosszú aszály után talán mégis történik valami....

Elborul. 

S a nyár, a vidám kacagós nyár oly hamar sírva fakad, 

könnyével feláztatja az erdőt, mezőt, 

s bús komorságban mennydörgést morog.

Elhalkul a madárdal, csak az esőcsepp koppan,

az eresz csordogál, s kis patakot növeszt lábainál. 

Egyszer majd elvonul, nem látni majd a villámot, 

s egy kósza felleg mögül,

újra rám mosolyog a nap...

(S.Cs.)

Kelt: 2022. év Áldás havának 30.-ik napján

Gyümölcsöző retrópeca a folyón

Mi más kellhetne még?

Bizonyára emlékeznek sokan néhány korábbi írásomra, ahol épp felületesen, de megemlítésre került a gyümölcsökkel való horgászat domolykókra. Idén a nyár beköszöntével ismételten próbát tettem, vajon kedvence e még a telényeknek a friss érett gyümölcs. Nagy volt az elszántság, reményekkel fűtve látogattam ki hamarosan a folyó partjára, amely kissé áradó és zavaros volt. Bíztam benne, mindez nem akadályoz majd a horgászatban.

Gyümölcs már volt. Tavalyról fagyasztott meggy, később idei is, vadcseresznye, s faeper is, amelyet közvetlenül a folyóparton is szedhettem.  Egyszerű horgászat, egyszerű felszerelés, egyszerű csali (melynek szedése közben magam is behabzsoltam), s mégis mennyi élmény....

Érik a mézédes vadcseresznye

Érik a faeper

Jutott belőle haza is

Ezzel már el lehet indulni domizni

Működik a fagyasztott magozott meggy is

                 

Próbálkozásaimat siker koronázta, nem is akármilyen. A halak szinte az első úsztatástól kezdve vehemensen vetették utána magukat a felkínált finomságokra. 

Fagyosan, vagy kiengedve, mindegy, ha éhes

Amikor már rendesen kihorgászgattam magam, néhány naponta párszor végigzongoráztam egy-két ígéretes szakasz, s nem igazán éreztem azt a kihívást, ami megmozgatott még az elején, eszembe jutott, hogy bizony nagyapáink, dédapáink is hasonló módon kerítették kézre ezeket az igazi vadvízi harcosokat, csak éppen az akkori kornak megfelelő felszerelésekkel. Felcsillant a fény. 

Kezd alakulni a méret

Levettem a polcról, ahol az ősi orsókat tartom az ereklyék közül egyet, egy kifogástalan működésű réges-régi KS-130-as tároló orsót, egy korban hozzá illő libatollúszót, s egy három tagos üvegbottal házasítottam a felszerelést. A horog nagyobbacska, egyágú, amely alkalmas arra, hogy a meggyet mag alatt tűzve tartsa a horgon. Így nehezebben szívja le a domolykó róla a gyümölcsöt. 

Ifjú domolykó a matuzsálem orsó mellett

                  

Szóval megvolt a felszerelés. Ilyenkor mindig azon aggódok, jajj, csak működjön. Ha halat fogok, az elsőt, mindegy mekkora, a lényeg, hogy meglegyen az az érzés, hogy -Igen, megvolt a terv, összeállítottam, működik!- és ez számít.

Talán ő volt a legkisebb

                   

Elszoktam a tárolóorsótól, kissé berozsdálltak a mozdulatok, a bedobás, a zsinór leszedése előtte, zsinórvezetés, behúzás....stb. Ám hamar visszatért minden, a harmadik eresztés már rutinosan ment. 

Az úszó lassacskán tette meg a métereket a folyócska túlpartján a zsombékok előtt, mikor is hirtelen megrezdült a libatollúszó veresre festett antennája, s egy szemhunyásnyival később az úszót a mélybe rántotta valami. A bevágás nem késlekedett, ült a horog. A bot szépen hajladozni kezdett, a zsinór megfeszült, s a hüvelykujjamnak bizony rá rá kellett fékeznie a tárolóorsóra. A bot szépen dolgozott, tette a dolgát, a sodrás is segítségül jött, s kezdtem nyerni a métereket. Elöntött az a jó érzés, hogy igen, a régi felszerelés bármilyen öreg is, még ma is teszi a dolgát, ma is megállja a helyét, s vele én is megállom a helyem a folyón!

Ő már komolyan húzott

                

Pompás, fél méteres domolykó rázta a buci fejét, de a horog jól akadt, tartotta a halat, amely kifáradva néhány pillanatra a szárazra került, majd úszott tova a folyó ölelésébe.

Igazi vadvízi erőgép

              

Szakmányban jönnek a szebbek gyümölcsre

                    

Ha aznap nem fogok már semmit, az se baj, hiszen megvan amiért jöttem, működik a rendszer, a halak továbbra is eszik a gyümölcsöket. Feljebb mentem a folyócskán, s újra araszolt az úszó lejjebb az árral a korábbi fogas helyszíne fele, de nem ért el odáig. Baaammm...... Ismét elragadta egy domolykó. Majd nem sokkal később megint. Aztán többször is meg a horgászat alig másfél órás ideje alatt....

Testvérem első meggyes domolykója, s mindjárt egy közel fél méteres

Előnyei mindenképpen vannak az efféle pecáknak. Átélni a több évtizeddel ezelőtti horgászatok hangulatát, erre kiváló. Gyakorlati tapasztalatom, hogy a kisebb folyókon a túlparti bokrok alá bepöttyintett wobblerbe amikor az ember belehúz, az jön ki a bokor alól, vagy épp be se megy alá rendesen. Az úsztatott gyümölcsöt viszont bármilyen hosszú szakaszon a túlparttal, de a saját oldali parttal is párhuzamosan lehet úsztatni a bokrok alatt, ahol ott lapulnak a domolykók. Ez az előny nagyon megtetszett. Új lehetőségek nyíltak ki, szinte kerestem az ilyen, pergetőbottal meg nem horgászható szakaszokat, ahol sejtettem, hogy lapulnak domolykók. Szeretettel, s örömmel gondolok vissza ezekre a horgászatokra. Bízom benne, aki kipróbálja, az hasonló élményekkel gazdagodik majd...

(S.Cs.)

Kelt: 2022. év Áldás havának 2.-ik napján