2023. június 3., szombat

Vadvízek varázsa

Csónakból
Május. Változékonyabb, mint az április. Legalább is az utóbbi időben ez a jellemző mifelénk. Néha pólóban izzaszt a nap melege, de másnap már kabátot terít rám a szél. Szigorú rendszabályok vannak a folyókon, s bevallom, jó is ez így. Soha nem voltam híve, hogy tilalmi időben tilalommal védett halakra horgásszak, s posztoljam is azokat. Noha néha be-beesik egy-egy fajlagos tilalmi idővel védett halfaj, igyekszem úgy alakítani a horgászatot, hogy ez minimalizálódjon, valamint kerülöm azt, hogy ezt még posztoljam is. 


Mindezek tudatában a május (kivetélt képez a néhány napos balatoni, ott engedélyezett pontyozás) nálam a kárászozás, a balinozás időszaka. A tervezett szigetközi elárasztás miatt lecsökkentek a lehetőségek, de nem szűntek meg! 

El-el lehet csípni a vonuló kárászokat, egy-egy dévért, s a balinokat. Szinte minden megfogott balinon sok a halpióca nem győzöm megszabadítani szegényeket az élősdiektől. Szinte látni rajtuk, mikor szabadon eresztem őket, hogy megköszönik a gyors sürgősségi ellátást. Ennyit talán megér nekik. Egy kis szúrás a szájba, némi fárasztás, de utána jön a szabadság, immár piócák nélkül.


Nekem pedig ott az élmény. Partról, csónakból

Emellett élmény az irdatlan mennyiségű szúnyoghadakkal való folytonos hadakozás. Idén szinte söpörni lehet őket az emberről. A gyérítések mit sem érnek, hiszen azok csak a településekre koncentrálódnak, a hullámtér, a folyópart, az ártéri erdők, az ágrendszer, mind elveszett, mindenhol zeng a zümmögés. Amikor az ember lép egyet a fűben, s 30-40 szúnyogot ver fel egy lépéssel, könnyen inába száll a bátorsága, s hátat fordítva uccuru....

Tegyük is félre a kellemetlenségeket, egy idő után úgyse érzi az ember a csípéseket, mikor már mindene zsibbad....Jöjjenek a főszereplők, csupa vadvízi folyólakó...


Típusdévér

Lapátosodik





Dunai péklapát
szépen küzdenek a sodrásba belefeküdve, téves sztereotípia, hogy rögvest felfekszik, s hagyja magát kicsévélni, tud küzdeni

Brutális bodorka, 34 cm faroktőig, 0,935 kg, azt gondolom, rekordlistás lenne, nekem legalábbis ez most rekord ebből a halfajból

Búcsú előtt

A társa se sokkal gyengébb, ő csak 31 cm faroktőig



Le is lóg a vödörről

Uppsz egy testes bodorka


Májusi folyami kárász


Nem arany, csak ezüst



Csodaszép karika

Ideális lenne sütni...majd máskor

Hiába csak csonti és giliszta az engedélyezett csali májusban, a telepített ponty felveszi azt is

Mosoni leánykoncér, 100x többet ér, mint a telepített ponty, mégha védett, s szabadon eresztős, akkor is

A békéshalazást elunva olykor kézbe vettem a pergetőbotot is, hiszen időm sokszor csak egy egy órát engedélyezett....

Na meg a csónakot is meg kellett járatni. Igaz, később erre már nem volt mód, jött a mesterséges elárasztás, majd a természetes löttyenet....


Végre csónak

Első csónakos jelentkező

Ágvízi típusbalin

Lajtai őn

ez is Lajta lakó

Nem egyszerű a tarkón fogás


Típusbalin az ágrendszerből


Megmoccannak a kis csíkosok is


Fogyókúrás folyami sügér



Ez is fogyózik

Típusbalin újabb példánya

Akárhova megyek, mindenhol ez a méret

Kiscsuka torokra vágta a wobblert, szerencsére mentettem a wobblert, s a csukának sem lett baja


Belecsípve a júniusba, megkezdődött a domik becserkelése is. Nehéz az ipar, szétvert, szétdobált vizek, koszos áradó. Azért a domitanyák be-beadják, amit elvárok tőlük.

Végre lement a tilalom, a bucifejűek máris támadnak


Vehemensen durran rá a wobblerre

Nehéz kézben fotózni, ha az ember egyedül van


Igazán vadak az idei balinok

a kisebbek is kézből botot kitépő kapásokat produkálnak



Mohók a kölökcsukák is, a dominak szánt wobblerre is ráugranak

Balinparádé

Lassan megunom a pergetést, következik majd a meggyel úsztatás... hisz június van..:)



Többnyire elhúzódom a járt helyektől. A szabályzat nem tiltja, engem mégis elszomorít, ha látom, hogy a balint, sügeret, domolykót is hordják a konyhára. Tudom, hogy minden hal ehető, de a domit, balint én soha nem viszem el, sügeret pedig már vagy 6 éve nem. Így is lecsökkent a vadvízek ragadozóállománya, legalább én kíméljem meg azt, amit még meglehet...

Vadvízek. Ha csak egy keszeg jön, egy szebb dévér, egy testes domolykó, egy villámgyors balin, akkor is olyan élményt ad, amit más víz nem. Hiszen ezek a halak itt születnek, itt nőnek fel, megküzdve az életért minden egyes nap. Aki vadvízeken horgászik, az tudja, miről is beszélek. Aki nem, az nem biztos, hogy megérti. Nincs ezzel baj. Én maradok itt, s szerintem ez már nagyon nem is változik....


Kelt: 2023. Év Napisten havának 3.-ik napján




2023. május 22., hétfő

Balatonon

Van egy hely, amely mindig lenyűgöz. Akik ismernek, tudják, hogy csak vadvizem, folyókon horgászom. Jó ideje nem pontyozok, távol áll tőlem a pontyozás, meg  a bojlizás. Ez utóbbi nem nekem való, én a mozgalmasabb gyors, néhány órás pecákat részesítem előnyben. Valaha a Bokodi-tavon évtizedekig pontyoztam, úszóval, fenekezővel, cupis módszerrel, nádban, mely vízen...stb. az ott megszerzett tapasztalatok mind a mai napig működnek, ha mégis úgy adódik a helyzet, hogy pontyfogásra vetemedem. És van az úgy.  Mégis, van egy időszak, amikor a pontyokat veszem célba, s nem a folyókon, hanem egy tavon. De nem akármilyen tavon ám! Magán a Balatonon. 







Ez a hatalmas vizfelület mindig lenyűgöz. Más és más színben pompázik, hol ezüstösen csillogó, hol haragosan zöldellő, hol szürkés, hol kékes..... megannyi színárnyalat. Van, hogy feszített a víztükör, s van, hogy tarajos hullámok ölelkeznek a széllel.






Néhány nap, ami megadatott, igen változatosan alakult. Volt hogy püffedt hőségben olvadoztam a stégen, volt, hogy eső verte az éjjelt, s a hajnalt, s volt, hogy a szél korbácsolta a vizet, szinte mindig más irányból. Ehhez kellett hozzáigazítani a horgászatot. Nem egyszerű, de a folyókon megtanultam az improvizációt, a folyamatos próbálkozások, variálások elhozták itt is a sikert.

Némi etetést követően megjelentek a halak. Kicsit fura volt a folyók után a max 20 méteres dobásokat 70-80 méteresekre cserélni, de hamar ráállt a kezem, s a váltakozó irányú szél ellenére sikerült nagyjából pontosan bedobálni. Csónakkal minden horgászat elején nagyjából 2-3 liternyi áztatott fokhagymával aromásított kemény kukoricával beetettem. Ez viszonylag hamar odacsalta a pontyokat. Az etetésen lehetett látni, hogy nagyobb testű halak forognak olykor.  Immár az első délután kiderült, mi is csábítja leginkább a halakat horogra. Gyümölcsös, édeskésebb ízek voltak, amelyek a leginkább lázba hozta őket.

Szépen jöttek a karikakeszegek, dévérek, majd megjelentek a pontyok. Szép pikkelyes balatoni tövesek. A kapásuk váltakozott. Hol elcsavarták a feedert, hol pedig apró odaütögetésékre vágtam be. 
Sajnos hiába a kagylóálló fonott előke, a 4 nap során majd 7 alkalommal húzott rá a hal  s lépett le a horoggal, én meg bosszankodva nézegettem az elvágott előkét. De nem volt ok a panaszra. Szépen eszegettek a pontyok, nem is nagyon számoltuk már, mennyit fogtunk, s mennyi ment el, mennyit dobtunk vissza. 

Kora este mindig bepróbálkoztam a nádfal előtti törésen taposott meglebegtetett küsszel. S örömmel láttam, amikor elindult a bő spanra engedett karika a bot felé. Sajnos csak retúr süllőcskék, illetve szebb sügerek jelentkeztek, de ez talán nem is nagyon süllős rész. Sebaj, az elképzelés működött...

















Felvérteztem magam csodás emlékekkel, s tudom, visszavár a víz, s én jövök majd jövőre is!


Kelt 2023.év Ígéret havának 22.-ik napján