Bejegyzéseimben az esztendő során igyekeztem csak a halakra a horgászatra koncentrálni, noha túráim alkalmával bizony nem mindig csak a horgászat volt az, amely a fő vonulatot adta. Nehezen is ment a szétválasztás, hiszen nálam egybe forr a természetjárással az igazi vadvízi peca, a gombászat, a vadgyümölcsök, gyógynövények gyűjtése....
Elérkezett, itt van most az év vége a számvetés ideje. Noha meg van jó egy hónap, zajlik a kökény, a csipke, a galagonya begyűjtése, van még gomba is az erdőn bőven, lassanként végiggondolom az évet, a szörnyű fél éves aszály mellett is, azért csurrant-cseppent valami. Próbáltam szem előtt tartani a jusson is, maradjon is elvet. Nem mindent lerabolni, letarolni, ahogy azt sok helyen látom. Sok helyütt az erdők mértéktelen lefosztása, tarrá pucolása zajlik, s ez van példaként is beállítva. Nagyon elkeserítő példamutatás ez, amellyel nem tudok, s nem is akarok azonosulni. Maradjon termés az erdőnek, a vadaknak, más természetjáróknak. Nem kell letarolni, lerabolni mindent. Sajnos sokan nem ezt propagáljak, én nem tartozom, s nem is akarok közéjük tartozni.
A teljesség igény nélkül (lehet kihagyok valamit?) Megpróbálom felidézni az évet, remélem, nem keverem össze az időrendet, de hát én is utazom a földdel együtt, évente egy kört megtéve a nap körül, hiába, öregszem na.... Jöjjön hát az én kalendáriumom!
Hogy is kezdődött az év?
- Január második napja már az erdőn talált, a csendes pihenés ideje alatt téli fülőkéket és kései laskagombákat szedegettem. Friss gomba télvíz idején? Igen. S ez egyre gyakoribb. Akkor meg nem sejtettem micsoda év, mily szörnyű aszály jön ránk...
- Január-február havában elvoltam a téli fülőkékkel, s az egyre eltűnő kései laskagombákkal, valamint néhány marékra való júdásfül gombával. Vártam a tavaszt. A hóvirágok is elnyíltak, de sem a cseh kucsmagombákkal, sem áprilisban az ízletes kucsmagombákkal nem volt szerencsém, talán nem is akartam annyira gyűjteni őket. Ha tudtam volna, mi következik, talán több időt szánok rájuk.
- A tavasz a medvehagyma mellett az egész évben termő júdásfülgombákat is megérintette. Hetekig átható fokhagymaszag terjengett az erdőn, s mire a medvehagyma felvirágzott, végérvényesen benne voltunk a tavaszban.
- A medvehagyma mellett betöltötte az erdők alját a gyöngyvirág varázslatos illata. Bizony oda kell figyelni, a gyöngyvirág a medvehagymamezőben tetszelgett (az alanti kép háttere). A medvehagymát ilyenkor már nem szedem, azt zsenge korában szeretem. Noha sohasem tévesztenem össze őket hiszen jellegzetes fajtajegyeket viselnek.
- Április végén megjelent az egyik kedvencem, a rőt fagomba. Reményt keltett, hogy kiváló gombaszezon köszönt majd ránk
- A rőt fagomba mellett május elején többször is jutott júdásfülgomba és sárga gévagomba a kosárba.
- Viszonylag elég korán, már májusban megjelent a nyári laskagomba, szinte hófehér termőtestei, ánizs illata csodálkozásra késztetett. Persze az otthoni gasztronómiában is nagy szerep jutott neki, míg a bogarak, kukacok s az aszály véget nem vetettek a dőzsölésnek.
- Néhány szem mezei szegfűgomba szolgáltatta a betétet a reggeli tojásrántottához, majd egy folyóparton gyönyörű pisztricgomba (bagolygomba) kacsintott felém. Kissé lisztes íze nagyon nem tette a kedvencemmé, lehet, a jövőben csak fotózni fogom majd.
- A sárga gévagomba szerintem ilyen állapotban a leginkább étkezésre alkalmas, lédús, s szinte purhab alakú. Sokat szedtem belőle májusban. Volt, hogy derékig az ingoványban caplattam be érte. Alig 10 fokos vízben. Megjárja.
- A nyár-fagomba is messziről felhívta magára figyelmem, s nem hagyhattam ki a belőle készült tejszínes-lestyános gombapörit sem könyöktésztával.
- Az izletes csiperkékert folyó harcban gyakorta alulmaradtam a csigákkal és a férgekkel szemben. Lehetetlen megelőzni őket.
- Egy ideig még ellátott az erdő nyári laskagombával, mielőtt az aszály megszárította a vidéket. A gyümölcsök felé vettem az irányt, hisz beköszöntött a június.
- Az eperfák az aszály ellenére szépen ontották mézédes gyümölcsüket, s a lehulló erjedt fa alatti gyümölcsszőnyeget befaló vadkacsák szédelegve hápogták el kedvenc dalaikat.
- A vadcseresznye apró mérete ellenére édesebb a méznél is. És bio. Nem kell ecseteljem, nem tudtam abbahagyni a csemegézést.
- Hársvirág gyűjtésével már júniusban a téli estékre kezdtem meg a félkészülést, hisz nem sok hatékonyabb tea létezik a felső légúti megbetegedések kezelésére, mint a hárstea. Illata betöltötte a városi parkokat is.
- Július végén Bodzaéréskor bizony komoly munkát jelentett a bodzadzsem készítése, a szemezés, mosás, szűrés....stb. az ízvilág viszont mindent megér. A bodzabogyószörp szódával egyedi ízvilágú kellemes ital. Köszönőviszonyban sincs a virágjából készített szörp ízével. A bodzadzsem pedig vajas pirítóssal királyi zamat!
0
- Szederéréskor bizony gyakran felkerekedtem, hisz a vadon növő gyalogszeder gyümölcse a természet egyik legnagyszerűbb, legzamatosabb ajándéka. A tüskés bokrokkal meg kell küzdeni, de az eredmény megéri.
- A húslevesek, pörköltek, sültek elengedhetetlen kelléke a házi erőspaprikakrém. Nagyagyapám mindig rakott el, én is követtem a példáját. Csak paprika és só. Ennyi az egész.
- Néha a nyári hónapokban is belebotlottam a sárga gévagombákba, akik éltették a reményt, hogy eljön még a gombák ideje, ha véget ér az aszály. A legkeményebb forróságban is megbújt egy-egy példány a folyó partok hűs szegletében árválkodó fűzfákon, vadcseresznyén.
- El sem hittem, hogy Szigetközben is meglelem a húsos somfákkal bővelkedő erdőrészt. A pocakom megrakását követően a kosár következett. Szörp és dzsem is készült ebből a mennyei vadgyümölcsből, amely a híresztelésekkel ellentétben nekem nem tűnt fanyarnak.
- Némi mogyorót is sikerült gyűjteni, idén bizony vele is számolni kellett. Mint a mókusok, ha közeleg a tél, úgy szedegettük.....
- A mezei szegfűgombák idén bőségesen rendelkezésemre álltak, amint megérkeztek a szeptemberi esők. Sikerült tetemes mennyiséget leszárítanom belőlük a télre is.
- Egy csoda jött velem szembe, akiről csak fotót készítettem, a rézrozsdaszínű csészegomba... Sosem láttam még, csak képről. Az erdő ajándéka volt, hogy megmutatta nekem. Köszönetképp, hogy a legreménytelenebb aszályban sem hagytam magára, s ki-kilátogattam.
- Egy elhagyatott helyen egy elöregbült birsalmafa minden évben ellát kellő mennyiségű birssel. Nem kell soroljam, mennyi gyógyhatása van, ami miatt a középkori ember aranyalmának is nevezte. Kompót és birssajt nekem már az őszt idézi.
- A kihagyhatatlan tepsis szilvadzsem. Az az igazi, amelyben elhajlik a kanál nyele. És igaz. Nem kell hozzá semmi. Se cukor, se tartósítószer. Mindent megold a pektin...
- Kétnaponta jártam a helyeim, onnantól kezdve, hogy láttam, az országban sok helyen szedik már a nagy őzlábgombát. Felénk kissé később jött elő, itt két félé faj jelent meg, a nagy őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba korán, meglepetésszerűen korán előbújó kései laskagombával szinte egy időben
- Óh, az a csodaszép petrezselyemgomba. Milyen finom is volt a levesben. Először csak fotóztam, nem vittem haza. Aztán egyre több jelent meg, s muszáj volt végre megkóstoljam. Idén többet is sikerült megízlelnem.
- A sárguló pereszkés helyem egyre kevesebbet ad, félek, jövőre már csak az emléke marad ennek a gombafajnak, hacsak meg nem lelem valahol másutt.
- Októberben egy hétre átvetették uralmat a gyűrűs tuskógombák, vagy ahogy a mi családunkban nevezik, az őszi csoportgombák, vagyis a potypinkák.....Rogyásig volt vele az erdő majd egy hétig. Aztán eltűnt.
- Szinte már kezdtem unni a kései laskák dömpingjét, de aztán megjelent a másik nagy kedvencem, az ízletes rizike és a lucfenyvesi rizike. Rászolgált az ízletes jelzőre, még ha a kinézete kissé bizarr is.
- A gyapjas tintagombákat inkább csak fotóztam idén, haza nem vittem, ugyanis gyorsan romlik, s mindig csak véletlen botlottam beléjük, sosem a gombászkosárral.
- Teának való csipkebogyóval nem kell megvárni a dércsípést, az a csipkelekvár készítésénél előnyös. Viszont a teának való bogyókat hosszú ideig kell szárítani, gyors szárítás nem ajánlott, hisz 50C° felett elvész a C vitamin tartalom..
- A kökénytermés bőségesnek ígérkezett. Sajnos, mire ősszel megérkezett a dér, addigra az erdészet az erdőszéli kökénybokrokat kicsapta, s nehezen találtam csak túlélő cserjéket.
- A téli teázások hangulatára gondolva időben elkezdtem begyűjteni a csipkét, a kökényt és a galagonyát
- Kökényt tettem el mézben, frissen. Teába egy kanállal, s a méz elolvad, a teát megiszom, a méztől édes kökényt, amely így megőrzi a vitamintartalmát jóízűen megeszem.
- Elkészült a csipkelekvár. El tud valaki képzelni egy friss fánkot csipkelekvár nélkül? Ugye hogy nem! Pedig a legnehezebb meló ezt megcsinálni. De megéri bajlódni vele.
- Természetesen a házi vegeta gyár is üzemelt, hosszú évek óta nem veszek bolti színezett ízesített sót. Ez 100% zöldség amelynek az egészét igazi szabadföldi zöldségek adták
- Teából sosem elég. Kell ajándéknak is készíteni pár üveggel mézben. Újra csipke, kökény és galagonya gyűjtést kellett tartsak. Még hogy novemberben nincs gyümölcs!
- Igen, én még a diót is gombával törtem meg. Ki nem hiszi, járjon utána, vagy lesse meg alapost a fotót
- Viszonylag a szezon vége felé botlottam bele a lila tönkű pereszkék uralta mezőbe. Jövőre korábban kezdem majd a kutatásukat.
- A szürkéslila pereszke idén is megtisztelt, igaz, nem nagy mennyiségben, de jelezte, hogy jelen van ő is.
A készletek alakulnak, bár még mindig nem teljes a kép, folyamatosan fogy, s folyamatosan pótlódnak a polcokon levő üvegek....
Igen, itt minden bio, a természet, az erdő, a mező a boltom, s ott bizony nincs infláció. Tisztelet, alázat, s öröm, megnyugvás, elégedettség. Az inkább...
Statisztikát vezettem, mint korábban is szoktam, miből mennyit hoztam haza..
- Gombák: 76 kg
- Medvehagyma: 1 kg
- Gyalogszeder: 11 kg
- Bodzabogyó: 2,5 kg
- Csipkebogyó: 3,4 kg
- Húsos som: 3,5 kg
- Mirabel: 3 kg
- Bio alma: 1 kg
Hársvirág, dió, mogyoró, galagonya...stb. szemre sem kevés mennyiségben került haza velem. Izzadtság, fáradtság vérző karcolások, felszakított bőr, kullancsok, s megannyi mellékes velejárója mindezeknek, melyek hozzátartoznak a mutatványhoz, s természetesek, melyeket el kell fogadni.
Itt a december. S kilátástalannak tűnő válságokkal szabdalt jövőkép. Alternatíva a túlélésre, a könnyedebb átvészelésre a visszatérés a természet értékei irányába. Ha nem is zárható ki teljesen a civilizáció, az urbanizált élet, csökkenthető a nyomása, s az embert eltölti a jó érzés, hogy a saját maga által begyűjtött bio gombákból, növényekből, gyümölcsökből készíti el a karácsonyi ajándékait, vagy éppen fedezi élet szükségletei egy részét!
Gyere rám tél!!
(S.Cs.)
Kelt: 2022. év Álom havának 3.-ik napján
