Balatonon

Van egy hely, amely mindig lenyűgöz. Akik ismernek, tudják, hogy csak vadvizem, folyókon horgászom. Jó ideje nem pontyozok, távol áll tőlem a pontyozás, meg  a bojlizás. Ez utóbbi nem nekem való, én a mozgalmasabb gyors, néhány órás pecákat részesítem előnyben. Valaha a Bokodi-tavon évtizedekig pontyoztam, úszóval, fenekezővel, cupis módszerrel, nádban, mely vízen...stb. az ott megszerzett tapasztalatok mind a mai napig működnek, ha mégis úgy adódik a helyzet, hogy pontyfogásra vetemedem. És van az úgy.  Mégis, van egy időszak, amikor a pontyokat veszem célba, s nem a folyókon, hanem egy tavon. De nem akármilyen tavon ám! Magán a Balatonon. 

Ez a hatalmas vizfelület mindig lenyűgöz. Más és más színben pompázik, hol ezüstösen csillogó, hol haragosan zöldellő, hol szürkés, hol kékes..... megannyi színárnyalat. Van, hogy feszített a víztükör, s van, hogy tarajos hullámok ölelkeznek a széllel.

Néhány nap, ami megadatott, igen változatosan alakult. Volt hogy püffedt hőségben olvadoztam a stégen, volt, hogy eső verte az éjjelt, s a hajnalt, s volt, hogy a szél korbácsolta a vizet, szinte mindig más irányból. Ehhez kellett hozzáigazítani a horgászatot. Nem egyszerű, de a folyókon megtanultam az improvizációt, a folyamatos próbálkozások, variálások elhozták itt is a sikert.

Némi etetést követően megjelentek a halak. Kicsit fura volt a folyók után a max 20 méteres dobásokat 70-80 méteresekre cserélni, de hamar ráállt a kezem, s a váltakozó irányú szél ellenére sikerült nagyjából pontosan bedobálni. Csónakkal minden horgászat elején nagyjából 2-3 liternyi áztatott fokhagymával aromásított kemény kukoricával beetettem. Ez viszonylag hamar odacsalta a pontyokat. Az etetésen lehetett látni, hogy nagyobb testű halak forognak olykor.  Immár az első délután kiderült, mi is csábítja leginkább a halakat horogra. Gyümölcsös, édeskésebb ízek voltak, amelyek a leginkább lázba hozta őket.

Szépen jöttek a karikakeszegek, dévérek, majd megjelentek a pontyok. Szép pikkelyes balatoni tövesek. A kapásuk váltakozott. Hol elcsavarták a feedert, hol pedig apró odaütögetésékre vágtam be. 

Sajnos hiába a kagylóálló fonott előke, a 4 nap során majd 7 alkalommal húzott rá a hal  s lépett le a horoggal, én meg bosszankodva nézegettem az elvágott előkét. De nem volt ok a panaszra. Szépen eszegettek a pontyok, nem is nagyon számoltuk már, mennyit fogtunk, s mennyi ment el, mennyit dobtunk vissza. 

Kora este mindig bepróbálkoztam a nádfal előtti törésen taposott meglebegtetett küsszel. S örömmel láttam, amikor elindult a bő spanra engedett karika a bot felé. Sajnos csak retúr süllőcskék, illetve szebb sügerek jelentkeztek, de ez talán nem is nagyon süllős rész. Sebaj, az elképzelés működött...

Felvérteztem magam csodás emlékekkel, s tudom, visszavár a víz, s én jövök majd jövőre is!

Kelt 2023.év Ígéret havának 22.-ik napján