2023. november 26., vasárnap

Menyhalak társaságában

Nincs két egyforma mintázatú menyus
Néhány órára elcsendesedik a világ. Nem ömlik rám a szenny, a médiák torkából, a közösségi oldalakról sem tolakodik az arcomba a sok fotelhuszár műmájer, akiknek már a nulla fok is brutálisan farkasordító hideg, ahogy fogalmaznak. Elcsendesül, helyére billen itt kint minden. Távol a települések zajától, az erdő közepén a folyóparton más a világ ritmusa. A vadak neszeznek csak, s egy bagoly lesi épp minden mozdulatom. Ember csak a távoli faluban van legközelebb, de a harang szavát is erősen megszaggatja a szél, mire ideér. A fák susogása elnyomja azt is. 

Néhány órára kiszakadni ebből a művilágból. Magam mögött hagyni a zsibongó, egymást eltaposó rémálmot. Visszagondolok, hol van már a harminc évvel ezelőtti emberség, a kedvesség, udvariasság, s az egymásra való odafigyelés? A pénz utáni átkozott hajsza eltiporta az emberi értékeket, s az embertömegekből egy nyálkás, tesznye, ragacsos masszafolyamot gyúrt. Engem fancsali undorral köpött ki ez a folyamat, miután összerágott kissé. Nem bánom.


Írtam már erről. Elfogytak a téli horgászat szerelmesei. Az öregek már az égi horgászmezőkön áztatják a zsinórt, a fiatalabbak nem is hallottak erről a módszerről. Ez az írás sem jut el hozzájuk, hisz itt nincs "#", nincs teleszórva a net, fizetett hirdetésben sem jelenik meg, nincs az arcukba nyomva, erőszakkal kinyitott szájukba tölcsérrel beöntve. Talán nincs is ennek értelme így.  A kevés olvasó, gondolkodó, talán megakad néhány pillanatra, az első pár sor után a képeket megnézve, továbblapoz, hisz ma már ez a trendi, a hosszú szöveg fárasztó, sok idő, s közben pittyen a telefon, fontos válaszolni.....

Párban szép

Néhány utolsó mohikánként itt hagyott menyhalvadász a kapások szünetében talán előveszi a telefonját, s olvas néhány sort, míg rá nem fagy a keze a telefonra, vagy fát nem tesz a tűzre, amely melegen tartja kint a parton. 

Noha hosszúra nyúlt az ősz, a menyhalak aktívak voltak. A bezavarosodó áradó víz, a két naponta drasztikusan változó időjárás keményen próbára tette a horgászesélyeket. Voltak csodás esték,bár közel sem voltam kint annyit, mint szerettem volna. Ívás előtt megmozduló menyhalakból sikerült jó párat elcsípni, mint a régi szép időkben, most ismét nagyobb számban rázták a botot esténként. Néhány 45 centi feletti menyhal hazakerült, ám az alatt esélyt kaptak az ívásra, az életre. Meg kell találni az utat, legyen egy kis gasztro, de gondoljunk a jövőre is....




Itt toporgok a vízparton, nincs más, csak a szikrázó csillagok, néhány falevél, amely megzizzen a szélben, egy sunyi tekintetű róka, aki a falu felé indul el minden alkonyatkor, bízva a zsíros vacsorában. Szinte ismerősként üdvözöl, mintha biccentene is egyet, mikor gyanakodva elhalad tőlem betartva a tisztes tíz métert. Néha hagyok néhány halszeletet neki a parton. Talán ezért a kölcsönös tisztelet. Most még nem szorít úgy a zimankó, de sejtem, a tél hamarosan tokostól rúgja rám majd az ajtaját. Várni fogom.

Ő egy jobbacska méret

Addig is elcsendesedek a téli erdő alkonyában, a vízparton, menyhalak társaságában. Nem bánom, ha csíp az idő, ha kabátot bont a szél, szakállat derez a köd, hisz mindig ott pislákol a remény......

Vékony, kicsi, de a mi tőkehalunk


Van, hogy márna veszi fel a halszeletet

Próbára teszi a menyhalas botokat

De azért csakis az édesvizi mintás tőkehal az igazi....

S amint ezek a sorok íródnak, hódarával kopog, cicergeti az avart a szél. Belehel kissé a tél az kopott faajtó résein. Megkondult a menyhalak harangja, kezdődik az ívás. Találkozunk azután, januárban!


Kelt: 2023. év Enyészet havának 26.-ik napján



2023. november 5., vasárnap

Ösz húrja zsong, jajong, busong..


Az "Amazonas" kincse
A fák koronája engedelmesen fejet hajt a nagy égi festőművész ecsetje előtt, s a fák boldogan rázzák fejüket, el-elhagyva egy-egy színes hajszálat. A késő délelőtti napsütésben örömmel táncolnak a kósza szélben a színes zörgő falevelek, s vaskossá gyúrják az avart. A szarvasbikák hangja lassan elhal a hajnal ködben, az erdő nem zengi már öblös dalukat. Elcsendesedtek. Egyre halkul a világ. Hajnalonta  vastag vízcseppek guggolnak az ökörnyál szálain, s dideregnek a pókok a levelek alatt.. A galagonya, s a csipkebokrok vöröslenek az erdő széleken, s gombák kacsintanak össze, egy esős nap után, miközben a kosaramba ugrálnak boldogan.


Aranyló naplemente

A város felett egyre több kéményből felszálló füst egyesül, s veszekszik a leszálló köddel. Kopott kövezett utcákon fejkendős asszonyok túrják a parazsat, s a pernyével együtt magasra száll a sült gesztenye illata is. Egyszer-egyszer a hajnalban pedig először kúszik rá a dér fehérsége a gát tövében kushadó kis legelőre. A nyár zsivaja után pedig oly mély a csend, mintha egy nagy lélegzetet venne a világ, mielőtt téli álomra szenderülne.

Nekem, ez az ősz...😍





A várost elhagyva a folyópartokon van igazán nagy nyüzsgés. Kései kajakcsapatok verik fel a folyók nyugalmát, s űzik messzire a jobb halakat. Néhol még egy-egy újgazdag ficsúr húzatja a tengerjáró motorcsónakját a kis folyón, vagy épp a jet-skí ver félméteres hullámokat, s lehullott avart, ágakat mos a vízbe. Sokáig tart a szezon...

Zord figura

El, el, el a várostól, minél messzebb, vadabb, elhagyatottabb,kisebb, hinarasabb vizekre. 


Meglepetéseket tart a hínármező


Elkapta

Alig észrevehető



Hinárlakó ballerka



Hosszú, mint a jegenye



Mosolyok



Hinárlakó ő is

Alig csíkozott pizsis



Láb alól



Minél nagyobb a kanál, annál csábítóbb



Portré





Megosztják a hinarast a csukákkal



Csónakból mindig lenyűgöz az erdőt átszelő vízi országút

S vajon a folyókhoz érve, mit találok? Csendet, nyugalmat, életet, vadvízi halakat. Ember itt még nem hagyott oly mély nyomot a természeten, mint az urbanizálódott városok környékén. Itt nincs rajtam kívül senki, csak a folyó, s az élővilág. Ide szeretek kijönni. Amíg még megvan ez a hely.

Alkonyban a hinár alól

A csónakom halkan szeli a vizet, elektromos motor zaja nem veri fel az idillt. A part menti bokrok csodalatos színekben pompáznak, s sűrű avarszőnyeg terül el némely folyókanyarulatban, egyesülve az erdei avarral. Veszélyes, ki óvatlanul az erdő felől lép, könnyen vízbe suppan.


Csavart csuka

A hínármezők lassan a mélybe roskadva adják át magukat az elmúlás kötelezettségének. A töklevelesek is sárgulnak  majd lassacskán eltűnnek. 

Olykor haza is kerül

Minden figyel. Balra tőlem egy szürke gém les rezzenéstelenül, odébb egy egerészölyv  gubbaszt egy ágon. Az erdő figyel. A folyó is. Mint egy kis erdei vízi országúton közlekednék. Halak. A halak pajkosan ugrálnak a csónak mellett, együtt úszva, vagy épp versenyezve vele. Meglepetésemre fél méter feletti balinok is meg-megnézik a csónakom közelről, majd eltűnnek egy közeli hínárfoltban.


Bármi, c sak nagy kanál legyen

A pergetőbot sűrűn dolgozik a partról is, s a csónakból is. Bizony szépen gyűjti a trófeáit, amelyek ilyen élő trófeák, hisz a megfogott halak 90 százaléka szabadon úszhat tovább. Néha egy - egy pecsenyecsuka hazakísér, de egyre ritkábban. Talán ahogy öregszem, egyre inkább becsülöm az életet, a vadvizeken termett életet. Ki tudja....

Mi lesz a sorsom?

Szabadság, nekem is


November kezdete

Megállok olykor, s partra szállva gyönyörködöm a csillagokban, s feszült figyelemmel kísérem a két bevetett fenekezőbot végén  kapaszkodó fénypatront, hogy vajon táncba kezdenek-e. S néha igen. A folyóvizek mágikus ősi lakója, az egyetlen édesvízi tőkehal, a menyhal már érezteti, hogy benne vagyunk az őszben, s bizony emlékeztet arra, hogy lassacskán eljön a mi időnk. A menyhalak kíváncsiak, vajon annyi év, s annyi este után kíváncsi vagyok e még rájuk? S én nem habozok, teszek néhány próbát, mi is most a kedvenc eledelük...


Manók lakhelye

Sokan a menyhalakkal azonosítanak, no nem a hasonlatos szakállunk miatt, hanem talán az évtizedekre visszanyúló kapcsolatunk miatt...

Ki is tudhatja....


Kelt: 2023. év Enyészet havának 6.-ik napján

2023. szeptember 14., csütörtök

Lassacskán elsorvad a nyár

A pirkadat első csodája a fogyó hold, s a Jupiter egymástól való távolodása volt. Minap még szorosan egymás mellett figyelték az ébredő világot, ma már durcásan távolabbról méregették egymást. Az országút menti tarló felett alig méteres vastag párapaplan terpeszkedett egészen az erdőig. Mintha egy őzbak emelte volna fel fejét benne egy pillanatra, aztán gyorsan eltűnt. A legelő dúsan zöldellő fűcsomóira vaskosan telepedett a hajnali pára, s vízcseppeket izzadott minden egyes fűszálra. Tegnapról az égbolton maradt a záporfelhő néhány foszlánya, amelyet a kelő napsugarak villásreggeli gyanánt gyorsan elfogyasztottak. A fénylő napkorong vörösen köszöntötte egy újabb nap születését, álmosan, nagyokat nyújtózva, ásítozva, lassan tért magához, s kapott erőre. Egyre nagyobb erőre...

Az éjszakai tücskök koncertje is befejeződött  s emlékké halványultak a szapora hullócsillagok. 

Bukfencezve mart rá a domis wobblerre

Az augusztus elejét pofonvágó szeptemberi napok kimozdítottak néhány csukát a hínármezőkből. Kelletlenül, sokszor csak egyet-egyet odacsaptak a műcsalinak, hisz élő halhússal bőven el vannak még látva. Egy támadás. Ez volt a mottójuk. Ha az sikertelen, nem iramodnak utána sem másodszor, sem harmadszor, nem úgy, mint majd a késő ősszel.

Egy jó mozgású ötcentisre ugrott rá a negyvenötös

Ez még nem az ősz. Sértődötten húzódnak vissza a morcos csukák a menedéket adó hínármező mélyére. Ott puffognak mérgesen.

Igazi vadvíz, s a táj szépsége megnyugtat

Tavaly találkoztam ősszel először egy hatalmas méter feletti csukával. Sosem láttam még ilyen nagyot, főleg egy ilyen szűk, viszonylag sekély, tiszta vizű csatornán. Akkor háromszor ráfejelt a támolygóra, ám a száját ki se nyitotta, csak szórakozott velem. Fejelgette, mint focista a bőrlasztit. Erőltettem a további találkozót, de sikertelenül. Háromszor öt kilométer a susnyásban nem nyenyere gyerekeknek való mulatság. Szeretem. Hal is akad, élmények sokasága mellett.

Az ágrendszerekben az augusztus eleji, majd a hónap végi hirtelen áradás lehetetlenné tette a horgászatot sok helyen, kivéve egy két mentett oldali csatornát. Itt kristálytiszta maradt a víz, s látni lehetett még a töklevelek gyökerét is. S rengeteg a hínár, a vízi fű. Szinte csak a gumihal és a spinner bait csaliknak van ilyenkor létjogosultsága. Minden mást megfogtak a vízinövények. Az megvan, hogy számtalan csukatámadás van, s egy akad, de az is lefordul a part előtt? Miközben benne van pár km gyaloglás a nem éppen betonozott sétányon? Miközben az összes fellelhetö rovar rámveti magát, csíp, mar jjobb esetben csak csiklandoz, de mindenképpen gyötör. Mind megtalál, főleg, ha mindkét kezem foglalva van, s esélyem sincs elhessegetni, lecsapni őket. A legútálatosabb, a kétfoltos pőcsik. Na annál nincs alávalóbb teremtmény. Haha. Csak játszadoznak, nekimennek a csalinak, nem az igazi még ez....De legalább van akció. Volt olyan is, hogy jó tíz feletti nyurgaponty bújt ki érdeklődve a hinarasból egy sekély vizű keskeny csatornán meglesni a kis körforgót, ahol el sem tudtam volna képzelni, hogy él ilyen hal....

Első dobásra rátört a gumira a hinaras szélén

S a peca végén végre elkövetkezik a találkozás. Jó kis spinner bait. Veret, s a szoknyája apró pöccintésel libben olykor egyet. Húzom, lassan, meg-megpöccintve. Hinárba jut, lassan elnehezül. Pff... fene essen bele. Megint beakad? Nem. Rúg egyet. De mekkorát! Ez nem hínár. 12 méterre lehet. Tiszta a víz, meglátom. ő az! A Big Mámma! Meglát. Vigyorog a beste. Bő méter feletti. A spinner bait felső, horog nélküli reszét a második körforgót fogja. S már köpi is ki. Volt 10 másodperc kontakt. S eltűnik.... Megint. Ott vigyorog a beste a hinármezőben. 

Egyszer csak meg fogom! Rá kell szánnom az időt, s sok sok kilométer gyaloglást. S akkor is csekély, de tán lesz esély....

A hónap további részén kisebb csukákkal, domolykókkal, sügerekkel a Lajtán vigasztalom magam. Néhány alkalommal a békés halakat is megvallatom, némi sikerrel. 

Vízállásfüggő, de igen jó domis pálya a gönyűi Gödör alatti szakasz

Teszek egy próbát az egyik kedvelt horgászhelyemen, a gönyűi sóderesen. A balinok mindig hajlandóak partnerek lenni egy kis szórakozásban. A keszegezés elég jó, ha épp nincs ott egy 30-40 fős hangoskodó, félig bemákolt vizet csobogtatós kenucsapat, a kutyának a botot, kavicsot hobbiból vízbe dobáló honpolgár és gyerekcsapat. A hétvége sajna ilyen. De vannak nyugalmas órák. Nyáron ritka az ilyen. A víz mindenkié. Csak sajnos a horgász fizet is érte, hogy horgászhasson. Még inkább vágyódom vissza a csendes, magányos csatornapartra, az ágrendszer csendes labirintusába, vagy a Lajta városon kívüli szakaszára. 

Hazai pályán is csipeget

Ez a csali mindig beadja

Így azért könyebb bejárni az ágrendszert, feltéve, ha nincs áradás

Töppeszt az augusztusi pokoli hőség. Az iszonyatos páratartalomban az csak hagyján, hogy éget a nap. A környék összes pimasz legye, böglye, szúnyogja engem talál meg. Az izzadt lábat simogató éles fűleveleket, csalánt, szúrós bokrokat, szederindákat már meg sem említem. S ebben a pokolban van, hogy egyetlenegy testes domolykó, vagy egy kis csuka, esetleg egy sügér tisztel meg. Megéri? A szobában is csak kínlódnék ebben a püffedt hőségben. Itt azért néha van hal is. S elmélkedhetem kicsit kiszabadulva a szürkén morajló városból. 


Sleppelve tört rá

A feszített víztükör ellenére a felszín alatt járőrözött

Lehetne nagyobb is, rajtam nem múlik, a balin mindig visszatér a vízbe



Noha mindig elengedem, egyre kevesebb a lajtai darabos telény

Távol a várostól nyugalmasabb a peca

Eszik a domolykó

habzsol a paduc

Néha belefutni egy-egy komolyabb telénybe


Ritka az augusztusi csuka, de ha éhes, akkor éhes


Van hogy a kisebbek nekimennek a domis wobblernek is

Egy jó sügerezés jöhet bármikor

Nem rossz kis élménypecák, így a nyárutóban, s reményt adnak az őszi, s a téli hónapokra, hogy érdemes menni, csónakkal, vagy éppen a parton barangolni, akár kilométereket, hisz hozzátartozik ez is a természetes vizeken, természetes szaporulatból származó halakra való cserkelő horgászathoz!


Kelt. 2023. év Földanya havának 14.-ik napján