 |
| csatornacsuka |
Vastagon gázoltunk az őszben. Abban az avarszagú olykor ködös, nyirkosan szitáló lassan elalvó jó illatú őszben. A fecskecsapatokat észrevétlen felváltotta a seregélyek hada, s beérett hamar a kökény, s a galagonya az erdőszéleken. Sült gesztenye illata járta be a csendes kis utcákat, miközben az októberi szél bontogatta az elárvult gólyafészkeket. Csendesen haladt mindeközben megállíthatatlanul a folyók vize távoli országok felé, s lakói megfogyatkozva, olykor megmutatták magukat az emberi szemnek is...
A minap hirtelen dér érlelte édessé a csipkét, s varjak ezrei költöztek a városba hangos károgással. Valahol rongyot tüzeltek, s az emberek orrát szúrta a kellemetlen szag, amellyel az alattomosan ereszkedő köd összeölelkezett, majd szürke blokád alá vonta a házakat. A szarvasbikák is rég elcsendesedtek, miután a vadászok vaskos vámot vettek húsukból, agancsukból. Halkabbá váltak az erdők, csak este virgonckodtak néha a baglyok, s talán távolról aranysakál üvöltött bele a símogatóan andalító alkonyba. Kitöltötte szívem ez az összkép
Nehéz volt ezekben az időkben a vizek népét megszólítani, hiszen a tavalyi ár, az őszi ár sterillé pucolta felső-Szigetköz folyóit, A halak nagy részének eltűnésével viszont kevesebb lett a horgász is. A máskor oly népszerű horgászhelyeket egyre több helyen felverte a gyom, a kitisztított helyeket visszafoglalta a vadon. Gyalogszeder font ezernyi botlató tüskés indát ott, ahol azelőtt sűrűn tapostak utat a csizmák. A mostani ősz más volt. Esténként sokszor kilométerekre nem volt senki. Emberfia... Vad viszont annál több. Kíváncsi nyúlak, őzek, szarvasok, s óvatos vadkucu ifjoncok. Némelyik legyőzte óvatosságát, egészen közel engedve magához kíváncsian vizslatott, majd unottan tovalépkedett.
Talán jól is van ez így, szükséges a megújhodásig, csendesebben, alázatosabban látogatni a folyót. Kevesebb hal, kevesebb horgász, nyugodtabb természet, erősebb remény, több elmélkedés, elmélyülés.
 |
| Jól adták a csatornák, míg a nagyobb folyók szűkmarkúak voltak |
 |
| Kis patak, kis csuka |
 |
| Még kisebb patak, még kisebb csuka |
 |
| Hinarasból spinner bait-re |
 |
| Jól adta a spinner bait |
 |
| Testes csatornalakó |
 |
| Vaskos ragadozó a csatornából |
 |
| Csupa izom |
Egy novemberi napon valahol megrázta magát a kert végiben settenkedő tél, s havat szórt a még lombok alatt el-elszunnyadó fákra, s reggelre jégbe zárta a meglepett Szigetközt. Vadlúdcsapatok húztak át a folyók, s erdők felett, hangos gágogásukat elcsitította lassan az alkonyat. A hold közömbösen bárgyún vigyorgó sarlója alatt meztelenül, szégyenlősen didergett a pipafüst, s a közelgő este hívó szavára elbújt szemérmesen a csupasz ágak közt. Kiszakított az este a folyóparton gubbasztó fájó gondolatot belőlem, s felírta a homlokomra, robog az idő, akár a gyorsvonat, hamar eljő az új esztendő, mint közbe eső vasútállomás.
 |
| Reggelre vékony hópaplannal takarta be a partokat az incselkedő, közelgő tél |
 |
| Csak egy bucó volt kíváncsi az első hóra egy dunaparti estén |
 |
| Úsztatott paduc |
 |
| Vaskos bodorka |
 |
| Jó keszegek ha beállnak |
Vajon hová lesz a folyók, vadvízek világa? Emlékké nemesedik a pár éve még jelen levő halbőség?
Vajon lesz e visszaút, s olyan hal mennyiség mint tíz, vagy harminc évvel ezelőtt? Vagy lassan a szemünk láttára elkopnak az őshonos halaink populációi? A folyóvizi gardák, a jászok, menyhalak egyre ritkábban kerülnek már horogvégre. A keszeg után is caplatni kell, a csukákat is egyre nehezebb meglelni. Talán ez adja a sava borsát az egésznek, a kihívás, a folytonos agyalás, improvizáció, keresés, a megtalálás, a megfogás öröme...
Az elkövetkező esztendő megmutatja majd ...
S.Cs.
Kelt: 2025. Álom havának 4-ik napján
