Rekkenő tikkadóban

Elfogyott minden szó, fáj a sírás is. Némán, belül zokog a világ. Megdöbbenve látom, kiszáradt a folyómeder. Kedvenc kis folyóm a Lajta, mely 2 éve sincs, hogy gátjait feszegette, falvakat, városokat tartott rettegésben, s csak egy irányított gátvágás csillapított vad haragján, ma halott. Megélt mindent ez a folyó az eltelt 2 év során. Ereje teljében majd szétfeszítette a gátakat, majd januárban úgy befagyott folyó létére, hogy a városban az emberek korcsolyáztak, jégkorongoztak a hátán. Télen imádok horgászni rajta, míg be nem fagy. Finom szerelékkel úsztatva januári-februári horgászataim kedvenc célterülete a Lajta folyó. Ott, ahol testes domolykók, balinok, csukák, pontyok, márnák, keszegek olykor meg pisztrángok is pocsoltak, most száraz kőtenger fogad, egy csepp víz nélkül, néhol, ahol, mélyebb gödör volt, egy két poshadt pocsolya maradt, mint  bűzös haltemető. Remény, csak remény, hogy újra feléled majd a folyó, ahogy az éjjel után is mindig jön a virradat. Ebben bizom

Tikkadóban

Árván busong a gémeskút ága

Nem rebben szárnya sem madárnak,

 Mozdulatlan figyel a fák lombja,

S odafent perzsel a napnak korongja.

Hűsöl a kutya az árnyékban, 

Lesajnáló lustán tekint reám, 

Hisz a napon egyre csak sóvárgok

Egy frissítő nyári zápor után

Furulyázik mind a tengeri,

Száraz kalászok dala kesergő

A patak vize is lassan elapad,

 Oly kegyetlen gyötri a rekkenő

Talpam alatt serceg kiégve a fű,

Cinke piheg a bokrok árnyán,

Csak a tücskök hegedűlnek

A hőtől táncoló délibábos rónán

Ráncos a tikkadt barázda háta,

Mögötte aszott a levágott tarló,

Sárgán zokog a földek határa

Kókadtan búsul a napraforgó

Hajnali harmat cseppjei táncolnak a kalászokon.

Kelet felől pirkad, de a nap korongja ásítva könnyed felhőből takarót húz magára morcosan. A rigók hajnali veszekedése lassan alábbhagy, s a koszlott szőrű macska is megtér az éji vadászatból. Gyomra korog, nem volt sikeres, s elnyúltam vernyákol a veranda előtt, tejért kuncsorogva. 

A távolból a hajnali első vonat mozdonya fütyül, a zakatolást elnyomja a falu végi liget kies erdeje. Lépteim tétovák, fejemben még az éjjeli álomképek veszekszenek a reggel valóságával, s a friss kávé ízével a számban indulok monoton utamra, miközben csodálom a nyári hajnal képeit.

Vajon mi vár rám aznap? Töppesztő hőség, s a napnak kegyetlen bosszúja, avagy frissítő illatos zápor, mely könnycseppekként csurog majd arcomon? Játékos pajkos szél, mely gyümölcsszagú kedves szavakat súg fülembe, s bájitalként varázsol el, s röpít majd egy képzeletbeli világba?

Emlék, hogy itt zubogni szokott, pajkos
halakkal táncot jár a víz. Most csupasz halott, kiszáradt szürkés hínármező fedte a folyóvesztett kőmeder

Az öreg megtépázott Duna fő ágán, s mellékágain még van némi víz, tartják a zárások. Itt-ott még lehetőség van horgászni is. Egy-egy alkalmat kihasználva néha a nyári esték, vagy épp a hajnalok a vízparton találtak

3 kilós lapátdévér a Dunából

2 kiló feletti péklapát

Hajnali pontyocska a Mosoni-Dunából

A varangynak nem volt jó napja. Az erdei siklónak viszont hosszú hetekre elegendő fenséges lakoma adatott

Pergetve akadt meg ez a süllő. Nőhetett volna nagyobbra is. 

Alkony a Dunán

3,6 kg. Régen fogtam ilyen nagy dévért 4,5 kg a személyes rekordom. Mégis jobban örültem neki, mint bárminek azon a napon

Matchbottal finomszerelékre rontott rá. Nem nagy a maga 2 kilós súlyával, de a Dunán kifárasztani egy ilyen jószágot azzal a finom szerelékkel, bizony óriási élmény

Hajnali paducok a Dunáról

Kelő nap előtt

Ma is forró nap lesz, látom az ég színén

Ha festő lennék, ilyet festenék

Az erdei lidérc nappal fává változva pihen. Épp a vízbe markolt, hogy igyon, mikoron a hajnal első sugara fává dermesztette. De jajj annak, ki alkonyat után is közelében marad, ha a lidérc szemét felnyitja a telihold

Sok jelzőrák kimenekült a Lajtából a Mosoni-Dunába

Domolykókirály. 50 cm feletti bucifejű

Kisebb harcsák mindig kaphatóak egy kis mókára

Egy sütésre való...

Folyópart északi eldugott oldalán, vízre hajló fűz takarásában augusztus 30-án erre az aranyló kincsre leltem. Kincs a sárga gévagomba az aszály sújtotta gombainségben

Egész évben csukaszezon van

Igazi vadvizi harcos.... (A csuka is az🤣)

Lenyugszik lassan a perzselő nap az Alpok hegyláncai mögött...

Erejét lassan veszti el, s a nyár végi éjjelek megnyúlnak, s időt rabolnak a nappaloktól, hűs lehelettel, csepergő esővel gyógyítják a perzselő nyár sebeit...

Kelt: 2026. (a blog létezésének 11.-ik évében), Újkenyér havának 31-ik napján.

Volt egy tavasz

Most töppedt nyár aszal a közel 35 fokban, mikor ezek a sorok születnek, de még élénken él az emlék, a hűvösebb hónapokról....

Gyorsan eltrappolt a tavasz. A kikelet hirtelen támadt szele engem is elragadott, s más irányba vitt, néha engedve szusszanásnyi időt, hogy levegőt vehessek a vizparton esetenként 2-3 órás szűk időintervallumban. Sok gondolat kavarog, kell egy kis idő, letisztulás még várat magára, s eme néhány sor besűríti mindazt az élményáradatot, amely lepergett szemeim előtt, s megragadni az agyamban még nem volt ideje ...

Reszketeg

 Gyönge a nappal, félénk a kikelet

Óvatosan pislant a hajnal

Halkan szólítja a tavaszt,

Rettegve reszket, hogy felkelti a szelet.

Felriad álmából minden nap ha kél,

Tépi a fákat, nyúzza a bokrokat

Didereg a fecske, gubbaszt fészkében

Ha arra fut épp a szilaj tavaszi szél

Megzöldül lassan körbe a világ

Levelek épitenek lombkoronát

Napsugár jár a kertek alján

S nyomában illatozik minden virág

Tikkadtan izzad pünkösdnek álmán

Tücskök százai mind vokalisták

Madaraktól zeng az erdei kórus

Betört a nyár a déli szél hátán

Zajjal roppan a friss cseresznye húsa

Hárs illat oson lopodzva orromba

Puha szösszel takar be a nyárfavirág

Nyugvó nappal nyargal a gondolat búja

Kora tavaszi koncér a Lajta folyóból

A lassan melegedő vizekben egyre aktívabbak a domolykók a Lajtán

Nagyobb folyók először kisebb halakat adnak

⁸

Aztán jön a meglepetés. Matchbot, finom szerelék, sodrás. Telepített potyka. Jó móka

Óvatosak a kora tavaszi keszegek

Sosem tudni, mikor, mi jön a horogra

Első csónakos pergetés első komolyabb csukája

Aztán beindul ez is szépen

Csak jönnek

És mennek

Akadnak szebb sügerek is

Ívás előtt a dorozsmás dunai lapátdévér

Tilalomban is beesik egy egy telepített ponty a folyón

Néha komolyabb keszeg dolgozik az úszóval

Ponty méretű királyhal, azaz leánykoncér

46 cm faroktőig, életem második legnagyobb koncérja. 48 cm faroktőig a rekordom

Kelt: 2026. Év Napisten havának 25.-ik napján

Csendben kopik a jég a folyón

Csendesen kúszott be a kertek alatt a tél. Nyirkos köd ülte meg a tájat hetekig, elaltatva a természetet, elaltatva az éberséget, monotonitásba taszítva a napokat. A napfény bizonytalanul hosszú időszakra száműzetésbe vonult, s csak némi derengés sejtette, hogy nap-nap után nem állt meg forogni a föld. Súlyos, vaskos pára zárta magába a decembert, s nem eresztette be a napot a fényt majd egész hónapban. Az ágakról csendben csurgott a nehéz pára könnye monotonul a rothadó avarszőnyegre. Fojtogatóvá vált a várakozás....

Elcsendesedett a vizek népe, s a vízpartokra is súlyos némaság telepedett. Az idő egy ideig még kedvezett a téli gombáknak, s kitartottak még a karácsony után is. Aztán elcsendesedtek az ünnepek, s beszivárgott a Kárpátok hágóin lassan, csendesen a zimankó.

Egy hajnalban hópelyhek csiklandozták munkába igyekvő elgyötört arcomat, s élénk mosolyt varázsoltak a szakállam alá 

Mégis tél a tél? 

Hejj, de szép is a hótakaró, elfedi a világ mocskát, s puha paplannal takarja be az elgyötört földet. Csendesíti a föld rémült zihálását, s álomba ringatja a vadakat is a bokrok alján....

Testes leánykoncér a Lajtából

Fehérre fagyasztott világ, s megkeményedő tavak. Eleinte a folyók tudomást sem vettek a hidegről. Aztán egyre lassabb lett az élet, egyre nehezebb a víz mozgása. a part menti zsombékok tövén megjelent  jég, amely napról, napra hízott. Egyszer csak összeért a két part, a kacsák pedig boldogan topogtak át a jégen egyik partról a másikra. 

Pillanat, s összeér a jég a Lajtán

Hízik a parti jég a Mosoni-Dunán is

Bezárul a Lajtán a jégtakaró

Kevés hó takarja el a partot

A halak ilyenkor már nem mutatkoztak. A hónap végén a hótakaró egyik napról a másikra megsértődött, sűrűn könnyezve a kertek végi bokrok alá vonultak hüppögve, s időlegesen engedte a tél, hogy a tavasz reménye boruljon a tájra. Itt-ott némi bátor kis hóvirág óvatosan kilesett a gyengén fagyott rögök közül. Hamarosan a fehérséget csak az apróbb virágok mutatták az erdők alján is. Rossz emlékké vált a tél. A vizek újra meglágyultak, gyorsan elvitte a folyó az olvadozó jégtáblákat. A vízi csirkék és kacsák ismét erőre kapva vígan veszekedve pocsoltak élvezve a hirtelen jött napsütést. 

Nyomokban fehér a part, csendes, mozdulatlan a víz

A folyókban pihenő halakat nagyon nem mozgatta meg a hirtelen jött tavasz, ez alól a küszök népe volt csak kivétel. Elképesztő hadseregeik álltak össze. Egy pillanat alatt kiszimatolták az eleséget, s akkor a majd ötméteres mély víz teljes vízoszlopát elfoglalták, mederfenéktől a felszínig. Csak ők voltak jelen. 

Csak a kacsák adnak életjeleket

Ködbe burkolózik a táj

Küszcsapatok nyomában ott a ragadozó

Ritka vendég felé k a Mosonin

Párás, ködös, nyirkos, novembert idéző február eleji napok jöttek, néha egy-egy loccsanás jelezte csak, van néhány víz alatt élő lakos, aki ilyenkor is ébren van. S hogy sikerül e valakit horogra csalni? Ez a remény hajtott ki a vízpartra. Na meg fel is kellett avassam az új engedélyemet, amelyik még nem látott vízpartot.

Az enyhülést követve a koncérok megéheznek

Néha szákolni is kell

A napsütés felébreszti a domolykókat, akik ilyenkor a fenéken keresnek táplálékot

Csendélet a Lajtán

Aztán megtöri egy jobb domi

Jönnek sorba szakmányba

A koncérokkal együtt bandáznak

Egy csettintésre átrobogott a tájon a tavasz első lehelete. A pacsirták is beindultak, dalaik betöltötték az erdőket! Megmozdult a folyók népe, finoman, óvatosan egy-egy uszonyost sikerült becsapni, akik meglepő erővel védekeztek a horgon. Néhány nap enyheség elég volt ahhoz, hogy némi zöld megjelenjen az erők alatt, magukhoz térjenek az elkésett téli gombák, s megjelenjenek a tavaszt köszöntő első növények, február közepe előtt a medvehagyma, a zamatos turbolya, s az élénk piros osztrák csészegomba.

Február elején ajándék egy ilyen üde erdei kosár

S az a pár nap elhitette, hogy itt a tavasz, itt a jó idő, berobban a természet. Az eltelt évek tapasztalatai alapján ezt a következtetést levonni oktalan vakmerő balgaság. Mikor e sorok íródnak, ismét fehér a táj, hó, s fagyott ónos eső kopog az aszfalton, jeges északi szél tépi, dönti a fákat, újra előkerült a sapka, kesztyű, de a kikelet reménye fészket rakott a gondolatokban, s napról-napra gyengül majd a zimankó csikorgóan fagyos szorítása, s láthatóan olvad, csurran majd az eresz, dalol a pacsirta, hívogat a kikelet. Most viszont még sötét hóförgeteg kebelez be mindent, küszködik még, de hamarosan csatát veszt a tél, s a folyón csendben surranva kopik majd a jég....

2026. A blog fennállásának 11-ik évében, Jégbontó havának 21-ik napján