Rekkenő tikkadóban

Elfogyott minden szó, fáj a sírás is. Némán, belül zokog a világ. Megdöbbenve látom, kiszáradt a folyómeder. Kedvenc kis folyóm a Lajta, mely 2 éve sincs, hogy gátjait feszegette, falvakat, városokat tartott rettegésben, s csak egy irányított gátvágás csillapított vad haragján, ma halott. Megélt mindent ez a folyó az eltelt 2 év során. Ereje teljében majd szétfeszítette a gátakat, majd januárban úgy befagyott folyó létére, hogy a városban az emberek korcsolyáztak, jégkorongoztak a hátán. Télen imádok horgászni rajta, míg be nem fagy. Finom szerelékkel úsztatva januári-februári horgászataim kedvenc célterülete a Lajta folyó. Ott, ahol testes domolykók, balinok, csukák, pontyok, márnák, keszegek olykor meg pisztrángok is pocsoltak, most száraz kőtenger fogad, egy csepp víz nélkül, néhol, ahol, mélyebb gödör volt, egy két poshadt pocsolya maradt, mint  bűzös haltemető. Remény, csak remény, hogy újra feléled majd a folyó, ahogy az éjjel után is mindig jön a virradat. Ebben bizom

Tikkadóban

Árván busong a gémeskút ága

Nem rebben szárnya sem madárnak,

 Mozdulatlan figyel a fák lombja,

S odafent perzsel a napnak korongja.

Hűsöl a kutya az árnyékban, 

Lesajnáló lustán tekint reám, 

Hisz a napon egyre csak sóvárgok

Egy frissítő nyári zápor után

Furulyázik mind a tengeri,

Száraz kalászok dala kesergő

A patak vize is lassan elapad,

 Oly kegyetlen gyötri a rekkenő

Talpam alatt serceg kiégve a fű,

Cinke piheg a bokrok árnyán,

Csak a tücskök hegedűlnek

A hőtől táncoló délibábos rónán

Ráncos a tikkadt barázda háta,

Mögötte aszott a levágott tarló,

Sárgán zokog a földek határa

Kókadtan búsul a napraforgó

Hajnali harmat cseppjei táncolnak a kalászokon.

Kelet felől pirkad, de a nap korongja ásítva könnyed felhőből takarót húz magára morcosan. A rigók hajnali veszekedése lassan alábbhagy, s a koszlott szőrű macska is megtér az éji vadászatból. Gyomra korog, nem volt sikeres, s elnyúltam vernyákol a veranda előtt, tejért kuncsorogva. 

A távolból a hajnali első vonat mozdonya fütyül, a zakatolást elnyomja a falu végi liget kies erdeje. Lépteim tétovák, fejemben még az éjjeli álomképek veszekszenek a reggel valóságával, s a friss kávé ízével a számban indulok monoton utamra, miközben csodálom a nyári hajnal képeit.

Vajon mi vár rám aznap? Töppesztő hőség, s a napnak kegyetlen bosszúja, avagy frissítő illatos zápor, mely könnycseppekként csurog majd arcomon? Játékos pajkos szél, mely gyümölcsszagú kedves szavakat súg fülembe, s bájitalként varázsol el, s röpít majd egy képzeletbeli világba?

Emlék, hogy itt zubogni szokott, pajkos
halakkal táncot jár a víz. Most csupasz halott, kiszáradt szürkés hínármező fedte a folyóvesztett kőmeder

Az öreg megtépázott Duna fő ágán, s mellékágain még van némi víz, tartják a zárások. Itt-ott még lehetőség van horgászni is. Egy-egy alkalmat kihasználva néha a nyári esték, vagy épp a hajnalok a vízparton találtak

3 kilós lapátdévér a Dunából

2 kiló feletti péklapát

Hajnali pontyocska a Mosoni-Dunából

A varangynak nem volt jó napja. Az erdei siklónak viszont hosszú hetekre elegendő fenséges lakoma adatott

Pergetve akadt meg ez a süllő. Nőhetett volna nagyobbra is. 

Alkony a Dunán

3,6 kg. Régen fogtam ilyen nagy dévért 4,5 kg a személyes rekordom. Mégis jobban örültem neki, mint bárminek azon a napon

Matchbottal finomszerelékre rontott rá. Nem nagy a maga 2 kilós súlyával, de a Dunán kifárasztani egy ilyen jószágot azzal a finom szerelékkel, bizony óriási élmény

Hajnali paducok a Dunáról

Kelő nap előtt

Ma is forró nap lesz, látom az ég színén

Ha festő lennék, ilyet festenék

Az erdei lidérc nappal fává változva pihen. Épp a vízbe markolt, hogy igyon, mikoron a hajnal első sugara fává dermesztette. De jajj annak, ki alkonyat után is közelében marad, ha a lidérc szemét felnyitja a telihold

Sok jelzőrák kimenekült a Lajtából a Mosoni-Dunába

Domolykókirály. 50 cm feletti bucifejű

Kisebb harcsák mindig kaphatóak egy kis mókára

Egy sütésre való...

Folyópart északi eldugott oldalán, vízre hajló fűz takarásában augusztus 30-án erre az aranyló kincsre leltem. Kincs a sárga gévagomba az aszály sújtotta gombainségben

Egész évben csukaszezon van

Igazi vadvizi harcos.... (A csuka is az🤣)

Lenyugszik lassan a perzselő nap az Alpok hegyláncai mögött...

Erejét lassan veszti el, s a nyár végi éjjelek megnyúlnak, s időt rabolnak a nappaloktól, hűs lehelettel, csepergő esővel gyógyítják a perzselő nyár sebeit...

Kelt: 2026. (a blog létezésének 11.-ik évében), Újkenyér havának 31-ik napján.