Királyhalak a Mosoni-Dunán

Leánykoncér, alias Rutilus virgo, vagy ahogyan itt Szigetközben nevezik, a királyhal! Ezen elnevezés a nászidőszakban, a hal testén látható királytüskék miatt terjedt el. Ezek a királytüskék a nagyobb példányoknál elérhetik a fél centis méretet is. Nem is olyan egyszerű kézbe fogni egy ilyen fegyverekkel rendelkező halat. Sokan nem ismerik, nem is láttak még hasonlót, összetévesztik más békéshalakkal. A nagy Dunán tekintélyes méretű koncérok élnek, de lássuk, milyen is a Mosoni-Dunán és a Lajtán az állományuk.

Két kiló feletti példány királytüskékkel

Mosoni-Duna. Változatos halfauna jellemző erre a kis folyóra, s ennek egyik kiemelkedő egyede a koncér. Néha össze találkozunk eme csodás példánnyal, többnyire békéshalazás közben. Szigorúan védett halfajról van szó. Nem mindig volt ez így, erősen meg is csappant az állományuk, pontosan emiatt. Sokan ma sem hajlandóak tudomásul venni ezt a szabályt, hisz aki évtizedekig büntetlenül fogta őket, az lesz@rja az új szabályokat. Ilyenkor hallani, hogy jász ez fiam, meg hogy nagy bodorka, meg efféle blődségek. A szák pedig csak telik és telik királyhallal, ellenőrzés persze nincs. Miért is lenne. 

Azok a bizonyos királytüskék

Viszik őket sajnos nem csak az idősebb a "régi" szabályok szerint "szocializálódott" horgászok, hanem sajnos a fiatalabb nemzedék is "eltanulta" a koncérok hazavitelének művészetét. Néhány békéshalakról szóló bejegyzésemben említést tettem a koncérokról, felületesen súroltam is ezt a témát. Most lássuk, mi a helyzet a Mosoni-Dunán. Itt többnyire a fél kilóstól a kilós példányok akadnak horogra. Ám nem lebecsülendő az, hogy az ember néha belefut a kétkilós, vagy annál nagyobb példányokba is, amelyek eddig csak a nagy Dunán való horgászatok alkalmával fordult elő. 

Ne sajnáljuk visszaengedni

Gondolva a jövőre

Elmosódó körvonalak, mikor visszatér őkelme a folyóba

Vissza a feladónak

A sok hazavitt példány ellenére azért látható, hogy erősödik az állomány, szépen terjed ezen a kis folyón a királyhalak uralma. A kérdés az, hogy meddig. Nem először és nem egy helyről hallottam már ebben az évben, hogy jövő évtől leveszik a halat a tiltott halak, a védelem alatt állók listájáról, s szabadon foghatóak majd. Attól tartok, vége lesz akkor az uralmuknak, az Imperium Rutilus Virgo összeomlik majd. Remélem, ez nem fog bekövetkezni.

Hosszúkás megnyúlt izmos test

Most essen néhány szó erről a kiválóan erős, sportos halról, mert azért akarva-akaratlan mostanában egyre gyakrabban összeakadunk egymással. A koncér ereje nem ér fel a pontyéval, a márnáéval főleg nem, de azért nem sokkal marad le mögöttük. Kicsit erősebb a jásznál. A koncérok teste megnyúlt, áramvonalas, a sodráshoz alkalmazkodott. A nagyobb példányok kitartóan erőteljesen védekeznek a horgon, meglepő kitörésekre is képesek, bár a hideg vízben erejük érezhetően kisebb. A hal télen és nyáron is szívesen felveszi a csontit, a gilisztát, s a csemegekukoricát.  A koncércsapatok szívesen összeállnak a szilvaorrú keszegekkel, paducokkal, jászokkal. A nagyobb egyedek viszont csatlakoznak olykor a pontyokhoz és a márnákhoz is. Nappali hal,éjjel még nem sikerült fogni őket, szeretik a szép napos időt, a vízoszlop teljes magasságában számítani lehet rájuk. Kapásuk rendkívül erőteljes, odavágós, hirtelen elhúzós, vagy feederbotot ágasról lerántós. Volt rá példa, hogy a nyelet derékmagasságban tudtam elkapni, márnára gyanakodtam, miközben csupán "csak" egy két kiló feletti koncér volt. 

A merítőszákot is gyakran végigéri

Téli időszakban, mikor minden egyes halfogás örömet okoz a horgász számára, igencsak derűssé tudja tenni néhány koncér, szép kapásokkal, fárasztásokkal a nyarat idézi a fagyott újakkal a nyélbe kapaszkodó horgász szívében. Nehéz meghúzni azt a határt, amikor az ember úgy dönt, összepakol, mert védett halak többszöri kifogása esetén el kell hagyni a horgászhelyet. Nehéz, ha 8-10 szilvaorrú, 5-6 paduc, néhány márna közt megjelenik 4-5 koncér is. 

Hogy mi lesz a királyhalak jövője? Yoda mester szerint a jövő ködbe burkolózik....:)

Mindenesetre biztató az állomány növekedése, s akarva-akaratlan tapasztalja az ember, hogy terjednek, s tekintélyes nagyságúra is megnőnek a kisebb folyóvizeken is. 

Januári csendélet

46 centi felett "kinövi" a merítőt

Szép halak. Sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen csodás élőlények élnek mellettük a folyón. Sokan nem ismerik a folyót, a folyóban levő életet, s vannak, kik folyóparton lakva csak annyira tisztelik a vizet, hogy nagyteljesítményű motorcsónakjukkal végig-végigszántva a vizet, részegen üvöltözve megmutassák, ők az urak, mert a pénz mellettük van. Van aki talicskaszám borítja be a szemetet a kertje végén levő Lajtába, Mosoni-Dunába, mert elviszi azt a vízi szemétszállító szalag......Ellenőrzés? Ne vicceljünk. Fehér hollót gyakrabban látni....

Szerintem nem ezt érdemlik ezek a halak, köztük a királyhal sem. Inkább vigyázzunk rájuk, bánjunk úgy velük, mintha valóban uralkodók lennének! ....

Kelt: 2015. év Enyészet havának 29.-ik napján

Mosoni csukák nyomában

Csukapofa-cukipofa

Ritkán jut időm csukákra pergetni. Vagyis inkább mindig jön valami hír, ami megdobbantja a szívem, elvisz más irányba. Hallom hogy megy a ponty, eszik a márna, jól nyomulnak a paducok, szilvaorrúak, meg aztán ilyenkor hajszolom a menyusokat, és mire időm lenne pergetni, már besötétedik, s fuccs a csukeszok utáni vágyakozásnak. Hiába, ez van akkor, amikor egy horgász nem szakosodik, hanem szeret mindenféle folyami halra horgászni, nehéz is eldönteni, mikor mire horgásszak, hisz szeretek pergetni, keszegezni, úsztatni, márnázni, menyhalazni, harcsázni......De dönteni kell, s a döntés végre megszületett.
Végre kiszorítottam egy napot, amikor pergetőbotomat és táskámat magamhoz véve megvallathattam néhány helyet, hogy vajon hogy is állnak a krokodilpofájúakkal.

Párát lélegző folyó szemben a ruganyokkal

Csalik tárházával felfegyverkezve indultam a hajnalban, mikor épp hogy megvirradt még, s a Mosoni-Duna hajnali párafelhőt kilélegezve lomhán simogatta a part menti kövezéseket, s odébb kissé a fák vízbe nyúló gyökereit. Alig vártam, hogy vízbe vessem a piciny körforgót. Aztán a kanalat, aztán a twistert, gumihalat, s mindenféle szerkentyűt, a dupla forgós spinner bait is eredménytelenül siklott ki a vízből, mikor arcomról már lefagyott a mosoly, hisz több ruganyt is átvizsgálva, több csalival is kísérletezve eredménytelen maradt minden próbálkozásom. Vajon mi lehet a hiba? Megvan. Túlságosan berozsdásodtam, meg aztán nem is vagyok kifejezetten pergetőhorgász, rossz helyen rossz csalit húzok, vagy esetleg nincs is csuka a környéken, mert már az előttem levők kifogdosták őket. Míg ezen gondolkodtam, automatikusan dobáltam és húztam a rugany oldalát, a visszaforgót, az elvágó vizet, a víz tetején megakadt uszadékmező széleit.

Közben szépen kisütött a nap. Eközben tovább folytattam gépies mozdulatokkal a víz átvizslatását, mikor mintha valami odavert volna a csalinak. Hamar újradobtam, egy ősrégi nevenincs kis zöldes színű wobblert, s érkezett is pontosan az előző akció színhelyéről egy erőteljes rávágás, majd egy kis harc, s már parton is volt egy kis csuka.

Az első támadás a kis zöldikére

A következő dobásokra semmi válasz nem érkezett. Csalit cseréltem, s egy kétrészes sárga színben pompázó wobblert kezdtem táncoltatni a rugany felső részén, mikor arra is kapás érkezett, s egy éppen méretes kis kroki küzdött, hogy szabadulni tudjon a horogtól.

No akkor megvan a recept, kellett egy kis napsütés és megindultak, mégis stimmel minden, reménykedni kezdtem, hogy lesz még kapásom. Ez a rugany nem adott több halat, nosza, átsétáltam a másikra, s ott is próbát tettem a kétrészessel. Az első dobást követően szinte nem is húztam két métert a csalit, mikor szintén rávágás és csukafogás következett!

Éppen méretes a sárga kétrészesre, lenyűgöző színek

Na persze, már megint egy kiscsuka, nem gond, jól elvagyok, lesz itt még élmény. Legalábbis ebben bízom, de más a bizalom, a remény, s más a valóság. Szerencsére az álmok néha valóra válnak, mégha kis mértékben is.

tetszett nekik a sárga kétrészes

A sárga nem adott több halat, ezért úgy döntöttem, hogy egy fűzfalevél formára hajazó támolygóval teszek próbát. A második dobásra ráragadt valami, s máris kezdődhetett a fárasztás, ami nem tartott sokáig, hisz a tettes itt is csak egy bicskacsuku volt.

Ha van csuka a környéken, ennek a támolygónak nem áll ellen

Lassan elfogy az időm, s a fák alá még be se néztem. No gyerünk odébb, itt amúgy is csak kiscsukák vannak, néhány lépés és lent voltam az erdő alján. A párától nedves avartól igencsak csúszós partszélen óvatosan lépkedve egy visszaforgó szélét dobtam meg, dobtam? Inkább csak odalendítettem a csalit, hisz a part menti növényzet a dobást nem tette lehetővé. A negyedik "dobásra" megérkezett a kapás, s máris a víz tetején kifliformákat megjelenítve próbált szabadulni a horogtól egy csuka, amely szintén az aprónépből való volt.

A jövő nemzedéke...

Szerintem erre a napra elég is volt a pergetés, hisz bármit elkövettem, csak kiscsuka jött, kivéve egyet, ami szintén csak ifjonc volt, s alig haladta meg a törvényes kifogható méretet. Természetesen minden kis ragadozó esélyt kapott a további növekedésre, én pedig szép élményekkel térhettem haza, hisz az idő is szép volt, a november színei elkápráztattak, a halak is kapókedvüknél voltak, fogtam is, s elégedetten konstatáltam, nem rozsdásodott be még kezemben a pergetőpálca sem....

Kelt: 2015. év Enyészet havának 20.-ik napján

Harcsapaprikás juhtúrós sztrapacskával

Fogj egy harcsát

Harcsa. Legnagyobbra növő édesvízi ragadozó halunk. Sok horgász specializálja magát a harcsa megfogására, s kiváló sikereket is elérnek ennek köszönhetően. Én annyira nem űzöm őket, bár olykor kedvet kapok egy kis harcsázáshoz. Az igazán nagyokkal valahogy nincs szerencsém, vagy elkerülnek, vagy irgalmatlanul megszaggatnak. Csónakom nem lévén, a lehetőségeim partról elejteni egy tekintélyes példányt némileg korlátozottak. Ennek ellenére sok harcsát fogok, valószínű a gébek invázióján fellelkesülve igencsak elszaporodtak a bajszik Szigetközben, de főleg a Mosoni-Dunán. Többnyire sörös palack méretű pundrák rázzák olykor a bot végét, ám esetenként be-bejön egy 3, vagy akár egy 4 kilós példány is, amelyet valami véletlen folytán meg is tudok fogni, hisz igazán nem értek a harcsázáshoz. Ebben az esetben már megmozdul bennem valami a gasztró irányába, s van, hogy a márványtestűt hazahozom, hogy valami finom ételt készítsek belőle. Legutóbb mikor erre sor került, elkészítettem a

HARCSAPAPRIKÁST JUHTÚRÓS SZTRAPACSKÁVAL KÖRÍTVE

Ez az étel nagyon finom, igazi ínyenceknek való fogás. Elkészítése nem igényel óriási szaktudást, nem bonyolult, tehát érdemes nekivágni. 

harcsapaprikás alapja

Hozzávalók:

1-1,5 kg harcsafilé

10-15 dkg füstölt szalonna

1-1,5 fej hagyma

2 paradicsom

1 gerezd fokhagyma

1 kevés vargányagomba (ínyenceknek)

só

bors

paprika

liszt

tejföl

A szalonnát apró kockákra vágom, üvegesre sütöm, kissé megpirítva a széleit. A szalonnadarabokat kiveszem a zsírjából. A szalonnazsírba apróra vágott hagymát szórok, üvegesre sütöm, majd hozzáadom a két paradicsomot amelyet szintén összevágok a művelet előtt. mikor megfelelően összesült, a tűzről lehúzva pirospaprikával hintem, sót, borsot adok hozzá, majd kevés víz hozzáadogatásával szafttá főzöm. Amikor ezzel elkészültem, hozzáadom a harcsafilét, a gerezd fokhagymát belenyomom, vagy reszelem, hozzáadom a vargányagombát, majd kevés vizet hozzáadva tovább főzöm. Figyelem a hal hamar megfő! Négy-öt perc főzést követően hozzáadom az időközben kevés liszttel megfuttatott tejfölt, s amint megrottyan a pöri, két percet várok és tűzről levéve félreteszem.

Galuskára való feltét

JUHTÚRÓS SZTRAPACSKA

Hozzávalók:

20 dkg juhtúró

1/2 kg liszt

1 tojás

só

víz

kapor

sült szalonna

Pár fej krumplit apró reszelőn lereszelek, liszt, só, tojás kevés víz hozzáadásával tésztát keverek belőle. Nokedliszaggatóval forró vízbe dolgozom bele, majd ha megfőtt, leszűröm. Van aki tepsiben megsüti a kifőtt galuskát, ez tájegységenként változó, én sosem alkalmazom, s nem öntöm le forró zsírral sem, hisz itt egy könnyed ételről van szó.

TÁLALÁS

A tányérra kiszedem a sztrapacskát, juhtúrót teszek rá, az előzőleg félrerakott pirított szalonnakockákkal megszórom, valamint a juhtúróhoz elmaradhatatlan kaporral (ha nincs friss jó a szárított is) meghintem, majd mellészedem a harcsapaprikást.

Az ízek harmónikusan passzolnak

BORAJÁNLÓ

Ehhez az ételhez száraz, vagy félszáraz testes, részben oxidatív fehérbor illik. Én személy szerint a Badacsonyi Kéknyelűt ajánlom.

Jó Étvágyat!

Kelt: 2015. év Enyészet havának 15-ik napján.

Békéshalazás az őszi Mosoni-Dunán

Napok óta csak sejteni lehetett merről próbál utat törni a nap sugara, hogy megérinthesse a rozsdabarnára színeződött alá-aláhulló falevelek alkotta avarszőnyeget. Ősz. Sokunk ilyenkor szögre akasztja a feeder és matchbotokat, legfeljebb spiccbottal űzi az apró keszegeket, hisz benne járunk szépen a csukák szezonjában, s a süllők is aktívabbak talán, rájuk gondolva jut csak eszünkbe békéshalak után kajtatni. De nem feltétlenül kell felhagynunk a békéshalak horgászatával!

Lombját vesztett erdő a túlparton

A hűlő vízben érdemes próbálkozni, igaz nem nyár van már, s nem minden napszakban csalhatók horogra a folyó békés lakói. Érdemesebb akkor próbálkozni, mikor a nap összeszedve minden erejét átszúrja a makacs szürke ködgomolyagot, s diadalmasan rámosolyog a tájra, s sugaraival belehatol a tisztuló, áttetsző vízbe...Az utóbbi időszakban két ilyen alkalmat sikerült elcsípnem, s nem is hozott rossz eredményt a horgászat. 

Első

Az első alkalommal a Mosoni-Duna egy enyhe ívű külső kanyar végén próbálkoztam, ahol a tőlem 8-9 méterre levő sávot úsztattam meg bolognai bottal. Etetés rendkívül egyszerű volt, fél kiló folyóvízi sajtos piros etetőanyag, némi csemegekukorica, áztatott kenyér, kevés csonti, s pár marék vakondtúrás alkotta elegy képezte a bázist. 

első dobásra, retúrmárna

Csali az csonti volt, bár néha próbálkoztam csemegekukoricával és gilisztával , de mivel azok nem hoztak eredményt, maradtam a csontinál. A horgászatra 2-3 órát szántam. Azalatt kellett valamit becserkésszek. Néhány gombóc bedobását követően 2,4 méteresre állított úszós szerelékem a vízbe juttattam, s alig két métert haladt az úszóm az árral, amikor valami a víz alá merítette az antennát. 

A bevágás azonnal ült, s meglepő erővel védekező folyólakó kezdett harcot velem. Néhány perc múlva szákba tereltem a 36 centis méreten aluli márnát! Hűűű, fog ez menni, hisz első dobás, első úsztatás és már jött is a hal. Finom szerelékkel még egy ilyen kisebb márna kifárasztása is sportos feladat, igénybe veszi az embert, megterheli a gyengébb zsinórt.

Éhes kisdomi fenékről

Én általában minden fogott hal után dobok egy gombócot az etetésre, hogy a halak ne kedvtelenedjenek el a fárasztás okozta ramazurit követően. Most is így történt. Néhány úsztatás után ismét határozott kapás, bevágás, fárasztás volt, s hamar a partra került a kisdomolykó.

Hamar újracsaliztam, s elgondolkodtam, hogy a víz felszínén bogarakat hajtó domolykók rovarok tömegeinek eltűnése miatt a fenék közelébe kényszerülnek csipegetni. Míg mindezt végiggondoltam, egy izmosabb úszóelhúzást követő jobb fárasztás eredményeképp partra segítettem egy szebb domolykót.

darabosabb domi, már szákolós

 Szinte fel sem eszméltem, jött a következő domi, majd a visszaengedését követően varázsütésre eltűntek.

jövő bajnoka

Tíz perces kapásszünetet követően, mikor már azt kezdtem hinni, hogy aznapra nem lesz több hal, két bukdácsolást követően kissé megmerült, s megállt a sodrásban az úszó. Bevágtam.

 vésett ajkú felfeküdve

Nohát, egy vésett ajkú paduc! Nosza gyorsan újradobtam, hisz egyedül sosem járnak, itt lehetnek a társak is. Bedobás, fél méter úsztatás, s már tűnt is el az úszó. 

szenzációóóóóóóóós

Micsoda csodás példány! Jellegzetes orr, jellegzetes kapás, s küzdelem a horgon. Jött még egy, meg még egy, már nem is számoltam, több példány akasztást követően fordult is le a horogról, majd lassan elhagyták a pályát...

paduc a horgon, falevélrengeteg a vízen

Csodás élmények ezek, s a nap hamarosan erőt vesztve halványulva eltűnt a hátam mögött, erősen hűlni kezdett a levegő, s úgy döntöttem, mára vége.

Második

Tegnap november nyolcadikán vasárnap erőteljes felmelegedéssel riogattak a meteorológusok, ígértek fűt-fát, ahogy szoktak, de leginkább +20 fok feletti hőmérsékletet. Most vagy soha! Egy reggeli horgászat terve körvonalazódott gondolataimban, s vagy-vagy alapon felkészültem. A változatosság kedvéért a Mosoni-Dunán most egy belső kanyarívet választottam, s reggel hétkor már a parton voltam. A levegő már ekkor tíz fokot mutatott a korábbi fagyos reggeleket feledtetve. Vasárnap lévén a látvány megdöbbentett, a túlparton levő ruganyok mindegyike foglalt volt, fenekezőbotok mögött több horgász is várta a szerencséjét, tőlem feljebb, s lejjebb is ültek. No sebaj, a hal úszik, hátha fogok valamit. Egy ismerősöm tíz perccel megelőzött, s mire én kiértem, már egy retúr márnával birkózott. 

Amíg kipakoltam, két keszeget partra segített. No lesz itt valami talán nekem is. Az etetőanyagot (mindössze egy kilónyit) ugyanúgy állítottam össze, ahogy legutóbb, annyi változás volt csupán a horgászatom jellegében, hogy most magammal vittem egy feederbotot is.

a koncér erőteljesen védekezik a sodrásban

Etetés tőlem 8 méterre, majd az etetési sávtól lejjebb vagy 10 méterre sima csúszóólommal szerelt feederpálcám bedobtam két szem csemegekukoricával csalizva. Bolognai bottal kitapogattam a meghorgászni kívánt sáv mélységét, amely nagyjából 2,8-as volt. Eltelt talán vagy negyed óra is, mire megjött az első kapásom (közbe haver tőlem 20 méterrel feljebb már a tizedik halát szákolta). Hamar bevágtam, s megfogtam egy kisebb fél kiló körüli leánykoncért, amelyet fotó után azonnal visszadobtam.

Mosoni torpedó

No. Fog ez menni nekem is. Kapás újfent, a tettes ismét egy hasonló méretű koncér. No, ha más nem lesz itt, be kell fejezzem a horgászatot, hisz a horgászrend mindenki számára kötelező, hogy ha sorozatosan védett, vagy méreten aluli halak jönnek az adott helyen, a horgászatot haladéktalanul abba kell hagyni. Míg ezen morfondíroztam, az úszót nem az etetésre, hanem a parthoz két méterrel közelebb dobtam, s az úszó el is merült. na biztos elakadt, hisz itt már sekélyebb lehet a víz. Meghúztam, visszahúzott, ennek a fele sem tréfa, már sír az orsó, zenél a zsinór, s indul a hal árral szemben, no hát persze, egy márna. Nem túl nagy, de 45 centis méretével tekintélyt parancsoló harcban mutatta meg hogy van benne erő a 7 fokos vízben is.

"Mesél az erdő, mesél az erdő..."

No mégsem hagyom itt a horgászhelyet, van itt más is a koncéron kívül. A szemem sarkából látom, hogy a feederbot táncol a bottartó villán, a nyél megemelkedik a földről, bevágok, de csak az üres horog az, ami rám kacsint a parton. Ahogy a felkelő nap átsejlik a szembelevő fák ágai között, egyre melegszik a levegő, itt is, ott is loccsan a víz...

Szilvából legjobb az 51 fokos, vagy a 30 centi feletti

Újracsalizás, mindkét boton. Jönnek a kapások, s egymás után kerülnek a víz színére a kisebb karikakeszegek, bodorkák, majd egy szebb szilvaorrú keszeg is tiszteletét teszi.

A feederboton ismét apróbb húzások jelzik, bizony a csemegekukorica a hideg vízben is vonzó táplálék. Bevágok. Erőteljes ellenállás, a fenékhez tapadó harcos próbál szabadulni az apró horogtól, de nincs esélye, a kellően összeállított szerelék, valamint a megfelelő akadás jól tartja a halat, s szákban is a pikkelyes ponty.

jól harcolt a 37 cm-s bajszos

Kezdem élvezni a pecát, még néhány koncért partra segítek, többnyire már kilós feletti példányt, mikor elunom majd három órás horgászatomat, s pakolni kezdek.

Sokan jásznak mondják, csak hogy igazolják azt, hogy hazaviszik

Összetéveszthetetlen színek, izmos erős test, csodás úszók jellemzik a királyhalat, ami mostanra olyan szinten elszaporodott, hogy egyre több helyről hallani, hogy 2016-tól foghatóak lesznek, csak ívási időben kapnak majd védelmet. Csak nehogy aztán pár év múlva eltűnjenek megint.....

No elpakolok lassan, már minden egy helyen, a bolognai is a zsákban már, a vödörrel babrálok, mikor eszembe jut, a feeder még be van dobva, s én háttal vagyok neki. Azonnal megpördülök, és tudtam, éreztem, hogy a halak lesnek a vízből a kedvező alkalomra, mikor nem figyelek, akkor jön az akció! A bot nyele már derékmagasságban, hajlik a spicc, nem is vágok be nagyon, megemelem a botot, erős ellenállás, néhány perc küzdelem, s már parton is a tettes, egy szép, alig valamivel kisebb márna az előzőnél.

Majdnem vitte a botot az alig 42 centis marci

No ezzel csodássá varázsolták a halak a vasárnapomat, pedig még csak háromnegyed tíz volt. Ekkor még nem sejtettem, hogy este vár még rám némi meglepetés belső-Szigetközben, s megharcolok majd egy 61 és egy 50 centis csodálatos menyhallal, de ez majd egy későbbi bejegyzésemben kerül majd részletezésre...

Kelt: 2015 év Enyészet havának 9-ik napján

Téli ragadozók?

Darabos menyus a Mosoni-Dunából

Benne járunk a szezonban. Kevés horgásznak adatik meg, hogy folyóparton éljen, köztük sem mindenkinek fordul meg a fejében, hogy este botot ragadva menyhalakra horgásszon. Tovább szűkül a kör, még kevesebben vannak, akik nem elégszenek meg a típusméretekkel, hanem új és újabb helyeket keresve keresik kutatják az igazi Moby Dicket az édesvizi tőkehalak közül, s erre nem átallanak időt is áldozni, természetesen más elfoglaltságnak a rovására. Én ezen horgászok közé tartozom. Keresem, kutatom hol élnek az igazán nagyok, s miért pont ott vannak, miért nem foghatóak máshol...

Ígéretes hely

Gyakori esti mosoly....

Akik ismernek, tudják, hogy hosszú évek óta keresem-kutatom a menyhalak, e titokzatos tőkehalak életét, szokásait, táplálkozását, s szeretnék róluk minél többet megtudni. Szerencsés helyzetben vagyok, hisz itt Szigetközben rengeteg víz van, ahol sok-sok helyen kipróbálhatom, vajon mikor, mire megy a menyus, hol, merre jár, mikor indul el ívóhelyet keresni, mikor szakad meg majd kezdődik újra a táplálkozása, eszik-e nyár végén, tavasszal, és megannyi kérdés, amire szeretnék én, s rajtam keresztül más is választ kapni. Vajon a menyhal pusztán dögevő, vagy vadászik is mint a süllő, vagy a csuka? Számtalanszor megcáfoltam már az úgynevezett szakirodalmat, ami valljuk be eléggé szegényes, elintézi azzal, hogy a menyhal titokzatos téli hal, ami csak hideg vízben eszik, csak a legzordabb időkben fogható...de ez NEM ÍGY VAN!

Kiderült, hogy eszik a menyus még május elején is rendületlenül, sőt nyáron sem ritkaság egy-egy elejtett példány. S hogy mekkorára nő meg? Ha hagyjuk, akár 70-80 centisre is!!! Most bizonyára sokan azt gondolják, ez nem igaz, de higgyék el nekem, hogy igenis igaz, vagyunk néhányan, akiknek megadatott az igazi öregekkel megharcolni.....

Csodás színek, ám neki még nőni kell

Az eltelt másfél hónapban sok helyen próbálkoztam, sok menyhalat fogtam, a 25 centistől a 60 centisig. Sok érdekes dolgot tapasztaltam velük kapcsolatban. A menyhalak egyedszáma évről-évre növekszik, ami betudható a vizek tisztaságának, s a gébek elszaporodásának! Sok menyhal gyomortartalmában szerepel a géb,  s ennél fogva gébbel csalizva is eredményesen fogható. A menyus amúgy meg van veszve a vastag harmatgilisztáért is, amit esős napokon fejlámpával könnyen begyűjthetünk ha leszáll az este.

Páratlan csali, aminek nem áll ellen a menyhal, a márna

s a harcsa sem

Október. Ez egy olyan hónap, amikor a menyhal gyakran együtt táplálkozik még a kisebb nagyobb harcsákkal. Felváltva sokszor fogtam e két fajt ugyanarról a helyről. Idén sikerült menyhalazás közben egy három feletti harcsaifjoncot is kiszednem egy bedőlt fa alól. Menyhal helyett harcsa vette fel a halszeletet.

Kapásuk nem összetéveszthető, így az elején már kiderül, ki is van a horog végén

Novemberben a harcsa lassan eltűnik, majd márciustól ismét egyre gyakoribb vendég lesz a menyhalazások alkalmával. 

vajon béka, vagy menyhal?

Egy furcsa paradoxon is szöget ütött a fejembe. Látható, hogy ma már sok keszegfaj is védelmet élvez ívás idején. A menyhal nem, noha nem is oly rég a nemeshal kategóriába emelték, mégsem kapott védelmet. Ez enyhén szólva is elgondolkodtató......

Egy másik dolog. Elvisszük a ceruza méretű 25-30 centis menyusokat, vagy visszadobjuk, hogy pár év múlva örömmel szákoljunk 40-50 centis magyar tőkehalat??? A kérdés átfut sokunk gondolatain....

Vajon ragadozik-e a menyhal? Igen! Élő kishallal is fogható, sőt, a nagyobbak gyakran levadásszák a sérült, beteg kishalakat is....

Nyelőcsőben megkezdődik már az emésztés, ugyanúgy fejjel lefelé nyel, mint a süllő...

Tavaly a Lajtán horogra került olyan menyhal is, amelynek a gyomrában egy 15 centis félig megemésztett folyami rák volt. Sajna arról fotó nem készült.

Hogy mi lesz akkor, ha elengedjük a kisebbeket? Sokan meglepődnének néhány év múlva. A végeredmény pedig lehetne akár gyakran ez is:

60 centis, 2,5 kg-s példány...

A menyhalak fotózása nem egyszerű, a folyamatos tekergőzésük szinte lehetetlenné teszik a normális fotó elkészítését, így jártam ezzel a csodás példánnyal is, amelyik az utolsó pillanatban hajtott egyet a farkán, ám így is lenyűgöző méretekről tett tanúbizonyságot!

Túl a fél méteren, nem mindennapos....

S hogy hol kaphatóak horogra a félméter feletti példányok? Leginkább az ember és horgászok által háborítatlan helyeken, ahol van idejük és lehetőségük nagyra nőni. Ezeket a helyeket továbbra is mélyen őrizzük, titkoljuk, hisz a következő években is szeretnénk, hogy szép példányokkal mérhessük össze tudásunkat, erőnket, ahol gyakorta a menyus kerül ki győztesen!

És még valami! A nagy menyus nem rázza veszettül a botot, kisebb odacsippentéseket követve erőteljesen húzni kezd. A darabos menyhal nem fekszik fel a víz színére, hogy hagyja, hogy a horgász kihúzza! Bizony erőteljesen küzd, s ki-kitör oldalt, befelé, vagy le a mélység irányába! Aki megtapasztalta, az tudja miről is beszélek.......

Kelt: 2015. év Enyészet havának 3-ik napján.