 |
Az első pillanatok
|
Észak felől kapaszkodott az öreg autó. Mikoron felértem a dombtetőre, megváltozott a világ. A Bakony foglyul ejtette a felhők kajánul vigyorgó hordáit, s nem engedte el erős márkának szorításából, azt követve ahogy az öreg autó szusszant egyet, megkönyebbülve indult immáron lejtmenetben a dombtetőről, miközben kiderült az ég, a szellő ismerős illatot csent az orromba. A Balaton oly jellegzetes víz illatát. Friss, oxigéndús vidám illatot. Aztán megláttam ezüstösen kéklő víztükrét. Az arcom felderült, örömömben rikkantani lett volna kedvem.
Oly messze még a zajos turistákkal tömött nyár, észrevétlen mozdulnak a napok, észrevétlen fon szerető bilincset rám a Balaton. El nem eresztene, bár elmenni nem is akaródzna
 |
| Irdatlan húsos törpilla |
 |
| Az első keszeg |
 |
| Lassan érkeztek a pontyok is |
A napkelte ezer színben ébreszti a vízfelszínt, sokszor a kapásokról is lemaradók, annyira elveszi figyelmem a gyönyörködés....
Néhány éve egyre inkább jellemzővé válik a törpeharcsa fogás. Sok év kell még, mire összeroppan a törpeállomány, egyszer csak eltűnik majd a Balatonból. Jelenleg a felfutó ág a jellemző. Néha nem is bánom, hogy törpe jön, hiszen termetes vaskosan húsos példányok ficánkolnak a víz tetején, mikor kitekerem a szerelékem. Szemeim előtt már bográcsban rotyog a törpepaprikás, fő a juhtútós kapros sztrapacska mellé.....
 |
| Kompozíció |
 |
| Végtelen nyugalom |
 |
| Almádi mögött elfáradt a nap |
Irdatlan mennyiségű bodorkával hozott össze a sors ezen a tavaszon. Mint horrorfilm én a piranha-k, úgy vetették rá magukat mindenre! Úszós szerelékkel horgászni kihívás volt, tovább tartott a horgot felgilisztázni, felcsemegekukoricázni, mint halat fogni. Testes 25-30 centis példányok azonnal lecsaptak. Vízközt, fenéken, mindenhol. A végén már áztatott keménykukoricával nyomultak, de azt is ugyanazzal a hevességgel támadtak. Ekkor villant be, miért oly kevés a pontykapás is beljebb, 70-90 méteren is. Mert az etetésre használt áztatott kemény kukorica nem érte meg azt, hogy odaérjen a ponty. A sáskahad mindent felfalt.
 |
| Ebéd mellé |
 |
| Feszített víztükör |
 |
| Hajnali próba |
Néha azért befértek a pontyok, sőt, ha szél volt, S egy kis hullámzás ezüstös csillogása bűvölt el, a pontyok egészen nád közelig kijöttek, örömteli perceket okoztak a match botom horgászat során is, még ha nem is voltak olyan nagyok.
 |
| Néha még akad tükrös is, tévhit, hogy csak pikkelyest telepítenek |
 |
| Elmélázva |
Akadt komolyabb harcos is, aki akasztást követve laza 50 métert befelé lehúzott egy slungra a dobról, majd kifelé menet akár egy felbőszült vad bölény a nádba tört, S mire csónakba szálltunk, a ponty mát megszabadult a horogtól.
 |
| Festménynek se lenne rossz |
 |
| Egy-egy törpe este is aktív |
Irtózatos törpék. De a bodorka seregek őket is rendre kiszorítottak az etetésről. Ez van, amikor egy-két törpe megfogadta után elhatározott, hogy nekiállok törpézni, gilisztával fenéken, erre tessék.... Ki hallott már ilyen pimaszságot?
 |
| Zápor közelít |
A Balaton, mint minden évben magával ragadott.
Most is megkérdezte, lágy hullámok hangján: "-Miért vagy itt? A halak miatt jöttél?"
Lassan, megfontoltan feleltem neki: "-Nem! Szeretek itt ilyenkor. Csend van, nincsenek még emberek, kik a szeretet, a nyugalom helyett gyűlölködnek, acsarognak egymásra, s eközben feldúlnak mindent maguk körül! Azért jöttem, hogy megmentődjem ettől!"
Kicsit várnom kellett a válaszra: "-Nézd, az én partjaim is feldúlták, a nádasaim kipusztították, a partjaim kövekkel szórták, a hátamon ezernyi vitorlás, a strandokon zsivaj, s nem megnyugvás vár az, mit látsz mégis te itt nyugalmasnak?"
Kicsit magam is vártam a felülettel, majd lassan, kissé határozottabban mondtam: "-A hajnali ébredésed, egy új feltámadás egy újabb remény egy szebb napra, a hajnali hangok, melyeket felőled hoz a szél, a napsugarak első csillanása a vízfelszínen, ez minden, ami nekem elég, ahhoz hogy higgyek benned!"
Erre már nem felelt azonnal, majd fertályóra tellett el, mire a víz felől érkező szellő hátán egy távoli üzenet hangja érkezett: "-Én is hiszek benned, hogy legközelebb is meglátogatsz, hogy újra beszélhessünk....!"
 |
| Jövök még |
Vissza-visszavágyom partjára hát, hogy némán elbeszélgessünk a világ dolgairól, ami eltellett, s ami még csak eztán következik majd.
Kelt: 2025. év Napisten havának 17-ik napján
