2023. december 23., szombat

Suttogva dermeszt a tél (-elbeszélés-)

A szemeim hamar megkönnyezték a decemberi hideget, míg sietős léptekkel elértem a vasútállomást. Az aluljárón át kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hiszen a rekedtesen érces hangosbemondó a vonatom azonnali indulására figyelmeztetett. Elmosódott arcok suhantak el mellettem, arctalan amorfok. Szinte visszalökött a peronra a vonatból arcomba szökkenő emberszagú meleg, mikor felléptem a vasúti kocsi peronjára. Egy üres széket elfoglalva lassan megnyugodott a lélegzetem, amely az imént még sűrűen zihált. Volt időm szétnézni kicsit. Monoton, szokásos kép. Viháncoló fiatal hazainduló középiskolás diákok, néhány munkában megfáradt középkorú ember az ablakon mereven kibámulók, s két botos mamóka. A kalauz régen nem lyukaszt, hanem az online rabiga szellemében csak csippant. Mikor hallom, hogy csippant, a táskához nyúl a kezem, hogy elővegyem a jegyet. Nem tudom olyan gyorsan előkotorni, hogy mire végzek, ne álljon már ott előttem. A kalauz még köszön, s ez elhiteti velem, van még esély, esély arra, hogy ne csak robotokkal, lelketlen élettelen droidokkal utazzak, hanem való hús vér emberekkel. Hiszen  néhányan beszélgetnek, de a többség lehajtott fejjel a mobilját tapogatja. Két állomás közt, ahol fél percig nincs térerő, felemelkednek a fejek, s váltanak néhány szót, majd egy üzenet csippanása minden fejet újra rabigába hajt. Újra a térerő láthatatlan erős karja hajtatja le a fejeket, de talán van még remény...

Jól esik így az erdei séta

Az ablakon kinézve gyorsan futnak mellettem a fák, távolabb egy kopár tarlót vizslat egy őzcsapat, s varjak keringenek egy messzi falu templomtornya körül. A modern vonatokon nem hallatszik már az ismerős, ütemes zakatolás, a tadam-tadam, hangtalanul szinte siklik a vonat a síneken. Alig húsz perc s szedelőzködöm. Némán, egy fejbiccentéssel köszönök el a másik ajtónál álló kalauztól, aki viszonozza mozdulatom. Szemembe húzott sapkával várom hogy megálljon a vonat. Szinte észrevétlen csökken a sebesség, s nyílik az ajtó. A decemberi hideg kiszippant a langymeleg járgányról, amely hamarosan tovaindul, távozó kocsiját még látom a peronról, miközben az aluljáró felé igyekszem, de már nem loholok. Jól esik a hűvös, hogy a szél pirosítja arcom. Néhány lépés, s az állomás ódon épülete is elmarad mögöttem, s a hangokat elnyomja a talpam alatt ütemesen ropogó hó....


Ritkává vált ez a látvány, s ha előfordul is, illékony kép

A hó

Gyerekkorom óta rajongok a hóért. Emlékszem. Talán ha 2-3 éves lehettem. Apám szánkóra ültetett, amelynek kis háttámlája is volt. Vaskos bundába bugyolálva, pléddel letakart. Úgy húzott a város havas utcáin a gyér utcai lámpafényben. Most is hallom a hó ropogását léptei nyomán, látom, ahogy cipője sarka felveri a havat, s megmaradt fülemben a hang, a hó nyikorgó hangja, a havas táj jellegtelen,mégis jellemző illata. Szeretem a havat. Gyermekkoromban rajongva szaladtam mindig az ablakhoz, mikor otthon elhangzott a bűvös szó! Havazik..

Az esti ablakon kinézve kerestem az első lámpát, amelynek fényében látni lehetett, hogy hullanak a hópelyhek ezrei. Alig tudtam elaludni. Éjjel többször is felkeltem, s az ablakhoz mentem, nézni, vajon hull e még? Vizslattam az utcát, hogy megmarad, gyarapszi-e a hó, vagy épp csak lucskosan olvad, ahogy földet ér. 

Régi szép emlékek ugyanabból az ablakból kinézve, több mint 3 évtized távlatából

A reggel oly sokszor csodásan köszöntött. Mindent befedett a hó, s letompította az éles szögleteket. Nyom még sehol sem volt benne. Se állat, se ember nem taposott még nyomot a szűz hóba. Meseszerű volt. Alig vártam, hogy tapinthassam, tapodhassam, hogy a közeli dombról a többi gyerekkel a több mint 100 m hosszú szánkópályán eltölthessek egy délelőttöt. Hányszor is mentem haza a nadrágom szárara ráfagyott majd kilónyi vizes hóval. Kipirosodva a hidegtől, zihálva. 50-60 fős gyerekcsapatok élvezték a telet. Emlékszem, a '80-as évek nagy hóháborúira, mikor is rendszerint két egymással farkasszemet néző hóvárat emeltünk, majd megkezdődött egymással szemben a kegyetlen ostrom. Érdekes módon senki nem lett beteg, senki nem fázott meg egy ilyen nap után, ahol sokszor birokra keltünk, fetrengtünk a hóban, s még a derekunk is ki volt, hólé csurgott a ruhánk alatt is. 

Megváltozott a világ. 

Később a játék a hóval elmaradt, hisz felnőtté nőttem, de a havas tél szeretete megmaradt. Sok esetben vigaszt nyújtott, mikor eltakarta a fehérség ideig-óráig világ szürkés, sötét mocskát.  Mostanában az erdőn szeretek sétálgatni, mikor sűrűn havazik. A tökéletes csend. S a jó levegő. Minden lépésnél ropog a vaskos hó, miközben eszembe jut egy régi kedves emlék..

Felüdülést jelentett hogy én taposhattam az első nyomokat a csendes hófedte erdőn, tiszta levegőt beszívva, s a hó úgy ropogott a talpam alatt, mint annak idején apám lába nyomán, mikor a kis háttámlás gyermekszánon húzott. Többek közt nekem ezt jelenti a hó.

Van, hogy csak ködös zúzmara színezi meg a növényeket

Felfokozott izgalommal vártam kiskoromban a Télapót. Mifelénk az volt a szokás, hogy az ablak belső párkányára helyezte el a Mikulás a piros csomagokat, s nem cipőbe, csizmába, vagy zokniba. S micsoda öröm volt a csomagban a régi zacskós Tutti-frutti mellett egy sportszelet, pár szem dió, mogyoró, s egy narancs, vagy mandarin. Egy kis csokitélapó... Vagy egy kis virgács.

Az Alpokban ilyen tájt mindig van hó

Aztán séta este a havon. Közben jó volt lesegetni a házak ablakait, hogy hol vannak mikuláscsomagok. Ott gyermekek laktak. Innen tudtam. A barátaim ablakában is ott piroslottak a csomagok. Jó volt látni, hogy ők is kaptak. Karácsonyig nagyon nem is bontottam meg a csomagokat. Sajnáltam. Mikor aztán a csomagok felbontásra kerültek,nem sokáig maradtak meg.

Ezek az emlékek jelentik nekem az ünnepet, s hogy együtt lehetek azokkal, akiket szeretek. Nem az ajándékok utáni tébolyult roham, hanem az egymás keresése az ünnepi időszakban, az a néhány kedves szó és mosoly, egy kis csere-bere, egy találkozás, koccintás, jókívánságok... Mind olyan mozzanatai az év végének, amelyek emelik a hangulatát a karácsonyi időszaknak. Ez az ünnep. S a hó is mindezek nélkül csak egy rideg természeti jelenség talán.....

(S.Cs.)


Kelt: 2023.év Álom havának 23.-ik napján




2 megjegyzés:

  1. békés, boldog, családias, szeretettel teli ünnepet, egy pici pihenős lassulást és jó egészséget kívánok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, viszont kívánok szeretetteljes békés boldog ünnepeket!
      S. Csaba

      Törlés