Fülembe suttog a kikelet

Rügyet bontott a déli szél, s megborzolta a csendes vízfelszínt. Egyre több pacsirta szállt be a márciusi kórusba, s egymást túlharsogva köszöntötték a tavaszt. Először a part menti fűzek bontottak élénkzöld lobogót, majd rendre követték őket előbb a tétova cserjék, majd a bátrabb facsemeték, s lassanként a teljes erdő. Kizöldült a hóvirágokat követve az erdő alja, medvehagymától illatozik minden, s hamarosan a gyöngyvirág is színre lép, leveleivel már nyújtózkodni kezdett az is.

A hold ámulva, döbbenten figyelte, egy szemvillanásra hogyan is változik meg a világ. Az alkonyatban a megszokott baglyok mellett a felébredt, éhes bőregerek is cikázni kezdtek, s a nyugat felé elköszönő nap egyre zsugorodó hósipkás hegyek mögé tért nyugovóra. A zsugorodó hósipkák leve még hűvösen tartotta a folyókat, ott lasabban hódított a tavasz. 

A vizek népe még lassan pőcölődött, s ásítozva mozditotta meg elgémberedett tagjait. A márványtestű harcsák horogra kerítésének reményében néhány estét kint töltöttem különböző kisebb szigetközi folyócska ébredező partján. A zsenge medvehagymamezők fokhagyma illata beköltözött az orromba. A hóvirágok végképp elköszöntek, s az alkonyat gyakran varázslatossá festette a vízparti erdőket.

Az óhajtott harcsák még nem mutatkoztak, valahol máshol próbáltak ásítozva magukhoz térni, s jómagam hiába vártam, hogy vízig hajlított bot után kapkodjak. Hiába no, a folyókon azért nehéz a harcsa kézre kerítése március elején....

Harcsák hiányában azért nem maradtam élmény nélkül. Testes márnákkal kellett megharcoljak, s bizony élvezet volt eme őserővel megáldott igazi vadon felnőtt izomgépekkel összemérni az erőt. Sok esetben a sodrás is a márnák mellé állt, egy esetben pedig a meder alján levő kagylók nyújtottak segítő kezet, hogy a márna idő előtt szabaduljon tőlem. 

Nem panaszkodom, megszépítették, megmentették az estéket. Ébredezik a folyó, s hamarosan tényleg eljön majd a márványtestű harcsák ideje is. A pergetőbotba időközben mar belekapaszkodtak a ragadozók, ám ez majd a következő történet lesz majd....

(S.Cs.)

Kelt 2024 év Szelek havának első napján.

Elfogyott a tél

Felvetette a pulóvert a január eleje. Volt néhány reggel, mikor kopogósabb volt a napkelte, s korcsolyapályává változtatta a szántóföldi belvizet a falvak gyermekeinek legnagyobb örömére. Vártam, hogy a gépjárművezető oktatók vérszemet kapnak, s kiviszik tanulóikat az esetenként 6-8 hektáros jégfelületre, hagy tanuljanak a jövő sofőrei, hogyan is kell kormányozni csúszós útszakaszon, jelen esetben jégen. Hiába no, ez csak nekem jutott eszembe. Lehet, az utakon nem nagyon lesz már ilyen extrém helyzet. Vagyis szeretném hinni. Egy váratlan fordulat viszont felolvasztotta a jeget, s január végére az ajtót tokostól rúgta rá a kora tavasz. 

A szél először csak feltörte a folyok szélein a jeget, majd felkavarta, s melegíteni kezdte a vizet. A halak nem mutatták magukat. Mégis ott voltak. Egy kíváncsiság vezette ötlet nyomán finom szerelékkel, a friss ropogós új horgászengedély birtokában nekivágtam a keszegvadászatnak. 

Óvatos, kis etetést követve az alig 4 grammos úszó halkan plottyant a vízbe. A sodrás egy enyhe visszaforgó szélén lökdöste lejjebb az úszót, s az 1,80-as mélységben a felcsalizott piciny horog a mederfenék felett egy-két centire vizsgált át az úsztatás során egy 10-12 méteres sávot.

Rengeteg a leánykoncér

Nem csak a hossza, a vaskossága is meglepő

Igazi bucifejű domolykó

A februári kis folyók harcosa

Felhízott a paduc is a "télen"

Kis folyókban is él nagy koncér

A természet az igazi festőművész

Alkonyat mozdítja a testes domolykót

A Mosoni-Dunában is ott sürgölődnek a nagyobb domolykók

És a kisebb koncérok

Színek a színtelen februárban

Az első jelentkező hirtelen rántotta melybe a kis úszót. A bevágás keményen ült, a hal rúgni kezdett, s éreztem, nem tenyeres keszeg a tettes. Kicsit nyitottam a féken, s öröm volt hallani, ahogy meg-megszólal a kis orsó. Mivel a víz még négy fokos sem volt, a hal ellenállása gyorsan csökkent, s hamarosan szákban pihegett sorsa felől aggódva egy csodaszép leánykoncér. Rövid kint tartózkodást követően visszanyerte szabadságát, s eltelt egy kapástalan negyed óra is az újabb úszóeresztésekkel. Hiába, a víz még hideg. Így mélázgattam, amikor is az úszom egy kicsit megtorpant, s talán fél centit merült is. Mire végigfutott agyamon a gondolat, kezem tette a dolgát, s rutinból bevágott. Nagyobb ellenállást kaptam, mint az első halnál. Szabályos fárasztást kellett végezzek, mire végre megszákolhattam a tettest, egy csodás folyólakó harcost, egy fejes domolykót. Bő kiló feletti csodaszép egészséges példány volt. 

Jó kézbe venni egy fotóra

Mivel nálam a domolykó mindig amnesztiás, természetesen ő is elnyerhette a fotózás utáni szabadságot. Még két koncér köszöntött aznap, mikor is a gyorsan hanyatló napot követően rám borult az alkony egyre sötétedő köpönyege.

Két nap múlva újra azon a helyen voltam. Két mandarin nagyságú gombóccal kezdtem az etetést, majd 20 percenként ugyanakkorával próbáltam fenntartani az érdeklődést. Nem csalódtam. A majd másfél órás peca alatt több mint harminc keszeget fogtam, többnyire bodorkákat, néhány kisebb domolykót, s legnagyobb örömömre néhány harcias szilvaorrú keszeg is beállt a csapatba. Nagyszerű horgászat volt ez, miközben a napok óta tartó viharos szél februárra lapozta át a naptárt. 

Egy mélyebb szakasz is tartja a halat a Lajtán

Akár 3,9 m-en is lent eszik még a fenéken

Igazi aranylóba átmenő szín az idősebb szilvaorrú keszegnél

A halak napról napra aktívabbak voltak, lehetett variálni a csalikat, az ereszték hosszát, sőt, idő közben folyót is váltottam. Egy napsütötte délután próbát tettem egy sekély, ám húzós vizű sóderes pályán a Mosoni Dunán. A mélység ideális, 1,7 m volt. Kemény, kavicsos mederfenék. A 8 grammos cseppúszó még éppen kezelhető volt, bár jobb lett.volna itt egy 14 grammos, vagy épp egy nyalókaúszó. Sebaj. Itt nagyobb gombócokkal, pontosabban hárommal alapoztam. 

Kis folyó nagy meglepetésekkel

A mélység beállítását követve az első úsztatásnál valami lerántotta hirtelen az úszót. Megkezdődhetett a fárasztás. A bot tette a dolgát  végre megmutatta a karakterisztikáját. Brutál buldog erejű domolykót szákolhattam. A kapások ezt követve ritkábbak voltak, viszont nagyobb testű halak voltak az elkövetők, akikkel az erős sodrásban igencsak jó csatákat vívtam. Páratlan szépségű vadvízi, vadszaporulatú halak. Csodálatosan pompázó leánykoncérok, darabosabb paducok, domolykók kacérkodtak a februári tavaszban...

Visszatérek

(S.Cs.)

Kelt: 2024. év Jégbontó havának 25.-ik napján