2015. november 20., péntek

Mosoni csukák nyomában

Csukapofa-cukipofa
Ritkán jut időm csukákra pergetni. Vagyis inkább mindig jön valami hír, ami megdobbantja a szívem, elvisz más irányba. Hallom hogy megy a ponty, eszik a márna, jól nyomulnak a paducok, szilvaorrúak, meg aztán ilyenkor hajszolom a menyusokat, és mire időm lenne pergetni, már besötétedik, s fuccs a csukeszok utáni vágyakozásnak. Hiába, ez van akkor, amikor egy horgász nem szakosodik, hanem szeret mindenféle folyami halra horgászni, nehéz is eldönteni, mikor mire horgásszak, hisz szeretek pergetni, keszegezni, úsztatni, márnázni, menyhalazni, harcsázni......De dönteni kell, s a döntés végre megszületett.
Végre kiszorítottam egy napot, amikor pergetőbotomat és táskámat magamhoz véve megvallathattam néhány helyet, hogy vajon hogy is állnak a krokodilpofájúakkal.
Párát lélegző folyó szemben a ruganyokkal
Csalik tárházával felfegyverkezve indultam a hajnalban, mikor épp hogy megvirradt még, s a Mosoni-Duna hajnali párafelhőt kilélegezve lomhán simogatta a part menti kövezéseket, s odébb kissé a fák vízbe nyúló gyökereit. Alig vártam, hogy vízbe vessem a piciny körforgót. Aztán a kanalat, aztán a twistert, gumihalat, s mindenféle szerkentyűt, a dupla forgós spinner bait is eredménytelenül siklott ki a vízből, mikor arcomról már lefagyott a mosoly, hisz több ruganyt is átvizsgálva, több csalival is kísérletezve eredménytelen maradt minden próbálkozásom. Vajon mi lehet a hiba? Megvan. Túlságosan berozsdásodtam, meg aztán nem is vagyok kifejezetten pergetőhorgász, rossz helyen rossz csalit húzok, vagy esetleg nincs is csuka a környéken, mert már az előttem levők kifogdosták őket. Míg ezen gondolkodtam, automatikusan dobáltam és húztam a rugany oldalát, a visszaforgót, az elvágó vizet, a víz tetején megakadt uszadékmező széleit.

Közben szépen kisütött a nap. Eközben tovább folytattam gépies mozdulatokkal a víz átvizslatását, mikor mintha valami odavert volna a csalinak. Hamar újradobtam, egy ősrégi nevenincs kis zöldes színű wobblert, s érkezett is pontosan az előző akció színhelyéről egy erőteljes rávágás, majd egy kis harc, s már parton is volt egy kis csuka.

Az első támadás a kis zöldikére
A következő dobásokra semmi válasz nem érkezett. Csalit cseréltem, s egy kétrészes sárga színben pompázó wobblert kezdtem táncoltatni a rugany felső részén, mikor arra is kapás érkezett, s egy éppen méretes kis kroki küzdött, hogy szabadulni tudjon a horogtól.

No akkor megvan a recept, kellett egy kis napsütés és megindultak, mégis stimmel minden, reménykedni kezdtem, hogy lesz még kapásom. Ez a rugany nem adott több halat, nosza, átsétáltam a másikra, s ott is próbát tettem a kétrészessel. Az első dobást követően szinte nem is húztam két métert a csalit, mikor szintén rávágás és csukafogás következett!
Éppen méretes a sárga kétrészesre, lenyűgöző színek
Na persze, már megint egy kiscsuka, nem gond, jól elvagyok, lesz itt még élmény. Legalábbis ebben bízom, de más a bizalom, a remény, s más a valóság. Szerencsére az álmok néha valóra válnak, mégha kis mértékben is.
tetszett nekik a sárga kétrészes
A sárga nem adott több halat, ezért úgy döntöttem, hogy egy fűzfalevél formára hajazó támolygóval teszek próbát. A második dobásra ráragadt valami, s máris kezdődhetett a fárasztás, ami nem tartott sokáig, hisz a tettes itt is csak egy bicskacsuku volt.

Ha van csuka a környéken, ennek a támolygónak nem áll ellen
Lassan elfogy az időm, s a fák alá még be se néztem. No gyerünk odébb, itt amúgy is csak kiscsukák vannak, néhány lépés és lent voltam az erdő alján. A párától nedves avartól igencsak csúszós partszélen óvatosan lépkedve egy visszaforgó szélét dobtam meg, dobtam? Inkább csak odalendítettem a csalit, hisz a part menti növényzet a dobást nem tette lehetővé. A negyedik "dobásra" megérkezett a kapás, s máris a víz tetején kifliformákat megjelenítve próbált szabadulni a horogtól egy csuka, amely szintén az aprónépből való volt.

A jövő nemzedéke...
Szerintem erre a napra elég is volt a pergetés, hisz bármit elkövettem, csak kiscsuka jött, kivéve egyet, ami szintén csak ifjonc volt, s alig haladta meg a törvényes kifogható méretet. Természetesen minden kis ragadozó esélyt kapott a további növekedésre, én pedig szép élményekkel térhettem haza, hisz az idő is szép volt, a november színei elkápráztattak, a halak is kapókedvüknél voltak, fogtam is, s elégedetten konstatáltam, nem rozsdásodott be még kezemben a pergetőpálca sem....








Kelt: 2015. év Enyészet havának 20.-ik napján



2 megjegyzés:

  1. Élménydús peca lehetett. :) Majd megnőnek ezek is akkorára, mint a múltkori nagy krokid... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az esélyt megkapták! Szép volt ez az őszi nap....
      :)

      Törlés