2022. december 3., szombat

A természet kalendáriuma

Véleményem szerint az igazi horgász szereti a természetet. Tiszteli, becsüli, s ismeri is. Nem szemetel, nem tör, nem zúz, nem pusztít, s törekszik a harmóniára, próbál valamilyen szimbiózisba kerülni az őt körülvevő természettel. Alázattal viseltetik a növények, fák, a bokrok, erdők, mezök, csalitok felé. Tiszteli az állatokat, nem zavarja, nem űzi őket. S ki e szerinti elvek mentén lép be a természet szentélyébe, ezernyi csodát láthat, amely rabul ejti, s visszacsábítja az embert az elvadult civilizációból nap mint nap. Megannyi látvány, illat, íz és zamat várja. Büszkeség, öröm, magabiztosság, hogy az ember tudja, ismeri a növény és állatvilágot. Tudni, mikor, hova miért is kell menni a kosarával.


Bejegyzéseimben az esztendő során igyekeztem csak a halakra a horgászatra koncentrálni, noha túráim alkalmával bizony nem mindig csak a horgászat volt az, amely a fő vonulatot adta. Nehezen is ment a szétválasztás, hiszen nálam egybe forr a természetjárással az igazi vadvízi peca, a gombászat, a vadgyümölcsök, gyógynövények gyűjtése....

Elérkezett, itt van most az év vége  a számvetés ideje. Noha meg van jó egy hónap, zajlik a kökény, a csipke, a galagonya begyűjtése, van még gomba is az erdőn bőven, lassanként végiggondolom az évet, a szörnyű fél éves aszály mellett is, azért csurrant-cseppent valami. Próbáltam szem előtt tartani a  jusson is, maradjon is elvet. Nem mindent lerabolni, letarolni, ahogy azt sok helyen látom. Sok helyütt az erdők mértéktelen lefosztása, tarrá pucolása zajlik, s ez van példaként   is beállítva. Nagyon elkeserítő példamutatás ez, amellyel nem tudok, s nem is akarok azonosulni.  Maradjon termés az erdőnek, a vadaknak, más természetjáróknak. Nem kell letarolni, lerabolni mindent. Sajnos sokan nem ezt propagáljak, én nem tartozom, s nem is akarok közéjük tartozni. 

A teljesség igény nélkül (lehet kihagyok valamit?) Megpróbálom felidézni az évet, remélem, nem keverem össze az időrendet, de hát én is utazom a földdel együtt, évente egy kört megtéve a nap körül, hiába, öregszem na.... Jöjjön hát az én kalendáriumom!

Hogy is kezdődött az év? 

  • Január második napja már az erdőn talált, a csendes pihenés ideje alatt téli fülőkéket és kései laskagombákat szedegettem. Friss gomba télvíz idején? Igen. S ez egyre gyakoribb. Akkor meg nem sejtettem micsoda év, mily szörnyű aszály jön ránk...








  • Január-február havában elvoltam a téli fülőkékkel, s az egyre eltűnő kései laskagombákkal, valamint néhány marékra való júdásfül gombával. Vártam a tavaszt. A hóvirágok is elnyíltak, de sem a cseh kucsmagombákkal, sem áprilisban  az ízletes kucsmagombákkal nem volt szerencsém, talán nem is akartam annyira gyűjteni őket. Ha tudtam volna, mi következik, talán több időt szánok rájuk.



  • A tavasz a medvehagyma mellett az egész évben termő júdásfülgombákat is megérintette. Hetekig átható fokhagymaszag terjengett az erdőn, s mire a medvehagyma felvirágzott, végérvényesen benne voltunk a tavaszban.





  • A medvehagyma mellett betöltötte az erdők alját a gyöngyvirág varázslatos illata. Bizony oda kell figyelni, a gyöngyvirág a medvehagymamezőben tetszelgett (az alanti kép háttere). A medvehagymát ilyenkor már nem szedem, azt zsenge korában szeretem. Noha sohasem tévesztenem össze őket  hiszen jellegzetes fajtajegyeket viselnek.




  • Április végén megjelent az egyik kedvencem, a rőt fagomba. Reményt keltett, hogy kiváló gombaszezon köszönt majd ránk



  • A rőt fagomba mellett május elején többször is jutott júdásfülgomba és sárga gévagomba a kosárba. 



  • Viszonylag elég korán, már májusban megjelent a nyári laskagomba, szinte hófehér termőtestei, ánizs illata csodálkozásra késztetett. Persze az otthoni gasztronómiában is nagy szerep jutott neki, míg a bogarak, kukacok s az aszály véget nem vetettek a dőzsölésnek.


  • Néhány szem mezei szegfűgomba szolgáltatta a betétet a reggeli tojásrántottához, majd egy folyóparton gyönyörű pisztricgomba (bagolygomba) kacsintott felém. Kissé lisztes íze nagyon nem tette a kedvencemmé, lehet, a jövőben csak fotózni fogom majd.




  • A sárga gévagomba szerintem ilyen állapotban a leginkább étkezésre alkalmas, lédús, s szinte purhab alakú. Sokat szedtem belőle májusban. Volt, hogy derékig az ingoványban caplattam be érte. Alig 10 fokos vízben. Megjárja.


  • A nyár-fagomba is messziről felhívta magára figyelmem, s nem hagyhattam ki a belőle készült tejszínes-lestyános gombapörit sem könyöktésztával.



  • Az izletes csiperkékert folyó harcban gyakorta alulmaradtam a csigákkal és a férgekkel szemben. Lehetetlen megelőzni őket.



  • Egy ideig még ellátott az erdő nyári laskagombával, mielőtt az aszály megszárította a vidéket. A gyümölcsök felé vettem az irányt, hisz beköszöntött a június.



  • Az eperfák az aszály ellenére szépen ontották mézédes gyümölcsüket, s a lehulló erjedt fa alatti gyümölcsszőnyeget befaló vadkacsák szédelegve hápogták el kedvenc dalaikat.




  • A vadcseresznye apró mérete ellenére édesebb a méznél is. És bio. Nem kell ecseteljem, nem tudtam abbahagyni a csemegézést. 





  • Hársvirág gyűjtésével már júniusban a téli estékre kezdtem meg a félkészülést, hisz nem sok hatékonyabb tea létezik a felső légúti megbetegedések kezelésére, mint a hárstea. Illata betöltötte a városi parkokat is.





  • Július végén Bodzaéréskor bizony komoly munkát jelentett a bodzadzsem készítése, a szemezés, mosás, szűrés....stb. az ízvilág viszont mindent megér. A bodzabogyószörp szódával egyedi ízvilágú kellemes ital. Köszönőviszonyban sincs a virágjából készített szörp ízével. A bodzadzsem pedig vajas pirítóssal királyi zamat!



0




  • Szederéréskor bizony gyakran felkerekedtem, hisz a vadon növő gyalogszeder gyümölcse a természet egyik legnagyszerűbb, legzamatosabb ajándéka. A tüskés bokrokkal meg kell küzdeni, de az eredmény megéri. 



  • A húslevesek, pörköltek, sültek elengedhetetlen kelléke a házi erőspaprikakrém. Nagyagyapám mindig rakott el, én is követtem a példáját. Csak paprika és só. Ennyi az egész.



  • Néha a nyári hónapokban is belebotlottam a sárga gévagombákba, akik éltették a reményt, hogy eljön még a gombák ideje, ha véget ér az aszály. A legkeményebb forróságban is megbújt egy-egy példány a folyó partok hűs szegletében árválkodó fűzfákon, vadcseresznyén.






  • El sem hittem, hogy Szigetközben is meglelem a húsos somfákkal bővelkedő erdőrészt. A pocakom megrakását követően a kosár következett. Szörp és dzsem is készült ebből a mennyei vadgyümölcsből, amely a híresztelésekkel ellentétben nekem nem tűnt fanyarnak.






  • Némi mogyorót is sikerült gyűjteni, idén bizony vele is számolni kellett. Mint a mókusok, ha közeleg a tél, úgy szedegettük.....




  • A mezei szegfűgombák idén bőségesen rendelkezésemre álltak, amint megérkeztek a szeptemberi esők. Sikerült tetemes mennyiséget leszárítanom belőlük a télre is.


  • Egy csoda jött velem szembe, akiről csak fotót készítettem, a rézrozsdaszínű csészegomba... Sosem láttam még, csak képről. Az erdő ajándéka volt, hogy megmutatta nekem. Köszönetképp, hogy a legreménytelenebb aszályban sem hagytam magára, s ki-kilátogattam. 





  • Egy elhagyatott helyen egy elöregbült birsalmafa minden évben ellát kellő mennyiségű birssel. Nem kell soroljam, mennyi gyógyhatása van, ami miatt a középkori ember aranyalmának is nevezte. Kompót és birssajt nekem már az őszt idézi.




  • A kihagyhatatlan tepsis szilvadzsem. Az az igazi, amelyben elhajlik a kanál nyele. És igaz. Nem kell hozzá semmi. Se cukor, se tartósítószer. Mindent megold a pektin...







  • Kétnaponta jártam a helyeim, onnantól kezdve, hogy láttam, az országban sok helyen szedik már a nagy őzlábgombát. Felénk kissé később jött elő, itt két félé faj jelent meg, a nagy őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba korán, meglepetésszerűen korán előbújó kései laskagombával szinte egy időben



  • Óh, az a csodaszép petrezselyemgomba. Milyen finom is volt a levesben. Először csak fotóztam, nem vittem haza. Aztán egyre több jelent meg, s muszáj volt végre megkóstoljam. Idén többet is sikerült megízlelnem.



  • A sárguló pereszkés helyem egyre kevesebbet ad, félek, jövőre már csak az emléke marad ennek a gombafajnak, hacsak meg nem lelem valahol másutt.





  • Októberben egy hétre átvetették uralmat a gyűrűs tuskógombák, vagy ahogy a mi családunkban nevezik, az őszi csoportgombák, vagyis a potypinkák.....Rogyásig volt vele az erdő majd egy hétig. Aztán eltűnt.








  • Szinte már kezdtem unni a kései laskák dömpingjét, de aztán megjelent a másik nagy kedvencem, az ízletes rizike és a lucfenyvesi rizike. Rászolgált az ízletes jelzőre, még ha a kinézete kissé bizarr is.




  • A gyapjas tintagombákat inkább csak fotóztam idén, haza nem vittem, ugyanis gyorsan romlik, s mindig csak véletlen botlottam beléjük, sosem a gombászkosárral.



  • Teának való csipkebogyóval nem kell megvárni a dércsípést, az a csipkelekvár készítésénél előnyös. Viszont a teának való bogyókat hosszú ideig kell szárítani, gyors szárítás nem ajánlott, hisz 50C° felett elvész a C vitamin tartalom..






  • A kökénytermés bőségesnek ígérkezett. Sajnos, mire ősszel megérkezett a dér, addigra az erdészet az erdőszéli kökénybokrokat kicsapta, s nehezen találtam csak túlélő cserjéket.

  • A téli teázások hangulatára gondolva időben elkezdtem begyűjteni a csipkét, a kökényt és a galagonyát


  • Kökényt tettem el mézben, frissen. Teába egy kanállal, s a méz elolvad, a teát megiszom, a méztől édes kökényt, amely így megőrzi a vitamintartalmát jóízűen megeszem.



  • Elkészült a csipkelekvár. El tud valaki képzelni egy friss fánkot csipkelekvár nélkül? Ugye hogy nem! Pedig a legnehezebb meló ezt megcsinálni. De megéri bajlódni vele. 


Megaszalódott a teának való csipkebogyó is. Általában heti ötször iszom csipketeát, s júliusig elegek szoktak lenni a készletek....





  • Természetesen a házi vegeta gyár is üzemelt, hosszú évek óta nem veszek bolti színezett ízesített sót. Ez 100% zöldség amelynek az egészét igazi szabadföldi zöldségek adták




  • Teából sosem elég. Kell ajándéknak is készíteni pár üveggel mézben. Újra csipke, kökény és galagonya gyűjtést kellett tartsak. Még hogy novemberben nincs gyümölcs!



Igazi kuriózum, galagonya és kökény mézben eltéve.....

  • Igen, én még a diót is gombával törtem meg. Ki nem hiszi, járjon utána, vagy lesse meg alapost a fotót









  • Viszonylag a szezon vége felé botlottam bele a lila tönkű pereszkék uralta mezőbe. Jövőre korábban kezdem majd a kutatásukat.


  • A szürkéslila pereszke idén is megtisztelt, igaz, nem nagy mennyiségben, de jelezte, hogy jelen van ő is.




A készletek alakulnak, bár még mindig nem teljes a kép, folyamatosan fogy, s folyamatosan pótlódnak a polcokon levő üvegek....

Igen, itt minden bio, a természet, az erdő, a mező a boltom, s ott bizony nincs infláció. Tisztelet, alázat, s öröm, megnyugvás, elégedettség. Az inkább...




Statisztikát vezettem, mint korábban is szoktam, miből mennyit hoztam haza.. 

  • Gombák: 76 kg
  • Medvehagyma: 1 kg
  • Gyalogszeder: 11 kg
  • Bodzabogyó: 2,5 kg
  • Csipkebogyó: 3,4 kg
  • Húsos som: 3,5 kg
  • Mirabel: 3 kg
  • Bio alma: 1 kg 

Hársvirág, dió, mogyoró, galagonya...stb. szemre sem kevés mennyiségben került haza velem. Izzadtság, fáradtság vérző karcolások, felszakított bőr, kullancsok, s megannyi mellékes velejárója mindezeknek, melyek hozzátartoznak a mutatványhoz, s természetesek, melyeket el kell fogadni.

Itt a december. S kilátástalannak tűnő válságokkal szabdalt jövőkép. Alternatíva a túlélésre, a könnyedebb átvészelésre a visszatérés a természet értékei irányába. Ha nem is zárható ki teljesen a civilizáció, az urbanizált élet, csökkenthető a nyomása, s az embert eltölti a jó érzés, hogy a saját maga által begyűjtött bio gombákból, növényekből, gyümölcsökből készíti el a karácsonyi ajándékait, vagy éppen fedezi élet szükségletei egy részét!


Gyere rám tél!!

(S.Cs.)



Kelt: 2022. év Álom havának 3.-ik napján






10 megjegyzés:

  1. Mi meló ez.... pazar!
    Ìnycsiklandó volt olvasni is :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok! Csodálatos, amit teszel...ès egészséges! Te nem vagy egy lusta ember!!☝🏻👍🏽👌🏿

    VálaszTörlés
  3. Annyira remek ez a bejegyzés, hogy már harmadjára olvasom el. Egy olyan világot tár elém, amelyet egész életemben vágytam, de a munkám miatt, sajnos, az arra vezető ösvényről már visszafordíthatatlanul leléptem... Gratulálok! Üdv, "Csakavadvíz" András

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Megtalálod az utat, ha törekszel rá! Ha nem pont ilyet, de hasonlatost, az bizonyos! Csak ne félj rálépni!

      Törlés
  4. Idén lépten-nyomon ragadós bocskorosgombákba botlottam. Még a saját kapum előtt is kinőtt egy.
    S bár azt írják, keverve érdemes csak fogyasztani, az őzláb mellett kellemes volt a rántottában. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokat láttam magam is, míg a vizparton cserkelve egy szál botztal, s táskával az oldalamon kilométereket caplatva próbbáltam csukákra vadászni. Bizony csodaszép ragadós bocskorgombák kerültek nekem is az utamba. Nem bántottam őket. Sosem szedtem, nem kóstoltam. Csak gyönyörködtem bennük..

      Törlés
  5. szuper kepek, szuper termesek! egy apro megjegyzés, az izletes rizike es a lucfenyvesi az ket faj.

    VálaszTörlés