Lassacskán elsorvad a nyár

A pirkadat első csodája a fogyó hold, s a Jupiter egymástól való távolodása volt. Minap még szorosan egymás mellett figyelték az ébredő világot, ma már durcásan távolabbról méregették egymást. Az országút menti tarló felett alig méteres vastag párapaplan terpeszkedett egészen az erdőig. Mintha egy őzbak emelte volna fel fejét benne egy pillanatra, aztán gyorsan eltűnt. A legelő dúsan zöldellő fűcsomóira vaskosan telepedett a hajnali pára, s vízcseppeket izzadott minden egyes fűszálra. Tegnapról az égbolton maradt a záporfelhő néhány foszlánya, amelyet a kelő napsugarak villásreggeli gyanánt gyorsan elfogyasztottak. A fénylő napkorong vörösen köszöntötte egy újabb nap születését, álmosan, nagyokat nyújtózva, ásítozva, lassan tért magához, s kapott erőre. Egyre nagyobb erőre...

Az éjszakai tücskök koncertje is befejeződött  s emlékké halványultak a szapora hullócsillagok. 

Bukfencezve mart rá a domis wobblerre

Az augusztus elejét pofonvágó szeptemberi napok kimozdítottak néhány csukát a hínármezőkből. Kelletlenül, sokszor csak egyet-egyet odacsaptak a műcsalinak, hisz élő halhússal bőven el vannak még látva. Egy támadás. Ez volt a mottójuk. Ha az sikertelen, nem iramodnak utána sem másodszor, sem harmadszor, nem úgy, mint majd a késő ősszel.

Egy jó mozgású ötcentisre ugrott rá a negyvenötös

Ez még nem az ősz. Sértődötten húzódnak vissza a morcos csukák a menedéket adó hínármező mélyére. Ott puffognak mérgesen.

Igazi vadvíz, s a táj szépsége megnyugtat

Tavaly találkoztam ősszel először egy hatalmas méter feletti csukával. Sosem láttam még ilyen nagyot, főleg egy ilyen szűk, viszonylag sekély, tiszta vizű csatornán. Akkor háromszor ráfejelt a támolygóra, ám a száját ki se nyitotta, csak szórakozott velem. Fejelgette, mint focista a bőrlasztit. Erőltettem a további találkozót, de sikertelenül. Háromszor öt kilométer a susnyásban nem nyenyere gyerekeknek való mulatság. Szeretem. Hal is akad, élmények sokasága mellett.

Az ágrendszerekben az augusztus eleji, majd a hónap végi hirtelen áradás lehetetlenné tette a horgászatot sok helyen, kivéve egy két mentett oldali csatornát. Itt kristálytiszta maradt a víz, s látni lehetett még a töklevelek gyökerét is. S rengeteg a hínár, a vízi fű. Szinte csak a gumihal és a spinner bait csaliknak van ilyenkor létjogosultsága. Minden mást megfogtak a vízinövények. Az megvan, hogy számtalan csukatámadás van, s egy akad, de az is lefordul a part előtt? Miközben benne van pár km gyaloglás a nem éppen betonozott sétányon? Miközben az összes fellelhetö rovar rámveti magát, csíp, mar jjobb esetben csak csiklandoz, de mindenképpen gyötör. Mind megtalál, főleg, ha mindkét kezem foglalva van, s esélyem sincs elhessegetni, lecsapni őket. A legútálatosabb, a kétfoltos pőcsik. Na annál nincs alávalóbb teremtmény. Haha. Csak játszadoznak, nekimennek a csalinak, nem az igazi még ez....De legalább van akció. Volt olyan is, hogy jó tíz feletti nyurgaponty bújt ki érdeklődve a hinarasból egy sekély vizű keskeny csatornán meglesni a kis körforgót, ahol el sem tudtam volna képzelni, hogy él ilyen hal....

Első dobásra rátört a gumira a hinaras szélén

S a peca végén végre elkövetkezik a találkozás. Jó kis spinner bait. Veret, s a szoknyája apró pöccintésel libben olykor egyet. Húzom, lassan, meg-megpöccintve. Hinárba jut, lassan elnehezül. Pff... fene essen bele. Megint beakad? Nem. Rúg egyet. De mekkorát! Ez nem hínár. 12 méterre lehet. Tiszta a víz, meglátom. ő az! A Big Mámma! Meglát. Vigyorog a beste. Bő méter feletti. A spinner bait felső, horog nélküli reszét a második körforgót fogja. S már köpi is ki. Volt 10 másodperc kontakt. S eltűnik.... Megint. Ott vigyorog a beste a hinármezőben. 

Egyszer csak meg fogom! Rá kell szánnom az időt, s sok sok kilométer gyaloglást. S akkor is csekély, de tán lesz esély....

A hónap további részén kisebb csukákkal, domolykókkal, sügerekkel a Lajtán vigasztalom magam. Néhány alkalommal a békés halakat is megvallatom, némi sikerrel. 

Vízállásfüggő, de igen jó domis pálya a gönyűi Gödör alatti szakasz

Teszek egy próbát az egyik kedvelt horgászhelyemen, a gönyűi sóderesen. A balinok mindig hajlandóak partnerek lenni egy kis szórakozásban. A keszegezés elég jó, ha épp nincs ott egy 30-40 fős hangoskodó, félig bemákolt vizet csobogtatós kenucsapat, a kutyának a botot, kavicsot hobbiból vízbe dobáló honpolgár és gyerekcsapat. A hétvége sajna ilyen. De vannak nyugalmas órák. Nyáron ritka az ilyen. A víz mindenkié. Csak sajnos a horgász fizet is érte, hogy horgászhasson. Még inkább vágyódom vissza a csendes, magányos csatornapartra, az ágrendszer csendes labirintusába, vagy a Lajta városon kívüli szakaszára. 

Hazai pályán is csipeget

Ez a csali mindig beadja

Így azért könyebb bejárni az ágrendszert, feltéve, ha nincs áradás

Töppeszt az augusztusi pokoli hőség. Az iszonyatos páratartalomban az csak hagyján, hogy éget a nap. A környék összes pimasz legye, böglye, szúnyogja engem talál meg. Az izzadt lábat simogató éles fűleveleket, csalánt, szúrós bokrokat, szederindákat már meg sem említem. S ebben a pokolban van, hogy egyetlenegy testes domolykó, vagy egy kis csuka, esetleg egy sügér tisztel meg. Megéri? A szobában is csak kínlódnék ebben a püffedt hőségben. Itt azért néha van hal is. S elmélkedhetem kicsit kiszabadulva a szürkén morajló városból. 

Sleppelve tört rá

A feszített víztükör ellenére a felszín alatt járőrözött

Lehetne nagyobb is, rajtam nem múlik, a balin mindig visszatér a vízbe

Noha mindig elengedem, egyre kevesebb a lajtai darabos telény

Távol a várostól nyugalmasabb a peca

Eszik a domolykó

habzsol a paduc

Néha belefutni egy-egy komolyabb telénybe

Ritka az augusztusi csuka, de ha éhes, akkor éhes

Van hogy a kisebbek nekimennek a domis wobblernek is

Egy jó sügerezés jöhet bármikor

Nem rossz kis élménypecák, így a nyárutóban, s reményt adnak az őszi, s a téli hónapokra, hogy érdemes menni, csónakkal, vagy éppen a parton barangolni, akár kilométereket, hisz hozzátartozik ez is a természetes vizeken, természetes szaporulatból származó halakra való cserkelő horgászathoz!

Kelt. 2023. év Földanya havának 14.-ik napján

Egyre megy ha meggyre megy

Izgalommal várom minden évben azt, amikor elkezd érni a meggy. Tudom, hogy nálamnál jobban csak egy valaki van, ki jobban szereti a meggyet, s hogy megszerezze azt, félreteszi minden óvatosságát. Egyszerűen nem tud neki ellenállni. Zavaros vízben, ha épp mással meg nem fogható, akkor is ott a Jolly Joker, a meggy. S hogy ki is az, ki ennyire odavan érte, hát a folyóvizek bulldogja, a fejes domolykó! Persze nagyon szeretek pergetni rá, hiszen igazi harcos halfaj a domi, de ilyenkor mindig félreteszem kicsit porosodni a pergetőbotot, s  ha június, akkor előkerül a meggyezős pálca.... 

Semmi extra, egy 3 tagú 4 méteres kellő erejű, de mégis rugalmas cső üveg bot. Orsó az már mindegy. Működjön a fék, bírja a strapát. Hagyományos, vagy épp a régi tárolóorsó. A domit nem érdekli a felszerelés, sem a horog mérete. ő csak a meggyet látja, hogy megszerezze. 

Valóban, oly erős, akár egy bulldog. Elementáris gyorsasággal, méretéhez képest irdatlan erővel kitör az úszó meggyre vagy egy víz alatti szikla mögül, vagy egy vízre hajló bokor árnyékot adó ágai közül, vagy épp a nyílt víz közepéről.... s kezdődhet a harc.

Meggyre megy

A mai felturbózott hightech felszerelések, csalik világában néha be kell húzni a kéziféket, s visszanyúlni a régi idők horgászatához. Hisz van, hogy jobban működik....

Ennek a típusú horgászatnak az egyszerűsége adja a nagyszerűségét is, főleg, ha még elővesszük a jó öreg régi libatoll úszókat is. Persze ez nem leülős peca. Kicsit mocorgós, túrázós. Pont amit én szeretek. 

Kezd alakulni a méret

Vaskos telény

S a domolykók nem tétlenkednek. Katarzis, ahogy elkapják a vízközt úszó meggyet, Durr, villámgyorsak. S ha nincs a kezemben a bot, ha nem feszülök meg minden idegszálammal, ha nem vagyok gyors, .... kacagva lopja le a meggyet a horogról.... De ha eltudom kapni a pillanatot....akkor kezdődik a tánc, a szkander. Mert erő van ezekben a harcosokban, az öregek pedig tudják, hogy kell a maguk hasznára fordítani a folyó sodrásának erejét is. 

Komoly harcot vívott

Ellenállhatatlan a meggy

No vele megszenvedtem, próbára tette a pálcát

Átlagos

50 cm felett, nincs vicc, küzdelem az van

Árnyék és fény közt

Hiába no, éhesek

Ritka vendég manapság a darabosabb jász mifelénk, igen megörvendeztetett, hogy a meggy számára sem közömbös!

Tisztelem a domolykót a harcias viselkedéséért, erejéért, igazi vadvízi bulldog, s többek között emiatt, sosem viszek haza egyet sem!!! Nem hiszem, hogy az amúgy is széles skálán húzódó gasztronómiai térképemről éppen ő hiányozna. Szeretem nézni, ahogy örömmel elúsznak. Tudom, legközelebb megfontoltabbak, óvatosabbak lesznek. Hacsak le nem veszem a lábukról őket egy kis meggyel.....

Kelt: 2023. év Áldás havának második napján.

Vadvízek varázsa

Csónakból

Május. Változékonyabb, mint az április. Legalább is az utóbbi időben ez a jellemző mifelénk. Néha pólóban izzaszt a nap melege, de másnap már kabátot terít rám a szél. Szigorú rendszabályok vannak a folyókon, s bevallom, jó is ez így. Soha nem voltam híve, hogy tilalmi időben tilalommal védett halakra horgásszak, s posztoljam is azokat. Noha néha be-beesik egy-egy fajlagos tilalmi idővel védett halfaj, igyekszem úgy alakítani a horgászatot, hogy ez minimalizálódjon, valamint kerülöm azt, hogy ezt még posztoljam is. 

Mindezek tudatában a május (kivetélt képez a néhány napos balatoni, ott engedélyezett pontyozás) nálam a kárászozás, a balinozás időszaka. A tervezett szigetközi elárasztás miatt lecsökkentek a lehetőségek, de nem szűntek meg! 

El-el lehet csípni a vonuló kárászokat, egy-egy dévért, s a balinokat. Szinte minden megfogott balinon sok a halpióca nem győzöm megszabadítani szegényeket az élősdiektől. Szinte látni rajtuk, mikor szabadon eresztem őket, hogy megköszönik a gyors sürgősségi ellátást. Ennyit talán megér nekik. Egy kis szúrás a szájba, némi fárasztás, de utána jön a szabadság, immár piócák nélkül.

Nekem pedig ott az élmény. Partról, csónakból

Emellett élmény az irdatlan mennyiségű szúnyoghadakkal való folytonos hadakozás. Idén szinte söpörni lehet őket az emberről. A gyérítések mit sem érnek, hiszen azok csak a településekre koncentrálódnak, a hullámtér, a folyópart, az ártéri erdők, az ágrendszer, mind elveszett, mindenhol zeng a zümmögés. Amikor az ember lép egyet a fűben, s 30-40 szúnyogot ver fel egy lépéssel, könnyen inába száll a bátorsága, s hátat fordítva uccuru....

Tegyük is félre a kellemetlenségeket, egy idő után úgyse érzi az ember a csípéseket, mikor már mindene zsibbad....Jöjjenek a főszereplők, csupa vadvízi folyólakó...

Típusdévér

Lapátosodik

Dunai péklapát

szépen küzdenek a sodrásba belefeküdve, téves sztereotípia, hogy rögvest felfekszik, s hagyja magát kicsévélni, tud küzdeni

Brutális bodorka, 34 cm faroktőig, 0,935 kg, azt gondolom, rekordlistás lenne, nekem legalábbis ez most rekord ebből a halfajból

Búcsú előtt

A társa se sokkal gyengébb, ő csak 31 cm faroktőig

Le is lóg a vödörről

Uppsz egy testes bodorka

Májusi folyami kárász

Nem arany, csak ezüst

Csodaszép karika

Ideális lenne sütni...majd máskor

Hiába csak csonti és giliszta az engedélyezett csali májusban, a telepített ponty felveszi azt is

Mosoni leánykoncér, 100x többet ér, mint a telepített ponty, mégha védett, s szabadon eresztős, akkor is

A békéshalazást elunva olykor kézbe vettem a pergetőbotot is, hiszen időm sokszor csak egy egy órát engedélyezett....

Na meg a csónakot is meg kellett járatni. Igaz, később erre már nem volt mód, jött a mesterséges elárasztás, majd a természetes löttyenet....

Végre csónak

Első csónakos jelentkező

Ágvízi típusbalin

Lajtai őn

ez is Lajta lakó

Nem egyszerű a tarkón fogás

Típusbalin az ágrendszerből

Megmoccannak a kis csíkosok is

Fogyókúrás folyami sügér

Ez is fogyózik

Típusbalin újabb példánya

Akárhova megyek, mindenhol ez a méret

Kiscsuka torokra vágta a wobblert, szerencsére mentettem a wobblert, s a csukának sem lett baja

Belecsípve a júniusba, megkezdődött a domik becserkelése is. Nehéz az ipar, szétvert, szétdobált vizek, koszos áradó. Azért a domitanyák be-beadják, amit elvárok tőlük.

Végre lement a tilalom, a bucifejűek máris támadnak

Vehemensen durran rá a wobblerre

Nehéz kézben fotózni, ha az ember egyedül van

Igazán vadak az idei balinok

a kisebbek is kézből botot kitépő kapásokat produkálnak

Mohók a kölökcsukák is, a dominak szánt wobblerre is ráugranak

Balinparádé

Lassan megunom a pergetést, következik majd a meggyel úsztatás... hisz június van..:)

Többnyire elhúzódom a járt helyektől. A szabályzat nem tiltja, engem mégis elszomorít, ha látom, hogy a balint, sügeret, domolykót is hordják a konyhára. Tudom, hogy minden hal ehető, de a domit, balint én soha nem viszem el, sügeret pedig már vagy 6 éve nem. Így is lecsökkent a vadvízek ragadozóállománya, legalább én kíméljem meg azt, amit még meglehet...

Vadvízek. Ha csak egy keszeg jön, egy szebb dévér, egy testes domolykó, egy villámgyors balin, akkor is olyan élményt ad, amit más víz nem. Hiszen ezek a halak itt születnek, itt nőnek fel, megküzdve az életért minden egyes nap. Aki vadvízeken horgászik, az tudja, miről is beszélek. Aki nem, az nem biztos, hogy megérti. Nincs ezzel baj. Én maradok itt, s szerintem ez már nagyon nem is változik....

Kelt: 2023. Év Napisten havának 3.-ik napján