2026. február 21., szombat

Csendben kopik a jég a folyón

Csendesen kúszott be a kertek alatt a tél. Nyirkos köd ülte meg a tájat hetekig, elaltatva a természetet, elaltatva az éberséget, monotonitásba taszítva a napokat. A napfény bizonytalanul hosszú időszakra száműzetésbe vonult, s csak némi derengés sejtette, hogy nap-nap után nem állt meg forogni a föld. Súlyos, vaskos pára zárta magába a decembert, s nem eresztette be a napot a fényt majd egész hónapban. Az ágakról csendben csurgott a nehéz pára könnye monotonul a rothadó avarszőnyegre. Fojtogatóvá vált a várakozás....
Elcsendesedett a vizek népe, s a vízpartokra is súlyos némaság telepedett. Az idő egy ideig még kedvezett a téli gombáknak, s kitartottak még a karácsony után is. Aztán elcsendesedtek az ünnepek, s beszivárgott a Kárpátok hágóin lassan, csendesen a zimankó.

Egy hajnalban hópelyhek csiklandozták munkába igyekvő elgyötört arcomat, s élénk mosolyt varázsoltak a szakállam alá 
Mégis tél a tél? 
Hejj, de szép is a hótakaró, elfedi a világ mocskát, s puha paplannal takarja be az elgyötört földet. Csendesíti a föld rémült zihálását, s álomba ringatja a vadakat is a bokrok alján....


Testes leánykoncér a Lajtából


Fehérre fagyasztott világ, s megkeményedő tavak. Eleinte a folyók tudomást sem vettek a hidegről. Aztán egyre lassabb lett az élet, egyre nehezebb a víz mozgása. a part menti zsombékok tövén megjelent  jég, amely napról, napra hízott. Egyszer csak összeért a két part, a kacsák pedig boldogan topogtak át a jégen egyik partról a másikra. 

Pillanat, s összeér a jég a Lajtán


Hízik a parti jég a Mosoni-Dunán is




Bezárul a Lajtán a jégtakaró

Kevés hó takarja el a partot

A halak ilyenkor már nem mutatkoztak. A hónap végén a hótakaró egyik napról a másikra megsértődött, sűrűn könnyezve a kertek végi bokrok alá vonultak hüppögve, s időlegesen engedte a tél, hogy a tavasz reménye boruljon a tájra. Itt-ott némi bátor kis hóvirág óvatosan kilesett a gyengén fagyott rögök közül. Hamarosan a fehérséget csak az apróbb virágok mutatták az erdők alján is. Rossz emlékké vált a tél. A vizek újra meglágyultak, gyorsan elvitte a folyó az olvadozó jégtáblákat. A vízi csirkék és kacsák ismét erőre kapva vígan veszekedve pocsoltak élvezve a hirtelen jött napsütést. 

Nyomokban fehér a part, csendes, mozdulatlan a víz


A folyókban pihenő halakat nagyon nem mozgatta meg a hirtelen jött tavasz, ez alól a küszök népe volt csak kivétel. Elképesztő hadseregeik álltak össze. Egy pillanat alatt kiszimatolták az eleséget, s akkor a majd ötméteres mély víz teljes vízoszlopát elfoglalták, mederfenéktől a felszínig. Csak ők voltak jelen. 

Csak a kacsák adnak életjeleket


Ködbe burkolózik a táj


Küszcsapatok nyomában ott a ragadozó

Ritka vendég felé k a Mosonin


Párás, ködös, nyirkos, novembert idéző február eleji napok jöttek, néha egy-egy loccsanás jelezte csak, van néhány víz alatt élő lakos, aki ilyenkor is ébren van. S hogy sikerül e valakit horogra csalni? Ez a remény hajtott ki a vízpartra. Na meg fel is kellett avassam az új engedélyemet, amelyik még nem látott vízpartot.

Az enyhülést követve a koncérok megéheznek

Néha szákolni is kell


A napsütés felébreszti a domolykókat, akik ilyenkor a fenéken keresnek táplálékot

Csendélet a Lajtán

Aztán megtöri egy jobb domi

Jönnek sorba szakmányba

A koncérokkal együtt bandáznak

Egy csettintésre átrobogott a tájon a tavasz első lehelete. A pacsirták is beindultak, dalaik betöltötték az erdőket! Megmozdult a folyók népe, finoman, óvatosan egy-egy uszonyost sikerült becsapni, akik meglepő erővel védekeztek a horgon. Néhány nap enyheség elég volt ahhoz, hogy némi zöld megjelenjen az erők alatt, magukhoz térjenek az elkésett téli gombák, s megjelenjenek a tavaszt köszöntő első növények, február közepe előtt a medvehagyma, a zamatos turbolya, s az élénk piros osztrák csészegomba.

Február elején ajándék egy ilyen üde erdei kosár

S az a pár nap elhitette, hogy itt a tavasz, itt a jó idő, berobban a természet. Az eltelt évek tapasztalatai alapján ezt a következtetést levonni oktalan vakmerő balgaság. Mikor e sorok íródnak, ismét fehér a táj, hó, s fagyott ónos eső kopog az aszfalton, jeges északi szél tépi, dönti a fákat, újra előkerült a sapka, kesztyű, de a kikelet reménye fészket rakott a gondolatokban, s napról-napra gyengül majd a zimankó csikorgóan fagyos szorítása, s láthatóan olvad, csurran majd az eresz, dalol a pacsirta, hívogat a kikelet. Most viszont még sötét hóförgeteg kebelez be mindent, küszködik még, de hamarosan csatát veszt a tél, s a folyón csendben surranva kopik majd a jég....


2026. A blog fennállásának 11-ik évében, Jégbontó havának 21-ik napján











2025. december 29., hétfő

Erdők alatt, bokrok tövén, rejtezik a kincs

Hát nem gyönyörű?
Oly gyorsan elröppent az év. Az imént koccintottunk egy boldogabb új esztendőre, s észrevétlen óévvé vénült, megráncosodott a december vége. Reményekkel telve kezdődött, emlékszem, a telet már hírből sem ismerő  satnya január. Folytattam az erdőjárást, kóbor lovagként feltűntem hol itt, hol ott Szigetköz, s a Hanság erdeiben. A természetjárás, az erdőkkel-mezőkkel való összhang, mindig is vonzott. Amikor kijutottam a fák közé, sosem mulasztottam el megköszönni azt, hogy együtt dobbanhatott a szívem a földdel, hogy együtt lélegezhettem a fákkal, együtt dúdoltam kellemes dallamokat a folyók pajkos hullámaival, s hálás voltam, hisz hozzájárult a természet az egészségemhez, tiszta levegővel, esetleg kincsekkel, gombákkal, gyümölcsökkel, fűszer és gyógynövényekkel ... 



Az erdőből áradó szeretet, türelem magával ragadott minden egyes alkalommal. Nem csoda, hogy gyakorta visszavágytam a fák közé.


Gombák nélkül nem élet az élet

Szigetköz és a Hanság nem híres gombatermő vidék. Állítják a "szakemberek". Hát lássuk, igazuk van e .....

A teljesség igénye nélkül nagyjából így zajlott az év:

2025-ben 94,731 kg erdei gombát, összességében több tíz kilónyi gyalogszedret, csipkebogyót, bio almát, húsos somot, medvehagymát, zamatos turbolyát, vadcseresznyét, ringlószilvát, faepret, fűszer és gyógyteanövényeket adott az erdő. Vagyis adott volna többet is, de ennyire volt szükségem. Sosem feledem a féllábszárig érő medvehagyma mezőket a tavaszban, az őszi gyűrűs tuskógomba dömpinget, amikor is annyi gomba volt, hogy szó szerint lépni nem tudtam tőlük, a várost jól tudtam volna lakatni. A tavaszi som és galagonya virágzást, a gyöngyvirágos hajnali erdőillatot. A nyári esők után tömegesen megjelenő szegfűgombák illatát hozza orromba most is egy emlék kép. Az erdőben, mezőkön megtett kilométerek, mennyisége mérhetetlen, az erdő szeretete, az egészséghez való hozzájárulása megfizethetetlen....

A képek alatti kis szösszenetek felidézik az évem


Szárazon, hó nélkül nem túl hidegen indult a január

Némi zöld akad a télen is, ha nem fedi hó

Az a kevés hó megbújik itt-ott

A gombászkések felkészültek a szezonra

Február elején már megjelent a medvehagyma

Nem sokkal később friss zöldet hordhattam haza, zamatos turbolyát és medvehagymát

A zamatos turbolya mellé a tél végén akadt némi kései laska, júdásfülgomba és téli fülőke

Aranyos rezgőgomba pompázott a koratavaszban

Hamarosan viragba borult a som

A ráncos tárcsagombától volt, hogy lépni sem tudtam

Idén kevés kucsmagombát tudtam szedni

Nehéz volt meglátni a medvehagymamezők közt


A gyöngyvirág illata áprilisra bejárta az erdőket

Egyik kedvencem a rőt fagomba

Igazi gombaforma



Ilyenkor szeretem a legjobban a sárga gévagombát, amikor meg purhabszerű

Pisztric, avagy bagolygomba. Csak fotózni szeretem, noha ehető, nekem nem jön be az íze

Vaskosan adták a gyümölcsöt az eperfák júniusban

Teának való hársvirág is szárításra került, kell a télre, a megfázásra készülni már júniusban is



Itt is megjelent a szamócára hasonlító indiai vadpimpó

Júliusban elkezdett érni a szeder. Természetesen nem voltam rest sokat robogózni, hogy a legjobb helyeken gyűjtsem be ezt a nagyszerű vadgyümölcsöt

Fürtökben adta az éltető vitaminforrást a szedres

Egy Duna parti vadon nőtt almafa is ellátott gyümölcsével

Augusztusban beindult a szegfűgomba


Megjelent a pöffeteg

Hébe-hóba akadt közönséges petrezselyemgomba is

Augusztus végére beérett a som

Megannyi vad gyümölcs

Nekem édes a som, aki éretlenül eszi, annak fanyar

Lett som szörp és lekvár, amely utóbbi a vadételek elengedhetetlen kísérője

A mezők ontották a szegfűgombát, a szárítógépem majdnem csapágyasra járt a hetek alatt

A deres taplógomba szépsége mindig lenyűgöz

Esők híján kevés volt a nyári laskagomba, az is hamar megkukacosodott, megbogarasodott, de azért akadt, amit eloroztam a besték elől

Hejj, roskadozik a kökénybokor a gyümölcstől


Sok volt a bimbós pöffeteg, ha néha eleredt 





Akár a mellek




"Dobverő" állapotában is kedvelem



Nagy őzlábgomba, kései laskagomba, rizike a kosárban
Nagy kedvencem a rizike



Majd 3 kg csipkebogyó, teának került leszánva

Rizike csapat

Galambgombákat csak fotózom



Szeretem a júdásfülgombákat

Októberben megjelent a kései laskagomba

Október elején már belefutottam téli fülőke hírnökeibe

Társbérletben a téli fülőke és a kései laskagomba

Őszi csendélet, amikor gazdagon adnak a fák

Ha van eső, a gyűrűs tuskógomba extra méretet ölt

Tipikus téli fülőke csoport

Szerintem itt egy manó lakik a gyökerek alatt


Őszi vegyes



Megkapta a jég a füleim. Le is törtek🤣🤣

Harkály tintagomba

Olvadó hó az öreg gyűrűs tuskógombán, tipikus november végi idill

Mindent hallanak a fák. Ilyen fülekkel nem csoda ..

December elején sem enged haza az erdő üres kosárral. Júdásfülgomba, gyűrűs tuskógomba, kései laskagomba, téli fülőke, zamatos turbolya

Gyógyhatású lepketapló csimpaszkodik fel a törzsön, egyre feljebb

A gáoldal néha ad csiperkét is


Sokszor rámsötétült

Sok gombát adtak a bálványfák


Szeretem, ha több gombafajjal rakom meg a kosaram



Az Istenek nem a templomokban, a rideg falak közt lakoznak. Kint az erdőn mindenhol körbevesznek. A nap, a hold, a csillagok, őseink szelleme, az ősi magyar Öregisten, földanya, Boldogasszony, s Hadúr, a manók, tündérek, lidércek, törpék, keremetek..... Figyelnek, olykor vadak bőrébe bújva, vagy madárként ücsörögve, árgus szemekkel lesve egy faágon. Cselt vetnek, gúnyolnak, becsapnak, vagy jutalmaznak. Elveszik az időt, egy szemvillanás csak, de már órák telnek el, s közben incselkednek, próbára tesznek, büntetnek, vagy segítenek. Ha tiszta a szív, jutalmaznak. Én áldozok nekik vérrel, izzadtsággal, jóindulattal, tisztelettel és alázattal, de nem térdet hajtva, hanem mint egykori őseim nyílt tekintettel őszintén, büszkén, magamat kihúzva, mégis megtisztelő, csendes alázattal irányukba...
Eltellett az idő, elvásott ennek az esztendőnek is a gúnyája. Rojtosra járódott a nadrágszára. Kifeslett hamar a nadrág zsebe. Kigurultak belőle a kincsek ...





December végi zsákmány


Jeges december végén lék alól is, ha kell:)



Kelt: 2025. év Álom havának 29-ik napján